Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)
1954-11-04 / 261. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1354 november 4. &z&Líiak Italai Ló i^zaJmdtdg^tätzkaeizl Irta i Dr. Ssokody Gyula református lelkipásator d (shuib-adtdÁi mai ünnépének tízéves fordulóján megállva, szinte tíz évszázad emléke tör elő a hazáját igazán szerető ma- gyár szívből. Több mint ezer esztendeje foglalt hazát ezen a földön Árpád népe. Ezer éve annak, hogy honfoglaló őseink a Tisza és Zagyva ölén állandó otthonra találtak, pedig ennek a vidéknek nagyon gyakran változó arca volt abban az időben. Sem a Tisza, sem a Zagyva nem volt állandó. Városunk központja, sóelosztó székhelye lett a Tiszaháttól Kárpá tokig tartó megyének, az akkor! élet minden hagyományaival. Szol nck sokszor cserélődő urai azonban a századok folyamán nem ala kulfak ehhez a szabadsághoz, mint vár körül elhelyezkedő, a szabad Tisza hullámain, vagy partjain ha lászattal vagy földműveléssel szabadon élő várjobbágyaik. Amikor 1552 augusztusában először lengette meg a szél Szolnok vára alatt a török seregek lófarkat zászlaját, az idegen érdekek zsoldosai gyáván megfutamodtak és szeptember 4-én Nyáry Lőrinc ne- hányadmagával minden kardcsapás nélkül kénytelen volt átadni a vá rat Ali pasa kezére. &‘oe.izüt a vár szabadsága és a sólerakó város nagymultú ha gyománya is a kanyargó Tisza szabadságával együtt. Ettől kezdve e másfél századig tartó török uralom, keserű elnyomás és rabság székhelyévé lett városunk. Megszervezték a szolnoki szandsákot. Itt lakott £ pasa, a kádi, ide hurcolták a rab magyarokat, hogy feleljenek arról miért ragaszkodnak úgy a tisza- menti élet szabadságához, mikoa már a vezéreik is hűtlenek lettek? S a rabszíjra fűzött magyar csak búsan nézte a Tisza hullámzását a Zagyva játékos hullámait. Nerr a só fájt, hanem a vezérek hűtlen ságe! d töltik hÁdoLliái idején is az ország egyik legfontosabb átkelő helye, központja maradt Szolnok. Sóelosztó központja, vásárai révén állandóan növekedett. Másfél század nyomorúsága suhant el a nép felett, míg végre a remény beteljesedett s a török uralom utolsó éveiben Thököly Imre hadai, majd 1865-ben magyar huszárok élcsapatainak harcai után Heister és Mercy vezetése alatt, császári zsoldosok sei'ege szabadította fel Szolnokot. Hamarosan kitűnt, hegy ez a reménység a várt felszabadulást nem tudta meghozni. Vékony és erőszakos hatalmi rétegnek jelentett felszabadulást csupán, mert a Habsburg németek magúknak szabadították fel Szolnok városát a török uralom alól. Két évtizedet kellett várni, hogy a szabadságra vágyó szívekben ismét kiviruljon a szabadság örökzöld fája. Ez alatt sem élhettek nyugodtan az elnyomók, mert Thököly szegénylegényei a mindig elkerülhetetlen Szolnok vára körül sohasem hagyták békében nyugodni a császár szakálas ágyúit. Mikor pedig tizenegy napi ostrom után 1703 szeptember 21-én Rákóczi ku- * rucái Szűcs János, Borbély András, Deák Ferenc kapitány vezetése alatt igazi kuruc lelkesedéssel bevették Szolnok várát, úgy eltakarodott a zsoldos császári sereg, mintha soha ott sem lett volna. üaktitzi fejedelem pár nap múlva Szatmár alatti táborából — szeptember 29-ón levélben üzen kurucainak ..Szolnokra: „K e g y elmeteknek levelét vettük, melyből Szolnok várának Kegyelmetek hozzánk s édes hazánkhoz való kezünkbe esését értjük...“ Az 1703—1708 közötti öt esztendő alatt diadalmasan kivirult ismét a szabadság.. Ez idő alatt csodálatos gyorsasággal kezdte újra életét városunk a hűségesen őrzött régi ha- . gyomámyokkal ' szívében, hiszen a Tisza kanyarjai védett zugai, (Al- csiszög, Malcmszög) füves árterületei változatlanul ugyanazok maradtak. Noha népünk regenerálódó képessége- a környező kunsági községekhez hasonlóan új honfoglalásba fogott a hódoltság megszűnésé után, a török hódoltságnál is kitartóbb és gyötrelmesebb szolgaság a Habutin császári tábornok által képviselt Habsburg érdek megakadályozta e hagyományok ápolását, a szabadságharcok hagyományait őrző köznép megerősödését. Sza'nok újra és ismét csak hadierősség céljára felszabadított Habsburg hatalmi érdek székhelye lett. Merőben új élet kezdődött újra a letiport szabadság romjain ezekben az időkben, hiszen Szolnok lakossága közvetlenül a vár tövében települt le s mindig katonai őrhely volt. (Tabán, Katonaváros). E hadi fontosságú helyen az öreg Tisza és partjain élő népe közel félszázadon át azt is kényszerült látni, hogy a császár által zálogba eladott Jászság és Nagykunság „száz kövér gulyáját” és minden javait itt hordják át a Tiszán a messzi Németországba, a német lovagrendnek. S amikor a forradalom szelétől felfedrozott Tiszatájra a múlt század elején újból sikerült a reakció fekete fátylát ráteríteni, akkorra ez a próbálkozás már csak felszínesen sikerült, mert a múlt század elején megyénk székhelye már az eldugottságában is biztonságosabb Egerben volt. Szolnokon pedig a liberális polgári törekvések zászlaját lobogtatta meg a tiszai szél. A forradalmak gyors szárnyakon szálló híre, az áhított szabadsáv hajnalhasadására a szívek mélyéről feltörő Kossuth nóták ismerős hangként kaptak szárnyra városunkban s vele egyszerre felébredt és lángralobbant a régi szabad sólerakodó hely szabadmozgáshoz szokott jobbágyainak eltemetett százados hagyománya és Thököly, Rákóczi kurucai által felgyújtott szabadság vágya is. Qitm {title me// még soha úgy a jég az egybefagyott öreg Tisza hátát, ír int 1848 telének végén, miikor a tavaszi szél megme- lengette a szívekben a hamu alatt szunnyadó szabadság szikráját. — Amikor szeptember 27-én — ezen a számunkra nevezetes napon, — városunkban, elhangzott Kossuth Lajos lánglelkű beszéde, mintha csak nem is lett volna közben török és német százados rabszolgaság, úgy gyúltak fel az új magyar életet Ígérő szavakra, a szabadságra vágyó szolnoki szívek. Mikor pedig 1849 január 2-ának emlékezetes csikorgó téli délutánján a mégcsak Szolnokig kiépített vasút „indóházához” megérkezett Kossuth Lajos és menekülő kormánya, hegy kocsin folytassa' útját Debrecenbe, az első segítséget, a szabadságszeretetet szívükben melengető szolnoki fuvarosok nyújtották Kossuth apánknak, összehunyorított szemekkel, •— jégderes szemével, fagyosan nézett az öreg Tisza, — a nép is — a menekülök után, — mert mind a ketten tudták, hogy a szabadság tavasza biztosan megérkezik. & a ennem/vq. nem csalta meg őket, — mint Rákóczi idején sem, — mert 1849 március 5-én, ezen a diadalmas tavaszon vívták meg Damjanich vörossipkásai azt a csatát, amely megindította a dicsőséges tavaszi hadjáratot, s amelyre mindig,boldogan emlékezik Szolnok népe. A honvédseregek ezután következő felvonulása pedig napról-napra egyre jobban bátorította a szíveket s a lelkesedés lángja magasba igazán akkor csapott, mikor 1849 június 5-én Szolnokon vasútra szállva, diadalmenetben költözött vissza Kossuth kormánya Debrecenből Budapestre, az ország fővárosába. Mennyi reményt adott azoknak a szolnokiaknak, akiknek nem hiába szállt ajkukról a dal, — amit a kormáiúy menekülése óta énekelt a nép: „Szolnokig \'ezei a vasút, visszajön még azon Kossuth.. S megint csak — míntmár ki tudja hányadszor — megint tiszavirágéletűnek bizonyult a reménység. Még ugyanezen év októberében gyász borult ,a nemzetre, s a késői őszben már megkezdték a Bach-huszárok a magyar nép szabadságiránti vágyát, zendülésnek bélyegezni. Az elnyomás nehéz évtizedei következtek népünkre. edz 1867-iki kiegyezés után Szolnok népe is betagozódott a polgári korszak városépítő célkitűzései közé, főként a gyorsan kiépülő vasúti forgalom központjaként -- de ez már nem az ősi sólerakodó és szálfaúsztató Szolnok megszentelt hagyományainak alapján történt. Uj időknek, új szele járt és amint a Tisza kanyarjainak szabályozása nyomán a lecsapolt ingo- ványok helyén megszaporodott a szikes talaj — úgy szikkadtak ki lassan a szívek. Látszatra óriási fejlődés indult a vasúttól a vármegyeházáig a múlt század közepe óta. A vasút hordta a kiváltságosok javait — a vármegyeháza „őrködött“ a zavartalan forgalom felett. Ezekből ,az időkből két szobrot őriz a város. A szerény, 1868-ban felállított Szabadság-emlékoszlopot, és a város főterén a megalkuvó uralkodó osztály boszniai dkkupációjának emlékművét, amelyhez a szabadság után törekvő népnek édeskevés köze volt. Elgondolkoztató ezekből az időkből az is, hogy városunk egyetlen főút járói kiágazó mellékutcáinak elnevezésénél milyen céltudatos volt a szabadság igazi hagyományainak kerülése. Csak a század elején állították fel a hős Damjanich János emlékművét is, mert a látszat megtartása ekkor már sürgetővé vált. Szolnok halászokból, páká- szoktoól, várvédőkből, sósszállító fuvarosokból földművessé, ipari munkássá, városi lakossággá formálódott népe azonban Szolnok hagyományaihoz hű maradt. S mint már annyi sokszor a múltban, a négyéves világégésben is, idegen érdekeik szolgálatában legyengültem elvérezve, de .az élniakarás reményével újra felfigyelt az 1918— 19-iki eseményekben pirkadó szabadság virradására. Az összeomlott háború után ismerős volt újra a hang, amelyet nem ereszthetett el a füle mellett, aki ismerte Szolnok múltját, szerette hazáját, a szabad Tiszát és szabadság után vágyó népét. Pásztortűz lett ez is! Rövfd felvillanás az őszi éjszakában s lángjai hamar elhamvadtak. Újra csalódás jött a csalódásra, fájdalom a. fájdalomra, de a hely Géniusza nem változott. Szolnok mindig fontos átkelőhely volt, ma is fontos gócpont maradt. A Tisza minden tavasszal kiáradt és minden évben újra kivirágzott. Közben megfásult sok szív, ellankadt és reménytvesz- tett — de a hűségesek megmaradtak a hagyományok követésében. Ha néha ökölbe szorított kézzel is, ha titkon elrejtőzködve is — mint a török százötven, vagy a német négyszázados elnyomása idején —, de hűségesen vártak népünk szabadságának kivirágzására. dia fiz éne. pedig, amikor ütött hazánk felszabadulásának . órája, városunk múltja, szabadság utáni százados törekvései önként kínálják, hegy üdvözöljük felszabadulásunkat úgy, mint Thököly—Rákóczi—Kossuth elnyomott szabadság- harcának magyar népünk életében végbevitt diadalát. Szabadságot nyert népünk! Sajátja lett a föld, a gyár. Nekünk, szolnokiaknak tudnunk kell, hogy rövid felszabadulásokat milyen sokszor követett hosszú elnyomás. Kívánjuk, hogy végre, a második világháború után, a testvér orosz nép felmérhetetlen véráldozatávai megszerzett szabadság maradandó legyen magyar népünk számára, városunkban és tájunkon. A szolnoki tanács felhívása A Városi Tanács Végrehajtóbizottsága értesíti a város lakosságát, hogy a személyi okmányok kiállításához szükséges anyakönyvi okiratokat november hó folyamán a városi tanács anyakönyvi hivatalában (emelet 121. sz. helyiségben» mindenki átveheti. A következő anyakönyvi okmányokra van szükség: házassági kötelékben élőknél — házassági anyakönyvi kivonatra (kik 1907 jan. 1. és 1921 május 10. között kötöttek házasságot, azoknak a születési anyakönyvi kivonatr- sziikséges); özvegy nőknek és férfiaknak — házassági anyakönyvi kivonat és elhalt házastárs halotti anyakönyvi kivonata; elvált nőknél — házassági anyakönyvi kivonat és jogerős bírói végzés; elvált férfiaknak — házassági anyakönyvi kivonat; ~ 16 éven felüli nőtlen és hajadon személyeknek születési anyakönyvi kivonat; azok a szülők, akiknek 16 éven aluli gyermekük van. gyermekük születési anyakönyvi kivonatát is szerezzék be. A gyámság, ilietve gondnokság alá helyezettek okiratai beszerzéséről a gyám, illetve a gondnok köteles gondoskodni. A szolnoki anyakönyvi hivataltól csak azok kaphatják meg irataikat, akik Szolnokon születtek, vagy kő tőitek házasságot. Ezúton is felkérjük a város lakosságát, hogy az okmányokért fo iyamaíosan jelenjenek meg, mert a hó utolsó felében várható nagyobb torlódás. Elek Lajos VB-elnökh. Az amerikai kongresszusi választásokról Washington (MTI) Az Egyesült Államokiban megkezdődött a kongresszusi választások során leadott szavazatok összeszámlálása. Az eredményekről rendszeresen érkeznek jelentések. A Reuter-iroda a következő kommentárt fűzte az amerikai választások eddigi eredményeihez: „A választás eddigi eredír é- nyei azt mutatják, hogy ia Köztársasági Párt és személyesen Eisenhower elnök komoly kudarcot könyvelhet el. Már a legelső választási eredmények olyan köztársaságpárti jelöltek vereségéről számoltak be, akiket Eisenhower személyesen támogatott. Ezek között van Irvin Ives szenátor, akit a Newyork-állam kormányzóságáért folytatott harcban Averell Harri- man győzött le. Alben Barkley volt alelnök is győzelemre áll abban a harcban, amelyet Kentucky-állam szenátusi mandátumának a republikánusoktól való elhódításáért vív. Republikánus ellenfele John Sherman Cooper, az elnök személyes támogatását élvezte és jólismert ember, mint az Egyesült Államok volt ENSZ-küldötte. A Köztársasági Párt elnöke elismerte! a Demokrata Párt megszerezte a többséget a hépviselőkásban New York (MTI). A Reuter-iroda jelenti 11 óra 30 perckor: Leonard W. Hall, a Köztársasági Párt országos elnöke szerdán délelőtt elismerte, hogy a Demokrata Párt megszerezte a többséget a képviselőiházban. Angol lapok Adenauer helyzetének súlyosságáról London (MTI). A „Glasgow He-’ raid“ bonni tudósítója szerint nem enyhült Adenauer amerikai látogatásának ideje alatt az a népi felháborodás, amelyet Nyugat-Német- országtaan a Saar-egyezmény robbantott ki. A „The Times“ bonni tudósítója hosszasan fejtegeti, hogy Adenauert újabb bajok is fenyegetik: a pénzügyi viták kormánya kebelében, amelyeknek fő oka a bizonytalanság a nyugatnémetországi fegyverkezés terheit illetően. Adenauer aligha lesz képes szigorú fegyelmet fenntartani a belpolitikában akkor, amikor nagy szüksége lesz minden egyes szavazatra, hogy keresztül erőszakolhassa a parlamentben a párizsi egyezményeket. A londoni rádió kommentátora azokkál a nehézségekkel foglalkozik, amelyek a hazatérő Aden- auerre várnak, s ezek ecsetelésére egy hamburgi lapban megjelent karikatúrát ismertet. A képen a hazatérő Adenauert két férfi üdvözli, s ajándékként az egyik szivart, a másik pedig egy rózsaszálat nyújt át neki. A két férfi a kormánykoalícióban résztvevő két jobboldali pártot képviseli. Adenauer gyanakvóan szemléli őket, mivel a háttérben a szivar egy tőr, a rózsaszál pedig egy furkósbot árnyékát vetíti a falra. Lehet, hogy ez a rajz kissé eltúlozva érzékelteti az Adenauerra váró fogadtatás légkörét — folytatja a kommentátor —, de azért van benne valami. Adenauer korábban érkezik haza, hogy részt vehessen Ehlersnek, a Bundestag elnökének temetésén. A jövő héten a Bundestagban reá váró válságos napokban nagyon fog hiányozni számára Ehlers, aki rendkívül ügyesen tudott bánni a rakoncátlankcdó képviselőkkel. Márpedig most a képviselők rakon- cátlankodni fognak. Már a múlt héten bővebb részleteket szerettek volna hallani a Párizsban kötött egyezményekről, többet annál, mint amit Adenauer mondott, de a kancellár Amerikába utazott. Közben csak növekedtek a gyanakvás, a kétség és a sértődöttség érzései. A szociáldemokraták ellene vannak annak, hogy a szövetségi köztársaság fegyveres szövetségre lépjen a Nyugattal. Azért ellenzik ezt, mert attól félnek, hogy ez örökössé teszi majd az országnak immár 9 éve tartó kettéosztottságát. Azzal is vádolják Adenauert, hogy eladta a németül beszélő és németül gondolkodó Saar-vidékieket. Ebben az utóbbi pontban egyetért a szocialistákkal sok olyan képviselő is, aki eddig támogatta Adenauert, így a Szabad Demokrata Párt csaknem valamennyi tagja és Adenauer saját pártjának számos tagja is. Azt mondják, hogy nem fogadhatják el a Saar-ról szóló megállapodást. Adenauer pártjának csak egy- főnyi többsége van a Bundestagban és nem kormányozhat a többi koalíciós párt nélkül. A londoni és párizsi egyezmények ratifikálásának kilátása tehát meglehetősen sötét... (MTI) fl bonni kormánykoalíció egyik pártiának nyugat-berlini kégvtse- ítijelöltje átállt a Német Demokratikus Köztársaság oldalára Berlin (MTI) Günther Sacher, a bonni kormánykoalícióban résztvevő áttelepültek pártjának funkcionáriusa, akit a párt ,a Nyugat-Ber- linben december 5-én tartandó választásokra képviselőnek jelölt, e napokban letelepülési engedélyt kért a Német Demokratikus Köztársaságban lévő Potsdamban. Günther Sacher nyilatkozatokban kijelentette, hogy szakított a nyugatnémet népellenes rendszerrel és az Adenauert támogató áttelepültek pártjával. Sacher felszólította Nyugat-Berlin lakosságát, hogy december 5-én szavazzon Németország Szocialista Egységpártjára, amely a német nép békés boldogulásáért és Németország újraegyesítéséért harcol. Jól sikerült az z ünnepi hét keretében kedden este Szolnokon, a Petőfi Sándor Kultűrottihonban jól sikerült énekkari estet rendeztek az úttörő- és felnőtt-kórusok. A felvonult úttörő-kórusok sorában örömmel láttuk a Koltói-úti általános- iskola kitűnő és nagymultú kórusa mellett az Abonyi- úti, a Sipcs-téri és az újvárosi általános iskolák máris szé-p eredményt elért énekkarait. A kórusvezetők: Zana Mátyásné, Kecskés Lajosné, Kurdics Hona és Magyary Károlyné további elmélyült, bátran kezdeményező rr.unkája sok kulturális értékkel, a zene szépségével fogja megajándékozni az úttörőket s rajtuk keresztül városunk dolgozóit is. A műsor második részét a Központi Népi Zenekar nyitotta meg Ádám: „Két szál pünkösd rózsa...“ című szvitjével. A sokat fejlődött népi zenekar ez alkalommal a kóta és a karmesteri pálca fegyelme alatt rr.aradáiktaianul értékes munkát végzett. A szvit két nagyon jó szólistája Tóvizi Mária és Bődi Sándor voltak, akik sok szívvel, meleg átérzéssel énekelték a szebb- nél-szebb népdalokat. A felnőtt énekkarok sorát a KIOSZ—KISZÖV énekkar nyitotta meg, Petrányi Elemér vezetésével. A kórus produkciója jó volt. Lényegesen nagyobb dinamikai hatások alkalmazása és a mélyebb átélés azonban színesebbé tenné a kórus munkáját. Ugyanakkor meg kell taulnia a kórusnak kiegyenlített szén pianókat is énekelni. Felfelé ívelő kórusmunkát hallottunk a Járműjavító ÜV énekkari est vegyeskarától, Budai Péter elmélyült vezetésével. A kórus létszámának növelésével, gyakoribb szerepléssel városunk egyik legjobb kórusává fejlődhet ez a lelkes énekkar, mely Davidovszkij „Bandura“ című igényes művének előadásával bebizonyította komoly énekkari munkára való alkalmasságát. A Davidovszkij-mű szólóját meleg átérzéssel Tóth Sándor énekelte. A Fűtcház énekkara Petrányi Elemér vezényletével működött közre. A pompás hanganyagot képviselő férfikar jó átéléssel tolmácsolta műsorszámait. Itt is döntő jelentőségű lenne a létszám növelése és további alapos munkával annak biztosítása, hogy ez a komoly ígéretű együttes újból felfelé íveljen teljesítményeivel. 7. énekkarok sorát a Központi Kórus zárta le. A kislét- számú, de nagy énekkultúrával rendelkező kórus komoly művészi igénnyel és nagy közönségsikerrel tolmácsolta műsorát. Meg kellene találni annak a módját, hogy tag- ' jaiak számát növelve, képessé tegyük ezt a kórust arra, hogy Szolnokon és a megyében teljesíteni tudja hivatását. Az énekkari est műsorát szépen színesítette az Üttörőház. a Fűtőház tánccsoportja és a Központi Tánccsoport egy-egy jól sikerült táncszáma. Az egészében jól sikerült est azt az igényt támasztotta bennüjk, hogy szeretnénk minél több hasonlóan értékes énekkari esten résztvenni.
