Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-15 / 166. szám

2

SZÓI.NOK MEGYEI NÉPLAP

1954 július l$i

H vafalos S»öz!eményt adnak ki a három nvutiaii nasylioíaíom minisztereinek párizsi fár^yalásairói

Li Szin Man és Csang Kaj-sek növeli zsoldoscsapatainak létszámát

Peking (Uj Kína). Van Fleet tábornok távolkeleti körútja óta növelik Li Szin Man és Csang Kaj-sek; zsoldoscsapatainak létszámát.

Külföldi hírügynökségek jelentik, hogy washingtoni „tájékoztatók” szerint Jang Ju Csang Dél- korea washingtoni nagykövete Li Szín Manónak azt a kérelmét terjesztette az amerikai külügyminiszter elé, hogy nagyabb katonai „segélyt” kaphasson a jelenleg 650.000 főnyi hadseregének egymilliós létszámra növeléséhez.

Dulles válaszul megígérte, hogy az Egyesült Államok „minden tekintetben fontolóra veszi“ a nagyobb hadianyagellátásra irányuló

kérelmet. Kevéssel azután, július

10-én Szón Von ír dél-koreai hadügyminiszter bejelentette, hogy Dél-Korea jelentékenyen kifejleszti és megerősíti szárazföldi, tengerészeti és légiihaderejét.

Eközben Szöulból egyre ádázabb háborús fenyegetés hangzik. Kari Hong Ki, a liszinmanisták szóvivője július 14-én azzal kérkedett, hogy ha az Egyesült Államok és szövetségesei nem kezdik meg újra az agresszív háborút, ajkkor Dél-Korea „egyedül nyomul előre”.

A tajvani Csang Kai-sek — banda is buzgón toborozza az újabb ágyútöltelékeket az Egyesült Államok agresszív háborúja számára. (MTI).

r

Ez történt a nagyvilágban

Párizs (MTI). Kedden Párizsban Dulles, Mendes-France és Éden háromoldalú tanácskozásokat kezdtek.

Az „AFP" hírügynökség beszámol arról, hogy először Dulles amerikai külügyminiszter négyszemközt tárgyalt Mendes-France francia miniszterelnökkel, majd a késő esti órákban került sor a hármas tanácskozásra, amelyen kizárólag az indokínai kérdéssel foglalkoztak.

Mendes-France a keddi hármas megbeszélés után nyilatkozatot adott a sajtónak. — Bejelentette, hogy a szerdai tanácskozások után

közleményt adnak ki.

Mendes-France és Eden együttesen azt hangoztatták, hogy még szerdán vissza akarnak térni Genf- be.

Figyelemreméltó Harold King „Reuter” komit entátor írása, aki a párizsi hangulatot jellemezve a többi között a következőket írja a hármas találkozó párizsi visszhangiáról:

„Párizsban úgy vélekednek, a találkozó legfőbb célja: erőfeszítéseket tenni a genfi értekezlettel kapcsolatban tanúsított és a csaknem

bojkottal felérő amerikai magatartás megszüntetése, továbbá az amerikai külügyminiszter azon vonakodásának megszüntetésére, hogy nem kívánja jóváhagyni a franciák által az indokínai béke kérdésében elérhető megegyezést”.

Harold King hangsúlyozza, hogy míg Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdésében „Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia együttesen néz szemben egy elszigetelt és habozó Franciaországgal”, az indokínai kérdésben” Dullesnek egyedül kell szembenéznie egy olyan helyzettel, hogy Nagy-Bri- tannia és Franciaország látszólag egy azon úton halad és ez az út az amerikai politikától való nagyobb- rrérvű függetlenség útja”, (MTI).

fi; Egyesüli Államok elismerje a guaiemalai katonai jun át

Washington (TASZSZ). Az Egyesült Államok külügyminisztériuma közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerte a guatemalai katonai juntát, mint az ország új kormányát. (MTI),

0 finn kormány tagja nik lá'ogatása a Halaimban tartózkodó szovjet hadihajókon

Helsinki (TASZSZ). Július 13-án Ralf Törngren finn miniszterelnök, Urfho Kekkemen külügyminiszter és Ake Gartz Finnország moszkvai követe meglátogatta az Ordzsoni- kidze cirkálót. Elléptek a fedélzeten felsorakozott legénység előtt. Eljátszották a Finn Köztársaság és a Szovjetunió Állami Himnuszát és tüzérségi díszsocrtüz dördült el. A miniszterelnököt, a külügyminisztert és a követet Poszeljanov, a Szovjetunió helsinki Ideiglenes ügyvivője és Gyenyiszenko ezredes, a Szovjetunió ideiglenes katonai attaséja kísérte. (MTI).

*

Helsinki (TASZSZ). A Helsinkiben tartózkodó szovjet hadihajóosztag személyi állományának egy csoportja hétfőn Turku városába utazott. Turkuban a tengerészek megtekintették a Chrichton-Culcan Hajógyárat és a város nevezetességeit. A Chrichton-Culcan Hajógyár vezetősége a szovjet vendégek tiszteletére reggelit adott. A hajók személyi állományának másik csoportja a kadettiskolát látogatta meg és tanulmányozta annak munkáját.

«— A MARTFŰI 3. számú Ipari- tanuló Intézet 1953-54-es tanéve befejeződött. A vizsgák szép eredményeket hoztak. A szakmunkás vizsgák során kiváló eredrrényt ért el Juhász Teréz, jó eredménnyel végeztek Misku Júlia, Erdei Sándor, Nálhi Ágnes és még sokan mások. Az elsőévesek is szép előrehaladásról tettek tanúbizonyságot, szebb- nél-szebb cipőket készítettek maguknak. Itt Bende Eszter, B. Szűcs István, Karkus Mária, Pásztor Ilona és Halmai Gizella végzett különösen jó munkát,

Most a nyári szünidőben, a pihenés és szórakozás mellett arra is van idejük a tanlóknak, hogy segítséget nyújtsanak a környékbeli tsz- eknek az aratásban. (Tasi József leveléből.

Róma (MTI). Benevento megye három választókerületében községi pótválasztásokat tartottak. A baloldali pártok 5637 szavazatot kaptak a legutóbbi választáson szerzett — 5.173-mal szemben.

*

Róma (MTI). Rómában kedden egyórás sztrájk volt a létfenntartási költségek állandó növekedése miatt. Tíz percig a villamosforgalom is szünetelt. — Az utóbbi napokban ugyanis ismét emelkedett a kenyér, a tej és rr.ás fontos élelmiszerek ára, s ugyanakkor bejelentették a villamos-viteldíjak jelentős növelését.

•

Róma (MTI). A Németországot és Ausztriát sújtó rossz időjárás már Olaszországra is kiterjedt. Észak- Olaszországban napok óta szüntelenül zuhog az eső. Szardínián a keddre virradó éjszaka heves vihar volt. Ugyanezen az éjszakán Rómára is felhőszakadásszerű eső zúdult. Egy ház villámcsapás következtében kigyulladt. A víz mintegy 800 ház pincéjét elöntötte.

4: |

Berlin (ADN). A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség Szövetségi Vezetőségének Titkársága az árvízkárosultak számára elsősegélyként, valamint a keletkezett károk helyreállítására 3 millió német márkát bocsátott rendelkezésre,

*

Párizs (MTI). Casablancáiban a marokkói negyedben hétfőn délután bomba robbant. Egy ember meghalt, nyolc megsebesült. Meknesz- ben négy marokkóit letartóztattak. Azzal vádolják őket, hogy a Marokkói Kommunista Párt tagjai,

Kiev (TASZSZ.) Az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsának Elnökség ratifikálta a háború áldozatainak védelméről szóló genfi konvenciókat, amelyeket az 1949. évi genfi értekezleten dolgoztak ki és amelyeket az USZSZK képviselője 1949 december 12-én írt alá.

Kairó (TASZSZ.) Mint a kairói lapok írják,, a jelenlegi angolegyiptomi tárgyalásokat „titokzatosság veszi körül“, tartalmukat a legszigorúbb titokban tartják.

Mint az „Al Ahrain” közli, politikai körökben" különös jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Caffery amerikai nagykövet az angol-egyiptomi tárgyalások legkezdetibb szakaszától kezdve beavatkozott e tárgyalásokba, bár az angol fél — mint ismeretes —< eleinte az kívánta, hogy Caffery ne vegyen részt a tárgyalásokon.”

Az „A1 Gumhurija”, amely kormánykörök nézeteit fejezi ki, az angol-egyiptomi tárgyalásokról ezt írja: „Világos, hogy az egyiptomi fél nem lesz hajlandó újból megkezdeni a hivatalos tárgyalásokat Angliával, ha kiderül, hogy Anglia nem változtatta meg gyökeres álláspontját, amelyet az 1953 október 21-én félbeszakított tárgyaláso-’ kon védelmezett, vagy ha kiderül, hogy az új javaslatok nem felelnek! meg azoknak az egyiptomi követeléseknek, hogy az angol csapatokat teljes egészükben vonják ki és hogy Egyiptom nem hajlandó résztvenni semmiféle katonai szövetségben sem,” (MTI.)

Sajtóhangok Dulles párizsi utazásáról

Párizs. (TASZSZ.) Mint ismeretes, Dulles amerikai külügyminiszter július 13-án Párizsba érkezett, hogy tárgyaljon Mendes- France francia miniszterelnökkel és Eden angol külügyminiszterrel.

Mint az „l’Humanité“ hangsúlyozza, „az amerikai külügyminiszter párizsi utazása azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya, amelyet nyugtalanít az Indokínával foglalkozó tanácskozásokon elért haladás és saját elszigetelődése, amely politikájának következménye, nem mondott le a francia kormányra gyakorlandó durva nyomásról.“

A „Le Monde” az amerikai mesterkedésekkel kapcsolatban emlékeztet: „mostantól kezdve senki sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Franciaország általában az indokínai hadműveletek megszüntetését követeli, hogy a vietnamiak szenvedélyesen törekszenek a függetlenségre, hogy a Vietminh széles körben részt vesz a függetlenségért folyó harciban, hogy a népek és köztük az Egyesült Királyság népe általánosan a konfliktus kiterjedésének elkerüléséi

kívánják. Senki sem hagyhatja figyelmen kívül azt sem, hogy a francia expedíciós hadtest nehéz helyzetben van.”

*

New-York. (TASZSZ.) A „New- york Herald Tribune” szerkesztőségi cikkében hangsúlyozza, hogy „a nyugati országok szövetségében nagy a feszültség“ és hegy „fontos megakadályozni, hogy ez a feszültség fokozódjék.“

Nyíltan megírja, hogy DJ les az in ' - kínai kérdésben megpróbálj a ráerőszakolni Franciaországra és Angliára az amerikai politikát. A probléma abban rejlik, — írja a lap — hogy „az angol és francia pr- grammot az amerikai politika kereted közé kell szorítani.” (MTI.)

ßfitMUUl, ídtoulnuiwpVul

PÁRTÉPlTÉS-t!

MÉG KÖZELEBB AZ EMBEREKHEZ

Július 11. volt vasárnap.

A felhők ismét sűrűsödni kezdtek. A kombájnvezető kétségbeesetten nézte a sötétedő eget. Legszívesebben megrázta volna felfelé izmos kis öklét. Reggel óta hiába ült a gépe mellett. Végre kiderült, annyira, hogy megfordulhatott egy párszor. Mikor estefelé ismét elkezdtek kopogni a gépen az esőcseppek — hazaindult.

A pár forduló, a tarló növekvő területe, a levágott búzakalászok valamennyire megnyugtatták.

— Jóestét kívánok — köszönt jókedvűen szüleinek. Anyja a kis barna asszony — mintha csak a mása lenne — körülsündórögte. örült a lányának, szeretettel nézte a homlokába hulló, naptól aranyosra szívott fürtöket.., Leg- fzívesebben a gondolatát is elleste volna. Büszkén nézte lányát, a kombájnvezető Bak Erzsébetet.

Pedig de nehezen nyugodott meg anyai szíve, amikor először fedezte fel a kislány vonzódását a gépekhez. Bak Erzsébet — inkább Erzsiké volt mégi akkor, mindössze IS éves — hazulról „kintről” járt be még akkor traktoros tanfolyamra a jászkiséri gépállomásra. Édesanyja még szólni is alig akart miatta hozzá. Ha meg igen, csak rémítgette:

— Nem való a lánynak gépre kakaskodni. Még mit nem, férfiak közé menni dolgozni. Majd úgy jársz, mint a szomszédék lánya... — De Erzsikének is felvágta az isten a nyelvét,

—Ugyan édesanyám *— mondogatta ilyenkor. — Hiszen a szomszéd lánya nem is járt dolgozni sehová. Mindig az anyja szoknyáján ült. Ugylátszik egyszer szállt le róla, de az is elég volt a bajhoz. Engem nem kell féltenie édesanyámnak. ■—■

Aztán múltak a hónapok, az évek. A kisleányból nagyleány lett, a tanulóból szakmunkás. A gép mind engedelmesebb eszköz lett a kezében. Két esztendő múlva már neve volt a szakmában. Akkor történt, hogy egyszer a gépállomás messzi munkára küldte — Törökmiklósra. De akkor már kombájnt vezetett.

Az egyik ragyogó napsütéses napon fent ült a gépén. Indított. Kissé előre kellett hajolnia, hogy a kup.u,.=u[ megnyomhassa. (Ezen a téren nincsen változás most sem). Bak Erzsébetet én most láttam indítani. Szivetdo- bogtató látvány, ahogy az alacsony, izmos fiatal lány kissé előredől, szinte ráhajlik a kuplungra, hogy aztán diadalmasan útjára indítsa a gépet. Azon a napon is így volt. A gép az ember nagyszerű segítőtársa vágni kezdte a suhogó, aranyló kalászokat. Dél felé, ahogy feltekintett, messziről ismerős nőalakot látott közeledni. Megrázta a fejét, mint aki hirtelen támadt gondolatait akarja elhessegetni. De ez a kis, fejkendős néni csak közeledett mindjobban. Aztán egy pillanat volt, a kombájnvezető átadta helyettesének a gépét, s már repült is édesanyja felé.

S miközben mutogatta neki a gép mechanizmusát — a 18 éves lány az édesanyjának, aki még soha nem látott kombájnt, — úgy érpzte, mintha valami szorongatná a torkát. „Hát eljött megnézni végre az édesanyja.“ — Mikor búcsúzásnál ismét a gépre ült, hirtelen egymásra néztek, s elkezdtek kacagni, kacagni. S amikor a lány belevágott gépével a szőke táblába, úgylátta, mintha a bólogató kalászocskák, az édesanyja távolodó alakja után integetnének.

Nincs benne semmi csodálatos, hogy ezután megtízszereződött az ereje, akarata. Még két év telt el. Ma Bak Erzsébet, a húszesztendős kombájnvezető az Alcsi- szigeti Állami Gazdaság párttitkára.

Én teljes szívemből megértem az édesanyja büszkeségét.

Bak Erzsébet a kombájn vezető, nagyszerűen, megállja helyét. ír róla az újság, a versenytáblán kinn van a neve 1—• élenjár a munkában. -Nem ismer hétköznapot, vasárnapot, csak egy gondja van: Minél több életet gyűjteni a zsákokba.

Bak Erzsébetnek, a párttitkárnak már nehezebb a dolga. Bár nehézségei a kombájnvezetőnek is vannak — néha a vezetőség „elfelejt“ segítőt adni neki is, a másik kombájnvezetőnek, Zs. Tóth László elvtársnak is — de a párttitkári gondok nehezebben megoldhatók. A saját állítása szerint, s ezt mondják a többiek is, ritkán jön az emberek közé, s így nem ismeri eléggé problémáikat. Jól jellemezte ezt az idős Szujó István elvtárs. Csendesen, nagy szeretettel, s ami nem kevésbbé fontos, nagy megbecsüléssel, ahogy ő mondta „respektussal” beszélt a párttitkárról, Ezt mondta többek közt:

— Rendes, becsületes lány, igen dicséretes, ahogyan dolgozik. A pártmunkát is jól irányítja. Csak még az egyes emberek szívbéli panaszaival nem tud eléggé törődni.

A későbbiek során is úgy

éreztem,* hogy itt van valahol a baj. Meg kell mondani, hogy a pártszervezet munkája komolyan javult, mióta ő a párttitkár, A taggyűléseken rendszeresen részt- vesznek a párttagok, míg azelőtt alig-alig jöttek el. A termelésben élenjáró magatartását is követik. A?, aratás előtti taggyűlésen például egymásután álltak fel a kommunisták megfogadni: Minden

erejükkel küzdenek a munka sikeréért. Éles József eivtárs kertészeti munkacsapatvezető például azt Ígérte, hogy csapata saját munkája mellett aratni is fog, s ott is vannak nap-mint nap az aratók között. De sok az egyéni panasz, s a dolgozók egyrésze azt mondja, nem tudja hová forduljon már. Ahová léptem, mindenütt azt mondták, segítsek ebben is, all m is. Ifj Lovas Lajosnak nem fizetik ki kiküldetési díját, utazási költségeit. Fehér István bácsinak, az öregségi járulékával vannak problémái. Héricz Sándomé három gyermekes édesanya családipótlékát nem kapja meg rendesen. S minden jel arra mutat) hogy ezeket az egyéni problémákat, ezeket az úgyenevezett „kis-; ügyeket” nem orvosolják idejében, számuk egyre szaporodik, s érthető, hogy megrontják a dolgozók hangulatát.

A dolgozók legtöbb problémája olyan jellegű, hogy azokat a gazdasági vezetőknek kellene megoldandók. De a pártvezetőségnek lenne feladata küzdeni a gazdasági vezetők hanyagsága ellen. Nem dolgoznak a népnevelők, akik elvinnék a dolgozók hangját, kívánságait a pártvezetőséghez. A gazdasági vezetés pedig jóformán semmit nem tesz azért, hogy megkönnyítse a pártvezetőség munkáját. Ellenkezőleg. Még párthelyiség sincsen, illetve most kaptak egy kis szobát, de arra már nem „futotta“ az igazgatóság erejéből, hogy rendbe is hozassa. Még a zárakat sem lehet használni.

A kommunistáknak pedig, a pártszervezet tagjainak — akik mind olyan nagy szeretettel, tisztelettel beszéltek a párttitkárnőről, — sokkal többet kellene segíteniük. Bak Erzsébetre, a kommunista kombájnvezetőre mindnyájan büszkék vagyunk. Az elmúlt négy esztendő alatt, mióta dolgozni kezdett, úgy nőtt, ahogyan csak a mi nagyszerű emberformáló rendszerünkben nőhet egy fiatal. De ehhez az kellett, hogy minden oldalról segítsék. Ehhez az kellett, hogy a városi pártbizottság óvja, nevelje, hogy elküldje pártiskolára, ellássa tanácsokkal. S ahhoz, hogy most tovább nőhessen, hogy úgy dolgozzon, hogy az emberek „szívbéli“ panaszaival, az egyes embert nagyon is közelről érintő „kis ügyekkel“ is megfelelően foglalkozzon, az kell, hogy a körülötte élő kommunisták vállvetve küzdjenek vele együtt, most az aratás nagy munkájában, későbben pedig az újabb és újabb feladatok elvégzésében.

Remete Ibolya.