Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

11)5-1 augusztus 20. S2ULiiiOiviut.uigl NÉPLAP a (Folytatás a 4-tk oldalról) és felettesei — tanácskozási joggal — meghívás nélkül is részt vehet­nek a végrehajtó bizottság ülésén. A miniszterek (országos hatáskörű szerveik), továbbá a felettes szak- igazgatási szervek kiküldöttei az ügykörüket érintő napirendi pont tárgyalásán — tanácskozási joggal — ugyancsak részt vehetnek a végrehajtó bizottság ülésén. A végrehajtó bizottság köteles rendszeresen beszámolni műkö- déséa-őíl az őt megválasztó tanács­nak és a felettes tanács végrehajtó bizottságának, a fővárosi, a megyei és a közvetlenül Elnöki Tanács alá rendelt városi tanács végrehajtó bizottsága pedig <? minisztertanács­nak. A tervezet részletesen intézkedik a végrehajtó bizottság elnöke és titkára feladatairól és kötelességei­ről. A végrehajtó bizottság szakigazgatási szervei A tanács hatáskörébe tartozó szakigazgatási feladatokat a végre­hajtó bizottság szakigazgatási szer­vei látják el, amelyek egyrészt a végrehajtó bizottság, másrészt a felettes szakigazgatási szervek alá­rendeltsége alatt állnak. A szakigazgatási szervek önálló /intézkedési, irányítási és hatósági jogk őrrel vannak felruházva és a jóváhagyott terv és költségvetés, továbbá a megállapított létszám és béralap keretében önállóan gazdál­kodnak és intézkednek. A szakigazgatási szerv működé­sének eredményességéért a végre­hajtó bizottság és a felsőbb szak- igazgatási szerv (minisztérium, or­szágos hatáskörű szerv) egyaránt felelősek. A szakigazgatási szerv rendelke­zéseit a végrehajtó bizottság és a felettes szakigazgatási szervek meg­semmisíthetik, illetőleg megváltoz­tathatják. A tanács kapcsolata a tanács alá nem tartozó szervekkel A tanácsnak, a végrehajtó bizott­ságnak és a szakigazgatási szervek­nek a jogszabályok által meghatá­rozott hatósági jogkörükben hozott határozatai és rendelkezései a ta­nács alá nem tartozó állami szer­vekre is kötelezőek. A tanács és a végrehajtó bizott­ság ellenőrizheti és beszámoltat­hatja azokat a szerveket, amelyek közreműködnek a lakosság gazda­sági, szociális és kulturális szük­ségleteinek kielégítésében. A tanács és a végrehajtó bizott­ság kezdeményezéseket tehet, véle­ményét nyilváníthatja, azonban az alá nem rendelt szerveknek a ta­nács feladatkörébe nem tartozó ügyekben utasiíást nem adhat. Vé­leményét, észrevételeit a tanács alá nem tartozó szervek feletteseivel közli. A tanács és a végrehajtó bizott­ság működési területén — a fegy­veres testületeket kivéve — vala­mennyi állami szerv tevékenységét figyelemmel kíséri a dolgozók ér­dekében hozott olyan szociális, kul­turális, egészségügyi és munka­ügyi szabályok megtartása szem­pontjából, amelyekkel kapcsolatban nincs hatósági jogköre. A közbiztonság előmozdítása ér­dekében a rendőrségi szervek köte­lesek a tanács és a végrehajtó bi­zottság ülésén a közbiztonság hely­zetiéről beszámolni. A tanács és a tanács alá nem rendelt szervek egymáshoz való kapcsolatára vonatkozó részletes szabályokat a minisztertanács ja­vaslatára az Elnöki Tanács álla­pítja meg. Köszönt jük a munkás—paraszt találkozók résztvevőit | MA NAGY ÜNNEPET ÜL~T megyénk népe. Augusztus 20-át, Alkotmányunk öt esztendős év­fordulóját köszöntjük. Üzemeink­ben, a községekben, állami gazda­ságokban, gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben lázas készülődés előzte meg ezt a na­pot. A munkások és a parasz-t tok rr.a ünnepi találkozókra jön­nek össze és mivel is köszönt­hetnék egymást szebben, mint vállalt feladataik valóraváltásá- val, üzemekben a tervek teljesí­tésével, a földeken pedig a ga­bonabetakarítás befejezésével. Igazi örömünnep ez a mai nap. Füzesi József, a jásziványi tanácselnök büszkén jelentette, hogy befejezték a cséplést, és 100 százalékig teljesítették beadási­kötelezettségüket. A jásziványiak bebizonyították, hogy szavukat tartó emberek, és minden ere­jükkel segítik megvalósítani, a mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló^ párt- és kormányhatározatot. Résztkértek abból a nagyszerű munkából, amely a munkásosz­tály segítségével a mezőgazdaság korszerűsítését, a bő termés el­érését, egész népünk jólétének emelését tűzte célul, A KOTELEKlI Petőfi ter­melőszövetkezet tagjai ennek a napnak tiszteletére befejezték a cséplést. A tagok életében ez az esztendő a bőség éve lesz. Szá­mításuk szerint egy munkaegy­ségnek 72 forint lesz az értéke, „Nem feledjük el, hogy ered­ményeinket jórészt a munkás- osztály áldozatkész segítségének köszönhetjük'1, *— írta hozzánk küldött levelében Sík Ödön, a szövetkezet elnöke. Karcagon, a termelőszövetke­zeti város dolgozó parasztjai ha­sonló módon nagy igyekezettel készültek a munkások-parasztok találkozójára. Az Április 4. tsz. tagjai egész évi sertésbeadási kötelezettségüket kiegyenlítették. Ilymódon viszonozzák az őket patronáló jászberényi Aprítógép­gyár munkáskollektívájának se­gítségét, Igazi nagy ünnep a mai nap. | BENE KAROLY I szolnoki 17 holdas középparaszt ma már az Üj Élet tsz.' tagjaként köszönti Alkotmányunk ötesztendős év­fordulóját. öt is, mint Szelevény, Abádszalók, Jászkisér. község jónéhány egyénileg dolgozó pa­rasztját, a közös gazdálkodás eredményei győzték meg. Ezért választották az új utat. A szolnoki Papírgyár dolgozói levelet írtak a kunhegyesi Vö­rös Október tsz. tagjainak. ,,For­ró szeretettel várunk benneteket. Ünnepeljünk közösen, mondjuk el egymásnak eredményeinket, és tegyük még erősebbé a mun­kás-paraszt szövetséget.“ — A szolnoki Járműjavító munkásai a kunmártoni Zalka Máté tsz. tagjait látják vendégül. | AUGUSZTUS 20.| a munká­sok és parasztok ünnepe. Kö­szöntjük ezen a napon a munkás, paraszt találkozók résztvevőit, s kívánjuk, hogy minél nagyobb eredményekről adjanak számot egymásnak, szórakozzanak, ün­nepeljenek vidáman. Két község két vezetője az államiránti kötelezettség teljesítéséről A begyűjtési versenyben me­gyénkben, a szolnoki járás az utol­sók közé került. A kommunisták mo6t elhatározták: harcba indul­nak, letörlik a szégyent. Erről a harcról, a hibák okairól, s a fel­adatokról nyilatkozott szerkesztő­ségünknek két község kommunista vezetője. Tiszaföldvár: Kovács Ferenc párttitkár: *»-> A ugusztus elején ** jöttem vissza párt iskolából. Először is azt néztük meg, hol kö­vettünk el politikai mun­kánkban hibát, hogy azt kijavítsuk. Megállapítot­tuk, hogy a mezőgazdasági feladatok előtt nem volt megfelelő politikai előké­szítés. Pedig már tervünk arra is volt, hogy a csép­lőgépeknél dolgozó kom­munistáknak minden hé­ten vasárnap délelőtt megbeszélést tartunk, agi- tációs érvekkel látjuk el őket. De ez csak papíron maradt. A másik hiba nem a mi munkánkban volt közvetlenül — de ez persze nem menti a mi felelősségünket. A be­gyűjtési megbízottak nem álltak hivatásuk magaslat tán. Liberalizmus, ha­nyagság jellemezte mun­kájukat. A dolgozó pa­rasztok nevelését semmi­be vették, ugyanakkor, ott, ahol pedig már erélyesebb eszközökhöz kellett volna nyúlni — nem tették ezt. Ó. Nagy elvtárs például megcsinálta azt, hogy ki­ment az egyik dolgozó pa­raszthoz, aki a géptől nem teljesítette kötele­zettségét. Nem volt az il­lető otthon, erre meg­üzente szomszédjával, hoz-* za be másnap a búzát. — S ezt nevezte egyéni be­szélgetésnek. — Persze a dolgozó nem vette figye­lembe az üzenetet. De ak­kor, amikor ténylegesen beszélgettek vele a beadás jelentőségéről, nem odáz­ta tovább a beadást. Ez egyben arra is felhívta fi­gyelmünket, hogy sokan vannak, akik nincsenek tisztában a törvénnyel. Il­letve inkább úgy kellene mondani, többnyire a tör­vényeknek csak azokat az oldalait ismerik, amelyek azt mondják ki, mennyi­vel kevesebbet kell az idén beadni. |LT őst tehát feladatun­kul tűztük ki, hogy fokozzuk a felvilágosító munkát. A népnevelőháló­zatot sürgősen felfrissít­jük a beadásban élenjáró kommunistákkal, párton­kívüli dolgozó parasztok­kal. Olyanoknak kell fog­lalkozni a parasztokkal, akik minden tekintetből megérdemlik a megbecsü­lést, mint özv. Bálint Andrásnénak, akinek sem­miben sincsen hátraléka, vagy mint a termelési bi­zottság elnökének, Kis B. Gvörgy közéoparasztnak, aki a munkáiban, a be­adásban példát mutat tár­sainak, jyj eg kell javítanunk a tanács és a begyűj­tési megbízottak között a kapcsolatot, mert eddig túl sok időt foglalkoztak annak -„tisztázásával’*, ki a felelős a begyűjtésért. (Itt sem volt itthon az el­nök elvtárs.) S van még egy fontos feladatunk. A nevelő-felvilágosító mun­ka mellett, az eddiginél jobban meg kell követel­nünk a törvényesség be­tartását Túlsokan vannak nálunk, akik különböző ürügyekkel ki akarnak bújni a beadás alól. A be­csületesen teljesítő pa­rasztok méltán, vannak felháborodva ezek ellen, Nagyon elszaporodtak a szociális kedvezményesek. Kiderül, hogy ezek között olyanok is vannak, mint például Balogh Tamás ku., pec, akinek több háza volt a múltban, akkor Is km peckedett, most is azt csi­nálja, de azért orvosi bi­zonyítványra mentesítet-1 ték a beadás alól. Olyant is nem egyet találtunk, mint Dankó Mihály hat­holdas, aki erős fiával él közös háztartásban. de azért szociális kedvez­ményben részesült. U arcba indultunk’ az adók befizetéséért is, mert ebben is a hatodik helyen állunk. Az eddiginél fokozottabb ban kívánjuk felhasználni a szemléltető agitációt is. Most naponta kint vannak már a dicsőségtáblán az élenjárók, a szégyentáb- lán meg az elmaradók ne-* vei. A pártvezetőség érzi fe­lelősségét az elmaradás-1 ért, s mindent elkövet a hiba mielőbbi orvcslásá-t ért. Szászberek: Németh Jánosné tanácselnök (a község az utolsók között van) — Elsősorban bár lehet, hogy ez nem helyes — bírálattal kezdem. Nagyon hiányzik a pártszer­vezet segítsége. Nincsen párttitkárunk, s a járási pártbizottság nem törődik ezzel eléggé. Az elmaradás fő okát abban látom, hogy mi, a tanács sem fordítottunk elég gondot a parasztok nevelésére. Agitációs munkáról nálunk lényegében nem is lehet beszélni. Pedig volna mivel agitál­nunk. A mi községünk egy hatalmas uradalom volt a múltban. Alig egy-két olyan ember, aki ne cseléd lett volna. Ami egyben azt is jelenti, hogy a mos­tani földtulajdonosok 90 százaléka a népi demok- kráciától kapta földjét. S ezenkívül mennyit gazda­godtunk a felszabadulás óta., > Kohner báró volt cselédei 256 új házat épí­tettek az utóbbi esztendőkben. A múltbeli szemet- rontó petróleum lámpákat, gz egészséges villanyvi­lágítás váltotta fel. Kulturház épült, mozi. Volt, aki életében először a felszabadulás után ment moziba, A töpörödött rozoga kéttantermes iskola helyett, most szép, világos háromtantermes iskolánk van. S amit olyan nagy örömmel üdvözöltek a tanyasi édesanyák: kastélynak is beillő gyönyörű iskolát kapott a Daruhát. Én magam is tanyasi gyermek voltam, igazán tudom mit jelent ez. Nem egyszer jöttek elénk a szüléink, mikor mentünk hazafelé az iskolából — kétségbeesve lesték, nem nyelt-e el bennünket a hó. Artézi kutunk van és ki tudná mind felsorolni amit kaptunk. Csak úgylátszik, a rosszat az emberek hamar felejtik, s a jót könnyen m egszokják Mi pedig a ta­nács, nem figyelmeztettük őket eleget erre. S ezen­kívül az is az igazsághoz tartozik, hogy a begyűjtést nem vettük eléggé szigorúan, mert népszerűtlen fel­adatnak tartottuk. Hogy mennyire nem volt igazunk, azt legjobban azzal lehet példázni, hogy azok a dol­gozó parasztok, akik törvényszabta kötelességüket teljesítik, számonkérik a tanácstól hanyagságát. Tóth Ferencné hét holdas parasztasszony, aki özvegy lét- téré egyedül kénytelen művelni földjét, s akinek en­nek ellenére nincsen tartozása, szemünkbe mondta ezt. „Lehet teljesíteni a beadást, ha én tudom, tud­ja más is. Kötelességünk ez, csak jobban meg kell értetni a dolgozókkal“* A felvilágosítás mellett, nem tartottuk be a törvényességet sem. Még egyetlen elszámolttatás, sem történt meg községünkben. Az ellenséges ele­mek persze ezt felhasználják, s híreszteiik — nem kell beadni, látjátok annak sincs semmi baja, aki nem ad be. Megismétlem.’. Nehezíti munkánkat, hogy nincsen a községnek párttitkára, s hogy hiányzik a kommu­nisták példamutatása. Nem egy párttag maga is el­maradt beadásával. Báli Józsefnek 10 százalékkal fel kellett emelnünk beadási mennyiségét, mert késle­kedett, Burda István pedig még most sem teljesí­tette beadását, pedig egy fia hadnagy, s arra nem gondol, annak is kell kenyér. Mindketten párttagok, s mindketten szép új házukban laknak. Ha a kom­munisták többet segítenek, ha mi türelmes nevelő munkánk mellett, ragaszkodni fogunk a törvények betartásához, nem fog elmaradni az eredmény. Az ünnepi vásár méretei a számok tükrében A vásár sátrainak és pavilon­jainak oldala és teteje nagyrész­ben előregyártott nádpallófoól ké­szült. Az idén jíelentősen több jött ebből, mint tavaly. Mintegy 3000 négyzetmétert szállított a kisúj­szállási cirokládagyár, a tavaly 1500 négyzetméterrel szemben. Sokan teszik fel a kérdést: „Az­tán igazán sokkal nagyobb a mos­tani vásár a tavalyinál?’* Hát iga­zán sokkal nagyobb. Szűkén szá­mítva is a vásár felépítményeinek alapterülete 6000 négyzetméter a tavalyi 4200 négyzetméterrel szem­ben. Hogy az idei árubőséget bemu­tassuk, el kell mondani: élelmiszer­ből 4 millió forint értékű a felho­zatal, mely 33.3 százalékkal meg­haladja a tavalyit. Ruházati cik­kekből láthatjuk a legnagyobb mennyiséget. Tavaly 26, most 38 millió forint értékű az állami, szö­vetkezeti kereskedelem által fel­hozott mennyiség. Vegyesipari cikkekben is jelen­tős az a mennyiség, mely a vásár­lók rendelkezésére áll. Számokban kifejezve, 14 millió forint értékű. Itt mutatkozik a tavalyival szem­ben a legnagyobb emelkedés, amely mintegy 75 százalékos. Vegyesipari cikkekből nem kevesebb, mint 4 millió forint értékű áll a vásárló- közönség rendelkezésére. Utoljára, de nem utolsó sorban kell még szólni a vendéglátóiparról is, mely szintén megfelelő súllyal van kép­viselve az Ünnepi Vásáron, mint­egy négymillió forintos árukészlet­tel az elmúlt évi hárommillióval szemben. Még egy szám a sok közül. 60 millió forint, ez a vásárra felhozott összes áruk értéke. Ez 50 száza­lékkal haladja meg az elmúlt évit. 60 millió forint. Hatalmas összeg. Fgy köteg tízforintos tízezer fo­rint. Hatvanezer köteg tízforintos 60 millió forint. Ez a pénzmennyi­ség egy kisebbméretű szobába alig férne el. Most képzeljük el az árubőséget. RÉGEN volt ilyen személyfor­galom a szolnoki vasútállomáson, mint ma reggel. A Cegléd, Tö- rökmiklós, Mezőtúr felől érkező vonatok a korareggeli óráktól kezdve ezrével ontják az embe­reket, s hogy hányán lehetnek már, akik a széles Beloiannisz utcában lefelé haladnak, igen nehéz lenne összeszámolni. A díszes vásári kapu azonban elnyeli az errberáradatot, pedig távolról nézve úgy látszik, mint­ha máris dugig lenne a vásár négyszöge. Persze a kapun belül lévőknek is hasonló a véleménye, de azért csak elférünk valahogy, s szinte jó együtt áramlani, sod­ródni a tömeggel, a színes sát­rak előtt, egy egy pillantást vet­ve a sokféle látnivalóra. JÓ AZÉRT, ha mindjárt a leg­elején nem engedjük át magun­kat teljesen a vásár hangulatá­nak, hanem túltesszük magunkat a „hivatalos“ részen. Ez mind­össze annyiból áll, hogy igyek­szünk közeljutni a bejárati kapu mögött húzódó színes sátorhoz, a KÖRSÉTA AZ ÜNNEPI VÁSÁRON „Közönségszolgálat1* irodájához, s lebélyegeztetjük vasúti jegyün­ket, Ezzel kezdik sokan a vásárt, merthiszen ki tudja azt, hogy az esti órákban hányán lesznek majd itt s bizony a vonat indulása előtt néhány perccel kellemetlen lenne sokáig várakozni. Meg nem lehetetlen az sem, hogy a kürtiek kadarfröccse, — itt az út balodalán lévő kis sátorivóban ‘— mennyire Ígérkezik búfelejtő- nek s a bánatával együtt elfe­lejtkezik majd az ember esetleg a vásár „hivatalos részéről“ is. AZ ELSŐ KÖR amit a vásár területén teszünk,, csak affajta mézgelődés, hiszen kevés ember van olyan, aki meglát valamit s azonnal a bukszájához kap, hogy már ki is fizesse az árát .A vá­sárlásban éppen az az „öröm“, hogy válogat az ember a sokfaj­ta portéka között. Megpróbálja, egy kicsit leértékeli, drágálja stb, Ha mégis megveszi, aztán meg van győződve arról, hogy a vásár sokmillió portékája között őhozzá került a legjobb, legszebb darab, aránylag a legolcsóbb áron. Ha a vevő ezzel a boldog tudattal távozik az elárúsító- helyről megelégedett lehet az el­adókartárs is. Ez nem.’ jelent mást, mint a kereskedő jó meg­győző munkáját. Csupán talán a bútort vásá­rolni szándékozók lesznek kivé­telek a mai vásáron, akik nem sokat gondolkoznak majd, ha meglátják a Bútorért fényezett szekrény aj tóiban magukat. Nem kockáztatják rr.eg, hogy körül­járják még a vásárt s halogas­sák a vételt. Mert igaz ugyan, hogy az azonos áru bútorok kö­zül az egyik tökéletesen olyan mint a másik, hanem a vásárló szemében mégsem az s örökké sajnálná, ha megvennék előle azt, amit kinézett. PERSZE a vásárlás nem ilyen szakaszosan megy a gyakorlat­ban. A pénztárgépek állandóan működnek. Mindig van, aki néz- gelődik, mindig van, aki fizet s mindig van, aki boldog öröm­mel szorítja hónaalá a becsoma­golt öltönyt, vagy télikabátot, Akinek nincs vevőszándéka, annak is jogában áll megnézni, megérdeklődni mindent. Sokan ki is használják ezt a lehetősé­get, legalább annyira, mintha ár- statisztikát akarnának készíteni, Dehát így van ez jól — nézege­tés közben jön meg a vásárlási kedv — ezt tartja minden jó kereskedő s nem sajnálja a fá­radságot, hogy megmutassa hol­miját. MOGY MI MINDENT talá­lunk a vásáron, sokat hallottunk már róla. Ha végigballagunk a vásár központja, a Beloiannisz és a Ságvári Endre utca keresz­teződésénél felépített Mészöv és Kisker pavilonok előtt, betérünk a Táncsics Mihály utcába, a kunszentmártoniak negyedébe, Mindent megtalálunk itt, amit a Ságvári úton: ruhát, cipőt, tűz­helyet, játékárut csak más kivi­telben. Az utca végén halpapri­kás illata úszik. Jobbra, balra hideg sör habzik a poharakban. A Beloiannisz gimnáziummal szemben, a' Park-étterem árnyas fái alól muzsikaszó hallatszik, Kissé távolabb a tiszafüredi Ha­lászcsárda csalogatja magyaros főztjével, híres rántotthalával, paprikásával a látogatót. Zene szól itt is állandóan s estefelé megkezdődik a tánc az aszfalton. Ki tudja meddig tart a vidám­ság. HA KIFÁRADTUNK már a sok járásban és nézgelődésben s leöblítettük torkunkról egy kor­só jó sörrel a vásár porát, szán­juk rá magunkat arra, hogy hol­nap is eljövünk, hogy tényleg tüzetesen megnézhessük, mit kí­nál: jó és olcsó portékát a vá­sár, -[

Next

/
Thumbnails
Contents