Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-23 / 198. szám
I jjwrwrr» rnrmr it rr—r“------Ha rminckettedik csípés JÓ LESZ MEGG A Jász-Kon Kakas örömmel kukorékolja ki, hogy Jászalsógyörgyön Béke és Kossuth tszcs, néven két I. típusú termelőcsoport alakult. Tagjai nemrégiben tartották meg alakuló közgyűlésüket és máris hozzákezdtek a sürgető mezőgazdasági munkához. Mindkét tszcs, fogatai hordják az istállótrágyát a földekre és rövidesen megkezdik a mélyszántást SZATIRIKUS OLDAL 1954 augusztus 23 Szomorujáték eey felvonásban egyes turkevei és mezőtúri termelőszövetkezetekben Addig húzzák-halasztják a csíp lés be fejezését a kunmártonl Járás elmaradt cséplőbrigádjai, hogy lassan a szakálluk is kinő, olyan sokáig tart a cséples Altkor pedig még nehezebb lesz a munka: képzeljük el, hogy az asztagos saját sza- kállát tűzi villára — kéve helyett, az ete tő szakállát pedig direkt tel kel kötni mint a boci farkát, nehogy a dobra csava rodjon. Cini cint cincog ... A jászberényi Asztalosipari Vállalat termelési értekezletén és másutt elpanaszolták a dolgozók, hogy a jászberényi villanymalom őrleményeiben sok az egér, (persze liszt is van benne). ív ^ ív pr.bo papa- Er mégis csak sok: Ha mégegyszer háborgatni merik ezek a barbár emberek 'a család nyugalmát, felbontom a malommal kötött lakásbérleti megállapodásomat.. EZ A CSIGA IS EGYIK BÜZAKERESZT: — Mit csináltál ia szemeddel Keresztecs- ke? MÁSIK BÜZAKERESZT: — Lassanként elveszítem. EGYIK BÜZAKERESZT: — Talán rajtafelejtetted valakin? MÁSIK BÜZAKERESZT: — Ugyan, ne viccelődj. Te sem állsz különbül, EGYIK BÜZAKERESZT (só» hajtva): — Bizony olyan kedvem, van, mint mikor valakit akasztani visznek ... Beleőszülök a szemveszteségbe, rr.eg a várakozásba, míg elcsépelnek. (Kicsit felemeli egyik oldalát s a tűző napon jól látszik, ■ ahogy valóban szürkül, kóhhad a dereka is). MÁSIK BÜZAKERESZT: ■ Vigyázz, minél kevesebbet mozogj, — most is kihullt egy csomó szemed. EGYIK KERESZT: — Úgy el vagyok keseredve. Lassan már sírni sem tudok, mert nem lesz szemem. MÁSIK BÜZAKERESZT: — Hát hálátlanok tudnak lenni az emberek! — Mennyi sok szépet, jót mondott rólunk a „Rák-brigád“, hogy így az áldott búzaszem, úgy az acélos búza, amúgy az élet, meg milyen szép cipó lesz belőlünk... És itt van. Sülünk, rogyadozunk, senyvedünk, sápadunk a napon, — sőt az elmúlt napokban m ár halálszagot is éreztem az esőzések után ... Mintha rothadni kezdtem volna .., EGYIK BÜZAKERESZT: — Te is?.., Én is, csak restelem neked mondani. TIZEDIK BÜZAKERESZT: (aki eddig féloldalra dűlve nyög- décselt és egyre roskadozva nézte, mint hullanak, hullanak tízével, százával a szemei, ahogy a vásott szellő bele-belekapott,) Mennyire fogadkozott pedig az én brigádom is — a „Szájhős“ brigád, — hogy augusztus 20-ra zsákban leszek. EZREDIK BÜZAKERESZT: Bennünket a „Lajhár“ brigád hanyagolt el. Pedig de régen vágyom már rá, hogy találkozzam.' Dobocs- kámmal, az én kedves gavallérommal. m De megsergetne, visszarázna az életbe még innen a sír szájából is . s, Aztán örömmel engedném szemeimet a zsákokba. TÍZEZREDIK KERESZT: — Ne is fájdítsátok a szívemet, ügy haelszállította volna olyan gyorsan a turkevei földmflvesszövetkezet részére faladott paradicsomot és paprikát Tiszaburá ről és Törökmiklósról, mint a MÁV, Any- nyira „gyorsáruként” érkeztek meg a gyű mölcsok, hogy a szilva cefrévé vált, a paradicsom pedig megrothadt a lassú szá llftás következtében. Dicsérjük az eszét ragszom már én is a „Szószegő“ tsz. vezetőire. Azok is Ígérgettek fűt-fát, csak úgy zengett a gyűlésterem, mikor kajabálták: „Augusztus 20-ra nem lesz csépe- letlen gabona nálunk,.. Ezen a téren kihívjuk versenyre a világ összes termelőscoportját, azokat is, amelyek a jövőben alakulnak. Nem engedjük ki kezünkből a versenyzászlót, amelyet majd ebben a versenyben fogunk megnyerni, Javasoljuk, hogy vállalásunkról értesítsük a Szabad Népet, a Néplapot, sőt megkérjük a könyvelő elvtársat, nézzen utána, hány megyei lap van az országban és azokat is mozgósítsa felajánlásunk tudatosítására.“ .. és most augusztus 24-ike, ahogy az esti szellőtől hallottam, még százezrével várjuk a jószerencsét. Találgatjuk, mennyien kerüljük el, hogy egerek, hörcsögök lakmároz- zanak belőlünk.., Pedig de szerettem volna szép piros cipóként Hümmögő tsz. tag asztalára kerülni, vagy a fiáéra, aki Pesten él m ár családjával és azokat a pompás kombájnokat gyártja a tsz. parasztoknak. SZÁZEZREDIK KERESZT: — Nem tudom, milyen gombát evett a mi elnökünk, Csökönyös Dániel. Aratásig mindig azt a nótát verk- lizte: „Mert elvtársak új módszerekkel kell dolgoznunk, hogy eredményeket érjünk el.“ Nézze nek csak oda Kereszt-kartársak — ilyen az új módszer a mi szövetkezetünkben. (Elő-, hát- és oldaltérben mindenütt cséplőgépek. Mindegyik felé hosszú szekérsor baktat, mindegyik mellett ugyanannyi szekér áll. Az első szekérről izzadva hányják a kévéket a dobba, azalatt a többi szekér alatt horkolnak a fogatosok, míg rájuk kerül a sor), KÉTSZÁZEZREDIK BÜZAKERESZT: — Én már nem birom tovább! Jajj, végem! (Ahogy az utolsó szót kimondja, maradék szemeit is kihullatja az áldott kunsági földre, amelyet olyan sok fáradsággal, igyekezettel műveltek meg a tsz. tagok. A föld háta megborzong, nem szokta meg, hogy csak így szórják rá a búzát. A kétszázezredik kereszt példáját mind többen követik. A búzaszemek már a fény, vagy árnyék hatására is ki-peregnek, vagonszám terülnek el a földön ,, > Egészen előtérben Csökönyös tsz. elnök berzenkedik az előleget váró tsz. tagokra: „Hiába mondják, hogy többre számítottak, mert szép voll a búzánk... A kalásznak nem tudunk parancsolni: kevés volt benne a szem ,, Ebben a pillanatban hanyattvágódik az elnök: akkorát gurított, hogy sajátmagát leütötte a lábáról. A függöny úgy marad. Tóth. cA kunéul nyíl A szolnoki Ünnepi Vásáron so« kát járkáltam. Mentem körbe- körbe s magamban mosolyogtam a sűrű sorokban hömpölygő sokaságon, illetve azokon, akik egymás hegy én-hátán tülekedtek a jobbnál-jobb, szebbnél-szebb árukkal megrakott pavilonok előtt. Majd máskép lesz délután —» gondoltam — én akkor fogok vásárolni. Akkorára kilki megveszi magának, amit akar s nekem nem kell préselődni, nyakkendőt, gombot szaggatni. Odaállok a pult elé és nyugodtan válogathatok. Tényleg úgy lett, „ahogy azt j,Móricka elképzelte“, Se délután, se másnap nem volt olyan könnyű dolog a vásárlás. Mikor aztán kijöttem a béketűrésből — tudniillik megszűntem fensőbb- séges nyugalommal nézni, ahogy mások beszerzik maguknak a kívánt portékákat, — szó köztünk maradjon, — én lettem a legádázabb tülekedő. Egy napszemüveg, egy ing, és egy zakógomto bánta meg, hogy gyámoltalankodtam és halogattam a vásárlást. Úgyszintén ünneplő nadrágom is az új szabótechnikát megszégyenítve vasa- lódott ki — keresztsorosan a vásári tanácsadó irodában. A városi tanácsház előtt gondosan rajzolt nyilakkal jelzett táblák mutatták: menjek be a kapun, arra van a tanácsadó iroda. Beléptem, s kerestem, melyik szobába Irányít egy másik nyil. Ugylátszik azonban a nyil tréfás kedvében vblit, mert kövérpirosra változva oda vezetett, ahová istentől felkent királyaink is gyalogszerrel közlekedtek. Megkönmyebűlten kerestem tovább az irodát. VÁSÁRI BOGÁNCSOK ... meg a közös vagyon iránti megbecs ülését annak a kombájnvezetönek, aki megengedte azt a gondatlan'munkát a törökmiklós! gépállomás kombájnjával. — Úgy tömték egész kévével a vágószerkezetet, hogy az össze-vlssza görbült, sót később össze is tört.' Hogyne, mikor egy lelkiismeretlen dolgozó még a villát is „beadagolta” a kombájnnak — a kévével. ki sokat jött,ment, vett a vásárban, bizonyosan szedett össze egy két bogáncsot, melyek letép- hetetlenüi ráakaszkodtak, akárcsak az árokparton járt volna. A jpompázó virágoskertben is megérleli termését így nyár végén a szúrós gyomnövény, ha new.' jó a gazda és nem irtja őket. Ne hagyjuk elsza« porodni a bojtorjánt, * íi Már régen hajszolok egy gyerekágyat s mondanom sem kell, hogy verebet lehetett volna velem fogatni, mikor a vásár megnyitása előtt való napon, a kar-» cagi Kisker Ságvári Endre úti sátorpavilonjában felfedeztem a régóta keresett holmit, Kétfajta is volt: egy olcsóbb 160 forintért s egy drágább, jobb« kivitelű 230-ért, Másnap, merem állítani az első vásárlátogatók között voltán.'. Nem bírtam volna elviselni, hogy más is vesz előttem a jobbik fajta gyerekágyból s én nem válogathatok bennük kedvemre. Hat órakor már ott őgyelegtem a karcagiak pavilonja előtt s vártam, hogy előkerüljön a pénztáros. 7 órakor előkerült s azután tüneményes gyorsasággal ment minden, Nyolc órakor, t— a körülbelül háromnegyedórát tartó családi kollektív vita után »— irár ki volt jelölve az ágy végleges helye a szoba egyik előkelő szögletében. Kilen órakor már állt az ágy négy oldala. 10 órakor családfői tekintélyem kockáztatásával kijelentettem, hogy a négy oldalnál többet nem is lehet összerakni belőle, 10 órakor a magamból és a szaktekintélynek örvendő szomszédokból álló konferencia úgyanerre az álláspontra jutott. Tíztől délig taligára raktam és visszahordtam a környékből tarhált szerszámokat. Jlyen előztrények után bátorkodtam már a koradélutáni órákban visszamenni a karcagi pavilonba, gondoltam, megkérdezem az eladókartársat szégyenszemre, hogyan kell összerakni a kiságyat. Végtelen udvariassággal kijelentette a svájcisapkás, kékköppenyes fiatalember, hogy ne is kísérletezzek vele. ök ugyan nem próbálták még összerakni (nincs gyerek a családban), de már hárman a szerencsés vásárlók közül ugyanezt kérdezték, i i—» Mi nem vettük át az ágyakat kérem csak eladtuk ■— mondta még. »— Egész biztos hiányzik belőle a fenéktartó rész, mert a helye az megvan «— közölte velem, gondolván, hogy ezzel végleg megnyugtat. Persze nem nyugodtam meg, hanem néni megjegyzést tettem arra, hogy ilyen esetben leértékelik az árut és engedményt adnak a vásárlóknak, ha másképp nem megy az üzletvezető kartárs zsebére. — Azt nem *—1 mondja 6 «— még mindig végtelen udvariasan. Ellenben nagyon szívesen visszavesszük az árut, csak tessék visszahozni •—* fejezte be a társalgást. Jelétadva annak, hogy verébnek nézett. Tényleg igaza volt. Egy ismerős asztalos 40 forintért megcsinálja a fenéktartót s már két hét alatt kész lesz, 4
