Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-28 / 281. szám

2 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 1054 november 28' Jz értelmiségi dolgozók egyemberkéot tegyenek bitet“ — Drexler Miklós egészségügyi miniszterhelyettes mondott beszédet az értelmiségi dolgozók szolnoki választási nagyavölésén — be: A Szolnoki Mozaik és Cemenfárugyár már évi terve túlteljesítésén dolgozik A fűtőház dolgozói a téli forgalom sikeréért felelősségérzet tudatából fakad. Ez­zel a népünkben rejlő hatalmas alkotóerőt szabadítjuk fel s a de­mokratizmust erősítjük. A válasz­tásról szólva elmondotta, hogy iiyen szélesen és ilyen szabadon még soha nem folyt le választás Magyarországon, mint a mostani tanácsválasztás. A dolgozók ma­gúikénak érzik a köz ügyét s ennek megfelelő tudatában járulnak va­sárnap az úrnákhoz. Dr. Bankó Sándor megyei tanácsvezető bíró arról beszélt, hogy az értelmiség aktívabban kap­csolódjon bele a munkába, ne men­jen el passzívan az események,, a tapasztalt jelenségek mellett, mint az még ma is tapasztalható. Csáki István elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára is hoz­zászólt. Rám.utatott arra, hogy á választás során azoknak szava­zunk bizalmat, akik a tanácsban a párt és a kormány politikáját akarják megvalósítani. — A Hazafias Népfronton ke­resztül a nemzet szól: adjuk meg bizal munkát vasárnap az urnáik előtt, akiket az új szakasz politi­kája letéteményeseinek látunk - mondotta a többi között. Az értelmiségi nagygyűlés Ke mény László zárszavaival s i Himnusz eléneklésével fejeződöt készítenek. Decemberben is fokozni kívánják az üzem dolgozói elért eredményüket. 78.000 mozaiklap és 182 tonna beton áru tervenfelüli el­készítésére tettek fogadalmat. Ifj. Tóth Istvánná tömítő 200, Kállai Kálmán csőverő 170 száza­lékos eredménnyel járult hozzá az ezévi terv teljesítéséhez. November 26-án, pénteken este a megyei tanács házának nagyter­mében a Hazafias Népfront szol­noki bizottsága és a Társadalorr.- és Természettudományi Ismeret- eriesztő Társulat megyei szerve­zete választási nagygyűlést rende­zett a szolnoki értelmiségi dolgo­zók részére. A szép számmal összegyűlt ér­telmiségi dolgozók előtt Kemény László, a Hazafias Népfront szol­noki bizottságának elnöke nyitotta meg a gy ütést, majd Drexter Miklós egészségügy miniszterhelyet­tes mondott beszédet. Drexler Miklós beszéde beve­zető részében a Hazafias Népfront lényegével és célkitűzésiéivel, a fel- szabadulás óta eltelt 10 év óta elért eredményekkel foglalkozott, majd a párt- és a kormány júniusi ha­tározatának végrehajtása során megmutatkozott hibákat ismertette s felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az új szakasz célkitűzé­seinek megvalósítása nagymérték­ben függ az értelmiségi dolgozók­tól. A munkához nagyobb megbe­csülést kell biztosítani az értelmi­ségnek, be kell vonni őket a köz­ügy intézésébe, a tanácsok mun­kájába. A közéletben az új értel­miségiek legyenek harcosak, mu­tassanak példát, forduljanak tisz­telettel a régi értelmiség irányába, a régi értelmiségiek pedig adják át gazdag tapasztalataikat, tanít­sák a fiatal értelmiségieket, mivel csak az együttműködés révén lehet eredményesen megvalósítani az ér­telmiség feladatait. Drexler Miklós elmondotta, hogy az értelmiség az utóbbi idő­ben bátrabban, őszintébben nyil­vánítja bírálatát. Ez a bírálat azonban nem lehet öncélú, nem le­het maximalista törekvések han- goztatója. Az ilyen bírálat az el­lenség malmára hajtja a vizet. Az értelmiség egyik feladata , hogy harcoljon a destruktív bírálat el- 'en. Komoly munka vár a helyi fel­adatok megoldása terén a szolnoki értelmiségre, hangsúlyozta Drex-» ler Miklós. Mindenekelőtt a peda­gógusokra, orvosokra, mérnökökre, ■jogászokra, de az értelmiség többi tagjaira is. — Most rajtunk, értelmiségi dol­gozóikon a sor, hogy megmutassuk: méltók vagyunk a párt és a nép bizalmára. A vasárnapi szavazá­son az értelmiségi dolgozók egy- emberkánt tegyenek hitet a Haza­fias Népfront célkitűzései mel­lett — mondotta befejezésül Drex- :er Miklós. A nagy tapssal fogadott beszé­det számos hozzászólás követte. Benedek Jenő Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész a kép­zőművészek megváltozott életéről beszélt. Sarkadi László a megyei ta­nács kórházának Igazgató-főorvosa pedig arra mutatott rá, hogy a bí­rálat terén van túllicitáiás, de­struktív bírálat s főleg azok részé­ről, akik nem tekintik népi demo­kráciánk eddig elért eredményeit. Mesterházi hajós író, a Mű­velt Nép Szolnokon tartózkodó szerkesztője is felszólalt. Elmon­dotta, hogy Szolnokon a kulturális élet olyan hallatlan friss neki- pezsdülését tapasztalja, amit csak kevés olyan magyar városban, amely nem régi hagyományokból táplálkozó magyar kulturcentrum. Ez a szolnoki értelmiség munkáié­nak tulajdonítható. Ezután a köz­életi felelősség kérdéséről beszélt arról, hogy az értelmiségben erő­södik a közéleti felelősség tudata. Ennek továbbfejlesztése érdekében tovább kell szélesíteni a bizalom légkörét, mivel az új szakasz poli­tikája megvalósításának útján előrehaladó és visszahúzó erők mérkőznek. A visszahúzóik ellen kell az értelmiségnek harcolni, mert az új szakasz politikájában milliók akarata testesül meg. — Éppen ezért támogatni kell minden bírálatot, arr.ely az állampolgári November 1-én a Szolnoki Mo­zaik és Cementárugyár dolgozói teljesítették az évi tervet. Mozaik­lapból 20.075-öt gyártottak terven felül. Egyéb betonárubói 29 tonná­val készítettek többet. November 1-évej újabb felaján­lásokat tettek. Vállalták, hogy no­vember 1-töl 31-ig 84,500 mozaik­lapot és 85 tonnával több betonárut Megyénk üzemeiben a november 7-i ünnepi műszak óta sem csök­ken a munkaverseny lendülete. — Újabb felajánlásokat tettek a bri­gádok. önköltségcsökkentést vállal­tak egyes osztályok, üzemrészeik, s a minőség terén is fontos, komoly ígéretek hangzottak el. A verseny igazi irama most a tanácsválasztá- scik tiszteletére indított ünnepi mű­szakon bontakozott ki legjobban. Ki-ki a maga munkájában is ki­magasló eredménnyel kívánta kö­szönteni a tanácsválasztások nap- já A Szolnoki Fűtőiház környékén is szinte elevenebb, vidámabb lett az élet. Nincs olyan ember, aki mim­ikájával ezt a friss pezsgést nem segítette volna elő. Nemes Ferenc mozdonyvezető Budapestre gyors- tehervonatíal 641 terma túlsúlyt to­vábbított. Szilágyi István mozdony- vezető, ugyancsak gyorstehervena- ton, 693 tonnát vitt kiszabáson fe­lül egyik útján. Komoly eredmény ez, azt jelenti, hogy a két mozdony- vezető, brigádjával, egy teljes vo­nat útját megtakarította. A Fűtő­ház mozdonyvezetői mindig időben és szénnel jól megrakott mozdo­nyokkal indulhattak. A szémraikók közül Dora István II. és Hegedűs György kerültek az élre a válasz­tási műszakon. Mindketten 188 szá­zalékos teljesítménnyel dolgoztak. Etienne Faion vezércikke a „l"Humanité"-ban a párizsi egyezmény ratifikálása elen ináított aláírásayűitésről Párizs (MTI.) Etienne Fajon a ,,1‘Humanité“ vezércikkében arról ír, hogyan szélesedik és erősödik az aláírásgyűjtési mozgalom a pá­rizsi egyezmények ratifikálása el­len. A békéért vívott harc — írja — annál eredményesebb lesz, ha a kommunisták és a szocialisták együtt cselekednek. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a komm unisták és a szocialisták akcióegysége mindig magával ragadta a mun­kásosztályt és körülötte a többi demokratikus és nemzeti erőt. A szocialista vezetők a párt leg­utóbbi kongresszusán — akárcsak ezt megelőzőleg az EVK esetében — elérték, hogy a ratifikálást tá­mogató döntést hozzanak. A szocialista dolgozók nem kö­vetik a párt vezetőinek irányvona­lát. Közös frontjuk a kommunis­tákkal egyre fejlődik. Együttesen szervezik meg az aláírásgyűjtési kampányt. Elvtársaink, a szocialista dolgo­zók, akik jogosan ellenzik a párizsi egyezményeket — amelyek szabad­jára eng'dnék a militarizmust, tönkretenmék a leszerelés kilátásait és megpecsételnék az ágyúgyárosok szövetségét — az angol, a nyugat­német, az olasz szocialisták példá­jából tanulva harcolnak a fenye­gető veszély elhárításáért és azért, hogy megnyissák az utat a lehet­séges és a szükséges béke előtt. (MTI.) Airémst Szoc á'demokraio P ri ki akar a kényszeríteni üdenauer kiiípo itik^nak piríamnli megvitatását met békeszeződés megkötéséig szó­Berlin (MTI. A bonni parla­ment elnöksége pénteken közölte az Adenauer kormánnyal, hogy a Szociáldemokrata Párt a Saar- egyezméranyel kapcsolatban írás­beli interpellációt intézett a kor­mányhoz. A Szociáldemokrata Párt interpellációjában azt kérdezi Ade- nauertől, milyen lépéseket szándé­kozik tenni, hogy a német érdeke­ket sértő Saar-egyezmény helyett ideiglenes nyugatnémet—francia megállapodás jöjjön létre a Saar- vidéik kérdésének átmeneti, a né­ló rendezésére. A Szociáldemokrata Párt másik interpellációja azt. a kérdést intézd a bonni kormányhoz hajlandó-e a három nyugati hata lom képviselőinél odahatni, hogy még a párizsi szerződések ratifi­kálása előtt igyekezzenek négyha­talmi értekezletet tartani a Szov­jetunióval és lehetővé tenni Né­metország békés újraegyesítését. Bonni politikai körök véleménye szerint a Szociáldemokrata Párt az interpellációkkal kerülő úton. A lengyel, csehszlovák és német ifjúság , találkozója Varsó (TASZSZ). Jelena — Gora lengyel határvárosban november £5-én megtartották a lengyel, cseh­szlovák és német ifjúság találkozó­ját. A városi színház épületében több mint habszáz küldött gyűlt össze, hegy tiltakozzék a londoni és párizsi egyezmények ellen. „Kö­veteljük az európai országok kol­lektív rendszerének megteremté­sét!" — ez volt a találkozó jel­szava. i , , A találkozó résztvevői egyhangú­lag határoziot fogadtak el, amely a többi között így hangzik: „Valamennyi európai ország ifjú­ságát harcba hívjuk az új háború réme ellen ... Tudjuk, hogy csu­pán a kollektív biztonsági rendszer szüntetheti meg a háború veszélyét és biztosíthatja országaink számára a gazdasági és kulturális fejlődés­hez szükséges békét”. (MTI). Egyetlen államtól sem lehet megtagadni az ENSZ-tagságot kormányformája miatt — Indiai lap cikke — Uj-Delhi (MTI). Az „Indiai Ex­press“ pénteki számában foglalko­zik a 21 ország ENSZ-tagsága ügyé­ben hozott határozattal és a követ­kezőket írja: „Noha elvileg az ENSZ tagsága nyitva áll minden bókeszerető állam előtt, amely vál­lalja az alapokmányban foglalt kö­telezettségeket ... különös megfon­tolásokból több állam bebocsátását megtagadták“. A lap nyilvánvalótan az ebben a kérdésben az ENSZ-tagállaimokra gyakorolt amerikai nyomásra utal­va — megállapítja: „A hidegháború elhomályosította egyes államokban az ítélőképességet”. „Az ENSZ-tagfelvétel ilyenfor­mán a hidegháború csatatere lett — folytatja a lap — noha az ENSZ az egymásmelleit élés szükséges­ségét hirdeti. Egyetlen országtól sem lehet megtagadni a tagságot társadalmi rendszere, vagy kor­mányformája alapján“. RÉGI VÁLASZTÁS ■iiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiii Nagy Jóska bácsi lassan, komó­tosan ballagott a község felé. Ün­neplőbe öltözött. Fényes, köcsög­szárú csizmáját húzta a lábára. Az asszony nagy ellenzésére a bo­gárfekete ruháját vette fel. Baju­szát még kora reggel kikötötte és most olyan szabályosan helyez­kedett el szája mindkét oldalán, mintha odaragasztotta volna. A vasárnapi napfény szétömlött a határban. A tanyák ünnepi színben fehérlettek a fákkal öve­zett zöld gyűrűben. S míg lassan lépdelt, gondol­kodott. — Most megmutatjuk, hogy nem úgy lesz, ahogy az államtit­kár úr akarja!... Ez egyszer a parasztnak is szava lesz!... Ele­get hazudozott a kormánypárt, ideje, hogy megbukjon!... Szinte látta az államtitkár bosszús arcát, mikor majd a sza­vazatokat számlálja. Ekkor fordult ki az egyik tanyá­ból Peti Pista sógor, ő is a köz­ség felé indult, de megvárta Jóska bácsit és megállt. — Látom, hogy nem leszek egyedül a szavazásnál — szólt Jóska bácsi és megszorította a sógora kezét. — Azt gondoltam, hogy nem enged az asszony! — Hát nem megbeszéltük a körben, hogy együtt szavazunk? Legyen nyugodt, a többiek már régen ott vannak! — Tudom, nagyot néz majd a kormánypárt, ha megtudja, hogy mi is ellene vagyunk! Egyhamar nem fog hordót gurítani a körbe — nevetett Jóska bácsi jóízűen. — Nem iszik többet senki az ál­lamtitkár képviselő úr egészsé­gére! — Abból a borból én egy nye- letet sem ittam — mondta Peti Pista. —- Nekem ne mondja senki, hogy megittam a borukat és mégis másra szavaztam. A falu alatt két csendőrt pil­lantottak meg. Zöld posztóruhá- juk és kakastolluk kirítt a fe­hérfalú házak közül. — Úgy látom, ezek is felkészül­tek! — mormogta a foga között Jóska bácsi, — Biztosítani akar­ják a szavazatokat az államtitkár úrnak!... Ott egye meg « fene. ahol van! A sógor nem szólt semmit, de szeméből gyűlölet izzott a csend­őrök láttára. Egyenesen a körbe mentek. Itt beszélték meg az ellenzékiek a találkozót. Az utat midenfelé le­seperték. Olyan tiszta volt, mint mikor a püspök úr jött bérmálni, A fehérnépek templomba men­tek. őket nem érdekelte a válasz­tás. Az a férfiak dolga, meg az uraké. Az asszonynak nincs sza-y va a politikában, A községháza előtt ismét állt vagy négy csendőr, meg vagy hat lobogós ingujjú lovaslegény. Vár­ták ,a képviselő urat. A jegyző Izgatottan forgatta pe­csétgyűrűjét, amit az államtitkár úr fejvesztés terhe mellett bízott rá. Nem csoda, hiszen a gyűrűn áll vagy bukik a választás. Ugyanis a gyűrű fejében, a fekete kő közepén, egy alig látható gra- fithegy volt elhelyezve. Ha a sza­vazatok számlálására került a sor, azt először a jegyző bontja fel és ő állapítja meg ann3k ér­vényességét, vagy érvénytelensé­gét. Mikor szétsimítja az asztalon a szavazócédulát, azonnal fel kell ismernie, hogy a korpaányra sza­(ELBESZÉLÉS) vaztak-e vagy ellene. Ha ellene szavaztak, a szavazatot mee kell semmisíteni. Erre való a gyűrű. A szétsimí- táskor két vonalat húz a gyűrű fejébe elhelyezett grafithegy a szavazólapra és a szavazat máris érvénytelenné válik. így aztán előfordul az is, hogy több az ér­vénytelen szavazat az érvén v?s- nél. A gazdák egyrésze már együtt volt a körben, mire Jóska bácsi meg Peti sógor megérkeztek. — Vigyázzunk, emberek, mert a tollasok itt vannak már a köz­ségházán — szólt Jóska bácsi. — Könnyen belénk köthet rr-i lyik! — Már voltak itt szétnézni a főjegyzővel kora reggel — mond­ta Csordás Balázs, a kör takarí­tója. — A bíró is velük volt, na­gyon alattomosan mosolyogtak. Valamilyen disznóságban törhet­ték a fejüket, mert mikor innen kimentek, jót nevettek. Jócskán együtt voltak. Mind­annyian ellenzékiek. Arról be­szélgettek, hogy éppen ideje lesz kibuktatni az államtitkárt, mert az ígéretekből semmit sem telje­sített a múlt választás óta. In­dulni akartak a községházára, mert ott volt a szavazás, mikor berontott Sípos Jóska. Gyorsan kapkodta a levegőt. Alig állt a lábán. Látszott raita, hogy nagy- jelentőségű hírt akar mondani. — Emberek, figyeljenek ide! András bácsi, a kisbíró súgta az imént, hogy idejönnek a csend­őrök! Állítólag nem engednek bennünket szavazni! Alig mondta ki e szavakat, mi­kor négy szuronyos csendőr lépett a kör udvarára. Megálltak a ka­puban, majd a tiszthelyettes és egy próbacsendőr beljebb jött. — Ki korteskedik itt az ellen­zék részére? — kérdezte a tiszt- helyettes és végigtekintett az em­berek között. A parasztok álltak, meg se moccantak. Szemükben indulat tüzelt. Érezték, hogy ezzel az al­jas hazugsággal akarják őket a kormánypárt oldalára állítani. A múlt választások óta tudják, hogy nem lehet őket a lábukról leven­ni. Most megint gáncsot akarnak vetni... Csak álltak mozdulatla­nul. Nem szólt senki sem. A tiszthelyettes arcán bosszú­ság árnyéka futott végig. — No, nem szól senki? Tudhat-* ják, hogy előbb-utóbb rájövünk!... Ki hozott ide bort? Erre a szemenszedett hazug ál­lításra Nagy Jóska bácsi nem áll­hatta, hogy meg ne szólaljon. — Ma még színét se láttuk az italnak, hogy foghatnak ránk ilyent? — Pedig kortesbort osztogatnak itt! — szólt fennhangon a tiszt- helyettes. — Elő a maradékkal! Többen bosszúsan felnevettek. — Hát, ha van, keressék meg! — mondták egymás után a pa­rasztok. — Lehetetlent ne kíván­janak! Ahol nincs, ott ne keress! A csendőrök azonban nem azért jöttek, hogy eredménv nélkül menjenek el. Tudták ők, ho-gy mit kell tenni! Bementek a terembe. Úgy tet­tek, mintha keresnék az elrejtett italt, majd az egyik a szekrény mögé nyúlt és egy ötliteres fo­nott üveget húzott elő. A tiszt- helyettes diadalmasan felmutatta. — íme, itt van a bizonyíték!... Ezennel a törvény nevében elren­delem, hogy senki el nem hagy­hatja a helyiséget, csak akkor, ha én megengedem! Az emberek szinte megdermed­tek. Most tudták csak, hogy mit keresett itt reggel a jegyző meg a bíró. Alaposan rászedték őket. Ekkor látták, hogy még vagy öt­ven embert kísérnek a csendörök az udvarra, akik állítólag ellen­zéki kortesbort ittak. Nagy Jóska bácsi előugrott. Nem bírta tovább. Látta, hogy mint játsszák ki az urak a pa­rasztokat. Pedig most mindany- nyian egyak aratón vannak, hogy megbuktassák az államtitkárt.., Oda a tervük!.., Nem tehetnek ellene semmit! Nagy lendülettel a tiszthelyet­tes elé ugrott. Szeme szinte szór­ta az indulatot. Fekete kabátja pattanásig feszült a mellén. — Disznóság!... — szólt. — Ezt maguk találták ki!... De megmutatjuk, hogy az úri bitane- ság nem fog ki rajtunk!... Ezután erős mozdulattal fordult a parasztok felé. Szinte kiáltotta. — Emberek!... Ne hagyjuk magunkat félrevezetni! A következő pillanatban ke® ményen torkára forrasztották a szót. Bilincs csörrent, s mire a parasztok felocsúdtak volna. Nagy Józsefet már az utcán kísérte két csendőr. Az ünneplő, bogárfekete kabátjának hátán kifehérlett habfehér gyolcsinge. A községháza elé ebben a pil­lanatban érkezett meg az állam­titkár úr. A hírt Peti sógor vitte meg a tanyára az asszonynak, miután számtalan társával együtt este, a szavazás befejezése után letörten, indulatrágta lélekkel bandukol­tak haza a tanvára. KUNRÁTH SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents