Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

1954 augusztus 1; SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP Az elfekvő készletek értékesítésével segítsük elő iparunk anyagellátását Üzemeink munkáját nem kis mértékben befolyásolja az anyag- ellátás. A tervszerű munkát, terv­teljesítést akadályozza a megren­delt anyagok, kereskedelmi áruk késése, rendszertelen leszállítása. Részben egynr ásrautalt üzemeink g> enge együttműködése okozza ezt, ludasak azonban az anyag­problémák előidézésében azok a gyá raink is, melyek legtöbbet panasz­kodnak anyaghiányra, késedelmes­ségre. Fényesen beigazolta ezt a Ma­gyar Nemzeti Bank területi iro­dája által megrendezett elfekvő készletek kiállítása is. A három te­remben kiállított bőséges minta­anyag és a megmutatkozó nagy vásárlási kedv azt bizonyítja, hogy az úgynevezett hiányanyagoknak nagyrésze a megye határain belül megtalálható, gondosan elrejtve üzemeink raktárában. Nem célunk itt részletes jegyzé­ket felsorolni a kiállított és kap­ható anyagokról. Érdekes azonban megfigyelni azt, hogy az anyag­hiányra legtöbbet panaszkodó gyá­raink, — a jászberényi Aprítógép­gyár és a törökmiklósi Gépgyár — vannak legnagyobb készletekkel képviselve a kiállításon, öntvé­nyekben, alkatrészekben, különféle szerszámokban valóban szűkiben vannak ezek az üzemek. Nem le­hetetlen azonban, 'hogy az általuk keresett cikkek valamely más gyár elfekvőraktárá'ban porosodnak, csakúgy, mint ahogy nálunk hevert sokáig sok olyan fontos cikk, ami­nek a hiánya máshol esetleg égető problémát okoz. Az Aprítógépgyárban másik nagy gépgyára, az Aprító­gépgyár lett. A Tisza Cipőgyárból sokminden előkerült, — amire régóta áhíto­zik a vásárlóközönség. Aki még emlékszik a Palma gumisarokra, megláthatja a kiállításon. 38.000 pár felesleg van belőle. Egy másik fajta gumisarokból nem.' sokkal sze­rényebb készlet, 22.000 pár vár vá­sárlóra. Szürke cipőfűzőt arányért sem lehetett kapni. A cipőgyárban ebből sem volt hiány. 24.000 pár felesleges. Pamutheveder 22.000 méter, flexi szárbélés 53.000 pár várja a vásárlót, azonban úgylát­szik, a KISZÖV nem nagyon kap rajta. A vegyeskereskedés képét legin­kább az állami gazdaságok mutat- ják..Kenőszappantól alpaka evőesz­közig mindemben van felesleges készletük. A nagykunsági állami gazdaság raktárából 3000 kg arafógépzsineg került elő. A csorbái állami gazdaságban 600 kg kenőszappan feküdt el. A gya­potszedő kötények számai, kénpor mázsaszámra, kötél- és evőkanál nagy mennyiségben — minden megtalálható gazdaságainkban, •— Legjobb vásárlójuk, a karcagi Kis­ker. sem tudta átveni feles kész­leteiket. Egy mezőtúri KTSz-nél fél kilo­grammos dobozokban 100 kg fehér zománcfesték Várta a gazdáját. — Volt 560 kg műpolitur másutt, és sok minden még, amit nagynehe- zen vagy sehogy sem tudtak volna beszerezni a vásárló vállalatok. A kiállítás megrendezése hatal­mas gazdasági eredménnyel jár. Vállalatainknak jó példával szolgál arra, hogy feleslegesen kötik le forgóeszközeiket a felesleges áru­készletekkel — ugyanakkor mások nélkülözik a szükséges termékeket. — Népgazdaságunk ipara nem en­gedheti meg azt magának, hogy raktári felhalmozásra termeljen olyan árukat, amit majd csak hosz- szú évek múlva használnak fel. Ez azt jelentií hogy késik az olyan termékek előállításával, ami azon­nali bedolgozáshoz szükséges. Jól jártak a kiállítás megrende­zésével az elfekvő készleteiket fel­táró vállalatok is, mert az értéke­sítések jelentősen elősegítik na­gyon is labilis pénzügyi helyzetük egyensúlyának helyreállítását. Palatínus István. TÁVIRAT! Mi, a Surjáni Állami Gazdaság dolgozói örömmel jelentjük, hogy kalászosaink aratását, behordását és cséplését július 31-én teljes egé­szében befejeztük. Ezzel egyidőben teljesítettük államiránti kötelezett­ségeinket is. Fogadjuk, (hogy a to­vábbi munkálatokat is a párt és a kormányhatározat szellemében a mezőgazdaság fejlesztése érdeké­ben végezzük. Surjáni Állami Gazdaság dolgozói SEGÍTJÜK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKAT Gabonát és pénzt adnak az abádszalóki Lenin tsz tagjai A tsz-ben megértették, hogy ezekben a napokban minden segít­ségre szükség van, a károsultak gondjainak enyhítésére. Felajánlották, hegy egészévi bú­zatermésük egy százalékát küldik el. Ötvennégy szövetkezeti tag egyénileg is ajánlott fel gabonát és burgonyát. Ezenkívül a termény­betakarítás mielőbbi sikeres elvég­zésével is igyekeznek az egész or­szágot ért kárt enyhíteni. Ennek eredményeként eddig már 300 má­zsa búzát adtak be. A szolnoki Fűtőház dolgozói 17.694 forintot adtak A Fűtőház munkásai röpgyűlésen határozták el, hogy testvéri segít­séget nyújtanak bajbajutott duna- melléki társaiknak. A gyűlésen az őszinte testvéri együttérzés mutat­kozott meg. Rövid idő alatt 17.694 forint gyűlt össze, melyet már fel is adtak részükre. A szolnoki Állami Erdőgazdaságok Központjánál is együ (éreznek az árvizwosuiiaktal Röpgyűlésen beszélték meg a se* gítség kérdését. Felajánlásuk ered-« menyeként 2420 forint gyűlt össze, melyet már el is küldtek. Kötelek község lakossága is tanúságot tett nemes segítő készségéről Kőtelken gyűjtést indítottak, melynek eredményeképpen eddig 2560 Ft készpénz, 72 mázsa búza, 11 mázsa 80 kiló árpa, 50 kiló zab, 67 kiló szárazborsó, 200 kiló széna, 10 mázsa rizs, 13 mázsa 95 kiló búr* gonya, egy mázsa 80 kiló csöves- tengeri, 5 kiló bab és 2 süldő gyűlt egybe. Mezőtúr termelőszövetkezeti város dolgozói együttéreznek az árvízkárosultak kai Ezért siettek megsegítésükre. A város hét kisipari termelőszö­vetkezete és a tanácsi vállalatok munkásai gyors felajánlásai nyo­mán pár nap alatt 12.500 forint gyűlt össze. A lábbeli és ruházati KTSZ dol­gozói cgy-cgy műszak alatti kere­setüket ajánlották fel, melyet szombaton 13 órától 21 óráig tartan nak. őszinte együttérzésükről tet- tek tanúságot a Vasipari Javító, a Sütőipari kirendeltség, az Agyag* ipari KTSZ és az Építőipari Szövet* kezet tagjai is. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy az árvíz* okozta károk mielőbb helyreállja* nak. többmillió forint értékű normafeletti anyagkészletet tartanak nyilván Vájjon ki gondolt volna arra, hogy közte jelentős mennyiségű nyersgumikészlet is van, ami nél­külözhetetlen alapanyaga a gumi- javítóipamak. A szolnoki gumi- javító-vállalat egyből felvásárolta az egész készletet, s hosszú ideig fenntartja magát belőle. A szolnoki Tatarozó Vállalat közel 50 darab téglagyári kenr ence-tűzelzárót tar­togatott raktáron. A téglagyári egyesülésben jogos gazdára akadt már a kiállítás első napján. Az Aprítógépgyár elfekvő elek­tromos berendezésein kapva-kap- tak a szolnoki üzemek. Akad ve­vője a különféle méretű több, mint 10 mázsás elektródakészletnek is. A felkínált 50 darab olajindítóból harminc az első napon elkelt. — Ugyanakkor jó vásárt csinál a kü­lönféle vállalatok elfekvő termékei­ből az Aprítógépgyár megbízottja isf Hasonló a helyzet a törökmik­lósi Gépgyárral. Az egyik terem­ben egy minta 11 darab 20 lóerős, 2800 fordulatu motort kínál, másut közel 500 darab különféle keményfémlapkás esztergakéseket, több mint 3000 darab rugót, kö­zel 5000 darab kultivátor-kapakést, hat darab komplett csillefordító korongot és más egyebet, öntvé­nyektől kezdve a fatalpú bakan­csig. A törökrr ikhjsi Gépgyár kész­leteinek legjobb vásárlója a megye A jászapáti Alkotmány tsz tagjai adottságaik jobb növelik a munkaegységek értékét A jövedelmező gazdálkodásnak sok ága-boga van. A bő termés is rendkívül fontos, de a jövedelem szempontjából mégsem minden. Hiába terem egy hold földön 15 mázsa búza, vagy harminc mázsa kukorica, ha annak betakarításáig a gazda eladósítja magát. Magyarán mondva, minden gondosan ápolt növény sokat teremhet, nagy jövedelmet adhat, de ha nem vigyáznak, évközben a jövedelem egy része elcsurog, elcsepeg. Ha így van ez egy 10 holdas gazdánál, akkor méginkább így a többezer holdas szövetkezetnél. A közös gaz­daságokban sokkal több lehetőség van a bő termés elérésére, de job­ban kell vigyázni arra is, hogy ami megtermett, az meg is maradjon. A jászapáti Alkotmány tsz tagjainak volt idejük megtanulni mindezt. Náluk is jónéhányszor megtörtént, hogy szorgalmas mun­kájuk eredményeként sokat termel­tek, csak éppen akkor engedték el- folydogálni a jövedelem egyrészét, amikor az már szinte kézben volt. Ha évközben pénz kellett, akkor legtöbbször nem azon gondol­koztak, hogy miként szerezze­nek saját erőből, hanem kiad­ták a jelszót: Gyerünk a bank­ba, vegyünk fel hitelt. így az­tán képletesen szólva, egyszer- másszor reggel fogyasztották el az ebédet. A tagok tavaly is szépen dolgoz­tak egész esztendőben. hanem néha-néha olyan hibák csúsztak számításaik közé, amelyeknek ká­rát az őszi zárszámadáskor érezték. Tavaly gyengén voft megszervezve az aratás, a hordás idején pedig fu­varosokat kellett fogadni. Volt olyan nap, amikor 1800 forintot fi­zettek ki a fuvarosoknak, összesen pedig 14.000 forintot emésztett fe'. a gabonabehordásnak az a költsége, amelyet idegen munkaerő végzett. Hát persze, hogy megmaradhatott volna ez az összeg a szövetkezet­nek és ha megmarad, akkor nyil­vánvalóan több jut egy munkaegy­ségre. | Nem mindig! érvényesült az a régi magyar közmondás, hogy sok kicsi sokra megy. Tavaly a cséplés idején volt ugyan 600 darab saját zsákjuk, mégis kölcsönzsáko- kat vettek igénybe. Azt tartot­ták, az a párfilléres kölcsöndíj nem sokat számít. Bizony sokat számított. Egyszer 9000, más­szor 6500 forint kölcsöndíjat kel­lett klfizetniök és a zárszám­adáskor derült ki, hogy a pár­filléres zsákdíj éppen 18.000 fo­rintjukba került. Megvolt a szép termés, volt is jö­vedelem, de több is lehetett volna. Azóta persze más a helyzet, ősz óta sokminden történt az Alkot­mány tsz-ben is. A tagok megnöve­kedett munkakedvének eredménye­ként, adottságaik jobb kihasználá­sával az idén növelik a munkaegy­ségek értékét. Most már mindent számításba vesznek, mert rájöttek arra, hogy sok fillérből lesz a fo­rint. Idáig 4 forint készpénzt osztottak saját erejükből. Többet is oszthattak volna, mert van pénzük. Nemrég adtak el hízókat és ezekért 56.000 forint készpénzt kaptak. Egyszámlájukon is 11 ezer forint van. | A tagok | úgy határoztak, hogy az eddig elcsépelt gabonából 2 kg tisztabúzát visznek haza. A többit majd a cséplés befejezése után, amikor pontosan tudják, menyi lesz. Az aratást az idén jóformán egy hét alatt végezték el. Hamarosan befejezik a tarlóhántást is, kihasználásával Jól szervezték a gabonabehor- dást és nem kellett igénybeven­ni fuvarosokat. Két gép már napok óta teljes erővel végzi a cséplést. A cséplőcsapat a szö­vetkezeti tagokból alakult. Ily* módon nem kell kiadni senki­nek a cséplőrészt és legalább 300 mázsával több jut a tagok­nak. A cséplést | most már köl4 csönzsákok nélkül is megoldják, mégpedig zökkenő nélkül. Tanul­tak a tavalyi hibákból és azt tart­ják, hadd maradjon csak minden fillér a szövetkezetnek. Nyilvánva­lóan ezekkel az aprónak látszó dol­gokkal a munkaegységek értékét növelik. Tavaly a takarmány egy részét részibe vágatták, az idén egy kaszavágást sem engedtek másnak, pedig már a 107 hold lucerna har­madik kaszálását is elvégezték, őszre lesz mit osztani. Bár tavaly és az előző években nem terjedt ki mindenre a figyelmük, mégis jól éltek. Mihály István, Tajti Ferenc, Szöllősi Imre és még jónéhányan eddigi jövedelmük egy részén az idén házat vásároltak. Közel 60 szövetkezeti tag fejőstehenet vett, 80 tagnak új kerékpárja van. Most hogy minden fillérre minden fo­rintra vigyáznak, még több lesz,-a,tta/«„'«,^|ZENNÉGY P|ASZTER (Folytatás) Mr, Harold fehér parafasisak­ját hátrább igazítva, kezét csípőre támasztva állt az irdatlan kőrenge- teg, a piramis tövében. Lábán hin­tázva magát csak a száját csücsörí­tette, amikor a d ragomén tisztelet- teljes magyarázatát hallgatta. Ki­sebbfajta hegy magasságával, a ró­mai Szent Péter-templom kupolá­jával vetekszik, — 138 méter a gú­la. Négyzet alapjának minden ol­dala kétszázötven méter, három­millió köbméternyi kőtömeget épít­tetett a pontos arányú piramisba ötezer évvel ezelőtt Cheops fáraó. A jenki elismerően húzta félre száját, miikor meghallotta, hogy száz- és százezer rabszolga építette ezt a kietlen kolosszust. Harminc esztendőn keresztül emberi erővel vonszolták messzeföldről, Luxorból. Asszuánból az irtózatos kőtömbö­ket. Csattogott a korbács a rabszol­gák hátán, akik egymáshoz láncol­va végezték az emberfeletti mun­kát. Szakadtak izmaik az őrült erőfeszítésben, de húzni kellett a köveket. Aki nem bírta már, ki­dobták a kegyetlen sivatagtengerbe. A roppant hatalom jelképe le­nyűgözte Mr. Haroldot. Szívébe csak annyi visszhangot keltett a rabszolgák százezreinek halála, hogy beleszippantott a levegőbe. Vájjon elég mélyen betakarta-e őket a homok? Hallani vélte a fáraó szavát, amint dicsekszik: „De itt e művel, ame­lyet alkotok, azt tartom, hogy meg­leltem az utat, mely a valódi nagysághoz vezet. — Művészetét a természet csodálja s évez­redekre hirdeti nevem. Nincs föld­indulás, nincs vész, mely ledöntse,*: (Madách), E titokzatos jelkép láttán büszke­ség fogta el Mr. Haroldot, a gya­potültetvény tulajdonost, ügy érez­te, ő és az Eisenhowerek, Dullesok, Schumanok méltó utódai a hata­lom ősi megtestesítőinek, Qheops- nak, Menkarának, Mykerinosnak, Kefrennek. Igen, ez a nagyság: uralkodni az embereken. Igen, a fáraó is értett hozzá, hogy nagyságának százezrek vérén állítson emléket. Harminc év alatt három, százezres rabszolgatömeg pusztult el és újult meg, míg telje­sült a nagyúr akarata és három­millió köbméter sziklát hasgattak ki a földből és emeltek gúlává. — Allah nevében — tördel­te kezét a Mister elé állva — Ali, a piramismászó. Harold ábrándozásából kizökken­ve dühösen hallgatta az idegenve­zető felvilágosítását; a piramismá­szó négy pere alatt felmászik a Cheops tetejére s az egész mutat­vány ára tíz piaszter, Négy perc alat 138 méter magas­ra? — ilyet még egy sportversenyen sem produkáltak — fordult meg az amerikai fejében. Hogy tetszik neki a dolog, a többi piramismászó is észrevette. — Megkezdődött hát ugyanaz a tülekedés, ajánlkozás a tíz piaszterért, mint mikor megér­kezett. Harold Alira mutatott. Kíváncsi volt rá, hogy bírja ez a kiálló bor- dájú csontváz a felfelé futást. Ali már rohant volna a lépcsőzetes épít­ményre, de az úr visszatartotta. Kiválasztott egy másik piramismá- szót is. Erősebbet, magasabbat Ali­nál s valamit mondott a dragomán- nak. Az a két arabnak megmagya­rázta: Ne tíz piasztert kapnak, ha­nem tizenhatot, de.,, de egyszerre másszanak és az kapja meg, aki előbb leér. A két boldogtalan bordái ijesztő táncba kezdtek. Szívük majd kiugrott: mi lesz, ha a másik győz?! Akkor semmit sem kap, hol­napra éhenhalhat, mert jártányi ereje sem lesz. A szörnyülködés moraja futott szét a körülállókon, akik közül csak néhány volt szó­rakozó turista, a többi éhhalál szé­lén álló szerencsétlen ördög. Ali éjszemű feleségére gondolt, meg kicsi fiára, akiről annyi men solygós álmot szőttek már. Megsá­padt, de igent intett a Misternek. Az erősebb még tétovázott, azán rá­állt. Megindult a két piramismászó. Lábuk olyan színű, mint a kőé, a homoké, amelyből élniök kell. Uj­jaik úgy kapaszkodtak az omlatag kövekbe, mint a menülSké, akik csak élet és halál között választ­hatnak. Ali megszédült, megingott, de sikerült végső erőfeszítéssel fenntartania magát. Megállt, fúj­tatott s kétségbeesetten látta, hogy vetélytársa már 4—5 méterrel fe­lette jár.,. Tovább, tovább! Kezét, lábát égette, marta a rettenetes ri­deg kő. A fáraó még most is bosz- szút áll, mert szentségtörően be­szennyezik sírját a rabszolgaivadé­kok. Ali megint megállt. Keze, lába megszűnt dolgozni. Csak nézett, nézett üvegesedé szemmel a távol­ba, a Piramisok Útjára, amelynek mentén ott a lilásvörös ködön túl vakítófalú úri paloták csillognak, árnyas ligetek közt az egyik olda­lon, a másikon pedig sovány kak­tuszok, tuhlfák, szétterülő ágbogak közt, vesszőkunyhók, homokba vájt barlangok, vályogviskók között él­nek, halnak az övéi. Az urak, az idegenek most ventilátorral hűtött szobában isszák a wiskit, egyipto­mi cselédek legyezik őket pálma­ággal.,, Felesége meg vékony ke­zével a gyökerek után kapar a ho­mokban, majd hívja a nagyapa, hogy fogja az éke szarvát, ő meg vállára veszi a hevedert és húzza az ekét a világ legtermékenyebb földjében, amely ötezer év óta csak az uraknak adott kenyeret. Az erősebb Mohamed nem tud­hatta, hogy Ali utolsó pillantása ar­ra a csorbult orrú szörnyre, a meg­fejthetetlen oroszlánemberre, — a Sphinx-re tévedt. Úgy látta, hogy ez a kifürkészhetetlen, félelmetesen vad kőarc dermesztő mosolyával felé fordul. Mintha a sivatag év­ezredes átka süvítene belőle és az iszonyú sivatagi szél, a khamszin erejével fújna rá, úgy vált el AU holtteste a piramistól., És zuhant, görgött lefelé. Nen is ért le, már inkább húscafathoz, mint emberhez hasonlított. Mohamed már a piramis há­romnegyed részénél tartott, mikor ez történt. Arcán bénító rémülettel sietett lefelé. •— Irtózatos keserű könny égette szemét, amint barátja holtteste mellett ellépett. Szemét nem emelte fel Mr. Ha* roldra, aki kényelmetlenül nyúlt pénztárcája után. Elővett 14 piasztert. — Mondd meg neki, hogy nem ment fel egészen a tetejére — fordult oda az idegenve* ze tőhöz, 4

Next

/
Thumbnails
Contents