Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-17 / 272. szám

2

SZOLNORMEGYE1 NÉPLAP

1954 november 17.

Äs összeurópai értekezlet összehívására vonatkozó szovjet jegyzékről

Róma (MTI). Martino olasz külügyminiszter vasárnap nyilatkozott’ az összeurópai értekezlet összehívását javasló szovjet jegyzékről. Az olasz külügyminiszter kijelentette, hogy még nem áll módjában teljes véleményt alkotni a szovjet jegy zékről, amelyet még fordítanak, de hozzátette: „majd ha ismerni fogjuk a jegyzék teljes szövegét, fe - tétlenül a legteljesebb figyelemmel és a legjobb szándékkal fogjuk azt tanulmányozni1'.

Az olasz külügyminiszter ugyancsak azt hangoztatta, új tényező, hogy „a Szovjetunió megjelöli a javasolt értekezlet időpontját és a meghívást kiterjeszti az összes európai népekre. valamint az Amerikai Egyesült Államokra*4. Megjegyezte azonban, hogy a javasolt időpont túl közeli és nem értett egyet azzal, hogy a párizsi szerződések ratifikálása előtt sor kerüljön az összeurópai értekezletre.

Az olasz polgári sajtó lényegében a külügyminiszter kijelentéseinek megfelelően foglal állást a szovjet

kezdeményezéssel szemben és hangsúlyozza, hogy a Szovjetuniónak csak a párizsi egyezmények ratifikálása után szabad tárgyalásokat kezdeni.

Az „rUnita'* így kommentálja Martino olasz külügyminiszter nyilatkozatát:

„Sajnos, ismét azt kell megállapítanunk, hogy az olasz kormánynak nincs, vagy nem engedheti meg magának azt, hogy legyen saját véleménye külpolitikai kérdésekben és ismét könnyen elszalaszthatja a kedvező alkalmat, hogy ingadozás nélkül és önállóan fejezze ki a maga véleményét és nemcsak gépiesen ismételje el más kormányok álláspontját. Az a tény, hogy Martino külügyminiszter annyiszor említi a párizsi megegyezést, azt bizonyítja, hogy még mindig nem érti meg, hogy mindaddig nem lehet komolyan beszélni békés egymásmelleit élésről, amíg az együttműködés és a béke céljait szolgáló javaslatokra katonai tömbök alakításával válaszolnak1*.

A szovjet jegyzék visszhangja

Moszkva (TASZSZ)

London

A szovjet jegyzéket igen tartózkodóan kommentálják az angol lapok és hírügynökségek diplomáciai szemleírói. Valamennyi szemleíró rámutat azonban arra, hogy a szovjet kormány újabb békekezdeményezését úgylátszik elutasítják a nyugati hatalmak, minthogy a Szovjetunió javasolta tárgyalások ellenkeznek a londoni és párizsi egyezményekkel és a nyugati hatalmak vezető személyiségeinek olyan kijelentéseivel, hogy az említett egyezményeik ratifikálásáig elutasítanak minden tárgyalást.

A „The Observer” rámutat, hogy ha a nyugati hatalmak elvetik a szovjet javaslatokat, akkor a Szovjetunió összehívhatja a népi demokratikus országokat és „azokat a semleges országokat, amelyek részt óhajtanak venni az értekezleten’*.

Az angol sajtó hallgatásba burkolózik a szovjet jegyzéknek azzal a részével kapcsolatban, amely rámutat, hogy a londoni és a párizsi értekezleten a német militariz- mus újjáteremtésére kidolgozott terv valóraváltása „feltétlenül kiélezi a viszonyokat az európai államok között, a fegyverkezési verseny fokozódását és az európai népek vállára nehezedő háborús kiadási terhek lényeges növekedését idézi elő. Ezzel összefüggésben egészen természetes lesz, ha a békeszerető európai népek kénytelenek lesznek újabb intézkedéseket tenni biztonságuk biztosítására.“ Koppenhága

Valamennyi lap rövid kivonatokban közli a szovjet kormány november 13-i jegyzékét.

A „Dagens Nyheter” című lap azzal a jelentéssel kapcsolatban, hogy Dániának átnyújtották a szovjet kormány jegyzékét, kérdéssel fordult H. C. Hansen külügyminiszterhez. A külügyminiszter nem volt hajlandó kommentárt fűzni a szovjet jegyzékhez, arra hivatkozva, hogy még nem tanulmányozta át annak szövegét. Kijelentette, hogy a jegyzéket a skandináv országok miniszterelnökei közösen vizsgálják meg, mielőtt még választ adnának rá.

A Fclketing (parlament) külügyi bizottsága november 17-re tűzte ki a szovjet jegyzék megvitatását.

Bíró Zsigmond beöltözött...

A kis alföldi város peremén, a mezőtúri Vízközi-kert 1. szám alatt laknak Bíró Antalék. Ünneplőbe öltözött fiatalember nyit ajtót. Egészen biztos, hogy ő az, akit keresek. Igen, ő az: Bíró Zsigmond, néphadseregünk leendő tagja. A kiegészítő parancsnokságon keveset mondtak róla, mindössze annyit, hogy traktoros a szakmája. Az egész Bírócsalád a Szabad Nép termelőszövetkezetben dolgozik.

*

Röviden ismerkedünk. Antal bácsi, Bíró Zsigmond édesapja hallgat és csak később szól közbe.

— Zsiga, jó gyerek, szófogadó, dolgos. A gépállomáson is ellátta a munkáját, éjjel, vagy nappal, neki mindegy volt. Meg kell hagyni, azzal a traktorral istenigazában megmunkálta a földet... Olvasni is szeret. A munkának, meg ennek 61 Zsiga!

Folytatná, de belép Zsiga édesanyja, jelzi, hogy összekészítette az útravalót, a mákoskalácsot, sültcsirkét és egyebeket. Elérkezik a búcsúzás pillanata, A szerető édesanya átfogja karjával Zsiga nyakát, nagyon sokszor megcsókolja és szóban is megadja az útravalót:

— Zsiga fiam, becsüld meg magad! Ha jót hallok rólad, sok örömet szerzel nekem. Legyél első a katonaságnál is, tanulj sokat.

*

Bíró Zsigmond fülében édesanyja szavai csengnek. Párszor visszafordul. A kis unokatestvér utánakiált: „Zsiga bátyám! Katona Zsiga bátyám!” — s kedvesen integet.

A nagy kultúrteremben találkozunk újra. Hosszan nézegeti a feliratokat, s talán ötször is elolvassa: ,,A dolgozó népet szolgálom!‘‘ Aztán Gál tiszt elvtárs szavait hallgatja: „Önöket szent parancsszó küldte néphadseregünkbe — alkotmányunk szent szava, hogy véd jék a népet és a hazát.

*

Bíró Zsigmod az előadás után szót kér:

— Boldogan, büszkén állunk néphadseregünk soraiba. A DISZ-tit- kár elvtárstól üzenem az otthon- maradot'taknak, hogy nem hozok

szégyent a gépállomásra, a termelőcsoportra. Tudom, hogy hiányzóm, de majd odaálínak a helyemre azok, akiket most felváltok!

Esteledik. Mezőtúr utcáin enyhe szél lobogtatja a nemzetiszínű zászlókat. Bíró Zsigmond a város százainak kíséretében zárt menetben vonul az állomásra. Ezernyi jelét tapasztalhatja a nép szereteté- nek: felseperték az utcákat, virágokkal integetnek a lányok, teherautót küldtek a csomagok kiszállítására. Felejthetetlen élmény ez a búcsúzkodás. Bíró Zsigmond a vonat ablakából Balogh Kálmánnal, Komlós Benedekkel, Nádudvari Imrével, Tolnai Gáborral és minden bevonulóval együtt háromszoros hurrával válaszol.

A vonatban újra beszélgetek Bíró elvtárssal. Mindjobban megismerem őt, olyannak, amilyen. Hangja vidám, arca őszinte, szavai határozottak, amikor kimondja:

— Úgy lesz, »hogy már mondtam, nem hozok szégyent az otthoniakra,

*

Bíró elvtárs beöltözött. Magára vette a néphadsereg egyenruháját, ezentúl Bíró Zsigmond honvédnek hívják. Jogosan mondhatja Petőfi szavait:

Honvéd vagyok; mikor nevemet kimondom, — Mi tagadás benne?

Egy kis büszkeségnek ragyogó szikrája Szökken a szemembe.

Egy vagyok végre feltámadt magyar nép Győző seregéből *.

Bíró Zsigmond legnagyobb vágya teljesült, a néphadsereg harckocsizó katonája lett.

— Hogy érzi magát? — kérdeztem tőle búcsúzóul.

— Kitűnően, úgy fogadtak a tisztek, tiszthelyettesek, mint amilyen szeretettel elbúcsúztattak minket odahaza. Otthon érzem magam. Már beszélgettünk Szekeres tiszt elvtárssal, a politikai helyettessel, a szabályzatról, a fegyelemről, éppen az előbb. Megfogadtam tanácsait, hogy úgy mondjam, két kézzel látok munkához.

Legelső levelemben megírom az édesapámnak: Itt aztán van olvasnivaló, amennyi csak kel!.

Kőszegi Frigyes

Á kongresszusi anyag sokoldalú tanulásával emeljük pártoktatásunk eszmei színvonalát

i.

Pártunk életében mindig

jelentős esemény az oktatási év beindulása. F árt munkánkban komoly helyet foglal el párttagságunk elméleti képzése, kommunista nevelése, mivel ez egyik fontos feltétele a pártra váró feladatok sikeres végrehajtásának. Most párttagságunk, egész dolgozó népünk a párt III. kongresszusa határozatainak, az új szakasz nagyszerű célkitűzéseinek megvalósításáért harcol. E harc sikerét segíti elő a határozatok tanulmányozása, melyet a pártoktatásba bevont párttagok és legjobb pártonkívüliek a november első napjaiban beindult párt- oktatási évvel elkezdtek.

Az első foglalkozások tapasztalatai arról tesznek bizonyságot, hogy az elvi kérdések fejtegetésénél és vitájánál nem vesszük figyelembe az adott, sajátos helyzetet is, hogy abban a sajátos helyzetben hogyan oldotta meg pártunk célkitűzéseit. A propagandista elvtársak előadása sem adott minden esetben ilyen vonatkozásban elég segítséget a hallgatóknak. Legtöbb esetben elmondták az egyes megállapításokat — melyet a kongresszusi anyag tartalmaz de elemzésükre nem fordítottak elég gondot. E probléma még abból a régi módszerből ered propagandistáinknál, amikoi mindent el akartak mondani és nem arra törekedtek, hogy egy vagy néhány legfontosabb kérdést megmagyarázzanak.

II.

Az első témakörön beiül feldolgozzuk népi demokráciánk gazdasági és osztályviszonyaiban végbement változásokat. Meghallgattunk több előadást és az az észrevételünk, hogy nem tisztázták megfelelően a változások jelentőségét, annak hatását társadalmunk életének különböző területeire. Magát az osztályviszonyokban végbement változásokat is elszakították gazdasági életünktől.

A gazdasági változásokból kiindulva kell keresnünk a társadalmi viszonyokban végbement változásokat. Pl. az emberek egymáshoz való viszonyának, a város és a falu kapcsolatának változását is. A múltban a város és a falu közötti kapcsolatot az jellemezte, hogy a város arra törekedett: minél több bérmunkást, nincstelent, olcsó munkaerőt kapjon a falutól, ami a város urai részére több hasznot jelentett. De nemcsak gazdaságilag, ha nem kulturális téren is elnyomták a falut. A mi társadalmunknak, társadalmunk vezetőjének, a munkásosztálynak nem érdeke, hogy a falu elmaradjon fejlődésében a város mögött. Sőt. Ezt bizonyítja, hogy a felszabadulás óta számtalan község kapott villanyt, mozit,

könyvtárat, a mezőgazdasági munka kulturáltabbá tételére gépeket, stb. Ezek a gazdasági változások erősítik a munkásosztály hatalmát, visszahatnak politikai életünkre Is.

A gazdasági változások erősítik a munkások és parasztok összefogását, amely a mi társadalmunk politikai rendjének alapját képezi. Megadja az alapot ahhoz is, hogy úgy a mezőgazdaságban, mint az iparban fejlettebb munkaeszközökkel, gépekkel dolgozzunk és a termelés irányításában is minél több munkás, dolgozó paraszt és értelmiség vegyen részt-.

III.

A gazdasági változások kiindulópontja, a Szovjetunió segítségével, a munkásosztály hatalomra- jutása, a párt irányító munkája és az, hogy maguk a munkások és parasztok megértsék annak a szükségességét, hogy saját életük meg változását, szebbétételét csak a többtermeléssel, a régi gazdaság új átszervezésével valósíthatják meg.

A gazdasági változások hatását még több oldalról is lehetne fejtegetni, azonban nem ez a fő cél, hanem az, hogy a propagandista elvtársak figyelmét felhívjuk arra. hogyan elemezzenek és magyarázzanak egy-egy fontos elvi kérdést, nézzék meg minden alkalommal annak létrehozó okait és hatását is.

Az alsófokú kongresszusi tanfolyamon az első foglalkozás egyik főkérdése: a munkás-paraszt szövetség politikai és gazdasági érdek- szövetség, a szövetségnek milyen szerepe volt és van népi demokráciánk eredményei elérésében. A propagandista elvtársak részére az útmutató ennek a tételnek a megmagyarázásához nagyon sok lehetőséget ad. Pl. a munkások és parasztok összefogásának eredménye a „földet vissza nem adunk*' jelszó megvalósítása, a reakciós pártok félreállítása, gyárak, üzemek#gyors- ütemű helyreállítása, a proletár- diktatúra kivívása és szilárdítása és így sorolhatnánk tovább. Ennek ellenére mégis az a tapasztalat, hogy több helyen nem látják tisztán: miért érdekszövetség a két osztály szövetsége?

IV.

A kunszentmártoni propagandista konferencián volt olyan propagandista elvtárs aki azt mondotta, hogy az érdekszövetség kifejezés az sértő, mert a munkások és parasztok szövetsége az nem érdek, hanem testvéri szövetség. E tény azt bizonyítja, hogy nem veszik figyelembe azt, hogy a munkások és dolgozó parasztok valaminek az érdekében szövetkeznek egymással. A munkásosztály hatalomra jutása előtt azért támogatták és támogatják egymást, hogy a kizsákmányo-1 lók hatalmát megdöntsék. Megdönt- sék azt a hatalmat, amelyik még a megélhetés félté'elét sem biztosítja számukra. A munkásosztály soraiból százezreket munkanélküliségre kényszerít a parasztok millióit teszi nincstelenné, juttatja vándorbotra. Nyilvánvaló érdeke mindkét osztálynak, hogy ettől a nyomortól megszabaduljon, Megszabaduljon attól a hatalomtól, amely őt gazdasági nyomorúsága mellett politikai jogaitól is megfosztotta.

A szocializmus építésének viszonyai között is megmarad ez az érdekszövetség. Mindkét osztálynak közös érdeke a kivívott hatalom megtartása, erősítése, hogy emberi megélhetést biztosítson számukra. Napjainkban itt van pl. a mező- gazdaság fejlesztése. Érdeke-e ez mindkét osztálynak? Érdeke! A mezőgazdaság fejlesztésével, termelésének növelésével több élelmiszer jut a munkások asztalára, de ugyanakkor több jut a dolgozó parasztságnak is.

V.

E második kérdésnél azt

vizsgáltuk meg. hogy egyes osztályok cselekedeteinek mi a hajtó ereje, rrinek az érdekében szövetkeznek egymással adott esetben a munkások és a dolgozó parasztok. E két kérdés elérésénél látjuk, hegy számtalan lehetőség nyílik az elvi tételek sokoldalú megvitatására, megértésére. A kongresszusi anyag feldolgozása során az egyes kérdéseket érthetőbbé kell tennünk úgy is, hogy azokat összekapcsoljuk a gyakorlati élettel, a pártszervezet előtt álló időszerű, napirenden lévő feladatokkal. Az időszerűsítés azonban semmiesetre se legyen mechanikus. Alkalmazzunk példákat, melyeket hozzunk összefüggésbe az elméleti kérdés kifejtésével. A példákat úgy válasz- szűk ki, hogy azok ösztönzően hassanak a gyakorlati munkára. Egyes kérdések megértését, — de az anyag feldolgozásának színesebbé tételét is — elősegítik a szépirodalmi művek. A szocilaista, realista irodalom, elsősorban a szovjet szép- irodalom ad gazdag lehetőségeket erre.

VI.

Számtalan lehetőség «1

propagandistáink előtt a foglalkozások színvonalának növelésére. E lehetőségekkel élni kell, mert ezzel a párttagság és valamennyi dolgozó politikai öntudatát emeljük. Ennek tudatában kell szívvel-lélekkel végezni propagandistáinknak az elvtársak tanítását, nevelését állandóan gazdagítva pártoktatási munkánk módszereit.

MB. Oktatási Alosztály.

TAJíTÁZGATÁS

Kisújszálláson jártam. Elhatároztam, úgy nézek be egy-két házba, mintha odahaza Karcagon tanyázni mennék. Olyan jólesik erről-arról elbeszélgetni a kemencének támaszkodva vagy a kályha melegéhez telepedveIlyenkor nincs semmi hivatalos hangulat, olyan őszintén jön az emberből a szó, mint a családban. „Üljön már le, ne vigye el az álmunkat“ — ez a fogadtatás, amire teljesen megnyugszik a vendég, hiszen még le is törlik alatta a széket.

Valaki rágyújt, valaki vizet iszik kínálás nélkül, mert egyszerűen szomjas; a háziasszony nyugodtan végzi a dolgát, teregeti a réfklit, kombinét a meleg felett kifeszített madzagra. Nincs azon mit titkolni, amit mindenki úgy csinál.

Az meg aztán igazán szívesen látott vendég, aki hóna alatt ci- terával, vagy cifra klárinéttal állít be. A húrok bizsergető cincogása vagy az édesbús fuvola egy- egy nótája után újabbnál újabb gondolatok támadnak a tanyá- zókban. Találkozik a ma a múlttal, „tegnap a tanácsnál a földadót intéztem”, — „hát amikor Pattantyús Abrahám volt a képviselő’*.

Tanyázáskor kinyílik az emberek szíve. A gyorsszavú tréfák mögül kiki megérzi, mi vonatkozik azokból rá s van alkalma vissza is adni.

A bizalom, a szókimondás otthonos alkalma a tanyázás: mindenki arról beszél, amiről szeret, ami jó, vagy ami fáj.

Kerüljünk belől a Móricz Zsigmond u. 27. sz. ház kapuján. Azt mondták, itt lakik az egyik tanácstag jelölt, Kovács Pál.

Jóarcú derék asszony tejeskását kavar a tűzön. Telt, sima arcáról, kék szeméből nagy anyai nyugalom árad. A konyha sarkában kis suttyó gyerek hallgat. Mikor arra néz az idegen, pillantása a gerendákon jár.

—• Az uram odavan Tarjánban. Rizsát vittek — mondja csendesen Kovácsné. Hét végére tán hazajönnek.

—• Szekereikkel mentek, üzletekbe vitték a rizst vagy saját- maguk árulják?

—1 Vonatra rakták, úgy mentek vele.. s Nem tudom, hogy adják el. Itthon úgye nem kél el, amit kapnak... A hármas típusú csoporttagcknak is van bőven, az egyeseknek szintén ... Mink a Zöld Mező tagjai vagyunk, az egyes típusú. Mi is sokat eladunk a juttatásból meg mások is. Megveszik az iparvidékeken.

A férje tanácstagjelöH?

— Igen ... Mégmeg nem is ebben a körzetben jelölték, hanem másutt. Egy öregasszony nem szavazott se mellette, se ellene, — ő nem szavaz, mert nem ismeri... Úgy élt véle az uram, ha nem akarják, ne válasszák, van odavalósi is, aki megfelel De csak jelölték, mert ismerik, a

legeltetési bizottságból, meg a csoportból is ... Meg aztán hol van olyan ember, aki ’mindenkinek tetszene.«,

— Itt ki a jelölt?

— Itt is más kerületbelit javasoltak hivatalosan, de megmondtuk, hogy van a mi körzetünkben is alkalmas ember. Itt lakik átalellenban, akit jelöltünk,

1— Lesz dolga?

—• Kút kellene. s > Még1 a front után mindjárt megszavazták, hogy a Tigris kaszinónál csinálnak egyet, de azóta sincs belőle semmi... Márpedig nagyon elkelne, még a vásárszéftről is ide járnak a Vay-féle malomhoz. Az a kút pedig olyan vékonyan engedi, hogy tegnap is egy órahosszát töltöttem a várakozással .., Nyáron mégtöbb víz kell.

— Ezt elmondják majd a tanácstag jelöltnek is?

1— Tudja az azt.

— Dehát mindent csak nem tudhat?

*— Hát nem.

—• A boltokban például inkább az asszonyok járnak.

— Itt nincs olyan hiba, amit olvasunk, hogy a kis falvakban nincs só vagy ecet, mert rossz a boltvezető... Idejárnak a Vay-malomnál levő szövetkezetbe. Tóth Iduskáék voltak ott a kiszolgálók. Mindig tele volt az üzlet, még sem volt áruhiány ... Jól bántak a vevőkkel... Mióta máshová kerültek, alig vannak a boltban ... Jobb szeretnek ott vásárolni az asszonyok, ahol