Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-04 / 261. szám

A FORRADALMI MŰSZAK EREDMÉNYEI A cél: tis és fel vagon cukor műszakonként íelvagonos termeléshez biztosítani kellene a feltételeket. Mirajtunk semmiben sem múlna ez. Kazán­házunk nem tudja a gőzt biztosí­tani. Pedig az én véleményem sze­rint végre az élelmiszeripari üze­mekre, az iskolákra és a kórhá­zakra is gondolni kellene, mikor a jó szeneket elosztják. Ezek szolgál­ják legközvetlenebbül és leggyor­sabban a nápjólét emelését. Ha a munkáról, termelésről van szó, a kazánház mindig szóba ke­rül. Ez a gyárnak a szíve. A hosz- szú kazánsor előtt találjuk Fadgyas Antal bácsit, a kazánház műveze­tőjét. örökké aggodalmas arcára nehezen derül mosoly, mintha csak a vállán érezné azt a nagy felelős­séget, ami az idei kampányban rá­nehezedik. — Ezzel fűtünk — piszkálja meg cipője orrával ,az egyik kazán szén­adagolója elé szórt fűtőanyagot. — Tőzeg, pakurával keverve. Úgy lá­tom. elég jól beválik. — Aztán ki­nyitja a tűztér kémlelőajtaját s meg is mutatja, mint izzik bent. — Csak egynéhány vagon jómi­nőségű szén kellene, hogy keverni tudjuk, nem lenne itt baj — só­hajt fel. — Két kazánom esett ki isőlyukadás miatt. A működő tíz­zel könnyen tudnám pótolni őket óminőségű szénnel. — így is megtesszük, amit lehet — mondja még búcsúzásul. Való­ban jól dolgoznak a kazánházban a nehézségek ellenére is. Ahogy fel­érünk a kilúgozótartályok elé, a feszmérő tányémagyságú számlap­ján 11 atmoszféra nyomást mutat a mutató. Ez, ha nem is sok, de elég a normális, folyamatos üzem­menethez. TVéhány perc múlva szárnyon száll a hír. Mészáros vegyész- mérnök kapja először az értesítést: „Néhány vagon tatai szén érke­zett,“. „Ez egy jó injekció lesz most a forradalmi műszakban’* — álla­pítja meg a mérnök elvtárs s tele­fonon intézkedik azonnal. így folyik napról napra a harc a Cukorgyárban a tervek teljesítésé­ért. 2-án feldolgozási tervét 106, cukorgyártási tervét 103.8 száza­lékra teljesítette az üzem. A gyár munkásait azonban nem elégíti ki ez az eredmény. A műszakonkénti 10.5 vagonért harcolnak s ez 114.2 százalékot jelentene a tervteljesí­tésben. Nem kétséges, hogy a for­radalmi műszakon elérik céljukat. Az első kés napon vállalásuk 74 százalékát teljesítettek a Fűrészüzem dolgozói cukorfőzőállomás egyik vá­kuumtartályára gépelt papír­lapocskát ragasztottak a verseny megindulásakor. Többek között ez áll rajta tintával is mégegyszer aláhúzva: 10.5 vagon cukrot készí­tünk műszakonként. A Bíró-mű­szak vállalása ez, s alatta sorakoz­nak azok nevei, akik kötelezőnek tartják magukranézve a fogadal­mat. Beszteri Gyulával, a fehérbe öl­tözött cukorfőzővei állunk a hősé­get lehető vákuumtartály előtt. — Most, mikor más üzemekben a rekordokért harcolnak, mi legin­kább csak egymásra veszekszünk. A 10 és fél vagon cukor egyelőre csak cél előttünk s alig-alig tudtuk megközelíteni eddig — mondja ha­ragosan Beszteri elvtárs. Látszik, hogy nincs megelégedve a munka folyásával. Hogy kiadta haragját, csende­sebbre fogja a szót. — A múlt hónap végén: 30-án és 31-én alaposan lemaradtunk. A ka­zánház csak 5—6 atmoszféra nyo­mást tudott biztosítani. Most elő­ször ezt a lemaradást kellett be­hozni. Ma lesz az első nap talán, hogy a forradalmi műszakhoz mél­tóan tudunk dolgozni. Reggel 6- kor a Bujtás-műszakot váltottuk Ők is jól haladtak, már „tíz és fél vagonos tempóban'1. Mi is így me­gyünk tovább 14 óráig. — Ez a három edény kilenc va­gon cukor — mutat a hatalmas hengerekre. — Ez meglesz ma. Eh­hez még jön 150 mázsa egy másik részlegtől. így ki lesz a 10 és fél vagon, ha nem jön valami aka­dály közbe. Hárorr.1 vákuummal meg előfőzetet hagyunk a minket váltó műszaknak, hogy ők is tudják tar­tani ezt a tempót. jyj arton Balázs elvtárs, az utó- termékfőző sincs mindennel megelégedve. Az ő munkájuktól, működésüktől döntően függ az önköltség. Hogyan tudják hasznosí­tani a főzeteket, mennyi a vissza­maradó melasz. Egy sor fontos kér­dés ez, s a megoldás Martonéktól függ. Én csak azt mondom — össze­gezi gondolatait — hogy a 10 és A szolnoki Fűrészüzem dolgozói kezdeményezték a szolnoki üzemek között a „Felszabadulási ünnepi műszakot“. Az ünnepi hétből el­telt első két nap eredményei azt mutatják, hogy a Fűrészüzem kol­lektívája kezdeményezőkhöz mér­ten, becsülettel meg is állja helyét. Már beszámoltunk arról, hogyan küzdötték le a műszak első napján az anyagellátási nehézségeket. Ma újabb győzelemről érkezett hír. Kedden reggeltől folyamatosan érkeztek az elakadt rönkszállítmá­nyok s a munka az eddigieknél is sokkal nagyobb lendületet vett. Az ünnepi hétre vállalt kötelezett­ségüknek 74 százalékban tettek ele­get a Fűrészüzem dolgozói kedden estig. Egy nap alatt a tervezettnél 38.7 köbrr éterrel több fűrészárut termeltek, 24.381 forint értékben s ezzel nagyban elősegítették az ipar, a lakóházak és mezőgazdasági épít­kezések faellátását. A szolnoki Fűrészüzem ezek sze­rint november 2-án 132.1 százalékra teljesítette napi tervét. A keret- fűrészes brigádok versenyében 128 százalékkal Hamzi elvtárs s embe­rei állnak az első helyen. Hoksári Mihály kormánykitüntetett, fűrész- brigádvezető brigádjával 115 száza­lékra teljesítette tervét. Dicséretet érdemel a Tisza—Dobos rönktéri brigád 158, a Csordás rönkbeadó brigád 148, a Szabó osztályozó bri­gád 115 százalékos teljesítményé­ért. Kovács Lászlóné hasító, a női dolgozók példaképe, 130 százaléká­val jár a verseny élén. ü népfront zászlaja alatt Szolnok szebbé tételéért [ EZEKBEN | a napokban múlt öt esztendeje, hogy először álltam meg a szolnoki vasútállomás előtt. A lebombázott házak helyét az ál­lomás körül felverte a gyom, az út­szakasz egyik fele még gidres-göd- rös volt. Első pillantásra semmi jó­érzést nem keltett bennem a vá­ros. A falak a háború nyomait őrizték még, Néhány nap múlva azonban job­ban megismerkedtem Szolnokkal. A forgalmas, pezsgő élet elfeled­tette velem az első benyomást, egy­re jobban a városhoz tartozónak éreztem magamat s a város egyre jobban a szívemhez nőtt. Észrevét­lenül megszerettem görbe utcáit, a Tisza partját, az erősen sarjadó fákkal új életre támadt parkot. S ma, ha visszagondolok a város­sal való találkozás első pillanatá­nak keserű szájízére, szégyenke­zem s ugyanakkor öröm tölti el szívemet. Öröm azért, mert öt év alatt szemem előtt nőtt. növeke­dett, gazdagodott ez a város. Új üzletekkel, új utakkal gyarapodott, lakóházak falai szöktek a magasba s esténként, ha délnyugat felől fúj a szél, új gyárak füstjét lebegteti a tetők fölött. | NAGY ALKOTASOÍTI hirdetik a város lakóinak erejét, a nép ere­jét. Sokminden pedig arról beszél, hogy van még tennivaló éppen elég. Nem olyan a város még. ami­lyennek mi. lakói szeretnénk. A napokban kezembe került a Hazafias Népfront Szolnoki Bizott­ságának akcióprogrammja. Ez a Programm munkára hívja a város minden lakóját. S milyen rrun- kára! Érdemes felsorolni néhányat. A Vöröscsillag-útj bérházak körüli grundot parkosítják. Az ott lakók társadalmi munkában végzik el ezt még ebben az évben. A Cukor­gyár és a Közkórház között, a Szarvas. Puszta, Halom, Vadász és Nád-utcákban salakjárda építését vette tervbe a Programm. S ebben is segítenek az érdekeit utcák, vá­rosrészek lakói. A népligetben atlé­tikai pálya, a Tabániban és a VIII. kerületben labdarúgó pálya készül ugyancsak társadalmi munkával, MIKOR AZ ember) otthonát díszíti, szépíti, jóleső érzés tölti el. A város nagyobb otthonunk, épít­sük, díszítsük, szépítsük. Adjuk hozzá erőnket mindannyian, akik itt élünk. Segítsük megvalósítani a népfront célkitűzéseit > x Új utak, új lakások, bolt a" Hu­nyadi-utcán, húsbolt a Thököly- útom, piactér a VII. kerületben, gyermekruházati áruház a Kossuth Lajos-utcán, közkutak a Botand-, a Rét- és a Kút-utcákban, az új­városi iskolában napköziotthon, az I. kerületben és a Thököly-úton fiókkönyvtár, orvosi rendelő a Kertvárosban — íme, a népfront néhány terve a város szebbé téte­léért, . ,.»515 S egy szebb várost jobban lehet szeretni. röanáeiüúlaízláiUL kéiziii cl válót Szolnok lakói ezekben a napokban tanácsválasztásra készülnek. Pin­tér Miliályné háziasszonyt a kerület dolgozói tanácstagnak jelölték. — Képünkön (balról jobbra): Pintér Ferencné, Pintér Mihály né, Horváth Dezsőné és özv. Keresztfalvi Károlyné a kerület problémáiról beszél­setnek. A hároméves terv eltüntette a városban a háború okozta romokat. Az ötéves terv pedig gyárvárossá fejlesztette Szolnokot. A Tisza Bútor-* gyár és a Szalmacellulózegyár mellett felépült az ország legkorszerűbb kensavgyára, a Tiszamenti Vegyiművek. — Képünkön: a Tiszamenti Vegyiművek látképe. Ez csak egy része a hatalmas gyárnak, Rixsielcpek a város határában Az eltelt évek alatt hatalmas mértékben fejlődött a mezőgazdaság is, A város határában a Tisza partján felépítették a milléri vízkiemelő művet. Innét kapják a paloíási határrész rizsföldjei a vizet. Traktor* iparunk új, hatalmas lánctalpas traktorokkal segítette a palotási rizs* telepek építését. — Képünkön: egy DT 413-as traktor szerelés közben) a palotási részen. | ÚJ HÁZAK, ÚJ LAKÁSOK A város lakásproblémájának megoldása érdekében új, hatalmas bér­házakat emeltek a Duclos-, F. Bede-utcákban, a Vöröscsillag-úton s a Tiszamenti Vegyiműveknél is. Hamarosan új lakásokat adnak át ren­deltetésének a piactérnél. —* Képünkön: befejezés előtt a piactérnél épülő egyik hatalmas új bérház. nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szét­zúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szö­vetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. (A .Magyar Népköztársaság Alkotmányától.) ■A TISZAMENTI VEGYIMŰVEK

Next

/
Thumbnails
Contents