Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

Í954 október 2fl. 5ZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A HAZAFIAS NÉPFRONT FELHÍVÁSA Magyar Hazafiak ! Közeledik hazánk felszabadulá­sának tizedik évfordulója. Tíz esz­tendeje, hogy a dicsőséges szov­jet hadsereg győzelmes harcai nyomán szabad lett országunk, né­pünk. Uj élet indult el évszáza­dokon át tengernyi vérrel ázta­tott földünkön, uj. ragyogó fejezet kezdődött hazánk, nemzetünk tör­ténelmében. Sikerekben, eredményekben, ta­pasztalatokban gazdag tíz eszten­dő van mögöttünk. Tíz évvel ezelőtt még háború pusztította országunkat, — ma a békés alkotó munka, a teremtő erőfeszítések, a megvalósuló nagy nemzetépítő tervek országa ha­zánk. Tíz éve még a nagybirtoké sok, nagytőkések gyarmata volt országunk, ma a saját jövőjén munkálkodó, felszabadult nép ott­hona. Tíz éve még a tömegnyomor, a hárommillió koldus, az emberte­len kizsákmányolás földje volt ha­zánk; — ma. a szocializmust épít­ve, a kizsákmányolást megszün­tetve, a népjólét szüntelen emelke­désének, a gazdasági és kulturális felvirágzásnak, nemzetünk újjá­születésének a3 útját járjuk. Tíz éve még a néptől idegen, hazaáruló ürj rend kormányozta országunkat. — ma Alkotmányunk alapján ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé. Tíz éve még idegen, piacra éhes imperialista nagyhatalmak já­tékszere v°lí hazánk — ma füg­getlen, szabad országban élünk, nemzeti szuverénitásunk, nemzeti becsületünk büszke önérzetével. A szenvedések, hányattatások kora el­múlt; életerős, fejlődő, jövőjében bízó nemzet él a Duna-Tisza tá­ján. Hazánk, évezredes történelme so. rán, soha olyan erős nem volt. mint ma. Alig egy évtized alatt valóra váltottuk a nagy nemzeti re­formok egész sorát, amelyekről a legnagyobb hazafiak csak álmodni tudtak, s amelyekért századokon át hiába hullott annyi honfivér. Ma­gyarország gazdasági, politikai, tár­sadalmi és kulturális viszonyait gyökeresen megváltoztattuk, az egész világ előtt bizonyságot téve a magyar nép teremtő erejéről, te­hetségéről, szorgalmáról. A magyar munkások, parasztok, értelmisé­giek, a dolgozó kisemberek meg­mutatták, hogy egy kis nép is, sza­badon élve, alkotva saját sorsának uraként nagy tettekre, s ha kell, nagyszerű áldozatokra képes. Mindaz, amit tíz esztendő mun­kájával, harcaival, erőfeszítéseivel elvégeztünk, elsősorban annak az eredménye, hogy munkásosztá­lyunk vezetésével népünk milliói fogtak össze nagy nemzeti céljaink megvalósítására. Olyan tanulság ez, amit nem sza­bad elfelejtenünk. Ezt a tanulságot adja számunkra régebbi történelmünk is. Nemze­tünk mindig akkor volt igazán nagy cselekedetekre, dicső tettekre képes, amikor a hazát szerető hon­fiak akarata közös célok szolgála­tában egybeforrott. Hunyadi, Rá­kóczi, Kossuth seregeinek dicső harcai az elnyomás ellen, a reform­kor küzdelmei, az 1919-es proletár- forradalom, a függetlenségi mozga­lom harcai a Horthy-fasizmus, a hitleri gyarmatosítás ellen — olyan példák ezek, amelyek örökre em- kezetünkben maradnak. És azt sem felejtjük el, hogy mindig, „mint oldott kéve‘‘ hullott szél nemzetünk, amikor népünk leg­jobbjai nem voltak egy akaraton. Magyar Hazafiak t Nagy feladatok állnak még előt­tünk. Az elmúlt tíz esztendő során olyan eredményeket értünk el, amelyekre méltán büszkék va­gyunk, de a költő szavaival élve, nem mondhatjuk még, hogy „meg­álljunk, mert itt van már a Ká­naánt’' Sokmindent el kell még vé­geznünk népünk jólétének emelé­sére, hazánk felvirágoztatására. Az elért eredményekre építve a szo­cializmus felépítésének új szakasza kezdődött el országunkban — a Magyar Dolgozók Pártja, munkás- osztályunk vezetésével, az egész nép részvételével hatalmas harc indult a* anyagi és kulturális jólét megteremtésére. E harc győzelmes megvívására hívunk egy táborba mindenkit, akiben él a hazája, ön­maga, családja jövőjéért érzett fe­lelősség. Mindenkit, aki nemzete hű fiának vallja magát. Történelmünk legszebb, legszen­tebb hagyományaihoz vagyunk hí­vek és a nagy történelmi céljain­kat győzelemre vitt, elmult tíz esztendő tanulságait követjük, ami­kor — megteremtve a Hazafias Népfrontot — a széles nemzeti összefogás piros-fehér-zöld zászlaja alá szólítunk minden becsületes, hazáját szerető, dolgos magyar embert. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront legyen népünk hazafias erőinek minden eddiginél széle­sebb, nagy népi egységmozgalma, Azt akarjuk, hogy e hatalmas népi mozgalomban fogjon össze minden, a nép javán munkálkodó szerve­zet, társadalmi egyesület és fog­jon össze minden egyén, férfi és nő, öreg és fiatal, származásra, foglal­kozásra, társadalmi helyzetre, val­lásra, világnézetre való tekintet nélkül, aki eszével, szivével, fizi­kai és szellemi erőfeszítésével szol­gálni tudja hazánk, népünk boldo­gulásának szent ügyét. Azt akar­juk, hegy a Hazafias Népfront széles nemzeti egységmozgalma teremtő munkában tömörítsen mind.enkit, a városoktól a legeldugottabb tanyák­ig, a gyárak munkapadjaitól a mezők barázdáiig, az íróasztaltól a dolgo­zó kisemberek műhelyeiig, kis üz­leteiig. Munkás, paraszt, értelmi­ségi, kisiparos, kiskereskedő: dol­gozó társadalmunk minden rétege felé szőj az összefogásra hívó szó! Soha ilyen célt, a nemzeti össze­fogás ilyen széles mozgalmát nem valósíthatta meg a múltban egyet­len társadalmi rendszer sem. Csak a mi rendszerünk, az épülő szocia­lizmus rendszere képes erre, mert eszményeiben egybeforr minden, amiért élni és küzdeni érdemes. Egységbe forr benne az egyéni és közérdek, önmagunk, családunk, gyermekeink javának munkálása és a haza üdvének szent szolgálata. Egységbe forr eszményeiben múl­túnk minden nemes, szép hagyo­mánya és az új élet igazsága; a legforróbb hazaszeretet s a más népek iránti barátság. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy megteremtsük történelmünk legnagyobb, legátfogóbb nemzeti egységmozgalmát. Ez elmult tíz esztendő alatt nemcsak országunk, népünk is sokat változott. Az év­százados „magyar átok*’, a hagyo­mányos nemzeti széthúzás tűnőben van, jórészt ledőltek az osztálykor­látok, az ellentétes érdekek helyét a szövetséges dolgozó osztályok kö­zös eélokra törő, egységes akarata foglalja el. A „töredezett cserép“, ahogy a régi nemzetről szóltak az egykorú bánatos énekek, mindjob­ban eggyéforr. Hazafiak! A hazafiak milliói között nincs, nem lehet ellentét a magyar nem­zeti célok közös szolgálatában. A Hazafias Népfront széles nemzeti összefogása a közös, az alapvető egyetértést fejezi ki nagy felada­taink elvégzésére. Mind egyetértünk abban, hogy őriznünk, védenünk kell a békét, nyugodt alkotómunkánk lehetősé­gét. Egy emberöltőn belül két világ­háború keserves tapasztalatai taní­tottak meg bennünket, micsoda csa­pás a háború. Nyomor, könny, a szorgos munka gyümölcsének pusz­tulása jár nyomában. Magunk s családunk, felnövő gyermekeink sorsa s országunk, nemzetünk sorsa fonódik egybe a béke védelmében. Támogatnunk kell azokat a sikeres erőfeszítéseket, amelyeket a béke- szerető népek tesznek, a Szovjet­unió vezetésével, az új háború elhá­rítására. Ott kell állnunk teljes egységben minden törekvés mellett, amely a tömegpusztító fegyverek, az atom- és hidrogénbomba eltiltá­sát, a fegyverkezési verseny meg­szüntetését követeli. Azt valljuk, hogy a háború nem szükségszerű, nem elháríthatatlan csapás. A béke megvédéséért folyó világmozgalom új és új sikerei is ezt bizonyítják. Azt valljuk, hogy a népek — élje­nek bármilyen társadalmi rendszer­ben — békességben élhetnek egy­más mellett. Ezért kell támogatnunk egységesen kormányunk békepoli­tikáját, amely egyre inkább elmé­lyíti a baráti országokkal, minde­nekelőtt a nagy Szovjetunióval a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat s egyben békés, jó­szándékú együttműködésre törek­szik minden országgal, a teljes köl­csönösség alapján. Ellenezzük a há­borús blokkok, érdekszövetségek alakítását és támogatjuk az európai kollektív biztonsági egyezmény megkötését. Egyetértünk abban, hogy — mint szemünk fényét — őriznünk, véde­nünk kell nemzetünk függetlenségét, hazánk szabadságát. Történelmünk során először élünk igazán füg­getlen országban, szabadon, népünk bölcsességével alkotott törvények szerint. Ha e nagy vívmányról le­mondanánk, azok emlékét gyaláz- nák meg, akik mártírként haltak meg e szent célért. Egységesen el­utasítunk minden olyan törekvést, amely be akar avatkozni orszá­gunk életébe. Mi tiszteletben tart­juk más országok függetlenségét — szuverenitását — de ugyanezt kö­veteljük a magunk számára is. A nemzeti gyűlölködés, a sovinizmus átkát jól megismertük évszázado­kon át s ezért küzdenünk kell en­nek maradványai ellen saját so­rainkban is. Tudjuk, mit jelent az önálló nemzeti lét, ezért mély test­véri együttérzés él bennünk min­den függeíleségéért, szabadságáért harcoló nép iránt. De egyben mély­séges elszántsággal fordulunk szem­be minden olyan szándékkal, amely imperialista, hódító tervek talpa alá akar gyűrni más népeket, más or­szágokat. Különösen erős szenve­déllyel kell tiltakoznunk a német militarizmus újjáélesztése ellen, *— amely nehéz rabságunk, sok szen­vedésünk okozója, nemzeti mártír­jaink hóhéra volt évszázadokon át. Támogatnunk kell kormányunkat azokban a törekvéseiben, amelyek jogos nemzeti követeléseink elisme­rését jelentik, mindenekelőtt abban a követelésben, hogy vegyék fel országunkat az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Nemzeti önérzetünket sérti az az eljárás, amely — az ame­rikai urálkodókörök parancsára — ismételten semmibe veszi a béke- szerződésben biztosított jogunkat. Egyetértünk abban, hogy az ál­talános népjólét, népünk további anyagi és kulturális felemelkedése, hazánk felvirágzása érdekében még sokat kell munkálkodnunk. Üj ter­veink, amelyek véghezvitelére ma egységes összefogásra szólítunk mindenkit, éppen ezt akarják, építve arra, amit eddig elértünk. Mert ez sem kevés. Tíz év alatt megszüntettük a leg­kirívóbb társadalmi igazságtalan­ságokat. Felosztottuk a tízezer és százezer holdakat. Népi nemzeti tu­lajdonba vettük a milliókat jöve­delmező, jórészt külföldi tőkeérde­keltségekhez kapcsolódó, kapitalista ipari-kereskedelmi vállalatokat. To­vábbfejlesztettük iparunkat; egy évszázadokkal elmaradt, félfeudális mezőgazdasági országból kórszerű ipari országot teremtettünk, olyan színvonalon, amilyenre tőkés viszo­nyok között hosszú évtizedek so­rán nem érhettünk volna el. A Magyar Dolgozók Pártja ta­valy júniusi határozatával a szo­cializmus építésének új szakasza kezdődött hazánkban. Az új sza­kasz céljait tervekbe öntő kor- mányProgramm azt jelenti, hogy szocialista építésünk közvetlenül is az eddiginél jobban szolgálja né­pünk jólétét. A kormányprogramm: a jólét programmja, dolgozó né­pünk anyagi, szociális, kulturális életviszonyai gyors megjavításának a programmja. Emellé kell oda­adnia, teljes szívvel és lelkesedés­sel, ennek a megvalósításán kell dolgoznia kemény erőfeszítéssel minden jó hazafinak, minden ál­lampolgárnak, aki jobb napokat, s még vígabb esztendőket akar. E Programm végrehajtásában kö­zösen kell munkálkodnunk a ma­gyar mezőgazdaság felvirágoztatá­sán, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítésén. A mezőgazda- sági termelés nagyarányú felemelése az alapja népgazdaságunk további fejlődésének, ez vezet ma a jómódú élethez, a város és falu bőséges élelmiszerellátásához, ez teremti meg könnyűiparunk legfontosabb részének fellendítését. A mezőgazdaság termelési lehető­ségeinek magasfokú kihasználását csak a nagyüzemi termelés, a fej­lett gépesítés biztosítja. Ez szaba­dítja meg parasztságunkat is a ne­héz testi munka, a Iátástól-vaku- láslg való erőfeszítés hátrányaitól. Ez teszi könnyebbé, emberibbé az életet. Ezért támogatjuk teljes meg­győződéssel a termelőszövetkezeti mozgalmat. A termelőszövetkezetek fejlesztése azonban csak a dolgozó parasztság meggyőződésével, egyet­értésével lehetséges. E természetes fejlődéssel párhuzamosan segíte­nünk kell egyéni gazdálkodást foly­tató parasztságunkat is, hogy bol­dogulni tudjon, termeljen többet, gyarapítsa gazdaságát. Virágzó me­zőgazdaságot, jómódú, megelége­dett parasztságot akarunk. Meg kell szilárdítanunk az ipar­ban elért nagy eredményeinket, s tovább kell fejlesztenünk iparun­kat, elsősorban a közszükségleteket kielégítő iparágakat és a mezőgaz­daság fejlesztését szolgáló gépipart, figyelembe véve hazánk adottságát, erőforrásait. Biztosítanunk kell a munkán ala­puló önálló kisipar- és kiskereske­delem helyét dolgozó népünk jobb ellátásában. Helyes gazdasági intézkedésekkel és közös erőfeszítésekkel el tudjnk érni azt, hogy munkásosztályunk, egész dolgozó népünk életszínvo­nala gyorsan emelkedjék. Rajtunk áll, hogy nehézségeinket leküzdve, azi elégedett, boldog emberek ott­honává tegyük hazánkat. Tudjuk azt, hogy az egyre emel­kedő népjólét megteremtése nem megy önmagától. A jólét legfőbb alkotója: maga a nép. Milliók, min­den dolgozó helytállása, felelősség- érzése szükséges, hogy ez valóra- váljon. A gazda felelősségével kell dolgoznunk, kinek-kinek a maga helyén, népgazdasági tervünk telje­sítéséért, a gazdaságosabb terme­lésért, az önköltség csökkentéséért, A Hazafias Népfront Országos Tanácsa vasárnap este az ország­ház épületében tartotta alakuló ülését. Az ülést Harrer Ferenc nyugalmazott alpolgármester, mint a kongresszus legidősebb küldötte nyitotta meg, majd Nagy Imre, a minisztertanács elnöke tett javas­latot a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnökségére. A ja­vaslatot a tanács egyhangúlag el­fogadta. Elnök Szabó Pál lett, al- elnökök: Darvas József, Dobi Ist­ván, Harrer Ferenc, Nagy Imre, Rákosi Mátyás. Főtitkár: Jánosi Ferenc. Az elnökség tagjaivá vá­küzdve minden lazaság, hanyagság, nemtörődömség, pazarlás ellen. A gazda felelősségével kell őrködnünk az állam iránti kötelezettségek szi­gorú megtartásán. Olyan közszel­lemet kell teremtenünk, amelyben gazdagon kibontakozhat népünk te­remtő kedve, tehetsége, lebírhatat- lan életereje. Egyetértünk abban, hogy közös erővel kell munkálkodnunk kultú­ránk további felvirágzásán, nem­zeti közműveltségünk fejlesztésén; harcban a műveletlenség még meg­lévő maradványai ellen. Ápolnunk kell a haladó nemzeti, kultúránk nagyszerű hagyományait, s ezeket továbbfejlesztve, segítenünk kell új, mai életünket, az új ember nemes érzéseit kifejező nemzeti kultúra kialakulását. Fej­lesztenünk kell iskola-hálózatunkat; elsősorban a népünk legszélesebb rétegeit érintő általános iskolákat, nemzeti közműveltségünk alapjait. Különös gonddal kell törődnünk gyermekeink, ifjúságunk nevelésé­nek az ügyével, hogy hazaszerető, erkölcsös, munkaszerető, tisztessé­ges érzésű nemzedék nevelődjön belőlük. Ifjúságunk nevelése le­gyen az egész társadalom nagy nemzeti közügye. Segítenünk kell irodalmunk, mű­vészetünk, tudományunk fejlődé­sét. A néphez hű, az ország gazda­sági és kulturális felemelkedését szolgáló értelmiség megbecsülését erősítenünk kell, hogy nemzeti kul­túránk alkotójaként, a nagy elő­dök szellemében, betölthesse nemes hivatását. Egyetértünk abban, hogy véde­nünk és fejlesztenünk kell demo­kratikus vívmányainkat. Erős népi államot akarunk, amely összeforrt a néppel és belőle meríti erejét. Azt akarjuk, hogy az állampolgá­rok joga szent és sérthetetlen le­gyen, s hogy az állampolgári kö­telességek vérévé váljanak minden dolgozónak. Olyan közéletet aka­runk, amelyben a nép iránti hű­ség, a képesség és a tisztesség dönti el kinek-kinek a helyét, megbe- esültetését. Olyan demokratikus közszeüemet akarunk, amelyben milliók tevékenysége, javaslata, bí­rálata bontakozhat ki, még az ed­diginél is gazdagabban, s amelyben milliók ellenőrzése, gondja és lel­kes munkája segítj mindazt, ami a nép érdekében való! Azt akarjuk, hogy tanácsaink váljanak a néphatalom szilárd alapjává, népünk bölcsességének és államépítő tehetségének gazdag forrásává. A tanácsokba azok ke­rüljenek be, akikben a nép a leg­jobban megbízik, akiket becsül és szeret. Biztosítanunk kell, hogy a tanácsválasztás az állam és a nép összeforrottságának erősítője, rend. szerünk demokratizmusának fej­lesztője, népünk egységének ha*r’'- mas megnyilatkozása legyen. Magyar hazafiak! Nemes célok szolgálatára hívunk mindenkit! Nemzeti létünk emel­kedésének nagyszerű útján járunk. Ha összefogunk, nincs akadály, mit ne tudnánk leküzdeni, nincs erő, mi visszavethet bennünket. A nemzet egysége: ez boldog jövendőnk zá­loga, Előre a Hazafias Népfront hatalmas egységében, a boldog, erős, népi Magyarországért! (MTI) lasztották rajtuk kívül Bereczky Albertet, Czapik Gyulát, Csorba Istvánt, Dögéi Imrét, Erdei Feren­cet, Kiss Imrét, Kodály Zoltánt, Mekis Józsefet, Parragi Györgyöt, Pioker Ignácot, Pongrácz Kálmánt, Rónai Sándort, Sziveri Kálmánt és Varga Józsefet. A tanács ülése foglalkozott azzal a kongresszuson elhangzott javas­lattal, hogy a „Magyar Nemzet“ című napilap legyen a Hazafias Népfront lapja. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsa a javasla­tot egyhangúlag elfogadta. (MTI.) Megtartotta alakuló illését a Hazafias Népfront Országos Tanácsa

Next

/
Thumbnails
Contents