Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-24 / 226. szám

A HAZA JAVÁRA. A MAGAD HASZNÁRA JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖNT! Szoliwkmegyd megyei partpi?ottsáR fs a megyei tanács lapja V!. évfolyam, 226. széni Ára SO fillér Í954 szeptember 24., péntek r MAI SZAMUNKBÓL : A propagandamunka irányításának néhány kérdéséről (2. o.) Milyen legyen a gépállomásról kihelyezett agronómusok kapcsolata a tsz vezetőivel (2. o.) Gárdonyi Géza tszcs néven új szövetkezet alakult Fegy verneken (3. o.) A békekölcsönjegyzés hírei (3. o.) 1 Szolnokmegye Dolgozói! Példamutató jegyzésiekkel tegyetek eleget kormányunk felhívásának, az Ötödik Békekölcsön jegyzésének ! A magyar nép diadalmasan építi a szocializmust. Megyénk teriile- téu is sok eredmeny mutatja ezt a mezőgazdaság, az ipar, a kultúra fejlődésében. Helytelen volna azonban, ha az eddigi eredmények miatt elbizakodva megpihennénk babérain kon és a termelés, a fejlődés üteme ellanyhulna. Azért, hogy hazánkat virágzóbbá tegyük. Jólétben élhessünk mi és gyermekeink, békénk, függetlenségünk biztosítása mellett még erő­sebb egységre, összefogásra, minden becsületes magyarnak még önfel­áldozóbb munkájára van szükség. A magyar nép a múltban is mindig akkor vitt végre nagy dol­gokat, amikor egy akarattal, egységbeforrva cselekedett. Kedves Dolgozó Társaink! Ennek az egységnek, ennek a tettrekész hazaszeretetnek a kinyilvánítására hívunk fel most benneteket. Béke­kölcsön jegyzésével mutassátok meg, hogy hazánk sorsa, népünk bol­dogulása, a szocializmus felépítése mindannyiunk közös ügye. Békeharcosok! Békebizottságok! Mindenekelőtt a ti megtisztelő fel­adatotok, hogy feleljetek a hívó szóra. Példamutató jegyzésetekkel mutassatok útat másoknak. Vigyétek el az Ötödik Békekölcsön jegy­zésének hírét — a béke védelem jelszavát — minden dolgozó otthoná­ba és munkahelyére. Legyen a békekölcsönjegyzés népünk országra- szóló nagy nemzeti összefogása, a szocializmus építése, a béke védel­me mellett. A békekölcsönjegyzés során nyerjetek meg újabb embe­reket a békemozgalom ügyének. Jussatok el minden dolgozóhoz, ne legyen egyetlen ember sem a megyénkben, aki ne mondhassa büsz­kén, hogy munkája mellett az ő áldozatkészsége is elősegíti a nép or­szágának felépítését, drága hazánk függetlenségének, békéjének meg­védését. Megyénk Asszonyai! Az ötödik Békekölcsön jegyzésének végre­hajtását segítsétek olyan odaadó, lelkes munkával, mint az árvízsuj- totta területek megsegítésére indított gyűjtésben végeztetek. Hassatok oda, hogy az asszonyok bizalommal adják forintjaikat az ország to­vábbi építéséhez, hiszen önmagunknak adunk, ha kölcsönt jegyzőnk, A mi államunk jól gazdálkodik pénzünkkel. Forintjaink gyárakká, traktorokká, lakóházakká, bölcsődékké válnak. A gyárak nekünk ont­ják termékeiket, a föld nekünk termi gyümölcsét, az iskolák, bölcső­dék a ml gyermekeinket fogadják be, így a befizetett összegeknél sok­kalta többet kapunk vissza. A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt! Fiatalok! DISZ tagok! Az ifjúság élete ma már szép, de még en­nél sokkal szebbé akarjuk tenni. Eddigi eredményeinkben a fiatalok­nak komoly részük volt. Felhívunk benneteket, hogy szebb jövőtök ér­dekében jegyezzetek békekölcsönt. Győzzétek meg szüléiteket is a bé­kekölcsönjegyzés szükségességéről. Megyénk Értelmiségi Dolgozói! Miként eddig lelkesen küzdöttetek a magyar nép felemelkedéséért, úgy most is mutassatok példát az ötödik Békekölcsön lelkes jegyzésében! Ez mindannyiunk személyes érdeke, ez a magyar nép érdeke. Ezzel is hitet fogtok tenni a ma­gyar értelmiség becsülete, hazaszeretete, népünkhöz való ragaszkodása mellett, Szolnok megye MSZT tagjai! A szovjet nép gyors ütemben építi hazájában a jólétet és a gondtalan életet jelentő kommunista társa­dalmat. A szovjet emberek tudják, hogy mindaz a munka, amelyet a nagy szovjet közösség érdekében végeznek, saját felemelkedésüket je­lenti, Ti, a szovjet hősi példa hirdetői, segítsétek elő hazánk felvirá­goztatásának meggyorsítását. Magatok, és családotok és az egész ma­gyar nép javára jegyezzetek békekölcsönt. SZOLNOKMEGYE1 BEKEBIZOTTSAG •• ünnepélyes külsőségek között indult a jegyzés a szolnoki Járműjavítóban MAGYAR NŐK DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉGE, MEGYEI % TITKÁRSÁGA DOLGOZO TFJÜSAG SZÖVETSÉGE MEGYEI BIZOTTSÁGA MAGYAR SZOVJET TARSASAG MEGYEI TITKÁRSÁGA TÁRSADALOM ES TERMÉSZETTUDOMÁNYI ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT MEGYEI ELNÖKSÉGE. ÍJ égi szokás szerint, külsősé- 1 geifoen is ünnepélyessé tették a Járműjavítóban a kölcsönjegyzés napját. Már hét óna előtt munká­hoz fogtak a kultúrcsoportok. Ze­neszóval, tánccal fogadták az ér­kezőket. Néhány perccel később már jókedvű emberek gyülekeztek a tolópadok körül, hogy meghall­gassák a minisztertanács felhívását az Ötödik Békekölcsön jegyzésére. Rövid ideig tartott a röpgyűlés, hiszen a Járműjavító dolgozói tud­ják, hogy „jó pénz“ az, amit az ál­lamnak adnak kölcsön. A tavaly ilyenkor jegyzett összegről is szá­mot adhatnak maguknak, ha kö­rülnéznek üzemükben. A munka termelékenységét növelő berende­zéseken és beruházásokon kívül sok pénzt költöttek az utóbbi idő­ben a szabad vágányok, fedetlen csarnokrészek betetőzésére. Javult a tisztálkodási lehetőség, és a dol­gozók 70 százalékának rendes öl­töző- és mosdóhelyiség áll rendel­kezésére, A húzások idején is soknak ked­vez a szerencse. Az Első Békeköl­csön hatodik sorsolásán tizenhatan nyertek 1000—1000 forintot. Köztük Csák László, Csabai Ferenc és még sokan másoík. A II. Békekölcsön negyedik sorsolásánál három ezer- forintos és két ötszázforintos nye­remény jutott többek között a Jár­műjavító dolgozóinak. % Jli őst újra jegyeznek az osztá- lyokon, s szívesen adják fo­rintjaikat a hazának. A vezetők mindenütt példamutatóan járnak elől. A személykocsiosztály on Já­vor László részlegvezető az elsők kö­zött írta alá nevét a gyüjtőívnek. Szívesen adott 1200 forintot. Karakas Károly elvtárs,' a gőz- cserejavító brigád vezetője 9 óra­kor már összeszámolja a jegyzése­ket s úgy találja, a brigádjából senki neve nem hiányzik, övé az első aláírás az íven s mellette 700 forint. Utána nehézkes kézzel, de boldog szívvel írt nevek sorakoz­nak 500—600 forinttal. Most is er­ről tárgyalnak még a műhely egyik sarkában: Ki van még hátra a rész­legen? Vannak még olyanok, akik­hez nem jutott el az ív? Csak egy percig tart rr.tndez, azután a mun­káé a szó. A hegesztőpisztolyból kékes hosszú láng lövel ki s a bri- g^dvezető tovább indul a gyűjtő- ívvel. Ütközben még elmondja, hogy nem csak a jegyzésben, ha­nem a munkában is ez elsők kö­zött jár a brigádja. Átlagteljesít­ményük 130 százalék s jó úton jár­nak az éves terv befejezése felé. A brigád tíz tagja közül csak ket­ten vannak idősek, a többi mind fiatal, egyéves segéd. A VII/b. osztályon Koczka Fe­renc villanyhegesztőbrigádja 8 órakor már lezárta a gyüjtőívet, pedig nem is egy helyen, hanem szanaszét dolgoznak a műhelyben. Ahogy összeadták a jegyzéseket, 8800 forint jött ki, Fél kilenckor Csényj János fa- cserejavító brigádvezető és 19 em­bere tett eleget kötelességének. Az átlagos keresetekhez mérten 8500 forintot adott ez a brigád, ez azon­ban csak egyik része a felajánlá­suknak. — Mással is hozzájárulunk or­szágunk megerősödéséhez — mond­ja Csényi János brigádvezető s egy hosszú számosalopokkal telisírt könyvet vesz elő, hogy közelebbit is mondjon. — Alkotmányunk ünnepéig 76 köbméter, augusztus végéig 88 köb­méter faanyagot takarítottunk meg s ez csaknem ugyanennyi ezer­forintot jelent. — Ügy gondolom, ez is a írd, jegyzésünkhöz tartozik, meg a 120 százalékos átlagteljesítmény, ami­vel dolgozunk. A szakmunkásbrigádokon kívül í egyre többen írják nevüket az ívre a gyári munkások közül is, pedig aránylag ők tartoznak a leg­alacsonyabb fizetési kategóriába. Benda István gyári munkás szíve­sen jegyzet^ 400 forintot. Hét gyer­meke van s úgy gondolta, nekik is, magának is jót tesz vele. Néhány óra telt még el a köl­csönjegyzés első napjából s a Jár­műjavító dolgozóinak jelentős része lelkesen, példamutatóan tett eleget kötelességének. Nem csak forint­jaikkal, hanem munkájukkal is ne­vezetessé akarják tenni ezt a na­pot. Hitvallás a béke, jólét, a felemelkedés programmja mellett Ugyanolyan napnak ígérke­zett a mai is, mint az előbbi na­pok. A közelítő őszt most is a hűvösebb reggeli levegő, s az üt­ött már hulldogáló levelek jelez­ték. A Haladás tsz tagjai, kipi­henve előzőnapi fáradalmaikat, ruhájuk alatt és köziben még a családi otthon melegével igye­keztek a székház felé. Korai még az idő. Mégis, a fris­sebb emberek már csoportokba verődve tágyalják a nagy ese­ményt: államunk békekölcsön­jegyzésre hívja fel az ország dol­gozóit, köztük a Haladás tsz tag­jait Is. Mint Mezőtúr egyéb he­lyein, a Haladásnál is szívesen jegyeztek minden eddigi alka­lommal a dolgozók. Most sincs másképp. Az elnök, Gajdán Imre és Takács Sándor, a párttitkár néhány keresetlen, őszinte szó után meg is nyitották a kiterí­tett fehér lapon a sort: Takács Sándor 700 Ft Gajdán Imre 500 Ft S mint a sarjúrendek a földe­ken, szépen, rendben alakultak a sorok a papiron, nevekből és a jegyzett összegekből. A két ve­zető után sűrűn szaporodtak a nevek az íven: Iván Mária, Kar­sai Sándor, Sípos László, Képes Jánosné, Irházi Mária, Fodor István.,, és íme, itt van a sor­ban egy idősebb, rokonszenves ember is, id. Veres Lajos bácsi. Mindenki jól ismeri, és szereti őt, nemcsak a Haladás tsz-ben, hanem lakóhelyén is. Ugy be­szélnek róla a tagok, mint egy­szerű, közvetlen, nagyszorgalmú emberről, aki megbecsüli munka­társait, s a munkában példamu­tató. Tudja mindenki róla, hogy ha a munka úgy kívánja, nem nézi, hogy éjjel, vagy nappal, munkanap vagy szabadnap van, mindig becsülettel elvégzi felada­tát. „Megtérül az, amit adunk, s még nyerhetünk is: az ország is. magunk is hasznát látjuk. Én 300 Ft-ot jegyzek!” — mondja, s már kéri is a papírt, hadd írja rá a nevét. Ha nem is mondta ki, de talán arra Is gondolt id. Veres Lajos bátyánk, hogy több mint 600 munkaegységére szépen fog kapni a zárszámadáskor, telni fog belőle az állam támogatására is. De terem ezenkívül szép sárga kukoricát a háztáji föld is a két hízó számára, melyek otthon rö­fögnek az ólban. 1 Bizonyosam büszke arra is, hogy amíg a múltban ezt nem tehette, — de nem is tette volna — ma nemcsak maga és családja nyugodt, becsületes életkörülmé­nyeit tudja biztosítani a tsz-ben szerzett jövedelméből, hanem ar­ra is telik, hogy kormányunk programmjáínak megvalósításához mindennapi munkáján felül szíve szerint adott forintjaival is hoz­zájáruljon. Az emberek lassan elfogynak az asztal mellől. Id. Veres I^jcs végignéz a listán, s mosoly ül bajuszára, Erre meg a nap is ki­süt. <yi koleiönad&ti f őruiiókhéL ... A kenderes! volt Horthy-kastély- ban még minden csendes. Az 1950. óta működő mezőgazdasági szakis­kolába az őszi munkák zömének be­fejezése után érkeznek meg a ta­nulók, hogy a többhónapos traktor- képző tanfolyamon gyarapíthassák ismereteiket. — Az iskola tanárai azonban eddig sem tétlenkednek. Négyen közülök az iskola kopr> bájnjiaival a tiszasűlyi állami gaz­daságban segítenek a rizsaratásban, cséplésben. Hárman továbbbképző tanfolyamon vannak. Imre Károly pedig az Országos Mezőgazdasági Kiállítás gépesítési pavilonjában magyarázza az érdeklődőknek a különböző mezőgazdasági kisgépek, munkaeszközök szerkezetét, műkö­dését. A békekölcsönjegyzés mégsem okozott különösebb gondot Nagy Sándor iskolaigazgatónak. Tlsza- sűlyTől és Budapestről még idejé­ben megjött az üzenet. Imre Ká­roly 700 forintot jegyzett. Harangi Margit a rizsföldekről üzente, hogy 600 forint értékű kötvényt vásárol. A kenderesi mezőgazdasági szak­iskola tanárai nap, mint nap ma­guk is tapasztalják, hogy jó helyre fordítják forintjaikat. November elején ismét 150 traktoros kezdi meg a tanulásit azokban az épüle­tekben, amelyeket egy évtizeddel ezelőtt kakastollas csendőrök őriz­tek. A traktorosok oktatásához minden szükséges eszközt, gépeket rendelkezésükre bocsátott álla­munk. Csak traktorból 13 van a szakiskolában és megtalálható itt ninden fontosabb mezőgazdasági gép. Mindez a múlt években az ál­lamnak .kölcsönadott forintokból 4 Én, B. Tóth Miklós, a termelési bizottság elnöke 1000 forint békekölcsönt jegyzek TÄLÄN csak évszázados fa táplálja, neveli olyan gonddal gyümölcsét, aho- gyan idős Tóth bácsi a fiát szerette, őrizte, ta­nította az apák türelmé­vel, becsületre, munkára nevelte. Sohse szóltak ró-* la, mégis mindenki tudja T örökszentmiklóson, mi-, lyen keményötvözetű szí­vós ez a csalód, s hogy úgy tudnak harcolni a földdel, a természetté', ahogy kevesen. Azt mondják, egyszer idős Tóth bácsi így for­dult a fiához: *— Mikló­som, gyermekem. Gondol­koztam a család jövője fe­lől. összekuporgattam lásd a pénzt, a többsége meg is van. Ház kellene a fe­jetek fölé, jószág az is­tállóba. Tedd az asztalra te is, amivel hozzájárulsz mindehhez. Arról is beszélnek, hogy az engedelmes fiú így fe­lelt: — Hozom, apám, hi­szen mindketten ugyan- azért dolgozunk. A jövőt nem lehet kifabrikálni maradékból. Ahhoz oda kell adni azt az ember­nek, amit lecsippent a má­ból. i IGAZ-E, nem-e a tör­ténet, egyedül B. Tóth Miklós tudja, meg az édes­apja, aki azóta lehunyta csendesen a szemét, pi­heni a nagy fáradtságot, a csontfájdító rengeteg munkát. A fiatal fák is őrzik az öregek emlékét, ágaik, leveleik színe, moz­gása idézi. Hogyne őrizné az emberfia apja, szülője, lelkének magvetője ké­pét, tiszta szándékait, em­beri vágyait? B. Tóth Miklós szemlé­lődő, töprengő ember. Ne­véhez jóízű jelző tapadt, éveken át tartó munká­jával, szépen művelt 11 holdjával érdemelte meg. És nagy figyelmével a becsületes ügyek iránt, ügy hívják, hogy Eszes Tóth Miklós, ! A csípős szeptemberi őszeleje *— csakúgy, mint a természet minden válto­zása — gondolkodásra, munkára serkenti a dol­gozó parasztot. B. Tóth Miklós is el-elnézd a tá­jat, A barátságos, friss­cserepes középparaszti porta szikrázik a napfény­ben. Gondtalanul cirógat­hatja gazdája szeme, rend van az ólban, az istálló­ban. Három tehén, két ló, egy disznó hét malaccal — most ennyi a „létszám’1, A búzamag akár ki is nyújtózhat a magágyban. Olyan helyet készít neki Tóth elvtárs, mint gye­reknek a bölcsőben. Októ­ber elsején fogja földbe tenni, MA REGGEt, korán a határban a cukorrépa fe­jelését végzi a rokonok­kal. Sokszor feltekint a kéklő égre — s ki tudja kifürkészni, miért — a vi­rágos sírra, a múltra, apja intő szavaira emlékezik, Este bemondta a rádió: ,,A haza javára, a magad hasznára, jegyezz béke­kölcsönt!“’ Reggel ez is az eszében járt, aztán úgy döntött mégis, hogy ki­megy a határba, siet a le- takarftással. mert bejöhet az esős idő. Majd estére bemegy a tanácsházára és elvégzi a kölcsönjegyzést. A szándékát aztán meg­előzték. A város első nép­nevelője — Kóczián elv­társ városi párttitkár délelőtt kilátogatott B. Tóth Miklóshoz a cukor­répaföldre. Rövid pár percig az időt szemlélték, majd a répát vették szem- ügyre, aztán sor került a kölcsönjegyzésre, — ÍRJA az elvtárs — csippentett a szemével a gazda. — Én, B. Tóth Miklós, a mezőgazdasági népkör tagja, a termelési bizottság elnöke, a Haza­fias Népfront megyei elő­készítőbizottságának tag­ja, tizenegy holdas egyé­nileg dolgozó paraszt ele­get teszek hazafias köte­lességemnek: 1000 forint békekölcsönt jegyzek. S a frissen szántott pa­pírra, a szöveg alá kanya- rította a nevét. Aztán el­köszönt. Ment vissza a ré­pához, a földhöz. Nem látta már, hogy a párttit- kár elvtárs elfoaódott mo­sollyal, meghatott apró je­lekkel odarótta még az ívre folytatásként ,,. né­hai idős Tóth bácsi fia, s a mi pártunk tagjelöltje. Egri Aranka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents