Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-21 / 171. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1954 július 21 j A pártmegbízatás valóraváltásáért A jászfelsőgyörgyi fiataloknak nem mindegy az, hogy az ara­tást mikorra fejezik be, hiszen a pártmegbízatás is a betakarítási munkák mielőbbi elvégzésére szólít fel minden diszistát. A DISz területi vezetősége éppen ezért megtárgyalta az aratással kapcso­latos segítségadást. Toldi Miklós elvtárs kezdeményezésére 10 főből álló brigádot szerveztek, és elhatározták, hogy vasárnap aratni mennek. Toldi elvtárs elmondta, hogy özv. BataJánosné igen nagy nehézséggel küzd, kisgyermekei vannak és legidősebb fia, — akire számít­hatna — katona. Nem nézhetjük tétlenül helyzetét — határoztak a fiatalok — hiszen jólesik Bata elvtársnőnek, ha segítenek el ter­ménybetakarításban. Reggel ötkor Krizsán elvtárs DISZ titkár ébresztette a fiata­lokat. Az elhatározásról tudomást szerezve, csatlakozott hozzájuk a szabadságon lévő Cibak Lajos elvtárs, akj a Honvédségnél tel­jesít szolgálatot és Juhász Lajos tizedes elvtárs. Bebizonyították, hogy a termelő munkában is megállják a helyüket, nemcsak a szolgálatban. Az aratással már délután egy órakor végeztek. Batáné hálás köszönetét mondott nekik. Büszke örömmel indult haza. Este pe­dig aratóbált rendeztek. Példájuk lelkesítsen jobb munkára min­den fiatalt a pártmegbízatás végrehajtásáért. Biztosítsák a fiatalok szórakozását, tanulását a kulturházakban A PUSZTAMONOSTORI kulturház munkája i gea kevéssé elégíti ki a község lakosságának kulturális igényeit.. Azért van biz. hogy vasárnaponként, fő­leg a fiatalok, akik szeret­nek szórakozni, tanulni, kénytelenek az utcán szá­ri elesni. Inkább elmennek kocsmába, hiszen ott. ha mást nem. zenét hallanak. Mi az oka annak, hogy fiataljaink a kulturházban nem szórakozhatnak, nem tanulhatnak. Egyik oka az. Hogy be­zárják a dolgozók előtt a kulturházat. Vájjon felta­lálják-e magukat úgy a szórakoznivágyók. ha na­ponta csak 18—20 óra kö­zött lehet a- kultur- házban tartózkodni. Erre is csak azóta van lehető­ség. mióta Szöllősi elv- társ 10 éves kislánya a nyári szünidőt megkapta és kétórai szolgálatot teljesít. Még. ha külső takarí­tásra nincs is fedezet, a különböző termeket, olva­sószobákat rendbe lehetne hozni. Minden a leg­nagyobb rendetlenségben van. piszkos, poros. Váj­jon ilyen helyen hogyan érezzék jól magukat a lá­togatók? ELMONDTÁK a fiata­lok. hogy nem kaphatják meg. azt a csekély sakk-, vagy ping-pongfelszerelést sem. ami van. Miért kell annak bezárva porosodni? Különben is csodálkoznak, hogy igen kevés felszerelés van. márpedig kulturelö- adáskor teltház szokott lenni, s a jövedelemből szórakozási eszközöket le­hetne vásárolni. Nem válaszható e! a kulturház ügye a DISz­szervezet munkájától sem. Pusztamonostoron seho­gyan sem segítik a szerve­zetek a kulturházat. A já­rási DISz-bizottság sem adott kellő segítséget eh­hez. De a pusztamonostori fiatalok nem akarják ezt tovább nézni s a kultur- házzal ió kapcsolatot akar­nak teremteni. Természe­tesen ez addig lehetetlen, míg nem biztosítanak he­lyet a fiataloknak a kul­turházban. TAVASOLOM a tanács népművelési osztályának és Szöllősi elvtársnak, tanul­mányozza a népművelési minisztérium és a DISz K. V. által hozott határozatot és akkor világosabban fogja látni a kulturház felada­tét. Gáesr Liszt 6 DISz járási titkár HÍREK ifjú levelezőink tollából r V. Ez történt a nagyvilágban ) A Szovjetunió kormányának újabb jegyzéke az Egyesült Államok kormányához a „TuapszeiÉ tartályhajó ügyében BEFEJEZTÜK a Kalászosok aratását. Én is segítettem édesapámnak. Egész idő alatt markot szedtem. Azóta már két holdon a tarlóhánást is elvégeztük. Tegnap a hordást kezdtük meg. Közben beszélgettünk édesapámmal arról, hogy a beadást közvetlenül a cséplőgéptől fogjuk teljesíteni. (Varró László leve­lező, Surján) « A TISZAGYENDAI DISz-fialalok is szorgalmasan készülnek a cséplési mun­kára. Hamarosan befejezik az aratást és bat ifjúsági 1 cséplő csapa; indul munkába, bogy eleget tegyenek a pártmegbízatás­nak, amely az aratásban való részvétel­ről szál. Fábián István eséplőesapata a Dózsa termelőszövetkezetben fog első­sorban 'dolgozni. 35 vagon gabonának az elcséplését vállalt áh Amíg a cséplés meg nem kezdődik, a fiatalok kézi ara­tással segítik a tsz kenyerének betakarí­tását. (Veress Zoltán, Kunhegyes, Já­rási DISz Bizottság.) • ÚTTÖRŐCSAPATUNK köszönti azo­kat a dolgozókat, akik az idei termés gyors betakarításával egyidőben beadá­sukat is 100 százalékig teljesítették. Ed­dig id. Kálmán Imrét, Nyíri Józsefet, id. Pálfi Sándort, id. Pálfi Gyulát és Boross Imrét kerestük fel köszöntésünk­kel, mert a csépléssel egyidőben árpa­beadási kötelezettségüket 100 százalékig teljesítették. (Ferenczi József úttörő­levelező, Tiszaszöllős) Moszkva (TASZSZ.) Július 19-én a Szovjetunió a következő tar­talmú jegyzéket intézte az Egye­sült Államok moszkvai nagykövet­ségéhez : „Tekintettel az Egyesült Államok kormányának; 1954 július 4-1 jegy­zékére, amelyben újból megkísérli elhárítani magáról a felelősséget azért, 'hogy a „Tuapsze“ szovjet tartályhajót Tajvan szigetétől délre elrabolták, a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: A szovjet kormány megerősíti június 24-i és július 2-i jegyzékeit, amelyék részletesen ismertetik, ho­gyan rabolta el a „Taupsze’* szov­jet tartályhajót egy hadihajó az Egyesült Államok haditengerésze­tének ellenőrzése alatt álló vize­ken, egyben megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya július 4-i jegyzékében továbbra is arra szorítkozik, hogy minden indoko­lás nélkül tagadja az Egyesült Ál­lamok haditengerészeti hatóságai­Genf (TASZSZ). Jelenleg Genf­ben a politikai megfigyelők, vala­mint a helyi és külföldi újságírók érdeklődésének középpontjában a Szovjetunió küldöttségének július 19-i nyilatkozata áll. Mint ismere­tes, e nyilatkozatban a Szovjetunió küldöttsége értékeli a genfi érte­kezlet multihavi munkáját. A mai kommentárok és megbeszélések fő­témája az értékelés. A helyi lapok kiemelik a nyilat­kozatnak azt a részét, mely rámu­tat, hogy bár helytelen lenne azt mondani, minden kérdés megoldást nyert, el kell azonban ismerni az értekezleten elért haladás tárgyila­gos értékét. Számos megfigyelő és hírmagyarázó egyetért a szovjet küldöttség véleményével, hogy az utóbbi idők folyamán a küldöttsé­gek tagjainak találkozói és szemé­lyes megbeszélései hasznosak vol­tak az értekezlet kimenetele szem­pontjából, egyengették és jelenleg is egyengetik a rendezetlen kérdé­sek megoldásának útját. „Molotoy — írja a „La Gazette De Laussane" hírmagyarázója — világos és fenntartás nélkül elfo­gadható nyilatkozatot tett az érte­kezlet helyzetéről.” A szovjet küldöttség július 19-i nyilatkozata után a2 a nézet ala­kult ki Genfben, hogy bár vannak még nézeteltérések néhány kérdés­ben és nem lehet lebecsülni az ér­GenT (MTI). Genfi sajtókörökben egyre határozottabb az a vélemény, hogy kedden aláírják az indokínai fegyverszüneti egyezményt. Hétfőn délután további előkészítő megbe­szélések voltak, s ezek folytatód­nak ma délelőtt is. Hétfőn Mendes-Fraece hosszasan nak részességét ebben az elrablás­ban, bár nem tagadja azt a köz­tudomású tényt, hogy az Egyesült Államok haditengerészeti erői el­lenőrzik azt a nyílttengeri körzetet, ahol ilyen durván megszegték a tengeri hajózás szabadságát. A szovjet kormány teljes mér­tekben felelősnek tartja az Egye­sült Államok kormányát mind a „Taupsze“ szovjet tartályhajó el­rablásáért, mind személyzetének biztonságáért, a hajónak és rako­mányának sértetlenségéért. A szovjet kormány megerősíti tiltakozását a „Taupsze** tartály­hajó törvénytelen fogvatartása miatt és követeli a „Taupsze“ tar­tályhajó azonnali szabadonbocsátá- sát személyzetével és rakományá­val együtt. A szovjet kormány fenntartja magának azt a jogot, hogy a „Taupsze'1 tartályhajó tör­vénytelen elragadása miatt a Szov­jetuniót ért kár megtérítését köve­telje az Egyesült Államok kormá­nyától.“ (MTI.) tekezdet sikeres kimenetelének út­jában álló nehézségeket, mégis megvan a lehetősége annak, hogy olyan egyezményre jussanak, amely figyelembeveszi az indokínai népek törvényes nemzeti jogait. Megbíz­ható források máris arról tanús­kodnak, hogy a július 19-i ülés után, valamint a nemhívatalos ta­lálkozók és tárgyalások után jelen­tős előrehaladás mutatkozik. Genf­ben a tudósítók már arról számol­nak be, hogy az alapvető kérdések­ben — a vietnami ideiglenes de­markációs vonal, a hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezmény el­lenőrzése, a vietnami, laoszi és a kambodzsai általános választás ha­tárideje és a külföldi csapatok ki­vonása kérdéséiben — az értekezlet résztvevőd már megegyezésre jutot­tak. Mint ismerefeissé vált, július 19- én este már megegyezésre jutottak az indokínai béke helyreállításáról szóló alapvető egyezményeket tar­talmazó több okmány tárgyában. — Jelenleg tovább folynak az érte­kezlet résztvevőinek találkozói, amelyeken megtárgyalják a még rendezetlen kérdéseket. Az okmá­nyok megszerkesztése folyamatban van. A szovjet küldöttséghez közelálló körök meggyőződése szerint a genfi értekezlet közeledik feladatának megvalósításához, (MTI), tanácskozott Fám Van Dong-gal, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság külügyminiszterével. A tanács­kozás eredményéről nem adtafc ki hivatalos jelentést, de közölték, hogy a két külügyminiszter ked­den délelőtt újabb megbeszélésre ül össze. Fan Van Dong még a tegna­pi tanácskozás előtt úgy nyilatko­zott az újságíróknak, hogy minden valószínűség szerint létre lehet hoz­ni a fegyverszünetet és megegye­zést lehet elérni a vitás kérdések­ben. Közöltük már, hogy Mendes- France Csou En-lajjal és ídennel ugyancsak megbeszélést folytatott hétfőn. A londoni rádió kiküldött tudósítójának véleménye szerint a „nyugati miniszterekre állítólag bátorítólag hatott ez a megbeszélés, amelyen főleg Laosz jövőjéről volt szó. A hétfői értekezleten sikerült megegyezni az egyes fegyverszüne­ti egyezményt ellenőrző bizottság összetételében is’*. A londoni rádió tudósítója hozzátette: „állandóan fo­kozódik az az érzés, hogy a helyzet nem kilátástalan. A küldöttek hét­fői tárgyalásai jóval közelebb hoz­ták egymáshoz a szembenálló fe­leket.*’ Miközben az államférfiak tanács­koztak, a kilenc genfi küldöttség mellett működő szakértők a késő éjszakai órákig dolgoztak a fegy­verszüneti okmányokon. Valameny- nyi szükséges okmányt teljesen elő­készítenek, hogy ha hétfőn létrejön a megegyezés, a még rendezetlen kérdésekben, a külügyminiszterek­nek már csak alá kelljen ímiok a hivatalos iratokat* Ma délelőtt Molotov, Eden, Men- des-France valószínűleg újabb megbeszélést tart, amelyen az el­készült okmányokat vetik össze* Ez a megbeszélés érteke^leti körök szerint késő délutánig-^tarthat, s ebből arra lehet következtetni, hogy a mai értekezleti ülésre — amely előreltáhatólag az utolsó lesz — az esti órákban kerül sor. Otto Grotewohl levele Erich Ollenhauerhez Berlin (TASzSz), Az ADN hír­ügynökség közölte annak a levélnek a szövegét, amelyet Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke intézett Ollenhauerhez, Nyugat-Németország Szociáldemokrata Pártjának elnökéhez, a Szociáldemo­krata Párt küszöbönálló kongresszusa al­kalmából, Otto Grotewohl a Tevéiben jellemezte a jelenlegi németországi politikai hely­zetet, rámutatott a német dolgozók ak­cióegységének szükségére és hangsúlyoz­ta, hogy semmi ok egész Németország munkásosztálya közös akcióinak eluta­sítására s A német munkásosztály közös feje­ket a demokráciára, a békére, az egység­re és a szociális haladásra irányuló tö­rekvéséből fakadnak — hangsúlyozta. —i Ezeket a feladatokat csakis abban az esetben lehet megoldani, ha a munkás­osztály az állami és a gazdasági életben leszámol a monopolisták, a junkerek és a militaristák befolyásával és betölti ve­zetőszerepét.: Otto Grotewohl levele hangsúlyozza, hogy a német munkásosztály megold­hatja és meg is tudja oldani feladatait* A Német Demokratikus Köztársaság lé­tezése — írja Otto Grotewohl >—< az össznémet munkásosztály igazságos har­cának szilárd bázisa, (MTI) ’,TflSZSZ“-kommentár a genii értekezlet előrehaladásáról Genfben néhány órával a fegyverszünet aláírása elő Az eredet^ meder táján búzakeresz­teket sodor a folyó. Pár perc alatt megrakjuk kocsinkat deszkával, cö­löpökkel és máris sietünk a gáthoz. Közvetlenül a falu alatt több he­lyen átszivárgás van, meg kell aka­dályozni a gátszakadást. Lassan estébe hajlik az idő ismét, Állványt verünk a Duna szélén, hogy elvégezhessük a szádfalazást. A víz hideg, s az idő cseppet sem mondható kellemes­nek. Többször áztat bennünket a futó zápor is. A szolnokiak fárad­tan dolgoznak. Érthető, tegnap reg­gel óta pihenés nélkül talpon van­nak. Jói esne ilyenkor leheveredni a fűbe és aludni ákár egy órát is. Ki tudná azonban ezt tenni, mikor . három falut is veszélyeztetett a sok átszivárgás. Tompán dobbannak az ütések a szádfalon. A rozsét szál­lító csónak halk csobbanással ér­kezik meg. Mindenki dolgozik. A faluból érkezők örömmel új­ságolják: Itt van Rákosi elvtárs. Újabb erőt ad a munkásoknak, hogy pártunk vezetői a legveszé­lyesebb helyeken jelennek meg és intézkednek, legyen anyag, élelem, teherkocsi, kézi és gépi segítség. Ál­dozatot nem kímélve segít az ország a veszélyeztetett részeken. Egyik kocsi a másikat éri, milliókat érő anyag felhasználásával csökkentik a veszélyt. Távolabb a műút mel­lett három-négy sorban gépkocsi- oszlop sorakozik. Készen állnak a mentésre, ha esetleg ki kellene ürí­teni valamelyik községet. Beállt a sötétség. A parton ref­lektor és fákiyafényben hatod a munka. Hosszabbodik a szádfal, sza­porodnak a homokzsákok, így köszönt ránk a vasárnap éj­szaka. Simon Béla. Szolnokiak a Dunagáton lette szorgoskodik* Fari?as László kovács olyan nagyokat üt a cölö­pökre,^ mintha most kezdené a munkát odahaza. Az alvás hiánya nem igen látszik rajtuk* Délre megszüntetik a szivárgást, elhárítják a veszélyt-Lévai Sándor villanyhegesztő fáradt mozdulattal törli meg verejtékes homlokát, s aztán összekacsint a többiekkel: Sikerült. Jólesően hallgatják a 11* TEFU egyik gépkocsivezetőjének a véleményét: -—* Nem tudom hová valók, de értik a dolgukat. Ha nem végezték volna ilyen jó munkát, könnyen víz alá került volna a vá­ros. A félórás ebéd után ismét „eltolódik“ a pihenő. Pócsme- gyar kér segítséget. Máris indu­lunk. Ebéd után azonban jól esne egy pohár sör. Megállunk Foton az italbolt előtt. — Most záróra van, tíz perc múl­va nyitok, addig várjanak fölé­nyeskedik a boltvezető. — Nincs időnk. *—■ Ahogy nekem van, úgy ma- , guknak is. ; Nincs értelme a felesleges' vitá- . nak, ezért továbbélünk. Budapest, l Rómaifürdő, Csillaghegy után ■— ■ Szentendrén haladunk keresztül. Az út jobboldalán vízben állnak a házak. Leányfalun a nyaralók kö- . zül némelyiknek csak a teteje lát- . szik ki. Tahitótfalunál átkelünk a . szigetre. Innen már csak öt kiló- > rréter Pócsmegyer. Pár perc múlva . ott is vagyunk. Nem valami biztató , a helyzet. Az utca szélén sövény- • nyel erősített nyúlgát mögött ka- i varog az ár, az utca szintjénél - mintegy fél méterrel magasabban. ;ebbekkel együtt vállvetve dolgoz­nak. Kölcsönösen büszkék vagyunk egymásra. Az MTH-sok jelentős része ugyanis „földi“’, idevaló az alföldre. Helyi lakos feltűnően ke­vés van a gáton. Sebaj, ők bizo­nyára nappal dolgoztak és reggel jönnek ismét, Mi majd akkor pihe­nünk. Reggel aztán csak annyit válto­zik a helyzet, hogy sok katona ér­kezik magyar és szovjet részről egyaránt. Ók is bekapcsolódnak a munkába. Akadnak olyanok is, a helyiek között, akik az árvízvédelmet az égiekre bízva, a templomba igye­keznek, A legújabb divat szerini öltözve, vaskos imakönyvekkel £ kezükben tetszelegnek a gáton. A kubikosoknak, kordélyosoknak ke­rülgetni kell őket. Az ernlber ön­kénytelenül is összehasonlítást tesz Mennyivel könnyebb fajsúlyú em­berek ezek, mint azok a munká­sok, akik szómba^ délutánjukat, i éjjeli pihenésüket feláldozva dol­goznak itt még most, vasárnap dél előtt is. A szolnokiak várt pihenési elmaradt. Mire ugyanis eléj széles lenne a gát, átszivárgást ész lelnek, melyből „egyre gyorsabbal tör elő a víz. Gyorsan kell csele kedni, veszélyben az alsóváros. Elő­ször döngöléssel és homokzsákká próbálják útját állni. Mindez azon ban hasztalannak bizonyul. A szol nokiak szádfát húznak a veszélyez tetett részen. Katona Péter, az idő gépkocsivezető olyan fürgén md zog, hogy senki sem hinné róla több mint 24 óra munka áll má mögötte. Bánhalmi Ferenc, az idei végzett fiatal gépésztechnikus mel egészen az úttest széléig merészke- i dett. A kukoricaszáraknak csak a a teteje kandikál ki a vízből. Párszáz i méterrel odébb a piszkosszürke ár : elborította az úttestet is. A kocsi : tengelyéig ér a víz. A kerekek a - hajóhoz hasonlóan hullámokat ver- : nek. Előttünk egy kisebbfajta te­herkocsi igyekszik Vác felé. Rajta van Bata István altábornagy, hon­védelmi miniszter elvtárs és még egy-két magasrendfokozatú katona­tiszt. Elakadt a személykocsijuk, így folytatják az utat. Nem marad­hatnak egyhelyben, hiszen mindig a legveszélyesebb pontokra kell irá­nyítani az árvízvédelmi munkála­tok lelkét, a honvédséget* Vác alatt az egyik homokbányába térünk be. Velünk érkezik meg a két motorkerékpárosunk is. — Azt csak ők tudják, hogyan jutottak át a vízen. Három-négy fős csopor­tokra oszolva hordjuk a homokot a vác-alsóvárosi gátra. Az út men­tén lévő gazdag termőföldeken futó áron tompán csillog a szemközti hegyeken égő lámpák fénye. Vác éLső házainál egy kétméteres pap magyaráz pár embernek az úttest szélén. A futó lámpafényben is jól látni: Nevetnek valamin. Ha ezek ilyen jókedvűek, nem lehet komoly veszély — gondolom miagamban. A gáthoz érkezve azonban látom, hogy nincs ok a nyugalomra. Az egyik szakaszon 2 méterrel is ma­gasabban van a víz, mint az utca szintje. A gát sem valami biztató itt, sürgősen erősítésre szorul. A Lőrinci Fonó munkásai- val együtt' hordjuk a horno- ■ kot, éjfél után pedig az agyagot a r töltéshez. Az ipari tanulók az idő­f sak vizsgázott volna le a motorom, akkor legalább há­rom órával hamarabb ott lennék a Dunánál, mint ti — sóhajt fel 6 Stingli, az „alig“’- kétméteres fiatal c szerelő. — Mit képzelsz komám*, talán mi r gyalog megyünk? — felel rá nyom- * ban Vasadi elvtárs. — A többiek } csendben mosolyogniak. —< Még 1 mit nem. Hogy őket három órával * megelőzzék? Csak jönne már a ko­csi, indulni szeretne mindenki. Kö- 1 riiíbelül huszonötén lehetnek, va- 1 lamennyien a szolnoki Mezőgazda- < sági Vízépítő Vállalat dolgozói. Vég- 1 re itt az autó és már „repülünk" is í Budapest felé. A repülést majdnem 1 szó szerint lehet érteni, hiszen olyan ; gyorsan megyünk, hogy ha nem 3 ékeskedne a homlokzaton az „Ár­vízvédelem" felirat, bizonyára fel­írnának bennünket gyorshajtásért. , Pesten párszavas, gyors eligazítás ; után Vác felé vesszük az irányt. * Alsógöd határában megállít ben- i nünket egy rendőr* — Elvtársak, tíz teherautót kel- , lene megrakni homokzsákkal. ■—i Nem érünk rá, várnak ben- , nünket Vácon. —* De aztán végig- - nézve a rakodást végző dolgozókon, i akik közt még gyem ekek is akad­nak, — leugrunk a kocsiról és per­cek’ alatt megrakjuk a teherautó­kat. — Ez igen!—■ szól elismerőleg egy tanárkinézésű, szemüveges bácsi. — Hová valók az elvtársak? — Szolnokra. <— Én is szolnoki születésű Va­gyok! — kiált fe Ibüszke örömmel egy idős néni. Ismerős keresésre azonban nincs idő. Máris rohanunk tovább. A Dunával Felsőgöd ha- tárában „találkozunk”. Itt már

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents