Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

[a megyei pártbizottság és a megyei TANÁCS LAPJA 1 VI. évfolyam, 175. szám * Ara ->0 fillér 1954 július 25., vasárnap (------------------ X MA I SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Akik a genii győzelmet kivívták (2. o.) Gyors betakarítással, csépléssel, az államiránti köte-i lezettség teljesítésével segítjük a kormányprogramm megvalósulását (3. o.) Jász-Kun Kakas Kínai sportolók Szolnokon (4. o.) I --------­Gy ors behordással, gondos csépléssel mindnyájunk kenyeréért! így készült fel a cséplésre a kunhegyest gépállomás A kunhegyes! gépállomás traktorosai hétfőn reggel teljes erő­vel megkezdik a cséplést. Most mindennél jobban kell igyekez- niök, hiszen az aratás ideje eltoló­dott s mintegy 10 nappal késik a cséplés is. Másrészt a dolgozó parasztok napról-napra keresik fel a gépállomás vezetőit és sürgetik a nagy munka megkezdését. Süve­ges Sándor idős > kunhegyesi gazd^kodó pénteken volt a gép­állomás igazgatójánál. A cséplés felől érdeklődött. Ahogy mondta, szeretné, ha gabonája most már nem keresztekben, hanem a kam­rában lenne. Süveges gazda menő­iéiben volt már, amikor megje­gyezte: „Kukoricám alá géppel szántottam, de meg is látszik. Dö­mötör Sándor szomszédom kukori­cája majd fél méterrel alacsonyabb, mint az enyém, ő ugyanis csak fo­gattal szántott. Jók a gépek. Jő lenne, ha cséplés idején sem tör­ténne hiba,’* Igen, a dolgozó parasztok jó, gyors és gondos munkát várnak most is a gépállomásiaktól. Joggal, mert már megszokták: mióta a pért és az állam gépeket küldött, — amióta gépállomás van Kunhe­gyesen, —' a búza még egyszer sem csírázott ki az asztagban, Ter­ményük legkésőbb augusztus 20-ig a padlásra, vagy a magtárba ke­rült. Tavaly is augusztus 14-ig elcsépeltek minden szem gabonát. A kunhegyesi dolgozóparasztok- nak most sincs okuk aggódásra. Minden a hordáson múlik, mert a gépállomás dolgozói felkészültek a cséplésre. A gépeket kijavították, üzem­anyagról gondoskodtak. A legjob­ban elhasználódó szalmarázó és dofocsapágyakból megfelelő kész­letük van. Rostákból és szíjak­ból sincs hiány. A cséplés idején általában kevés a darálnivaló. A darálással megbízott gépállomási dolgozó nappal pihen, éjjel pedig az este behozott cséplőgép-meghaj­tószíjakat 'javítja. A munkaerő valamennyi gépihez biztosítva van. Idejében leszerződ­tették a cséplőgép munkásokat. — A gépállomás vezetőinek dicsé­retére legyen mondva, az elő­írt intézkedések mellett, sok olyan dologra is gondoltak, amely bizto­sítja, hogy a közel 9000 hold kalá­szos cséplése során ne legyen zök­kenő. Megfelelően megszervezték^ a műszaki ellenőrzést. A cséplőgé­pek rajonírozási tervének elkészí­tésével egyidőben meghatározták, hogy a szerelők hol, melyik részen végeznek állandó ellenőrzést. A műszaki hibák ellenőrzésére többéves tapasztalataikat is fel­használták. A cséplőgéppel általá­ban az üzemeltetés első öt-hat órá­jában történik a legtöbb hiba. Az idén azonban ezt olyan módon elő­zik meg, hogy a gépek bejáratását a főgépésznek és a gépállomás többi műszaki szakemberének sze­mélyes felügyelete alatt végzik. A* alapos műszaki ellenőrzés sem pótolhatja a cséplőgépek fe­lelős vezetőinek szakmai képzett­ségét. Ezért a felelős vezetők kÍ7 jelölése körültekintően történt. Imre Gábor, Bibók Ferenc, Pon- grácz István sztahanovisták, id. Balogh Ferenc, Apostol Sándor tíz-tizenkét éves szakmai gyakor­lattal rendelkezők, a gépek felelős vezetői. A gépállomás központjától távol levő szérűkbe pedig Kovács Ferenc, Jákó Pál, Kovács József műhelyszerelők mennek. Olyan em­berek, akik teljesen urai a gépnek. Fridrich István sztahanovista trak­toros DISZ fiatal az idén csépel először önállóan. Öt a gépállomás­hoz közel, egy jó cséplési szakem­ber szomszédságába osztották, hogy az esetleg szükséges segít­ség mindig kéznél legyen. A gépállomás 24 cséplőjével Kunhegyes és Tomajmonostora ha­tárában 639 vagon gabonát kell el­csépelni. Felkészülésük minden el­ismerést megérdemel. A dolgozók, a traktoristák ezzel a felkészült­séggel augusztus 20-ig végezhetnek a csépléssel. A jó műszak lelőkészítés mellett a fő hangsúly az embereken van. Lelkesedésüktől, munkafegyelmük­től függ, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket hogyan használják ki. A gépállomás pártszervezete azért — szoros együttműködésben a köz­ségi párt-végrehajtóbizottsággal — már jóelőre gondolt a népnevelő­hálózat megszervezésére a cséplő­csapatoknál. Nemcsak a szervezeti kérdéseket igyekeztek megoldani, hanem hasz­nos agitációs érvekkel is ellátták a népnevelőket. Azt akarják, hogy a kormányprogramm valóraváltá- sának, az ország érdekének meg­mutatásával együtt az egyéni érdek is serkentse a dolgozókat. Cséplés idején különösen megvan a haszna a jó munkának. Vegyünk egy pél­dát. Tavaly a traktorosok cséplés idején csak pénzt kaptak. Kenyér­fejadagjukat úgy kellett megven­niük .Az idén a gépkezelők — ha a gép 12 órát dolgozik, és ezalatt az idő alatt teljesíti a normát — négy munkaegységet szereznek na­ponta. Erre 8 kiló búzát és 44 fo­rint készpénzt kapnak. A gépkeze­lők epvéni érdeke Is megköveteli tehát, hogy a cséplőmunkások pi­henőidejében gondosan nézzék át a gép minden részét, igyekezzenek megelőzni az üzemzavart. A cséplő- munkások is megtalálják számítá­saikat. 54 collos gépnél például — mert ezek vannak többségben a gépállomáson — 135 mázsás nor­mateljesítés mellett 44 kiló búzát keres naponta egy-egy cséplőmun­kás. Igen jó kereset ez, ha figye­lembe vesszük, hogy a búza sza­badpiaci ána 2—300 Ft körül mozog. Mindezt elérhetik, egyedül a norma teljesítésével. A tavalyi példák viszont az igazolják, hogy a napi előirányzatot magasan túl lehet szárnyalni. Akkor természe­tesen növekszik a napi kereset is. A múlt évben például Rózsa Gyula cséplőcsapata átlag 122, Balogh Fe- rencné pedig 123 százalékra telje­sítette tervét a cséplési idény alatt. Több olyan hét volt, amikor 3—3.70 mázsa terményt kapott egy-egy cséplőmunkás heti normája ellen­értékeként. Megvan tehát az érteimé annak, hogy minél előbb, minél nagyobb mennyiségben gabonát csépeljenek el. A népnevelők mellett erre kell buzdítani a dolgozókat a gépállo­más vezetőinek is, annál is inkább, mert a páirttitkár elvtárs iskolán van, s így a pártvezetőségre na­gyobb feladat hárul. Suszter Zsig- mond elvtársnak, a gépállomás 'gazgatójának is fel kell számolni azt az „óvatos“ tervezgetést, hogy augusztus 28-ra végeznek a csép­léssel, mert „hátha eső is lesz közben.“ Éppen az időjárás szeszé­lyeire számítva kell most mindjárt a cséplés idején meggyorsítani a munkát, hogy mielőbb befejezve, hozzáláthassanak az őszi termény- betakarításhoz. talaj előkészítéshez. A népnevelőknek azonban nem­csak a traktorosokkal, és cséplő­munkásokkal kell foglalkozniok, hanem a csépeltető gazdákkal is, hiszen ilyenkor közvetlen kapcso­latba kerülnek úgyszólván vala­mennyi dolgozó paraszttal, míg szántás-vetés idején többnyire csak azokkal, akik nem rendelkeznek fogaterőkkel. Ezt az alkalmat is használják fel arra, hogy figyel­meztessék őket: az ál’amiránti kö­telezettség gépalól való teljesítése becsületbeli kötelesség mindenki­nek. A beadási kötelezettség tör­vény, s ha teljesítésével késleked­nek, tíz százalékkal felemelik a be­adandó mennyiséget. A kötelezett­ségüket a géptől teljesítők ezzel szemben gyorsbeadási prémiumban részesülnek. A* Imént felsoroltak alapján — a versenynyilvánosság, a sajtó, a röpgyűlések, s az agitáció vala­mennyi formájának felhasználásá­val . — szívre, észre egyaránt hatva gyorsítsák meg a jövő héten vala­mennyi helyen meginduló cséplést. Szekulity Péter, Simon Béla. A Meg <ei Tanács Véqrehaitó- bizottsága és a Megyei Begyűjtési Hivatal közleménye Megyénk területén mindenfelé megkezdődött a gabona cséplése, s a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, egyénileg dolgozó parasztok közül egyre többen tesznek eleget beadási kötelezett­ségüknek. Idáig 600 vagon gabo­nát szállítottak be az állami be- gyüjtőhelyekre, s ezért az átvé­teli áron felül összesen 30 ezer forint gyorsbeadási jutalomban részesültek. A Megyei Tanács Végrehajtó- bizottsága és a Megyei Begyűj­tési Hivatal megdicsérj a mező­túri Sallai, a rákóczifalvaí Béke és a kengyeli Vörös Hajnal ter­melőszövetkezet tagjait, mivel egészévi kenyér- és takarmány­gabonabeadási kötelezettségüknek eleget tettek, s ezzel jó példát mutattak a hazafias kötelesség teljesítésében. Elismerésben ré­szesíti a jászberényi, kunmártoni és a törökmiklósi járás, Karcag, Mezőtúr és Fegyvernek termelő- szövetkezet tagjait, — egyénileg dolgozó parasztjait, valamint a bánhalmi, palotási és tiszaigari állami gazdaság dolgozóit, mivel az elmúlt héten a legtöbb gabo­nát adták a hazának. Az élenjárók példája lelkesítse megyénk többi termelőszövetke­zetének tagjait, az állami gazda­ságok dolgozóit és az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy vala­mennyien mielőbb teljesítsék ál­lamiránti kötelezttségüket és az augusztus 1-ig beadott gobona után részesülhessenek a mázsán­ként! 3 forintos gyorsbeadási ju­talomban. liszaörvényen július 26-ára. minden gabonát behordanak Tiszaörvény község tsz tagjai és az egyénileg dolgozó parasztod napokkal előbb büszkén jelentették, hogy befejezték kalászosaik ara­tását. Azóta sem pihentek meg a szorgos kezek, hisz a gabona be- hordása, cséplése és a többi nyárimunka idejében való elvégzése épp olyan fontos, mint az aratás volt. A tiszaörvényi Dózsa tsz tagjai végeztek elsőnek az aratással. Nem ..V.ekedte'k a hordással, csépléssel sem, s az első .gabonát a ha­zának adták. A Dózsa tsz tagjai július 22-én 100 százalékig eleget tettek kenyérgabona-beadásuknak. A jó gazda gondosságé -1 végzik a tarlóhántást is, hogy meg­teremtsék a jövőévi nagyobb termelés előfeltételét. Másodvetési ter­vüket rövidesen teljesítik, s így biztosítják állataik részére a bősé­ges takarmányt. Az egyénileg dolgozó paraszté is követik a tsz tagok pél­dáját. A párttagok, tanácstag . élenjárnak a hordásban, cscplésben. Ambrus József párttitkár gabonáját asztagba rakta és a cséplő­gépet várja. A személyes példamutatás mellett a felvilágosító munkát sem hanyagolja el a pártvezetőség. Ifj. Tasi Dezső párttag élenjárt az aratásban, hordási n és teljesítette pártmegbízatását is. — Megszervezte, hogy az Üjtelepesi utcában, ahol ő is lakik, minden dolgozó paraszt idejében elvégezze a hordást. Csütörtökre már min­denkinek asztagban volt a gabonája. A hordásban élenjáró dolgozó parasztok a beadásban is példát akarnak mutatni. Egyre többen követik Tóth István és Várkonyi József dolgozó parasztokat, akik állam iránti kötelezettségüknek már 100 százalékig eleget tettek. A községben elért eredmények nem függetlenek a tanácstagok személyes példamutatásától, munkában való helytállásától. Mikula András, Deák Ferenc, Mihalcsik János, Csesznok György és a többi tanácstag gabonája már asztagba rakva várja a cséplés megkezdését. Elvégezték a tarlóhántást és másodvetést is. A község dolgozó pa­rasztjai ígéretet tettek arra, hogy július 20-ra nem lesz egyetlen­egy kereszt sem a tarlón. Asztagba rakják gabonáikat, hogy a c-ép- lés zavartalan menetét biztosítsák, fi TERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSÉÉRT, AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSÉÉRT Javulás mutatkozik as Aprítógépgyár termelékenységében Fontos kérdés az Aprítógépgyár életében is a termelékenység ala­kulása. Nagymértékben függ ettől a tervteljesítés s még ennél is job­ban a termelés érdekében hozott áldozatok, az önköltség aránya. Kétségtelen, a gyenge műszaki szervezettség kiütközik a termelé­kenység vizsgálatánál is. Az egyik legjobb üzemrészben, a lemezlaka- tosműhelyben is sok szó esik erről. Szelei elvtárssal, a jónevű letnezla- katcsbrigád vezetőjével és Fehér K. István lakatossal is beszélget­tünk erről többek között. A műhelybe leadott rajzok sok­szor komoly szerkesztési hibákat rejlenek magukban, s azt még a legjobb szakmunkásoktól sem lehet elvár­ni, hogy a szerkesztő mérnököt korrigálják. A Gömöri brigádnak kiadott rajz szerint pl. egyik gép­nél a merevítőbordáknak a levegőbe kellett volna lógniok. Szelei elvtár- sék elrrondják, hogy az egyik gép alapkeret összeállításánál a ledara- bolt részeket nem tudták összeállí­tani a rajz szerint, hiába is igye­keztek. „Az is előfordult — fűzi hozzá Fehér K. István, — hogy ha­za kellett menni, míg a szerkesz­tési hibát orvosolják“’. Ezek a hibák károsan befolyá­solják a munkások termelési ked­vét s akadályozzák a termelékeny­ség növelését. Meg kell monda­nunk azt is, hogy erről nem min­denben az üzem szerkesztőmémö- kei tehetnek, hanem a konstruk­ciók eredeti összeállítói. A hibák ellenére is igyekeznek jó munkát végezni a lemezlakato­sok. A Szelei brigád pl. az elmúlt hónapi 96 százalékos teljesítémény helyett 125—130 százalék körül tel­jesít ebben a hónapban. Velük együtt az egész műhelyrész szépen „feljött“’ s ez nem kis mértékben a kiváló szervező és szakén bér híré­ben álló művezető érdeme. Hátráltatja a termelékenység emelkedését a rendszertelen anyag- ellátás miatti gyakori tervváltozás (egy dekádban többször is előfor­dul ez). Mindig azt a gyártmányt kell előrehozni, amihez éppen anyag van. Érdekes, hogy a termelékenység mutatószámai mindezek ellenére növekvő tendenciát mutatnak az utóbbi hónapokban, éppen ellen tétben a tervteljesítéssel. Az „egy főre eső termelés“ napokra számí­tott értéke pl. áprilisban volt a legmélyebb szinten, mikor a terv­teljesítés csökkent, az egy főre eső termelés naponként többszáz fo­rinttal növekedett. A két tényezőnek: a tervteljesí tésnek és a termelékenységnek — ha grafikusan ábrázolnánk — kö­zel párhuzamosak képét kellene adni. Hogy ez nem így van, nem számítási hiba okozza. Ellenkező­leg. Gondosan készített s jól „ki­munkált adatokat’“ nyújt a terv­osztály. A magyarázat az, hogy áp­rilis óta a produktív létszám állandóan fogyott ennek ellenére a teljes termelési érték közel állandó szinten maradt, A termelékenység emelkedése jelentős lépés az önköltségcsökken­tésében, azonban ez nem minden. Csak automatikusan vonja maga után a költségcsökkentést. Az ope­ratív intézkedésekhez, az önkölt­ségcsökkentés tudatos megszerve­zéséhez jobban igénybe kellene venni a műszaki vezetőségnek a számviteli segítségét, mert így min­den jóakarat ellenére is kormány- talan hajót vezet. Egy fontos lépés volna ehhez, a kalkuláció. Addig nem lehet komo­lyan gondolni egy üzemben sem szervezett önköltség csökkentésre, míg a műszaki vezetők nem tud­ják mennyibe kerül egy gép előál­lítása a gyárban és mennyibe kel­lett volna kerülnie. Márpedig az Aprítógépgyárban nem tudják ezt a műszakiak. A lehetőség pedig meg volna erre, vagy legalábbis meg lehetne teremteni. Az utókal­kulációs osztály dolgozói lelkiisme­retes, preciz munkát végeznek s a harcnak. körülményektől függően aránylag rövid idő alatt kiszámítják, meny­nyibe kerül egy gép önköltségi előállítási költsége. Erre azonban az üzemen belül úgylátszik senki sem kíváncsi. Az osztályvezető és a csoportvezető vé­leménye szerint senki sem hasz­nálja fel az általuk kiszámított ára­kat, adatokat az üzemben. Ez arra mutat, hogy a műszaki és a gazdasági vezetés két különálló dolog az üzemben, nincs összhang s egyik sem nagyon törődik azzal, hogy mit csinál a másik. Az utókalkulációs osztály teljes létszámban s az üzemköny­velés egy része csupán azért dol­gozik ezakszerint, hogy irattárba kerüljenek az általuk végzett mun­ka eredményei. Nem hagyhatjuk szó nélkül a számvitel szervezési hibáit sem. Az utókalkuláció számszakilag bár­mennyire is preciz — tartalmilag nem lehet pontos addig, míg a rak­tárviszonyokat nem rendezik. Elő­fordul, hogy a műhelyek anyag­utalvány nélkül viszik el és dol­gozzák be az anyagokat. így meg­történt az is, hogy papírforma sze­rint anyagnélkül készült el egy gép — ugyanakkor a másikhoz dupla mennyiségű anyagot hasz­náltak fel. Hiányos az előkalkuláció is —• (mjndössze egy ember végzi ezt). A műszak nem adja meg az anyag- norrrákat (bár belekezdtek ebbe a munkába)_ s így a felhasználható anyagokról és a ténylegesen fel­használt anyagról nem tudnak ké­pet adni, nem tudják megállapí­tani, hogy hol prédálják, vagy hol takarítanak meg anyagot. Mindezeken rövidesen változtat­ni kell s az önelszámoló egységek munkájának szervezettebbé tétele után rá kell térni az úgynevezett műhelyelszámolás rendszerére. —< mely az egyedül eredményes mód­szer a számvitel adatainak opera­tív felhasználására — nélkülözhe­tetlen követelménye a szervezett munka megteremtésének, az ön­költségek t csökkentéséért vívott Palatínus István.

Next

/
Thumbnails
Contents