Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-09 / 161. szám

1954 július 9. SZOCNOKMEGYET NÉPLAP S JltnU az öunmyui qipMlamáx iqazqaiőfához Az Országos Földoiüvesszivetkezeti Tanács felhívása a fsidmíivessziiveikezeiek választolt szerveihez, vezetőihez, dolgozóihoz es tagságához az aratási, csépiési, begyűjtési munkák elősegítésére | A PÁRTKONGRESSZUS| és a SZÜVOSZ III. Küldöttközgyűlése meghatározta azokat a feladato­kat, amelyek a falu és a város kö­zötti áruforgalom fejlesztése, a me­zőgazdasági termelés fellendítése terén a fóidművesszövetkezetek előtt állanak. Az Országos Föld- míí.vesszövetkezeti Tanács 1954 jú­nius 25-én megtartott ülésén meg­vizsgálta, hogy a földművesszövet­kezeti rendszer a SZŐ VOSZ kül­döttgyűlése határozatait hogyan hajtja végre és megjelölte a to­vábbi feladatokat. A párt és kormány sokoldalú segítsége, a parasztság szorgalmas munkája és a kedvező időjárás folytán országosan jó termés ígér­kezik. Az elkövetkező hetekben dolgozó parasztságunknak, egész népünknek és így a földművesszö­vetkezeteinknek is legfőbb felada­ta, hogy minden tevékenységüket a terménybetakarítás sikeres vég­rehajtásának, jövőévi kenyerünk biztosításának szolgálatába állítsák. | AZ ORSZÁGOS | Földműves­szövetkezeti Tanács felhívással for­dul a földművesszöyetkezeti rend­szer valamennyi szervezeti egysé­géhez, a fóidművesszövetkezetek választott szerveihez, vezetőihez, dolgozóihoz, valamint a földműves- szövetkezetek tagságához, hogy az aratás-cséplés, begyűjtés eredmé­nyes és gyors végrehajtásához min­den téren nyújtsanak segítséget. A szövetkezetek választott szervei, vezetői és tagsága járjanak élen a termények gyors betakarításában, beadási kötelezettségük mielőbbi es maradéktalan teljesítésében. Ez­zel mutassanak példát a falu többi dolgozóinak. A földművesszövetkezeti rend­szer valamennyi szervezeti egy­sége és azdk dolgozói, elsősorban az alábbi feladatok végrehajtásá­val segítsék elő a dolgozó paraszt­ságnak a terménybetakarítás és begyűjtés eredményes elvégzéséért folytatott harcát: r-j—j A földművesszövetkezetek — időben gondoskodjanak ar­ról, hogy a dolgozó parasztságot — igényeinek megfelelően — bőséges, jóminőségű árukkal, továbbá a vendéglátóipari egységeik útján hideg-meleg ételekkel, hűsítő ita­lokkal fokozottabban ellássák. A dolgozók érdekeit szem előtt tartva, a szövetkezeti boltok nyit­LEVELEZÖ A TÖRÖKMIKLÓSI Petőfi-úti álta­lános iskola tanulóifjúsága a közelmúlt­ban tanulmányi kiránduláson vett részt. Megtekintették Gyöngyöst, Mátraházát, Kékestetőt, Parádot, Recsket és Egert. A diákokat mindenhol szívesen látták ven­dégül. Az úttörőknek ez a tanulmányi kirándulás felejthetetlen emléket nyúj­tott. (Zsigmond Ferenc igazgatóhelyet­tes leveléből.) '* KORA REGGEL a határban dolgo­zunk és most is csak ebédszünetben tu­dok levelet írni. A nyári foglalkozásom jelenleg a kapálás és az aratás. Vasárna­ponként szórakozom. Alig várom már az iskolai év kezdetét, mert már én is kö­zépiskolás vagyok. Felvettek a jászberé­nyi általános gimnáziumba. Szeretek ta­nulni, főként a magyar irodalmat és a történelmet. A népkönyvtárnak tagja vagyok és itt szerzem be olvasnivalói­mat. Legjobban fókái regényei tetsze­nek. Az ebédszünetnek vége, befejezem levelemet és utoljára azt is elárulom, hogy DISz-tag lettem. (Nagy M. Valé­ria, fászjákóbalma.) * MEGKEZDŐDÖTT az aratás. Mi úttörők, kalászgyüjtő csapatokat, brigádokat szervezünk és verseny­műnk egymással. A legjobban tel­jesítő brigádot az úttörő pénztár­ban elhelyezett pénzből vett röp­labdával és football labdával ju­talmazzuk. Tűzfigyelő szolgálatot Is teljesí­tünk, vigyázunk a dolgozók aszta- gaira és tűz esetén azonnal értesít­jük a tűzoltóságot. Mi is hozzájá­rulunk jövőévi kenyerünk gyarapí­tásához és megóvásához. (Mizsei Mária tanuló, Jászboldogháza.) * MÄR EGY HETE otthon vagyok. Befejeződött az érettségi vizsga és megkaptam a tanítói oklevelet. Na­gyon szeretem a gyerekeket és alig várom a szeptembert. Addig is gyűjtöm a szemléltető képeket, könyveket és meséket. Gyakran el­ballagok az iskola előtt és gondo­latban azt tervezgetem, hogy mi­lyen legyen a tantermünk. Az isko­vatartási idejét a helyi szervekkel együtt úgy állapítsák meg, hogy a mezőgazdasági munkában dolgozók vásárlásaikat lehetőleg a nap min­den szakaszában el tudják végezni. A földművesszövetkezetek széles körben szervezzék meg — mozgó­árusítás útján, — hogy a dolgozó parasztság a legszükségesebb napi cikkeket (dohány, hűsítő italok, kisebb mezőgazdasági eszközök stb.) az aratási, csépiési munkák helyén be tudja szerezni, A terméseredmények fokozása érdekében a tarlóhántás és másod- vétések elvégzéséhez, valamint a szőlői kapálásához nyújtsanak a földművesszövetkezetek a dolgozó parasztságnak a növényápoláshoz szükséges védekezőszerek és kisgé­pek forgalombahozatala, valamint a mezőgazdasági kisgépek kölcsön­zés útján messzemenő segítséget. röh A földművesszövetkezetek L=-! felvásárlási tevékenységük megjavításával biztosítsák, hogy a dolgozó parasztság a jó termésből származó termésfeleslegeit a szö­vetkezeten keresztül gyorsan, elő­nyösen és kényelmesen értékesít­hesse. Hozzanak a városi és falusi dol­gozók számára minél több jóminő­ségű gyümölcsöt és zöldséget for­galomba. A szövetkezeti felvásárló szer­vek körültekintően vegyék számí­tásba, hogy a dolgozó parasztság részéről egyes termelvényekből milyen időben kerül nagyobb áru- mennyiség értékesítésre, gondosan készüljenek fel, hogy legyen meg­felelő göngyöleg, munkaerő, át­vételi- és tároló helyiség, szállító­eszköz a felvásárláshoz. Biztosít­sák, hogy a viszonylag rövid idő alatt a nagy mennyiségben piacra kerülő, valamint a gyorsan romló áruk zökkenőmentesen, gyorsan felvásárlásra és értékesítésre ke­rüljenek. Az Országos Földművesszövet­kezeti Tanács felhívja a választott szervek, a szövetkezeti tagság, a vezetők, a szövetkezeti dolgozók figyelmét, hogy tegyenek meg min­dent a fenti feladatok sikeres el­végzése érdekében. Az egész dolgozó nép javára, jó­létünk emelésére végzett élenjáró, példamutató munkájukkal járulja­nak hozzá az aratás-cséplés gyors, szemveszteség nélküli elvégzésé­hez, a begyűjtés, beadás pontos és maradéktalan teljesítéséhez. INK ÍRJÁK Iánknak szép kertje van és azokat a helyeket szemlélgetem, ahol majd a gyerekekkel a szabadidőt já­tékkal eltölthetjük. Nagyon sok tervem van. amit szeretnék meg­valósítani. Ügy érzem, nagyon szép, talán legszebb pálya az, amit vá­lasztottam. .Szívesen leszek a lap levelezője. Majd megírom azokat a kis örömö­ket, amik naggyá nőnek a mi sze­münkben a tanítás folyamán. Tu­dom, hogy lesznek nehézségek is, de nem fogok meghátrálni előlük. A legnagyobb boldogságom a gyer­mekekkel foglalkozni. (Tassi Li­dia gyak. tan., Tiszakürt.) • AZ ÖCSÖDI általános Iskola úttörői a múlt évihez hasonlóan kézimunka és rajz kiállítást rendeztek. Egész éven át mű­ködött két szakkör. A kézimunka szakkört Tóth Erzsébet tanárnő', a rajzszakkört pe­dig Pákozdi Dezsőné, tanítónő vezette. A Vl-os és a VII-es leányosztály készítette a legszebb rajzokat. Az év végén a kiállí­tást sokan megtekintették és elismerően nyilatkoztak róla. Az iskola Igazgatója kü­lön megdicsérte a szakkör minden egyes tagját. Az úttörők megfogadták, hogy a jövő évi kiállításra még szebb tárgyakat készítenek. (Bíró Ida leveléből, Öcsöd). POSTÁNKBÓL Július 7-én 27 levelet kapott szerkesz­tőségünk. Szántó József Szolnokról, Al­kotmányunk tiszteletére tett vállalásai­kat közli. Bay Lászlóné Törökmiklósról arról számol be, hogy tanácsülésen fog­lalkoztak a gyermekvédelmi problémák­kal. Csáti Lajos Szolnokról írja, hogy július 4-én ünnepelték a földművesszö­vetkezetek a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Veress Zoltán Kunhegyesről je­lenti, hogy a DISz-fiatalok élenjárnak a mezőgazdasági munkákban. Nagy Mátyás alattyáni, Sziráki Ist­vánná besenyszögi, ifj. Agócs Sándor pusztamonostori, Ilajkó Pál szajoli, Ju­hász Julianna törökmiklósi, Murányi Sándor tiszaroffi, Vígh László jászjákó- halmi, Varga Istvánná jászárokszállási, Nádas Gyula nagykörűi, ifj. Pápai Sá­muel kunmadarast levélíróink kéréseit, panaszait kivizsgáljuk. Kedves Igazgató Elvtársi Kedden a községi termelési bizottság határszemlét tartott. A szokásos beosz­tás szerint Tálas János békebizottsági elnök, „kiváló növénytermesztő", a ko- csordos és a bánhalmi dűlőt, Kocsis Jó­zsef tanácselnök és a termelési bizottság többi tagja a határ más részeit nézte meg. Az aratási határszemle után, este összegeztük a látottakat. Akkor szüle­tett az elhatározás, amely szerint levelet írok az elvtársnak. Tudatom, hogy mi­lyen a határ, hogyan dolgoznak az em­berek, mikorra fejezik be az aratást és közvetítem az itteni dolgozó parasztok kérését. Örömmel közöljük, hogy nálunk a növényápolás befejeződött. A Kossuth termelőszövetkezet tagjai háromszor ka­pálták a kukoricát, dohányföldjük is gyönyörű, gyomtalan. Az állatoknak szükséges 'takarmányt is időben behord- ták és kazalba rakták. Sokszor még va­sárnap is dolgoztak, hogy aratásig túl legyenek a növényápolási munkán. A tsz-tagok hétfőn a bálinti dűlőben meg is kezdték az aratást. Azóta 23 ka­sza vágja a rendet, negyvenkilencen sze­dik a markot és kereszteznek. Kiváló tervszerűséggel dolgoznak. Mindenre gondol a vezetó'ség. Egy fiú és egy lány a friss vízről gondoskodik. Szecsei István, az aratók vezetője pedig a szükséges fe­nőkövet és a kaszaékeket biztosítja. Az aratók hétfőn délelőtt 11 órától kedd esig, tehát fél nap alatt 50 hold búzát kaszáltak le és raktak keresztbe. A termelési bizott­ság tagjai megállapították, hogy a Kos­suth tsz tagjai szorgalmas munkával gaz­dagítják szövetkezetüket és terítik meg az ország asztalát. Úgy hisszük, hogy ezeknek a dolgok­nak nagyrészét az igazgató elvtárs is tudja. Bizonyára arról is tájékoztatták, hogy kijött az aratógépük, de nem csi­nált semmit. Üzemképtelenné vált már az első félórában. Pedig a gabona nem volt megdőlve. Jó lenne, ha az igaz­gató elvtárs felelősségteljesebb munkát követelne a gépállomás szakembereitől. A termelési bizottság természetesen szemlét tartott az egyéniek földjén is. Gazdatársaim nagyrésze a határban volt. Szabados Lajosné középparaszt asszonyt éppen földje végén találtuk, ö még nem kezdte a nagy munkát, mégsem marad­hatott otthon. Egypárszor keresztül-kasul járta a gabonatábláját, megnézte hol van a búza viaszérésben. Azokon a helyeken nyomban nekikezdenek az aratásnak. Szabados Lajosné véleménye szerint a hét közepén mindenütt kezdeni kell, mert a hét végén már késő lesz. Szerinte azért is jó lesz iparkodni, mert ilyen időjárás mellett könnyen jöhet jégeső, s az bizony nagy kárt tesz a búzában. Kár minden szem gabonáért. Megállapítottuk, hogy több gazdatár- -sunk már nemcsak learatott, hanem el is vetette a másodnövényt. A bálinti dű­lőben Vízi Isván 8 holdas földműves hétfőn délelőtt vágta le az árpát. A ke­reszteket a kukorica szélébe rakta és délután megszántotta a tarlót. Másnap, kedden délelőtt pedig elvetette a kölest. Beszélgettünk vele, s ő erősen állította, hogy másodvetéséből éppen annyi jöve­delme lesz, mint amennyi az eiővete- ményből. Jelenleg ott tartunk, hogy a határban a hét derekán már nem lesz lábonálló árpa. Pénteken és szombaton nálunk már mindenki a búzát aratja. Jövő hét vé­géig pedig minden szál gabonát leara­tunk. Mi, fegyverneki dolgozók így se­gítjük a pártkongresszus célkitűzéseinek gyors megvalósulását. Paraszttársaim egymással versenyezve vézik a betakarítást. Idáig közel kétszáz­ötvenen vetélkednek egymással. Munká­jukat értékeljük. A keddi határszemle után is este első dolgunk volt a községi ha-ngoshíradón keresztül dallal köszön­teni a legjobbakat. A Kossuth és a Vörös Csillag tsz DISZ-fiataljai kapták a legtöbb nótát. Köszöntöttük Vízi István első aratót, Farkas Sándort és még sokakat. Nálunk jókedvűek az emberek, közös nagy ünnep az aratás. A mi községünk­ben, ahol sok a szorgalmas ember, bi­zony nem kis dolog első lenni. De aki az elsők közé kerül, azt becsült min­denki. Aki szép nótát kap, arról napokig Nehru levele aCsou En-laj­Delhi. (TASZSZ.) Július 7-én a lapok közölték Nehrb levelét, ame­lyet a kormányon lévő Indiai Nem­zeti Kongresszus Pártnak az indiai államokban működő bizottsági el­nökeihez intézett azokról a tár­gyalásokról, amelyeket Csou En- laj-jal, a Kínai Népköztársaság Népi Közigazgatási Tanácsának el­nökével folytatott. Nehru emlékeztet arra, hogy Csou En-laj-jal folytatott tárgyalá­sai után közös nyilatkozatot tet­tek közzé és hasonló közös nyilat­kozatot adtak ki Csou En-laj és a burmai miniszterelnök tárgyalásai után. A múltban néhány évszázadon át az ázsiai problémákat főképpen Ázsián kívül döntötték el — hang­zik a levélben. — Ez az irányzat ma is fennáll, de fokozott mérték­ben tért hódít annak felismerése, hogy a jövőben már nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni azt, mi a véleményük az ázsiai országoknak sajátmagukról, vagy szomszédaik­ról. Nem kétséges, hogy orszá­gunkban igen sokan üdvözlik eze­elismeréssel beszélnek. Az igazgató elv­társ is láthatja, hogy nálunk igyekezet­ben nincs hiány. Aratunk még, de már most gondolunk a cséplésre és a terménybegyüjtésre. Ke­nyérgabonabead ásunkat Szolnok megyé­ben elsőnek .akarjuk teljesíteni. Az or­szág tíz legjobb községe között ott le­szünk mi, fegyvernemek is. 450 mázsa búzát már beadtunk tavalyi gabonából Ifj. Hubai Kálmán, Tukarcs Gábor és mintegy húsz gazdatársam már most cséplés előtt teljesítette kenyérgabona­beadását, hogy ilymódon erejéhez képest bizositsa az első helyet. Munkánk nehezebb része, a ter- ménybegyüjtés azonban még hátra van. Tudjuk, hogy begyűjtési tervünket csak akkor teljesíthetjük gyorsan, ha üzem­képes, jó cséplőgépeket, becsületes em­bereket kapunk. Dolgozó paraszttársaim nevében éppen ezért azzal a kéréssel fordulok az igazgató elvíárshcz, hogy legyen segítségünkre. Oivan felelős csépló’gépvezetőket küldjön hozzánk, mint amilyen Mester Mihály, Kovács József, akikről most is elismeréssel be­szél mindenki. Tavaly ők csépeltek ná­lunk, s az általuk kezelt gépeknél nem volt szemveszteség, a gabona nem a pely­vába, hanem a zsákba került. Várjuk az igazgató elvtárs válaszát, reméljük, hogy teljesíti kérésünket. Elvtársi üdvözlettel: Ujj József, a termelési bizottság elnöke Fegyvernek ja! folytatott tárgyalásokról két a közös nyilatkozatokat. ­Ez arról tanúskodik, hogy ezek a nyilatkozatok megfelelnek a kor szellemének és népünk követelé­seit tükrözik. E nyilatkozatok kül­politikánk természetes fejlemé­nyei. Nehru rámutat, hogy India kül­politikájának alapelve a más nem­zetekkel való barátság a cselek­vési szabadság fenntartásával és, hogy a politika a gyarmatosítás, vagy egyik országnak a másik fe­lett való uralma ellen irányul és hogy India politikája mindig bé­kés jellegű volt. A békét éppúgy, mint a bizton­ságot leginkább a kollektív bé­kére és a háború elhárítására irá­nyuló erőfeszítésekkel lehet fenn­tartani. Ha ezt nem lehet megtenni az egész világon, akkor meg kell kísérelni olyan térségek létrehozá­sát, ahol az ilyen békét fenn lehet tartani. Az ilyen térség fokozato­san bővülni fog. Szívesen kötnénk hasonló egyez­ményeket más országokkal — írja Nehru levelének befejező részében. A ratnak. A kunhegy esi já- rási pártbizottság első titkára, Oláh elvtárs erről be­szélt legtöbbet, mikor tegnap­előtt felkerestem. „Tegnap jár­tam a lászlómajori Szabadság tsz-ben. Beszélgettem az embe­rekkel. Ahogy mondják, hat nap alatt végeznek a kenyér- gabona, az élet betakarításá­val, utána más tsz-eknek segí­tenek. Ma minden épkézláb ember kaszát fog. Délután kezdik az árpa aratását. Hat­vannégy tag van mindössze és most ötvenketten végzik az aratást." A rövid, tömör, de sokat­mondó tájékoztatás után őszin­te kíváncsisággal kerestem fel azt a közös gazdaságot, amely­ről a járási pártbizottság első titkárának ilyen jó a véle­ménye. A forrósig szinte kibírha­tatlan. A környéken sok a rizstelep, nagyobb a páráso- dás, s ezért szinte fojtó a hő­ség. Az aratás ilyenkor a leg­keményebb, legfárasztóbb munka. IT unbegyeshez négy, vagy öt kilométerre, az abádszalókf határban van a lászlómajori Szabadság tsz kö­zel 600 holdas gazdasága. Az arrafelé lakók mostanában „Aranymajornak*' hívják a szövetkezet központját. Ebéd­idő vége volt, amikor a piros­cserepes tanyaházak közé ér­tem. Az -épületek árnyékában a férfiak kaszát kalapáltak. Az aratói ányok az irodaépület előtt beszélgettek, összesen le­hettek vagy hatvanam­Egy meglehetősen fiatal em­berrel, Végért Mihály növény- termelési brigádvezetővel is­merkedtem meg először. — Megkezdtük — válaszolt az első kérdésre. — Az elnök? ■— A határt járja. — Köz­ben elhelyezkedtünk az egyik ARATÓK hosszú épület tövében a tagok között. Délután két óra körül járhatott az idő. A tanya mö­götti dülőútra aratógépeket vontató traktor fordult. — Sok erő van egy ilyen gépben __ mondta arrafelé mutatva az egyik tag. — Kivált, ha a gazdái gondját viselik — válaszolt a másik. Az utóbbi figyelemre­méltó megjegyzésnek, mint később megtudtam, sajnos van alapja. A z „'Äranymajoriak’' sze­■rS" rétik és igénylik is a gépet. Hétfőn este is őszintén örültek, amikor az aratógép megérkezett. Ahogy tervezték, másnap, vagyis kedden reggel jókor beáll az egyik árpatáblá­ba, s legalább tíz holdat le­arat. Az örömbe azonban ha­marosan üröm vegyült. Bor­bély Mihály brigádvezető ha­nyagsága miatt ugyanis a gép nem indulhatott meg kedden reggel, mert a gépkezelők nem hoztak magukkal kötöző­zsineget. Mit volt mit tenni, a tsz egyik fogatosa kocsira ült, s a gépállomásra hajtott zsi­negért. Az idő persze múlt. Fél nap éltéit Annyi idő, hogy öt holdat vígan le lehetett vol­na vágni, „Ez a félnap olyan kiesés, amelyet az idén már nem pótol senki emberfia..." -— Vélekedtek a Szabadság tsz tagjai beszélgetés közben. Igazuk van. Ilyen hibáknak nem szabad megtörténniük. Sok az aratnivaló, sokkal több, mint amennyi tavaly volt. — Igaz, nagyobb a kéziero is. de őszintén szólva, a gép­állomásiaktól mégis sok segít­séget várunk. Vannak még eféle bosszantó dolgok, de mi most az idén éppen azért ipar­kodunk az aratással.. s ipar­kodtunk a növényápolással, hogy jövőre már ne legyenek — mondta Faragó Bálint, az egyik kaszás. LT evés a zsírozó — ez ^ okoz jelenleg legtöbb gondot. A tsz vezetőinek, saj­nos, idő után jutott eszébe, hogy aratni csak jó koszton le­het. Most árulnak hat süldőt, s talán majd azoknak az árán hamarosan vásárolhatnak zsí- rozót. Vegyenek is mielőbb- A vezetőknek az legyen most a legfőbb gondja. Somogyi János szóvátette az üzemi konyhát. „Nagyon jó lenne — mondta. A vezetők csinálják hát meg. Az aratásra felké­szültek, a szervezés egyébként kitűnő, a tagok szorgalma el- ismerésreméltó. Ne feledjék el tehát, hogy ezek az emberek mindennél jobban megérdem­lik a róiuk való szerető gon­doskodást. Még félóra sem telt el az­óta, hogy az aratógép kifor­dult a dülőútra, amikor a ta­nyába érkezett Bodnár Lajos elnökhelyettes. ,,Az aratógép még egy kévét sem csinált, máris eltörött" —* újságolta, A tagok érthetően nem vala­mi nagy örömmel fogadták a hírt. A kunmadarasi gépállo­más vezetői nem köszönnék meg azt, amit akkor ott a fe­jükre olvastak. A Szabadság tsz tagjai persze learatnak ké­zikaszával is, ha arról van szó. De a párt és a kormány nem azért küldte a gépeket, hogy azok álljanak. Beszélgetés közben gyorsan tellett az idő. A tagok készü­lődni kezdtek. Varga Margit marokszedő Tóth Józsefet, a kaszását biztatta. „Induljunk, hogy az első rendet mi vágjuk le." Egyed Antal munkacsa- patvezető, kaszával a vállán mégegyszer szemlét tartott kis csapatán, aztán jókedvűen ki­adta a „parancsot": — Me­net, irány, az őszi árpa! A z aratók elmentek. K. Szabó István idős tehe­nész kisideig utánuk nézett, aztán odafordult a mellette álló elnökhelyetteshez. Az ara­tók után mutatott, s bejelen­tette: „Megkalapálom a ka­szám, reggel én is velük me­gyek." Dienes István, ifj. Krajcer Pál fogatosok is elindultak, ök a tarlóhántás előtt a kapa­rógépet „üzemeltetik". ’ f— Ha minden jól megy, nyolc nap múlva nem lesz lá­bonálló gabonánk. Tavaly 3 kg 80 deka búzát osztottunk, az idén hat kilót osztunk egy munkaegységre — mondja bú­csúzóul Bodnár Lajos, aztán kaszát fog és ő Is megy. A z aratógépet bebúzattik. ^ ott ,,hűsöl‘* az istálló mögött. A szerelő intézkedik. Ha minden jól megy, estig talán megcsinálják.' Elnéptele­nedik az udvar. A határban Tóth Imre vágja már az első rendet, is Varga Margit talán éppen most öleli magához az első kévét. Ilyenkor de jő is a határt járni, Egy-egy kaszát fenő, csapófát igazitő ember láttán édesapám mozdulataira? ismerek. Az újságíró, aki pár évvel ezelőtt maga is a kaszát fogta és akinek a párt tette lehetővé, hogy írhasson, ilyen­kor nagyon boldog, hogy azok közé tartozik, szerényen, a ma­ga módján azokat segíti, akik most aratnak., Szekulity K..,

Next

/
Thumbnails
Contents