Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-03 / 260. szám
1954 november 3. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP R „Forradalmi műszakon“ 45 Z. kultiváiort készítünk el — A nagy s z e r e l S es a r nők második során megy a kultivátor — igazit el a forgalmas gyárudvaron egy tanulóforma fiatalember. Úgy látszik sietős dolga lehet, mert messziről még vissza szól. — Egy nagy felírat is van ott a fajion, ajrról biztos rájuk talál. Valóban a felírat ez első ami a Z kultivátor készítőkről, munkájukról ad hírt a nagy olajosfalú szerelőcsarnokban. Az áll rajta gondosan rajzolt betűkkel, hogy versenyrehívását elfogadjuk. November 7-ig negyvenöt Zetor kul- tivátoirt készítünk el’1. —• Ma reggel tettük ki éppen, hogy a többiek is lássák — mondja a szalag elején egy gyorsmozgású, keménykötésű ember R. Tóth Ferenc elvtárs. — Meg hogy minket is serkentsen s egy percre sem feledkezzünk meg róla. A kultivát or művelőtagjába állít be egy kereket éppen s egy percre sem hagyja abba a munkát. Villámgyorsan nyúl a kalapácsért, csavarkulcsért s egy szem- villanás, már végzett is. Újabb alkatrészeket, szerszámokat emel ki, minden ott van keze alatt. R. Tóth elvtárs, a szerelde egyik legjobb szakmunkása valóban úgy dolgozik, mint a motor, gyorsan, pontosan. — Amit megígértünk, annak meg kell lenni — mondja tovább. Előbb azonban az októberi tervvel kell végeznünk. Csütörtök estig 24 darab maradt még hátra a havi tervből. Pénteken, szombatom ezeket meg kell csinálnunk. Az eísö napon már lement belőle 12. A hónap utolsó napján el kell készülnie a másik tizenkettőnek s akikor azután november 7-ig, a forradalmi műszak alatt biztosítva van a 45 kultivátor. A művelőt ag nemsokái'a elkerül R. Tóth elvtárs keze alól s Vígh Gábor és Kalapos József dolgozik vele tovább. Úgy van meg. szervezve a gyártás, hogy szalag- 'szerűen halad a szerelés s mire a kör végéhez ér a munkadarab, már csak a kipróbálás van hátra. Vígh elvtárs jómunkáju, ügyes szakember. Kalapos Jóskával, a 17 éves fiatal munkással dolgozik együtt s ők is jól haladnak, szeretnék, ha a „kultivátorosok” kerülnének ki győztesen ebből a versenyből. — Rajtunk nem is fog múlni — szövegezi le Vígh elvtárs. „Úgy nézünk ki”, hogy jóformán ez az október lesz az első hónap, mikor teljesítjük a tervünket. Ezt a tempót akarjuk továbbvinni egészen az év végéig. — Az anyag, meg 'az alkatrész most megvan. Most meg inkább a hellyel vannak nehézségek. Tegnap előtt pl. megcsináltunk 12 gépet s úgy teli lett vele a csarnok, hogy tegnap nem tudtunk mozogni sem. Kénytelenek voltunk egész nap a művelőtagokkal foglalatoskodni. Persze erre a munkára is szükség van, de jobb ha be tudjuk tartani a folyamatos ütemet. Barócsi Béla szaikszervezeti bizalmi Kiss Mihállyal az utolsó munkafolyamatokat végzi a kiüti - vátorom. A művelőtagakat szerelik fel a gépre s ezzel felveszi végleges formáját a mezőgazdaság egyik legmodernebb, leghasznosabb univerzális berendezése, Barócsi Béla, mint a szakszervezet aktívája egyik fő szervezője a versenynek a csoporton belül. Mikor hírül jött a szénaremdrakó versenykihívása, scrrajárta társait s megbeszélte velük, hogy, mint legyen. Délben azután összejöttek néhány percre s rövid vita után megszületett a végleges terv, a forradalmi hét célja: 45 kultivátor. — Bízom ebben a csoportban — mondja Barócsi elvtárs 100 százalékon alul teljesítő egy sincs. Vannak ugyan fiatal szakmunkások, mint Kiss Miska is — int fejével az elmosolyodó fiatalember felé, — de idősebb szakmunkásokkal dolgoznak együtt s így segítik tanítják őlket. Most csak az a fontos, hogy az anyagok, alkatrészek jól jöjjenek, mag a helyről is gondoskodjanak, hogy emiatt ne kelljen leállni. Szorgalmason halad a munka a csarnok minden részén. A sorok között, melyek egy egy gyártmányt jelentenek, lassan kialakul egy jobb, egy lelkesebb verseny, mint az eddigiek. Az üzem vezetősége ne feledje el, hogy a verseny, mely egyre nagyobb méretekben bontakozik ki az üzemben — csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, ha az eddigieknél jobb szervezéssel biztosítják a zavartalan munkafeltételeket. A negyedik negyedévben remény van arra, hogy hosszú idő után először teljesíti tervét a Mezőgépgyár és sokat pótol lemaradásából. Készül a télre a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat A Szolnokmegyei Kereskedelmi Irodától szerzett értesülés szerint nagyszabású előkészületek folynak a téli vásárlási idény zökkenő- mentes lebonyolítására. A hírekből arra következtetünk, hogy a téli ellátás minden tekintetben jelentősen megjavul, s máris nagy árukészletek állnak rendelkezésre. A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat pl. már eddig 100 mázsa almát raktározott, de 150 mázsa érkezik még rövidesen. Kapható lesz rövid időn belül .a szolnoki boltokban téli körte, melyből 25 mázsa, — káposzta, melyből 300 mázsa, — bab, melyből szintén 300 mázsa érkezett. De van még mit felsorolni: 50 mázsa karfiol, 50 mázsa paradicsompaprika, 64 mázsa gesztenye, 15 mázsa szőlő fogja kielégíteni a szolnoki vásárlók igényeit. Nem lesz hiány a zöldségfélékben sem, mert 100 mázsa sárgarépa, és 80 mázsa zöldség áll rövidesen a vevők rendelkezésére. Kapható lesz nélhány héten belül a mák — metyből 60 mázsát •— és a dióbél — melyből 50 mázsát szereznek be a szolnoki kiskereskedelmi szervek. Ugyanakkor földimogyoróból 60 mázsa, amerikai mogyoróból pedig 50 mázsa érkezik. Ez utóbbit máris lehet vásárolni. Textíliákból is jóval emelkedett a raktárkészlet. A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban — mely ebben a negyedévben közel hárommillió forinttal növelte raktárkészletét — nagy mennyiségben kaphatók majd a férfi és női télikabátok, férfi és női kisipari készítésű cipők, gyermekruha, mikádó, kötött és szövött áruk, meleg téli alsóruházati cikkek stb. Nagyjelentőségű a megye kereskedelmében és a fogyasztók ellátásában is az a körülmény, hogy pl. csak a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat csaknem kétmillió forint értékű árut kötött le a helyi árualapból, tehát a megye kisipari szövetkezeteinél, valamint helyi ipari vállalatoknál. Azonban nemcsak az áruk beszerzésével készülnek a város kereskedelmi dolgozói a télre. Máris széleskörű munkaverseny folyik a vevők pontosabb, gyorsabb és udvaiasabb kiszolgálása érdekében. A versenyben már eddig is jó eredményt ért el pl. Murányi István, a 61. számú bolt, Ábel Jőzsefné, a 14. sz, Cipőfoolt, Ball Sándor, a 33. sz. bolt dolgozója. Minden remény megvan arra, hogy az Idei télen bőségesebben ellátják boltjaink ,a város lakosságát, mint tavaly. AZ ÜNNEPI HÉT MŰSORA Kovember i 3 | Szerda i «■iiiiiiitiiiiiiiiiiin Szolnok város felszabadulásának 10 éves évfordulója alkalmából este 7 órakor ÜNNEPI EST AZ ÁLLAMI SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN Ünnepi beszédet mond; KEMÉNY LÁSZLÓ9 a Hazafias Népfront Szolnoki Bizottságának elnöke. A műsoriban közreműködnek: Az Állami Szigligeti Színház, a Kilián György Repülő-Hajózó Tiszti Iskola és a város üzemeinek összevont Zenekara, László Ferenc százados, Bethlen László, illetve Orbán Leó vezényletével, Győri Ilona, Fillár István és Serfőző Ilona, az Állami Szigligeti Színház művészei, Merziczky Lajos zongoraművész, M. Czeglédi Mária hegedű- művész. a Fűtőház támcosoportja, Tóth István és Pápai Mihály énekesek és Sajti Sándor szólótáncos. JC edves utazó! Mikor a budapest—debreceni gyorsvonat a Nagykunságon száguld veled kérész tül és az ablakon kitekintve elsuhan előtted Turgony megállónak a neve, talán felötlik agyadban, hogy mit jelent ez a különös név! Talán elmélkedsz azon is, hogy kik és mikor és miért adhatták ezt a különös nevet ennek a vidéknek? Ha kíváncsiságod felkeltette érdeklődésedet, leszek útitársad és elmondok egyet-mást, míg ezen a vidéken visz vonatod! A történelemből tudod, hogy a tatárjárás után Turgonytól Apaváráig, északról pedig Madarastól Túrig, telepedtek meg ezen a vidéken nagykun elődeink. Sokáig, egészen a civilizáció betöréséig, az időt és távolságot gyorsan legyőző vasúti sínek lefektetéséig élték a nagykunok ezen a vidéken, szállásaikon a maguk sajátos életüket. A „rideg” pásztorok világa volt ez, amelynek nyomát ma már hiába keressük és az érdeklődő is csak Győrffy István Nagykunsági krónikájából alkothat magának fogalmat. Maguk a bennszülöttek is csak ritkán és egyre ritkábban találkoznak olyan öreg kun paraszttal, aki még látott gyermekkorában rideg pásztorokat, aki még őrzött egy-egy elbeszélést az elődök életéről. Jó lesz nekünk is sietnünk, hogy utolérjük ezeket az öregeket, mégha a temető kapujában is, és átvegyük tőlük azokat a kincseket, amelyeket egyébként magukal vinnének OtafytjÁuJuáqi alrtajztÁ az örök hallgatás honába. Ha ők nem lesznek, és mi nem mentjük meg hagyatékaikat, nem őrzi más tovább a letűnt századok históriáját, csak egy-egy dűlőnév, egy-egy hatámév, mellyel szemben unokáink épp olyan érthetetlenül állnak, mint most te is, kedves útitársam! — De ne vesztegessük az időt, mert már a kisújszállási állomáson is keresztül haladtunk, és hallgasd türelemmel a históriát, amit Ujj Péter karcagi ügyvéd, majd városi főjegyző szedett versbe 1800 tájékán. Művének a címe: „Zádor és Ágota a deb. receni útban. Felette érdekes kun história.’* A históriát ,a szerző az alatt az idő alatt beszéli, el, míg szekéren Karcagról Debrecenbe, a vásárba érkeznek. Az út három „fogásba" került, mert útközben háromszor kellett kifogni, etetni. Ennek alapján osztja elbeszélését is három „fogásra1*, három részre, /! z első részben megismerjük a ^ vidéket és annak lakóit. A lápos, mocsaras Berettyó partján ütötte fel szállását a kunok főembere, Kévé. Ennek a kiváló embernek az utóda az elbeszélés hőse, Zádor. „A nemes lökének nemes Jő, nagy, vitéz és kellemes Csemetéje ö leve Fénylett vei© Turkeve”. A szomszédban terült el a tót származású Turgonynak a birtoka, akinek elődei együtt vitézkedtek a kunokkal. E Jóféle’* tót embernek azonban utóda már nagyon elkor- csosult: „Csak a régi nagy emberek Neve mocska már sok gyerek Kik, ha feltámadnának. Újra sírba vágynának!” z esemény idejében is bebizo- t'/t' nyosodik a két utód közti különbség. Zádor a király hívó szavára a haza védelmére lóra száll. Búcsúzóul nagy vendégséget csap kevi szállásán, amelyen a fondorlatos szomszédja, Turgony is megjelent. Nagy volt a vígság, csak a ház fiatal gazdájának nem volt teljes a kedve, mert Ohat Márton özvegye, Bátor! Margit betegsége miatt nem jelent meg szépséges leányával, Ágotával. Tiszteletteljes üdvözletét azonban elküldte küldöncével azzal a kívánsággal, hogy szépen kérné Zádor vitézt, szabadítaná meg szép vetéseit a pusztító fránya vadkanoktól a „Kanvágtán1*. Zádor örömmel teljesíti a kérést és mielőtt hadba szállna, vadászattal kipusztítja a dúvadakat és gazdag vadászzsákmánnyal tér meg Asszonyszállásra. A fiatalok megszeretik egymást és Zádor , mint Ágota jegyese, indul el vitézeivel a király táborába, Váradra. Asszonyszálláson hagyja egyik vitézét, Karát, hogy alkalomadtán tudósítást vigyen jegyesétől. Most érkezik el a kedvező alkalom a gyáva és ál- nok Turgony számára, hogy régen szőtt terveit megvalósítsa. Minden áron a maga számára kívánja megszerezni a szépséges Ágota kisasz- szonyt. Tervének megnyeri Karát is, „Atkozott a pénz szerelme! Tőle megbódul az elme. Pénz a világ királynéja, A gazdagnak oly fortélya, Mellyel, a mint szereti, A szegényt aláveti. JC ana pénzért vállalkozik arra, hogy urát, akinek visszaviszi az Ágotától ellopott jegyajándékot, hogy Zádor előtt hűtlennek tüntesse fel, megmérgezi és így szabad lesz az út a leányszöktetéshez Turgony számára. Zádor azonban észrevette, mikor a Kara által megvásárolt egyik szolga a méreggel kevert italt átnyújtotta neki és az álnok cseléddel itatta meg, aki szörnyű kínjai között felfedte az egész összeesküvést. A haragos Zádor, hogy a tiszta igazságról meggyőződjék, holt hírét költeti magának és mivel a hadjárat is feloszlott, temetési menettel vonul haza. örül a hímek az álnak Turgony és kieszelik, hogy az egyik éjszaka Karával elszöktetik Ágotát. Az öröm azonban korai volt, mert a leányrablás pillanatában reájuk tör Zádor és Turgonyt a tóba löki, Karát pedig egyik embere veszi üldözőbe, aki futás közben belevész az egyik feneketlen hínárba. A sok bonyodalom után pedig, hűségében állhatatos Ágotáját, hazaviszi boldog gazdasszonynak Kevibe. Eddig a történet... Pzzel a kedves, romantikus el- ^ beszéléssel vannak kapcsolatban a Nagykunság helynevei! mint Turgony, Ágota, Zádor, Kara- jános, Kanvágta, Asszonyszállás stb. És mennyi van még e nevek mellett, amelyek mind egy-egy eseménytől kapták a nevü'ketj vagy megfordítva, lettek népünk képzeletében egy-egy história kiala- kulásának a csíráivá. És miért szeretjük ezeket az irodalmi értékre nem számító históriákat? Mert őseink mindennapi szellemi táplálékai voltak, mert rájuk emlékeztetnek, szeretett népünk életéhez és földjéhez tapadnak! Kedves úti'társam, köszönöm a türelmedet! Búcsúzom. Régen keresztül szaladt vasparipád már a Karajános-éren és feltünedezik La- dány tornya, elhagyod a Nagykunságot! Uj vidék vár — a Hajdúság! Szeresd ezt a földet szerte az országban, amelynek minden röge századok történetéről mesél! Csak jó fül és szív kell hozzá, hogy megértsd! Szeresd, véghetetlenül szeresd a magyar földet! DR. BORÓK IMRE, az Ismeretterjesztő Társulat tagja Néhány gondolat a szolnoki ünnepi hét alkalmából 1944 november 4-e történelmi fordulópont Szolnok város életében. A felszabadító szovjet csapatok ezen a napon vonultak be városunkba. Én csak 4 éve ismerem Szolnok városát, de ez idő alatt is nagy fejlődésnek vagyok szemtanúja mind építkezési, mind gazdasági és kulturális vonalon. Tíz év kis idő egy város életében, de az az érzésem, hogy a tíz év előtti és a mai Szolnok képe több évtized különbségét mutatja, Városunk tanácsának kezdeményezésére a szolnoki ak méltó módon ünnepük meg ezt áz évfordulót, ösz- szefogott Szolnok város minden kulturális tényezője, hogy egy ünnepi hét keretén belül megmutassák: népi demokráciánk rendszerében mily hatalmas Eejlődést ért el városunk a művészetek különböző ágazataiban. Bebizonyítjuk, hogy a kultúra megszervezése és élvezése már nemcsak egyes kiváltságos rétegeknek jut osztályrészül, mint valaha, mert Szolnok város kultúrát szomjazó dolgozói aktívan vesznek részt az ünnepségeken. NÉZZÜK CSAK végig a hét műsorát. Sosztákovics: „Dal az az erdőről*' c. oratóriuma kiemelkedő zened esemény, melyet a leánygimnázium énekkara, az Egyetem férfikara, a Költői-utcai iskola úttörőkórusa és a Központi Kórus ad elő. Az oratórium megmozgatja Szolnok város éneklő ifjúságát, felnőttéit és úgyszólván minden hangszeres zenészét, köztük sok olyat, aki nem is hivatásszerűen muzsikál. Nagyszerű élménynek ígérkezik e hatalmas mű bemutatása. Létrejötte Kóbor Antalnak, Állami Zeneiskolánk igazgatójának kizárólagos érdeme. Ha a műsort tovább szemléljük, örömmel állapítjuk meg, hogy Szolnak város összes énekkara és számos tánccsoportja szerepléshez jut. Zenei életünk egyik főtényezője, Állami Zeneiskolánk, két hangversenyen vonultatja fel tanárait és növendékeit; az elmúlt évek tapasztalatai alapján bizonyára nagy sikerrel és Zeneiskolánk magas művészi nívójához méltóan. TERMÉSZETESEN a Szigligeti Színház is részt kér az ünnepi hét eseményeiből. Két zenekari hangversenyen klasszikus es romantikus művekkel és egy színházi előadás keretében vonul fel •művészgárdája. A Járműjavító Vállalat kulturcsoportja a Cigánybárót mutatja be. Az ünepi hét műsora az egyéb művészeti ágakat is felöleli. Képzőművészeink kiállítás keretében mutatják be új alkotásaikat, melyen nemcsak szolnoki festőművészeink, hanem a megye többi képzőművészei is szerepelnek. Még sok érdekes eseményről számolhatnánk be, de helyszűke miatt ezt a feladatot a műsortájékoztatóra bízzuk. Meggyőződésünk, hogy az ünnepségek utáni beszámolók igazolni fogják azt az általános és indokolt várakozást, mellyel Szolnok város közönsége az ünnepi hét kulturális eseményei elé tekint. Orbán Leó
