Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-31 / 180. szám

1954 július 31. SZOLNOKMEGYEI NtfPLAP r Érdemes ci géptől teljesíteni a beadást „A gabonabeadás maradéktalan telje­sítése a dolgozó parasztság legfonto­sabb hozzájárulása a munkás-paraszt szövetség megerősödéséhez, amelynek eredményétől függ az az új szakasz po­litikájának, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének megvalósítása, a falu és a város jólétének további növelése.” (A K. V. kongresszusi naplójából.) Az aratás befejezésével megye- szerte hozzákezdtek a gabona be- hordásához és szinte kivétel nél­kül mindenütt csépelnek is. Ezzel egyidóben rr egkezdődött a kenyér- gabona begyűjtése. Az új begyűj­tési rendszerrel kapcsolatban me­gyénkben többféle téves nézet ala­kult ki, amelyek lassítják a be­gyűjtési tervek teljesítését. La­punk munkatársa felkereste Tábo- rosi Pétert, a kunmártoni járás he­ge üjtési hivatalának vezetőjét, aki a következőket mondta az új be­adási rendszerről; — Mi a leglényege 'i élté "i az idei és a multévi beadási rendszer között? Minden beadásra kötelezett ter­melő általában 10—25 százalékkal kevesebbet ad be az idén. Ezzel a nagymérvű engedménnyel a kun­mártoni járás tenrelői közel 7 mil­lió forint értékű termény, bor, ál­lat- és állati termék beadása áléi mentesülnek. A k„üv-zmény jelen­tősége egy termelőszövetkezetnél s óriási. A ci'bak'házi Vörös Csillag tsz az idén a tavalyinak megfelelő földterületen gazdálkodik. 182 má­zsa búzával, 103 mázsa árpával, 54 mázsa zabbal, 105 nrázsa naprafor­góval, 4 mázsa hízottsertésse., 15 mázsa vágómarhával, 558 kg tojás­sal, 753 kg baromfival és 9492 liter tejjel kell kevesebbet beadniok. — A kedvezmény nyomán 234.558 fo­rinttal több jut a szövetkezeli ta­goknak. Az egyénileg gazdálkodók ha­sonló módon részesültek a kedvez- >■ nyékben. Vegyünk egy példát; Harangozó András kunmártoni gazdálkodónak szőlőterülete az idén nincs felszorozva, természetes területként szerepel. Emiatt és az általános csökkentés folytán öss-e- sen 3345 forinttal több marad neki. — Milyen kedvezményeket ka­pott a dolgozó parasztság? Érdemes megjegyezni, hogy most ógabonával Is lehet teljesíteni a begyűjtési tervet. A járásban már eddig is többezer gazdálkodó ju­tott előnyös helyzetbe, hogy a ha­vonta esedékes tejbeadás 50 száza­lékát előre teljesíthette. A kedvez­ményekhez sorolandó a közös szé­rűn való cséplés esetén biztosított 10 százalékos engedmény, és a kö­zös szérűkön létesített termény- átvétel, — A kongresszusi begyűjtési versenyben a kunmártoni járás első volt. Mit tesznek most, hogy az Alkotmány ünnepére indult begyűjtési versenyben is megszerezzék az első helyet Vannak, akik azt állítják, nem érdemes a beadást teHesíteni. mert az állam úgyis elengedi azt. A dol­gozó parasztok ne higyjenek ennek a mesének. Kormányunknak nem áll módjában semmiféle további csökkentés, vagy hátralék-törlés. A nyáreleji tárgyalásokon a ter­melőkkel személyesen beszéltük meg a teljesítések módját. Ez az irányadó. Most az úgynevezett nagybegyüj- tés szakaszában igen nagy a be­gyűjtési állandó bizottságok fel­adata, Munkájúik megkönnyítése érde­kében a községek legjobb gazdál­kodóiból aktíva-hálózatot létesítet­tünk. Ilymódon a begyűjtés nagy munkáját nemcsak a begyűjtési előadók és megbízottak, hanem a falu legjobbjai is végzik. Főleg a begyűjtési állandóbizott­sági tagok és aktívák munkába- állításának köszönhető, hogy járá­sunk területén eddig 2370 egyéni gazda és 14 termelőszövetkezet csatlakozott a gyorsbegy üjtési ver­senyhez. Cserkeszöllőn a beadásra kötelezett gazdálkodóknak több mint. fele vállalta, hogy résztvesz a „cséplőgéptől a begyűjtő helyre“ gyors-beadási mozgalomban. Több olyan termelőszövetkeze­tünk van, mint a tiszasasi Rákóczi, a cserkeszöllői Vas Zoltán tsz, melyek már egészévi kenyérgabo- nabeadásukat rendezték. — Milyen intézkedéseket tesz a begyűjtési hivatal a beadási kötelezettségüket elhanyagolókkal szemben? Ha a termelő nem szállítja be közvetlenül a cséplőgép mellől az államnak járó terményt, akkor be­adási kötelezettségét 10 százalék­kal felemeljük. Ha ezután sem rendezi a hátralékot, akkor a kellő felszólítások után a helyszínen fog­lalunk. Persze, mindent megte­szünk, hogy ezekre az intézkedé­sekre lehetőleg ne kerüljön sor. Az előrelátó gazda nem teszi ki ma­gát semmiféle törvénysértésnek, hiszen ha 10 mázsa beadását elha­nyagolná, akkor egy mázsával meg van büntetve. Ez pedig egy pár ba­kancs árának felel meg. Világos, hogy a begyűjtés telje­sítésében érdemes az elsők között lenni. Megu’alntazzáli a begyűjtési verseny legjebbiait Országszerte egyre több egyéni gazda és terír előszövetkezet vál­lalja, hogy az Alkotmány ünnepére befejezi a gabona betakarítását és ózonnal, a cséplőgéptől teljesíti be­adási kötelezettségét. Sok község és járás is vállalást tett, hogy augusztus 20-ig teljesíti ga- bonabegyüjtési tervét. Több helyen felmerült azonban olyan kívánság, hogy tegyék igaz­ságosabbá a begyűjtési verseny ér­tékelését, mert az eddigi módszer hátráltatta a verseny élénk kibon­takozását. Eddig ugyanis nem tet­tek különbséget a kisebb-nagyohb területű termelőszövetkezetek, ki- sebb-nagyobb községek, városok és járások között s így nem egyenlő feltételekkel indulhattak a ver­senyben. A begyűjtési miniszter most uta­sítást adott ki, amellyel megszün­tette ezt a hibát. Az utasítás lehe­tővé teszi, hogy az egyenlő feltéte­lekkel rendelkező községek, váro­sok, járások versenyezhessenek egymással. Ennek érdekében kü­lönböző csoportokat létesítettek s egy-egy csoporton belül folyik a verseny a vándcrzászlóért és a jutalomért. Országosan a legjobb hat járás, hat város, kilenc község és kilenc termelőszövetkezet kap vándor­zászlót és jutalmat. Azokat a dol­gozó parasztokat pedig, akik be­adásuk példamutató teljesítésével és jó felvilágosító munkájukkal elősegítik községük begyűjtési ter­vének teljesítését, különböző aján­déktárgyakkal jutalmazzák meg. — összesen 900 ezer forint értékben osztanak ki ekéket, boronákat, rá­diókat, kerékpárokat és egyéb tár­gyakat. jtiTÉ2KEI>£sgK JÁSZBERÉNYBŐL GEDEI JÖ- ZSEFNÉ azt panaszolta, hogy fia 160 pont értékű hulladélkanyagct adott át a MÉH-nek, s nem kapta meg a jogosan járó jutalmat. A Szolnokmegyei Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalattól értesí­tették szerkesztőségünket, hogy a jászberényi telepre Gedeon József- né gyermeke részére az ajándék- tárgyat kiküldték. Megköszönöm a Néplap szer­kesztőségének, hogy következetesen harcolt jogosan járó illetményem kifizetéséért. Bizalommal voltam a sajtó iránt ezidáig is, de ezentúl még nagyobb szeretettel olvasom. Azon leszek, hogy mind a közsé­günkben, mind a munkahelyemen tudatosítom a dolgozókkal: a jogos panaszok orvoslásáért bátran for­dulhatnak a Néplap szerkesztősé­géhez. — Hornyák Ferenc sztaha­novista géplakatos, Rákóczifalva. SEGÍTJÜK AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKAT A Járműjavító dolgozói közel 50.000 forintot adtak ezideig a dunai árvízkárosultak segélyezésére A Járműjavító vasasai, famunkásai azt tartják: minden szép szónál többet beszél a tett. Ezt mutatja gyűjtésűk eddigi eredménye is. Tegnapig 43.909 forintot fizettek be a dunai árvízkárosultak ja-* vára s az adakozás még nem ért véget. Az MNDSZ-szervezet 24-i műsoros báljának tiszta bevételét, 1000 forintot adta az elöntött vidé­kek lakosságának. Forintjaikon kívül jó munkájukkal is igyekeznek mielőbb talpra­állítani a bajbajutott pa-rtmenti lakosokat. Az Alkotmány ünnepének és a Vasutas Napnak tiszteletére nagyszabású munkaverseny indult az üzemben, melynek minden napján terven felül kijavított vasúti kocsikat és mozdonyokat bocsátanak a vasút vérkeringésébe. A bírálatra jó munkával válaszoltak Amikor az aratás dandárján Ti- szainokán jártunk, akadt hiányos­ság, amely gátolta a betakarítást. Súlyos hiba volt, hogy a cibak­házai gépállomás gépei sokszor ki­estek a munkából és így nem ad­tak kellő segítséget a tiszainokai Szabadság tsz tagjainak. A főleg ic’ős tagokból álló tsz-neik pedig nagy Szüksége lett volna a gépi munkára. Volt javítanivaló a tsz-ben a ve­zetők példamutatása, a családtagok bevonása terén is. — Több olyan tsz-tag volt — s ezek közé tarto­zott az elnök is, —• akinek fele­sége, gyermeke nem vett részt az aratásban, holott a gépkiesé., az esőokozta késés azt követelte, hogy mindenki megfogja a munka végét. Minderről lapunkban cikk jelent meg. A tanács részéről az volt a hiba, hogy az ellenőrzést nem kapcsol­ták össze a felvilágosító rr unkával. Nem fordítottak gondot az élenjá­rók népszerűsítésére, az elmaradók figyelmeztetésére. A cikk megjele­nése óta sokat javult a községben a betakarítás munkájta. Bablinczki János tsz-elnök rend­szeresen együtt dolgozott, a tsz- tagokkal. Felesége is segített, hogy minél előbb keresztekbe kerüljön a gabona. Az elnök példáját kö­vették a tsz tagjai, ők is bevonták családjaikat a munkába. Volt olyan nap, amikor hetvenötén is reszt­vettek az aratásban. Sok kalászos talpon állott -még ekkor, akadt ten­nivaló mindenkinek. Asszony, gyer­mek, mindenki dolgozott. Ki mar­kot szedett, ki a kévéket hordta. A cibakházai gépállomás vezetői és dolgozói is okultak a bírálatból. Mindent megtettek, hogy a gépek üzemképesek legyenek. A szerelők, műhelymunkások éjjel is dolgoz­tak, ha üzemzavar volt, hogy reg­gel újból arathassa a gép a gabo­nát. Az aratótraktorosok, a gép­állomási dolgozók és tsz-tagok kö­zös munkájának eredményeként 24-én befejezték az aratást. Most a tsz területén cséplőgép búg, sza­porodnak a gabonával telt zsákok, A tanács vezetői a hordás és cséplés mielőbbi befejezése érde­kében felvilágosító rr unkát végez­nek. Ifj. Majnár Gábor 6 holdas dolgozó paraszt Somodi Miklóssal és Szendrei Imrével fogott össze. Mindhárman közösen hordták be és rakták asztagba a gabonát. Ifj. Major Gábor már elcsépelte a kalászosokat és azonnal teljesítette beadási kötelezettségét. Tóth Károly 19 holdas dolgozó paraszt, Bődi Ferenc, B. Tóth György és többen másak is befe­jezték a cséplést és eleget tettek állampolgári kötelességüknek. Pau- lovics Lajos tanácstag, Pólyák Mi­hály és Jánosi Sándor is asztagba rakták már gabonájukat, várják a cséplőgépet. A kö ségben a kalá­szosok 55—60 százaléka asztagban van, így a két cséplőgép folyama­toson dolgozhat. A tiszainokai példa azt mutatja, hogy a hibáik őszinte feltárása esz­köz a nehézségek leküzdéséért folytatott 'harcban. A cibakházi gépállomás, a tiszainokai vezetők és dolgozók a bírálatra jó munká­val válaszoltak. Becsmérelte a termelőszövetkezetet — elítélték Langó Vilmos 27 éves, . jász- fényszarui lakos, aki 14 hold kis- haszonbérleti földön gazdálkodik, tsz-elleni- izgatás bűntette miatt ke­rült a törvény elé. A jászfényszarui Lenin tsz ellen súlyosan izgató, a csoport működését akadályozó, rá­galmazó és becsmérlő kifejezéseket használt. Anyagilag is megkárosí­totta a termelőszövetkezetet, mint­egy 240 négyszögöl területet elszán­tott a tsz földjéből. A jászberényi járásbíróság Langó Vilmost 1 évi és 6 hónapi börtön­büntetésre ítélte^ A jászberényi járásbíróság Benke Menyhért, Jászberény, Négyszállás tanya 36. sz. alatti lakost hathónapi és 15 napi börtönbüntetésre ítélte, mert többezer forint adótartozását a tanács többszöri felszólítására sem rendezte, s a végrehajtásban eljáró közeget tettleg bántalmazta. 'Dóth 3iloán ' Tizennégy piaszter Mr. Harold arra ébredt illatos ágyában, hogy feje borzalmasan hasigatózik. A fájdalom közepetf először a nyálkás, tapadó melegnek tulajdonította a görcsöket, aztán nyögésektől kísérve ismerte be az igazat: 60 éves embernél kegyetle­nül megbosszulja magát egy átlum- polt éjszaka. Most undorodva gondolt az előző estére. Még az ő rideg üzletember szívét is meghizsergette a csodála­tosan szép egyiptomi éjszaka. Rit- .kán szokott ellágyulni, de tegnap megtörtént. Talán azért, mert na­gyon elfáradt. A nyarat mindig Egyiptomban tölti, mióta megvásárolta ott azt a tízezerholdas gyapotültetvényt. Az­előtt Párizsba rándult áf Oklaho- rnaból, de lassan túlzajóssá, ide­geit félkorbácsolóvá vált a szajna- parti metropolis. Nem is érti, mit imádnak abban az ócskaságokkal zsúfolt, penészszagú városban azok a hülye európaiak? A nők? Igaz, kenterfoe verik a trampli angol­szász nőket elegancia dolgában — de nem ismernek határt. Mi a fe­nének olyan kedvesek egy 60 éves emberhez, akit már egy csendes egyiptomi este is kikészít? — Mr. Puokham, az éjszaka a magáéit tűnjön el! — indította útnak bizalmas titkárát, mikor hir­telen, mintha a napot kioltották volna, leszállt az est. Akkor érezte, hogy nagyon megviselté a kéthetes túra, ami alatt a szokásos évi el­vámolás céljából végigcirkáltak a bútokon. Pompás kocsi = Hudson, de a gyilkos melegtől az sem védte. Attól sem óvta, hogy ne fogja el szinte gyerekes rettegés, amikor a rizsföldeken végtelenül egykedvűen dolgozó „bennszülötteket” látta. Barna arcuk kifürkészhetetlen, s olyan mozdulatlan, mint azoké a kis piszkos múmia-szobrocskáké, amelyekből egy halomravalót vásá­rolt, a múlt nyáron és Amerikában ötvenszeres haszonnal adta el, mint többezeréves régészeti leletet. Pedig megrendelésre készíttette azokat nyaralása alatt. Egyszóval nagyon hálós volt Mr. Harold, amikor fehér szmokingjá­ban leroskadhatott a hotel, Men- kara nevű, gyönyörűen kivilágított halójának fedélzetén. De a nyugtalanság ott sem hagy­ta el. Ahogy letekintett a szurok­fekete vízre s a nehézkesen sodródó hullámokon elnézte a hajó lámpái­nak szikrázó visszfényét, úgy tűnt neki, hogy az ősi folyam megder­med. Fojtja, szorongatja a csillogó ékszeres dobozhoz hasonló hajót, hogy ö-sszeropipantsa a sejtelmesen dünnyögő jazz-zenekarral, a tükrös­fazonú, frakkos és hozzá hasonló febárszmokingos urakkal, észbon­tóan dekoltált hölgyekkel együ‘t. A vízből mintha az ezer meg ezer gyapotmunkás gyűlölettől izzó szeme villogott volna rá. Egy-két pohár drága bor fel­oldotta ezt a buta szorongást. Újra friss vér kezdett fickándozni erei­ben és a legközelebbi tangó után, amely arról szólt, hogy „oda az ész, mert az éj már a vágyé” — egy szemöldökrándftással magához in­tette a táncosnőt. ■— A feleséged otthon hagytad, öregfiú? — búgta Mr. Harold fülé­be a sanzonénekesnő és bizalma­san átkarolta a nyakánál. Fészke­lődön, izgatóan vonaglott mellette, mint egy nagy, veszedelmes macs­ka. Jószagű keblébe hajtotta az öregúr fejét, kuncogva gyűröge'te puha, rózsaszín fülét, likőrszagú le­helletét zümmögve fújta a mister tarkójába és irtózatosan tetszett neki, hogy az ősz piheszálak fel- borzolódtak. — Gyenge kiscsirkém — nyomta oda mélylilarúzsos száját Mr. Ha­rold újévi malacszínű képéhez, s az zavaros szemmel, szája két végén gyülemlő nyállal tűrte, hogy a Miss kivegye hatalmas pénztárcáját és abból egy százdollárost kiemelve, újból visszategye. — Gyere old Boy — karolta át az elázott öregurat a nő, mikor a sétahajó kikötött. Taxit hívott s együtt mentek fel abba a szobába, ahol most Mister Harold kínlódott. Mikor ment el az énekesnő? — nem tudta. A fejgörcsök közt pró­bált visszaemlékezni, de csak két mereven rászegeződő szemet látott, amelyre lustán ereszkedett rá a hosszú szempillafüggöny s utána ez a két szem egyre nőtt, nőtt, sivító, szédítő zuhanással fogadta magába és ..,-... Mister Harold hanyattfekve hányni kezdett. * Ali elgondolkozva ült a piramis egyik sírkamrájának. bejáratánál, jobban mondva kucorgott, mert nem mert egészen letelepedni a fagyos kőre, amely csak úgy fújta magából az egyiptomi éj hidegét. A nappal csak "olyan hirtelen köszön­tött be, mint ahogy az este eljön. Egyszerre megjelent a nap izzó vas­golyóhoz hasonló gömbje a sivatag homoktengerének holt hullámai fe­lett. De hiába sistergette szét suga­rait, a nappalba való átmenet hi­dege méginkább csontig hatolt, mint az éjszakáé. Ali rendkívül fázott. Maha­gónibarna arca reszketett, szája- széle megszürkült. Remegett sovány teste is, ahogy megmoccant, hogy sarkig érő csíkos galabieh-jét so­vány tagjai köré csavarja. Az éh­ségtől is fázott, hiszen a piramis­mászó foglalkozás nagyon szűkös kenyeret ad. Nem olyan régen süllyedt” a piramisból élő sokaság eme ala­csony hivatásába. Két év alatt megtakarított pénzen jutott hozzá az engedélyhez. Azelőtt dragomán, idegenvezető volt s mint ilyen, nyelvtudása, történelmi ismeretei révén a legügyesebb, legtekinté­lyesebb kaszthoz tartozott. Mióta azonban az angol konzul tudomá­sára jutott, hogy udvariatlan volt egy amerikai túristatársasággal szemben, mivel azt merészelte mon­dani, hogy Kefren fáraó kegyetlen­sége manapság csak a MacCarthyé- val vethető össze — elvesztette dragománi engedélyét. Már két hete bent sem iárt Gizehben, ahol a Piramisok Ütiá- tól nem messze, két meddő dato­lyapálma alatt lapul giz-gazzal fe­dett agyagkunyhója. Összeszorul a szíve, ha rágondol, vájjon miből él azóta a felesége? Biztosan eljár esténként a Nílusra és öreg, törő­dött nagyapjának segít. Eveznek lassan a fatörzsből kivájt halász­csónakkal és az asszony némán gyújtja meg a kókuszhéjból készí­tett mécsest, hogy annak a világá­nál keressenek valami csendes par­tot. Ilyenkor biztos leveszi orráról a sárgaréz csíptetőt, amely az ősi szokáshoz híven a fátylat szorítja le. Szabaddá válik édes arca, me­legfekete szeme, dúdolni kezd va­lami bánatos dalocskát, mosolyog és figyel: vájjon mit válaszol a picike Ali, akit ott hordoz a szíve alatt. Ali talpra ugrott. Csak akkor vette észre, hogy vendég érkezett, mikor *a cukorka, csemege, szob­rocskaárusok éktelen lármába kezd­tek. Inas, szikkadt karjukat könyör­gésre emelve kínálgatták portékái­kat egy fehérhajú, főtthússzínű öregúrnak, akit egymást lökdösve a borravaló reményében egy egész raj segített le a lomhán térdre ereszkedő teve hátáról. Mr. Harold ingerülten pislogott a dragománjára, ak; az idegenvezetői munkadíj elvesztésétől félve, két­ségbeesetten tuszkolta odébb az éhes hadat. Egy darabig gurgulá- zott még a nyomorult kézi áru sok rlmánkodása, aztán Mr. Harold le­csillapodva adhatta át magát a mű­élvezetnek. Orrát finforgatta az égető homokban heverésző tevék szagára. Dühösen belerúgott az egyik állat­ba, amelynek kopott púpia saját vénségét, kopaszságát juttatta eszé­be. A tevehajcsár, fényes barn a arab, rémülten hajlongott a Mister előtt. Életébe kerülhet, ha valami baja lesz a jószágnak, a gazda egy patriarkaszakállú öreg arab agyon­veretné ., i Csak a teve őrölte to­vább sivatagi nyugalommal, szinte szemtelen nembánomsággal azt a szalmacsutakot, amit még a Pira­misok Ütj-a mentén egy k-nyhccskn tetejéből harapott ki. (Folytatása következik.! t

Next

/
Thumbnails
Contents