Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-15 / 166. szám

2 SZÓI.NOK MEGYEI NÉPLAP 1954 július l$i H vafalos S»öz!eményt adnak ki a három nvutiaii nasylioíaíom minisztereinek párizsi fár^yalásairói Li Szin Man és Csang Kaj-sek növeli zsoldoscsapatainak létszámát Peking (Uj Kína). Van Fleet tá­bornok távolkeleti körútja óta nö­velik Li Szin Man és Csang Kaj-sek; zsoldoscsapatainak létszámát. Külföldi hírügynökségek jelen­tik, hogy washingtoni „tájékozta­tók” szerint Jang Ju Csang Dél- korea washingtoni nagykövete Li Szín Manónak azt a kérelmét ter­jesztette az amerikai külügyminisz­ter elé, hogy nagyabb katonai „se­gélyt” kaphasson a jelenleg 650.000 főnyi hadseregének egymilliós lét­számra növeléséhez. Dulles válaszul megígérte, hogy az Egyesült Államok „minden te­kintetben fontolóra veszi“ a na­gyobb hadianyagellátásra irányuló kérelmet. Kevéssel azután, július 10-én Szón Von ír dél-koreai had­ügyminiszter bejelentette, hogy Dél-Korea jelentékenyen kifejleszti és megerősíti szárazföldi, tengeré­szeti és légiihaderejét. Eközben Szöulból egyre ádázabb háborús fenyegetés hangzik. Kari Hong Ki, a liszinmanisták szóvivője július 14-én azzal kérkedett, hogy ha az Egyesült Államok és szövet­ségesei nem kezdik meg újra az agresszív háborút, ajkkor Dél-Korea „egyedül nyomul előre”. A tajvani Csang Kai-sek — ban­da is buzgón toborozza az újabb ágyútöltelékeket az Egyesült Álla­mok agresszív háborúja számára. (MTI). r Ez történt a nagyvilágban Párizs (MTI). Kedden Párizsban Dulles, Mendes-France és Éden há­romoldalú tanácskozásokat kezd­tek. Az „AFP" hírügynökség beszá­mol arról, hogy először Dulles ame­rikai külügyminiszter négyszemközt tárgyalt Mendes-France francia miniszterelnökkel, majd a késő esti órákban került sor a hármas ta­nácskozásra, amelyen kizárólag az indokínai kérdéssel foglalkoztak. Mendes-France a keddi hármas megbeszélés után nyilatkozatot adott a sajtónak. — Bejelentette, hogy a szerdai tanácskozások után közleményt adnak ki. Mendes-France és Eden együtte­sen azt hangoztatták, hogy még szerdán vissza akarnak térni Genf- be. Figyelemreméltó Harold King „Reuter” komit entátor írása, aki a párizsi hangulatot jellemezve a többi között a következőket írja a hármas találkozó párizsi visszhang­iáról: „Párizsban úgy vélekednek, a ta­lálkozó legfőbb célja: erőfeszítése­ket tenni a genfi értekezlettel kap­csolatban tanúsított és a csaknem bojkottal felérő amerikai magatar­tás megszüntetése, továbbá az ame­rikai külügyminiszter azon vonako­dásának megszüntetésére, hogy nem kívánja jóváhagyni a franciák ál­tal az indokínai béke kérdésében elérhető megegyezést”. Harold King hangsúlyozza, hogy míg Nyugat-Németország felfegy­verzésének kérdésében „Az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia együttesen néz szemben egy elszi­getelt és habozó Franciaországgal”, az indokínai kérdésben” Dullesnek egyedül kell szembenéznie egy olyan helyzettel, hogy Nagy-Bri- tannia és Franciaország látszólag egy azon úton halad és ez az út az amerikai politikától való nagyobb- rrérvű függetlenség útja”, (MTI). fi; Egyesüli Államok elismerje a guaiemalai katonai jun át Washington (TASZSZ). Az Egye­sült Államok külügyminisztériuma közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerte a guatemalai katonai juntát, mint az ország új kormányát. (MTI), 0 finn kormány tagja nik lá'ogatása a Halaimban tartózkodó szovjet hadihajókon Helsinki (TASZSZ). Július 13-án Ralf Törngren finn miniszterelnök, Urfho Kekkemen külügyminiszter és Ake Gartz Finnország moszkvai követe meglátogatta az Ordzsoni- kidze cirkálót. Elléptek a fedélze­ten felsorakozott legénység előtt. Eljátszották a Finn Köztársaság és a Szovjetunió Állami Himnuszát és tüzérségi díszsocrtüz dördült el. A miniszterelnököt, a külügyminisz­tert és a követet Poszeljanov, a Szovjetunió helsinki Ideiglenes ügy­vivője és Gyenyiszenko ezredes, a Szovjetunió ideiglenes katonai at­taséja kísérte. (MTI). * Helsinki (TASZSZ). A Helsinki­ben tartózkodó szovjet hadihajó­osztag személyi állományának egy csoportja hétfőn Turku városába utazott. Turkuban a tengerészek megtekintették a Chrichton-Culcan Hajógyárat és a város nevezetessé­geit. A Chrichton-Culcan Hajógyár vezetősége a szovjet vendégek tisz­teletére reggelit adott. A hajók sze­mélyi állományának másik csoport­ja a kadettiskolát látogatta meg és tanulmányozta annak munkáját. «— A MARTFŰI 3. számú Ipari- tanuló Intézet 1953-54-es tanéve be­fejeződött. A vizsgák szép eredmé­nyeket hoztak. A szakmunkás vizs­gák során kiváló eredrrényt ért el Juhász Teréz, jó eredménnyel vé­geztek Misku Júlia, Erdei Sándor, Nálhi Ágnes és még sokan mások. Az elsőévesek is szép előrehaladás­ról tettek tanúbizonyságot, szebb- nél-szebb cipőket készítettek ma­guknak. Itt Bende Eszter, B. Szűcs István, Karkus Mária, Pásztor Ilo­na és Halmai Gizella végzett külö­nösen jó munkát, Most a nyári szünidőben, a pihe­nés és szórakozás mellett arra is van idejük a tanlóknak, hogy segít­séget nyújtsanak a környékbeli tsz- eknek az aratásban. (Tasi József leveléből. Róma (MTI). Benevento megye három választókerületében községi pótválasztásokat tartottak. A balol­dali pártok 5637 szavazatot kaptak a legutóbbi választáson szerzett — 5.173-mal szemben. * Róma (MTI). Rómában kedden egyórás sztrájk volt a létfenntartási költségek állandó növekedése miatt. Tíz percig a villamosforgalom is szünetelt. — Az utóbbi napokban ugyanis ismét emelkedett a kenyér, a tej és rr.ás fontos élelmiszerek ára, s ugyanakkor bejelentették a villamos-viteldíjak jelentős növe­lését. • Róma (MTI). A Németországot és Ausztriát sújtó rossz időjárás már Olaszországra is kiterjedt. Észak- Olaszországban napok óta szünte­lenül zuhog az eső. Szardínián a keddre virradó éjszaka heves vihar volt. Ugyanezen az éjszakán Ró­mára is felhőszakadásszerű eső zú­dult. Egy ház villámcsapás követ­keztében kigyulladt. A víz mintegy 800 ház pincéjét elöntötte. 4: | Berlin (ADN). A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség Szövetsé­gi Vezetőségének Titkársága az ár­vízkárosultak számára elsősegély­ként, valamint a keletkezett károk helyreállítására 3 millió német márkát bocsátott rendelkezésre, * Párizs (MTI). Casablancáiban a marokkói negyedben hétfőn délután bomba robbant. Egy ember meg­halt, nyolc megsebesült. Meknesz- ben négy marokkóit letartóztattak. Azzal vádolják őket, hogy a Ma­rokkói Kommunista Párt tagjai, Kiev (TASZSZ.) Az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsának El­nökség ratifikálta a háború áldo­zatainak védelméről szóló genfi konvenciókat, amelyeket az 1949. évi genfi értekezleten dolgoztak ki és amelyeket az USZSZK képvise­lője 1949 december 12-én írt alá. Kairó (TASZSZ.) Mint a kairói lapok írják,, a jelenlegi angol­egyiptomi tárgyalásokat „titokzatos­ság veszi körül“, tartalmukat a leg­szigorúbb titokban tartják. Mint az „Al Ahrain” közli, poli­tikai körökben" különös jelentősé­get tulajdonítanak annak a tény­nek, hogy Caffery amerikai nagy­követ az angol-egyiptomi tárgyalá­sok legkezdetibb szakaszától kezdve beavatkozott e tárgyalásokba, bár az angol fél — mint ismeretes —< eleinte az kívánta, hogy Caffery ne vegyen részt a tárgyalásokon.” Az „A1 Gumhurija”, amely kor­mánykörök nézeteit fejezi ki, az an­gol-egyiptomi tárgyalásokról ezt írja: „Világos, hogy az egyiptomi fél nem lesz hajlandó újból meg­kezdeni a hivatalos tárgyalásokat Angliával, ha kiderül, hogy Anglia nem változtatta meg gyökeres ál­láspontját, amelyet az 1953 októ­ber 21-én félbeszakított tárgyaláso-’ kon védelmezett, vagy ha kiderül, hogy az új javaslatok nem felelnek! meg azoknak az egyiptomi követe­léseknek, hogy az angol csapatokat teljes egészükben vonják ki és hogy Egyiptom nem hajlandó résztvenni semmiféle katonai szövetségben sem,” (MTI.) Sajtóhangok Dulles párizsi utazásáról Párizs. (TASZSZ.) Mint ismere­tes, Dulles amerikai külügyminisz­ter július 13-án Párizsba érke­zett, hogy tárgyaljon Mendes- France francia miniszterelnökkel és Eden angol külügyminiszterrel. Mint az „l’Humanité“ hangsú­lyozza, „az amerikai külügymi­niszter párizsi utazása azt bizo­nyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya, amelyet nyugtalanít az Indokínával foglalkozó tanácsko­zásokon elért haladás és saját el­szigetelődése, amely politikájának következménye, nem mondott le a francia kormányra gyakorlandó durva nyomásról.“ A „Le Monde” az amerikai mes­terkedésekkel kapcsolatban emlé­keztet: „mostantól kezdve senki sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Franciaország általában az indokínai hadműveletek megszün­tetését követeli, hogy a vietna­miak szenvedélyesen törekszenek a függetlenségre, hogy a Vietminh széles körben részt vesz a függet­lenségért folyó harciban, hogy a népek és köztük az Egyesült Ki­rályság népe általánosan a kon­fliktus kiterjedésének elkerüléséi kívánják. Senki sem hagyhatja figyelmen kívül azt sem, hogy a francia expedíciós hadtest nehéz helyzetben van.” * New-York. (TASZSZ.) A „New- york Herald Tribune” szerkesztő­ségi cikkében hangsúlyozza, hogy „a nyugati országok szövetségében nagy a feszültség“ és hegy „fontos megakadályozni, hogy ez a feszült­ség fokozódjék.“ Nyíltan megírja, hogy DJ les az in ' - kínai kérdésben megpróbálj a ráerőszakolni Franciaországra és Angliára az amerikai politikát. A probléma abban rejlik, — írja a lap — hogy „az angol és francia pr- grammot az amerikai politika kereted közé kell szorítani.” (MTI.) ßfitMUUl, ídtoulnuiwpVul PÁRTÉPlTÉS-t! MÉG KÖZELEBB AZ EMBEREKHEZ Július 11. volt vasárnap. A felhők ismét sűrűsödni kezd­tek. A kombájnvezető kétségbe­esetten nézte a sötétedő eget. Leg­szívesebben megrázta volna felfe­lé izmos kis öklét. Reggel óta hiá­ba ült a gépe mellett. Végre kide­rült, annyira, hogy megfordulha­tott egy párszor. Mikor estefelé ismét elkezdtek kopogni a gépen az esőcseppek — hazaindult. A pár forduló, a tarló növekvő területe, a levágott búzakalászok valamennyire megnyugtatták. — Jóestét kívánok — köszönt jókedvűen szüleinek. Anyja a kis barna asszony — mintha csak a mása lenne — körülsündórögte. örült a lányának, szeretettel néz­te a homlokába hulló, naptól ara­nyosra szívott fürtöket.., Leg- fzívesebben a gondolatát is elles­te volna. Büszkén nézte lányát, a kombájnvezető Bak Erzsébetet. Pedig de nehezen nyugodott meg anyai szíve, amikor először fedezte fel a kislány vonzódását a gépekhez. Bak Erzsébet — in­kább Erzsiké volt mégi akkor, mindössze IS éves — hazulról „kintről” járt be még akkor trak­toros tanfolyamra a jászkiséri gépállomásra. Édesanyja még szólni is alig akart miatta hozzá. Ha meg igen, csak rémítgette: — Nem való a lánynak gép­re kakaskodni. Még mit nem, férfiak közé menni dolgozni. Majd úgy jársz, mint a szomszé­dék lánya... — De Erzsikének is felvágta az isten a nyelvét, —Ugyan édesanyám *— mon­dogatta ilyenkor. — Hiszen a szom­széd lánya nem is járt dolgozni sehová. Mindig az anyja szok­nyáján ült. Ugylátszik egyszer szállt le róla, de az is elég volt a bajhoz. Engem nem kell féltenie édesanyámnak. ■—■ Aztán múltak a hónapok, az évek. A kisleányból nagyleány lett, a tanulóból szakmunkás. A gép mind engedelmesebb eszköz lett a kezében. Két esztendő múlva már neve volt a szakmában. Ak­kor történt, hogy egyszer a gép­állomás messzi munkára küldte — Törökmiklósra. De akkor már kombájnt vezetett. Az egyik ragyogó napsüté­ses napon fent ült a gépén. Indí­tott. Kissé előre kellett hajolnia, hogy a kup.u,.=u[ megnyomhassa. (Ezen a téren nincsen változás most sem). Bak Erzsébetet én most láttam indítani. Szivetdo- bogtató látvány, ahogy az alacsony, izmos fiatal lány kissé előredől, szinte ráhajlik a kuplungra, hogy aztán diadalmasan útjára indítsa a gépet. Azon a napon is így volt. A gép az ember nagyszerű segí­tőtársa vágni kezdte a suhogó, aranyló kalászokat. Dél felé, ahogy feltekintett, messziről ismerős nő­alakot látott közeledni. Megrázta a fejét, mint aki hirtelen támadt gondolatait akarja elhessegetni. De ez a kis, fejkendős néni csak kö­zeledett mindjobban. Aztán egy pillanat volt, a kombájnvezető át­adta helyettesének a gépét, s már repült is édesanyja felé. S miközben mutogatta neki a gép mechanizmusát — a 18 éves lány az édesanyjának, aki még soha nem látott kombájnt, — úgy érpzte, mintha valami szorongat­ná a torkát. „Hát eljött megnéz­ni végre az édesanyja.“ — Mikor búcsúzásnál ismét a gépre ült, hirtelen egymásra néztek, s el­kezdtek kacagni, kacagni. S ami­kor a lány belevágott gépével a szőke táblába, úgylátta, mintha a bólogató kalászocskák, az édes­anyja távolodó alakja után inte­getnének. Nincs benne semmi csodá­latos, hogy ezután megtízszerező­dött az ereje, akarata. Még két év telt el. Ma Bak Erzsébet, a húsz­esztendős kombájnvezető az Alcsi- szigeti Állami Gazdaság párttit­kára. Én teljes szívemből megértem az édesanyja büszkeségét. Bak Erzsébet a kombájn vezető, nagyszerűen, megállja helyét. ír róla az újság, a versenytáblán kinn van a neve 1—• élenjár a munkában. -Nem ismer hétközna­pot, vasárnapot, csak egy gondja van: Minél több életet gyűjteni a zsákokba. Bak Erzsébetnek, a párttitkár­nak már nehezebb a dolga. Bár nehézségei a kombájnvezetőnek is vannak — néha a vezetőség „elfelejt“ segítőt adni neki is, a másik kombájnvezetőnek, Zs. Tóth László elvtársnak is — de a párt­titkári gondok nehezebben meg­oldhatók. A saját állítása szerint, s ezt mondják a többiek is, ritkán jön az emberek közé, s így nem ismeri eléggé problémáikat. Jól jellemezte ezt az idős Szujó Ist­ván elvtárs. Csendesen, nagy sze­retettel, s ami nem kevésbbé fon­tos, nagy megbecsüléssel, ahogy ő mondta „respektussal” beszélt a párttitkárról, Ezt mondta töb­bek közt: — Rendes, becsületes lány, igen dicséretes, ahogyan dolgozik. A pártmunkát is jól irányítja. Csak még az egyes emberek szívbéli panaszaival nem tud eléggé tö­rődni. A későbbiek során is úgy éreztem,* hogy itt van valahol a baj. Meg kell mondani, hogy a pártszervezet munkája komolyan javult, mióta ő a párttitkár, A tag­gyűléseken rendszeresen részt- vesznek a párttagok, míg azelőtt alig-alig jöttek el. A termelésben élenjáró magatartását is követik. A?, aratás előtti taggyűlésen pél­dául egymásután álltak fel a kom­munisták megfogadni: Minden erejükkel küzdenek a munka si­keréért. Éles József eivtárs kerté­szeti munkacsapatvezető például azt Ígérte, hogy csapata saját munkája mellett aratni is fog, s ott is vannak nap-mint nap az aratók között. De sok az egyéni panasz, s a dolgozók egyrésze azt mondja, nem tudja hová forduljon már. Ahová léptem, mindenütt azt mondták, segítsek ebben is, all m is. Ifj Lovas Lajosnak nem fizetik ki kiküldetési díját, utazá­si költségeit. Fehér István bácsi­nak, az öregségi járulékával van­nak problémái. Héricz Sándomé három gyermekes édesanya csa­ládipótlékát nem kapja meg ren­desen. S minden jel arra mutat) hogy ezeket az egyéni problémá­kat, ezeket az úgyenevezett „kis-; ügyeket” nem orvosolják idejé­ben, számuk egyre szaporodik, s érthető, hogy megrontják a dol­gozók hangulatát. A dolgozók legtöbb problémája olyan jellegű, hogy azokat a gaz­dasági vezetőknek kellene megol­dandók. De a pártvezetőségnek lenne feladata küzdeni a gazda­sági vezetők hanyagsága ellen. Nem dolgoznak a népnevelők, akik elvinnék a dolgozók hangját, kí­vánságait a pártvezetőséghez. A gazdasági vezetés pedig jóformán semmit nem tesz azért, hogy meg­könnyítse a pártvezetőség munká­ját. Ellenkezőleg. Még párthelyi­ség sincsen, illetve most kaptak egy kis szobát, de arra már nem „futotta“ az igazgatóság erejéből, hogy rendbe is hozassa. Még a zárakat sem lehet használni. A kommunistáknak pe­dig, a pártszervezet tagjainak — akik mind olyan nagy szeretettel, tisztelettel beszéltek a párttitkár­nőről, — sokkal többet kellene segíteniük. Bak Erzsébetre, a kom­munista kombájnvezetőre mind­nyájan büszkék vagyunk. Az el­múlt négy esztendő alatt, mióta dolgozni kezdett, úgy nőtt, aho­gyan csak a mi nagyszerű ember­formáló rendszerünkben nőhet egy fiatal. De ehhez az kellett, hogy minden oldalról segítsék. Ehhez az kellett, hogy a városi pártbizottság óvja, nevelje, hogy elküldje pártiskolára, ellássa ta­nácsokkal. S ahhoz, hogy most tovább nőhessen, hogy úgy dol­gozzon, hogy az emberek „szív­béli“ panaszaival, az egyes em­bert nagyon is közelről érintő „kis ügyekkel“ is megfelelően foglal­kozzon, az kell, hogy a körülötte élő kommunisták vállvetve küzd­jenek vele együtt, most az aratás nagy munkájában, későbben pedig az újabb és újabb feladatok el­végzésében. Remete Ibolya.

Next

/
Thumbnails
Contents