Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-02 / 259. szám

T954 november 2. mTIWIIIIIIMUMM—I'HIIB II II II' 3 l 3 AZ ÜNNEPI HÉT HŰSORA Ha délelőtt 11 órakor az Úttörőház földszinti helyiségeiben bélyegkiállífás nyílik A kiállítás nyitva minden nap délelőtt 11 árától déli 1 óráig és délután 5 órától este 8 óráig. ★ ESTE 6 ÓRAKOR A PETŐFI K U ITU ROTTH O N B AN ÉNEKKARI-EST A műsorban fellépnek az Abonyi-úti, az Újvárosi, a Sipos- téri, a Koltói-úti általános iskolák énekkara, a Központi Énekkar, a Járműjavító énekkara, a Fűtóház énekkara, a KIOSZ—KISZÖV énekkor, a Fűtőház tónccsoportja, a Köz­ponti Tánccsoport és a Központi Népi Zenekar ■A = Este 7 érakor az Állami Szigligeti Színház Kcvember I előcsarnokában Kedd § ntiitiiiiitiiniiiiiiTi A kiáilitás nyitva minden nap délelőtt 11 árától este 9 áráig MEGKEZDŐDÖTT AZ ÜNNEPI HÉT Megnyílt a Damjanich Múzeum „Szolnok a török kortól máig“ című kiállítása 4 »tép, napsütéses időben lengő nemzetiszín és piros zászlók, valamint a feliratok jelzik, hogy megnyílt a szolnoki Ünnepi Hét, a felszabadulás 10. évfordulója emlékezetére. A Kossuth-téren lévő kiállítótermekben nagyszabású és serénv munka után megnyílt a nagy érdeklődéssel várt „Szolnok a törők kor­tól máig’1 című kiállítás, mely méreteiben, anyagában és a kiállítás technikájában Szolnoson egyedülálló; méltó az Ünnepi Hét jelentősé­géhez.. Sok érdeklődő gyűlt össze a kiállítótermekben, itt vannak a városi párt-végrehajtóbizottság és a városi tanács képviselői is. Tizenegy óra­kor Kaposvári Gyula, a Múzeum vezetője tartott rövid üdvözlő beszé­det, melyben örömmel jelentette be az állandó kiállítás megnyitásának tényét, majd Elek Lajos, a városi tanács elnökhelyettese a Hazafias Népfront Városi Bizottságának nevében megnyitotta a kiállítást. . Mint mondotta, a kiállítás megnyitása első az Ünnepi Hét ren­dezvényeiben, mely a város múltjával fejlődésével foglalkozik. „Az eltelt tíz év a dolgozó nép alkotóerejének zsilipjeit nyitotta fel és bebizonyította, hogy mire képes. Soha olyan fejlődésen nem ment keresztül a város, mint az elmúlt tíz év alatt. E fejlődésnek kö­szönhető az is, hogy a Damjanich-Múzeum feljött a sötét pincékből ebbe a szép és tágas kiáüítótermekhe. Ez a kiállítás is igazolja azt, hogy akkor fejlődött igazán városunk, amikor a lakosok, a dolgozó emberek szorosan összefogtak és együtt oldották meg a város problé­máit. Ez a példa lebeg előttünk most is, és reméljük, hogy ezután nagy eredményeket fogunk felmutatni, hiszen a város lakossága egyre inkább megtalálja egymást o közös feladatok megoldására.1’ A kiállítás méltatása után Elek Lajos felhívta a jelenlévőket és a város lakóit arra, hogy továbbra is fogjunk össze a város felvirá- goztatása és a Hazafias Népfront programmjának megvalósítania érde­kében, Sok és szép látnivaló van a kiállításon. Kaposvári Gyula szavai nyomán kibontakozott a város 400 éves küzdelmes múltja, melyben benne van a török megszállás és a szabadságharc időszaka is. Erről beszélnek a rajzok, térképek, festmények, írásos dokumentumok és használati tárgyak, A belső termekben találkozunk az 1919-es, majd kicsit odébb a felszabadulás — általunk is ismert— dokumentumaival. A kiállított anyagok, tárgyak és írások híven bizonyítják, hogy Szolnok varos lakói becsülettel helytálltak mind'g és szívós, fáradhatatlan munká­val építették fel — többször a romokból is — szeretett városukat. A kiállított tárgyak, de a most álló létesítmények is a jövőt, a szebb életet építő szolnoki dolgozók verejtékéről, Ízléséiről, gondolatvilágá­ról beszélnek. A kiállítás szép és elgondolkoztató, komoly érdem es dicséret illeti a rendezőket és a munkában részvevőket, b -• v. IhttfkípkuHIíiáj nyílik. Kezdődik a ras- és fémgyüjiő hónap A hagyományossá váló vas- és fém- gyűjtő hónapot megyénk földművesszö­vetkezetei november 1 és 30 között ren­dezik meg. A gyűjtés sikere elsősorban a földmüvesszövetkezetek ügyvezetőinek jó szervező munkájától függ. A gyűjtést előkészítő kunhegyes! járási ügyvezetői értekezleten számos felajánlást tettek. Ko­vács Imre, a karcagi földmüvesszövetkezet ügyvezetője vállalta, hogy szövetkezete a vas- és fémgyűjtés! tervet határidő előtt — már november 15-ig — teljesíti. A begyűj­tött hulladékvasat pedig november 30-ig már el is szállítják. Kovács Imre versenyre hívta ki a megye valamennyi földmüves- pzövetkezetét. A karcagiak versenyfelhívásához a szol­noki, kisújszállási szövetkezeteken kívül már számos szövetkezet csatlakozott. A földmüvesszövetkezeteknek a vas- és fémgyűjtés munkájában nagy segítségükre lehetnek a helyi tanácsok, ha a rendelke­zésre álló hírszolgálati és propagandaesz­közök felhasználásával, kördobolással, — hangos híradón keresztül népszerűsítik a vas- és fémgyűjtés fontosságát. Segítséget várnak a földmüvesszövetke- zetek a DISZ szervezetektől és az úttörők­től. Az áprilisi vas- és fémgyűjtés idején a fiatalok vállalták a munka oroszlánré­szét. Reméljük, hogy a fiatalok most is ki­tesznek magukért. Értesítik a vállalatot. .. A napokban Szokolai elvtárs, a Bú tor értékesítő vezetője telefonon hívta fel szerkesztőségünket s azt mondta: Jó volna, ha a Néplap megvizsgálná, hol van az a távira­tunk, amit 1954 július 31-én K. Nagy Dezső névre Mezőhékre fel­adtunk. A Posta alábbi választ adta a Bútorértékesítőnek: A jelzett táv­irattal kapcsolatban értesítem a vállalatot, hogy az július 31-én hi­vatalunknál nem került feladásra. A tudakozványt további nyomozás céljából megküldtük Mezőhék fiók­postának. A hivatal állítása szerint a kérdéses távirat júl. 31-e körüli napokban oda beérkezett és azt távbeszélőn továbbították az állami gazdaságnak, ahol a címzett akko­riban dolgozott. A távirat vevőjét azonban nem sikerült megállapí­tani, mert a gazdaság adminisztrá­torai gyakran változnak. il jászberényi mesterséges megtermékenyítő állomás három tsz-ben megkezdi a szarvasmarhaállomány íeljavftását Áz elmúlt évek során a Jászság dolgozó parasztjai között népszerű lett a mesterséges megtermékenyítő állomás. Az állomás dolgozói jó munkát végeznek, s nagyban hoz­zájárulnak a Jászság állatállomá­nyának minőségi fejlesztéséhez. Az eddig elért eredmények alap­ján az állomás dolgozói hamarosan új kezelőhelyeket létesítenek a jászapáti Velemi Endre, a jászjákó- halmai Béke és a jászladányi Út­törő tsz-ben. 99Hass, alkos?9 gyarapüs s a haza fényre derül“ Írta i Dr. Csömőz Gáspár apát, püspöki irodaigazgató, Vác J£ö l c a e y Ferenc szavai jut- nak eszembe, mikor hozzá­kezdek az íráshoz, hogy elküldjem gondolataimat szolnokmegyei pap­társaimhoz és rajtuk keresztül hí­veinkhez a megyei lap hasábjain. Szülővárosom, Sopron után Szol­nok második hazámmá lett s ez egészen természetes, hiszen ponto­san húsz esztendőt töltöttem otr, mint a gyárvárosi rész plébánosa. Kapcsolatban voltam a megye ka­tolikus papjaival, a megyében élő katolikus hívekkel is. S itt elsősor­ban azokra gondolok, akik végig­hallgatták előadásomat Szolnokon. Jászberényben, Törökszentmikló- son, Tiszaföldváron és más közsé­gekben, amikor visszatértem Var­sóból a II. Békevilágkongresszus­ról. Az egyéni érzelmek is eljegyez­tek Szolnokkal. Szolnokon pihen síriában Édesanyám, ott élnek volt tanítványaim százai, akik azóta fel­nőttek, családot alapítottak. Ott laknak azok a munkások, család­apák, akikkel a múltban a munka- nélküliség rémséges idején a jövőt tervezgettük, állásról, becsületes kenyérről beszélgettünk. TSJe nt szakadtam el Szol­noktól és a megyétől, bár már negyedik éve dolgozom Vácott, ahol harmincöt évvel ezelőtt tanul­mányaimat végeztem. Állandóan ol­vasom a Szolnokmegyei Néplapot s figyelemmel kísérem a megye, a város életét, örvendezek minden javításon, emelkedésen, előrehala­dáson, ami a város és a megye dol­gozóinak jólétét mozdítja elő. Most is eleven mozgalomról ol­vasok. Megalakult a megyei és a városi Hazafias Népfront Bizottság. A nevek csupa értékes munka és élet hordozói. Zászlóbontásuk al­kalmából, munkájuk kezdetén üd­vözlöm a megyei ás a városi nép­front-bizottságot. Sok sikert kívá­nok nekik céljaik megvalósításához. S ez alkalommal kérem szolnok­megyei paptestvéreimet is. Szívvel- lélekkel álljanak a Hazafias Nép­front zászlaja alá. Segítsék ma­gyar népünket, híveinket a kor­mány által irányított közérdekű al­kotások ós tervek véghezvitelében! Dolgozzanak a Hazafias Népfront célkitűzéseinek megvalósításáért. A Hazafias Népfront min­den becsületes, békét, hazá­ját, embertársát, családját szerető ember összefogása. Nem politikai koalíció, nem egyesület, hanem tö­megmozgalom. Az egész magyar társadalom összefogása nemre, kor­ra, képzettségre, vallásra való te­kintet nélkül a nép jólétéért, sza­badságáért, függetlenségéért, a bé­kéért. Népünk szebb élete azt kí­vánja, hogy cselekvő hazafiak le­gyünk. A Hazafias Népfront moz­galmában részt vesz érsek urunk, püspökeink, ott vannak a legkivá­lóbb tudósok, írók, művészek, min­den hazáját szerető ember. Mi, katolikus papok is kövessük a tör­ténelmünkből ismert, hazájukat szerető papok példáját, támogassuk a Hazafias Népfront munkáját. Küldetésünk ehhez a hazához van, ehhez a néphez. Szeressük ezt a hazát, ezt a népet szívünk minden melegével, hűségével, minden ké­pességünkkel. A magyar nép vezetői nem leltár szerint vették át ennek az ország­nak az irányítását 10 évvel ezelőtt. Szomorú romok között kezdte meg a nép az ország újjáépítését s egy új ország építését. A szorgalom, a becsületes munka nagy eredmé­nyeket hozott s nagy, országos al­kotásokkal egyidőben nőtt magasra a Tiszamenti Vegyiművek, a Szol­noki Cellulózegyár fala. Uj kultur- házak, villany, kutak, új vasút hir­deti Szolnok megye fejlődését. Co le at nőttünk tíz év alatt ^ s most azt akarjuk, hogy a dolgozó nép életszínvonala egyre magasabbra emelkedjen. Ezért a célért érdemes harcolni, részt vál­lalni a Hazafias Népfront célki tű-* zéseinek megvalósításából. Részt veszek a Hazafias Népfront munkájában, mert szeretem hazá­mat, szeretem népemet, szeretem az ember javát szolgáló alkotó mun­kát, mert szeretek békében élni. Rettenetes emlékezéssel gondolok vissza 1944 június 2-ára, amikor bombák zápora pusztította Szolno­kot, gyilkolta az embereket. Eluta­sítom a háborút s küzdők ellene. S küzdhetnék-e jobban annál, hogy saját erőmet hozzáadom az egész nemzet egységbe fogott erejéhez? Szolnokmegyei paptársaim is szere­lik a békét. Harcoljanak hát érte azzal, hogy résztyesznek a Hazafias Népfront munkájában. Katolikus híveink útja sem más, mint a miénk. A haza síkságaival, hegyeivel, folyóival, kincseivel, szép­séges tájaival mindannyiunké. Ä szabadságharcok idején a nép és papja együtt harcolt a hazáért. Fogjunk össze most is, a haza ér­dekében. E' b b e n a szép országban minden a népért történik. Á népet szolgálja a kormány minden intézkedése, minden új alkotás. Hazánk azonban csak úgy épülhet tovább, ha mindenki becsülettel ki­veszi részét a munkából. Van mit tenni, szántóföldön, gyárban, hiva­talban egyaránt. Többet és jobban dolgozni a magunk érdekében, jó­létünk emelése érdekében —1 így fogjuk meg egymás kezét a Haza­fias Népfront zászlaja alatt. „Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül’* — írta Kölcsey Fe­renc örök tanításul. Fogadjuk-meg ezt a tanítást, nemzeti himnuszunk írójának tanítását s ha a Himnuszt énekelve áldást esdünk népünkre, azzal a tudattal tegyük, hogy meg­tettük, amit joggal várt tőlünk szü­lőföldünk, drága hazánk. RÁKÓCZIFALVA, AZ ÚJ ÉLET ÚTJÁN Aki csak átsétálna a községiben, az többé-kevésbbé jó benyomáso­kat szerezne Rákóczifalváról. Az út mellett pirosarcú gyerekek játszanak, itt is, ott is új ház épül, már csak a vakolás és a meszelés hiányzik. A határban szorgalmas emberek dolgoznak, az utcákon pe­dig terményeket, cukorrépát szállí­tanak a kocsik. Egészséges, jóltáp­lált emberekkel találkozik a járó­kelő, itt-ott tréfálnak és nevetgél­nek, ffi Aki azonban elmegy a tanács­hoz, az üzletekbe, beszélget az em­berekkel, annak mindjárt feltűnik, hogy valami baj van ebben a köz­ségben. Az egyik boltban érdeklődöm éppen az áruk iránt, amikor idős néni lép be és gyertyát kér. Hozzá­teszi, hogy a másik boltban is kért, de ott azt mondták: „Majd mind­szent után lesz.“ Csodálkozva kér­dem.1: „Ki mondta ezt?“ A néni meghöfcfcen, s a boltvezetővel együtt elsimítják a dolgot: „. ..sen­ki, senki.. m Ä tanácsház udvarán kocsik so­rakoznak sűrűn egymásután, mind­egyikben sertés. Dél felé jár az idő. Az ajtónál tíz-tizenöt ember mél tatlank od ik. „Egész napot itt kell eltöltenie az embernek! Miért nem lehet ezt gyorsabban intézni? — mondja egy idős bácsi nekem.', mert hivatalos személyt sejt bennem Megnézem, hogy miért. Áz állat- és zsírbegyüjtő vállalat egy napra tűzi ki a beadást s egy szál em­bert küld ide, akinek mázsálnia kell. jegyzéket vezet, szoroz, szá­zalékot számít s még fizet is, rá­adásul egyiket az udvaron, mási­kat a szobában csinálja. Hogy is menne gyorsan ilyen helyzetben a munka! S a dolgozó parasztok to­vább türelmetlenkednek a tanács­iház előtt. m Á tanács elnöke, Veres István, rokonszenves, vidámszemű ember, bár gondok ráncai futnak össze homlokán. Nemrégen jött Rákóczi- falvára. Amióta róla beszéltek az emberek, azt mondták, hogy sok­kal jobban megbecsülik, mint elő­deit. Beszélgetésünk ugyan rövid volt, de becsületes, dologzó, ember­társait szerető és megbecsülő em­bert sejtek benne. Szó került a je­lölő-gyűlésekről T-T mely most min­’ dón falu nagy társadalmi esemé­nye — és őszintén elmondta, hogy kissé tartózkodóak a község dolgo­zói, sőt van olyan ember is, akit bizalmuk jeléül tancstagnak jelöl­tek, de nem fogadta el a jelölést. Ilyen Földi György is, m így kerültem aztán az öreg Földi György bácsihoz, aki a régebbi há­borúból kapott vaslábbal bicegett elém, kaput nyitni. Fiát jelölték, őt kerestem, s míg az hazatért, el­beszélgettünk. Nagy dolog az őszinte, egyenes, emberséges szó. így beszélgettünk mindketten, később mér hatan, mert családtagokkal, szomszédok­kal telt meg a szóba. A szavak nyomán előttünk volt az élő, való­ságos falu egy tíz holdas paraszt- család s tapasztalatain át nézve, szóba került az is, ami jó, az is, ami rossz. Először csak ezt mondta Földi bácsi: „Megmagyaráz az min­dent, hogy ebben a községben egy évben négyszer-ötször cserélődött a tanácselnök.*1 Mi is történt itt az elmúlt évek alatt? „Hiába mondtak itt akármit az emberek a gyűléseken, az történt, amit a tanácsnál elhatároztak, Hát minek beszéljünk akkor?“ Elmondja Földi bácsi, hogy Fe­kete Miklós, aki itt tanácselnök volt, a szőlőbeli rész lakóinak vil­lanyt és új járdaépítést Ígért fele­lőtlenül. Meg is állapította, hogy kinek mennyit kell majd fizetnie. Nem lett belőle semmi. Mondi Jó­zsef pedig, aki tanácselnökhelyet­tes volt, a kormány intézkedéseit sem akarta végrehajtani. Azt mondta: „Azok ott fent úgy intéz­kednek, mi meg így!“’ „így aztán nem tudta az ember, hogy kinek higyjen, Egyre-másra jöttek az elnökök, de nemi hallgat-* tek meg bennünket. A mostani az rendes ember, beszéltem is vel£ már.“ Kiderül a beszélgetésből, hogy a Földi-család rendszeresen hallgatja a rádiót és minden nap olvassák az újságot. „Jó és helyes az, amit a rádió mond, meg amit az újság ír. Az volt a baj, hogy nem mindig haj-* tották végre az itteniek.“ Mostanában azonban már váltó-" zott a helyzet. Elevenebb, 'bátrabb az élet, csak a bizalommal van még baj. Mit mond erről Földi bácsi? „Most mér szabadabb a légkör, jobban megy a munka. Egy hold vetésem hiányzik még, de egy-két napon belül az is meglesz,“ 0] A tények, az eredmények, az élet fokozatos javulása oldja fel a bi­zalmatlanságot s teszi lelkessé, tettrekészekiké az embereket Rákó­czi falván is. Ez a légkör változtatja meg rövidesen a község külső ké­pét s a dolgozók belső érzéseit. Veres István irányításával bizo­nyára el is érik ezt a község új vezetői. Mindebben egyetértettünk Földi bácsival és fiával is. Éppen ezért, ha nagy munkát vállalna is, el kel­lene fogadnia a jelölést, Földi bátyám! Jó tanácstag lenne magá­ból, sokat tudna segíteni — meg­győzött bennünket erről ez a be­szélgetés. A dolgozók is örülnének neki, Vida Béla. 36 malacot kaptak jnfalmul Katona József és felesége a kis­újszállási Petőfi tsz-ben dolgozik. Mindketten jószággondozók. 70 anyasertést bízott rájuk a tagság. A tavalyi szűk takarmánytermés ellenére a közös jószágállományt kiváló kondícióban tartották. Le­geltetéssel pótolták a takarmány- hiányt. Nagy szeretettel és sok gonddal nevelik a jószágokat. A mangalica anyasertések a szokásos 5-ös fiialásj átlag helyett 7-8 fialási átlagot értek el, A szorgalomnak meglett az ered. ruénye, Katona József és felesége jutalomképpen 36 malacot kapott. Ezeknek értéke mintegy 10.800 fo­rint. Ez csak a prémium. A meg­szerzett munkaegységekre ugyan­csak szépen jut pénz és termény. Kettőjüknek 1021 munkaegysége van. Keresetük 30 mázsa 63 kg bú­za, 8 mázsa árpa, 10 mázsa széna és eddig több mint 5 ezer forint készpénz. A rizst, cukrot, kukoricát, o'ajat, szappant még ezután kao- iák, MÉSZÁROS ISTVÁN VB-elnökhelyettes Kisujszállá:

Next

/
Thumbnails
Contents