Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-12 / 190. szám

1954 augusztus 12.

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

S

<A S-eiddiéhnidbd gUbkUébí é& Í<Uíla,dÁh.yi dalaid wtetäto-kat kidtiMnüdM-iaí iutaQtnabták

A begyűjtési minisztérium a négy szövetkezeti város és több község begyűjtésben élenjáró termelőszövetkezeteit és dolgozó parasztjait ajándékműsorral jutalmazza meg. Az első két előadást tegnapelőtt, augusztus 10-én Jászkiséren, a jászapáti járás beadásban élenjáró községében tartották meg. A község beadásban élenjáró tsz-tagjai, egyénileg dolgozó parasztjai kitörő tapssal kpszön- tötték a fővárosi művészeket: Balázs Jánost, Völcsei Kózsit, Lorencz Kornéliát. — Az ajándékműsort még aznap este, a jászladányi kulturházban is megismételték, a közel ezer főnyi egybegyült közönség is nagy örömmel köszönte meg a figyelmességet és a jó műsort.

Új földmüvesszövetkezeü bo tok nyílnak mág ebben a hónapban megyénkben

ÍVJ egyénkben ma már átlagosan 800 dolgozóra jut egy földrr űvesszövetkezeti bolt. Ez az arány azonban még nem kielégítő. Gyakori az üzletekben a túlzsúfoltság. Éppen ezért az áruellátás megjavítása érdekében még ebben a hónapban tovább bővül a bolthálózat. Tiszaföldváron augusztus 15-én nyílik meg egy élelmiszerüzlet, a homoki szőlőkben pedig földművesszövet'kezeti kisáruház nyílik. Jászladányban ugyancsak ebben a hónapban adják át a mintegy 300 ezer forintos beruházással készülő ruházati boltot.

A jelek szerint végre augusztus végére elkészül a szolnoki mezőgazdasági szaküzlet is, ahol különböző kisebb-nagyobb mezőgazdasági gépeket, növényvédőszereket árusítanak majd. A szaküzletet eredetileg még ezév elején át kellett volna adni, az építkezés elhúzódása miatt azonban csak most kerül erre sor. A szaküzlet mellett egy 15 vagon befogadókpességű raktár is épül, amely lehetővé teszi a nagy árukészletek elhelyezését is.

Úgy készül a kunmártoni középiskola, mint a Lucaszéke

Méq 1951-ben történt: Szolnok megye óvónőképzőt kapott, melyet Kunmártonban állítottak fel, tekintetbe véve azt, hogy a megye déli részén nem volt középiskola. Az óvónőképző egy osztállyal indult s ezt az általános iskola egyik különálló épületében helyezték el.

A következő évben újabb két osztály nyílt, mely nehezen bár, de kapott rrég helyet az általános iskola épületében. Világossá vált, hogy feltétlenül szükséges egy új iskolaépület felépítése Kunmártonban. Erre meg is történtek az intézkedések.

A szegedi tervezőiroda elkészítette az építkezés terveit 2,110.624 forint beruházási költséggel a Közoktatásügyi Minisztérium Beruházási Osztálya számára. Hosszas huza-vona után 1953 tavaszán meg Is indult az építkezés, melynek tervek szerint az elmúlt év szeptemberére kellett volna elkészülnie,

Az építkezés kezdetben hatalmas iramban haladt, később ez az iram alábbhagyott. Ekkor az átadás időpontját is elhalasztották 1953 decemberére. Augusztus végén azonban az építkezés leállt. Ekkorra már az emeleti falak is fel voltak húzva, csupán a tető hiányzott róla.

Ekkorra azonban az Óvónőképző már teljesen kifejlődött, minden osztálya megindult. Sőt: gimnáziumot is kapott Kunmárton, melyet az épülő képző mellett helyeztek volna el, egyelőre ugyanazzal a tanári karral. Nagyon nehezen meg tudtuk kezdeni a tanítást. Az egyes osztályok szétszóródva az általános iskolák helyiségeiben (ami természetesen igen komoly mértékben gátolta az általános iskolák munkáját is, hiszen ott délután kellett így tanítani), tanári szoba, szertár, igazgatói iroda egy 5x5 méteres helyiségben összezsúfolvr

Az építkezés pedig ezalatt állt. Jöttek az őszi esők, a fagy, a hó, nem kezdték meg a munkát. Azt mondanunk sem kell, hogy menynyire „használt“ ez a tető nélküli épületnek. (Igaz, hogy amikor a hóvastagság az egy méter felé közeledett — nagy költséggel lehányták róla a havat.)

Közben persze állandóan Ígérték az építkezés újból való megkezdését. Ekkor azt mondták, hogy a nyár közepére készen lesz az épület. Április közepén valóban megindult az építkezés. Az ott dolgozók száma azonban már kezdte sejtetni, hogy ebből nem igen lesz sen mi. Berakták az ablakokat, bevakolták a földszint egy részét, — persze a tetőt nem készítették. Július elején már csak arról beszéltek, hogy szeptemberre átadnak annyi termet, amennyi a tanítás megindításához szükséges, a többi majd az év során.

Július közepén az építkezés ismét leállt. Az iskolai év megindulása itt van a nyakunkon. Most kezdhetjük elölről a tavalyi vándorlást, hiszen a képző mellett a gimnázium is három osztállyal működik immár. Más megoldás nem lévén, öt helyen lesznek osztályaink és ha minden jól megy, tanáraink komoly esélyesként jöhetnek számításba a következő olimpiára történő válogatásoknál, mert ha az egyik osztályból kijőve, át akarnak érni idejében a másik részen levő osztályba, komoly gyorsfutó teljesítményeket kell tőlük várnunk. Nem is szólva arról, hogyan fognak beférni az 5x5 m-es tanári-igazgatói-szertár-fogadószobába, tekintettel arra, hogy a meglévő hét tanár mellé újabb hét kartárs nyert hozzánk beosztást. (Valószínűleg sorsolási alapon fogjuk eldönteni, ki tartózkodhat bent, vagy helyjegyet fogunk osztani.)

(Enyhítő körülményként jegyzem meg, hogy az Építővállalat most megígérte: októberre — ha mást nem is — tetőt készítenek a leendő iskolára. Hogy az átadásra mikor kerül sor, arról már álmodni sem merünk.

Most már csak arra lennénk kíváncsiak, ki ezért a felelős, s nem lehetne-e valamit tenni, hogy ha most már nem is, de belátható

időn belül készen lenne az iskolánk?

Filep István, girrm. tanár, Kunmárton.

Megyénk dolgozói az árvízkárosultakért

Megyénk dolgozói újabb és újabb adományaikkal adják tanujelét ár- vízsujtott testvéreikkel vaió őszinte együttérzésüknek.

MESTERSZÁLLÁS kis község a kunmártoni járásban, de lakói áldozatkészek, amikor dolgozótársaik megsegítéséről van szó.

AZ ÚTTÖRŐ TERMELŐSZÖVETKEZET tagjai elhatározták, hegy 10 sertést küldenek a károsultaknak. Tóth István általános iskolai tanár pedig egy sertést ajánlott fel.

*

A CSÉPAI ALKOTMÁNY TSZ- ből 10 mázsa búzát, 5 rr ázsa kukoricát. A Harcos tsz-ből 5 mázsa búzát, 5 mázsa kukoricát és 5 mázsa árpát küldenek a Dummel- lékre.

*

A KUNMÁRTONI DISZ szervezet előadást rendezett, melynek bevételét, 512 forintot felajánlották.

•

A JÁSZÁROKSZÁLLÁSI földművesszövetkezet 41 alkalmazottja 2460 forintot adott a dunamellékiek kárának enyhítésére. Fodor Ferenc fizetésének 14 százalékát, Nemoda József 13 és Faragó László 14 százalékát ajánlotta fel.

*

A PUSZTAMONOSTORI körzeti földművesszövetkezet vezetősége is megértette a gyors segítés fontosságát. Farkas József 1 mázsa, Langó János 50 kiló gabonát adott. A vezetőség többi tagjai pedig pénzbeli segítséget nyújtanak.

*

A CSERKESZÖLLÖI MNDSZ és VÖRÖSKERESZT szervezet együttes előadást tartott, melynek tiszta bevételét, 823 forint hatvan fillért a Duna árja által sújtott lakosság segítésére adták.

•

AZ ALATTYÄNI VÖRÖS CSILLAG TSZ tagsága munkája fokozásával igyekszik segítséget nyújtani a dunamenti lakosoknak. A gabonabetakarítást az elsők között fejezték be. Gabonájukat egyenesen a cséplőgéptől szállították a begyiijtőhelyre. Búza- és árpabeadási kötelezettségüknek már eleget tettek.

Ezenkívül 5 mázsa búzát is juttattak bajbajutott munkástársaiknak.

*

javára. Hétszáz forint gyűlt össze, melyet már el is küldtek részükre, A táncmulatság rr egszervezésében jó munkát végzett Behán Ferenc-* né, a kultúrotthon igazgatója é* Kun Jánosné MNDSZ-tag. Dicséretet érdemelnek a Kulcsár testvérek, akik ingyen szolgáltatták a zenét és ezzel járultak hozzá a nemes célhoz.

A község dolgozó parasztjai is átérzik a segítés fontosságát és állam iránti kötelezettségük példamutató teljesítésével is igyekszenek a károsultakat segíteni.

Jogos Sándor tanácstag gabonabeadását már 100 százalékig teljesítette. Ezenkívül 50 kiló búzát a károsultak részére is juttatott.

KISÚJSZÁLLÁSON AZ MNDSz aktívái végeznek gyűjtést. Ennek eredményeként az Ady tsz egyik tagja, Kun Lajosné 100 forintot adott. Elmondotta, már nagyon várta, mikor keresik fel a gyűjtők, mert átérzi, hogy az ország minden dolgozójának kötelessége segíteni a bajbajutottakon.

*

A FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZ- dolgozói rendkívüli röpgyűlést hív tak egybe és elhatározták, ho fizetésük 5—10 százalékát adják kárt szenvedettek javára.

A SZOLNOKMEGYEI T MÉNYFOKGALMI VÄIXA szállítási brigádja kapta az al' levelet:

„Az általuk küldött csőm megkaptuk és kívánságuknak felelően egyik árvízkárosult gozónk 3 éves kisfiának juttatt Dolgozónk ásványrárói. Ebi községben elsőnek törte át a vi gátat melynek következtében egész Szigetköz és Győrnek része is víz alá került. A lakóházak 80 százaléka rombadőlt, köztük terményfelvásárlónké is. Hét gyermeke van s minden holmijuk a ház romjai alá került.

Az ajándékot nem akarjuk megköszönni, mert nincs is az a köszönet, mellyel ki tudnánk fejezni azt az érzést, melyet bennünk az önök szerető gondoskodása kiváltott. Jó érzés látni, hogy a terményforgalmi vállalatok dolgozói, bár egymástól messze, de egy közös célért dolgoznak s együtt osztoznak egymás örömében és bánatában.

A TISZAKÜRTI kulturotthonban augusztus 8-án este táncmulatságot rendeztek az árvízkárosultak

Győr Sopronmegyei Terményforgalmi V. Szakszervezeti Bizottsága.“

A FINOM1ENYERÜ KOVÁCS

Irta. VASEK KÁNA, államdíjas csehszlovák író

Y olt egyszer, hol nem volt, volt

" egyszer egy kovács, úgy hívták: Óta Vlach. Sokszor megmondták neki, hogy rossz mesterséget választott, mert élete csupa kínlódás lesz: a kalapácstól megkérgese- dlk majd a tenyere, ráadásul a kovácsműhely lármájától meg is süketül. Vlach, a kovács azonban nem törődött ezzel, szerette mesterségét, kalapácsát, szerette a kovácsműhely kohójának eleven tü- zét, az eleven fémet és a fülsiketítő kalapácsütéseket a legszebb muzsikának tartotta.

Igaz, a kovácsmesterség nem volt könnyű és a pöröly forgatástól Vlach kovács tenyere valóban meg- kérgesedett, napi munkája után pedig nem egyszer úgy érezte magát, mint akit összetörtek.

A falusi kovácsműhelyben lovakat patkóit, kocsikat vasalt, az üllőn élesítette a földművesek szerszámait, kerékre való abroncsot hegesztett. Legjobban az tetszett neki, hogy a tűz segítségével le tudja győzni a vas és az acél keménységét és kalapácsa ütésével akarata szerint formálja, egyenlíti azt. Büszke is volt a tűzre, mert az szolgája volt és nem ura.

Y lach fiatal évei így múltak el ” a falusi kovácsműhelyben,

szorgalmas munka közben. Megszokta az üllőről szertepattanó szikrák fényét, a kalapács örökös lármáját. Azután elérkezett a nap, amikor búcsút vett mesterétől és a kedves kovácsműhelytől, ott a fűvel benőtt piactér sarkán. Világot akart látni, sokat tapasztalni, arra vágyódott, hogy gyárban dolgozhassák. Azt hallotta ugyanis, hogy ott nem olyan nehéz a kovács munkája. Hallott a génlakatosokról. amelyek fáradság nélkül 'készítenek nemcsak lópatkót, hanem sok- tonnás vas- és acélformákat is. Arra vágyódott, hogy ilyen gépek mellett dolgozhassák és elindult, ki a nagyvilágba.

De sokat járt-kelt, de sok helyen kilincselt, hogy munkához jusson! Akkoriban azonban a szerencse nagyon fennhordta az orrát: csak a magas körökben érezte jól magát, inkább a gazdagok kegyét kereste, mint az egyszerű szegény emberekét. Ota Vlach, a kovács, sok gyárat bejárt, míg végre rámo- solygott a szerencse. Prága Liben

ravská-gyárban történetesem ko- vácsi-a volt szükség a mozdonygyártásnál és így Vlach barátunknak végre alkalma nyílt, hogy megismerkedjék az első gőzkalapács- csal,

A rra azonban már nem nyílt alkalma, hogy dolgozzék is ezzel a géppel. A gyárban megint csak olyan fanyelű kalapácsot nyomtak a kérges kezében, amilyennel a falusi kovácsműhelyben dolgozott és meghagyták neki, ezzel a nehéz kalapáccsal egyengesse ki a bádogot, meg a mozdony alkatrészeket, amelyeket a kazánüzem készített.

Mit lehetett tenni? Vlach, a kovács szomorú lett, mert a Cesko- moravskában ahelyett, hogy a fá- radságkímélő technikába avatták volna bele, még az eddiginél is nehezebb munkát kellett vállalnia. Tenyerén a kéreg napról-napra vastagodott és lassan olyan kemény lett, mint az acél. Hullott a veríték az öntött egyengetőüiapra és hullottak a pörölycsapások ezrei a vas ezernyi görbületére.

Vlach, a kovács így lett egyengető. Addig kalapálta a vasat, amíg síma lett, mint a gyalult deszka; de a deszkára kishíján ő maga feküdt rá, úgy kimerítette a mindennapi munka. És bár azelőtt szerette a tüzet, most gyűlölni kezdte, mert a tűz heve már nem segítette, hanem még nehezebbé tette munkáját.

Mert a gyárban a tűz Vlach kínzójává, urává vált.

Vlach kovács ugyanis nagy rémületére észrevette, hogy a villamos ívhegesztő okozta forróság megtámadja a mozdonykazán alkatrészeit, elgörbíti és eredeti formájukból kivetkőzrteti azokat. — Gyakran egészen kétségbeesett tanácstalanságában és nem tudta, hová üssön előbb a kalapáccsal, hogy az alkatrész visszanyerje eredeti, helyes alakját. Ha az egyik oldalra ütött, az anyag a másik oldalra ment át.

A mesékben szerepelnek derék

^ anyókák, jóságos tündérek, okos, kedves álltatok, csupa jóindulatú teremtmény, akik a legnehezebb pillanatokban a súlyosan megpróbált hős segítségére sietnek. A mi kovácsunk azonban nem ismert semmiféle erdei tündért, sem derék, jóságos anyókát. Senki sem szánta meg gyötrelmében, senki sem adott neki tanácsot munkájában. Továbbra is ütötte pörölyével a mozdonykazán elgörbült darabjait, tovább áztatta verítékével az öntött egyengetőlapot.

Míg azután egyszer ... (így történik ez mindig a mesékben.) Míg azután egyszer nagy változások kezdődtek a gyárban és az emberekben is, a munkások saját tulajdonukba vették a gyárat és maguknak kezdtek dolgozni.

— Többet és jobbat kell gyártanunk, mint gyártottunk az uraknak, — mondogatták a munkások. — Jobban át kell gondolnunk a munkát, meg keli javítanunk, meg kell szüntetnünk a kínlódást. Olcsóbban kell termelnünk.

És nagyobb kedvvel, okosan láttak hozzá a munkához. Óta Vlach, a kovács és egyengető is egészen másképpen látta feladatát. Most kezdte csak igazán nyugtalanítani a gondolat, hogy nem bír régi segítőtársával, a tűzzel. Tűnődött, hogyan nyerhetné vissza a tűz hasznos tulajdonságait, hogyan állíthatná szolgálatába forróságát. Gyakorlatból tudta, hogy mi mindenre képes a tűz, de nem volt elég iskolai képzettsége ahhoz, hogy jártas legyen a fémkohászati technológiában. Azt azonban tudta, hogy az anyag, amellyel dolgozik, eleven. Úgy is beszélgetett vele, mint elevennel.

Megértjük, hogy nem mindig udvariaskodott az anyagokkal, különösen olyankor nem, amikor a sok görbülés miatt porolt velük. Amikor például egy moz- donytűzszekrényt kapott egyenge- tésre, elkomorodott és így szólt hozzá:

^-Na, jól elbántak veled! Vájjon

ki látta el így a bajodat?

Egy szép napon tűnődve állott a munkadarab előtt, de nem kérdezte: „Ki görbített meg így?“ hanem röviden és bölcsen szólt:

— A tűz forgatott ki formádból, a tűznek kell megint kiegyenesítenie!

És habozás nélkül fogta a hegesztő-égőfejet, meggyujtotta és acetiíléngáz- és oxigénlánggal kezdte hevíteni a munkadarabot. Ide- oda járt az égő és az anyag a hő hatására elkezdett dolgozni. Kiterjedni kezdett és összezsugorodni. A domborulatok homorulatokká alakultak át és fordítva, aszerint, hogy a hő hogy járta át a fémet és az hogyan hűlt ki. Ezután türelmetlenül eloltotta az égőt és ahogyan mondani szokták, még azon melegében mérni kezdett. De jaj, újra átkozódnia kellett, mert a munkadarab most a túloldalon görbült össze-vissza.

Már-már abba akarta hagyni a próbálkozást: de bízott a tűz jótékony segítő erejében és így mégsem engedett. Megvárta, amíg kihűlt a munkadarab és akkor újra mért. És lám, egyenes lett, mint a gyalult deszka!

Y lach, a kovács lett a győztes, ’ A tűzből, amely eddig ura volt, ismét szolga lett és híven szolgálta őt. A tűz segített helyreigazítani azt, amit maga rontott el, a tűz melege kiegyenesítette azt, amit előbb elgörbített. A kazánüzemben valóságos forrongás tört ki. A munkások csodájára jártak, hogy Vlach kalapács nélkül egyenget és ráadásul oyan gyorsan, hogy nem győztek eleget álmélkodni. Akadt, aki meg is kérdezte tőle, micsoda bűvészkedés ez azzal az égővel? Vlach valóban bűvésznek bizonyult: hihetetlenül rövid idő alatt egyengette ki a leglehetetlenebb görbüléseket is és boszorkányos égőjét úgy forgatta, hogy az órák egyszeribe percekké zsugorodtak. Kezdte lealkudni a munkaórákat a mesternél:

— Miért akarsz nekem húsz órát elszámolni, mikor az egyengetés

csak két órában telt? — kérdezte és közben mosolygott.

Mindez azonban már régen történt. Van annak vagy két éve is. Azóta a nehéz kalapács helyett világoskék lángú autogénégő van a kezében. A műhelyben pedig a fülsiketítő lármát Vlach legjobb barátjának, a tűznek sustorgása váltotta fel. Vége volt a kínlódásnak, tenyeréről eltűntek a kérges bőr- kemétnyedések És Vlach kovács el is dicsekedett vele, hogyan érte el mindezt.

pedálom, a képzett emberek, akik értettek a technológiához és a kohászattanhoz, nem nagyon siettek, hogy az új egyengetési módszert megvizsgálják és tökéletesítsék, — noha a mesékben ez így szokott történni, — ez azonban nem vette el Vlach munkakedvét. Kitartott, munkamódszerét saját maga tökéletesítette, bejárta az egész országot és rekordidő alatt kiegyengetett olyan darabokat is, amelyeket mint hulladékot már beolvasztásra szántak.

És az idén, egy szép tavaszi napon — így szokott ez lenni a mesékben is — .hősünk az államfő meghívására elment a Várba. Ebben a várban-nem uralkodott valamilyen jóságos király, nem, a Várban egy munkás- elnök lakott. És Vlach nem is királykisasszonyt kapott feleségül — mint a mesékben —, hanem az elnök Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki a tűzzel végzett jó munkájáért.

Ezt bizony sokan látták, jómagam Is ott voltam. Nagy ünnepséget tartottak és elképzelhetik, milyen boldog volt Óta Vlach!

És elhihetik nekem — bár a mesékben ez igen valószínűtlenü! hangzanék —, hogy ennek a mesé- beillő, fürge kovácsnak olyan finom a tenyere, mint a plébáno« úré. Nincs azon egyetlen bőrkemé- nyedés, a nehéz munka legkisebb nyoma sem. ö az első finomtenyerű kovács, és aki nem hiszi, menjen el Prága-Lidenbe, a CKD-Sokolovo kazánüzembe és szorítsa meg a kezét.

Amiért ő is hozzájárult ahhoz, hogy ne legyen több nehéz munka a világon és az emberek úgy élhessenek, mint a mesékben,