Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-05 / 235. szám
SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 október 5. •> Hogyan termelhet takarékosabban a Tissamenti VegyiművekT második félév elején versenyre hívtuk megyénk ösz- szes vállalatait a „legtakarékosabb üzem“ cin:.' elnyerésére. A feladat, amit ezzel a versennyel magunk elé tűztünk, nehéz, sokrétű. Célunk az, hogy elsőként, győztesen kerüljünk ki a küzdelemből. Dolgozóink lelkesedését, a vetélkedés élénkségét biztosítja az a körülmény, hogy nemcsak a mi üzemünk, hanem valószínű más gyárak is elsőként akarnak kikerülni ebből a versenyből. Nerr.’ kétséges, hogy a győztes — bárki legyen is az — csak megfeszített munkával, gondos üzemi szervezettséggel érhet el eredményeket. L M őst a munka javában érde- ^ mes megnézni, mit tettünk eddig az önköltségek csökkentése érdekében, milyen eredményeket értünk el, s hol kell még javítani munkánkon? Célunk az, hogy a legfontosabb költségcsökkentési tényezőnél, az anyagfelhasználásnál érjük el a sikereket. Tervünk, hogy a fajlagos anyagfelhasználást 0.4 százalékkal csökkentsük. A harmadik negyedév' végéig ez az elgondolásunk sajnos, nem valósult meg. A normák ugyanis feszítették és a felhasználás csökkentéséhez olyan műszaki előfeltételek szükségesek, melyek közül eddig többet nem tudtunk teljesíteni. Főleg tárgyi nehézségek voltak. A reményt azonban nem.’ adtuk fel. Sőt minden kilátásunk megvan arra, hogy a negyedik negyedév végéig tervünket ezen a vonalon is teljesítjük. II. íztatást ad erre gyárunk műszaki gárdája. Műszaki újítóbrigádunk pl. egy olyan kivitelezhető újítást nyújtott be, amely jelentősen megjavítja az S02 (kéndioxid) gáz hasznosítását. Az újítás bevezetése már folyamatban van s eredménye máris mutatkozik a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésénél. Ez az eset csak egy a sok közül, mikor műszakiatok sikeresen öldják meg a nehézségeket. Az önköltségcsökkentés kérdésénél nem hagyhatjuk ki savüzemi dolgozóink áldozatkész, jó munkáját sem. Szeptember utolsó dekád- jában Sánta János Humboldt ke- mencés 119, Katona János Humboldt kemencés 117.8 és Dodenka Sándor 116.5 százalékos eredményt ért el a park kiégetésénél. Az ő munkájuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a porkben visszamaradó értékes anyagok arányát a szokásos 2.5 százalékról 1.8 százalékra csökkenthétté gyárunk az utolsó tíznapban. A takarékosság újabb lehetősége adódik 'az elektromos áram gazdaságosabb felhasználásánál. — Üzemünk — a több$. gyárakhoz képest — aránylag sok áramot fogyaszt. Eddig is tettünk már intézkedéseket az energia-felhasználás csökkentésére, azonban tovább megyünk ezen a megkezdett úton. III. tervszerű megelőző karbantartás során a hibás és rossz motorokat azonnal megjavítjuk és teljesen kiküszöböljük a motorok üres járatát. A IV. negyedévben üzembehelyezzük új erőtelepünket, — mely a keletkezett úgynevezett hulladékhő értékesítésével — áramszükségletünk 50 százalékát kielégíti. Ez azt jelenti, hogy elektromos energiafelhasználásunkat felére csökkenthetjük, emellett az országos energiaellátás megköny- nyebbül. Hol van még lehetőség ezenkívül a költségek csökkentésére? Azt mondhatjuk: gyárunk csaknem minden területén. A található öntvénytöredéket pl. összegyűjtjük s az így nyert ferrosziliciumos értékes anyagból saválló szelepeket öntetünk. Amellett, hogy kedvezően befolyásolja majd az önköltségünket, segít a. termelékenységen isi n.erí a saválló szelepek és csövek hiánya eddig sok üzen.állást okozott. Van takarékossági lehetőség a különféle juttatásoknál. Az üzem mozgalmi szerveivel karöltve — a jogos igényeket figyelembevéve — felülvizsgáltuk a munkaruha kiadást. Az ellenőrzés során megállapítottuk, hogy ezt a kérdést nagyon liberálisan kezeltük eddig. Olyanok is kaptak munkaruhát, akiknek nem járt. IV. A fentiekben csupán egynéhány lényeges anyagtakarékossági intézkedést említettem rr.eg. Ezeken kívül még igen sok lehetőség van a költségcsökkentésre, amelyet részben már kihasználtunk s amit még kihasználunk majd a negyedik negyedévben. Ilyen pl. a meghibásodott tartalékalkatrészek felújítására és felhasználására tett in. tézkedés, a kézi és gépi szerszámok kímélése stb. Mindezek nem jelentik azt, hogy a takarékossági mozgalmat teljes egészében meg lehet oldani adminisztratív jellegű intézkedésekkel. Üzemünk dolgozóival egyetértésben, javaslataikat meghallgatva végezzük ezt a munkát, párt- és szakszervezetünk segítségével tömegmozgalommá építjük ki. Gyárunk összes dolgozói közös erővel harcolnak a költségek csökkentéséért s ennék eredményeképpen reméljük, miénk lesz a megtisztelő cím: ,,A megye legtakarékosabb üzeme.“ Futár László, Tiszamenti Vegyiművek. Az Ünnepi Könyvhét első napjai Szolnokon Volt már Szolnokon könyvnap is, könyvhét is, de ilyen mint a mostani, azt hiszem még nem volt. Pedig az elején tartunk még. * Van a Városi Tanács előtt is egy könyvsátor. Ez a mostani napokban arról nevezetes, hogy bér nem nagy, az arrajárók mégis bosszankodnak kissé: sok a könyvvásárló, kevés a hely a közlekedésre. Egy idősebb asszony árulja a könyveket s én nem a kora miatt sajnáltam meg, hanem azért, mert sokszor nem tudja, hogy melyik kérdésre feleljen, kinek' adjon vissza pénzt, kit elégítsen ki. A kérdések kíméletlenül záporoznak. Körülbelül ilyenformán: „Karin thy-t kérem!1* „Miért nincs?“ „Hogy lehet az, hogy Szabó Pál könyve is elfogyott!“ „Kérem a Dzsungel könyvét!“ „Számolja össze, legyen szíves!“ Ha mindez szép sorjában, egymásután hangzik el, akkor nincs semmi baj. De ha egyszerre, akkor bizony, nem tudnám, hogy melyikre feleljek. A néni bírja még. « Az utcákon könyveket olvasnak az emberek: fiatalok, öregek egyaránt. Megállítják egymást és megnézik, ki mit vett. Megbeszélik, hogy miért nincs több Karinthy és Szabó Pál könyv, miért kevés a Jókai és Móricz könyvek példányszáma. Éppen a könyvesboltba lépek be amikor az egyik vevő, Keskeny Erzsébet, a Posta dolgozója felelősségre vonja az elánisítót: a Postának miért nem jutott az „így írtok ti“-ból és a ,^Tyugtalan évek“-ből. Az asztal másik végén Mikó Ödön gimnáziumi tanár simogatja most vásárolt könyveit. „Látta József Attilát?“ — kérdezi hévvel. Rosszul kérdezi, de ki ne tudná, hogy most József Attila bibliofil kiadású verskötetéről van szó. Ugyanígy kérdezi a többi vevő is. Barátaim megállítanak az utcán: „Hol van Karinthy?“ — „Képzeld, még nem sikerült szereznem!“ Én nyugodtan, megfontoltan válaszolgatok, — hónom alatt ott szorul az „így írtok ti“, Gulliver, l>a Fontaine, József Attila könyvei. Szinte restellem, hogy nekem van, miikor olyan sokan keresik. Persze, én friss voltam1, reggel 9 órakor vettem. * A könyvesbolt vezetője mondja, hogy olyan emberek, akik mindig nehezen adnak 20—30 forintot könyvekre, most a legnagyobb nyugalommal fizetnek ki 100—200 Ft-ot is. Bizonyosan gyűjtögették a pénzt. A sátrak előtt és a boltiban a város lakóinak minden rétege megtalálható ezekben a napokban. Pedagógusok, orvosok, munkások, dolgozó parasztok, parasztasszonyok, könyvelők, elárusítók. Az egyik sátor előtt Mihály Ferenc, a Járműjavító Vállalat dolo-gzója nézegeti a könyveket s időközökben zsebéibe nyúl. Pénzt olvasgat s a könyvek árait nézi. Kezében Kipling könyve, szeme Mikszáth: „Két koldus diák“ c. könyvén van. Melyiket vegye meg VII. ált. iskolás gyermekének? Mindkettőt szeretné, látom rajta. Végül is Mikszáth mellett dönt. de vesz hozzá még egy kisebb Jókai könyvet is. * S most csak egy pillantást a múltba. Akkoriban milyen volt a könyvnap? Néhány pedagógus, egykét irodalcmrajongó vett hónapokkal azelőtt kiszemelt könyveket. A munkások, parasztok, a város társadalmának jóval nagyobbik része nem is tudott a könyvnapok- ról. Ilyen alkalmakkor látjuk igazán, hegy milyen mély gyökereket vert a szolnoki dolgozókban is a könyv, a tudásszomj, a kulturálódás igénye, mely elől egyrészt társadalmi helyzetük, másrészt körülményeik miatt el voltak zárva. S így van ez rendién! A mi hazánk erre minden lehetőséget megad — bizonyítja ezt számtalan más tény mellett ez a könyvhét is. ÖSSZEVESZETT A FELESÉGÉVEL B fegyverzet csökkentéséről szélé szovjet javaslat külföldi sattővisszkangja Párizs (TASZSZ). A „1‘Humani- té” szembeállítja a Szovjetuniónak az ENSZ-ben előterjesztett, a béke megszilárdítására irányuló javaslatát a német felfegyverzést célzó londoni tárgyalásokkal, amelyek — mint a lap hangsúlyozza — jogos félelemérzést keltenek a népekben. „A kilenchatallmi értekezlet — írja a ,,1‘Humanité'’ — és az ENSZ-ben a Visinszkíj nyilatkozatával kezdetét vett tárgyalások között nagyobb a különbség, mint amekkora a Londont az ENSZ székhelyétől elválasztó óceán. Mint á „Libériaton“ című lap megjegyzi, a „Szovjetunió javaslata a feszültség enyhítésére irányuló törekvést bizonyítja.” London Az „Observer“ című lap new- yorki tudósítója azt írja, hogy ha az angoldk elutasítják az oroszok közeledését, megkockáztatja, hogy a franciák visszautasítják a hozzájárulást Németország újrafelfegy- verzéséhez. Másrészt, ha túlságos nagy készséget mutatnak, megkockáztatják, hogy az amerikaiak elfordulnak tőlük. Delhi A „Times Of India" című lap írja, hogy Delhi hivatalos köreiben úgy üdvözlik a szovjet javaslatot, mint pozitív lépést a tömegpusztító fegyverek feletti ellenőrzésről és a fegyverzet csökkentéséről szóló nemzetközi egyezmény kivívása felé, A lap hozzáfűzi, hogy India támogat minden lefegyverzést célzó megegyezéses javaslatot, mivel külpolitikájának alapelve, hogy a fegyverzet felhalmozása és szétszórt katonai támaszpontok létesítése gyanakvást és aggodalmat kelt a világ népeinek körében. (MTI). Mao Ce-tung bánkénét adót; a kínai nemzeti ünnepen résztvett külföldi kormányküldöttségek tiszteleiére Peking (Uj Kína) Mao Ce-tung, a_ Kínai Népköztársaság elnöke vasárnap este bankettet adott a kínai nemzeti ünnepen résztvett külföldi kormányküldöttségek tiszteletére. A banketten a küldöttségek tagjain kívül jelen voltak a baráti országok pekingi diplomáciai képviselői, valamint a kínai állam vezetői. A szívélyes és baráti légkörtől áthatott bankett uán ének- és táncelőadást tartottak. (MTIk A Finn Kommunista Párt X. kongresszusa Helsinki (TASZSZ) Október 2-án Helsinkiben megkezdte munkáját a Finn Kommunista Párt X. kongresszusa. A kongresszust Aimo Aaltonen, a Finn Kommunista Párt elnöke nyitotta meg. Aaltonen javaslatára a vendégek egyperces hallgatással adózta!:. J. V. Sztálin és a Finn Kommunista Párt egyik megalapítójának Sandra Lehttoen emlékének. i Aaltonen beszédében megemlítette, hogy a X. kongresszus időszaka egybeesik a Finnország és a Szovjetunió közötti fegyverszüneti egyezmény tizedik évfordulójával. A tízéves békés fejlődés időszaka — mondotta Aaltonen — meggyőzően bebizonyította népünknek, hogy milyen előnyös Finnországra nézve a nagy Szovjetunióval és a többi békeszerető néppel való baráti viszony. Mint Aaltonen megjegyezte, a Kommunista Párt megelégedéssel állapítja meg, hogy az általa kép« viselt külpolitikai vonal mind szélesebb néptömegek támogatására talál, amit más pártok sem hagyhatnak figyelmen kívül. Aaltonen a továbbiakban az ország belpolitikai helyzetét elemezve, rámutatott a Kommunista Párt befolyásának növekedésére a finn dolgozók körében. , A kongresszus megválasztotta az elnökséget, amelynek tagjai: Vilié Pessi, Aimo Aaltonen, Hertta Ku- usinen, Inkeri Lehtinem, Koski Kulo, Eino Kulpi, valamint a testvérpártoknak a kongresszuson résztvevő képviselői. Ezután felolvasták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözletét, amelyet a küldöttek és vendégek viharos ta-pssal és éljenzéssel fogadtak. A kongresszuson ugyancsak viharos tapssal fogadták a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának' üdvözletét. Ezután Koski Kulo, a finn nép demokratikus szövetségének elnöke üdvözölte a kongresszust. A Magyar Dolgozók Pártja nevében Non György üdvözölte a kongresszust. , A kongresszus október 2-i délutáni ülésén Vilié Pessi. a Finn Kommunista Párt főtitkára a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának munkájáról tartott beszámolót. A beszámoló felett megkezdték a vitát. (MTI). A Nin című jugoszláv hetilap a londoni tanácskozásról Belgrad (TASZSZ). A Nin című jugoszláv hetilap „Kompromisz- szumek Londonban” című cikkében a kilenc ország külügyminisztereinek Nyugat-Németország felfegyverzése kérdésében tartott értekezletéről azt írja, hogy az „Európai Védelmi Közösség“ és a brüsszeli értekezlet kudarca kétségtelenül némi tanulságul szolgált, de csupán „a katonai integráció kérdéseiben’1. A politikai problémák megoldása kérdéses maradt. Az európai biztonság kérdésének gyökeres megoldása — a lap véleménye szerint — csakis úgy lehetséges, ha a londoni tárgyalásoknál szélesebb alapokra helyezik az európai országok közti kapcsolatokat. Az „Európai Védelmi Közösség“ tapasztalata megmutatta, hogy a „kis Európa" tervei nem reálisak és szűklátókörűek az Európa egyesítésére vezető széleskörű és távlattal biró európai együttműködés szempontjából. A londoni tanácskozás részvevőiről nem lehet azt mondani, hogy levonták a tanulságot az „Európai Védelmi Közösség kudarcából“ és figyelembe veszik a nemzetközi helyzetben beállott változást. Mi több, jóné- hány ^közvetlenül érdekelt ország részvétele nélkül kezdtek hozzá a német kérdés megoldásához. Nagy- jelentőségű az a tény, hogy a londoni tanácskozáson csak a nyugat- európai katonai szervezet megalakításáról esett szó.. Ez a szervezet szoros kapcsolatban lesz az észak- atlanti egyezménnyel. Ez pedig azt jelenti, hogy a tömböl: és az ideológiai kizárólagosság politikáján alapszik majd. Ez tehát semmi esetre sem szilárd és reális alapja az európai együttműködés fejlesztésének. Európa Egyesítése ügyének. (MTI). A nyugat-berliniek elutasítják Adenauer politikáját Berlin (ADN). Á Német Szociáldemokrata Párt nyugatberlini szervezete a küszöbönálló nyugatíber- lini képviselőtestületi választásokkal kapcsolatban közvéleménykutatást végzett, amelynek eredménye: az Adenauer politika elutasítása. Majdnem ezer nyugstberlinit kérdeztem meg, többek között a következőkről „Mit gondol Ön, a jelenlegi kormányformáról?” — „Egyetért ön Adenauer külpolitikájával?’’ — „Helyesli ön Német- oszág újrafelfegyverzését?1’ Az első kérdésre a megkérdezettek 80 százaléka kijelentette, hogy elutasítja az Adenauer-kormányt, mert az nem német, hanem amerikai politikát űz. A másik kérdésre minden megkérdezett nem-mel felelt, mert Adenauer külpolitikája nem az újraegyesítésre irányul és elveti a négyhatalmi értkezletet. A megkérdezettek 30 százaléka háborús poli- t:kának nevezte Adenauer politikáiét. A harmadik kérdésre a megkérdezettek 70 százaléka nem-me' válaszolt, míg a többiek Németország újrafelfegy vérzésé mellett szálltak síkra. A Német Szociáldemokrata Párt közvéleménykutatásának eredménye teljesen egyezik a nyugatberlini szenátus által betiltott népszavazás eredményével. E népszavazás során már több mint kétszázezer nyugatberlini nyilatkozott a békeszerződés mellett és az „Európai Védelmi Közösség” ellen. (MTI) Délkóreai kikölőmunkások sztrájkja Phenjan (TASZSZ). A „Koreai Központi Távirati Iroda“ a „Ton- jang Tonszin” délkóreai hírügynökség jelentése alapján közli,< hogy szeptember 30-án sztrájkba léptek azok a pusszani és maszani kikötőmunkásoik, akik amerikai hadianyag rakodásán dolgoztak. A délkóreai hatóságok „törvénysértő-’ nek“ nyilvánították a sztrájkot. (MTI), Az ördög látott ilyet! Az ember hazajön a hivatalból, éhes mint a farkas és a kánya tudja, hogy ezek mivel etetik! Igen! és még csak szóvá sem lehet tenni! Amint egy szót szól az ember, mindjárt könnyek, sírás a vége. Hogy az ördög vitt volna el, mielőtt megházasodtam! A férj csörömpölve dobta kanalát a tányérra, felugrott az asztal mellől, dühösen becsapta maga mögött az ajtót. A feleség felzokogott arcához szorítva az asztalkendőt és szintén kiment. S ezzel az ebéd véget is ért. Dolgozószobájában a férj a pamlagra dobta magát és arcát mélyen a párnába fúrta. „Az ördög vitt rá engem erre a házasságra! ^-gondolta. ■— Szép kis „család! élet”, mondhatom. Alig pár hónapja nősültem, s máris legszívesebben golyót röpítenék az agyamba!'* Egy negyedóra múlva az ajtó mögött könnyű léptek nesze hallatszott.. ä „Igen. ez .a dolgok rendje ... Megsértett, összeszi- dott..s és most az ajtó mögé sompolyog.., bé- külni akar ... No ds várhat ítélet napjáig! Inkább felakasztom magam, de nem békülök.1’ Az ajtó halk nyikorgással kinyílott, de nem zárult be. Valaki belépett és csendes, bátortalan léptekkel a pamlag felé tartott„Jól vjmlV- gondolta. — Csak kérj bocsánatot, könyörögj, zokogj.,. Fjtyfe- nét! Még ha itt leheled ki a lelkedet, akkor sem csalsz ki tőlem egyetlenegy szót sem! Alszom és semmiféle eszmecserére nem vagyok hajlandó.” S a férj még jobban belefúrta fejét a párnába és csendesen horkolni kezdett. De a férfiak éppoly ingatagok, mint a nők. Könnyen haragra lobbannak, de hamar meg is bé- külnek. A férj megerezve a háta mögé telepedő test melegét, makacsul egészen a dívány hátához húzódott, s rándított egyet a vállán. „Igen ... most csúszunk- mászunk, odasímulunk, hízelgünk, hamarosan majd vállat csókolgatunk, térdre borulunk . •. Ki nem állhatom az ilyen érzelgős jeleneteket., = De mégis .;; meg kell neki bocsátani., -. Mert hiszen... az ő jelenlegi állapotában ártalmas minden izgalom-.. De egy órácskát csak hadd szenvedjen .., megbüntetem és azután megbocsátok neki...” Egyszerre csak arcához egész közel a füle mellett mély sóhaj lebbent el, s utána egy második; *. majd egy harmadik.., S egyszerre csak egy pici kéz érintését érzi a vállán. „Na, isten neki! Megbocsátok! Eleget kínlódott szegényke! Már csak azért is, mert hiszen jómagam vagyok az egésznek az oka. Ilyen semmiség is mindjárt felbőszített! No... elég volt kicsikém!1’ S a férj hátranyujtoHa kezét és átölelte a mellette fekvő meleg testet. „Pfuj, te büdös dög!” Mellette a pamlagon hatalmas kutyája, Diana hevert. Fordította: Klawber Ilona