Szolnok Megyei Néplap, 1954. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-28 / 229. szám

1954 szeptember 28. geOfcNQKMEGYEl NÉPLAP :í Kétptn is megalakult a Népfront Bizottság Nagy napra ébredtek Kétpó köz­ség dolgozói vasárnap reggel. A tö- tökmikilósi járás néhány évvel ez­előtt alakult kis községének min­den apró és felnőtt lakója tudta, hogy ezen a napon választják meg a községi Népfront Bizottságot. Jóleső, meleg napfény hullt ezen a délelőttön a tanácsháza felé lép­kedő emberekre, a csak rövid időre otthagyott kukoricaföldekre. A lép­tek nyomán felszálló por lassan elszünkítette a cipőket és csizmá­kat. Illendően letopogták azonban a pont a gyülekező dolgozó parasz­tok, mielőtt beléptek a tanács­terembe. Ügy 10 óra körül Biró Sándor a VB. elnöke nyitotta meg a gyűlést. Nagy csend lett, amikor felolvasta azoknak neveit, akiket az elnök­ségbe javasolt. Mindet elfogadták. A beszámolót a helyi előkészítő bi­zottság elnöke, Tömösközi József igazgató-tanító tartotta. Nyugodt, tagolt beszédű emlber módjára is­mertette a nap jelentőségét s a megválasztandó helyi Népfront Bi­zottság feladatait. A kétpói dolgo­zók nagy figyelemmel hallgatták. Amikor aztán sorba vette azok­nak neveit, akiket a Népfront Bi­zottságba javasolt az előkészítő bi­zottság, kiderült, hogy igen jól vá­lasztottak. A jelenlévők mind­egyikre igent mondtak, hiszen évek óta ismerik ezeket az embe­reket. Jól végzett munkájukkal, be­csületességükkel, hazaszeretetükkel váltak ki a község dolgozói közül. Csupán egy javaslatot változtattak meg, azt is azért, mert a javasolt nem volt jelen. A megválasztottak között van Arany János 8 holdas egyénileg dolgozó paraszt, aki élenjár a me­zőgazdasági munkákban; Donkó Mihályné dolgozó parasztasszony, akinek fényképével minden arra- járó találkozhat most is a tanács- háza előtti nagy táblán. Azért ke­rült oda, mert mint az egyik ál­landó bizottság tagja, kiváló mán­iát végzett. Köztük van Fábián Mihály, a köztiszteletben álló állo­másfőnök, Gonda Lajos, a Szabad­ság tsz dolgozója, Hraskó Mihály, a szenttamás! állami gazdaság munkása, Nagy Ilona, a községi kultúrotthon igazgatója, s a min­denki által ismert és szeretett Tö­mösközi József igazgató-tanító, aki hat tanyai iskolát vezet eredmé­nyesen. Megválasztották Molnár Imre borbélyt, Bíró Sándort, a községi tanács elnökét, Vékony Istvánt, a Szabadság tsz elnökét, Fejes An- talnét, az MNDSz helyi vezetőjét, Szábó" Istvánt a Szabadság tsz párttitkárát és még több dolgozót. A választás után a felszólalók őszinte gondolataikat mondták el a gyűlésnek. Elsőnek Peres János, a Szabadság tsz juhásza üdvözölte a megválasztott Népfront Bizottsá­got. Azt kérte, hogy a község dol­gozóinak érdekében, a kormány­programul megvalósításának szel­lemében végezzék munkájukat. Vékony István tsz elnök állt ez­után fel és lelkesítő, meggyőző hangon mondta el, hogy a Nép­front Bizottság számíthat munkájá­ban a Szabadság tsz minden tag­jára. Beszélt a fontos mezőgazda- sági munkák elvégzéséről is. Beje­lentette a gyűlésnek, hogy a leg­nagyobb igyekezettel gyorsítják meg a szántást és vetést. Ennek érdekében versenyre hívta a két­pói termelőszövetkezeteket, melyet azok képviselői el is fogadtak. A jelenlévők helyesléséből és a tanácsház előtti táblázatról ítélve, bizony kell erről beszélni. A búzát mindössze 7—8 százalékban vetet­ték még el s a szántás fele is hátra van. Nem fejeződött be a betaka­rítás sem. Van tehát bőven tenni­való Kétpőn. A megválasztott Nép­front Bizottság egyik legfontosabb feladata lesz, hogy az őszi munkák gyors, becsületes elvégzésére mozgó­sítsa a kétpói dolgozó parasztokat, akik nem egyszer tettek már hitet szorgalmukról és hazaszeretetük­ről, V, B, „Lelkipásztori küldetésünknek érezzük népünk jólétéért, hazánk boldogságáért, a békéért munkálkodni“ Irta: Bárány Dezső szolnoki esperes-plébános, a Szolnokmegyei Katolikus Papok Békebizottságának titkára fö atoliilkus pap vagyok s ebben a rövid írásban — elsősorban a katolikus hívekkel — szeretnék elbeszélgetni egy olyan kérdésiről, amely hazánk minden polgárát egyaránt érinti, s ez a Hazafias Népfront megalakulásának kérdése. A Hazafias Népfront megszerve­zése és a magyar életiben való lét­rehozása nem véletlen dolog. Szük­ségessé tette az a fontos körül­mény, hogy szeretett hazánk építé­sének ebben a szakaszában,, a nép­jólét megvalósításának nagy mun­kájában minden dolgozó kéz, min­den teremtő akarat és tehetség megtalálja a helyét. A dolgozók életszínvonalának állandó és rend­szeres emelése, a nemzet vagyoná­val való gondos sáfárkodás nemcsak egyesek feladata, hivatása, hanem igenis hivatása és kötelessége kell legyen az egész ország becsülete­sen gondolkodó összességének, s ebben a katolikus híveknek is. ^ magam személyében tevé­keny részt kívánok venni a Hazafias Népfront munkájában. Nemcsak a fentebb említettek miatt, hanem azért is, mert — rr.int a Szolnokmegyel Katolikus Papok Békefoizottságámak titkára — tudom, hogy a Hazafias Nép­front segítségével szélesebb körben kiterjeszthetjük a békemozgalmat, s méginkább növelhetjük a békéért folytatott harc erejét és lendületét. A Hazafias Népfront létrehozása és működése szilárdabbá, egysége­sebbé teszi nemzetünk belső erejét. Erről meg vagyok győződve s biz­tos vagyok abban is, hogy ez a szi­lárdabb, egységesebb nemzeti erő nemcsak az ország határain belül, hanem azon túl is érezteti ir.ajd jótékony hatását, s hozzájárul a 'béke világmozgalom újabb sikerei­hez. A Hazafias Népfront nagyszerű mozgalom, olyan mozgalom, amely képes arra, hogy felölelje az egész ország népét, azokat is, akik eddig — akár lelki beállítottságuk foly­tán, akár más okokból — félre­húzódtak az ország építésének te­vékenyebb munkájától, vagy akiket e munka során mellőzték. Ezek között sok katolikus hívő is van. Most, a Hazafias Népfront megala­kulásával számukra is megnyílt a tér, hogy odaadó és lelkiismeretes részvételükkel segítsék, előrevigyék nemzetünk fejlődését, gazdagodá­sát, saját mnguk boldogabb, szebb életét. Az állampolgár és a hívő ember között az egészséges hit vo­nalán nem lehet ellentét és nincs is. A kettő egymást a hivő ember­ben fedi, erősíti és tökéletesíti. C1 zeretném elmondani, hogy a ^ Hazafias Népfront munkájá­ban odaadással résztvenni, azt segí­teni, támogatni nem ütközik sem­miféle hitbéli akadályba. Ellenke­zőleg! A Hazafias Népfront mun­kájának célja az egész magyar nép szebb életének, jobb sorsának, s boldogabb jövőjének alakítása s ennek eléréséért dolgozni állam- polgári kötelességünk, ugyanakikor pedig embertársaink iránt tanúsí­tott szeretetünk egyik megnyilvá­nulása. Hitünk azt tanítja, hogy „szeresd felebarátodat, mint ten- magadat.*1 S vájjon lehet-e nagy­szerűbb tanujelét adni felebará­taink iránt érzett szeretetünknek, mint résztvenni olyan munkában, amelynek eredménye felebarátaink­nak s magunknak is több kenye­ret, nagyobb jólétet, több örömet, boldogságot teremt, Lelkipásztori működésem során szerzett tapasztalataimból tudom, hogy katolikus híveink közül igen sokan koruknál, beállítottságuknál, egy-egy nehézségnél, félreértésnél fogva nem vettek részt a társa­dalmi életben s így nem volt mód­jukban tevékenységet kifejteni. Pe­dig a jóakarat mindegyikükben npegvan. S most, hogy a Hazafias Népfront létrejön, nekik is alkal­muk nyílik arra, hogy elgondolásu­kat, terveiket, szavukat és akara­tukat nyilvánítsák a Hazafias Nép­front egész nemzetet étfogó, min­den magyar embert közvetlen kö­zelről érintő célkitűzéseinek meg­valósítása során. És ez feltétlenül erősíteni fogja a törekvést, amely mindannyiuntoban megvan a jólét és a béke iránti vágy formájában. Czáznégy katolikus papja van a megyének. S mi. katolikus papok, ezekben a hetekben össze­jövünk és megbeszéljük azt, hogy mi a Hazafias Népfront mozgalom célja, lényege s beszélni fogunk erről a katolikus híveknek is. Igyekszünk a legnagyobb támoga­tást nyújtani a Népfront pro- grammjának a megvalósításához, résztveszünk a Hazafias Népfront bizottságai létrehozásának munká­jában, mert lelkipásztori küldeté­sünknek érezzük a nemes* nagy­szerű célért, népünk jólétéért, ha­zánk boldogságáért, a békéért mun­kálkodni. FERENCZ LAJOS: Apád vigyáz Nyisd ki szemed — arravaló, jól lássad meg, ami való: Üj a szőlő, új a puttón, magad viszed, magad-úton. Te faragtad, szép ez a kád, a fiad is büszke lesz rád. Jól csavarjad — tiéd a prés, kezed előtt járjon az ész! Te pincédben tisztul a bor, vele együtt érik a kor. Mit zúgsz, ha nincs elég hordó — a világnak tölts a borból! Jó gazdaként arra vigyázz, magadat te meg ne alázd: észveszejtő borod előtt emberimód hordjad a főt! Szőlőd között őszi déren, ha ámulsz az ősi téren s magyar szíved borrál-korraí emberséget, hogyha forral, azt érezzed mindörökkön: apád vigyáz itt e földön! Apád vigyáz — fojtott kedve átbujdosott a szívedbe. Atbujdosott s nézd, hogy derül, jó borodnak veled örül. Koccints vele egészségre’ magyarságra s emberségre! Szolnok, 1954 szeptember hó. Qlqg hízom a Tőazafiax Qlépfxont ^Bizútts/tq tagja than, mint iá játm ag a ni h an Szinejen hullámzik az őszi ve­rőfényben sütkérező másfélezer­nyi ember. Jászapáti lakói gyüle­keznek a főtéren, hogy ezen a szép vasárnap délelőttön megválasszák a Hazafias Népfront helyi bizottságát és a küldötteket a járási, megyei Hazafias Népfront Bizottságba, il­letve az országos kongresszusra. Elhallgat a gyűlés előtti perce­ket kitöltő zeneszó, megszűnik a zsibong ás. Mire Ádám János kö­zépparaszt, mintagazda a népgyű­lés szónoka a mikrofonhoz lép egé­szen csend lesz. — Tisztelt népigyűlés, kedves ba­rátaim! — kezdi beszédét a szónok és hangjában annyi melegség, őszinte tisztelet van, hogy nyomban megfogja a hallgatók szivét. Érde­kes látvány: sok fekete ünneplőbe öltözött tisztes jászparaszit a teret szegélyező fák alatt állt eddig cso­portokra tagolva. Ahogy az első mondatok elhangzanak, úgy indul­nak meg tempósan, egyre tömö­rebbé egyesülve a díszemelvény elé. És nagy figyelemmel hallgatják azt az őszbecsavarodó hajú, jó­kötésű, kenyérbarma parasztot, aki­nek a szavára sokat adnak, aki he­lyett eddig legtöbbet a tettei be­széltek. Qá Öreg, Móricz Zsigmond, csak látnád, hallanád a jászparasztokat, akiknek a helyzetéről pont húsz esztendővel ezelőtt írtál vívódással teli, segíteni kész cikkeket, kör­képet olvastál fel a rádióban. Hogy is írtad? „... vigyázni kell, hogy a földműves lakosság minél na­gyobb többletet termeljen s ezt a földművelés tudományos emelésé­vel lehet elérni., A földkérdés összefügg a gondolkodási lehetősé­gek _ kérdésével, az instrukció, a kultúra, s a piac kérdésével.. Majd így összegezted: „A földmű­vesnek legyen hol termelnie, tud­jon termelni és a terményeit köny- nyen és azonnal értékesíthesse’1. Válaszol neked Ádám János min- tagazda: — A földosztás után, ha nehézségekkel is, de hozzáláttunk a termeléshez,,, Megfeszített mun­kával, ha áldozatok árán is, de le« küzdöttük a hosszú aszályos esz­tendőket és segítettük hazafias kötelességünk teljesítésével az or­szág építését,,, A mi munkánk is hozzájárult, hogy egészségházat, napköziotthont, bölcsődét létesítet­tünk községünkben. Járási kultur- házunk, könyvtárunk van, fiú- és leánykollégiumunk, hogy tanulja­nak gyermekeink és mi is okosod­junk. Kaptunk fővárosi méretű áruházat.., Máshogy élünk ., > — A múlt év júniusa óta a párt és a kormány többet törődik a dol­gozó parasztokkal. Megváltoztak a mezőgazdasági termelés előfeltétel lei. Minden segítséget megkapunk ahhoz, hogy többet és jobbat ter­meljünk, ,, — Nem is maradtunk hálátla­nak. 19-54 első félévi adófizetésün­ket 110 százalékra teljesítettük, ga­bonabeadási kötelezettségünknek 100 százalékig eleget tettünk. Megnőtt a község parasztjai­nak vásárlóereje. 1953 első félévé­ben a földművesszövetkezettől csak 60 kerékpárt vásároltak. 1954 első felében 710 darabot. Zománctűz­helyből tavaly 10 darab, az idén 150 kelt el fél év alatt. 1953 első felében egy vetőgépet sem vásá­roltunk, ez év első felében 15 dara­bot vettünk. Textilfélékből, ruhá­zati cikkekből 1 millió 380 ezer fo­rinttal szemben 3 millió 200 ezer forint volt a forgalom az idén. 165 esetben vásároltak lakóházat, ami szintén mutatja, hogy biztonságo­sabban élünk. Nézzünk csak egy másik adatot, hogy viseli gondját államunk a községnek. Egy év alatt 4 millió forint adóval járult hozzá az ál­lamháztartáshoz Jászapáti népe. Mit kap mindezért? Csak két-há- rotn tényen mutassuk meg: a 200 Vagonos tárház építése 2 és félmil­lió forintba kerül, 1 millió 600 ezer Ft a község költségvetése, másfél millióból létesült a szövetkezeti áruház — összesen 5 millió 600 ezer forint mindezek értéke. Mindennek mi az összefüggése a Hazafias Népfronttal? Erre is megfelel Ádám János. Ijggiitlex munkával vívtuk ki eddigi eredményeinket. De még többet, még jobbat akarunk. A Ha­zafias Népfront mozgalom lehető­vé teszi, hogy a munkások, pa­rasztok, tudósok, tanárok, kisiparo­sok, kereskedők sokkal erőteljeseb­ben szóljanak bele a haza sorsának intézésébe, mint eddig. A Hazafias Népfront mozgalom nem az író­asztalnál született meg, hanem a magyar emberek szívében. Ez az összefüggés vitte nagy tettekre Rákóczi, Kossuth idejében és a felszabadulás óta eltelt 10 év alatt. Már elcsitult a taps, néma csend­ben hallgatja mindenki, kiket is javasol a helyi Hazafias Népfront bizottságba való megválasztásra az előkészítő bizottság, „Ádám János mintagazda, Urbán Imre mintagazda, Bagi János az Alkotmány, Bárdos Ferenc a Ve- lemi tsz-ből, Szilágyi Antal kisipa­ros, Berdó Ferenc MÁV munkás, Szikszai Gábor ált. isk. igazgató, Nagy Pál Gábor sztahanovista munkás. Bolyós István KTSz dol­gozó, Borsányi Béni gimnáziumi igazgató“, — még sokan mások. És mikor felteszik a kérdést: — „Egyetért-e a risztéit népgyűlés a javaslatokkal, ,■ Kézfeltartással szavazzunk... Ki van mellettük?..." — az ünnepélyes hangulat igen megnyugtató, biztató érzéssel ve­gyül hallgatóságban: ez nagyszerű dolog, a népre bízzák a választást: ítéljen dlz öteg Csatő István bácsi, az akkurátus, közsógszerte megbecsült középparaszt vagy Gojsza János termelőszövetkezeti tag biztosan most gondol arra, amit később el is mond. Hej, nem így választották 1935-ben Hegedűs Kálmán nagysá­gos urat! Akkor nem kérdezték, egyetértenek-e. Hetyke kakastolla­sok járták a községet feltűzött szu­ronnyal. A választási káplárok sorraj ár talk a házakat — és csodá­latosképpen azokat, ahol adótarto­zása volt a gazdának. — „Ha nem Hegedűs Kálmánra szavaz, a nagy­ságos úr nem fogja megmenteni“ ■— búcsúztak el nagysietve. Még a temetőt is végigcirkálták, leírták a neveket a fejfákról: kellett a sza­vazó a nagyságos úrnak. Egyszer látták, hallották, amint aranykálá- szos kokárdával díszített kortesei­től körülvéve szónokolt: „Mert tu­domásul kell venni magyar testvé­reim, hogy legjobban az adó nyom­ja súlyos teherként a magyar pa­rasztot. Én mint képviselő vagyok hivatva arra, hogy a kormánynál ezt elintézzem’1. Akkor harsogott a beszédbe a le- 'itatott korteshad: „Szabó Kálmán nem kell nekünk, Hegedűs a mi je­löltünk!“ Szabó Kálmán gimnáziu­mi tanárt mutatóba jelölte a hata­lom, hogy legyein „ellenzék", de ennek még a korteséit sem enged­ték a gyűlésre. A nagyságos urat azután soha többé nem látták, élte világát Budapesten egy szép budai villában. Eltartását fedezte itteni több mint Soo holdja, amelyen ma a jászkiséri Táncsics tsz tagjai gaz­dálkodnak s a tisaasülyi állami gazdaság dolgozói. ígérte, hogy egy éven belül villamosítják az egész községet, lesz vízvezeték. De ugyan ki fogta volna szaván? dl nép. izanazitánal megvá­lasztott Hazafias Népfront bizott- säg tagjaiban bíznak a dolgozók. Mivel köszöntötte őket Jászladá- nyon Zana Ferdinánd egyénileg dolgozó paraszt? — Meg vagyok elégedve a jelö- lésekkel. Van benne paraszt, peda- gógus, kisiparos— akiket eddig ta­nácsülésre sem hívtak meg —* munkás. Úgy bízom bennük, mint magamban. Tessék, mondja el más is, helyesli-e megválasztásukat. Ne úgy tegyünk, mint eddig, hogy csak hallgattunk, ha tetszett, ha nem és utána elégedetlenkedtünk. Jászalsógyörgyön a három fel­szólaló közt volt Nagy Mihály tsz tag. — Bn csak azt kérem. A bi­zottság tagjai olyan egyafcarattal dolgozzanak, mint ahogy megvá­lasztottuk őket. Hallgassák meg a középparasztckat is jobban, mint eddig. Ötiibie szíved, lelked Móricz Zsigmond, ha tapasztaltad volna, mennyire benne él a te népedben a hazafias összefogás érzése. Eb­ben a kicsi községben a gyűlés után hallhattad volna a vitát. — A Délibáb utcát összeifogva rendbehozatjuk. Csináljuk meg kö­zösen a járdát. — Miből? ■—1 A kövekből, amiket felszed­tek, hogy betonjárda épüljön he­lyette. — Kettesével rakjuk, akkor jó lesz. — Egyesével, mert úgy ér ki mi­hoz zánkig. — Úgy nem lehet, mert az ilyen öreget, mint én, lelököd a keskeny járdáról. — Emberek..-. Délután 5 órakor utcagyűlést tartunk., t Megegye­zünk. Ez a kezdeményezés a Hazafias Népfront gyűlésen indult el., Tóth István. „Népünk szabadsága és boldog élete mindnyájunk célja A tiszafüredi Dózsa mozgó szep­tember 26-ám, vasárnap délután rég nem látott dolgozó parasztokat gyűjtött össze a helyi Népfront Bi­zottság választó nagygyűlésre. A Himnusz, mellyel megkezdő­dött a nagygyűlés, már előre kife­jezte azt a gondolatot, amelyet Pef- rovies György községi tanácselnök az előkészítő bizottság nevében hangsúlyozott: „Lehetnek köztünk vélemény­beli nézeteltérések a részletekben, de, népünk szabadsága és boldog élete, mindnyájunk célja. S ebben az 1848-as szabadsághősök és az 1919-es forradalmárok utódai va­gyunk“, Petrovics György ezután javasa latot tett a Népfront Bizottság tag­jaira, melyet a megjelent dolgozók egyhangúlag elfogadtak. Ugyan­csak megválasztotta a nagygyűlés a járási, megyei és az. országos kongresszusára menő küldötteket, Perjési Sándor ref. lelkész a megválasztottak nevében vállalta a megbízatást. Németh Gábor köz­ségi párttitkár pedig hangsúlyozta, hogy a község párttagjainak és pártomkívüld dolgozóinak szoros összefogására van szükség a Haza­fias Népfront szervezetében a fel­adatok megoldásához. Nagy János tudósító.

Next

/
Thumbnails
Contents