Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-07 / 186. szám
1854 augusztus 7, SZOLNOKIHEGYEI NÉPLAP s I Épül az Országos Mezőgazdasági Kiállítás csarnoka Szeptember 11-től 26-ig rendezik meg Budapesten az Országos Mezőgazdasági Kiállítást. — A kiállítás iránt megyénkből is igen nagy az érdeklődés. Több állami gazdaság, mint a tiszasülyi, pusztabánrévei, bánhalmi, több termelőszövetkezet, mint a kunmártoni Zalka Máté, karcagi Április 4. tsz. és több más termelőszövetkezet, egyénileg dolgozó paraszt jelentette be, hogy terményeivel, állatállományának legszebb példányával résztvesz a kiállításon. Már épül az öt új csarnok. A növénytermelési csarnokban a nagy terméseredményeket elért állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok növényeit mutatják be és ismertetik az élenjáró módszereket, amellyel azokat elérték. Igen gazdag anyag ismerteti majd a helyes talajerőgazdálkodást, a minőségi vetőmagtermést, korszerű növényvédelmet, zöldségtermelést, gyógynövénytermelést. Ugyancsak ebben a csarnokban mutatják majd be a korszerű agrotechnikai módszereket és azok alkalmazásával eredményeket. A gépesítési csarnokban a legjobb gépállomás és traktoros brigád munkáját mutatják be, és szemléltető példákkal ismertetik a gépi munka termésfokozó hatását. Ugyancsak ebben a csarnokban kapnak helyet a kiállított gépekkel azok az üzemek, melyek az új kormányprogramm.1 óta kezdték meg az új mezőgazdasági gépek gyártását. A mezőgazdasági tudományos kutatás csarnokában az ország különböző tájegységein működő intézmények szervezete, feladata, munkássága és fejlődése kerül bemutatásra. Ismerteti a kiállítás azonkívül a gyakorlatban kipróbált és eredményesen alkalmazott nemesítési, agro- és zootechnikai kutatások, eljárások módszerét. Az erdőgazdálkodás csarnokában a jelen és a múlt erdőgazdálkodása közötti különbségről szereznek tudomást a látogatók. Azonkívül hasznos tapasztalatot szereznek a mezővédő erdősávok, a legelőfásítás, a homok- és szikestalajok fásításával történő megjavítása, a kopár- és vízmosásos területek be- erdősítésének kérdéseiről. segítjük az Árvízkárosultakat Nap mint nap egyre többen csatlakoznak megyénk dolgozói közül a Dunameilék árvízsujtóttá lakóinak megsegítéséhez Erről tanúskodnak a szerkesztőségünkbe érkező levelek. * A Szolnoki Állami Aruház alkalmazottai átérezve az árvízsujtottak jelentős kárát, gyűjtést rendeztek megsegítésükre. A dolgozók fizetésük négy százalékát ajánlották fel, mely 1600 forintot tesz ki. Az ösz- szeget augusztus 5-én el is küldték részükre. * A tiszaimrei földművesszövetkezet dolgozói aktívaértekezleten foglalkoztak az árvízsujtotta lakosság megsegítésével. Már az első napon a szövetkezet 22 alkalmazottja 1530 forintot adott. Ezenkívül a község lakói között is gyűjtést indítottak. így akarják dolgozó testvéreik kárát enyhíteni. * A kisújszállási kultúrotthon július 31-én színvonal előadást renj dezett. A teljes bevételt a károsul-* taknak adják. Nyolcszázkilencven forintot már továbbítottak is. így fejezik ki őszinte együttérzésüket a bajbajutottakkal. • A kétpői Szabadság tsz egy vagon, az Uj Barázda tsz pedig 30 mázsa gabonát ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. A községi tanács dolgozó; fizetésük 5—10 százalékát juttatják el. A DISZ- fiatalok 10—20 forintokat gyűjtöttek össze saját pénzükből, ezenkívül táncmulatságot rendeztek, melynek tiszta bevételét, 400 forintot, szintén az árvízkárosultak részére ajánlották fel. * A tiszaburai Lenin tsz tagjai a terménybetakarítás továbbfokozá- sával igyekeznek pótolni az árvízokozta károkat. Azoknak a dolgozóknak, akiknek egészévi termését az árvíz elpusztította, a tsz-tagok 1b mázsa gabonát küldtek. Varga János csépai dolgozóparaszt államiránti kötelezettségének példás teljesítéséért rádiót kapott jutalmul Csépán, a Sztálin-út 6. szám alatt laknak Varga Jánosék. Takaros házuk nerc régen épült. A gazda éppen a cséplőgépnél dolgozik. Saját gabonája már a kamrában van s most dolgozó paraszt társainak segít, hogy azok terménye is minél előbb magtárba kerüljön. Felesége szíves szóval kínál helyet és beszélgetés közben elénk rajzolódik a 10 év előtti küzdelmes élet. % A múltban, mint a többi szegény ember, kora hajnaltól késő estig a kulák földjén görnyedt. A testet- lelket felőrlő munkában kopott el az ifjúságuk, s rrégis alig bírtak annyit összekuporgatni, hogy egy kis házat építsenek. A porta már megvolt, a szüleiktől kapták. S mégis sokévi megfeszített munka, sok nélkülözés után került tető alá a kis hajlék. Arra aztán már nem futotta erejükből, hogy az ajtókat, ablakokat is beszerezzék, hogy teljesen rendbehozzák otthonukat. — Erre csak akkor kerülhetett sor, amikor a maguk gazdái lettek. A földeform által négy hold földet kaptak, s azóta azon dolgozgatnak. Szorgalmas érc bér Varga János, s a felesége is megfogja a munka végét. Munkájuk eredményeként 450 négyszögöl szőlőt vásároltak, s ezzel is gyarapítják a négy hold föld jövedelmét, Varga Jánosék szép jövedelemre számítanak. Szőlőjük igen jó termést ígér. Megfizeti a többszöri kapálást, tizenháromszori permetezést. A kalászos- és kapásnövények ápolását sem hanyagolták el. Búzavetésük á tavasszal nregkívánta a fej trágyázást. Meg is adták neki, pétisóval szórták meg a területet. A két holdról 17 és fél mázsa termést takarítottak be. Kukoricájuk, napraforgójuk is igen szép, négyszer megkapálták. % Vargáné minden munkában segít a férjének. Együtt kaptálták, együtt aratták le, rakták keresztekbe az érett gabonát. Az aratásban fiuk is segített, aki az érettségi vizsga után jött haza egy kis pihenőre. A fiuk katonatisztnek jelentkezett, de amíg a válaszra várt, addig sem tétlenkedett. Mint cséplési körzeti ellenőr vesz részt a gabona betakarításában. Varga János és felesége Is tudja, hogy a pártnak, kormánynak köszönhetik dolgos, nyugodt. életüket. Azt, hogy fiuk tanulhatott és olyan pályát választhat, amelyre kedvet, tehetséget érez. A párt- és kormány gondoskodását azzal viszonozzák Vargáék, hogy állampolgári kötelességüket példamutatóan teljesítik. 350 kg terménybeadásuk- nak a cséplőgéptől tettek eleget. Egészévi baromfi, tojásbeadásukat már januárban teljesítették. Ugyanakkor eleget tettek sertés- és váMinden erői a cséplés befejezésére fordítunk A kenderesi Vörös Csepel tsz kommunistái taggyűlést tartottak július 30-án, hogy megbeszéljék az eddigi munkák tapasztalatait és a feladatokat. Már a kora reggeli óráktól folyt a vita a tagság között. Megállapították, hogy jövőre másképpen osztjuk be a munkát, mert az idén nem tartottuk be Ígéretünket. Ugyanis azt fogadtuk, hogy hat nap alatt learatunk és csak 9 nap alatt lettünk készen. A kombájnok nem végezték el a tervezett mennyiséget, mi pedig nem készültünk erre a kézi-kaszásokkal. A kézi kaszások pedig derekasan dolgoztak. Katóka János és felesége, Kozák Miklós és Pozsonyi Ica például az aratás ideje alatt átlag 170 százalékot értek el. A taggyűlés megdicsérte jó munkájáért id. Fekete József, ifj. Fekete József és Pataki János elvtár- sakst. Retczer elvtárs, csoportunk elnöke arról számolt be, hogy ter- melszövetkezetünk Kenderes községben elsőnek teljesítette államiránti kötelezettségét. Július hó 28-án délután 2 óráig beadtuk a 612 mázsa tisztabúzát és 150 mázsa árpát, Az árvízkárosultak részére 30 mázsa búzát és 15 db. birkát ajánlottunk fel. Ezenkívül voltak még egyéni felajánlások: Rácz László elvtárs, pártszervezetünk titkára, id. Fekete József, ifj. Fekete József 2—2 mázsa búzát, Retczer elvtárs az elnökünk, Czakó Lajos, <3llé János, Cs. Kun Gábor, Kovács Mária, M. Tóth Zsigmond, Kökényesi István, Kökényes! Istvánná, Sinka József, Márton Róza, özv. Tar Lajosné, Nagy Erzsébet, Demeter István egy-egy mázsa búzát ajánlottak fel. M. Tóth Mihály, a tsz juhásza áz egy mázsa búza felajánlását egy birkával is megtoldotta. A taggyűlés elhatározta, hogy most minden erőt a cséplési munkák sikeres befejezésére fordítunk, mert addig nem tudunk nyugodtan lefeküdni este, amíg gabonánk az időjárás viszontagságainak ki van téve, amíg nincs minden szem gabonánk a raktárban, Pestalics Béla. gómarha beadásuknak Is. Sertésbeadásuk 38 kg, két dolgozó paraszttal társultak s közösen adtak be egy hízót. Az idejében beadott sertés után három mázsa kukorica kedvezményben részesültek. így személyenként egy mázsa kukoricával több jut az állatok takarmányozására. Vargáné sok aprólékot nevel, ez is jövedelmet hoz a házhoz. % Az adóval sem tartoznak. Még az első félévben kifizették egészévi adójukat. A községi tanács a munkában és beadásbein élenjáró Varga Jánost egy rádióval jutalmazta meg. A község dolgozó parasztjai is tisztelik, becsülik Vargáikat, akik államiránti kötelezettségük teljesítésével, szorgalmas munkájukkal hozzájárulnak a me- rcezőgazdaság fejlesztéséhez. Ta!aivizsgó[ó laboratóriumi felszereléseket kannak a szolnokmegyei mezőgazdasági szakkörök Sok dolgozó paraszt látogat el esténként a kulturotthonok mező- gazdasági szakköreibe. Különböző kísérletekkel, szakkönyvek tanulmányozásával és az aktuális munkákkal foglalkozó előadásokon gyarapítják tudásukat, hogy könnyebben, jobban művelhessék a földet. A szakkörök munkájában nagy segítséget jelentenek ezután azok a talajvizsgáló laboratóriumi felszerelések, amelyekről az első hat darab nemrégen érkezett meg a Megyei Tanács Népművelési Osztályához. Az első felszereléseket a kunmártoni, a törökmlklósi járási kul- turházak, Turkeve s Kisújszállás termelőszövetkezeti város kultur- otthonai, a zagyvarkasi kultúrotthon — ahol egyébként a megye egyik legjobb mezőgazdasági szakköre működik — és a szolnoki kultúrotthon mezőgazdasági szakkörei kapják. Az első szállítmány után nemsokára újabb talajvizsgáló felszereléseket tartalmazó ládák érkeznek a megye kulturotthonai részére. fl Megyei Tanács jutalma a nagy nyári mezügazdasági munkák legjobbjainak A Megyei Tanács Alkotmányunk Ünnepén jutalomban részesíti az aratás, cséplés és gabonabeadás legjobbjait. Ez alkalommal a megye legjobb járása, vagy városa 30.000 forint, legjobb községe 10.000 forint és legjobb termelőszövetkezete 5000 forint jutalmat kap kulturális beruházásokra. Jászkisér jelenti Jászkiséren augusztusig 460 dolgozó paraszt csépelte el gabonáját. Ez a szám azóta már jóval növekedett. A dolgozó parasztok államiránti kötelezettségüket a cséplőgéptől teljesítették. Dicséret és elismerés illeti Gulyás Zsigmond, Ha- jagos Józsefné, Sárhegyi Mihály, Nagy Sándor, Gulyás Sámuel. Halász Áron, Tajtl Miklós és Farkas Dezső dolgozó parasztokat, akik egészévi beadásuk teljesítésével mutatnak példát. A jászkisérlek a jó gazda gondosságával már a jövőévi termésre is gondolnak. Eredményeiket tovább akarják fokozni s ezért többen elvégezték a tarlóhántást. Élenjárt ebben a munkában id. Balogh András, Nagy Sándor, Homonnai Mihály. A dolgozó parasztok közül többen vetettek másodnövényt, hogy állataik részére még bőségesebb takarmányt biztosítsanak. Borics Antal, Csillik Zsigmond, Bartucz János és Bállá István mutattak ebben példát dolgozó paraszttársaiknak. Glonek Andor Jászkisér ^JL z élesrefent borotva ^ Varjú Dénes kezében ügyesen kerülgette a vendég bal arcán ülő szemölcsöt. Az őszhajú mester negyven esztendeje végzi munkáját, s ez a hosszú idő, a borbélyszakmában nemcsak meghajlítja, hanem művésszé is avatja az embert. A vendégek egyrésze elmerülten tanulmányozta a képeslapokat, mások a borbélyüzlet örök törvényét betartva élénken latolgatták a heti totó-esélyeket. Egy pelyhesállú nyurga fiatalember a pénztárosasztalra támaszkodva kézzel-lábbal magyarázott. Hol nyílt, hol csúkódott az ajtó. Az idő lassan estébe hajlott. Megélénkült a város főutcája, ki moziba, kj pedig a kulturott- honba igyekezett. A borbélyüzletbe behallatszott a nyári este, jókedvű utcai zsivalya. Varjú kartárs pedig semmiről sem véve tudomást, csak nagynéha, egy-egy vendég közötti szünetben egyenesítette ki derekát. Fájt is az a kulya derék és úgy megszokta a ha.jladozást, hogy most már sethogysem akar kiegyenesedni. Hiába, negyven esztendő nagy idő, majdnem egy emberöltő. Emberfejjel érte az első világháború. A SAS behívót éppen akkortájt kapta, amikor mesterlevéllel a zsebében, a piactér sarkán üzletet akart nyitni. Már a zöldrefestett tábla is készen volt, rajta frissen mázolt betűkkel, „Varjú Dénes úrifodrász4’ A sógora csinálta ezt a cégtáblát, csak úgy ajándékba. A piactéri üzletből aztán nem lett semmi. Mire üres lélekkel, fáradt aggyal hazajött a Doberdó mellől, a táblán megfakultak a betűk, s az összeku- porgatott pénz elfogyott. Az idős borbély ezen a napon különösen sokat gondolt az akkori időkre. Déltájban egy nagytokájű embert borotvált, akiben felismerte hajdani pénzkölcsönzőjét. Ez a találkozás elevenítette fel újból emlékezetében a múltat. Már talán az ötvenedik vendégnél tartott, amikor élénk szóváltás támadt mellette. Egy szőkehajú, rövidnadrágos fiú vitatkozott a szomszédos mesterrel <— Borbély bácsi, holnap lesz az úttörőavatás, a maga leikén szárad, ha nekem ilyen hosszú hajjal kell szégyenkeznem. —■ Olvasd el kiskomám a szabályt, ott van az ajtó felett. „Szombaton és vasárnap gyermekhajvágést nem vállalunk.” 1— De borbély bácsi. Ut- törőavatás lesz, maga sem menne el hosszú hajjal — könyörgött a kis úttörő. — Na jól van, kis cimbora, amiért ilyen nevezetes esemény előtt állasz, megnyírlak, méghozzá úgy, hogy vőlegénykorodiban is megemlegeted, Szappanozás közben a gyerekről morfondírozott magában .. , Holnap lesz úttörő. Érdekes, én meg holnap negyven esztendeje, hogy felszabadultam. Jó lenne most kezdeni — pislantott át fél szemmel a szomszédos székben ülő kisfiúra, A gyerek szőke hajáról Laci fia jutott eszébe. Az is éppen ilyen gömibölyű- képű, akaratos kisgyerek volt. Ekkorácska korában mindig ott csüngött a műhelyben. A vendégek is szerették. Huszonegy éves volt, mikor behívták katonának. Azután hazajött. Nem sokáig volt itthon, kitört a második világháború, s újból behívták. Nem jött vissza többé. Azóta Varjú Dénes úgy érzi, hogy elszállt az életnek minden értelme. Az emlékezés annyira elérzékenyítette, hogy egy pillanatra kénytelen volt abbahagyni a borotválást. „Bocsánatot kérek, nincs semmi baj” — mondta a csodálkozó vendégnek. Belülről ismét arra gondolt, az emberek vidámak, nem törődnek az Ilyen fáradt öreg emberrel. Csak ketten a feleségével tudják, hogy milyen az élet. Anyóka kedvéért jött a szövetkezetbe Is. — „Éredj csak az emberek közé, ott majd felejtesz egy kicsit, meg hát úgy sincs kire hagyni az üzletet.4’ Szótfogadott neki és pár hónappal ezelőtt azért jöttek a városba, hogy a KTSZ szolgálatába álljon. A keresetre nincs semmi panasz, 800 forintot legutóbb kapott és valami prémium címén még 200- at. Valamelyik társa lehúzta a nehéz vasredőnyt, jelezve, hogy vége a napnak. Társai, akik ilyenkor gyorsan hazaindultak, most körülállták és gyengéden egy székbe kényszerítették. Kovács István pedig, az egyik fiatal mester elébe állt és beszélni kezdett. — Kedves Varjú kar- társ, engedje meg, hogy társaink nevében mesterségének 40 éves évfordulóján őszinte szeretettel köszöntsem. — Kovács elvtárs még beszélt pár percig, majd egy szép virágcsokrot adott az idős mesternek. A fehérhajú bácsi csak ült a borbélyszékében és kezével idegesen marko- lászta annak karfá-át. Ilyen még sohasem történt vele, még egyszer sem érte meg negyven esztendő alatt, hogy őt így szá- montartsák, róla megemlékezzenek. ügy érezte, valami nagyszerű dolog történt vele. Valami szépet, valami kedveset akart mondani. S amikor sorba kezefogtak vele. furcsa melegség járta át szívét, megszólította egyik kollégáját: — Merre tartasz? ‘— A Rákosi-Út felé. — Menjünk együtt, hiszen egyfelé visz az útunk. Sz, őqíjlelí aiiz az át...
