Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-15 / 193. szám

«fl.Ui

’XuatSüVMu

RÖVIDESEI! MEGKEZDŐDIK 1 TAHITIS

Öltöztessük szépen kisiskolásainkat!

OClBtí paLlóver

TÍZÉVES GYERMEKEKNEK

Anyag; 15 dkg piros, 13 dkg fehér, 3 dkg s. kék, 5 dkg söld középvastagságú fonál, 2 és feles tű,

Eleje: 104 szemre kezdjük pirosból 8 can széles 1 sima, 1 fordított patentkötéssel. Folytatólagosan kötünk 2 sort simán, fehérből kötjük. Ha a minta kész, megint kötünk 2 sor fehéret. Ezután rajz- minta, középen a két figura és újra a rajzminta. Ezeket zöldből kötjük. Ha a minta kész, megint kötünk 2 sor fehéret. Ezután kötünk 1 csík pirosat, 1 csík pettyes mintát, az egyujjas kesztyűk szokott mintái alapján. A piros csík előtt kötünk egy sort 1 szem fehér, 1 szem kék felváltva, 1 sort csak s.kékből. A pettyes rész fehér alapon zöld vagy piros pettyel. — Háta ugyanúgy, mint az eleje. A nyaknál keskeny alátétet kötünk, azután felszedjük a szemeket és kötünk 5 és fél cm gallért patent kötéssel, ami fele szélességben kihajlik. Apró gombokkal gomboljuk. — Ujja; 50 szemre kezdjük, ugyanúgy kötjük csíkos és pettyes mintában. Az összeállításnál vigyázzunk, hogy a csíkok egymásnak megfelelő helyre kerüljenek.

ISKOLÁBAN és otthon

A szülők pedagógiai tapasztalatlanságából származó hibák még rendezett családi helyzet mellett Is előidézik a gyermek fegyelmezetlenségét. Vannak szülők,'akik nem ismerik azokat a követelményeket, amelyeket bizonyos életkorban a gyermekkel szemben támasztani lehet, nagyobb gyermekeiket kisbaba módjára kényeztetik, nem állítanak fel velük szemben komoly követelményeket. Az ilyen elkényeztetett gyermek egyrészt örállótlanná, másrészt követelődzővé válik. Nem vesz tudomásul semmiféle szabályt s ugyanakkor bátortalan, nem mer saját erejére támaszkodni.

Legalább ilyen, de gyakran még súlyosabb hiba, ha túlzott követelményeket támasztunk a gyermekkel szemben.

Előfordul, hogy a szülő túlságosan hosszúnak tartja azt az időt. amíg a gyermek elkészíti házifeladatát. Azt hiszi, hogy figyelmetlenségből, lustaságból készül el olyan lassan, állandóan szidja. „rossznak’1 minősíti. Esetleg nagyobb testvéreit hozza fel példaképül. Az ilyen gyermek, mivel a túlságosan magas követelményeke’ nem tudja teljesíteni, érvényesülését más úton keresi. Bohóckodik vagy fegyelmezetlenségével akar feltűnni a közösségben.

^ szülők igen gyakran fordulnak még ma is a legrosszabb nevelési eszközhöz, a veréshez. Veréssel akarják kényszeríteni engedelmességre, sőt jó tanulásra a gyermeket. A túlzott szigor, a testi fenyítés, amellyel nem mer és nem tud szembeszállni, teljesen helytelen irányba vezeti. „A testi fenyítés erkölcsileg lealacsonyítja a gyermeket, elnyomja benne saját méltóságának tudatát, amelyet pedig a nevelő, mint legdrágább kincset köteles ébrentartani.” A gyermek indulatai az otthoni méltatlan bánásmód folytán robbanásig feszülnek s így gyakran éppen az Iskolában törnek ki *— látszólag minden ok nélkül.

Sok S7"’ő maga is érzi, hogy nem mindig tárgyilagos. Ezért hol túlságosan szigorú, hol túl engedékeny. Ennek következménye aztán, hogy a gyermek nem kap olyan erkölcsi alapot, amelyhez biztosan mérhetné viselkedését, s úgy tűnik. mintha egyes tetteit aszerint bírálnák, jónak vagy rossznak, hogy a szülőnek milyen a hangulata. így nem alakulhat ki a gyermek szilárd erkölcsi alapja.

A helyes családi nevelés meg- kívánja, hogy a gyermekek segítsenek a szülőknek. Be kell varrni őket a munkába. De szem előtt kell hntrv m isWingyennek főfeladata mégis a tanulás, azonfelül játékra, szórakozásra és olvasásra is szüksége van. A szülők felelőssége mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez a felelősség nemcsak a saját gyermekét érinti, hanem a társadalmat is, amelyben a gyermek él. Ezen a ponton találkozik a szülők egyéni felelőssége a társadalom felelősségével. Gondolni kell minden szülőnek arra, hogy a gyermekkor előkészület, hogy később majd megállja helyét az életben. A nagyobb gyermek, jól meg tudja ítélni a szülők felelősségét, hogy megadják-e számára azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják fejlődését.

annak . szülők, akik gyermekeikkel túlsók munkát végeztetnek. Hivatkoznak elfoglaltságukra, sokszor arra is, hogy nekik ilyen korban már felnőtt munkát kellett végezni. Helytelen a gyemeket csakis a család segítő tagjának tekinteni, akinek egyedüli feladata a parancsok várása és a kiadott munkák elvégzése. Munkára kell nevelni a gyermeket, de fizikai és szellemi fejlődésének biztosítása mellett. Ezek a munkák a gyermek korához mért megbízatások legyenek, amelyek ellenőrzését nem szabad elmulasztanunk; rgy fejlődnek ki a jó munkához szükséges tulajdonságok; alaposságra való törekvés, a munka időben való elvégzése és főleg a tevékeny életmód, a munka örömének megkedvelése.

A családi élet, az otthoni környezet erősen rányomja bélyegét a gyermek iskolai magatartására. Ha egy tanuló nem tud vagy nem akar beleilleszkedni az iskola közösségébe, annak okát a családi körülményekben kell keresni.

A családi élet rendezetlenségé- bői gyakran súlyos hibák származnak. Ha a tanuló szülei külön élnek, nem ismerheti meg a harmonikus családi életet. Nem látja egymás megbecsülését, segítését, szeretetét, ami hatással van a gyermekre.

Nagyon súlyos, szinte helyrehozhatatlan hibákat okozhat, ha a szülők durván vitatják meg nézet- eltéréseiket a gyermek előtt.

Nem elég tehát, ha a pedagógus az iskolában szilárd követelményekkel lép fel, hanem segítenie kell a szülőket, hogy a gyerjnek elé otthon is egységes, korának, képességeinek megfelelő követelményeket állítsanak s ez csak a szülők és pedagógusok állandó kapcsolatának megteremtésével leMÓRA FERENC

A közelmúltban volt a magyar próza egyik legkiválóbb mestere szü'eté ónek 15. évfordulója.

Vízszintes:

, Az író egy ifjúsági és egy gyermekregénye.

10. Abba az Irányba.

11. Sárga elem.

12. Francia kártyaszln,'

13. Legényke.

14. MagasfoHú bizodalorn.

16. Hajít.

17. Mutatószócska.

18. Üzleti reklám.

21. Kiejtett betű.

22. A. ö.

23. Maláj jelenség, az önkívület agy neme.

24. Nagyon igyekszik.

26. Szeszes ital.

27. Ilii.

28. Kohó-munkás.

29. Kettőzve vitaminhiány okozta kötetázsiai betegség.

31. Falusi megszólítá».

32. Vissza: Marokkó fővárooa.

35. Névelővel: energiaforrás.

36. Aggódik utána.

37. Igekötu.

38. Folyadék. ' d^A

40. A ,,Csin-Bum cirkusz” kedveit *•_;

alakja, (ék. hiány.)

43. R. Ly.

44. Tág, — keverve.

46. Pénzügyminiszterünk.

47. A padlásra! — fordítva.

48. Spanyol tartomány és hegyvidék.

50. Pusztítja.

Eldöntetlen a sakkban.

Móra regény.

Függőleges:

Párkánydíszítés a falmező felső szélén;

Vissza: svájci kanton.

Dallamszócska.

Dokumentum (ék. fel.)

Régi labdajáték.

Betű fonetikusan.

Ilyen írás is volt hajdanában. Vízinövény.

Gyógyszer-anyag.

Móra regény.

Félig hiba.

Növényi és állati részek elégetésekor marad vissza.

Időszerű munka a szöllőben.

Veszteség.

Szerencsejáték.

Nem használ.

Maga tulajdona.

Vaj készítéskor keletkez.k.

L-Jel a végén: női név.

Női név.

Naítalin közepe.

Tengeri ragadozó, névelővel.

Narkózisra használják.

Tengerbe nyúló gát.

Hangtalan ecet!

San . .., festői fekvésű rivíériaí város. Portugál gyarmat Indiában.

Megfigyel.

Névtelen adakozó.

Személyes névmás.

Azonos betűk.

Megfejtendő: Vízszintes 1. és 52. Függőleges 10.

J. Andrejeva: ÉN ÉS A KISCCSÉM

— Elmondja Szerjózsa, egy Vili. osztályos tanuló —

;.. Mikor szobámban körülnéztem, cs ak akkor vettem észre én,

Hogy ott már megint öcsi tett-vett. A z eredmény egy rémregény:

Színes ceruzám hegye törve, agyagnyu lacskám nyomorék Jó radírom meg úgy eltűnt, mint víz színéről a buborék,

S a vitorlásom, amit annyi gonddal csináltam hetekig,

Törött árboccal félrefordultl . . . Hát O csinek most megesikl Keresni kezdtem öcsikémet. Már ágyb an volt a jópipa,

Alvást színlelt, de én a dolgot nem hagytam ám most annyiba.

— Felébredsz rögtöni — szóltam rá és lerántottam a takarót.

Sajnos, mögöttem az ajtó kattant. Aki bejött, a mama volt.

S a mama nyomban csendre intett, s még engem kérdett: — Mi van itt? Az alvót nem illik zavarnil Akarsz tán tőle valamit? —

— Néhány nyaklevest hoztam volna e drágagyöngynek — mondtam én. — Tönkretette a vitorlásom. Nézd meg, mamácska! Ott a tény ... —

Mama a rombolást megnézte és szólt: — Valóban nagy a kár;

De a hiba a te hibád is, érzed, Szerjózsa, ugyebár? öcsi kíváncsi, de te mindig zavarod, űződ, kergeted,

Ha te játszol a kincseiddel, ő közeledben sem lehet.

Távollétedben nyúlt hozzá, eltört az árboc, mint a galy.

Ha té mutattad volna neki, nem történt volna semmi baj.:: —

— Mutattam volna?! Úgy sern érti! öcsi még elsős, őneki Egyremegy ladik, teknő, csónak... Fő, hogy a vízbe lökheti.;: —

— Nos, ha csináltál volna nékj egy könnyű játékladikot,

Nem nyúlt volna a vitorláshoz. Gondold meg ezt is, ha szidod...

— Jó, jó — véltem. Mit feleseljek? A mama öcsit védi meg Azon a címen, hogy a kisebb. S engem tart felnőtt férfinek.

Mert nyolcadik osztályba járok ... Hát rendben van. Most hallgatok,

De majd kijut még öcsikének! Csak magunk legyünk — majd adok! ...

.. . Reggel sem férhettem öcsémhez. Mma velünk volt, mint a csősz.

Sőt, velünk jött az iskoláig. Szelíd voltam hát, mint az őz.

— A leszámolás várhat délig, nem romlandó a nyakleves —

Mondtam magamat csillapítva. — Meg pukkadni nem érdemes ... —

Peregtek hát rendben az órák. Utolsó óra torna volt,

Utána őrsi megbeszélés! . . . Szívünk vidáman zakatolt:

— Vájjon miről esik ma szó ott? Valami szép, új feladat?... —

A gyűlésre vendéget kaptunk. A szemem rajta megakadt:

Ni, hisz’ az öcsi tariárnőjel Az első B-ben ő tanít! és 5 szólalt fel legelsőnek: — Fiúk! Én kérnék valamit.

Az első B szeretné, hogyha patronáln á a nyolcadik.

Mit szóltok hozzá? Választ kérnek a kis elsősök holnapig.

Az első A-t már patronálják. Azt vállalta a hetedik,

Tanítják őket röplabdázni, moziba, meccsre vezetik,

Játszanak velük szünetekben, nekik hangversenyt tartanak.

Köztük roppant nagy a barátság. Még véletlenül sincs harag . . .

Ilyesmi az a patronálás. Volna-e hozzá kedvetek? —

Lett olyan lárma, hogy az osztály falán a kép is megremeg.

— Hurrá! Vállaljuk! Patronálunk! . . . — S mindekinek volt ötlete,

Mind vágyott, hogy az első B-vel a kapcsolatot fö!vcg\e

Csak én gondoltam úgy magamban: — „Nekem egy elsős is elég!

Elég nekem az öcskös otthon. Majd számolok is vele még . .

E percben csend lett. Felfigyeltem. Az őrsvezetőnk hangja szólt:

— Egy javaslatom volna nékem. Ki-ki megfontolhatja jól.

A patronálás felelőse legyen Szerjózsa! Nos? Helyes?

Szerintem ő e feladatra minden szempontból érdemes! — öh, Jaj! A pádból majd kiestem. Ez a Szerjózsa én vagyok!

A tiltakozás ajkamon volt... No, én itt mindjárt szétcsapok!. .

De felállt ő, a tanárhéni, az öcsi tanárnénije,

És szólt: — E jelölést helyeslem. Miért? Megmondom én. íme,

Szerjózsa már az első B-ben tisztelt és megbecsült fiú, öccse tiszteli, büszke rá, elmondja mindig, hogy tanul.

Milyen ügyes, ha fest. ha tervez, ha modellt ácsol és gyalul.

Az első B örülni fog, ha Szerjózsa lesz a felelős,

Mert ő nálunk „kiválóság’, s aféle „mesehős”... —

Arcom pirult, szívem meleg lett, fülem is izzott, mint a tűz. öcsi tisztel! S az első B-hez máris szeretet lánca fűz . . .

Az ismeretlen tisztelőket hogy’ hagynám cserbe? . . . Nem lehet! ... Megköszöntem, hogy felelősnek megválasztottak engemet A tanárnéni kezet nyúitott, s szólt: — Mától fogva, ne feledd.

Harmincöt lelkes kisöcséd lesz! Harmincöt lesz az egy helyett!

Előttem ekkor vált szívessé és tiszta vá e fogalom,

Szívemből jött tehát a válasz: — A bátyjuk leszek. Fogadom...

Otthon öcsémet úgy találtam, hogy egy darab fát faragott A rettentő nagy konyhakéssel ... s leste rajtam a haragot.

Mindjárt láttam, hogy miben fárad: árbócot akar gyártani!

Pótolni, amit tegnap eltört... Majdnem az abroszt vágta ki .. Megsímogattam fejebúbját, s csendesen mondtam: — öcsi, te,

Majd megmutatom hogy csináld, de ezt a nagy kést add idei Együtt dolgoztunk, míg az árboc ismét merészen, bátran állt,

T_r-..j0*,.« Vi.n^-v q kisöesém a bátyjára ma rátalált! —*' ms -Mi -ithltere K. Tóffc T>tr*e