Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-06 / 263. szám

1954 november 6. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 „4 mi feladatunk az öntözéses mezőgazdálkodás kiszélesítése64 Irta t Vamadl János Mevlép főépitésvexető Ä megyei pártaWíva ülésén Gerő elvtárs feltárta azokat a hi­bákat, melyeik eddig ismerten, vagy ismeretlenül hátráltatták munkánkat. Dávid elvtárs pedig a vállalatunkat közvetlenül érintő kérdésről, az öntözőrendszereik ha­táridőelőtti sikeres beépítéséről is szólott. A mi feladatunk az öntözéses mezőgazdálkodás kiszélesítése a megyében, s ránk fokozottan vonatkozik a me­gyei pártaktíva határozata. Felsőbb szerveink előrelátó intéz­kedése folyán ma már elmondhat­juk, megszűnt a rizstelep építésé­nek tavaszi idényjellege. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek rendelkezésünkre bocsátották a munkaterületet, s megkaptuk a tervező vállalatoktól a kész terve­ket is. Ezt azt jelenti, hogy jó vezetéssel, irányítással és tervezéssel, helyes mederben fo­lyó munkaversennyel kétszer- annyi öntözőtelepet leszünk ké- pesek beépíteni, mint az elmúlt években. amikor az öntözőtelepek építési munkája csak az első évnegyedre szorítkozott. Lényegesen javulni fog így nemcsak a munkák átadási batárideje, hanem minősége is. — Eddig pl. 1954. év tavaszán a Pa- lotási Állami Gazdaságnak épített 627 kát. hold rizstelep tervét ápri­lis 27-én kaptuk meg úgy, hogy az árasztási idő már május 2-án megkezdődött. A rövid építési idő egy részében a nagy eső miatt gépi földmunkát végezni nem tudtunk, minőségi kézi földmunkát, minő­ségi betonmunkát pedig a munka túlzsúfoltsága miatt megvalósítani szinte képtelenség volt. Az idejében elkészített és átadott tervek előnye már is megmutatko­zik, A kisújszállási építésvezetőség. mely jelenleg 12 termelőszövet­kezet rizstelepén végez gépi földmunkát, élenjár a minőségi téren. Előfordul olyan eset. hogy sáncoló brigádjaink kiváló munkájával a telep ossz földmunkájának 90 szá­zalékát elvégezték és csak a rizs­gát bekötéseket kell a termelőszö­vetkezet tagságának kézzel elvé­gezni. Ismerve őszi feladatainkat, lé­nyegesen könnyebben ment az elő­készítési munkák tökéletesítése is. A vállalat jászkiséri előregyártó­telepén 1954. év január-február hó­napjában az előregyártott beton­elemeket gőzöléssel voltunk kény­telenek előregyártami. A gőzöléses eljárás bevezetése, a tüzelőanyag biztosítása, a gőzkazán üzemben- tartása az önköltséget mintegy 30—35 százalékkal növelte. A IV. negyedévben már elvégez­tünk közel 80.000 m3 gépi föld­munkát, 50.000 m3 kézi földmun- kát. Gyártottunk 300 m3 helyszíni betont és 250 m3 eiőregyártott betont. Hiba azonban eredményeink mel­lett is van. Egyik komoly akadálya munkánknak a jelentős munkaerő- hiány. Pedig arra számítottunk, hogy a racionalizálás folyamán megfelelő munkáslétszámot fogunk toborozni. A munkára jelentkezők azonban, mikor megtudják, hogy nekünk, kubikosokra, kőművesre, ácsra, vasbetonszerelőre, erőgép­vezetőre és vontatóvezetőre van szükségünk, bár 800—1600 forintos fizetéssel, elmennek azzal, hogy majd meggondolják és visszajön­nek. Munkásszállásaink és szociális berendezéseink biztosítják dolgo­zóink nyugodt pihenését. Befeje­zéshez közeledik központi javító- műhelyiink mellett készülő eme­letes munkásszállás építése is, fürdőszobával, kultúrteremmel, olvasóteremmel. Egyszóval igyekszünk megterem­teni az alapfeltételét annak, hogy 1955. év májusában büszkén je­lenthessük azt, hogy a ránk kisza­bott feladatot, az öntözőtelepek megépítése terén becsülettel telje­sítettük. Téli gépjavítási tervünk esztergá­lyos és lakatos munkaórákig le­bontva kész, és téli javításunk meg is indult a karcagi és mezőtúri építésvezetőségekről javításra be­vont DT 413-as erőgépekkel. Szállítási feladataink szinte a maximálisra nőttek. A Szolnok- megyei Meviép építi a hevesmegyei Kiskörétől kezdve egész a jugoszláv határszélen lévő Deszkig az öntöző­telepeket. És bizony erre a nagy munkára szállító járműveinkhez maximális alkatrész-ellátást is kell biztosítani. Nem fordulhat elő olyan, hogy egy adagoló miatt egy hétig is kiessen a gép. A mi feladatunk pedig az eddig igen jól működő, de ma már kissé alábbhagyott munkaverseny fel­élesztése és kiszélesítése. Ebben pedig pártszervezetünknek és szakszer­vezetünknek sokkal komolyabb munkát kell végezni, mint eddig. Építésvezetőinknek nemcsak mű­szaki vezetőivé kell válni terüle­tüknek, hanem politikai vezetőikké is. Ahol a vezető törődik a ver­sennyel. ahol a vezető törődik a dolgozókkal, ott van eredmény, .^kiemelkedő eredmény is. Felsőbb szerveink segítségével, hathatós . támogatásával hisszük, hogy feladatainkat el tudjuk vé­gezni, terveinket természetes egy­ségekben is, minőségi munkával fogjuk elvégezni, becsülettel, lelki­ismerettel. Nyugodtan szeretnénk mondani 1954. év utolsó napján, hogy ele­get tettünk népgazdaságunk és dolgozó népünk megbízatásának. JtliUes Qátios, cl mező fűzi Tjörő ^ßai tsz agt&tiéttui sónak nyílt feoele meyijénk ayronómusaUi&z Kedves tsx-ben dolgozó agronómus elvtársak! IA mezócazdasag | fejlesztéséért vívott nagyszerű küzdelemben fő­képpen ránk hárul az a feladat, hogy a párt- és a kormánypro- grammban, az 1953. december 19-i határozatban lefektetett elvek alapján elősegítsük mezőgazdasá­gunk termelésének emelését. Tegyük olcsóbbá, jobbá terme­lésünket, segítsük megszilárdítani a munkás-paraszt szövetséget, szé­lesíteni a város és a falu piaci kap­csolatát. Ez nem könnyű feladat. Sok esetben töretlen utat kell kita­posnunk, amíg az agronómus mun­kája kézzelfogható eredményt hoz, de minden nehézséggel meg kell küzdeni. | a mezőtúri | Törő Pál termelő- szövetkezetben dolgozom 1953. ősze óta. Az 1953/54-es gazdasági év gazdasági eredményei nem voltak kielégítőek. 3400 holdas közös gaz­daságunk talajának 95 százaléka erősen kötött, mésztelen, szikes. A múlt esztendőben nem végeztünk megfelelő talajmunkát, s elhanya­goltuk a talajerő utánpótlását is. így földünk búzából igen alacsony termést adott. Az eddigi hibákból okulva rátértünk a korszerű agro­technikai módszerek alkalmazására, elsősorban szikes talajunk megjaví­tására. Ebben az esztendőben össze­sen 1000 kát. hold sekély termőré­tegű, szikes talajt terítünk meg. Most ősszel már 600 hold búzánk került a jól előkészített, digózott földbe. A talaj és éghajlati viszo­nyok figyelembevételével szeptem­ber 12-én kezdtük meg a vetést és október 16-án már utolsót fordult a vetőgép a hatalmas táblán. Az ered­mény: őszi vetéseink gyönyörűen zöldéinek, bokrosodnak, amire a Törő Pál tsz területén ilyen idő­szakban még nem volt példa. Ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szövetkezetünk tagjai szinte kivétel nélkül igen lelkesen, odaadóan dolgoznak. Látják, hogy a követke­ző évi termés jól van megalapozva. Ez még nem minden. Tervünk, hogy a tél folyamán az összes őszi vetésünket komposzttal, érett istál­lótrágyával felültrágyázzuk és ta­vasszal szárbaindulás előtt pedig pétisóval fejtrágyázzuk. vállalom, i hogy 1955-ben egész területünkön kát. holdanként há­rom mázsával több és minőségileg jobb termést takarítunk be, mint a többi hasonló, de nem javított területek kísérleti parcelláiról. A négyholdas kísérleti parcellán búzából 16 mázsás termésátlagot értünk el. Egy másik ugyancsak négyholdas táblán, a legfejlettebb agrotechnikai eljárások alkalmazá­sával— figyelembevéve a táj adott­ságait — 40 mázsás átlagtermést értünk el kukoricából. A kísérleti táblákon szerzett tapasztalatokat felhasználjuk a nagyüzemi terme­lésben. Ezzel bizonyítjuk be, mire képes a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás ereje. | ezer kobmeterI sii6val biztosít­juk állataink téli vizenyős takar­mányellátását, azonkívül március­tól, november közepéig a legmele­gebb nyári napok idején is gondos­kodunk a' zöld futószalagról, álla­taink megfelelő legeltetéséről. A jobb takarmányozás, gondozás, va­lamint a fejlett zootechnikai eljá­rások bevezetésével a tehenészet­ben 1955-ben három literrel emel­jük a fejési átlagot. Felhívom agronómus társaimat, akik az enyémhez hasonló körül­mények között gazdálkodnak, in­duljanak nemes versenyre a maga­sabb terméshozamokért, — népünk jobb és szebb életének biztosítá­sáért A MÜLT MESÉL A MÁNAK A magyar nép a maga józan eszével mindig átlá­tott a nagyurak sötét praktikáin. Sok keserűsé, get okozott az államhiva­talnokok packázása és a bürokrácia Jelketlensége, de a dolgozó paraszt nem tehetett ellene semmit, legfeljebb bölcs derűjéből fakadó csúfolódással köny- nyített a lelkén. A Gömbös-kormány ide­jén különösen sokat gyö­törték a hatóságok a sze­gényparasztokat. Szegény Sánta Marci bácsit min­denáron ki akarták for­gatni a hat holdjából és amikor már nagyon unta a sok vegzatúrát, egyszer el­keseredésében nem a leg- gyengédebb formában em­legette a főszolgabíró fel­(Anekdoták a és lemenőági rokonait. At­tól kezdve még rosszabb lett a helyzete. A főszolga­bíró valósággal üldözte Sánta Marci bácsit és hiá. ba ment szegény feje jog­orvoslásért hatóságtól-ha. tósághoz, minden hivatal­ban ott ült a főszolgabíró úr valamelyik rokona. Marci bácsi nagy kese­rűségében a tanítóhoz for­dult tanácsért. A tanító jólelkű ember volt, mindig a szegénységgel tartott, de bizony ő is tehetetlen voh a nagyurakkal szemben. Ezért azt tanácsolta Marci bácsinak, hogy legjobb lesz, ha a szomszédos Rep. cefalvára költözik. — Oda nem mehetek — felelte Marci bácsi —, ott a jegyző a főszolgabíró letűnt időkből) — Hát akkor költözzék Hadfaluba. i— Ott a bíró a sógora. i— Akkor menjen a já­rási székhelyre, Kisdeb- rőre. — Oda se mehetek, mert ott az apósa az adófel­ügyelő. — No, Marci bácsi — mondta keserűen a tanító —, akkor nincs más hátra, mehetünk valamennyien a pokolba. — Nem ajánlatos 1— dünnyögte Marci bácsi. — Épp tegnap halt meg a fő­szolgabíró nagybátyja.,, * Csortos Gyula szívből utálta a reakciós politiku­sokat. Különösen dühbe hozta, ha az elnyomó haj. lám üresfejűséggel és fet­fuvalkodott pöffeszkedés- sel párosult. Egyszer nagyobb társa­ságban szóbakerült Göm­bös Gyula. Csortos igen súlyos szavakkal fejezte ki a „tengely-miniszterei, nőkről’“ alkotott vélemé­nyét. A társaságban jelen volt egy jóindulatú főpap is, aki szelíd mosollyal mondotta: — De kedves művész úr, miért gyűlöli úgy azt a Gömböst. Hát nem tudja, hogy a biblia szerint min­den embert szeretni kell? — De tudom — felelte Csortos —, csakhogy, ami. kor a bibliát írták, akkor a Gömbös még nem élt. (Megjelent az Esti Budapest­ben — KliAly Dezső gyűjtemé­nyéből AZ ÜNNEP! HÉT MŰSORA Este 7 órakor ünnepi est a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából az állami Szigligeti Színházban M V S O R t Magyar- és szovjet himnusz. Előadja a Szigligeti Színház, a Kilián György Repülő- Hajózó Tiszti Iskola és a város üzemeinek összevont zenekara. Vezényel: László Ferenc százados. BJEBNIJ: Fő utca. Szavalja: Keres Emil, az Állami Szigligeti Színház igazgatója. ERKEL FERENC: Ünnepi nyitány. A zenekart vezényli: László Ferenc százados. Ünnepi beszédet mond Csáki István, a MDF szolnoki bizottságának titkára. MOZART: Kis éji zene. A zenekart vezényli: Orbán Leó, a Szigligeti Színház karnagya. E. GRIEG: A-moll zongorakoncert. Előadja: Mezriczky Lajos zongoraművész, a zenekart ve­zényli László Ferenc százados. SOSZTAKQVICS: Dal az erdőről, oratórium és MIHAILOV: Doni legények. Előadja a gimná­zium leánykara, az egyetem férfikara, a Köz­ponti Kóruis, a Koltói-úti általános iskola ének­kara és a zenekar. Szólót énekel Jobbágy Endre és Tóth István. Vezényel Kőbőr Antal. EMLÉKEZÉS November = 6 | Srnmbai | iiminiimimimuT Fenyvesi Antal elv­társ, a 62/1. Építőipai 1 Vállalat egyik legidő­sebb dolgozója. Negy­venhárom éve él Szol­nokon. Itt tanulta meg a kőművesmesterséger, itt töltött el munkában 25 évet. — De nem volt ab­ban köszönet —mond­ja — egy évben jó, ha nyolc hónapot dolgoz­hattam. Úgy is voll, hogy a legszebb, mun­kára, alkotásra legal­kalmasabb nyári napo­kat töltöttem az utcán csavargással. Két ke­zem, amelyre a család kenyérént nézett, amely égett a szerszáméri, üresen állt, nem kel­lett az erőm. Beszél, hangja vá­dolja mindazt, ami élete legszebb korát, fiív'Mlrógát úgy meg­keserítette. Nem lehet, de nem is szabad azt elfelejteni! Amikor Szolnokon már végkép elesett a kenyérkereset lehető. Bégétől, elszegődött vi­dékre. A hosszas nél­külözés, a sok gond után betegség fogta el. Maláriát kapott. Éppen lábbadozott, amikor felderengett a szabad­ság napja. Tíz évvel ezelőtt volt, s így em­lékszik ezekre a na­pokra; A megdöbbenés csak addig tartott, míg az első kézfogás meg nem történt a szovjet har­cosokkal. Abban a percben még talán négyezer lélek sem volt a városban, de utána hamarosan né­pesebbek lettek az ut­cák, az emberek tekin­tete barátságot, bizal­mat sugárzott. A szov­jetek segítségével leg­először a közlekedés, az élelembeszerzés helyreállításához kezd­tünk — folytatja —, mert ettől a perctől kezdve az ember volt nálunk a legfontosabb. A szovjet csapatok mellett, mint eső után a fűszál, úgy nőtt, erő­södött a helybeli kom­munisták szervezete is. A hosszas nélkülözés után kenyérhez, friss vízhez, szabad levegő­höz juttatta a város népét. Megszűnt a nyomasztó érzés, ame­lyet mindaddig foko­zott a szirénák üvölté­se. Eltűnt a rémület, amit addig minden bombarobbanás növelt. Élet kezdődött, az igazi szabadság megteremté­sének gondjaitól küz­delmes új élet. S hogy mit változott azóta vá. rosunk, azt néhány ta­láló szóban tömöríti Fenyvesi elvtárs: Ilyen változást csak a mun­kások egységes, hatal­mas ereje tud véghez vinni, akik egymásért, az egész dolgozó nép boldogulásáért oly sok szépet alkotnak. B e Járási békétaláíkozót tartottak Kunszentmártonban A kunszentmártoni járási kul- turház nagytermében — va­sárnap béketalálkozóra Jöttek ösz- sze a járás élenjáró dolgozó pa­rasztjai. Nánási László az Országos Béke­tanács alelnöke, megyei országgyű­lési képviselő ismertette a nemzet­közi helyzetet és hazánk belpoliti­kai eseményeit. Rámutatott, hogy a megértés és a megértetés, az összefogás politikájával, a júniusi kormányprogramm útján haladva, a termelés növelésével tudjuk a béke ügyét legjobban szolgálni. „A termelés növelése a nép munkáján múlik. A vezetőikkel együtt ezen munkálkodva, nem lesz az ország­ban üres kamra, de üres pénztárca sem. A párt és kormány vezetői bíznak a népben. Bíznak abban, hogy megértette a Hazafias Nép­front hívó szavát s szorgalmas munkával segít megvalósítani az egész magyar nép számára a bol­dog jövőt", —i fejezte be beszédét Nánási László. Számos hozzászóló beszélt arról, hogy a béíkehaxc és a jól végzett termelő munka szorosan összefügg­nek. így nyilatkozott Kerekes Péter cserkeszőlői egyéni paraszt is: — Október másodikén elvetettem a szántóm 50 százalékán. Mindenből teljesítettem a beadásomat. Szere­tem embertársaimat, szeretem szép magyar hazámat. A béketalálkozón az asszonyok egymás után tettek hitet a béke mellett. Mészáros Bálintné, Idős, cserkeszőlői — termelőszövetkezeti parasztasszony elmondotta, hogy községének élete megváltozott a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt. Villanyt, orvosi rendelőt, kultur- házat, mozit kaptak, még gyógy­forrásuk is van. Morvái János cibakházai öreg paraszt felhívja a figyqelmet: jólé­tünk biztosításához hozzátartozik az is, hogy vigyázzunk nemzeti kin­cseinkre, nemzeti vagyonúnkra. — Szigorúan büntessék meg azokat, akik a nemzeti tulajdon ellen vé­tenek”. Ezután még többen hozzá­szóltak a mezőgazdaság anyagok­kal és gépekkel való ellátása terén tapasztalható hiányosságokról. A járási béketalálkozó résztvevői az Országos Béketanácson keresz­tül levelet küldtek az ENSZ-nek, melyben követelik hazánk felvé­telét az ENSZ tagjai sorába. a színház válaszol Nagy Lajos Tószeg, Árpád u. 50. sz. alatti lakos levelében a szolnoki Szigli­geti Színház helytelen intézkedését kifogá­solta. Megírta, hogy október 24-ére, a délutáni előadásra jegyet adtak ki s ebből a kécskeiek, várkonyiak, vezsenyiek, tó­szegiek is vásároltak abban a reményben, hogy megnézhetik a Csárdáskiráíynö c. operettet. Az előadás azonban elmaradt. A jegy árát viszont csak délután 5 óra­kor kezdték visszafizetni s így az említett községek szórakozni vágyó dolgozói a délután 4 órakor induló vonat helyett csak fél 9-kor tudtak visszamenni. Feleslegesen töltöttek el egy egész napot. * A színház Igazgatósága Nagy Lajos pa­naszát megvizsgálta és ezúton kér elné­zést a feleslegesen Szolnokra utazóktól. A darab egyik énekes főszereplője ugyanis megbetegedett g pillanatnyilag senkivel sem tudták pótolni. Amennyiben a délutá­ni előadást megtartották volna, az esti előadás forgott volna veszélyben. Tekin­tettel arra, hogy a főszereplő betegsége váratlanul történt, nem volt idő arra sem. hogy előzetes értesítéssel meg tudták vol­na kímélni vendégeiket a felesleges uta­zástól. A Csárdáskirálynőt továbbra is va­sárnaponként 3 órai kezdettel mulatják be, hogy a vidékiek is megnézhessék. A színház közleményét Váradj János műv, titkár írta alá. 4

Next

/
Thumbnails
Contents