Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-09 / 213. szám
4 SZOLNOKMBGYEI NÉPLAP Hogyan „születik“ életünk ma már elképzelhetetlen óra nélkül. Reggeltől estig számtalanszor rápillantunk, ikár dolgozunk, akár szórakozunk vagy sportolunk. Hányszor bosszankodunk azon, hogy nincs két olyan óra, mely egyformán járna. Nem tudjuk, melyik a pontos: az otthoni falióránk, vagy a karóránk s talán, sokszor még az utcai villanyóra pontosságában is kételkedünk. A ma embere azonban már nem sokáig a pontos idő? gondolkozik ezen, felhívja a telefon „pontos idejét“ vagy bekapcsolja a rádiót és várja, hogy bemondják a pontos időt. Az óra beállítása után, a sok napi munka közepette el is felejtkezünk azon gondolkozni, hogy mit csináltunk volna akkor, ha nem lenne telefon, rádió vagy villanyóra. Arra talán még kevésbbé gondolunk, hogy honnan tudja a telefon- központ vagy a rádió a pontos időt. Delzőatomok alkalmazása a mezőgazdaságban Napórától a csillagássati megfigyelésig Hosszú volna annak láncolatát végigkövetnünk, hogy a telefonközpont vagy a rádió hogyan állítja be és hogyan ellenőrzi óráit. De az utolsó láncszem minden esetben csillagászati megfigyelés lesz, melyet talán messze, tőlünk sok- száz kilométerre végeztek ed egy csillagvizsgáló műszerével. Talán szemünkbe villan most gyermekkorunk egyik kedvenc játékszere a napóra. Még jól emlékezünk arra, hogy a gondosabban elkészített napóráról percnyi pontossággal is leolvashattuk az időt. Igaz, hogy beállítása igen nehézkes volt. De hogyjuk most ezt, a napóra ma már csak dísz, vagy múzeumi tárgy. Kérdezzük azt, hogyan határozták meg a pontos időt a csillagvizsgálókban. Erre a célra egy külön műszer, — az úgynevezett t.passagecső" vagy „átmeneti-távcső“ szolgál. Ez a műszer minden csillagvizsgálóban megtalálható. Működésének alapgondolata igen egyszerű. A távcsövet pontosan abba az irányba állítjuk be, melyben a Nap és a csillagok delelnek, vagyis úgy állítjuk fel, hogy a délkör irányában a Napra vagy vala- meüyik csillagra legyen irányítható. Ekkor belenézve, a beállított csillag vagy a Nap lassan áthalad a látómezőn. Ez a mozgás nem más, mint az egész égbolt látszólagos napi mozgása a Föld forgásának következtében. A csillagászati évkönyvekben már jó előre ki van számítva a fényesebb csillagok delelésének ideje. így a csillagász feladata egyszerűnek látszik: távcsövében megfigyeli, hogy mikor delel a csillag, ugyanakkor megnézi ez óráját is. Ha az óra mutatta idő egyezik a csillagászati táblázatból kiszámított idővel, akkor az óra jól jár és több munkánk már nincs is. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. A délhór meghatárosása Az első nehézség a délkör meghatározásával kezdődik. Nemcsak a távcsövet kell a délkörre állítani, hanem a látómezőben is meg kell jelölni a pontos helyét. Ez azonban nem jelent akadályt, mert a műszer élőzetes felállításával — (melyhez nem kell pontos idő), az észlelés módszerének ötletes, észszerű kidolgozásával könnyen leküzdhető, csak egy kis gyakorlat kell hozzá. Több probléma már nem is volna, ha a csillagász egyszerre tudna a távcsőbe nézni, az órájára pillantani és az észlelt adatokat felírni. Talán hihetetlen, de gyakorlattal ez is elvégezhető. Az órára ugyanis nem szükséges rápillantani, elég csak a ketyegését hallgatni és számlálni. Az adatok felírásához pedig nem szükséges a papírra nézni. A mai technika azonban nem kíván a csillagászoktól sem bravurcskodást. — Elektromos segédberedezések megnézik az órát, felírják az észlelés eredményét, sőt újabban már olyan fényelektromos berendezést is készítenek, mely a csillag észlelését is elvégzi. A csillagász feladata csupán a műszerek kezelése, az adatok feldolgozása és a számolás. A rádió meghönnyítette a mimhát Ä rádió feltalálása előtt a csillagvizsgálóknak egyik legfontosabb tevékenysége a pontos idő meghatározása volt. Óráikat éjszakánként ellenőrizték. Az ország fontosabb hivatalai pedig hajókronométert tartottak, melyeket időnként összehasonlították a csillagvizsgáló órájával. A rádió feltalálásával ez a munka lényegesen megváltozott. Arra sem lett szükség, hogy az idő meghatározásához szükséges műszereket minden csillagvizsgáló beszerezze és üzemben tartsa. Nemzetközi egyezmény jött létre, mely szerint ezt a munkát csak néhány nagyobb csillagvizsgáló végzi el, melyek a pontos időt egyezményes rádiójelek, sípjelek segítségével adják le. Ezeket az idő jeleket bárki veheti, akinek nagyobb rádiója van. így arra sem volt szükség, hogy a fontosabb üzemek és hivatalok óráikat ösz- szehasonlítsák a csillagda órájával, mert ellenőrzésük egyszerűbb lett a rádióidőjelekkel. Ilyen pontos időjeleket napjában többször is ad le a moszkvai, hamburgi, párizsi — Greenwich-i stb. csillagvizsgáló időszolgáttató rádióállomása. Ezek az időjelek azonban főképpen másodperc ingával ellátott csillagászati órák ellenőrzésére« alkalmasak, igen pontosak és a csillagászati órák állása, segítségükkel, ezredmásodperc pontossággal is megállapítható. A legtöbb adó azonban kisebb (tizedmásodperc) pontosságú jeleket is ad le. így pl. igen sok műsoradó rádióállomás is ad időjeleket, mely hat, pontszerű síp jelzésből áll, az óra utolsó másol perceiben. A szabadsághegyi Csillagvizsgáló Intézet központi órjét is rádiójelek segítségével ellenőrzik. Az óra járási hibája csupán néhány tizedmásodperc, melynek figyelembevételével az idő századmásodperc pontossággal is megállapítható. Ennél nagyobb pontosságra a Csillagvizsgáló Intézetnek — jelenleg nincs szüksége, de még így is az ország legpontosabban járó órája. A szovjet országban évről-évre bővül a mezőgazdasági laboratóriumok, kísérleti állomásck, tudományos kutatóintézetek hálózata. Ezek az intézmények segítő kezet nyújtanak az állattenyésztés és a mezőgazdaság gyakorlati problémáink megoldásához. E tudományos központok trwnká- ;ának sikerét előmozdítja a haladó kutatási módszerek gyors meghonosítása. Egyik ilyen új kutatási módszer az ú, n. jelzőatomok alkalmazása. Ezt a módszert az atommagfizika nagy sikereinek alapján teremtettél meg. A magfizika felfedte az atom és az atommag szerkezetét, az atommagban rejlő új energiaforrásokat, s megtanított bennünket ezeknek az energiaforrásoknak fel- használására. E! Mit nevezünk jelzőatomoknak? Miben ál a jelzőatomok módszere? Mielőtt válaszolnánk erre a kérdésre, meghatározzuk, mik az atomok: az egész élő és élettelen természet építőkövei. Mint ismeretes, bármelyik elem atomjai magból és negatív töltésű elektron-burokból állnak. Az atom csaknem egész tömege az atommagban összpontosul. A mag kétféle részecskéből áll: pozitív elektromossággal töltött protonokból és töltés nélküli neutronokból. Minden ilyen részecske egyenlő súlyú. Az elektronburkokban annyi elektron van, ahány proton a magban. Az atom kémiai tulajdonságai csak az elektron-burok felépítéséitől függnek. Az atom súlyát és tömegét a mag szerkezete határozza meg. A modem magfizika megtalálta azokat a módszereket, amelynek segítségével meg lehet változtatni az atommag szerkezetét. Ilyenkor érdekes tulajdonságokkal rendelkező új atomok keletkeznek. Egy szemléltető példa: A minden élő szervezetben fellelhető szén atomjának magja 6 protonból és 6 neutronból áll. A szén atomsúlya tehát 6+6=12. A mag 6 protonjának megfelelően a szénatom külső burkolatában 6 elektron van. Változtassuk meg a mag szerkezetét. Vezessünk bele két felesleges neutront. — A szén atomsúlya most 8+6=14 lesz. A protonok száma azonban nem változott, így a szénatom külső burkában továbbra is 6 elektron marad, ezért csak az atomsúly változik meg, a szén kémiai tulajdonságai azonban megmaradnak. Az egyforma kémiai tulajdonságú, de különböző súlyú atomokat izotópoknak nevezték el. 0 Az izotópoknak van egy jellemző tulajdonságuk. Kiderült, hogy azok az atommagok, amelyekben sokkal több a neutron, mint a proton, igen labilis jellegűek. — Az ilyen atommag igyekszik megszabadulni „felesleges“ neutronjaitól. A neutron maga két részre válik — protonra és neutronra, s az elektron kirepülhet a magból. A neutronnak ez az átalakulása a magfizika egyik legérdekesebb jelensége. A 14-es atomsúlyú szénizotop atomjai ílymódon állandóan szétesnek, elektronok tömegét lökik ki, sugározzák magukból. Ezt a jelenséget nevezzük rádióaktivitásnak. A rádióalktivitást fényképező lemez, vagy különleges műszerek segítségével könnyű figyelemmel kísérni. A réldóaktív atomot bármilyen kémiai vegyületben fel lehet ismerni a közönséges atomok milliói között, mint ahogy könnyűszerrel meg lehet találni például a kosárban az előre megjelölt almát. Az izotop atom rádióalktív kisugárzása 1—■ sajátságos „jel”. Ezért nevezik a rádióalktív izotópokat jelző atomoknak. m X növények és állatok élettevékenységében fontos szerepet betöltő elemek közül soknak elő tudják már állítani rádióaktív izotópját. Izotópjai vannak például a foszfornak, a kénnek, a kalciumnak, a vasnak, a nátriumnak, a jódnak. Ezeknek az anyagokak rádióaktív izotópját felhaszálják a kutatásoknál. Mely fontos mezőgazdasági problémákat lehet megoldani jelző atomok segítségével? Régebben az volt a vélemény, hogy az ásványi tápanyagok a gyökereken keresztül lépnek a növénybe. Levelein keresztül a növény csupán a szenet veszd fel a levegő szésavjából. A mezőgazdasági gyakorlatban azonban felfigyeltek arra, hogy ha fejtrágyázásnál a levelekre hull a foszforsavas sók oldata, a növények jobban fejlődnek. Felvetődött a gondolat: mi lenne, ha a növényeket újmódon, leveleiken keresztül is trágyáznák, azaz lombtrágyáznák? De miként ellenőrizzék, felhasználja-e a növény ebben az esetbe a foszfort? És hová kerül a foszfor? A gyökerekbe-e, vagy az érlelődő termésbe? ED A növény mindig tartalmaz foszfort. De például a termés foszfor- tartalmát elemezve, soha sem lehetett eldönteni, hogy a foszfor a leveleken keresztül jutott-e be, vagy a gyökerek szívták-e fel a talajból. Ez a kérdés mindaddig megoldatlan maradt, amíg nem alkalmazták a jelző atomok módszerét. Amikor azonban nem közönséges, hanem rádióaktív foszfor- izotopot tartalmazó foszfáttal lombtrágyáztak, egyszerre könnyűszerrel meg tudták állapítani, hová jut a foszfát, milyen gyorsan szívódik fel, hol, mely növényrészekben halmozódik fel. • **«*• Az Üzbég SzSzK-ban gyapot lombtrágyázásával végzett kísérlettel kimutatták, hogy a levelekre juttatott foszfor és érlelődő tokokban halmozódik fel, s a leveleken keresztül gyorsabban jut ed oda, mint a talajból. A lombtrágyázás tehát többet használ a magkezde- mányeknek. Ma cukorrépát és más növényeket is széleskörben lombtrágyáznak. A jelző atomok módszere egy másik fontos folyamatnak, a növény szénfelvételének felfedését is elősegítette. m A levelek tudvalevőleg szénsavat vesznek fel a levegőből. Köztudomású az is, hogy a levegőben igen kevés szénsav van, ezzel szemben a talajgázok és vizek bőven tartalmaznak szénsavat és oldott szénsavas sókat, A kutatók előtt felmerült a kép* dés: honnan veszi a növény a táplálkozásához szükséges szénsavat? Csak a levegőből, avagy a talajból is, olymódon, hogy gyökereivel felszívja az oldott szénsavas sókat? A növények gyökereit rádióafctíV széhizotopckat tartalmazó sóoldatba merítették, hogy rádióaktivitással jelző szénatomok jelenlétét kimutató érzékeny műszerek felfedjék az igazságot. Kiderült, hogy ezek a sók gyorsan felszívódnak a gyökerekbe, és onnan a száron át a levelekbe jutnak. Ezek a kísérletek újszerűén világítják meg a szerves trágyák szerepét, választ adnak a trágyázás számos fontos gyakorlati kérdésére (például milyen gyorsan kezdi fel- venni a növény a trágyázással talajba juttatott foszfort, mennyiben befolyásolja ezt a trágya talajba juttatásának mélysége, sor, vagy fészektrágyázás esetén hasz- nosítja-e jobban a növény a trágyákat?). Jelzett foszfort tartalmazó műtrágyák alkalmazása révén mindezt könnyűszerrel megtudhatjuk. no Foszforral jelöltek meg mező- gazdasági rovarkártevőket is, hogy tanulmányozzák, milyen messzire repülnek el, milyen gyorsasággal terjed a rowarfertőzés. Ezzel megkönnyítették a kártevők elleni védekezés,;. A rovarkártevők elleni védekezésre insecticideket, azaz rádióak- tiv foszfort vagy ként tartalmazó mérgeket is alkalmaztak, olyanokat, amelyek a növényekre ugyanakkor nem hatnak károsan. Sikerült ellenőrizni az insecticid-alkal- mazás különböző módszereinek hatását, s megállapítani, meddig marad az insecticid a növényekben, hogyan jut a rovarok szervezetébe, A központi kutatóintézetek laboratóriumai, a kerületi laboratóriumok és a kísérleti állomások a jelző a tornai: széleskörű alkalmazásával kétségkívül hozzá fognak járulni a nagyobb termés, a nagyobb állati hozam eléréséhez. Irta: A. N. Kurin professzor, _ a biológiai tudományok doktora. VERS ÉS KIFLI Bodó Béla levele a Néplap szerkesztőjéhez és olvasóihoz Kedves Barátaim, Elvtársaim! A mi nagyemlékű hu- moristánk, Ka- inthy Frigyes, egyik ví- lám írásában találmányait ajánlotta kivitelre. A öbbi közt a „Leborotválható álszakáLT’-t, magán- ietektívek számára, akik igy vélik, hogy már túl- hosszú az álszakálluk. Nos, igy látszik, én is ilyesfajta álszakállt öltöttem, imikor egy szatírámban : ineveztem magamat kéz- latorvosnak. és versjár- rányológusnak. Holott —- oevallom ■—• semmiféle diplomával nem rendelkezem. Mert azzal nem jár liploma, hogy valaki csillapíthatatlan szerelmese a yetűnek, a jó mondatnak, i szép jelzőnek, a csillanó rímnek, az igaz regény- rek, a valódi költeménynek, a remekbefaragott lovellának, tárcának. Én. mint hírlapíró és fró, mint egy országos lap irodalmi szerkesztője, föltettem ezt az irodalmi álszakállt— azért és legfőképpen, hogy álfoglalfco- rás ómmal is közöljem: art az orvosi nyelven írt gúnyolódást, a műkedvelők, a dilettánsok ellen adom közre. Vagyis hat mint gyakorló irodalmi szerkesztő mondottam el mondanivalóimat i—1 az irodalmi selejt ellen. Egy olyan szerencsétlen jobb- sorsra és jobb sorokra méltó ember közölte ebben a szatírában gondolatait. egy olyan szánnivaló, akinek kizárólag csak főzsenikkel. csak szobrot kívánó költőkkel és írókkal van legnagyobbrészt dolga, olyan saját babérövezte alkotókkal, mint akikről írt volt. Akik különben kitűnő emberek, hasznos tagjai a társadalmunknak (amikor éppen nem imák verset) szeretem és becsülöm Is őket (amikor éppen nem írnák verset) és mindössze azt fájlaltam, hogy nem tudják, mi az alany és mi az állítmány, (amikor éppen verset írnak), Nos ezt az átszakáfiamat, hogy tudniillik kéziratorvos és versjárványo- lógus lennék, alaposan lerántották rólam. Tömegével kapom a leveleket, amelyekben lelepleznek, hogy nem vagyok kéziratorvos, versjárványológus, hanem nagyonis közönséges lektor és ha valami sántít, akkor nem a hoz- ZiámkiEdött versek lábai, hanem az én ítélőképességem, A zoikra a kedves és hízelgő levelekre, amelyek még kanállopással is meggyanúsítanak és egészen távoli, meleg helyekre küldenek el, nem válaszolok. — Ez magánügyem. De közügy az irodalom és közügy a vers a kiflivel, úgyis, mint holddal, úgyis, mint péktermékkel. Ügy vélem, hogy az Önök levélírója bizonyos Szabó Zoltán, Szolnok. valamint az én egyre növekvő számú levelezőim a kroki kapcsán valamiről elfelejtkeztek. Arról, hogy bizony ég és föld a különbség a kezdő fró, vagy költő és — a dilettáns, műkedvelő, a makacs áltehetségű író és költő közt. A kezdő író a mi demokráciánk reménysége, út van számára a halhatatlansághoz is, el is érheti, ha bírja tollal! Á dilettáns, a műkedvelő azonban nem író, nem költő és bizonyos esetekben ön-én-és közveszélyes. Hogy közelebbről mond- jom el: a kezdő énekes csiszolhatja a hangját és tagja lehet az Operának. A kezdő festő tanulhat és fejlődhet, s képeit századok múltán is csodálhatják majd a képtárakban. De énekelni — pláne bor- kisérettel *—* sokan énekelnek és senkinek nem jut eszébe, hogy akár gramofonlemezre is vegyék fel a hangját! Értekezleten is sokan rajzolhatnak, de senkinek sem iut eszébe, 'hogy tárlatra küldíe ákom-bákjait! Csak az írással vagyunk úgy, hogy aki elkövet egy istentelen, rabvallató-verset, vagy leír egy hajmeresztő és papírt nem kímélő históriát, máris azt követeli, hogy az megjelenjék. (E vágy minősítése, énszerin- tem: népei lenesség.) Ez a főbaj, de nékem és a többi olvasószerkesztőnek még külön életveszélye is! A jogtalanul megbántó- dott, elutasított műkedvelők ugyanis attól sem riadnád vissza, hegy újra és újfent merényletet kövessenek el ellenem és ellenünk, újabb verseikkel és más írásbeMekkc' De tréfa nélkül: hanem operaijuk le vét szárnyaikat kíméletlen, de gyógyító szigorral, a műkedvel ékkel teszünk rosz- szat. Ha simogatjuk őket szavakkal, dicsérettel, egész életükön át „félreértett zsenik” lesznek és elrontják életüket. Mielőtt rátérnek a holdra, mint kiflire, amely fénylik, még el kell mondanom, hogy lapok levelezőire, akik a nép érdekében tudósítják a lapokat, akik megírják a panaszt és az igazságot szatírám soha nem vonatkozott, ők nem dilettánsok, ők a lapok támaszai. T7s most térjünk át a kiflire. Szatírámban a többi közt erről is írtam, s nem is véletlenül. A műkedvelők kilencven százaléka csillapíthatatlanul megénekli a holdat (s persze a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet). ?Az égitestek közt versenyben első a hold, aztán csillagok s végül a nap. Gondolom, ha valaki már ezemégyszázhuszonhárom- szor olvasott hasonlatokat a holdról, mint kifliről, kicsit unhatja. Persze a holdról is lehet írni. akár mint kifliről is — de jót! A szent irodalomra és minden betűjére, végül is miiért bai az, hogy jót kel! írni? Állítom, nem igaz, hogy minden felnőtt tartozik verset, vagy novellát írni, de állítom azt is, hogy ha valaki már ír, olyat írjon, hogy szégyenkezés nélkül kj lehessen tenni az irodalom ablakába és népünk ízlését, műveltségét, kultúráját, szépérzékét, gyönyörködtetését szolgálhassa,. s Nem folytatom a köz- megállanítások felsorolását, csak art mondom el hom’ én megírtam szatírámat a feleslegesen pazarolt papiros érdekében! össze is dörzsöltem a kezemet, végre, na, s hála a nyomtatásnak: megmondtam mindenkinek, akit illet, akinek inge, majd csak magára veszi, És én ezentúl csak olyanoktól kapok tehetséges írásműveket, akik a szatírát még nem olvasták vagy tényleg tehetségesek. Szép napom volt. sőt szép éjszakám. A Hold mint fényes kifli ragyogott a tejút mellett, majd kértem egy kis kávét és belemártogattam. Szóval olyan szép lett a világ, mintha a nap úgy sütne, mint egy ropogós zsemlye, közepén szalámival és zöldpaprikával. Ám, ki mint veti sorait •papírra, ügy alussza álmát! Boldog óráim után ontani íkiezdte a posta a kéziratokat, Vers, novella, tárca — szakadatlanul. S a legenyhébb kísérőiévé!! így hangzott „Bár ön, mint szatírájából látszik, nem igen ért az irodalomhoz, kérem mégis olvassa el saját gyönyörűségére ezt a szép versemet, beleegyezem hogy lapja főhelyén közölje és amennyiben megkér, szívesen küldök még vagy harmincat. Lehet, hogy szatírámmal megbántottam az ál- tehetségeket. De bevallhatom, büntetésem nem maradt el. *— írnak! Csakazértis: Bodó Béla kézfratorvos, versiár ványológus. a leborot vált álszakáll tulajdonosa, az irodalom nagy. tisztelője, irodalmi szerkesztő. megvetett lektor és szatíra fró stb. stb..
