Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-27 / 280. szám

SZOLNOK.YihOi hl tSiÉi’L.At* 1954 november 27. Váljék közüggyé a lakásprobléma enyhítése Pártunk Központi Vezetősége múlt év júniusi határozata és az ezt követő kormányprog­ramul az új szakasz politikája az emberről való gondoskodást előtérbe állítja. Az emberről való gondoskodásnak igen sok területe van. Ezek közül egyik igen döntő kérdés a lakás­ügyek intézése. A jó lakás öröm a dolgozó részére, ki tud­ja magát pihenni, frissen, megy munkába, többet termel, jobban éL t Városunk lakásviszonyai nem kielégítőek. A háború sok családi házat tönkretett. Az állomás közelében volt MÁV lakótelep is elpusztult teljes mértékben. Az ipari üzemek új dolgozói szeretnének mun­kahelyük közelében lakást kapni. Nem kevés azoknak a fiataloknak a száma sem, akik mint fiatal házasok szeretné­nek új otthont kapni. Kor­mányzatunk a lakások építésé­re igen nagy súlyt helyez és állami beruházással igen sok lakást építtet. Ezen kívül elő­segíti a* egyéni . kezdeménye­zést, és kedvező feltételek mel­lett segíti a ikislakás építke­zést. Ezek az intézkedések azon­ban nem elegendőek. Az is szükséges, hogy helyileg fel­kutassák lehetőségeket. Na­gyon sok megyei vállalat az' irodák ésszerűbb felhasználá­sával olyan szobákat tudna felszabadítani, melyben azelőtt is laktak. Igen sok volt üzlet- helyiség van még ma is ki­használatlanul, melyet iroda- helyiségnek át lehetne alakítani és így is lakásokat tehetnénk szabaddá. A lakásproblémák megoldá­sában a helyi lehetőségek jobb kihasználásának követendő pél­dáját mutatta a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság, ami­kor az épületben lé­vő helyiségek jobb kihaszná­lásával a «DISZ Megyebizott­ság részére biztosított helyet. A Szolnoki Járási Pártbizott­ság az épületét, a Szolnokme- gyei Néplap irodahelyiségeit lakásnak adta át, a megyei Pártoktatók Házát pedig terü­leti bölcsődének alakítják át. A Városi Párt-Végrehajtó Bi­zottság 8 körzeti pártszerve­zet helyiségét, az MNDSZ és az MSZT az összes területi helyi­ségeit* lakás céljából a tanács rendelkezésére bocsájtja. Vállalataink részéről is van­nak már eredmények és kezde­ményezések. A SzoSnoki Kis­kereskedelmi Vállalat dolgozói társadalmi munkában segítet­tek Hegedűs Imrének, hogy rossz, rozoga kis viskója he­lyett, — mely lakhatatlan volt, — szép egészséges házba köl­tözködhetett. Ilyen kezdemé­nyezésekkel többi vállalataink is elősegíthetik a lakáskérdés enyhítését. Nagyon sok dolgo­zónak az otthona igen rossz állapotban van, de ha az üzem dolgozói segítenek rendbehoz­ni, csökkenne a gond. Ezt a munkát az üzemi kőművesek vezetésével igen könnyen meg­lehetne oldani. A vállalati ve­zetők és a szakszervezeti alap- szervek öntevékenységére és mozgósító munkájára van szükség ehhez. A i lakásprobléma enyhítése nem egyszerű és könnyű dolog. Az állam segítsége a helyi lehetőségek megoldása azon­ban nagymértékben elő tudja segíteni. Még annyit, hogy az Ingat­lankezelő Vállalat jobban ka­rolja fel a helyi kezdeménye­zéseket és tegyen intézkedé­seket a felajánlott lakások megosztására és rendbehozásá­ra. Sefjestyén János a Szakszervezetek Szolnokmegyei Tanácsának elnöke. Néhány szó a megye tüzelőszer ellátásáról... A LEGUTÓBBI | zord tél ta­pasztalatai arra késztették a dol­gozókat, hogy tüzelőszerük beszer­zéséit már a nyár folyamán meg­kezdjék. Szolnokon és a megye te­rületén már kora nyáron meg­kezdték vásárolni a téli tüzelőt A vásárlás üteme nem csőkként, in­kább állandóan emelkedik, külö­nösen a most beköszöntött hűvös napokban, Megvizsgáltuk vállalatunk és te­lepeink munkáját, hogy tiszta ké­pet kapjunk arról, hogyan tudjuk megvalósítani a dolgozók hiány­talan tüzelőellátását. A TÜZÉP-lenakatofcat naponta hol kisebb, hol nagyobb számban keresik fel a dolgozók. A telepe­ken a lehetőséghez képest az árut folyamatosan szolgálják ki és ipar­kodnak a vásárlók igényeit kielé­gíteni. Vannak azonban napok, arrikor nincs szén, vagy tűzifa az eladóhelyeken. Ez azonban nem ok arra, hogy egyesek idegesked­jenek, mert vállalatunk mindent elkövet annak érdekében, hogy a dolgozók téli tüzelőanyagát időben biztosítsuk. |A HIÁNYOK! egyik legfőbb oka az, hogy a bányászok a tüzelő- kereskedelemnek is tartoznak szén­nel. A tüzelőanyagvásárlás ennek ellenére is sokkal fokozottabb, mint tavaly. 1954. III. negyedévé­ben több szenet, illetve tűzifát ad­tunk el, mint 1953. III. negyedévé­ben. A dolgozó parasztság növekvő életszínvonalát bizonyítja, hogy többen vásárolnak tüzelőt. Az el­múlt évben például 7060 db. vas­kályhát vásároltak, melyhez bi­zony szén és tűzifa szükséges. — Amikor a vevők panaszkodnak, hogy kevés tűzrevalót hozunk for­galomba, elfelejtik, hogy bányá­szaink ezévben nem.' bányászhatják ki a jövő májusban is szükséges tüzelőmennyiséget. Arra kérjük a lakosságot, hogy ne egyszerre akar- iák megvásárolni az egész téli szükségletet, hanem három, négy, sőt több részletben. Ezzel nagymér­tékben elősegítik, hogy a megyében ellátatlan család ne legyen. Tudjuk, hogy vannak olyan ház­tartások is. ahol még nincs meg a szükséges »tüzelőszer. Most ezek­ről a dolgozókról fokozottabban kí­vánunk gondoskodni, hogy ők is nyugodtan nézzenek a tél elé. Az ellátás megjavításának érdekében a IV. negyedév első hónapjában rr.ár októberben 346 vagonnal több szenet hoztunk forgalomba, mint szeptemberben. | A KOZÜI.ETEk] ellátása lé­nyegében befejeződött és az így fel­szabadult mennyiség is a lakosság jobb ellátását biztosítja. Az eny­hülés már érezhető. Megvan min­den előfeltétele annak, hogy ne le­gyen fázó ember, hogy minden dolgozó biztosítani tudja családjá­nak a szükséges tüzelőszer mennyi­séget, ha egyszerre nem is, de rész­letekben feltétlenül. A dolgozók helves ellátásához tartozik az udvarias, protekció- mentes kiszolgálás is. Legtöbb te­lepünkön figyelmesebbek az el­adók. De ők is emberek és bár­mennyire igyekszünk is dolgozóin­kat higgadtságra és a vevőkkel szembeni udvarias magatartásra rábírni, ez nem mindig sikerül. Ez ellen szívós mimikával küz­dünk. [komoly feladat! részünk­re, hogy a SZOT által kibocsátott 400 forintos utalványokat időben beváltsuk a dolgozóknak. Ebben a munkában már igen komoly ered­ményeket értünk el. Kevesen van­nak, akiknek ezen utalvány bevál­tatlanul birtokában van. Itt hív­juk fel a dolgozók figyelmét, hogy a 400 forintos utalványok bevál­tási határideje lejár. Tehát min­denki igyekezzék a TÜZÉP tele­peken bejelenteni, hogy utalványa van s hogy a beváltásról gondos­kodhassunk. Morvái György, a TÜZÉP Vállalat igazgatója. '^85 Se péns, te lőrék Azzal a panasszal fordulok az elvtársakhoz, hogy apósom, Tóth Szilveszter már 5 hónappal ezelőtt eladott a kunszentmártoni Tatarozó Vállalat kirendeltségének 4 öl tőre­iket, 300 forint értékben. Azonban sajnos, a 300 forintot még a mai napig sem fizették ki és a kun­szentmártoni kirendeltség azóta fel­számolt. Mielőtt megszűnt volna műkö­dése, többször felkerestük a pén­zért. Azonban mindig olyan vi­gasztalást kaptunk, hogy legyünk nyugodtak, pár napon belül meg fogjuk kapni. Azonban türelmünk elfogyott és kénytelen vagyok le­vél formájában segítségét kérni a Néplap Szerkesztőségétől Tóth Károlyné, Kunszentmárton, Sallai I.-u. 3 Sok kicsi sokra megy Járásunk vas- és fémgyűjtés! ter­vének teljesítését nagyban veszé­lyezteti a tiszaszentirrrei, tiszader- zsi, kunhegyesi és a tiszaburai földművesszövetkezet vezetőinek nemtörődömsége Nem szorgalmaz­zák a gyűjtést, nem gondolnak arra, hogy ezzel is lehet segíteni a mezőgazdaság gépesítését, a jobb áruellátást Vegyék figyelembe, hogy sok kicsi sokra megy, « gyűjtsenek ők is szorgalmasan. Molnár József, Kunhegyes Eltűnt levél Arra kérem a Néplap szerkesz­tőségét, nézze rr.eg, miért nem kapja meg édesanyám két hét után sem a levelemet. Helyes lenne ez azért is, mert a jászboldogházi lakosok közül sokan hangoztatják, hogy a posta dolgozói nem tesz­nek eleget feladatuknak. Valóban így volna? Gömöri Mária, Jászboldogháza. Jöjjön — sohanapján VI. hó 26-án a szolnoki Vasipari Vállalat órás részlegéhez bevittem egy ébresztőórát javítani. El is vállalták és azt a választ kaptam: jöjjön két hét múlva, akkorra meg* lesz. Egy hónap múlva bementem. Biztos készen van, — gondoltam, Meglepődtem, mikor megtudtam, újra csak két hét múlva jöhetek érte. Ez a két hét háromszor is­métlődött meg és még ma sincs készen az óra, de van egy szám­lám: Vasútra fizettem háromszor útiköltséget 62.40 forintot, a javí- tás: 37.50, összesen 99.90 forintba kerül a mulatság, amikor egy új órát 66.— forintért vehetek. >—* Kérem az illetékeseket, küldjék el az órát a címemre, mert bizony nincs módomban fizetgetni a ja* vító vállalat hanyagsága mittt. Pethő András, örményes. Posta dolgozója. Ahol a% idő nem ssámit Folyó hó 16-án szemüveg rendelés végett a kezelőorvos Törökszentmiklósról a szolnoki SZTK-hoz küldött. Azt mondta: úgy utaz. zak, hogy fél tizenkettőkor kezdődik a szemvizsgálat, akkorra ottlegyek. Elutaztam a 8 óra 40 perckor induló vonattal. Szolno­kon is igyekeztem az SZTK-hoz a sorszám végett, mégis mire odaértem már 45-ik voU tam. Féltizenkettőkor 55-en voltunk, valameny­nyien vidékiek, az orvosi vizsgálat azonban nem kezdődött. Egyletéig vártunk türelme­sen, de egy óra múlva az Idegesebb termé­szetű emberek — különösen pedig az asszo­nyok, akik gyermekkel voltak — kezdtek türelmetlenkedni. Érdeklődésünkre aztán megtudtuk, hogy az orvosi rendelés csak félkettőkor kezdődik, mert csak egyetlen egy szemorvos van az is rokkant, s na­ponta csak 3 és félórát volna köteles dol­gozni, de miután egyedül van, Így 8—10 órát is dolgozik. Félkettőkor valóban megkezdődött a vizs­gálat, kezdtük számolgatni, hogy ha min­den személlyel csak öt percet foglalkozik az orvos, mikor kerül sor az ötvenötödikre. Bizony nem vigasztaló eredményt kaptunk. Mikor pedig az első két személy — mert ennyi ment be egyszerre — egy félóra múlva kijött, még alábbhagyott a remé­nyünk. Én, a 45-ik pontosan 19 órakor szabadultam meg, persze lekéstem minden személyvonatot, kénytelen voltam gyorssal hazajönni, ami még több kiadást Is Jelen, tett, eltekintve attól, hogy este 9 órakor értem haza. Török Mihály Törökszentmiklós, Begyűjtési Száll. V. dolgozom. c/L legszebb if jú a/ilaszfő November 20-án Karcagon a vá­rosi DISZ Bizottság az ifjú válasz­tók részére ünnepi nagygyűlést tar­tott. Ahogy a fiatalok gyülekeztek a mozi nagytermében, a bejáratnál a DISZ Központi Vezetőség díszes emléklapját kapták kezükbe. Ün­nepi beszédet a DISZ Megyebizott­ság részéről Takács Vendel elv­társ mondott. Több mint 200 fia­tal halgatta nagy figyelemmel be­szédét. Szavai után a leányiskola úttörőcsapatának küldöttsége vo­nult be a terembe. Bánó Ilona VII. osztályos pajtás meleg szavakkal üdvözölte az először szavazó fia­talokat. Majd minden először sza­vazó fiatalnak kabátjára nemzeti-* színű kokárdát tűztek, Az ünnepség után a kultúrotthon tánctermében táncmulatságot ren­deztünk az ifjú választók részére, „A legszebb ifjú választó'1 címmel szépségversenyt is indítottunk. Szép volt ez az est. A fiatalok egy ked­ves emlék érzésével távoztak. Va­sárnap a szavazóurnáknál találko­zunk velük, IUényl Elemér DISZ városi iskolai titkár Felkél a csapláros­né, mintha menni készülne. Dehát csak a feketés tálcát te­szi el a hasamról az asztalra. Aztán visszajön az ágyhoz és azt mondja: — Most már nem háborgatom tovább. Keljen föl, hogy takaríthassak itt. De aztán egy mukkot senkinek arról, ami­ben megállapodtunk! Különben nem.' kell tanítsam é<n magát. Na­gyobb kópé maga öt prókátornál, ha ugyan nem az is! Ezenközben a csaplánné a mu­tatóujjával az orromat fenyegette kedvesen. Hát én, csak úgy, a puha ínyemmel utánakaptam a ka­csójának és beleharaptam. Hüjjé! Mit tesz erre? Hirtelen odahajlik felibém és fürtös fejét az én fejem mellé ereszti le a párnára. Odanyom ja, odadörzsöli a pofikáját az arcom­hoz és évődőn kacag hozzá. Nekem sem kell több. A karom már rajta is a derekán. Szinte at­tól kapaszkodom föl, hogy nekies­sek, De nem kell ezt erőltessem semmit se, hogy adja a száját: —• Édesem.'! —| Drágám! Ha szóltunk még szót egymás­hoz, azt is csak susogva,», li,Azt sem tudom, a g csapiámé meddig maradt bent nálam. De úgy váltunk el vidá­man, jóban, a viszont­látásig, mit tudom.', mi­korra este. ' * Risztet az írő „Kaknk Marci” című regényéből. 'üetiáttizkti 3. Qen&t DCakuk JUatei kortzsittöti Dehogy is rémledezett attól előt­tem, hogyha netán csakugyan utá­niunk kémkedtek, mikor hallottam, hát nagyon szorulnánk majd a do­logért, Annyit mondott, mikor távozott az egészre: I“ Rám bízd, ha valamit meg­orrontottak! Én maijd elsimítom! Hát rendiben van! Más gondom se akadt, mint nekiessek végre a lavórnak, Kipihenve, Itíhevülve annyi hemtergéstől a meleg ágy­ban, olyan fröcskölést rendeztem a friss vízzel mint két ruca. Nekifogtam az öltözködésnek, Fél cipőm már a lábamon, a má­sik a kezemben éppen, hogy fel­húzzam. Ekkor, nagyobb ijedelemre, me­gint a csapiámé ront rám. Micsoda? Utána bukik be nagy hűhóval a qpeléd is. Ez még semmi! De can» mog szuszogva, fújva, azon perc­ben a nagy mélák csapiár is a nyomukban. Alig beszélnek: <— Gyorsan, gyorsan! Bújjon csak vissza az ágyba! Na, csak ha­mar, ne kérdezzen! Kapja ki a kocsmárósné a cipő­met a kezemből. A cseléd lekupo­rogva rántja le a másikat a lá­bamról. Tuszkolnak vissza az ágyba. Mi a fészkes hét rossz fene van ezek­kel! És ezzel az ágy- gyal hogy belőle it­ten soha többet ki nem szabadulhatok talán? Persze, kalapál a szívem. A lá­zas betegé se jobban. Mert akár­milyen pofát látok itt körülöttem ezektől,, egyre azon szurkolok magamban: vájjon nem azért csap­ják ezt a komédiát velem, hogy utoljára is az ágyban rámvessék magukat, megfojtsanak és feltran- csírozzanak? Már ott is vagyok megint az ágyban. Onnan bámulom őket, amint egymást lökdösik félre, hogy végre kiokosítsanak: miről' van szó. Persze a húsz szavukból egy felet ha értek: *— Kijött a faluba a Bunkó Re­zső két embere, társzekérrel, Poc- kos-nemetérőL Az ellenzéki korte­sek! Érti? Holnaputámma vártuk pe­dig őket. Ezt a két véresszájú csizmadiát *—> magyarázta a csap­iámé. Igen! “ sáppogta a csapiá­ros. — Talán éppen azt fújta be nekik valaki, innen a vendégek közül, hogy a kormány emberét itt rejtegetjük. Érti? •— Holt részegek! Már itt ordí­tanak. Csak az használ legjobban, hogy oda dugjuk magát és az aj­tóra vörös cédulát akasztunk ki! m mondja a cseléd, A nagy lakadárét, bandaszót, nó­taszót jól lehetett hallaná az or­szágút felől csakugyan.,, ...Miken tűnődtem, tanakodtam ott magamban? Azt sem tudom, A lárma, bandaszó, hujjujuzás lentről, a kocsmából már alig bi- rizgatfa a fülemet. Hanem valamitájt mégis fel kel­lett figyeljek olyan lármára, ami sehogyse illett az eddigi hangjába, Dulakodás lehet odalenn, még pedig általános. Ezt neszezterr.' a kegyetlen üvöltözésből és zajongás­ból. A banda se reszelt tovább. Eb­ből aztán biztos lehettem, hogy odalenn hajbakaptak a magyar­jaim. Csak ahogy ez már illendő. De nem értem rá sokat hőkö- dözni azon: vájjon, ha így csü­lökre íkierült az alkotmányos szó­váltás, engem is fenyegethet-e ide­iem veszedelem? Egyszerre csak, nem az Ivóból, hanem künn a szabad ég alól kez­dett hozzámcsapni borzasztó csete­paté lármája. Kiugrottam az ágyból és kihajol­tam: az ablakon, hogy jobban hall­gassak oda erre a zenebonára: mi a fene kavarta? De hát két abla­kom a folyóra nyílt, mondtam, csak a révház végét láthattam és a kompot a vízen át jártában. A fogadó elejbe nem láthattam, mert a révházhoz vivő országúira volt fordulva fronttal. A bejárata az ivóba pláne, túlfelől völt tőlem, a sarkán, Az istentelen hadd- el-hadd pedig éppen onnat hallatszott. De ugyan! Még az is, hogy csattan a füty­kös' egy-egy tisztelt választópolgár csont­ján. Hogyan küldik egymást, ne is mondjam hová. Höngést is, sí­rást is, rettenetes kavarodást hal­lottam az ablakomból a sötétben. Tetézve persze, ahogy az ember még annál is többet képzelődik hozzá ilyenhez, mint ami van, Ez ment egy darabig. Akkor hirtelen mit hallok? Rá­zendít az egész veszekedett tár­saság odalenn az ég alatt a kor­tesnótára, kórusban. A cigány­banda is újra rárántotta velük, hogy azt mondja: Bunkó RezsS Lesz kSvetQnk. Mert Csávássy Nem kell nekünk! Aki az osztrákkal érez. Fokost vágunk a fejéhez! Éljen Bunkó Rezső! Ezek vonulnak elfelé innen a fogadóból valahová. Jól hallom, tá­volodik az énekük. Már bele is halt a sötét éjszakába. Ejha! Mi az istencsudája lehetett ez? Egyidőben verekednek is, egyet is értenek? Valamelyiket rosszul kel­lett kapiskáljam.'. A fogadóból most már aztán csak azt a rendes, csendes zajgást neszezem, mint akármikor, Semmi, semmi más. 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents