Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-12 / 268. szám
ÜJ SIKEREK ELŐTT A „Holnapra kiderül“ c. vígjáték előadására készül a Szigligeti Színház BEMUTATÓ ELŐADÁS 1954. november 13-án, szombaton este 7 órakor utána hétköznapokon este 7 vasárnap esta 8 órakor SÓLYOM LÁSZLÓ: HOLNAPRA KIDERÜL VÍGJÁTÉK 3 FELVONÁSBAN SZEREPLŐK: Lontay Gáspár, építészmérnök — Bánky Róbert Hilda, a felesége-----------------------Farkas Anni Ba by, a lányuk----------------------------Újvári Viktória An tónia néni, Lontayék rokona —» Molnár István, mérnök---------Du snoki Dániel, rajzoló----------Tí már Boriska, rajzoló-------*— Si nkó János, mérnök-diszpécser Vágó Péter, repülős hadnagy —• Mácsik »néni, hivatalsegéd------Bö zsi-------<-----------------------i—r Dís zlettervező: Herényi Bajos Díszletkivitel: Horn F. Nándor Kaszab Anna - Keres Emil Velenczey István Bőd Teréz Kompóthy Gyula Lendvay Gyula Gábor Mara-------i------------1—* Harsányi Margit Re ndezte: Orbók Endre Jelmeztervezők: Hell Árpád, Kugler Karola SzölnaUi bemufathazásom elé Valaki bekopogtat — s kinyílik ' az ajtó: belép és elindul a színház csodálatos birodalmába. Ez a gondolat jutott eszembe, amikor a Színművészeti Főiskola elvégzése után az első szerződéssel a zsebemben átléptem a Vígszínház küszöbét. Azóta eltelt pár év, sok ajtó kinyílt már előttem. Bepillantottam a filmgyártás titkaiba is. Az Állami Aruház, Kiskrajcár, Harag napja, Rokonok c. film kis epizód szerepei, a Rádió Kíváncsiak Klubja, Muzsika Zsuzsikája, a a kis óvodások műsora és sok-sok egyéb szerep mellett új színt, új világot nyitott meg előttem a színpad. így jutottam az úttörő színház mesevilágából a Vidám Színpad tréfaországába, ahol három évet töltöttem. Itt nagyon sokat tanultam az öreg ,-kabarésoktól”. Ugyanezek a gondolatok jutották most is eszembe, amikor átléptem a szolnoki színház kapuját. Soksok tervvel, lelkesedéssel tele kopogtattam, s a megnyílt kapun át belépve úgy láttam valóraválnák álmaim, sok szép darab, sok szép szerep vár rám. Az első bemutatkozásom Sólyom M László: Holnapra kiderül c. vígjátékában Lontay Baby szerepe lesz. Okos, tanulnivágyó, ' szerelmes, mai fiatal lány, aki azonban különböző akadályok miatt nem lehet az, ami szíve vágya. Izgatottan, nagy szorgalommal készülök szerepemre és bízom benne, hogy a közönség engem is a szívébe fogad. Külön boldog vagyok, hogy ilyen kitűnő és egymást segítő színészek között lehetek, mint itt, — Farkas Mire késsül a színház Még le sem zajlott az első prózai darab bemutatója, már megindultak a színházban a december első, felében sorrakerülő operett előkészületei. A színház — először az egész országban a felszabadulás után — műsorra tűzte Jacobi nagysikerű operettjét: a Sybillt. Petrov gárdahadnagy és Sybill énekesnő szerelme, boldogságukért vívott közös harcuk sok-sok izgalmas epizódja újra megelevenedik a színpadon. Jacobi muzsikájának sok gyöngyszemét, az „Illúzió a szerelem“ című dalt, „Sybill levelét”, „Van valami, ami valami roppant jó" vidám kettősét ismét hallhatja majd a szolnoki közönség. A darab főszerepeit Serfőző Ilona, Farkas Anni, Győri Ilona, Du- kony Margit, Kompóthy Gyula. Hídvégi Lajos, Varga D. József. Bánky Róbert, Király Zoltán és Fillér István játssza. Az előadást Kalmár András rendezi, Anni, ” Kaszab Anna, Kompóthy Gyula, mint „régiek” olyan szeretettel fogadtak és úgy segítettek, amit ritkán tapasztalam eddigi pá lyafutásom alatt. 1/ icsit félve ültem be a „Csár- dáskirálymő” premierjén a színház nézőterére. Vájjon hogyan fogadja majd a közönség az előadást Olyan szeretettel és lelkesedéssel-e, mint amilyennel mi jöttünk ide mindnyájan? Vájjon a sok idegen, új arc nem lesz-e szokatlan? Kételyeim azonban az előadás folyamán teljesen eloszlottak, mert a szolnoki közönség olyan szívből tapsolt és kacagott, — s azóta is minden este — hogy ilyen élmény színésznek igazán ritkán adódik. Szeretném, ha az első prózai bemutatónkon is olyan siker lenne, s ugyanúgy a szívükbe zárnának minket „prózaiakat” is, — mint Csárdáskirálynő szereplőit. Igaz, szolnoki tartózkodásom 1 alatt úgy hallottam, hogy szolnokiak kevésbbé szeretik a prózai előadásokat. Én azt hiszem hogy a közönség megszereti a pró zai előadásokat i6, ha azok jók Tudom, hogy már a „Holnapra kiderül” előadásai engem fognak igazolni. Kíváncsian és izgatottan várjuk, hogy felgördüljön a függöny s hogy azután mi lesz, az végül is „holnapra kiderül".., Ujváry Viktória. ^őeuLaLatak egjp bemuüiiő előadás el&tt ßavaij Qánfls, a XIX. század egyik legszorgalmasabb írója, a Háry János alakjának megteremtője, többízben keserű szóval rója meg lapjában, a Regélőben a drámaírókat és a színházakat. „A korszellemmel egy lépést nem tartottunk s minmagunkat akartuk megcsalni, minmagunkat alantasabb- nak hittük, mintsem valánk .. Mindezt azért írja, mert sok, ma már elfeledett írót inkább érdekelte az élet „hálóköpenyes kényelme”, mint a kor izgalmas problémái. Nem segítették kellőképpen az írók az „emberi tudat” fejlődését, nem az igazi világot ábrázolták, hanem hamis, álproblémákkal telitűzdelt életet“ vittek színpadra. Ez jutott eszembe, amikor a napokban a színház első prózai darab, jának, a „Holnapra kiderül” c. vígjátéknak a próbáit figyeltem. A darab — Garay János kívánsága szerint — lépést tart a korral, mai életünk porblémái közül vet fel néhányat és igyekszik azokat megoldani. Lontay Gáspár, a darab egyik főszereplőjének magatartása, szavai új életünk epizódjait elevenítik fel és mutatnak rá a meglévő hibákra. '"Öaoábbi zőttem Garay János gondolatait az üres nézőtérről kilépve. Az igazi nagy drámaírók So_ phokléstől Ibsenig, Shakespearetől Gorkijig, mindig úgy írtak és azért írtak, hogy az emberiség legégetőbb problémáit felvetve jobbá, nemesebbé tegyék az embert, elősegítsék a társadalmi haladást. Mindig minden korban az igazi író — és az idő csak az ilyeneket őrizte meg tiszta fénnyel — közvetve és közvetlenül, a leírt szóval, színpadi cselekménnyel nevelni akart. Ezt akarta Shakespeare, amikor a Rómeó és Júliában a halhatatlan szerelemnek emelt soha el nem múló emlékművet, Moliére, amikor a Tartuffeben az álszent és a megtévesztett embert mutatta meg csodálatos művészi eszközökkel, Katona József, amikor a „Bánk bán”-ban a magyar nép mérhetetlen nyomorának és szabadságvágyának adott kifejezést. GleoeJtek a régiek, a szó legnemesebb értelmében. Csakhogy egy- egy színpadi műnek a nevelő feladatát korunkban sokan félreértették a színházaknál és a közönség soraiban egyaránt. Egy bizonyos, - tavaly júniusi kormányprogramm óta a színházak terén már nincsen olyan kirívó vulgáris eset, amikor egy-egy dramaturg vagy igazgató egyenes, közvetlen agitációt várna a daraboktól. Ellenkezőleg: minden írótól elvárja a színház, hogy mon. danivalóját igazi művészi eszközökkel formálja meg. Alkudni nem szabad, sem a nevelőszándék, sem a művészet terhére! A régiek úgy említették, hogy a színpad: szószék, katedra, amelyen csak igaz szavaknak szabad elhangzani, embert formáló és alakító cselekedeteknek szabad megtörténni. Valóban. Ha valaki belép egy színház nézőterére, nevetni és könnyezni akar, örülni As szomorkodni — de mindenekfelett az igazságot akarja látni, hallani. Az igazság a legfontosabb eszköze a nevelésnek! A nevelést azonban maga a közönség is sokszor tévesen fogja fel. Sokan úgy gondolják, hogy az egy. beesik a felszínes szórakoztatással. A kettő között hatalmas a különbség. Nyilvánvaló, hogy a Csárdás- királynő és mondjuk a Fösvény — nem művészi összehasonlításképpen említem, tévedés ne essék! — nevelése között különbség van. De hogy mennyire nevelőhatású a Csárdáskirálynő előadása, arról napról napra meggyőződtem. Mert a nézők megértették, hogy volt kor, amikor két szerelmes szív boldogságát társadalmi rangok és korlá tok akadályozták, amikor „csillagkeresztes dámának” lenni emberi értékmérőt jelentett a hatalmon lévő uralkodóosztály szemében. I szolnoki miami Szigligeti Színház, háttérben a Tisza Szállá (Uniti »aulai; éjondö/fíutk arra a jelenetre, amikor Cecilia hercegnő kissé gúnyosan megjegyzi, hogy ő felfelé megy az úton, hiszen a kis Csárdáskirálynőből ime hercegnő lett — amire Kerekes Ferkó válasza így hangzik: „Maga az én szememben lefelé megy, Ciliké. Most hercegnő, régen királynő volt. Csárdáskirálynő!“ S estéről-estére kirobban a taps ezekre a mondatokra, mert a közönség érzi, hogy Kerekes Ferkó szavai igazak, közösséget vállal velük s elítéli azt az asz- szonyt, aki csak azért, hogy a társadalmi ranglétrán annak a kornak hamis követelményed szerint „felfelé“ kapaszkodjék, képes feláldozni gyermekének boldogságát is. cAz emberek könnyen felejtenek, s bizony nem árt, ha ma néha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor ilyesmik lépten-nycar.on megtörténtek. — A közönség tehát nemcsak szórakozott, helyesebben úgy szórakozott, hogy köziben tanult gazdagodott. S ez a helyzet a „Holnapra kiderül“ c. vígjátékkal is. Nagyon sokat nevet majd a közönség, sokszor döbben majd rá a nevetés köziben, hogy valóban igaz, ami a színpadon elhangzik. Mindez megtörtént az életben. Megérti majd, hogy a darab azt akarja bebizonyítani, hogy aki dolgozik, követ el hibát is. Annak a társadalmi rendszernek, amelynek az a célja hogy jót, szépet adjon az embereknek, az útja nem sima, nem hibátlan. Ezek a hibák azonban ki- javíihatók, jóindulat és akaraterő kérdése. S mindezeknek a felvetése, bemutatása szükséges, helyes, mert csak úgy tanulhatunk belőlük, csak úgy tudjuk kijavítani, ha bátran szólunk róluk. Nevel a darab, mert bemutat olyan típust, mint a vígjáték Toncsi nénije, aki szűk- látókörű magatartásával igazán ne-< vetségessé válik, & sütendő követelménye minden drámának a nevelés, s tanulni, gazdagodni fontos, elsőrendű feladata minden igaz embernek. S mintahogy a felsorolt példák bizonyítják, a nevelés igen sokrétű. Mindig a legfontosabbat, a legszebbet megragadni nehéz és komoly feladat. De meg kell oldani! S ahogy a színháznak meg kell oldani, a közönségnek, minden embernek rreg kell valósítani. Sohasem szabad megelégednünk azzal, amik vagyunk, mindig többnek, igazabbnak kell lennünk. Erre gondol a színész, mielőtt felgördül a függöny, s erre kell gondolnia a nézőnek is, amikor beül a nézőtérré. Erre gondoltunk mindannyian a „Holnapra kiderül“ próbáin és hisszük, hogy a közönség is ilyen gondolatokkal jön majd el az előadásokra, s sok tanulsággal gazdagodva távozik majd. Ez a célunk. Híves László. ^ ÁNATOLE FRANCE-KIÄLLI- TÁS NYÍLT MOSZKVÁBAN. Ana- tole France, a neves francia realista író halálának 30. évfordulója alkalmából a moszkvai Állami Külföldi Irodalmi Könyvtárban Anatole Framce-kiállítás nyílt meg. A kiállításon az író számos francia-nyelvű és orosz nyelvre lefordított alkotása látható. A kiállítás többek között bemutatta a „Bonnard Szilveszter bűne“ című munkát, az író első regényét, továbbá a „Jelenkori történet“ című művét és számos elbeszélést. Anatole France művei 146 alkalommal, 13 nyelven jelentek meg a Szovjetunióban. — (MTI.) • — A MOSZKVAI FILM HÄZA- BAN megrendezték a „Haladó japán filmek estjét“ szovjet fllmszakem- berek részére. Ez alkalomból bemutatták a „Napfény nélküli utca” és az „Egy asszony megy a földeken keresztül“ című filmeket. * — FINN MŰVÉSZEK érkeztek Moszkvába. Október 23-án Moszkvába érkezett a finn Operaház művészeinek egy csoportja, hogy megismerkedjék a szovjet operaművészettel. A finn küldöttség vezetője a finn operaház igaz-* gatója. Sz. Riaikkenen. Kompóthy Gyulát Szolnok város .ízéves felszabadulásának évfordu- óján a város fejlesztésében kifej- ;ett fáradhatatlan munkásságáén iícsérő oklevéllel tüntették ki, m Harmichat éve vagyok színész Sok kedves emlékem van, sok-sol disnr.erést kaptam <— mondj; Nyuszi bácsi — de egyiknek sen ürültem úgy, mint ennek a dicsén oklevélnek. Még élénken az emlé nézetemben él az a Szólnék, ame lyikkel ötévvel ezelőtt, amikor ide kerültem, megismerkedtem. Isme rém és átéltem a fejlődés üteméi az izgalmas és nehéz harcokai amelyeket a város szefobétételéért a dolgozók anyagi, szellemi, kultu rális igényeinek fejlesztéséért foly tak. Igen nagy boldogsággal tölt el hogy ebben a munkában én i résztvettem és munkásságoma megbecsülték. Kompóthy Gyula színészi pálya futása igen gazdag. Az első víg színházi fellépése harminchat évve ezelőtt — Kálmán Imre: „Tatár járás“ című operettjében játszott Lőrentey főhadnagy szerepét - már nagy sikert hozott. S ez a si kér a későbbiek folyamán továb nőtt. Sok, ma már szinte leger dássá vált művészekkel játszót rályno előadásán szerzett.' Hogy ki volt ez a gratuláló, a mai napig sem tudom,., Kompóthy Gyulát a sikerek nem kápráztatták el, szerénysége, a művészet iránt érzett mélységes áldozatkészsége példaként állhat mindenki előtt. III 1— Szeretnék még sezebbet, még jobbat nyújtani a közönségnek, szeretném, ha még több vidám percet, még nagyobb élményt jelentene egy-egy alakításom. A sikerek, az elismerés arra kötelez, hogy még mindig többet és többet nyújtsak az igaz művészetből, amellyel egy életre jegyeztem el magam. A Színház most sorra kerülő darabjában, a „Holnapra kiderül'’ c. vígjátékban egy mérnök-diszpécser szerepet játszik Gyuszi bácsi. Kis szerep, de Kompóthy Gyula szíwel- lélekfcel készül a bemutatóra. *—1 Minden szerep újból és újból mozgásba hoz, legyen az főszerep, vagy egy epizód figura. Mindegyikben művészit akarok nyújtani, szépet, nemeset akarok adni a közönségnek. Remélem, hogy ez most is sikerül. Ahogy Kompóthy Gyulát ismerjük, biztosak vagyunk benne; hogy sikerülni fog! együtt. Hegedűs Gyulával, Góth Sándorral, Somriay Artúrral, Rát- kai Mártonnal. m — Sok kedves szerepem volt, de ezek között is az Ukrajna mezőin Galuska kolhozelnöke, a Leányvásár Gróf Rottenbergje és nem utolsósorban, sőt talán ezt kellett volna először említerfem: a Csárdáskirálynő Miska főpincére nőtt legjobba-n a szívemhez. Mert higy- jék el, igen nagy öröm a színésznek, ha szép szerepet kap. El sem tudom szavakkal mondani: mennyi izgalmat, mennyi nagyszerű pillanatot jelent az, amikor az ember hússá-véré alkot egy-egy szerepet. Embert játszani, embert életre kelteni — számomra nincs is szebb feladat. m Gyuszi bácsi igen népszerű Szolnokon. Ismerik, szeretik, sokszor tapsolták már meg egy-egy nagyszerű alakítását. m — Valamelyik nap is — újságolja — egy asszony állított meg az utcán és mosolyogva mondta: „Köszönöm művész elvtárs azt a sok vidám percet, amit a CsárdáskiDicsérő oklevéllel tüntették ki KOMPÓTHY GYULÁT, a Szigligeti Színház művészét
