Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-30 / 282. szám
Jánoshida és Jászberény választóhelyiségeiben Régen iárom már a megyét de késő ősszel ilyen szépnek sosem láttam még a Jászságot, mint most. Szolnokot elhagyva, min denfelé új életet ígérő búzatáblákat, frissen forgatott szántásokat látni. Ketten ülünk a kocsiban, ki fogytunk a szóból, s míg a kátyúkat kerülgetve előrehaladunk, el gondolkozom. Két évvel ezelőtt is sokat megfordultam erre. Akkoriban többször láttam még december elején is, sáros, lucskos időben kézzel, lóhátról vetni. Mennyi bíztatásra, mennyi sürgető szóra volt akkor szükség ahhoz, hegy —- ha késve is — földbe kerüljön az élet. Mégis minden erőlködés ellenére jó pár hold műveletlen maradt. S most? örül az ember szíve, ha a jó gazda háztájához hasonló gondossággal rendbetett határon végigtekint. Ékesebben rri bizonyíthatná ennél a júniusi út helyességét? Aki nem vak. látja ezeket aki értelmes ember, felismeri, hogy a Jászság népe már a tanácsválasztás előtt is hitet tett június mellett Nézzük meg, miképpen nyilvánítja akaratát a választás napján, mikor eldől, méltónak tartja-e a saját soraiból jelölteket a júniusi célkitűzés megvalósítására? Jászalsószentgyörgy után letérünk a jászberényi útról, s a já- noshidai kulturház, az egyik szavazóhelyiség előtt állunk rreg. Bent az épületben nagy a tömeg. Pethő István, a szavazatszedő bizottság elnöke egyre hangoztatja: ..Emberek, egyszerre csak öten legyenek bent, a többiek maradjanak z előcsarnokban.“ Hasztalan a szó, annál is inkább, mert az előcsarnokban is annyian vannak, hogy oda se fér már be egy emberfia se. Pedig van még idő, hiszen alig múlt hét óra. „Megígértük, hogy a körzetünk nyolc órára leszavaz“ — magyarázza a tolongás okát Turóczi Pálné. bölcsődei dolgozó. S amint a példa bizonyítja az Ígéret nerr maradt üres szó Az elsők között szavaz Kónya István bácsi, Pethő Jusztina, s gyorsan, egymást követően a többiek Szöllősi Marika • és Varga Veronika nemzeti színű szalagot tűz minden szavazó mellére. Jászberénybe dél felé érkezünk meg. A helyzet itt is ugyanaz, mint a falvakban. A dolgozók zöme a korareggeli órákban leszavazott. A vasutas szakszervezet kultúr- otthonába látogattunk el. A tágas terem egyik sarkában a szavazatszedő bizottság asztala, s az úrba van, a másikban pedig a már leszavazottak népes csoportja beszéli meg a hét eseményeit. A tanítóképző Il/a. osztályának tanulói — köztük Klinkó György, Gere Tibor, Szabó Béla, Oláh Mihály — magyar népdalokkal köszöntik a jelenlévőket. Nem sokkal utánuk diáklányok érkeznek. Daluk sokáig cseng a fülemben: „Ifjú szívünk hangja zeng, — Boldog élet a mienk.“ A sással, náddal szegélyezett Zagyva partján épült kulturházban is van szavazóhelyiség. Kis tahidon jutunk ide. A környék egyik jelöltje Nyitó Rozália, gyárimun- kás. Vájjon milyen problémájuk lehet az erre lakóknak, mit várnak az új tanácstagoktól? Kun János gyárimunkás ad feleletet erre a kérdésre. „A Csincsa csatornázását, a Zagyvával való összekötését régen kérik már az errelakók. Oda folyik ugyanis minden szennyvíz, s ott megreked. Mi társadalmi munkát is ajánlottunk fel, de még eredmény nincs. Több utcában megvan a villany- vezeték, csak égő hiányzik, s ezért sötétben botorkálunk. — Erre is ügyelni kell majd a tanácstagoknak. Népboltot már kaptunk. Bízunk benne, hogy segítségünkkel megoldják pro'blémáin'kat.‘‘ A Bercsényi-útón az iskolában szavaztak. Az I/d. osztályban elhelyezett szavazófülkén a jászok büszkeségének, Lehel kürtjének kicsinyített mása függ. A tábla mellett órarend hirdeti, hogy holnap olvasás, írás, számtan és mértan, valamint testnevelés lesz a kis- magyarcknak. A szavazás befejezéshez közeledik, az utolsó választópolgárokat várják. Serfőző Józsefné, Torma Ferencné, s Oláh Jánosné virágot kerít, hogy a megválasztott női tanácstagókat azzal köszöntse. Ezáltal méginkább kifejezve irántuk érzett szeretetüket és megbecsülésüket. . Simon Béla. Az úttörők kokárdát tűztek a szavazók mellére Vasárnap emelkedett és ünnepi hangulatban kezdődött meg a szavazás Pusztamonostoron. Reggel 7 órakor a 2. sz. körzet szavazóhelyisége előtt víg menet jelent meg, több mint 20 szavazó igyekezett leszavazni. Banadics Sándor és ifjú felesége, az új házaspár és a lakodalmas nép jött el, hogy állampolgári kötelességének eleget téve tovább ünnepeljenek. Szécsényi Miklós tanácstagjelölt lakásánál gyülekezett a 10. körzet, hogy az elsők között szavazzanak Szécsényi Miklósra és a Hazafias Népfront járási, illetve megyei tanácstagjelöltjeire. Pusztamonostoron 11 órakor már mindenki leszavazott. A szavazókat majd minden községben kellemes meglepetés fogadta a szavazóhelyiség előtt. Jászteleken a Csóti Mária tanárnő által betanított rigmusbrigád és a 12 tagú tánccsoport. A tánccsoport a „jászsági fanós", a „jászteleki párnatánc” és a „jász vegyes“ táncokkal szórakoztatta a szavazásra várakozókat. — Majd a választóhelyiségből kijött választók nemzetiszínű kokárdát kaptak az úttörőktől ajándékba. 10 óra felé már alig lehetett látni olyan járókelőt a jásztelki utcákon, akinek a gomblyukában ne díszelgett volna a nemzetiszínű szalag. Ezért szavaztunk a - Hazafias Népfront Jelöltjeire Elsősorban azért szavaztunk a Hazafias Néprant jelöltjeire, mert ismerjük őket. Tudjuk róluk, hogy mind a termelésben, mind a társadalmi munkában élenjárnak. A jelölőgyűléseken minden választópolgárnak alkalma volt hangját hallatni, egyrészt a jelöltek személyét illetően, másrészt városunk, kerületünk problémáit is felvethették a vezetők felé. Azért is adtuk szavazatunkat jelöltjeinkre, a Hazafias Népfront jelöltjeire, mert a választással hitet tettünk kormányunk júniusi pro- grammja mellett. Dr. Szőnyl Gyula orvos, Jászberény. wHiiiiHmminiiiiiimiHiiiiiiiiiiniiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiniiiiiiHHiimiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiimiiiiiiiiiiiHiiiiiiiHiiimmuuiinumMMmiinnmMnmmnmn Derűs a vasárnap délelőtt, forgalmasak az utcák Szolnokon. A park, a Beloiannisz-gimnázium környékén sok a sétáló. Gyerekek tűnnek fel fehér hócipőben, mackóban. Az 52-es és az 53-as szavazóhelyiség a gimnáziumban kapott helyett. Itt szavaz a Táncsics-, a Duclos-, a Magyar-utca környéke. A szavazatszedő bizottság tagjai mosolyogva fogadják a belépőket. Halk, udvarias kérdés, átnyújtják a színes szavazólapokat, s amikor az ember kifelé tart, odalép az egyik elvtársnő, s gombostűvel odatűzi a kabátra a háromszínű szalagot. Este a kirakatok előtt, a cukrászdában messziről megismerjük egymást, mi, akik egy helyütt szavaztunk. A parányi dísz, a miniatűr zászló ott van mindenki szíve fölött.. j Pontosan ott, ahol tavaly Is volt — az országgyűlési választások alkalmával — feldíszített szoba várja a Cukorgyár dolgozóit. 11 óra van, néhány idős ember lép be a választó helyiségbe. Fekete- kendős néni, bajuszos bácsi ál'l elől. — Elkéstünk tán? — néz körül a néniké. Dehogy, dehogy — siet a válasszal az elnök —kora reggel azok szavaztak, akik munkába mentek. A néninek pihenni kell, tudjuk mi azt — s máris adja a széket, hogy a kedvesarcú asszony addig se fátyaMtottifti {egyletek radjon, amíg a neve megkerül a listáin. — Kire tetszik szavazni — kérdem elfogódottan, hiszen valószínű nehezen hall és nehezen is olvas a néni. A válasz azonban friss és világos. — Hát a Kálmán Pistára, angyalkám, tudja, az is idevalósi... Az egész család, mind a hárman rászavazunk. Az apjuk, a fiam (ő alszik még, mert éjszakai sichtában dolgozott, később jön), meg én... * Langymeleg szoba, barátságos cigarettafüst fogadja az embert, ha belép az Irodaház földszintjén lévő szavazóhelyiségbe. Jankovits elvtárs olyan otthonosan beszélget az érkezőkkel, mintha a legfrissebb gyermekruhaszál- litmány elhelyezése volna napirenden. A szavazatszedő bizottság elnöke —* Szedő elvtárs telefonál — azt jelenti, hogy délben 12 órakor a munka hogyan áll, s hogy körülbelül kettőszáz ember szavazata hiányzik.., Dr. Groisné férjével együtt jött szavazni. Dr. Grois (az Ásványolajforgalmi Vállalat ügyésze) a szakemberek precizitásával olvassa el és hajtja össze a lapokat, aztán gondosan beteszi az urnába. Felesége után lép ki az ajtón, s kalapját kinn teszi fel. Az állam hivatalos helyisége ma ez a néhány négyzetméter s az állampolgár tiszteletadása ez, * Tószegen a nagy iskolában tizenkét választási körzet kapott helyet. Dél elmúlt, kevés már az olyan ember, aki nem tett eleget kötelezettségének. A bizottság tagjai fiatalok, első pillanatra azt hiszi az ember, a helyi DISZ tart ügyeletet. Az egyik pirosarcú, pi- roskardigános leányra hosszan néz a Hazafias Népfront pesti küldöttje (férfi) s mondja félhangosan, de úgy, hogy mindenki hallja: — Magam is szívesen lennék itt szava- zatszedőbizottsági tag, két hónapra is, ha maga lenne az adminisztrátor. — Hagyja nekem ezt a funkciót az elvtárs — húzza ki magát a fiatal elnök — jól megvagyunk magunk is. A derűs percek után kicsit hosszú lesz az ifi-elnök orra. Miért keseredett el? “ Azt kérdezik az elvtársak, mi a bajunk? Hát — jobb, ha nem is mondjuk el. Elhatároztuk, hogy a mi községünkben példás rendben fog menni a szavazás, elébb befejezzük, mint Vezseny. Pedig nálunk lakik vagy ötezer lélek, ott meg jóval kevesebb. — És? — Hát a szavazás az rendben is ment. nem volt itt semmi hiba, csakhogy a vezsenyiek furfangos emberek, megelőztek minket. — Hogyan? 1— Kona reggel, mikor a munkások a Cukorgyárba igyekeztek, onnét is, innét is a legtöbbe^ bejárnak dolgozni — megjelentek a szavazatszedők a gyülekezőhelyen és felkérték a munkásokat, szavazzanak munkaidő előtt. Azok beleegyeztek. így aztán Vezsenyben már reggel 6 órakor majdnem a választók fele leszavazott. * Nem lenne teljes a kép, ha azt meg nem írnám, amit délben egy órakor a Ságvári-út és Beloiannisz- utca sarkán láttam. Ott ahol a legnagyobb a forgalom. Nincs semmi különös dologról szó, mégis papírra kívánkozik. Az történt, hogy egy nagyon idős, bottal járó anyóka igyekezett volna az Állami Áruház oldaláról az út túlsó végére. Lelépett a járdáról, topogott, félénken nézett körül. A szolgálatot teljesítő rendőr szó nélkül odalépett hozzá, belékarolt, a botját megfogta és lassú léptekkel —, hogy a nénike el ne fáradjon — átsétált vele a kis tér irányába ... Szabálytalanul, mert éppen azon a helyen nincs átkelés. Szabályosan, mert nincs, nem lehet egyetlen rendőrnek sem szebb, emberibb kötelessége, mint vigyázni, mint a szeme világára, vigyázni az emberekre Iít . , E. A. KÉT UJ TANÁCSTAG KONDOROSl BÉLA VERÉB MÁTYÁS Veréb Mátyást, a szajoli tanács végrehajtóbizottságának elnök- helyettesét és Kondorosi Bélát, a végrehajtóbizottság titkárát újból megválasztották eredményes munkájuk elismeréséért tanácstagnak a szajoli dolgozók. TALÁLKOZÁS Tsmerős utcákon visz az autó- busz, szemem kutatja a házakat, a járókelőket, akiket sorba felismerek. Minden ismerős itt s mindennek örülök. Mióta elmentem erről a vidékről, megépült a Cellulózegyár, új gyalogjárón lépkedek egészen a kórházig, de új a kocsiút is. Régi munkahelyen.', a gőzfűrész is bővült, korszerűsödött. Ma már alig ismerném ki magam a fűrészek és más gépek között. Az emberek, akikkel a Gőzfűrésznél lévő szavazóhelyiségben találkozom, a régiek. Megtelik a szív a viszontlátás örömével, amikor nint testvérek üdvözöljük egymást. Az ajtóban az öreg Farkas János áll s nem tudom megelőzni- már mondja: — Hát te is erre jársz, de régen láttunk! Szervusz komám Megfogjuk egymás kezét s én szomorúan látom, hogy két boton is támaszkodik. Hej, néhány évvel ezelőtt pedig ő mutatta meg a rönktéren, hogyan kell a nehéz bükkfákat a tolókocsira lökni! Ha nem bírtam, mindig ő segített. A fiatalok sem tudták megelőzni a munkában. Haja és bajusza már fehér, apró szeme azonban tele van melegséggel, barátsággal. Már szavazott s most nyugodtan pipálgat. A z aitóban Rigó Antal és Berta András nyújtja kezét. Azt hiszik, szavazni jöttem. Rögtön invitálnak. Aztán jut eszükbe, hogy már nem erre lakom. Hosszú évekig dolgoztunk együtt és nagyon megszerettük egymást. Az öröm. a barátság szavai az elsők, aztán egymás sorsa felől érdeklődünk. A szavazás közben folyik s újra ismerős arcok tűnnek fel, alig győzöm az üdvözlést, a köszönést. Milyen jó itt, mennyire otthon érzem1 magam! Berta bácsi a belépőket hangosan üdvözli, elkéri cédulájukat, magyaráz, beszélget velük s kőé* ben velem is. Most is a gépházban van. Mint mondja, nem is válik meg ettől a helytől, amíg él. Persze, persze ..., amikor itt voltam, én se tudtam elképzelni a gépházat nélküle, annyira összetartoznak. A valóságban is, gondolatban is. ÍVJ őst jón be Munkácsi Balázs, a szomszéd utcából, ö a nyugalom megtestesítője. Tempós nyugodt beszédmodorában kérdezi Berta Andrástól: — Hogy megy a szavazás? Berta bácsi töviről-hegyire elma-< gyarázza. Ezt is olyan lelkiismeretesen csinálja, mint gépházi munkáját. Aztán Dobos András és félesége jön. Komótosan felteszi öreg szemüvegét, megnézi a papíron a jelöltek neveit. — Kálmán Istvánt és Fehér Józsefet — aztán bólint, összehajtogatja a cédulát és beteszi az úmába. Fehér József fatelepi munkás volt, jól ismeri, Kálmán István a Papírgyárban dolgozott, ő sem ismeretlen. Igaz, hogy azóta már világot is látott, de tudjak itt mind- nyálán, hogy a szíve itt maradt. C jönnek, jönnek a szavazók. Fiatalok, öregek, asszonyok, férfiak. Néhány kedé’yes. élcelődő szó, aztán az úmába kerülnek a szavazólapok. Igazi egyöntetűség, ez, szívekben és fejekben egyaránt. A VII. kerületi munkások az emelkedő jólétre, a népi egységre, a haza sorsának jobbrafordulására szavaztak. A délelőtti órákban Járunk, de itt már a szavazók 72 százaléka megfordult, leszavazott. Künn az udvaron fahegyek tornyosulnak, kisüt a nap s a fatelepi rr. unkáé ok szeméből a jövőt lehet leolvasni. Napfényt, derűt, jólétet, békét. Vida Béla. Kunszentmártoni szavazók Kunszentmártan utcáin vasárnap már a kora reggeli órákban ünneplő-ruhás emberek sietnek minden irányból a szavazó helyiségek felé. A község élenjáró dolgozóit, a legjobb dolgozó parasztokat, termelőszövetkezeti tagokat, kisiparosokat látni az első szavazók között. A kettes számú szavazóheiyiségben Gál Józsefet, az Űj Világ tsz elnökét feleségével, Mucsi Sándomét, a Zalka Máté tsz tagját, Magyar Julia földművesszövetkezeti dolgozót, Tóth László szabó kisiparost. Miközben az úmában gyűlnek a szavazatok, a helyiségben felhangzik az óvónőképző kulturcsoportjának éneke. „A béketábor le- győzhetetilen‘‘ — hangzik az ajkakról. Dallal, tánccal, szavalattal köszöntik a jelenlévőket. Tudják, hogy az ő boldogabb életükről is döntenek ma. Mucsi Sándomé eleget tett már hazafias kötelességének, de még mindig nem távozik, hallgatja a vidám dalolást. A 10. számú szavazóhelyiségben Tigyi Kálmán dolgozó paraszt, amikor -leadta szavazatét, elmondta: A rr.agam jelöltjére, a Hazafias Népfrontra szavaztam. Gyólai István jelöltünk dolgozó paraszt, közülünk való. becsületes ember. Bizonyosan nem csalódunk majd benne. Képviselni fogja akaratunkat, óhajunkat a tanácsban, ezért támogatom most szavazatommal Hazafias Népfrontot.“ A Zrinyi-téri iskolában szavazott Kiss Péter dolgozó paraszt, a földművesszövetkezet igazgatóságának tagja. Büszkén lépett az úma elé. Elmondta, a múltban nem történhetett meg, hogy hozzá hasonló dolgozók irányítsák a falu lakóinak áruellátását. Tudja, hogy a Népfrontra adott szavazata nyomán még több ruha, élelmiszer jut a dolgozóknak. Ezt akarja nemcsak Kiss Péter, Tigyi Kálmán, hanem a többi becsületes kunszentmártoni dolgozó is, Erről tettek tanúbizonyságot vasárnap szavazatukkal* í
