Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-27 / 280. szám
SZOLNOK.YihOi hl tSiÉi’L.At* 1954 november 27. Váljék közüggyé a lakásprobléma enyhítése Pártunk Központi Vezetősége múlt év júniusi határozata és az ezt követő kormányprogramul az új szakasz politikája az emberről való gondoskodást előtérbe állítja. Az emberről való gondoskodásnak igen sok területe van. Ezek közül egyik igen döntő kérdés a lakásügyek intézése. A jó lakás öröm a dolgozó részére, ki tudja magát pihenni, frissen, megy munkába, többet termel, jobban éL t Városunk lakásviszonyai nem kielégítőek. A háború sok családi házat tönkretett. Az állomás közelében volt MÁV lakótelep is elpusztult teljes mértékben. Az ipari üzemek új dolgozói szeretnének munkahelyük közelében lakást kapni. Nem kevés azoknak a fiataloknak a száma sem, akik mint fiatal házasok szeretnének új otthont kapni. Kormányzatunk a lakások építésére igen nagy súlyt helyez és állami beruházással igen sok lakást építtet. Ezen kívül elősegíti a* egyéni . kezdeményezést, és kedvező feltételek mellett segíti a ikislakás építkezést. Ezek az intézkedések azonban nem elegendőek. Az is szükséges, hogy helyileg felkutassák lehetőségeket. Nagyon sok megyei vállalat az' irodák ésszerűbb felhasználásával olyan szobákat tudna felszabadítani, melyben azelőtt is laktak. Igen sok volt üzlet- helyiség van még ma is kihasználatlanul, melyet iroda- helyiségnek át lehetne alakítani és így is lakásokat tehetnénk szabaddá. A lakásproblémák megoldásában a helyi lehetőségek jobb kihasználásának követendő példáját mutatta a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság, amikor az épületben lévő helyiségek jobb kihasználásával a «DISZ Megyebizottság részére biztosított helyet. A Szolnoki Járási Pártbizottság az épületét, a Szolnokme- gyei Néplap irodahelyiségeit lakásnak adta át, a megyei Pártoktatók Házát pedig területi bölcsődének alakítják át. A Városi Párt-Végrehajtó Bizottság 8 körzeti pártszervezet helyiségét, az MNDSZ és az MSZT az összes területi helyiségeit* lakás céljából a tanács rendelkezésére bocsájtja. Vállalataink részéről is vannak már eredmények és kezdeményezések. A SzoSnoki Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói társadalmi munkában segítettek Hegedűs Imrének, hogy rossz, rozoga kis viskója helyett, — mely lakhatatlan volt, — szép egészséges házba költözködhetett. Ilyen kezdeményezésekkel többi vállalataink is elősegíthetik a lakáskérdés enyhítését. Nagyon sok dolgozónak az otthona igen rossz állapotban van, de ha az üzem dolgozói segítenek rendbehozni, csökkenne a gond. Ezt a munkát az üzemi kőművesek vezetésével igen könnyen meglehetne oldani. A vállalati vezetők és a szakszervezeti alap- szervek öntevékenységére és mozgósító munkájára van szükség ehhez. A i lakásprobléma enyhítése nem egyszerű és könnyű dolog. Az állam segítsége a helyi lehetőségek megoldása azonban nagymértékben elő tudja segíteni. Még annyit, hogy az Ingatlankezelő Vállalat jobban karolja fel a helyi kezdeményezéseket és tegyen intézkedéseket a felajánlott lakások megosztására és rendbehozására. Sefjestyén János a Szakszervezetek Szolnokmegyei Tanácsának elnöke. Néhány szó a megye tüzelőszer ellátásáról... A LEGUTÓBBI | zord tél tapasztalatai arra késztették a dolgozókat, hogy tüzelőszerük beszerzéséit már a nyár folyamán megkezdjék. Szolnokon és a megye területén már kora nyáron megkezdték vásárolni a téli tüzelőt A vásárlás üteme nem csőkként, inkább állandóan emelkedik, különösen a most beköszöntött hűvös napokban, Megvizsgáltuk vállalatunk és telepeink munkáját, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogyan tudjuk megvalósítani a dolgozók hiánytalan tüzelőellátását. A TÜZÉP-lenakatofcat naponta hol kisebb, hol nagyobb számban keresik fel a dolgozók. A telepeken a lehetőséghez képest az árut folyamatosan szolgálják ki és iparkodnak a vásárlók igényeit kielégíteni. Vannak azonban napok, arrikor nincs szén, vagy tűzifa az eladóhelyeken. Ez azonban nem ok arra, hogy egyesek idegeskedjenek, mert vállalatunk mindent elkövet annak érdekében, hogy a dolgozók téli tüzelőanyagát időben biztosítsuk. |A HIÁNYOK! egyik legfőbb oka az, hogy a bányászok a tüzelő- kereskedelemnek is tartoznak szénnel. A tüzelőanyagvásárlás ennek ellenére is sokkal fokozottabb, mint tavaly. 1954. III. negyedévében több szenet, illetve tűzifát adtunk el, mint 1953. III. negyedévében. A dolgozó parasztság növekvő életszínvonalát bizonyítja, hogy többen vásárolnak tüzelőt. Az elmúlt évben például 7060 db. vaskályhát vásároltak, melyhez bizony szén és tűzifa szükséges. — Amikor a vevők panaszkodnak, hogy kevés tűzrevalót hozunk forgalomba, elfelejtik, hogy bányászaink ezévben nem.' bányászhatják ki a jövő májusban is szükséges tüzelőmennyiséget. Arra kérjük a lakosságot, hogy ne egyszerre akar- iák megvásárolni az egész téli szükségletet, hanem három, négy, sőt több részletben. Ezzel nagymértékben elősegítik, hogy a megyében ellátatlan család ne legyen. Tudjuk, hogy vannak olyan háztartások is. ahol még nincs meg a szükséges »tüzelőszer. Most ezekről a dolgozókról fokozottabban kívánunk gondoskodni, hogy ők is nyugodtan nézzenek a tél elé. Az ellátás megjavításának érdekében a IV. negyedév első hónapjában rr.ár októberben 346 vagonnal több szenet hoztunk forgalomba, mint szeptemberben. | A KOZÜI.ETEk] ellátása lényegében befejeződött és az így felszabadult mennyiség is a lakosság jobb ellátását biztosítja. Az enyhülés már érezhető. Megvan minden előfeltétele annak, hogy ne legyen fázó ember, hogy minden dolgozó biztosítani tudja családjának a szükséges tüzelőszer mennyiséget, ha egyszerre nem is, de részletekben feltétlenül. A dolgozók helves ellátásához tartozik az udvarias, protekció- mentes kiszolgálás is. Legtöbb telepünkön figyelmesebbek az eladók. De ők is emberek és bármennyire igyekszünk is dolgozóinkat higgadtságra és a vevőkkel szembeni udvarias magatartásra rábírni, ez nem mindig sikerül. Ez ellen szívós mimikával küzdünk. [komoly feladat! részünkre, hogy a SZOT által kibocsátott 400 forintos utalványokat időben beváltsuk a dolgozóknak. Ebben a munkában már igen komoly eredményeket értünk el. Kevesen vannak, akiknek ezen utalvány beváltatlanul birtokában van. Itt hívjuk fel a dolgozók figyelmét, hogy a 400 forintos utalványok beváltási határideje lejár. Tehát mindenki igyekezzék a TÜZÉP telepeken bejelenteni, hogy utalványa van s hogy a beváltásról gondoskodhassunk. Morvái György, a TÜZÉP Vállalat igazgatója. '^85 Se péns, te lőrék Azzal a panasszal fordulok az elvtársakhoz, hogy apósom, Tóth Szilveszter már 5 hónappal ezelőtt eladott a kunszentmártoni Tatarozó Vállalat kirendeltségének 4 öl tőreiket, 300 forint értékben. Azonban sajnos, a 300 forintot még a mai napig sem fizették ki és a kunszentmártoni kirendeltség azóta felszámolt. Mielőtt megszűnt volna működése, többször felkerestük a pénzért. Azonban mindig olyan vigasztalást kaptunk, hogy legyünk nyugodtak, pár napon belül meg fogjuk kapni. Azonban türelmünk elfogyott és kénytelen vagyok levél formájában segítségét kérni a Néplap Szerkesztőségétől Tóth Károlyné, Kunszentmárton, Sallai I.-u. 3 Sok kicsi sokra megy Járásunk vas- és fémgyűjtés! tervének teljesítését nagyban veszélyezteti a tiszaszentirrrei, tiszader- zsi, kunhegyesi és a tiszaburai földművesszövetkezet vezetőinek nemtörődömsége Nem szorgalmazzák a gyűjtést, nem gondolnak arra, hogy ezzel is lehet segíteni a mezőgazdaság gépesítését, a jobb áruellátást Vegyék figyelembe, hogy sok kicsi sokra megy, « gyűjtsenek ők is szorgalmasan. Molnár József, Kunhegyes Eltűnt levél Arra kérem a Néplap szerkesztőségét, nézze rr.eg, miért nem kapja meg édesanyám két hét után sem a levelemet. Helyes lenne ez azért is, mert a jászboldogházi lakosok közül sokan hangoztatják, hogy a posta dolgozói nem tesznek eleget feladatuknak. Valóban így volna? Gömöri Mária, Jászboldogháza. Jöjjön — sohanapján VI. hó 26-án a szolnoki Vasipari Vállalat órás részlegéhez bevittem egy ébresztőórát javítani. El is vállalták és azt a választ kaptam: jöjjön két hét múlva, akkorra meg* lesz. Egy hónap múlva bementem. Biztos készen van, — gondoltam, Meglepődtem, mikor megtudtam, újra csak két hét múlva jöhetek érte. Ez a két hét háromszor ismétlődött meg és még ma sincs készen az óra, de van egy számlám: Vasútra fizettem háromszor útiköltséget 62.40 forintot, a javí- tás: 37.50, összesen 99.90 forintba kerül a mulatság, amikor egy új órát 66.— forintért vehetek. >—* Kérem az illetékeseket, küldjék el az órát a címemre, mert bizony nincs módomban fizetgetni a ja* vító vállalat hanyagsága mittt. Pethő András, örményes. Posta dolgozója. Ahol a% idő nem ssámit Folyó hó 16-án szemüveg rendelés végett a kezelőorvos Törökszentmiklósról a szolnoki SZTK-hoz küldött. Azt mondta: úgy utaz. zak, hogy fél tizenkettőkor kezdődik a szemvizsgálat, akkorra ottlegyek. Elutaztam a 8 óra 40 perckor induló vonattal. Szolnokon is igyekeztem az SZTK-hoz a sorszám végett, mégis mire odaértem már 45-ik voU tam. Féltizenkettőkor 55-en voltunk, valamenynyien vidékiek, az orvosi vizsgálat azonban nem kezdődött. Egyletéig vártunk türelmesen, de egy óra múlva az Idegesebb természetű emberek — különösen pedig az asszonyok, akik gyermekkel voltak — kezdtek türelmetlenkedni. Érdeklődésünkre aztán megtudtuk, hogy az orvosi rendelés csak félkettőkor kezdődik, mert csak egyetlen egy szemorvos van az is rokkant, s naponta csak 3 és félórát volna köteles dolgozni, de miután egyedül van, Így 8—10 órát is dolgozik. Félkettőkor valóban megkezdődött a vizsgálat, kezdtük számolgatni, hogy ha minden személlyel csak öt percet foglalkozik az orvos, mikor kerül sor az ötvenötödikre. Bizony nem vigasztaló eredményt kaptunk. Mikor pedig az első két személy — mert ennyi ment be egyszerre — egy félóra múlva kijött, még alábbhagyott a reményünk. Én, a 45-ik pontosan 19 órakor szabadultam meg, persze lekéstem minden személyvonatot, kénytelen voltam gyorssal hazajönni, ami még több kiadást Is Jelen, tett, eltekintve attól, hogy este 9 órakor értem haza. Török Mihály Törökszentmiklós, Begyűjtési Száll. V. dolgozom. c/L legszebb if jú a/ilaszfő November 20-án Karcagon a városi DISZ Bizottság az ifjú választók részére ünnepi nagygyűlést tartott. Ahogy a fiatalok gyülekeztek a mozi nagytermében, a bejáratnál a DISZ Központi Vezetőség díszes emléklapját kapták kezükbe. Ünnepi beszédet a DISZ Megyebizottság részéről Takács Vendel elvtárs mondott. Több mint 200 fiatal halgatta nagy figyelemmel beszédét. Szavai után a leányiskola úttörőcsapatának küldöttsége vonult be a terembe. Bánó Ilona VII. osztályos pajtás meleg szavakkal üdvözölte az először szavazó fiatalokat. Majd minden először szavazó fiatalnak kabátjára nemzeti-* színű kokárdát tűztek, Az ünnepség után a kultúrotthon tánctermében táncmulatságot rendeztünk az ifjú választók részére, „A legszebb ifjú választó'1 címmel szépségversenyt is indítottunk. Szép volt ez az est. A fiatalok egy kedves emlék érzésével távoztak. Vasárnap a szavazóurnáknál találkozunk velük, IUényl Elemér DISZ városi iskolai titkár Felkél a csaplárosné, mintha menni készülne. Dehát csak a feketés tálcát teszi el a hasamról az asztalra. Aztán visszajön az ágyhoz és azt mondja: — Most már nem háborgatom tovább. Keljen föl, hogy takaríthassak itt. De aztán egy mukkot senkinek arról, amiben megállapodtunk! Különben nem.' kell tanítsam é<n magát. Nagyobb kópé maga öt prókátornál, ha ugyan nem az is! Ezenközben a csaplánné a mutatóujjával az orromat fenyegette kedvesen. Hát én, csak úgy, a puha ínyemmel utánakaptam a kacsójának és beleharaptam. Hüjjé! Mit tesz erre? Hirtelen odahajlik felibém és fürtös fejét az én fejem mellé ereszti le a párnára. Odanyom ja, odadörzsöli a pofikáját az arcomhoz és évődőn kacag hozzá. Nekem sem kell több. A karom már rajta is a derekán. Szinte attól kapaszkodom föl, hogy nekiessek, De nem kell ezt erőltessem semmit se, hogy adja a száját: —• Édesem.'! —| Drágám! Ha szóltunk még szót egymáshoz, azt is csak susogva,», li,Azt sem tudom, a g csapiámé meddig maradt bent nálam. De úgy váltunk el vidáman, jóban, a viszontlátásig, mit tudom.', mikorra este. ' * Risztet az írő „Kaknk Marci” című regényéből. 'üetiáttizkti 3. Qen&t DCakuk JUatei kortzsittöti Dehogy is rémledezett attól előttem, hogyha netán csakugyan utániunk kémkedtek, mikor hallottam, hát nagyon szorulnánk majd a dologért, Annyit mondott, mikor távozott az egészre: I“ Rám bízd, ha valamit megorrontottak! Én maijd elsimítom! Hát rendiben van! Más gondom se akadt, mint nekiessek végre a lavórnak, Kipihenve, Itíhevülve annyi hemtergéstől a meleg ágyban, olyan fröcskölést rendeztem a friss vízzel mint két ruca. Nekifogtam az öltözködésnek, Fél cipőm már a lábamon, a másik a kezemben éppen, hogy felhúzzam. Ekkor, nagyobb ijedelemre, megint a csapiámé ront rám. Micsoda? Utána bukik be nagy hűhóval a qpeléd is. Ez még semmi! De can» mog szuszogva, fújva, azon percben a nagy mélák csapiár is a nyomukban. Alig beszélnek: <— Gyorsan, gyorsan! Bújjon csak vissza az ágyba! Na, csak hamar, ne kérdezzen! Kapja ki a kocsmárósné a cipőmet a kezemből. A cseléd lekuporogva rántja le a másikat a lábamról. Tuszkolnak vissza az ágyba. Mi a fészkes hét rossz fene van ezekkel! És ezzel az ágy- gyal hogy belőle itten soha többet ki nem szabadulhatok talán? Persze, kalapál a szívem. A lázas betegé se jobban. Mert akármilyen pofát látok itt körülöttem ezektől,, egyre azon szurkolok magamban: vájjon nem azért csapják ezt a komédiát velem, hogy utoljára is az ágyban rámvessék magukat, megfojtsanak és feltran- csírozzanak? Már ott is vagyok megint az ágyban. Onnan bámulom őket, amint egymást lökdösik félre, hogy végre kiokosítsanak: miről' van szó. Persze a húsz szavukból egy felet ha értek: *— Kijött a faluba a Bunkó Rezső két embere, társzekérrel, Poc- kos-nemetérőL Az ellenzéki kortesek! Érti? Holnaputámma vártuk pedig őket. Ezt a két véresszájú csizmadiát *—> magyarázta a csapiámé. Igen! “ sáppogta a csapiáros. — Talán éppen azt fújta be nekik valaki, innen a vendégek közül, hogy a kormány emberét itt rejtegetjük. Érti? •— Holt részegek! Már itt ordítanak. Csak az használ legjobban, hogy oda dugjuk magát és az ajtóra vörös cédulát akasztunk ki! m mondja a cseléd, A nagy lakadárét, bandaszót, nótaszót jól lehetett hallaná az országút felől csakugyan.,, ...Miken tűnődtem, tanakodtam ott magamban? Azt sem tudom, A lárma, bandaszó, hujjujuzás lentről, a kocsmából már alig bi- rizgatfa a fülemet. Hanem valamitájt mégis fel kellett figyeljek olyan lármára, ami sehogyse illett az eddigi hangjába, Dulakodás lehet odalenn, még pedig általános. Ezt neszezterr.' a kegyetlen üvöltözésből és zajongásból. A banda se reszelt tovább. Ebből aztán biztos lehettem, hogy odalenn hajbakaptak a magyarjaim. Csak ahogy ez már illendő. De nem értem rá sokat hőkö- dözni azon: vájjon, ha így csülökre íkierült az alkotmányos szóváltás, engem is fenyegethet-e ideiem veszedelem? Egyszerre csak, nem az Ivóból, hanem künn a szabad ég alól kezdett hozzámcsapni borzasztó csetepaté lármája. Kiugrottam az ágyból és kihajoltam: az ablakon, hogy jobban hallgassak oda erre a zenebonára: mi a fene kavarta? De hát két ablakom a folyóra nyílt, mondtam, csak a révház végét láthattam és a kompot a vízen át jártában. A fogadó elejbe nem láthattam, mert a révházhoz vivő országúira volt fordulva fronttal. A bejárata az ivóba pláne, túlfelől völt tőlem, a sarkán, Az istentelen hadd- el-hadd pedig éppen onnat hallatszott. De ugyan! Még az is, hogy csattan a fütykös' egy-egy tisztelt választópolgár csontján. Hogyan küldik egymást, ne is mondjam hová. Höngést is, sírást is, rettenetes kavarodást hallottam az ablakomból a sötétben. Tetézve persze, ahogy az ember még annál is többet képzelődik hozzá ilyenhez, mint ami van, Ez ment egy darabig. Akkor hirtelen mit hallok? Rázendít az egész veszekedett társaság odalenn az ég alatt a kortesnótára, kórusban. A cigánybanda is újra rárántotta velük, hogy azt mondja: Bunkó RezsS Lesz kSvetQnk. Mert Csávássy Nem kell nekünk! Aki az osztrákkal érez. Fokost vágunk a fejéhez! Éljen Bunkó Rezső! Ezek vonulnak elfelé innen a fogadóból valahová. Jól hallom, távolodik az énekük. Már bele is halt a sötét éjszakába. Ejha! Mi az istencsudája lehetett ez? Egyidőben verekednek is, egyet is értenek? Valamelyiket rosszul kellett kapiskáljam.'. A fogadóból most már aztán csak azt a rendes, csendes zajgást neszezem, mint akármikor, Semmi, semmi más. 4 4