Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-03 / 182. szám

S20LN0K.MEGYE1 NÉPLAP 1954 augusztus 3. Tanul és tanít az alapszeryezeti párttitkár A* hatodik elemi vizsgái is el­jöttbe. A kéksaemű, csengőhangú fiúcska rr.'Ost is, mint a hat esz­tendőben mindig, kitűnő bizonyít­ványt vitt haza. Könnyen, boldo­gan tanult. Vonzotta a tudás, egész kis tiszta leikével vágyott megis­merni minden ismeretlent. Bizo­nyítványát mégis félénk mozdulat­tal nyújtotta át szüleinek. A sze­génység korán érlelő súlya már megértette vele: apja, a falusi nap­számos nem igen tudja nr.ajd isko­láztatni .S-. — S hetek hosszú tár­gyalásai következtek a szülők kö­zött. A fiú ilyenkor mintegy vélet­lenül, mindig ott sündörgött kö­rülöttük. Kis szíve hol a remény­től, hol az aggodalomtól szorult össze. % A ztán egy szép reggelen, kis, ” feketekendős édesanyja ki­dolgozott kemény kezébe fogta fia puha kezét, s elment vele a gim­náziumba. Ügy döntöttek, tanuljon a fiú, ha megéhezi is a család. Kár lenne, ha nerr.', hiszen olyan jófejű. — Tőkés tanár úrhoz kopogtak be. A tanár puha, kövér arcán unalom ült míg hallgatta az édesanya kicsit remegő hangját. Talán vala­hol a lelke mélyén egy pillanatra felvillant a sajnálat, mikor a ra­gyogó, tágranyílt, könnyes gyer­mekszembe nézett, de ez hamar el­múlt. A „zavaró“ gondolatokat el­űzték a „felülről kapott utasítások“ emlékei. A hangja tompán, közöm­bösen csengett: — Adja a fiát inasnak, jó asz- szony. Nem kell törni a tanulással. Hogy mi zajlott le az anyai szív­ben, azt talán csak a kis, kurta mozdulat árulta el, amivel kendője csücskét megrángatta. A kis asz- szonyika nem’ sírt. Az élettől már sok pofont kapott, most is csak a szájakörüli korai ráncok lettek mé­lyebbek, s a szeme sötétebb. ' % A mit a tanár tanácsolt, azt az A* élet követelte. Szakmát ta­nult a fiú, lakatos lett. Később megnősült, s felesége két fiúgyer­mekkel örvendeztette meg. Az egyik most nyolc-, a másik négy­esztendős. mindkettő kékszemű, nevetős arcú. Az idősebb örökölte apjától a jó hallást, csengő hang­ját. Mikor apja a Fűtőházból, ahol dolgozik, hazamegy, a fiú nyakába csimpaszkodik, s addig kérleli, míg nem énekel vele. Hiszen apja most az énekkar tagja. Ilyenkor a gyerek hosszú, fekete szempillái boldogan ereszkednek a ragyogó kék szemekre. A két hang közé gyakran vegyül a harmadik is. Az édesanya vidám, könnyűszívű éneke. Jövőre zeneiskolába adják a gyereket. Na, nem ez lesz a hi­vatása. Legalább is valószínű, hogy nerr.'. Imádja a gépeket. Mérnök akar lenni. Az édesapja, mikor er­ről van szó, csendesen mondja neki: „Csak tőled függ kicsi fiam. Ha jól tanulsz, ma az lehetsz, ami akarsz.“ Hangját ilyenkor soha nem feledhető, keserű emlék teszi forróvá. S a gyermekei könnytelen, nagy­szerű jelenéért, napsugaras jövő­jéért, ott hacol, ahol ezt legjobban teheti — munkahelyén. Í> |/ánya Imre elvtárs ma a Fűtő­lx ház alapszervezeti párttit­kára. Munkatársai szeretik, 'becsü­lik a szerény, mindig jókedvű laka­tost. Pártmunkáját lelkes odaadás­sal végzi, akár csak termelőmun­káját. Vesting-lakatos brigádveze­tő. Átlaguk 150—180 százalék kö­zött van. A párttitkárról mindenki tudja, hogy nemcsak saját terme­lési eredményeivel törődik, hanem — ahogy kell is a párttitkárnak — együtt él alapszervezetével, ismeri műhelye minden problémáját. El­sőnek fogja meg mindig a munka nehezebb végét, mindig megjelenik, ahol segítségre van szükség. így volt akkor is, amikor pél­dául Seres István elvtárs és a fia­tal Simon Antal a műhelybe ke­rült. Nem ismerték még az itteni feladatokat, nem tudták elérni a 100 százalékot. A párttitkár akkor brigádjába kérte a két embert Türelmesen foglalkozott velük, negmutatta a munkáknak azokat a részleteit, amelyek előttük isme­retlenek voltak. Ma mindketten nagyszerűen dolgoznak. Az ilyen módszerek nagymértékben hozzá­járultak ahhoz, hogy a műhelyben jelenleg nincsen egyetlen 100 szá­zalékon alul teljesítő sem, s ahhoz, hogy a Kocsijavító második ne­gyedévi tervét 114 százalékra telje­sítette. Igaz, a dolgozók megszokták, hogy ha valami akadályozza mun­kájukat, s nem tudnak rajta segí­teni, szóljanak a párttitkámak. Hol így, hol úgy, de ha csak egy mód van, segít. László János elvtárs he­gesztő például így beszél erről. — Olyan ember Kánya elvtárs, amilyennek szerintem lennie kell egy párttitkárnak, nevetős, ha jól megy valami, a hibákat meg bí­rálja. Ha egy dolgozó kér tőle va­lamit nem engedi el üres kézzel. Nekem például a múltkor anyag­hiányom volt. Nem voltam képes szerezni. Odamentem hozzá, segít­sen már rajtam. Rövid idő múlva csak látom, hogy cipekedve közele­dik hozzám. Nem’ tudta másképpen elintézni, hát rraga harcolta ki az anyagot a raktárban, s ha már ott volt, fel is nyalábolta, s elhozta. Ezért is van, hogy az idősebbek is igen tisztelik. Igaz, ő is tisztelet­tudó velük, % C hogy ez nemcsak a pártta­^ gokra vonatkozik, arról Tö­rök Sándor pártonkívüli sztahano­vista bognár szavaiból lehet meg­győződni. — Ha bármi gondom van, csak a párttitkárhoz megyek. Ö mindig ta­lál időt, módot, hogy megbeszélje velünk, mit lehetne csinálni. S amit én nagyon fotósnak tartok az, nem tesz különbséget párttagok és pár- tonkívüliek között. Nem érezzük egy percig sem, hogy ne lennénk megbecsülve, ha jól dolgozunk. Én itt szereztem meg a sztahanovista oklevelem. % 1/ ánya Imre elvtárs otthon nem *'■ egyszer félrevonul a másik szobába gyerekei elől — bár a szíve mindig visszahúzza — de tanulnia kell. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történetéről szóló tan­könyvet már bizony meggyűrö- gette. Meglátszik a könyvön: nem dísznek vette gazdája. Kell is tanul­nia. Munkásosztályunk állandóan fejlődő tagjai, mindinkább tesznek fel olyan kérdéseket a vezető kom­munistáknak, amelyekről azelőtt csak szemináriumon volt szó, de amelyekre tudni kell választ adni. Csillik József elvtárs például a múltkoriban őszintén megmondta: ő bizony nem érti meg elég vilá­gosan az újságokból a parasztkér­dés jelenlegi problémáit. Beszéljen hát neki erről a párttitkár. S bár Kánya elvtárs úgy érezte, meg­nyugtató választ adott, azért munka után mégis beült az üzerr.i könyvtárba, „hozzá tanulni“ ahhoz, amit eddig tudott. # A tanulás természetesen meg­A* látszik az egész alapszerve­zet munkáján, Itt is bebizonyoso­dott, hogy az elvi kérdések tisztáb­ban látása, a gyakorlati munka színvonal-emelésének alapvető fel­tétele. Az alapszervezet évről-évre összekovácsoltabb. A pártmegbíza­tásak végrehajtása állandóan ja­vul. Dómyei Gábor pártbizalmi elv­társ például azelőtt úgy vélte, a pártbizalmi munkája lényegében abból áll, hogy csoportja tagjaihoz eljuttassa a pártbélyeget. Ehhez já­rult még az is, hogy a taggyűlések­re sem járt el rendszeresen. A párt­vezetőség aztán beszélt Dörnyei elvtárssal. Megkérdezték tőle: kik tartoznak a csoportjába? Mennyire ismeri az elvtársakat, milyen gond­jaikról tud? Kiderült, hogy a párt- bizalmi elvtárs nem sokat tudott mondani azokról a kommunisták­ról, akiíknék nevelését rájuk bízta a párt. De Dörnyei elvtárs nem olyan ember, aki ne értette volna meg a beszélgetést. Mi sem éke­sebb bizonyítéka ennek, rr.int az, hogy ma ő egyike a legjobb párt- bizatniaknak. Rendszeresen jár tag­gyűlésre is. A párttitkár nagy-nagy szere­** tettel, türelemmel neveli a fiatalokat, a jövő kommunistáit. Azt a helyes elvet követi, hogy a pártba csak olyan embereket lehet felvenni, akik biztosan erősítik a pártot. Tehát előre kell törődni ezekkel. Nyerges András például nagyszerű munkás, 120—160 száza­lék között van a termelése. Jó hangja van, a pártfitkár bevonta az énekkarba, amelynek politikai ve­zetője. S amellett, hogy gyakran beszélget a fiatalemberrel szemé­lyesen is, politikai oktatásba is be­osztotta. Tanul és tanít, a tanulástól vala­mikor oly kegyetlenül eltanácsolt Kánya Imre elvtárs, alapszervezeti párt titkár. Remete Ibolya. Örömmel vezetem a Petőfi iskolát PAPP BÉLA A jánoslhidai DISZ politikai is­kolát 2 éve vezetem. Az 1953-as iskolai évben DlSZ-tagsá- gunk 50 százalékát szerveztük be politikai oktatásra, ez 25 főt tett ki. Mindannyian végighallgattuk az iskolát. Az 1953—54-es oktatási év már kisebb létszámmal kezdődött, mivel a helyi Dimitrov tsz fiataljai részére külön szemináriumot szer­veztek. Tizenhat fővel indult és eb­ből tizen vizsgáztak le, a többi fia­tal lemorzsolódott, mivel vidékre ment dolgozni. Ez az iskolai év már nem volt olyan sikeres, mivel a tananyagot nem kaptuk meg rend­szeresen. A hiányzók helyébe idő­szerű problémák megbeszélését ik­tattuk. A kultúrotthon könyvtára rendelkezésre állott és a hallgatók ezáltal kibővítve tanulmányozhat­ták az anyagot. Ugyancsak felhasz­náltuk a meglévő aktuális képsoro­zatot is a tanultak szemléltetésére. T egnagyobb örömömre szolgált, ^ mikor értesültem arról, hogy az eddigi DISZ politikai oktatás megváltozik, s ennek helyébe Pe­tőfi iskola lesz. A DISZ-fiatalokhoz sokkal közelebb álló témakört ta­nulmányozunk, a haladó hagyomá­nyaink feldolgozását. Napv segítsé­günkre lesz, hogy a Petőfi iskola részére tankönyv jelenik meg. A tanítást sokkal szemléletesebbé tudjuk tenni, mert egy-egy előadás­hoz tudunk dia-filmet vetíteni, amely iránt érdeklődnek a hallga­tók. A javasolt irodalmat is köny- nyebben tudjuk feldolgozni, mert ebben segítségünkre lesz a kultúr­otthon irodalmi szakköre. A hallgatókat már kiválogattuk, nagy az érdeklődés közöttük a Pe­tőfi Iskola iránt. Községünkben 24 fővel kezdjük meg az I. évfolyamot. Bízom abban, hogy a hallgatók sokkal nagyobb eredményt tudnak felmutatni, mint az előző politikai iskolákon. PAPP BÉLA áll. ált. iskolai nevelő Jánoshidr Ä magyar kormány szilárd meggyőződése9 hogy csaft az összes érdekelt államokat átfogó szervezet szolgálhat az európai béke biztosítékául A minisztertanács tájékoztatási hivatala közli: A MAGYAR KORMÁNY őszinte örömmel üdvözli a genfi érte­kezletnek a béke ügyét szolgáló nagy eredményeit. A genfi konfe­rencia bebizonyította, hogy a vitás nemzetközi kérdésekről folytatott* a kölcsönös érdekek tekintetbe vételén alapuló tárgyalások olyan eredményekhez vezethetnek, amelyek hathatósan hozzájárulnak a vi­lágbéke biztosításához. Ezeknek az eredményeknek nyomán mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy megoldhatók a legfőbb nemzetközi vi­tás kérdések is: a koreai kérdés rendezése, a Kínai Népköztársaságot megillető jogok elismerése, az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltása, a hidegháború megszüntetése, továbbá a világ békéje szem­pontjából nagyjelentőségű európai kollektív biztonsági rendszer meg­teremtése. A világ békeszerető népei örömmel fogadták a nemzetközi fe­szültség további enyhülésének a genfj értekezlet eredményeképpen feltárult új lehetőségeit. Ezért lelkesen üdvözlik a Szovjetunió kor­mányának Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai 'Egyesült Ál­lamok kormányához intézett 1954 július 24-i nagyfontosságú jegyzé­két, amely utat mutat a vitás kérdések békés rendezéséhez. A magyar kormány ez év március 21-i nyilatkozatában már ki­jelentette, hogy minden erejével kész hozzájárulni az európai kollek­tív biztonsági szerződés megteremtéséhez. Szilárd meggyőződése, hogy csak az összes érdekelt államokat átfogó szervezet szolgálhat az euró­pai béke biztosítékául, míg az Egyesült Államok által kezdeményezett zárt államcsoportosulások és katonai szövetségek nem a béke és a megegyezés ügyét szolgálják, hanem új héöorú veszélyét rejtik maguk­ban. Az európai kollektív biztonsági szerződés egyszersmindenkorra kizárná a német agresszió megismétlődésének, valamint az új An- scMussnak veszélyét, és ezzel elősegítené a magyar nép biztonsága szempontjából annyira fontos német és osztrák kérdés békés és demo­kratikus megoldását. Az európai kollektív biztonsági - szerződés lehe­tőséget nyújtana arra, hogy a Magyar Népköztársaság addig is, amíg hallathatja szavát az Egyesült Nemzetek Szervezetében •— vala­mennyi érdekelt nagy és kis állammal együtt, a teljes egyenjogúság alapján cselekvőén hozzájáruljon az európai problémák békés rende­zéséhez. A magyar kormány békepolitikájához híven a nemzetközi együtt­működés mindenirányú kiépítéséire törekszik. Tudatában van annak, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében fontos szerepe van a kölcsönös érdekek tiszteletbentartásán alapuló gazdasági együttműkö­désnek is. A nemzetközi gazdasági együttműködés jelentős tényezője az ország fejlődésének, és a nép életszínvonala állandó emelésének* Azért a magyar kormány örömmel üdvözli a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy az európi kollektív biztonságról szóló szerződéster­vezetét egészítsék ki a gazdasági együttműködésről szóló rendelke­zéssel. A MAGYAR NÉPET az a mély meggyőződés hatja át, hogy az európai kérdéseknek az érdekelt államok minél szélesebbkörű részvé­telével történő megtárgyalása elősegítené az európai kollektív bizton­sági rendszer létrehozását. Ezért a magyar kormány örömmel támo­gatja a Szovjetunió javaslatait, és kész résztvenni az említett javasla­tok alapján mielőbb összehívandó értekezleten, hogy ott, hívem, a ma­gyar nép béketörekvéseihez, minden igyekezetével hozzájáruljon a konferencia sikeréhez. Budapest, 1954 július 31* Szovjet-uruguayi fizetési egyezményt írtak alá Montevideo (TASZSZ). Július 28- án Montevideóban fizetési egyez­ményt írtak alá a Szovjetunió álla­mi bankja és Uruguay Köztársaság Bankja között. Egyidejűleg megállapodás történt a kölcsönösen szállítandó áruk jegyzékére vonatkozóan. A Szovjet­unió ásványolajat és ásványolajter­pfrt, kőszenet, vegyiárukat, mező­gazdasági gépeket, ipari felszerelé­seket és vaskohászati termékeket exportál. Uruguay a Szovjetunió­nak húst, húskonzervet, gyapjút és bőmyersanyagot szállít, Az egyezmény, amely két évre szól, a félek hozzájárulásával meg­(J:errara bűne Hosszú napok óta Szicilii gyík városa Termini Imerese j ilág közepe. Nagyon kicsiny hel’ ;het, nem találtam sehol a térké en, a lexikonban sem fedeztem fe nyomát. Szicíliát kutatom napok óta, mit az iskolában sohasem tanul tm meg, most megjegyzem aka Jtlanul. Közel 4 millió lakosál kik közül a legtöbb halászatból or- és olajtermelésből él. Mindé: '’.magában száraz adat, érdektelei íny. A világon sokhelyütt élne! ásóidéképpen az emberek. Hegyei oszorúzzák Ibériát is, a Balkánra található alföld, hegy vonulat. It élen kénbányákat rejt a domb idék, a csodálatosan kék olasz ég Miért fontos Termini Imerese, « arányi térképnélküli város? Miér rntos, a sürgő-forgó nemzetköz et ezernyi érdekes, döntő kérdési özeoén? Forró nap érleli a szőlőt < igylejtésű dombokon lenn Szici ában. Gazdag, tele hálók borulna! jes az egyenlőség. Mindenkinek jo­ga van pénzhez jutni. A trösztvezér­nek csakúgy, mint a szózhatvan fiatal rabszolgának. A fiúk — ahogyan a világsajtó megírta — tíz, tizennégy évesek; Napi 12 órát dolgoztak 250 líráért. (Sokszor talán cukrot is ettek vol­na, de inkább több kenyeret. De 100 líra csak 1 forint 88 fillér, mit lehet azon venni?) Ezért a fizetés­ért olyan nehéz kosarakat kellett cipelniök, hogy felsebzett a bőrük, apró testük megnyúlt, elvesztette arányait. A fiatal fákat csavarja ki így a kegyetlen szél. Ha nem ment a munka; ostor, bikacsök, rúgás járta. Verés na­ponta, kiszámítottam Kihagyott a légzés, roskadott a térd. Hiába; menni kellett. A gerinc, a borda gyengén fonott kosár, nehezen tartja a tüdőt. A munka is sor­vaszt, hát meg az ütleg. Nem lehe­tett tovább bírni. A bánya százhat­van névtelen kis katonája megta­gadta a munkát. csónakok fölé, olajfák levelei z iz­einek a langyos szélben. Nincs íke az olajfák alatt. Háború zaj- le Termini Imereseben, s a szom- :édos lercarai kénbányában. Had- irat indult százhatvan gyermek len. A bányatulajdonos — meg­lökött dolog — líra-milliárdokat eres, s a gyerekek morzsáikat. Eb- 51 is látszik, hegy Szicíliában tel-i Szicíliában nemes hagyomá­nyai vannak a vallásnak. A gyer­meknevelés fő problémája, hogy az összes szentek nevét, életét meg kell ismernie minden apróságnak. A százhatvan bányászfiúcska majd mindegyike hallotta Aquinói szent Tamás nevét, aki szentekhez nem illően sokat foglalkozott a nehéz­í ígyelemreméltö, hogy a 13. sza­zad e jeles filozófusa, az új és az ószövetségi testamentum alapján milyen félreérthetetlen érdeklődést tanúsított a kor gazdasági rend­szere iránt, s milyen precízen sze­gezte le nézeteit. Abból indult ki, az őt megelőző szentéletű gazda­ságpolitikusok tanításai alapján, hogy az igazi gazdagság a szegény­ség, a társulásnak (ez a kor a hű­béri társadalom kialakulásának ideje) óriási a jelentősége a társa­dalom jövője szempontjából. Hir­dette a2t is, hogy az emberi bol­dogság ott kezdődik, ahol az egyik ember (nyilván a földesúr, a fő­pap) javára áldoz a másik. A keresztény középkor ideo­lógusa különös erővel hirdette a munka fontosságát. „Csak ' testi munkát végezni, szellemi nélkül...” Tőle származik a világiak részéről folytatott kereskedésnek az igazo­lása is. A nagy szent különben eléggé gyakorlati ember volt: az áruforgalom alapvető kérdéseit is ismerte. A pénzváltó jövedelmét reálisnak tartotta, mondván azt, hogy az a közre hasznos. A társadalom hálátlan a nagy emberekhez, az idő eltemeti em­léküket. Aquinói szent Tamás ne­vét az egyházi művek őrzik, s leg­nagyobb közgazdasági művét, a „De usuris’’-t. nem ismerték el hi-t telesnek Európában. Olaszországban, Szicíliában azon­ban vannak követői. Nem a panasz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents