Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-16 / 219. szám

W94 szeptember 16. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP UJ OTTHONRA TÁLALT Szeptember 1-ig 320 munkaegységet Írtak a javára A kenderest Vörös Csepel tsz tagjai egész esztendőben szorgal­masan dolgoztak. Most hozzákezd­tek a bő termést ígérő kapásnövé­nyek betakarításához. A napraforgó egyrészét már leszedték. 24 holdat másodnövényként őszi takarmány- keverék után vetettek. Ez Is gaz­dag termést ígér, hamarosan mee kell kezdeni a betakarítását. A szö­vetkezeti tagok 40 holdon rizst ter­meltek. A múlt héten megkezdték az aratást s e hét közepéig be is fejezték. Most csépelik. A fogatok egyrésze a trágyát hordja. Az ed­digi 40 holdon kívül az idén még 120 holdat terítenek meg érett is­tállótrágyávaA, melyet mélyszán­tással forgatnak bele a talajba. A közös munkának megvan a haszna. A szorgalmas tagok egyre jobban élnek. Pozsonyi Imre nagy­családos ember, harmadmagával dolgozik a szövetkezetben. Előleg­osztáskor több mint 20 mázsa tisz­tabúzát vitt haza. Vasárnap Fegy- vemeken vásár volt. 2200 forintért akkor szerezte be a jövőévi hízó­nak vallót. A tagok egyre szebb életének láttán több egyénileg dol­gozó paraszt kérte felvételét a Vö­rös Csepel tsz-be. Tóth János, Csontos Imre, Pataki János és még jó néhányan augusztusban írták alá a belépési nyilatkozatot. Azóta már vala­mennyien dolgoznak. Tóth János jószágszerető ember volt világéle­tében. Különösen a lovakhoz ért Ezért ő fogatos lett. Ahogy mondja — igen jól érzi magát a csoport­ban. Uj otthonra talált. És új ott­honra talált vele együtt az a hat dolgozó paraszt is, aki az elmúlt héten lépett be a szövetkezetbe. — Képünkön Tóth János a gondjaira bízott lovakkal. A „kiváló termelőszövetkezeti tag'* jelvény bol­dog tulajdonosa Mond! János, a jászteleki „Tol- buchin“ termelőszövetkezet dolgozója. Tíz hold földdel lépett be a csoportba még alakulásakor, 1949-ben. „Nem bántam meg, hogy ezt tettem“ — mondotta. — Állami kölcsönből 2 szobás lakóházat építtetett 25.000 forintért, 20 évi részletre. Hét gyermeke van. Ilona nevű leánya vele együtt dolgozott a csoportban, eddig 250 munkaegységet teljesített, Mondi bácsinak pedig 485 munkaegysége van szeptember 1-ig. Tizenhét mázsa búzát, tíz mázsa takarmányt, két mázsa árpát és munkaegységenként 7 forintot kapott eddig előlegként. A háztáji földön is közel 30 mázsa kukorica termett, így lesz a hízónak is ennivaló. Tóth B. Istvánná, a pusztarr.izsei Tolbuchin termelőszövetkezet tagja. Becsületes, szorgalmas munkája jutalmául kormányunk „ki­váló termelőszövetkezeti tag“ jelvénnyel tüntette ki. 1949 decembere óta dolgozik a közös gazdaságban. 1953-ban 499 munkaegységet szer­zett. Ebben az évben is jól megfogta a munka végét. Szeptember 1-ig 320 munkaegységet írtak javára; | Fia még csak 14 éves, de mint munkakönyves családtag rendszeresen részt vesz a munkában. Mint ssrtésgondozó, jól meg­állja helyét, Pedagógus — a tsz mozgalom elissegítőie SZÓVAL... Majd Pap Mátyás, Kis János jött ugyanezzel a kéréssel. Később Bet- tenbukk András. Még a kultivátor- ra is sor került. — De hogy kell ezt kezelni? Mi egyéniek nem vagyunk ebben jártasok, fordultak egyre nagyobb bizalommal a tsz-hez az egyénileg gazdálkodók. Nem volt nehéz tanácsot adni. Agronómusa van a Petőfinek, meg a tagok is ismerik a modem gépeket. Sík elvtárs szívetája jólesően bi- zsergett, mikor egyre többen ele­gyedtek vele beszédbe hazafelé me­net. Olyanok is, akiket nem ismert névről. — Mit csináltak azzal a földdel, elnök elvtárs? Azon a rongy szike­sen 10.5 mázsa tavaszi búzát ter­meltek, pedig annak nem volt so­se becsülete a gazdák előtt. — Tavasszal 60 holdat fejtrá­gyáztunk, így sikerült ott 10.4 q tavaszi árpa, 11 mázsa zab holdan­ként... Ezt a csoportban megtehet­jük —■ folytatta elégedetten a tsz elnök. Odáig azonban nem jutottak, hogy egyikük mondta volna: „Lá­tod, nekünk könnyebb, gyere kö­zénk“, vagy a másik megkérdezte volna: „Vájjon szívesen fogadná­tok, ha belépnék? Ez, —* akárhogy szépítgetjük, in­kább az elnök elvtárs hibája volt. Hiszen ő volt az erősebb, aki már ismeri az új utat. Neki kéllett vol­na bátorítani, szíves szóval kézen­fogni amazokat. cZEPTEMBER 7-én Sík elvtárs ^ is rádöbbent erre. A Szabad Népben ezt olvashatta magáról is: „Itt van például a kőteleki Petőfi tsz elnöke és párttitkára. Ezek az elvtársak nem igyekeznek új tago­kat nevelni a szövetkezet számára. Azt mondják: az új tagok csak ár­tanak a szövetkezetnek. A sok föld, a sok ember pedig mindenképpen sok gondot, széthúzást, fegyelme­zetlenséget idéz elő — szerintük’*. Bizony ez rosszul esett! — Hát miért nincsenek megelégedve a csoporttal? Rend van, a munka ha- ladósabb, mint bármikor, a be­adást határidő előtt teljesítették,— md kell még! „Nem igyekeznek új tagokat ne­velni...“ Mit csináljanak, ha a té­nyek sem elegendők? Kölcsönad­ták a vetőgépet, kultivátoít, jobb a termésátlag, szakmai tanácsot ad­nak a kívülállóknak... De ha felte­szik nekik a kérdést, belépsz-e hát? — legtöbb ezt mondja: — „Mindez rendben van, de még ha az apám parancsol, azt se szeretem... A cso­port kiváltképpen ne parancsoljon!*’ Mit tehet az ember ilyenkor? Ha annyira rövidlátó valaki, hiába a szép szó! A ZÉRT a jó kommunista lelki« M ismerete nem hagyja nyugod­ni Sík elvtársat. Eszébe jutott pél­dául Lipcsik Károly. Azt is milyen kurtán-furesán elintézte. Pedig biz­tosan csak pár szó hiányzott volna: „Gyere vissza közénk“, „Parancsol a csoport’* — mi az, hogy parancsol? Mikor ő egyénileg gazdálkodott, nem felkeltette az asszonyt éjfélkor, hogy menjenek herét gyűjteni, mert a napon össze- pödrődilk a levele. Az idő paran­csolt. Ha aratni kell, a csoport tag is az egyéni is arat. Minek ahhoz parancs. És ha egy brigádban ti­zenöten elhatároznak valamit, de egy nem hajtja végre, miért ne le­hetne azért felelősségre vonni,,. Ez nem parancs. Viszont igaza van. a cikknek. » Minderről vitatkozni kell a parasz­tokkal, nem rájuk hagyni, türel­metlenkedni... Csakhát, igazat meg­válva, úgy voltak eddig a tsz-ben, mint a gyerekek a játékkal: féltet­ték, hogy másnak ne jusson belőle. Pedig a jó annál jobb, minél töb­ben élvezik. így gombolyította nyugtalan gon­dolatai fonalát az elnök és belátta, hogy nemcsak a hideg, józan ész formálja az életet, nemcsak a té­nyek kellenek az emberek meg­győzéséhez, hanem mindenekelőtt meleg szív... Jöjjetek, ne féljetek az újtól! pGY HÉTRE az első találkozás *" után Lipcsik Károly újból je­lentkezett az elnöknél. Ahogy Sík elvtárs a rizsvágó sarlót meglátta a fiatalember vállán, valósággal meghatódott, örült magában, hogy jóvátehet valamit. — Ülj le, Károly..; hazajöttél? Hát az asszonyka, beszélj már róla. — Nem pénzért aratom én a rizst, elnök elvtárs — állt fel a be­szélgetés végén Lipcsik Károly, — Károly.., —> szólt utána az el­nök. — Megyek aratni, de előbb alá­írom... Tag leszek... _ Akkomap későn ért haza Sík elv­társ. Barta József, Koczka János és felesége szintén beszélgetett vele. Aláírták ők is a belépési nyilatko­zatot. Másnap megint beállított Lipcsik Károly. Jóképű menyecskét tessé­kelt maga előtt. — Elhoztam a fe­leségem is... fogadja be a csoport. És milyen fürgén siklott az elnök tolla, mikor a megyei lapnak meg­írta a büszke tudósítást: „A kőte­leki Petőfi tsz hat dolgozó parasz­tot vett fel tagjai sorába“. Azóta már tízre növekedett az új tagok száma. Kettő elsején veszi fel a munkát, a többi belépése per­cétől dolgozik. Belépett a többi kö­zött Táj ti István, az ötszörösen ki­tüntetett állatgondozó, aki Sík elv­társ szerint is „aranyat ér". Tóth István. Háromsoros cukorrépa kiemelögép Szovjet minta szerint nemrég hazánkban is elkészültek a három­soros cukorrépa-ikiemelőgép első példányai. A Zetor- és a Lanz Bull­dog-traktorokra szerelhető gép egy­szerre három sorban lazítja, s emeli ki a répát a talajból. Napi teljesítménye körülbelül hat hold. Erősen kötött talajon kétsorosán állítható. A cukorrépa betakarítá­sának idejére 334 kiemelőgépet gyárt a bajai Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat és a jövő évre máris újabb ezerre kapott rendelést. Készül a traktorosok téli ruházata A gépállomási dolgozók csaknem 35 millió értékű téli holrr.it kapnak az idén. A szegedi Ruhagyár már átadta a nála rendelt vattaruhák nagy részét, a kisipari termelőszö­vetkezetek pedig elkészítették a téli sapkákat, a meleg kesztyűket és a halina-csizmékat, „Kiváló termelő szövetkezeti tag“ Demeter István a jászfelsőgyörgyi hajtai iskolában tanító. Egy hold földdel rendelkezik. Már régebben érlelődött elhatározása, hogy közös gazdaságba viszi be földjét. A környék dolgozó parasztjaival beszélgetett arról, hogy alakítsanak I. típusú csoportot. A képen Demeter István tanító Pintér István 10 holdas dol­gozó paraszttal beszélget. Szeptember 9-én rrindeketten aláírták be­lépési kérelmüket az I, típusú csoportba,

Next

/
Thumbnails
Contents