Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

Szolnokmegyei A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA évtolyam, 246. szám Ara 50 fillér 1954 október 17., vasárnap ßfijMMhuk m eq cl hÚKíLoelést! L Az életszínvonal emelése a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség­egész dolgozó népünk helytállásától függ Gerő Ernő elvtárs felszólalása a megyei pártaktiva értekezleten A megyei pártaktiva pénteken tárgyalta meg ^ a Központi Vezetőség ezév október 3-án ho­zott határozatát. A szolnoki Szigligeti Színház épü­letét zsúfolásig megtöltötték a résztvevők. Az elnök­ségben helyet foglalt Gerő Ernő elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, Nagy Józsefeié elvtárs és Bebrits Lajos elvtárs, a Központi Vezetőség tagjai. Az értekezleten Dávid Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott beszámolót. Megjelentek a pártbizottságok titkárai, az alap­szervezetek küldöttei, a megye gazdasági és kultu­rális életének képviselői. Megyénk dolgozó társadal­mának minden rétege résztvett az aktívaülésen. Az ülés végig lelkes hangulatban folyt le. A résztvevők igen nagy aktivitást tanúsítottak. Mi sem bizonyítja ezt jobbam annál, hogy Dávid elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának beszámolójához — mely a Központi Vezetőség határozatát s az abból adódó megyei feladatokat ismertette — közel hatvanam kívántak hozzászólni. A megye különböző helyein, különböző munka­körben dolgozó felszólalók egyemberként helyeselték a Központi Vezetőség határozatát és területük dol­gozóinak nevében ígéretet tettek arra, hogy mindent megtesznek a határozat végrehajtásáért. A hozzá­szólások bebizonyították, hogy párttagjaink látják a további fejlődést gátló hibákat, javaslatokat is ad­nak azok kijavítására, s felelősségüket is érzik ezért. A pártaktíva tanácskozása bíztató ígéret volt arra, hogy megyénkben is testet ölt a jelszó ^Kommu­nisták az élre, az új szaikasz politikájának megvaló­sításáért.“ IX/I egállapította a pártaktíva, hogy a Központi Vezetőség által kitűzött célokat csak a nem­zeti egység további erősítésével, a pártonkívüli dol­gozók alkotó kezdeményezéseinek felkarolásával, a hibák kiküszöbölésével tudjuk elérni. A megjelen­tek számtalan helyi példa említésével rámutattak arra, hogy az életszínvonal emelése a dolgozó töme­gek kezében van. Államunk csak akkor tud többet nyújtani, ha növekszik a termékek mennyisége, javul a minőségük. Éppen ezért minden kommunistának kétszeresen a gazda szemével kell néznie munka- területét és idejében elvégezni minden tennivalót. Megyénkben jelenleg a legfontosabb feladat a búza­vetés befejezése. Mintegy 240.000 holdon kell földbe tenni a magot, s a vetési terv teljesítésének még csak 30 százalékánál tartunk. Pártszervezeteink előtt éppen ezért nincs most fontosabb feladat a vetés meggyorsításánál. A pártaktíva hasznos útmutatást adott az ipari üzemeikben, a különböző vállalatoknál dolgozó párt­tagok számára is. Valamennyiük felelősségérzetére hivatkozva ismételten hangsúlyozta: az üzem, vagy gazdaságfejlődéséért elsősorban az ott dolgozó kom­munisták a felelősek. Ezt szem előtt tartva kell dolgozni, vezetni a pártonkívüli tömegeket. Kedves Elvtársak, tisztelt pártaktiva értekezlet! Az elvtársaik tudják, hogy Köz­ponti Vezetőségünk október elején tartott teljes ülése nagyjelentőségű pártunk életében. Központi Veze­tőségünk félre nem érthető módon, világosan és határozottan kijelen­tette és megerősítette, hogy válto­zatlanul az a párt fő irányvonala, amely az 1953 júniusi, októberi, de­cembari Központi Vezetőségi hatá­rozatokban és az ezévi III. kon­gresszus nagyjelentőségű határoza­taiban le van fektetve. Ez a fő irányvonal népünk életszínvonalá­nak következetes emelése, az ipari és mezőgazdasági termelés növe­lése, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a munkafe­gyelem megszilárdítása, az egész nép fegyelmének, az állami fegye­lemnek a megszilárdítása útján. Semmiféle más út nincsen, ami előrevisz bennünket, ez a szocializ­mus építésének egyetlen lehetséges útja, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása, további kiszélesí­tése a nemzeti egység megterem­tése, a Hazafias Népfront útján. A Központi Vezetőség világosan leszögezte, hogy nem tűr meg sem­miféle ellenállást ezzel szemben, s máris bizonyos szervezeti intézke­déseket tett annak érdekében, hogy ez a fő irányvonal minél követke­zetesebben érvényesüljön. Kétségtelen, hogy az elmúlt év júniusa óba jelentős eredményeket értünk el. Emelkedett munkásosz­tályunk, parasztságunk, dolgozó keveset tesznek a fő irányvonal megvalósítása érdekében. A Köz­ponti Vezetőség világosan és félre­érthetetlenül leszögezte, hogy az életszínvonal emelésének politiká­jától nem tágítunk egy tapodtat sem s nem kisebb határozottsággal mondotta ki azt, hogy az életszín­vonal emelése a mi kezünkben van, a párt és állam vezetői, a párttagság, a pártszervezetek, a munkásosztály, a parasztság, az ér­telmiség, az egész dolgozó nép ke­zében. népünk életszínvonala. Ezt elsősor­ban — hogy úgy mondjam — hi­telbe hajtottuk végre. Hitelbe ab­ban az értelemben, hogy az élet­színvonal emelése éredkében igen nagy mértékben használtuk fel a redelkezésünkre álló tartalékot. Adósságot csináltunk, egyes helye­ken csökkentettük a beruházásokat és ennek a terhére emeltük az élet- színvonalat. Ugyanakkor azonban a termelékenység nem emelkedett, hanem csökkent. Pazarlás folyik és egyes állami szervek, vezetők Többet adni csak nagyobb nemzeti jövedelemből lehet nemzeti jövedelem poszton, ahova őket a párt és a kor- olesóbb termelésből mány állította. Ha ez bebizonyoso­dik róluk, bármennyire becsülete­sek, párthűek, el kell őket vinni, kisebb posztra kell állítani és he­lyükre olyanokat tenni, akik. képe­sek a feladatot megoldani. (Taps.) Vannak olyanok, akik képtelenek megérteni a párt politikáját, az új szakasz követelményeit és még mindig a régihez ragaszkodnak, ezeket félre kell állítani. Vannak olyanok is, akik tudatosan állnak a párt politikájának útjába, ezeket félre kell seperni. (Taps.) Az elvtársak joggal bírálták azt, hogy a mezőgazdasági gépgyártás terén igen nagy az elmaradás. Jog­gal kifogásolták az elvtársak azt, hogy egyes minisztériumok sokszor a helyi szervek megkérdezése nél­kül, a helyi körülmények figyelem- bevétele nélkül intézkednek, vagy nem intézkednek. Általános és jogos panasz merült fel — a Központi Vezetőség ülésén is — a rendőrségi, az igazságügyi és ügyészségi szervek munkájával kapcsolatban. Félreértették a tör­A nagyobb pedig több és származik. Mi csak a saját mun­kánkból, a termelőmunkából ad­hatunk többet, azaz adhat a nép, a párt vezetésével saját magának. A pártaktiva értekezlet — mely itt lezajlott és a pártaktiva értekez­letek másutt azt mutatják, hogy pártunk tagsága teljes mértékben támogatja a Központi Vezetőséget és annak határozatait. Az a tény, hogy itt az értekezleten mintegy ötvenhárom — ötvennégyen kértek szót, óriási aktivitásra mutat. Azt bizonyítja, hogy a szolnokmegyei pártaktiva valóban részt kér ennek a politikának a megvalósításából, amelyet Központi Vezetőségünk és pártkongresszusunk meghatározott és amely egyedül helyes politika. (Taps.) Sok tartalmas felszólalás hang­zott itt el. Élénk vita folyt. A fel­szólalások többségében — annak ellenére, hogy nagyon sok még a hiányosság és a hiba — egészséges bizakodás és optimizmus nyilvánult meg. Ugyanakkor sok jogos kritika hangzott el a különféle felső állami -szervek irányba is. A földművelés- ügyi minisztérium különböző szer­vei nem egyszer kapkodó munkát- végeznek, nem mindig figyelnek fel az alulról jövő jelzésekre, a kohő- és gépipari minisztérium munkáját is joggal kifogásolják a mezőgazda- sági termelés céljait szolgáló gépek és eszközök tekintetében, a meny- nyiség és minőség szempontjábó1. A hibák megszüntetése érdekében a Központi Vezetőség, illetve a Politikai Bizottság megfelelő szer­vezed intézkedéseket tett. Vannak elvtársak, akik igen becsületesek, jóhiszeműek, párthűek. de nem áll­ják meg'a helyüket azon a magas vényesség követelményeit, amelyet a júniusi teljes ülés vetett fel. Sok­szor úgy értelmezték, hogy a tör­vényességet tiszteletben kell tartani egy irányban, s nem szabad meg­követelni azt, hogy az állam­mal szemben, a közösséggel szemben is tiszteletben tartsák a törvényeket. Káros liberalizmus uralkodott el s ebben szerepe van a mi pártmunkánknak is. A mi pártszervezeteink ugyanúgy értel­mezték a kérdést, hogy nem szabad semmit csinálni akkor, ha valaki a közösség vagyonát lopja — ha az illető mondjuk munkás- vagy pa­raszt. Ez teljesen helytelen. A Központi Vezetőségnek az a véleménye, hogy az életszínvonal emelése nem messiás-várás. Nem szabad azt gondolni, hogy az élet- színvonal, mint a manna az égből, hull alá. Ez a mi munkánk révén, a párt vezető, szervező, irányító te­vékenysége — a párttagok, a kom­munisták példamutatása, a tömeg­munka, az állami munka révén, a szívós, következetes harcban való­sítható meg. A búzavetés sikerét a kommunisták jó munkája biztosítja Nézzük meg a szolnokmegyei helyzetet. Nem túlságosan rózsás. Meg kell mondani, hogy eredmé­nyek vannak. Szolnok megye az országban első a mezőgazdaság szo­cialista szektora szempontjából; s ez már magában is hatalmas ered­mény. De szeretném aláhúzni azt hogy nem elfogadható a 6 mázsá* búzatermés, a 10—11 mázsás rizs­termés, s hogy a tsz-ekben a tehén- állomány a tervhez képest mind­össze 56 százalék, hogy az állami gazdaságok többsége veszteséggel dolgozik, hogy a vetéstervet egyelőre csak 30 százalékra teljesítették. Mindez isten csapása-e? Vannak, akik azt mondják, 6 mázsa ter­mett, mert még ilyen rossz időjárás nem volt. A vitában két elvtár* szembeszállt ezzel a nézettel. Ju­hász Imréné elvtármő és Kovács Mihály elvtárs, a tiszafüredi járási bizottság titkára. Az időjárás erő­sen befolyásolja a terméseredmé­nyeket, de nem egyedüli tényező. Ha másként dolgoztak volna a kommunisták, a pártszervezetek, ha jobban dolgoztak volna taná­csaink, az állami gazdaságok igaz­gatói, nem 6 mázsás lett volna a búzatermés, hanem 7—7 és fél. Az elvtársak elmondották, hogv a vetést 70 százalékra végezték el, mások arról számoltak be, hogy be­fejezték a vetést. Miféle alapvető különbség van Szolnok megyében az egyik és másik állami gazdaság, az egyik és a másik termelőszövet­kezet között, az ©gyík és másik já­rás között, az egyik község és a másik között abból a szempontból, hogy az egyik 15 százalékra vetett el, a másik befejezte és egy nagy része már 60—70 százaléknál tart. Mitől függ ez? A mi jó, vagy rossz munkánktól. Tehát ez végső fokon a kommunisták munkájának a következménye. A vitában felmerült — néhány úgynevezett kényes kérdés. Van­nak, akik azt hiszik,_ hogy legjobb ezekről nem beszélni. A kommu­nisták nem folytathatnak strucc­politikát, nem dughatják homokba a fejüket. Nem mehetünk el olyan kérdések mellett, mint a tüzelő, a lakás, a zsír kérdése. Ez most a legégetőbb kérdés. Nincs elég tü­zelő. Jogos ez a panasz? Jogos. Szembe kell ezzel nézni és meg kell mondani, hogy nincs egyelőre elég tüzelő. Miért nincs? Azért, mert egyelőre rosszul végzik a munka* a bányákban, mert jelenleg 450 ezer tonna szénnel tartoznak. A párt és a kormány megfelelő intéz­kedéseket tett ennek a helyzetnek a megjavítására. Létrehoztuk a külön szénipari minisztériumot, szervezett intézke­déseket tettünk és teszünk, hogy a meg nem felelő elemeket eltávolít- suk. Igyekszünk a munkát jobban megszervezni, segíteni a bajokon, a helyzetet megjavítani. Egyik elv­társ azt mondta, hogy 30 százalékra teljesítették a zsír beszolgáltatását, ugyanakkor Szolnok megyében a zsír kontingens felemelését kérik. Miből, ha nem termelünk többet. Vi­lágosan meg kell ezt mondani. Igen kevés lakást építettünk. *— Miért? Azért, mart egyrészt tény­leg hibákat követtünk el, túlságo­san gyorsan mentünk előre a ne­hézipari beruházásoknál, az meg­ette az építőanyagot és egyéb esz­közöket, s most az átcsoportosításnál a termelés alig növekedik, a terme­lékenység nem nő, hanem csökken, az önköltség emelkedik, ahelyett, hogy csökkene. Nem tudunk addig többet építeni, míg ezt meg nem változtatjuk. Meg kell mondanunk határozottan: tőlünk függ, hogy többet építhessünk. Szabari elvtárs felvetette, hogy az igazgatóknak kevés a jogköre. Közlöm az elvtársakfeal, hogy azt a minisztertanácsi határozatot, — amely kiterjeszti az igazgatók jog­körét az ipari üzemekben, megfe­lelő értelemszerű módosításokkal alkalmazni fogjuk a mezőgazdaság­Ucllll OS -----------7 le nül növelni kell az igazgatók jo­gait, lehetőségeket kell adni, hogy a munkafegyelmet megszilárdítsák, kezükbe kell adni azokat az esz­közöket, amelyeknek segítségével módjukban van a termelést emel­ni, a termelékenységet növelni, az önköltséget csökkenteni. (Taps.) Az állattenyésztéssel kapcsolat, ban alaposan meg kell vizsgálni pl. a borjúnevelés kérdését. Néhényan igen jóhiszeműen, de nem egészein helyesen vetették fel ezt a problé­mát. A párt és kormány tett bizo­nyos intézkedést annak érdekében, hagy a parasztság, a termelőszövet­kezetek számára kifizetőbbé tegye a szarvasmarha tenyésztést. Fel" emelték a minőségi szarvasmarha árát és ez ösztönzőleg hat. Nem lehet azt csak adminisztra­tív intézkedésekkel megváltoztatni, hogy a parasztság a borjútól sza­badulni akar. Nagyon komolyan meg kell vizsgálni, milyen egyéb gazdasági intézkedéseket kell ten­nünk, hogy a parasztságot érdekel­tebbé tegyük a borjú felnevelésé­ben. A fontos az, hogy szarvas- marha állományunk és mindenek­előtt tehénállományunk növeked­jék. Eddig az a helyzet, hogy a ser­tésállomány, a juhállomány, a ba­romfiállomány növekedik, de te­hénállomány nem, sőt csökken. Nyilvánvaló, hogy ennek gazdasá­gi okai vannak, melyeket csak rá­beszéléssel nem lehet megváltoz­tatni. A PB és ennek nyomán a KV ki­mondotta, hogy meg kell vizsgálni a mezőgazdasági árakat, de nem általánosságban, mert a legtöbb mezőgazdasági ár megfelelő, de egyes területen bizonyos korrekciót kell végrehajtani. Feltétlenül szükséges, hogy bére" zésünket ösztönzőbbé tegyük. Szá­mos esetben nem ösztönöz, nem biztosítja a dolgozók anyagi érde­keltségét. Bérrendszerünk alapjá- banvéve szocialista — mégis sok benne a torzítás, amely akadá­lyozza,^ hogy nagyobb ütemben, eredményesebben növeljük a ter­melést, csökkentsük az önköltséget, emeljük Eivtarsak! Ahhoz, hogy partunk fő irányvonalát eredményesen va­lósítsuk meg, hogy a meglévő hibá­kat következetesen kiküszöböljük, feltétlenül szükséges, hogy párt- szervezeteink, pártaktíváink és párttagjaink magatartását megvál­toztassuk. Nagyon gyakori eset most, hogy a kommunisták, sok­szor még felelős funkcióban lévők is — látnak hibákat, hiányosságo­kat, helytelen dolgokat és vagy nem merik felvetni, vagy ha felve­tették és rögtön nem érnek el ered­ményt, lemondanak arról, hogy új­ból és újból felvessék, következe­tesen harcoljanak, kommunisták hoz méltóan mindaddig, amíg ered­ményt érnek el. Ne nyugodjunk bele, ne béküljünk meg a hibák­kal, hanem következetesen harcol­junk azok kiküszöböléséért, félelem nélkül, személyre való tekintet nélkül. Ha a járási tanács nem in­tézkedik — a megyei tanácshoz, ha az nem intézkedik — a miniszter- tanácshoz, ha az nem cselekszik - a Központi Vezetőséghez kell for­dulni és meglesz ennek az ered­ménye. (Taps.) Ha egy ember veti fel a kérdést, félre lehet tolni, de fel kell vetni a hibát a párttaggyű­lésen és akkor a tagsággal, a kol­lektívával szemben egy embernek az ellenvetése nem lehet helytálló, mert aki a kollektívával szemben helytelen álláspontot képvisel, szembeszegül _ a párt politikájával, azt a kollektíva akarata elsöpri. Szolnok megye pártszervezete 31 ezer tagot számlál. Van ezenkívül a megyében 24.000 diszista, — van komoly, nagy szakszervezet s van- riak egyéb tömegszervezeteink is; most építjük a Hazafias Népfron­tot, vannak termelési bizottsá­gaink. Van több mint 30.000 kom­munista — s ha ez valóban aktív, valóban érti a párt vonalát, való­ban harcol annak megvalósításáért, olyan erő, amellyel széniben sem­miféle ellenállás nem létezhet, mely legyőz minden akadályt.' A szolnokmegyei pártszervezet hatalmas erő, a szolnokmegyei kommunisták — mint az elvtársals mondották — már igen nehéz fel­adatokat oldottak meg. Nem volt könnyű dolgunk az első választá­son, amikor 1945-ben megszereztük njiílt harcban a szavazatok 23 szá­zalékát. Jóval többet az országos átlagnál. Az utóbbi időben leszok* tunk arról, hogy a tömegek közé menjünk, túl sokat vagyunk egy-* (Folytatás a 2. oldalon)' A legközelebbi években egész gazdasági és építő munkánk kulcskérdését a mezőgazdaság termelésének emelése, Us -LU/». V*» ------- <=•-------------------­Tő lünk függ, hogy többet építhessünk Követkexetesen, kommunista bírálattal harcoljunk a hibák ellen

Next

/
Thumbnails
Contents