Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-22 / 172. szám

4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 július 22. A TERMÉSZET NAGY TÖRVÉNYE A TERMfiSZETMENj sehol sincs teljes, abszolút nyugalom. Vilá­gunkban mindig keletkezik, szü­letik, letűnik, elhal valami. Egyes szervezetek, testek, tárgyak eltűn­nek s újak bukkannak fel. Cigarettát szívok. Pár perc és semmi sem marad a dohányból. Semmi, egy kis hamun s a levegő­ben elosztó könnyű kékes füstön kívül. Vagy a kis magból a virág­cserépben nagy növény fejlődik ki s a cserépbe tett föld súlya csak­nem változatlan marad. A növényt felépítő anyagok szinte mintha csak a semmiből keletkeztek volna. Az anyag eltűnésének és megje­lenésének ezekben a módjaiban nincs semmi csodálatos. A való­ságban nem se.nmisül meg az anyag és nem is keletkezhet a sem­miből, csak átalakul. A materialista filozófusok már több mint két évezrede kimond­ták, hogy a természetben nem vész el semmi. Ugyanezt az állí­tást megismételték később a XVL és XVII. század tudósai is, de kí­sérletekkel nem támasztották alá feltevésüket. Elsőnek Lomonoszov, a nagy orosz tudós bizonyította kí­sérlettekkel ezt a tételt. A nagy materialista tudósnak szilárd meggyőződése volt, hogy az anyag nem semmisülhet meg. A különböző anyagok mindenféle vál­tozásainál, mindenféle vegyiköl- csön hatásánál (reakciónál) — ami­kor egyszerű testek bonyolultab­bakká egyesülnek, vagy a bonyo- lt lt anyagok kémiai elemeikre bomlanak, — a reakcióban részt­vevő anyagrészecskék összege vál­tozatlan marad. Ha pedig minden anyag súlya változatlan marad — vélte Lomonoszov, — akkor az anyag összsúlyának is változatlan­nak kell maradnia minden esetben. visszAEivn.Éreztet | Boyle XVII. századbeli angol tudós kísér­letére, amely a hevített vas súly- változásait volt hivatott meghatá­rozni. A kísérlet lefolyása a következő volt. Boyle üvegretort_ba* vasda­rabkákat tett, beforrasztotta a re- torta szűk nyakát és megmérte az edényt, majd tűz felett melegítette. Két óra múlva levette a retortát a lángról, letörte beforrasztott nya­kát és lehűlés után megmérte az edényt. Azt tapasztalta, hogy a vasat salak fedi és súlya megnö­vekedett. Ezt a jelennséget Boyle azzal ma­gyarázta, hogy az edénybe az üve­gen keresztül egy bizonyos „tűz- enyag’“ parányi részecskéi hatoltak be, egyesültek a fémmel és ezért növekedett meg annak súlya. Boyle és Lomonoszov idejében igyanis a tudósok gyakran folya­modtak különféle titokzatos, meg­foghatatlan „anyagok“ segítségé­hez az érthetetlen jelenségek meg- m agyarázására. LOMONOSZOV | nem ismerte el a titokzatos „tű-.myag“ létezését. * Retorta — különleges formájú üveg- tdény, hosszú görbe nyakkal. Megismételte Boyle kísérletét a be- forrasztott retortában hevített vassal. Lomonoszov azonban nem törte le a beforrasztott retorta nyakát hűtés és mérés előtt. S vé­gül kiderült, hogy Boyle-nak nem volt igaza. „Kísérleteim — írta naplójában — megmutatták, hogy Robert Boyle véleménye téves. A légmentesen elzárt retorta és a benne hevített fém együttes súlya ugyanis változatlan maradt.-' — Eszerint a retortába nem hatolt be semmiféle „tüzelőanyag.“ De miért növekedett meg mégis az összsúly Boyle kísérleténél, mikor a retortát mérés előtt kinyitották? Lomonoszov feltételezte, hogy azért, mert a fém levegőt nyelt el. Ma már tudjuk, hogy a fém izzás esetén oxidálódik, vagyis oxigén­nel egyesül. Boyle kísérleténél a fém a zárt retortában lévő leve­gőből oxigént vett fel. Súlya pon­tosan annyival nőtt, amennyivel csökkent a retortában lévő levegő súlya. A reakcióban résztvevő . anyagok együttes súlya azonban nem változott. De amikor Boyle kinyitotta a retortát s a fém által elnyelt levegő helyébe külső levegő tódult, megnövekedett a retorta súlya. Ezt a súlynövekedést tu­lajdonította Boyle a rejtélyes „tűz- anyagnak.“ Lomonoszov, a nagy orosz tudós ilyenformán elsőnek fedte az anyag fennmaradásának törvényét, vrgy más néven a tömeg megma­radásának törvényét. A materialista filozófia azt ta­nítja, hogy nemcsak az anyag ma­rad meg, hanem a mozgás is. A mozgás az anyag elidegeníthe- *■ *,<vn üilaldonséga. | \ MO^GAs] az anyag létezési módja. Nincs és nem is lehet anyag mozgás nélkül, mint ahogy nincs és nem is lehet mozgás anyag nél­kül. A mechanikai mozgáson — a testek helyzetváltoztatásán — kí­vül a mozgás sok egyéb formáját ismerjük. A villamosság és a mág­nesesség is ilyen. Mindezek egy­szerű mozgási formák, amelyeket a fizika tanulmányoz. Az anyag moz­gásának azonban vannak bonyo­lultabb formái is. Ilyen például a gondolkozás. A mozgás egyszerű formái mér­hetők s az energiát tekintik a moz­gás mértékének. Ha egy test munkát tud végezni, ez azt jelenti, hogy valamiféle energiakészlete van. Energiája van példul a mozgó levegőnek, — a szélnek. Mozgásba hozza a szél­motort s így az munkát végez. Nagy energiakészletet rejt a mozgó víz is. ____________ | A TUDOMÁNY az anyag meg­maradásának törvényéhez hason­lóan felállította az energia meg­maradásának és átalakulásának törvényét is. A törvény lényege az. hogy az energia semmiféle természeti folyamatban nem vész el és nem keletkezik a semmiből. Csupán alakot változtat. Minden működő gépben energia alakul át. Amikor például szenet égetünk egy gőzkazánban, a szén­ben fejlődő energia végső fokon mechanikai energiává alakul át, amely különböző gépeket hoz moz­gásba. Más esetben a mechanikai energia részben hőenergiává ala­kul át. Ha például egy alkatrészt esztergálunk, a súrlódástól felme­legszik mind az alkatrész, mint a kés. A zuhogó víz energiája kez­detben mechanikai, majd villamos- energiává alakul át. Az energia megmaradásának és átalakulásának törvénye szintén régi eredetű. Általános formában már igen régen kimondták a moz­gás megmaradásának elvét. Lomo­noszov ennek a kérdésnek a meg­oldásában is fontos szerepet ját­szott. Barátjának, L. Eiler akadémikus­nak a következőket írta 1748-ban: ,.A természetben bekövetkező vál­tozások ... olyképpen mennek végbe — írta, — hogy amennyivel megszaporodik az egyik anyag, annyival fogyatkozik a másik. Amennyi anyag hozzáadódik az egyik testhez, annyival kevesebb anyag marad a másik testben. Ez a természeti törvény olyannyira ál­talános érvényű, hogy a mozgás szabályaira is kiterjed. Egy test, amelyet egy másik test lökéssel mozgásba hoz, annyit veszít moz­gásából, amennyit hozzáad a má­sik test mozgásához." Lomonoszov tanítását igazolta a tudomány fejlődése. AZ UTÖBBI | években ugyan, amikor a fizikusok behatoltak az atomok világába, az idealista tudó­sok bizonyítani akarták, hogy az atomokon belül nem érvényes az energia megmaradásának törvénye, sőt azt a reakciós „elméletet1* is terjesztették, hogy a világegyetem fokozatosan keletkezett, „teremtő­dött meg" s ilyenformán most is teremtődik anyag a semmiből. Mondani is felesleges, hogy az idealisták, a tudatlanok, vagy egy­szerűen megvásárolt tollnokok efféle kísérletei nem számíthatnak sikerre. Az anyag és a mozgás megsem- misíthetetlenségéről szóló tanítás, amelyet a tudomány egész fejlő­dése igazolt, abszolút természeti törvény. Az anyag és az anyag mozgása örök. (Rövidített fordítás.) B. Szpasszkij, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa. 'Jöoqyan keletkezik a nij/iri zioaíat ? Az idei nyár az ország több vidékén bőséges csapadékot hozott. Többfelé volt pusztító méretű felhőszakadás is, amely sok kárt okozott. Ezek a pusztító zivatarok június elsejével kezdődtek. E napon az Országos Meteorológiai In­tézet budai észlelő patkjában 78 milli­méter csapadékot mértek. Az esővíz tehát csaknem nyolc centiméter vastagon fedte volna a talajt, ha nem folyik le, vagyis minden négyzetméterre 78 liter víz zúdult. A zivataros időjárás azután az ország egyéb részeire is átterjedt. Bácsalmáson 82, Tiszakécskén 55 milli­méter eső hullott. De hasonló méretű záporesőket, zivatarokat észleltek egész júniusban. Ha ezeket a csapadékjelentéseket ösz- szehasonlítjuk a több évtizedes tapasz­talatokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy a júniusban lehullott csapadék jóval meghaladja az átlagot. Többfelé 200— 250 milliméter felett volt a havi csapa­dékmennyiség, ami háromszorosan-négy- szeresen felülmúlja az átlagos értékeket. Az ilyen nagy esők meglehetősen rit­kán, tíz-húszévenként egyszer fordulnak elő. Jogos tehát az érdeklődés, mi okoz­za ezeket a rendkívüli méretű felhősza­kadásokat, zivatarokat. Mielőtt a kérdésre felelnénk, szüksé­ges vázolnunk hazánk, illetve Európa időjárásának és éghajlatának néhány vo­nását.-Amikor a hideg. él me.’eg. leoegő találkozik Nagyobb mennyiségű csapadék min­denkor a vízpárákban bővelkedő mele­gebb, valamint a hidegebb légtömegek találkozásakor keletkezik. Ha a mele­gebb, könnyebb levegő siklik feá hide­gebb légpárnára, akkor ez országos ki­terjedésű, de viszonylag csendes, tartós esőt, vagy havazást idéz elő — főleg ősszel és télen. Ha viszont a felforróso­dott szárazföldi levegő alá betörnek a hidegebb, súlyosabb óceáni légtömegek, akkor ennek csapadéka záporos, zivata­ros. Ez okozza a felhőszakadásokat is. A zivatarok, felhőszakadások mértéke egy­részt a találkozó légtömegek hőmérsék­letkülönbségétől függ, másrészt pedig páratartalmuktól. Minél nagyobb közöt­tük a hőmérséklet-különbség, annál he­vesebbek a zivatarok. Választ kell azonban adni arra a kér­désre is, hogyan keletkezik a szárazföldi és a tengeri levegő között a hőmérsék­letkülönbség. Köztudomású, hogy a le­vegőt a nap sugárzó hője melegíti a föld felszínének közvetítésével. A szárazföld talaját ugyanolyan mértékű napsugárzás jobban felmelegíti, mint az óceánok vi­zét. A hőmérséklet-különbséget még nö­veli, hogy az óceánok éghajlata általá­ban sokkal felhősebb, mint a szárazföldé. Télen fordított a helyzet. Kevés nap­sugár éri földünket és inkább a talaj ki­sugárzása befolyásolja a levegő hőmér­sékletét. A szárazföld ilyenkor sokkal több hőt sugároz a világűrbe, mint a tengerek. Ez utóbbiak felett ugyanis több a felhő, ami akadályozza a kisugárzást. Me dar d napja él a tudomány. Télen tehát az óceánok felett van me­legebb és a szárazföld belsejében ural­kodik a hideg. Tavasszal a hőmérséklet­különbség fokozatosan eltűnik, majd a tengerek válnak hűvösebbé. A hőmérsék­letkülönbség fokozódásával a levegő egyensúlya csakhamar felbomlik és a hűvös óceáni levegő egyre mélyebben tör a szárazföld belseje felé. Ez a ter­mészeti jelenség rendszerint május vé­gén, június elején indul meg, amit né­pünk a medárdnapi időjárási szabályban rögzített. (A negyven napi esőből per­sze csak annyi az igaz, hogy júniusban, júliusban gyakran lehet zápor, zivatar.) A tengeri légtömegek beáramlása az­után fokozatosan veszít erejéből. Agusz- tusra már a tenger hőmérséklete is eléri maximumát, a szárazföldi viszont július közepe után már hűlni kezd. Az imént leírt jelenséget eucázial monszunnak szokták nevezni az indiai monszun-esők mintájára. Erőssége attól függ, hogy milyen mértékű volt május­ban a szárazföld belsejének felmelege­dése. Minél nagyobbarányú volt, annál gyakoribb a hűvös tengeri légtömegek beáramlása a szárazföldre, tehát a nyár eleje gazdag zivatarokban, felhősza­kadásokban. így volt ez az idén, de már tavaly júniusban is. Ezelőtt viszont csak 1948 és 1949 nyarán volt hasonló bőségű nyári esőzés, azt meg­előzően pedig csak a 40-es évek elején. ^Jgg txédekezzünk a oiLtánt ellen. A felhőszakadások kártételeit sok he­lyütt a villámcsapások is súlyosbították. A hideg és meleg légtömegek találkozá­sakor a levegő vízpáratartalma össze­sűrűsödik, s még az eső előtt hatalmas méretű gomolyfelhők képződnek. Ezek lesötétítik az eget, majd hamarosan vil- lámlani-mennydörögni kezd. A villám­lást az esőcseppekben felhalmozódott villamosság idézi elő. A felhőzet egyik részében a pozitív töltésű villamosság, a másik részében a negatív villamosság gyűlik össze. Két felhő között, illetve a felhő és a föld között elektromos ki­sülés jöhet létre. Ez a villám, amely gyújt, rombol, esetleg embert is öl. Az épületekben villámhárítóval védekezünk ellene. A szabadban pedig úgy, hogy el­kerüljük a magasba nyúló tárgyakat (fák, távíró- vagy elektromos oszlopok* stb.). Sík mezőn, ahol mi magunk lehe­lünk a legmagasabbak, a legcélszerűbb a földre feküdni a zivatar ideje alatt. Fémből készült tárgyakat (kapa, kasza, villa) ilyenkor ne tartsunk magunknál, DR. BERKES ZOLTÁN meteorológus Zajos gyűlés Nyugaf-Berlinben BERLIN (TASzSz). A „Neues Deutschland'' közli, hogy július 19-én Nyugat-Berlinhen a charlotlenburgi ke­rület technikai iskolájának hallgatói és tanárai gyűlést rendeztek. Adenauer bonni kancellár szintén fel­szólalt a gyűlésen és Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzésé: dicsőítette. Be­széde során támadásokat intézett a Né­met Demokratikus Köztársaság ellen, de ekkor a gyűlésteremben nagy zaj tM madt. Több mint 3oo diák felemelkedett helyéről és különböző felkiáltásokká} tiltakozott Adenauer háborús politikája ellen, majd tüntetőleg elhagyta a termett Mint a „Neues Deutschland1' közli, a teremben olyan zűrzavar támadt, hogy Adenauer kénytelen volt sietve befejezni beszédét• A bőr- és nemibeteg gondozó intézetek működéséről i. A nemibelegségek a múltban nálunk is igen sok embert tettek szeren­csétlenné, mert igen súlyos következmé­nyei lehetnek- Az elhanyagolt syphilis (vérbaj) súlyosan megbetegítheti az ere­ket és az idegrendszert s ezeknek a szer­veknek megbetegedései a beteg mun­kaképtelenségét és korai halálát okoz­hatják. Ezenkívül a késői syphilis bár­mely más szervet is súlyosan megtá­madhat. A kezeletlen syphilises anya magzata még a méhen belüli életben megbetegszik. A megbetegedésnek veté­lés, halvaszületés lehet a következménye, vagy pedig az újszülött fertőzötten jön a világra. A leggyakoribb nemibetegség a gonorrhoea, nem megfelelő kezelés mel­lett gyakran súlyos szövődményekkel komplikálódik. Nőknél gyakoriak a pe­tevezetők és a petefészkek súlyos meg­betegedései. Ennek a betegségnek gya­kori következménye a magtalanság. II. Mindezek a súlyos következmé­nyek a nemibetegségek elleni védeke­zést társadalmi feladattá teszik. A meg­betegedések nagymérvű csökkentésére csak a szocialista társadalmi rendszer ké­pes. Bizonyítja ezt a Szovjetunió pél­dája, ahol már a két világháború közötti időszak végén lényegesen csökkent a sy- philisben történt megbetegedések száma, a nagy honvédő háború előtti években a friss syphilises esetek már ritkaság- számba mentek. A felszabadulás időpontjában nagyon mélytől indultunk el. A nemibetegségek rendkívüli mértékben felszaporodtak. Az ország területén mindössze 36 nemibe­teggondozó intézet volt, többé-kevésbé működő állapotban. A hároméves terv végén már 107 nemibeteggondozóban foglalkoztak a betegekkel. Ma külön­böző összevonások és a bőrszakrendelé­sek 1950-ben történt beolvasztása után 102 bőr és nemibeteggondozó intézet működik az ország területén. Az intéze­tek dolgozóinak lelkiismeretes munkája már eddig is igen jelentős eredményeket hozott. A syphilises új fertőzések száma 1947 és 1952 között országos viszony­latban 92 százalékkal, a gonorrhoeásoke pedig 64 százalékkal csökkent, egy má­sik nemibetegség pedig, a lágyfekély, majdnem teljesen eltűnt. III. A friss syphilises megbetegedés Szolnok megyében is. ma már ritkaság- számba megy. Megszűnt a munkanélkü­liség, a nők egyenjogúvá váltak, lehető­ség nyílt a korai házasságkötésre. Az el­ért eredmények másik előidézője volt az a szívós harc, amit államunk folytat a nemibetegségek leküzdésére; szakadatlanul fejleszti a gyógyító-megelőző hálózat in­tézményeit, biztostíja minden nemibeteg számára az ingyenes gyógykezelést, lehe­tővé teszi a fertőző állapotban lévő, ke­zelésüket elhanyagoló betegek felkutatá­sát és kezelésre szorítását, megszüntette a legális prostitúciót és ezáltal felszá­molta az e téren mutatkozó vásárszerű jelleget. Mindezek ellenére a szívős küzdelmet tovább kell folytatnunk, mert a nemi­betegségek terjedésével még ma is szá­molnunk kell. Még nem tűntek el a ka­pitalizmus csökevényei, még mindig ta­pasztalhatjuk a prostitúció jelentkezését, a felelősségérzet hiányát, a nemiélet szabadosságait, stb. IV. A bőr és nemibetegségek el­leni küzdelem hálózatának munkáját az Egészségügyi Minisztérium Országos Bőr és Nemikórtani Intézete irányítia. Az intézet irányítása alatt állnak közvet­lenül a megyei bőr és nemibeteggondozó intézetek. A megyei bőr és nemibetee- gondozó intézetek a járási ás városi bőr és nemibeteggondozó intézetek munkáját irányítják. Ezek a járási és városi intéze­tek a maguk működési székhelyén köz­vetlenül végzik a gyógyító-megelőző munkát, külső működési területükön pe­dig irányítják a gondozási körök és kör­zeti orvosok nemibetegségek elleni küz­delmét. A megyei gondozóintézeten kívül megyénkben Jászberényben, Karcagon. Kisújszálláson, Törökmiklóson működik bőr és nemibeteggondozó intézet. A tur- kevei bőr és nemibeteggondozó intézet pedig még ebben az évben megnyílik. A hálózat munkáját ezeken kívül még két fekvő-betegosztály, a szolnoki és a kar­cagi is segíti. Kevesen tudják, milyen nagy türelmet, szívósságot igényel a gondozóintézeti dolgozók munkája. Ez a munka nem fejeződik be a rendelé­sek megtartásával; ellenőrizni kell, hogy rendszeresen járnak-e kezelésre a bete­gek, az elmaradozók felszólítása, láto­gatása, szükség esetén elővezettetése és zárt osztályra való beutalása, a betegek kikérdezése a fertőzőforrás személyére vonatkozólag és annak felkutatása rend­kívül fáradságos, aprólékos munka, ami szemérmességből, tudatlanságból, féle­lemből táplálkozó ellenállásba is ütkö­zik. A betegek nagyrésze nem tudja, hogy beteg, mert az még lappangó álla­potban van s panaszokat nem okozott- Ezeket az embereket rendkívül nehéz meggyőzni a kezelés szükségességéről. Csak a nagy türelem, a nevelő, felvilá gosító munka hoz eredményeket. V. Mint fentebb említettük, a sy­philis friss fertőző formáit nagy mér­tékben sikerült csökkentenünk, de nagy azoknak a száma, akiknek betegsége lap­pangó állapotban van s így arról nem tudnak. Ezeknek a betegeknek felkuta­tására szolgálnak a szűrővizsgálatok, amelyeket valamennyi intézetünk rend­szeresen végez. A szűrővizsgálatok szá­ma azonban még korántsem kielégítő. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a megye egész lakosságát megvizs­gálhassuk. A syphilis pusztító késői belsőszervi, idegrendszeri szövődményeit csak ezúton előzhetjük meg. Hálózatunk teljes kiépítése a második ötéves terv végére befejeződik. Akkor már Szolnok megye minden járásának meglesz a bőr és nemibeteggondozó in­tézete. A nemibetegek gyógykezelését azonban már ma is olyan színvonalra emeltük, hogy a korszerű gyógykezelést a legkisebb faluban is biztosítani tud­juk, mert gondozóintézeteink főorvosai rendszeresen kiszállnak a megye község geibe, bízosítják a betegek számára a gyógyszereket és szaktanácsaikkal segí­tik a körzeti orvosokat. VI. Az intézeteknek a felsoroltakon kívül még egyéb komoly feladatai is vannak. Csak nemrég kezdtünk hozzá a fertőző gombás betegségek, más fertőző bőrbetegségek és a foglalkozási bőrbe­tegségek elleni küzdelem megszervezé­séhez. A megyénkben komoly problémát jelentő fertőző gombás betegségek ellem küzdelmünket nagymértékben segíti elő a Magyar Tudományos Akadémia tá­mogatásával Karcagon működő orvos- mykológiai kutatóintézet. A foglalkozási bőrbetegségek terén foglalkozunk a me­zőgazdasági foglalkozási bőrbetegségek megelőzésével, megyénk nagy ipari üzemeiben pedig a tisztálkodás helytelen módjainak kiküszöbölése és a védőkenőcs használatának bevezettetése útján törek­szünk a megelőzésre. A bőrbetegek gon-i dozásának megvalósítását hátráltatta az a körülmény, hogy Szolnokon 1950 óta megfelelő helyiség hiányában a mai napig sem tudtuk a bőrszakrendelése­ket az intézettel egyesíteni. Ez a problé­mánk azonban a közeljövőben megoldást nyer, mert a megyei bőr és nemibeteg­gondozó intézet beköltözik az új rendelő- intézet épületében berendezett korszerű helyiségeibe. Ez a tökéletesen felszerelt, nagyszerű egészségügyi intézmény is se­gíteni fog bennünket abban, hogy belát­ható időn belül elérjük a nemibetegsé­gek teljes felszámolását. Dr. Lengyel Bertalan vez. főorvos

Next

/
Thumbnails
Contents