Szolnok Megyei Néplap, 1954. augusztus (6. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-26 / 201. szám

Í954 augusztus 26j SZOLNOKMEGYET NÉPLAP s A munkás-paraszt szövetség jegyében: A tiszaimrei Fehér Imre termelőszövetkezet a felemelkedés útján Érdemes megemlékezni egy pár szóval arról, hogy a nagy változás éve mit eredményezett járásunk termelőszövetkezeteinek életében. A tiszaimrei Fehér Imre tsz-ben minden téren nagy fordulat követ­kezett be, Javuilt a munkai egye-, lem, a közös vagyonra lelkiismeretesebben vigyáznak, mint más esztendőkben. Sok. pél­dát lehetne ennek igazolására fel­hozni, de elég csak megemlékezni az aratásról. Régen sok baj volt a munkana­pok kihasználásával. Most a gabo­nabe takarítás idején pedig már azért zúgolódtak a tagok, mivel a tsz gépkocsija reggel négy óra he­lyett öt órakor jelentkezett a kiin­dulási ponton, hogy kiszállítsa az aratásban résztvevő dolgozókat a munkahelyre. — „Amit fáradságos munkával, a párt és az állam sok­irányú segítségével megtermel­tünk, abból egy szemet sem enge­dünk veszendőbe menni" — ilyen véleményen voltak Varga Mihály munkacsapatának tagjai és _ezért amikor az idei rendkívüli időjárás miatt amúgy is elmaradtak az ara­tással, felényire csökkentették az ebédidőt, hogy az elmaradást pó­tolják. sek tárolni az idei gazdag kukori­catermést. A szövetkezeti tagok önzetlen se­gítséget kaptak a szolnoki Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat dol­gozóitól. , Villamosították tanyaközpontjukat. A Gépjavító munkásai a patroná- lás keretében már gyártják az új tehénistállóhoz szükséges önitató berendezéseket. A tanyaközpont­ban víztornyot készítenek, s az épületeket vízvezeték berendezés­sel látják el. Fentebb már szó volt arról, hogy nagyobb gonddal, több szeretettel vigyáznak a közös vagyonra. Ezt igazolja az a tény, hogy szerszá­maik, gépeik és szekereik megóvá­sa érdekében a tagok hozzáláttak egy 8€ méter hosszú fedett szín építéséihez. A közös gazdaság tagjainak most legfőbb gondja az őszi kapásnö­vények betakarítása, a jövő esz­tendőre való felkészülés. Jövőre még jövedelmezőbbé akarják ten­ni gazdaságukat, és ezért 1.50 hol­das rizstelepükön alkalmazzák a rizsföldi haltenyésztést. Ezenkívül méhészettel is foglalkoznak majd. Hasonló eredményekről beszél­hetünk járásunk többi termelőszö­vetkezetében is. Nem csoda, hogy a dolgozó parasztok egyre jobban érdeklődnek a szövetkezeti gazdál­kodás iránt. A Fehér Imre tsz ve­zetőit és elnökét szinte mapról- napra keresik fel az érdeklődők, akik mind meggyőződtek arról, hogy a párt és. a kormány segítsé­gének eredményeként a tagok szorgalmas munkája nyomán a szövetkezetben minden ember megtalálja a számítását. A tiszafüredi Úttörő és Zöldmező j termelőszövetkezetekben ugyancsak j gazdag termést takarítanak be az j idén a tagok. A vezetők itt is elkészítették már jövőévi terveiket. Ezek a tervek megvalósíthatók és biztosítékául szolgálnak a szebb, a gazdagabb életnek. Sokat lehetne még beszélni a nagyiváni Rákosi Csillaga, a tiszaőrsi Uj Élet, a ti- szaigari Petőfi, a tiszaörvényi Dózsa, a tiszaderzsi Szabadság tsz-ek ered­ményeiről is. Ezek a szövetkezetek is a fejlődés útján járnak. Trembeczky Antalné Tiszafüred, Járási Tanács Kiváló fejőnő Felesleges kiadás A napokban a tanácsházán vol­tam. Érdekes dolgot tapasztaltam ott. A VB titkár elvtársnő, s a me­zőgazdasági előadó, Táborosi elv- társ egymás mellett lévő szobában dolgoznak, mégis a titkár elvtárs­nő postán küldte el a levelet Tábo­rosi elvtársnak, hogy tartsa meg a tanácstagi beszámolót. Helytelen ez, mert így a titkár időt is vesztett és felesleges kiadást is szerzett a tanácsnak. Ezen a téren is lehet takarékoskodni. Tóth M. dolgozó paraszt, levelező. Cibakháza. Miért nem javítják ki Hétfőn is kell borotválkozni Nem helyeslem, hogy öcsödöli mind a három borbély és fodrász KTSz be van zárva hétfői napot kon. Helyesnek tartanám, ha a három közül egy hétfőn is nyitva, lenne, hisz ezen a napon is akad borotválkozni szándékozó ember. Jó magam is ezt szerettem volna tenn ni aug. 16-án, amikor kint jártam Öcsödön, Gere Lajos Szolnok. a nagykörűi kutakat ? Nagykörűn 4 mély- fúratú Norton-kút van, ezek közül azonban egy sincs jó állapot­ban. Többízfoem a helyi tanács javíttatta már őket, tudomásunk sze­rint azonban a kutak karbantartását átvette a megyei tanács vá­ros- és községgazdál­kodási osztálya. Az osztályt a kutak állapotáról a tanács értesítette. Június 30- án ki is jöttek a Víz- és Csatornaművek Vali lalattól s jegyzőköny­vet vettek fel a kutak állapotáról. Augusztus 2-án ugyancsak kérte a községi tanács a me­gyei tanács város- és községgazdálkodási osz­tályát, hogy javíttassa ki a kutakat. A megyei tanács és a vállalat semmiféle vá­laszt nem adott a ké­résre. Ugyanakkor pe­dig a kutak hónapok óta rossz állapotban vannak, A dolgozók a lakásukról hozott vöd­rökkel merítik a mély medencékből a vizet. Ez egészségtelen és nem engedhető meg. A rossz ivóvízellá­tás következtében több megbetegedés is tör-i tént a községben. Ép­pen ezért kérjük a megyei tanácsot, has-í son oda, hogy a kuta-< kát mielőbb megjavít-i sák. SURÁNYI ILLÉS tanácstag Nagykörű Megszilárdult a vezetők tekintélye. A tagok a közgyűlés határozatá­nak megfelelően betartják a bri­gádvezetők, munkacsapatvezetők intézkedéseit, s így szervezetten dolgoznak. Ha valaki jelenleg be­lép a szövetkezet tanyaközpontjá­ba, ott már az első pillantásra az lesz a meggyőződése, hogy rendes gazdák házatájára került, Tiszta­ság van mindenütt. A tanyában egy szem trágya sem található, mert a szövetkezet ve­zetői külön fogatot rendszeresítet­tek, amely naponta kihordja az is­tállókból és a közeli földterület szélén kazalba rakja az istállótrá- gyát, A jószágállomány minőségi es mennyiségi fejlesztésének megte­remtették minden előfeltételét. — Szérűskertjükben gondosan bera­kott lucerna és vörösihere kazlak találhatók. Mintegy 1600 mázsa pillangós száilastakarmányt biztosí­tottak állatállományuk téli takar­mányozására. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében nagyarányú építkezéseket végeztek már az idén, Nemrég öt darab 100 köbméteres silógödröt csináltak. Pár nap múl­va befejezik a 80 férőhelyes lóis­tálló építését is. Már készen áll a 200 férőhelyes sertéshizlalda, a 60 férőhelyes borjúnevelő istálló, s nemsokára tető alá húzzák a 700 mázsát befogadó kukorioagórét. A jélenlegi górék ugyanis nem képe­jßzwiUk — Intézkedések Értesítjük az elvtársakat, hogy özv. Dobos Lászlóné kunmártoni dolgozónk családipótlékát mara­déktalanul megkapta visszamenő­leg is. A késés oka az volt, hogy a ki- rendeltség a családipótlékra jogo­sultak névsorából az elvtársnőt ki­hagyta. Mivel betegsége folytán ő abban az időben nem dolgozott, a családipótlék igazolványát a szol­noki SZTK Alközponttól nem kér­tük meg — Cirokládagyár Kisúj­szállás, Vies Sándor igazgató. * Örömmel értesítem a szerkesztő­séget. hogy közbenjárásuk eredmé­nyeként a mai napon az ipart meg­kaptuk. Ezúton mondok köszönetét a Véplapnak, amely hozzásegített, hogy ügyem elintézést nyerjen. — Szaszkó Béláné, Turkeve. * Megvizsgáltam Dikó Erzsébet, Virág-u. 8. sz. alatti lakos pana­szát, aki VIII. 4-én 23 órakor bal­esete miatt felkereste a Megyei Tanács Kórházát. Bár az ügyeletes nortás nem emlékszik rá, hogy közte és a panaszttevő között vita alakult volna ki. mégis megálla­pítható volt, hogy a portás hibát követett el. Utasítottam a portáso­kat, hogv az elsősegélynyújtásra ielentkező betegeket mindenkor a leggyorsabban irányítsák az ügye­letes orvosihoz. — Dr. Lévay Károly kórházigazgató, főorvos, Szolnok. * Értessem a szerkesztőséget, hogy Wesniczkv Antal bejelentésére in­tézkedtünk. Az évek óta elhanya­golt utat Szolnok és Besenyszöe között meg fogjuk hengerelni. A hengerelési anvag helyszínreszállí- tását már megkezdtük. — Bornem­issza Rezső, KM Közúti Kir. vez. JWwfe JEGYZETEK A sárkány píralkotmány, a levegőben libegő szép csuda. Eqyszercsaka gyerekek tor­kából elfojtott kiáltás tör ki. A ház cseréptetejének gerincén megjele­nik egy férfi. Mezítláb, félmezte­len, rövid, fekete előtt-nadrágban. Kezében egy bot. Nyilvánvaló a szándéka. Meg akarja fogni a gaz­dátlan csapkodó sárkányt. A késő délutáni napfényben für­dő tető meredek. Semmi kapasz­kodó rajta. A férfi nekikészülődik, Megindul lefelé. Óvatosan, tapo­gatózva. Egy rossz mozdulat, egy­szerre megcsúszik vagy két métert, Az emberben megfagy a vér. A férfi azonban megfeszíti izmait, szinte odatapad a cserepekhez, ülőhelyzetben alájuk nyúl s úgy ereszti maigát tovább. A csatornaépítkezés szi­vattyújának kezelője, idősebb mun- kásemlber, megcsóválja a fejét. — Ezt nem lehet nézni — mond­ja s bemegy a szivattyú bódéjába, hogy ne lásson semmit, ne lássa, ha a tetőn mászkáló esetleg lezu­han. REGI KARCAGI CSÁRDÁK Az építőbrigád korszerű istállót épített a tehenek és a borjak számára. A szépen felszerelt, tiszta istállókban a jó gondozás révén szépen fej­lődnek a növendékáUatok a kenderesi Vörös Csepel tsz-ben. Az ered­mény MÁRTA MARGIT fejőnő érdeme is, aki a növendékállatokat, a borjakat gondozza. Neki is jó része van abban, hogy a fejési átlag az evelejei 0.8 literről a jelenlegi 12.8 literre emelkedett. Képünkön Márta Margit a borjakkal. Ballagok a Sallai-utcán. Sem­mi dolgom. A sárikon a csatorna- építkezés szivattyúja zümmög. A sarki házzal ételiemben a túlsó ol­dalon egy csapat gyerek. Mind fel­felé bámul. Feltekintek. Magasan a házak fö­lött gyönyörűszép papírsárkány fe­szíti háromszín mellét a szélnek. Farkán a papírszalagok enyhén li­begnek, szinte hallani selymes zi- zegésüket. A sárkányt nézik a gyerekek is nagy-nagy izgalommal, mivelhogy az eresztő madzagot nem tartja senki, illetve a sarki ház mellett el­húzódó villanyvezeték „fogja”. Itt akadt fenn a madzagra kötött fa­darabnál fogva s a gyerekek most azért drukkolnak, hogy a szél vala­hogy el ne bogozza a drótról, mert akkor oda a sárkány . >, elröpül, lezuhan és összetörik a nád és pa­TS unsági öreg emberek vissza- *'■ emlékezéseik során gyakran elmesélgetnek a régi csárdái élet­ről, miiként zajlott ez az ő virágko­rukban. Abban az időben még nem volt munkaverseny, se kulturver- seny, ahol az erőt, az ügyességet, rátermettséget, tudást emberhez méltóan meg lehetett volna mutat­ni és bizonyítani. Akkor még a le- gényi virtus fitogtatásának a csár­da volt a színtere és a táblás réz­fokos, meg az ólmosbot az eszköze. A kun városok fiatalsága, a nyalka legények, a határbeli szilaj bojtá­rok, meg a vitális betyárok össze őgyeledve sokszor megforgatták ez emlékezetes szerszámokat, latolgat­ván, hogy ki hát a legény a csár­dában. Nem csak a karcagi földön, ha­nem az egész tiszántúli részen leg­híresebb csárda volt az Ágota, Rózsa Sándor kedvenc rejtőzködő és mulatozóhelye. A nagyforgalmú Pest—Debrecen-i országút mellett állt, egy halom oldalában. A ver- selgető Uj Péter, karcagi poéta, a Zádor és Ágota történelmében vala­mikor az 1800-as évek legelején ezt írta erről a halomról: Kápolna volt rajta régen, Most puszta domb, a térségen Róla az ember meglát Négy-öt helységnek tornyát. Valóban kolostor állott rajta a 1VI. században s elpusztulván, om- idéika tégláiból rakták az Ágota- sárdát. A hagyomány azt regéli róla, ogy pontosan a mestergerendája latt húzódott el Hajdú megye meg ásznagykunszolnok határa. Már edig ez nagy szó volt! — tudva zt, hogy a betyár futhatott torony­i-ónt, megyehatár útját nem állta, e a pandúr csak a maga várme- yéjében kardoskodhatott. Ha a letyár átszaladt előle a másik me­lyébe, nem volt joga ott Is üldö- őbe fogni. A közbiztonságnak ez a onák „jogrendje" roppantul bevált letyámak, pandúrnak egyaránt, /lert bizony nemegyszer megköny- íyebbülten sóhajtott fel a pandúr tomiszáros, mikor meglátta, hogy átért a határon a híres betyár! No, végre csak hogy átmentéi!.,, AAikor a neves hortobágyi be- ftyár, Sós Pista meglátta az ablakon keresztül, hogy amoda jön ni Barca Dani hajdúsági komiszá­ros, átment a mestergerenda alatt az ivószoba kunsági végébe és nyu­godtan mulatozott tovább. Még kocintgattak is egymással, átnyújt­va a poharat a gerenda alatt. Hanem a legények aztán nem tekintették ezt a demarkációs vo­nalat, ha számvetésük volt egy­mással! Egy karcagi öreg kun el­mesélte nékem, miképpen zajlott le az ilyen csáirdaibeli osztozkodás: »Egyszer egy nádudvari fattyát készítettek ki ebben az Ágota csár­dában. Sose megy ki a fejemből. Pedig annyicska voltam, hogy ides- anyám szoknyája megül lestem, amint ingét, gatyáját kitették a csárda elébe. Olyan kérges volt a vértől, hogy megállt a talpán. Az asszonynép körülvette, úgy rido- g ált mellette. Azt mondja a fattyú, mikor lepedőben hozták kifelé: Ne engem sirassanak! Hanem azt, aki­nek huszonegy ujja van Karcagon. Mert mind bicskahegyre szedem én még őket! No, — gondoltam — ha így kiválogatja, akkor nem sok embernek esik foámtódása. Mert még akikor, gyerekésszel, nem ér­tettem el, mire célzott. De az asz- szonyok elértették a szavát és rá- tám-adtak: Ni, még most se hunyász- kodott meg, a nyomorultja! Ha el nem nyargalnak vele a szekérrel, tán még az asszonyok is elverik raite a port”. 7~) j végtére az Ágota-csárdát is ■^legyűrte az idő. Megroggyant a fala s 1935 őszén le kellett bon­tani. Súlyos tölgyfa asztalát, amely­nek közepébe Rózsa Sándor is be­véste a nevét, a karcagi múzeumba szállították, de innen is tova so­dorta a sorsa. Pincéjében harminc emberi csontvázat találtak elásva. Leltek még ott három kést és né­hány József császár korabeli pénzt. Kövér bukszája lehetett valami gazdag kupecnek s amikor megol­vasták a tartalmát, oda se néztek neki, ha elgurult is belőle néhány arany és ezüst tallér az ászokfák alá. A Tibuc csárdában is jó summa pénzt borrá változtattak valaha a betyárok. Kárász Imre bátyánk, — nyugodjék — azt mondta volt, hogy némelyik hímélkü! járó legénynek a tele-bukszája is ittenkörül volt elföldelve. Az ilyen, mikor mula­toztak, kifordult csak az éjszakába, lerúgta a földet a pénzéről és fize­tett. Mesélték, hogy Fábián Pista, a szép bihari betyár gyerek, oda ásta a pénzét, ahogy a csárda kút- kolonca lejárt. Kátai Bandi is költekezett, de az volt a nótája, hogy Kit búvában, bánatában megiszik, Az adja meg, aki reggelig alszik. Egy télen lobogós pőre gatyábam átvetette lábát a csárda havas ge­rincén s a bőmadráigban is didergő csapiáros oda hordta fel neki a bort, réz iccében, létrán. Igenám, de telt a szalóki lovak árából.., LJát a Pingyó csárda? Az is a ■F-í híresek közé tartozott! A Kis­újszállás felé vezető út szélén állt, a Karajános nevezetű mocsár kö­zelében. Jó helyen! A csárdaszél­ben beugratott a betyár a nádasba s ellovagólhatott benne a Sárréten át akár Nagyszalontáig, nem volt a világnak olyan pandúrja, aki ab­ból kifogja! — A Kecskeriben ta­nyázó pásztorok itt szokták össze­mérni a botot a kisújszállásiakkal. Veres Lőrke meg a komája, Dara­bos Peti, híres bojtárok voltak, a fejükkel fogták fel az ütést, csak úgy zúgott rajta a bot. Az ellen' félnek eszébe se jutott, hogy körül­vágott jóféle bográcsfeneket bori' tottak a süvegjük alá, nem pedig a koponyájukról pattan vissza a som­fa fütykös. Ezek a varjúrágta csárdák is el­pusztultak egyenként. A rézfoko­sok, ólmosbotok, buzogányok beke­rültek a karcagi Nagykun Mú­zeumba, a múlt idők emlékeként. A legényi versengésnek ma már van méltóbb tere és eszköze. Szűcs Sándor múzeumvezető. Az pedig centiméterről centimé­terre halad lefelé a tetőn. S még egyszer megcsúszik. s, De most is megáll. Előrenyújtja a botot, eléri-e már a feszesen ma sasiba törő mad­zagot? Még nem. Még néhány cen­timéter. A boton semmi kampó. Síma, bi­zonyára öreg seprő nyele. Ha bele is akad a madzag, mindjárt le is csúszik róla. Egyszercsak azonban sikerül elkapni. Megvan a sárkány! A férfi a foga közé fog "a a spár­gát. Ebben a pillanatban isimét megcsúszik. — Vigyázzon! — sikolt fel mel­lettem egy nő. A férfi a tetőn felelni akar. Ki­nyitja a száját s abban a pillanat­ban már ismét szinte elérhetetlen távolban a spárga. Újból kezdődik az egész, a próbálkozás, a harc a centiméter rekért. S ismét megvan a sárkány. A férfi újból foga közé veszi a spárgát, majd elkezdi a kúszást fel­felé. Ülő testhelyzetben, háttal a tetőnek. Meg-megáll, ereszt a spár­gán, hiszen a vége még mindig rajta a villanydróton. Vigyázz, ösz. sze ne húzza a vezetékeket. Maid szabaddá téve a kezét, ügyesen el. tépi a spárgát. Ha most elengedi, oda végkép a sárkány. De nem en­gedi el. Hanem kúszik fel-fel. e<*v- re feljebb, a gerincre. S felér, már ott lovagol a gerin­cen. önkéntelenül felsóhajtok. S a gyerekek közül egy kis, szöszke fiú, nem igen van négy­esztendős, ujjongva felkiált: — Apu i is apu! Mert az apja az a férfi a tetőn, aki éppen eltűnik a gerinc mögött, aki életét, de legalábbis testi épsé­gét kockáztatta egy semmiségért, egy sárkányért.; í i; -. Gyermeke öröméért, boldog­ságáért. Péteri István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents