Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)

1954-06-26 / 147. szám

1954 június 26. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP A dolgosokról való gondoskodás vissi sikerre elsősorban a gépállomások aratás-cséplési munkáját VT an valami érdekfeszítően új egy termelőszövetkezeti város ’ gépállomásán. Ezt érzi a látogató a kisuj szállásin is. Meny­nyit változtak egy év óta az emberek? Tavaly még inkább több volt bennük a barna kunparasztok tempósságából, akiket bizony nehéz fergeteges munkatempóra megmozgatni: nehézkesek, kissé hanyagok voltak külső magatartásukban is. Most pedig? Mostmár mozgásukban, gondolkozásukban, külsejükben in­kább az üzemek, gyárak okosan fontolgató, percekben ítélkező munkásadhoz húznak jobban. A tavalyi rendetlenséggel, káosszal szemben, a gépek katonás rendje, az épületek, az udvar tisztasága tűnik fel. Erős, zsongó gyár ez, egy kis városka a tágas határ közepén. A város, a munkásosztály izmos keze a falu felé, hogy ezután már ne szakadjon meg a dolgozó paraszt a férfierőt is sorvasztó, rekkenő melegben, ne nyomorodjon el a feleség, az idős édesapa dereka, lába egy életen át tartó hajlongásba. Hogy könnyebb, gyorsabb, gazdagabb legyen az aratás! I. |Mivel segíti! a kisújszál­lási gépállomás a vele szerződés­ben álló 14 termelőszövetkezetet a legnagyobb mézőgazdasági munká­ban? 12 kombájn, 31 cséplőgép és 35 aratógép áll már készenlétben, hogy nekivágjon a gabonatenger­nek. Mit jelent ezek közül egyedül a legmodernebb gép, a kombájn ereje a kézi aratáshoz képest? Kézi erővel az aratás-cséplés fo­lyamata több szakaszból áll: ara­tás, marokszedés, kévóbekötés, ke­resztbe rakás, behordás, cséplés. Napi 20 holdas teljesítményt véve alapul, a teljes munkafolyamat 114 dolgozót igényel. Ebből 60-an ki­zárólag az aratásban vesznek részt, harmincán a szállítással, asztago­­lással vannak elfoglalva, huszon­négyen pedig a csépléssel. A kombájn munkaerőszüksfg­­lete ugyanolyan napi teljesítményt véve alapul, 29—34 fő. A kézierő­vel történő betakarítással szemben tehát 80—85 embert szabadít fel más munkára. A miunkaerőmegtakarftáson túl nagy előnye a kombájn-aratásnak az, hogy megszünteti az aratás és cséplés közt adódó időeltolódást és legalább 9—11 százalékkal csök­kenti a betakarítás összes szem­veszteségét. Ezek a tulajdonságai teszik a kombájnt mezőgazdasá­gunk egyik leglényegesebb gép­jévé, A kisújszállási gépállomás azon­ban nem indulhat úgy az aratás­nak, hogy „mindezt tudják a kom­bájnról a tsz-vezetők s nem kell attól tartani, hogy „munkanélküli1’ kombájn lesz*’, Gondoljunk csak a tavalyi példára. A kombájn vezetők közül csak 2 tudta teljesíteni fel­ajánlását, mert a szövetkezetek vezetői —■ bármennyire is előre kérte a gépállomás az alkalmas te­rületeket — kézierővel vágatták le a nagyszerű gép elől a gabonát, ___________II. |Most is benn~e| van a kis­újszállási termelőszövetkezeitek ve­zetőiben ez a rövidlátás. Megmu­tatta a mostani növényápolás. Ál­talában az volt a vélemény a tsz­­eknél; „Várjunk, a gépeket csak akkor vegyük igénybe, ha már minden kötél szakad1’. Persze jött a sok eső, kézi erővel nem győzték a gyomirtást, géppel eső uitán nem lehetett a földekre menni. Most pedig kapkodnak már és a tsz-vá­­ros traktorosai kézi kapával kény­telenek segíteni a szövetkezetek­nek, mert a gyom sok helyen ak­kora, hogy csak így lehet boldo­gulni. A Sallai tsz vezetői is húzó­doztak a géphasználattól — és mi az eredmény? 10 hold tengerit ha megkapáltak, 40 holdon még egy­szer sem járt a kapa, A gépállomás 26 erős kultlvátora pedig a növényápolás eddigi szaká­ban összesen 1190 holdat munkált meg. Egy gépre tehát 45.7 kh. tel­jesítmény jut, azaz nagyon lazán számítva, mindössze 3—4 napi tel­jesítmény, holott a növényápolás 2 hónapja tart. Igaz, a traktorvezető nem me­het erőszakkal a tsz-brigád föld­jére, de abban a géfiállomás veze­tői, dolgozói is vétkesek, hogy nem álltak a sarkukra. Hát kiknek az érdeke, hogy több tengeri, cukor­répa teremjen, sok jószág neve­lődjön, ha nem a tsz-eké elsősor­ban?! ___________III. |Azt mondtukl a cikk ele­jén, hogy a gépállomási dolgozók most már inkább a gyárak percek­ben gondolkodó munkásaihoz ha­sonlítanak. Ez így is van, de legye­nek azok a maradiak meggyőzésé­ben, a jobbért való harcban is. A gépállomás vezetői, traktaris­­tái érezzék felelősségüket a terme­lőszövetkezetekért Is. Vatai Albert elvtárs, az ÜB- elnök nyugodt, pedáns ember. Ez meglátszik munkahelyén, a raktá­ron is. Mint a kedvező munkafel­tételek, az emberekről való gon­doskodás egyik főfelelőse, szépen eltervezte, milyen intézkedéseket kell tennie a gépállomás vezetősé­gének az aratás megkezdéséig. Megfelelő számú brigádszállás, traktoros lakókocsi biztosítja a nagy munkában, a gépállomás ré­széről résztvevő 262 dolgozó pihe­nését, Ágy, szalmazsák, lepedő, pokróc elegendő van máris a szál­lásokon, sőt tartalékban is van még vagy 50. IV. |A szakszervezet azon­ban sokkal jobban üsse a vasat, mint eddig, hogy a nyugodt mun­kamenethez feltétlenül szükséges sok hiányzó eszközt még besze­rezze. Az idő rohan, minden perc­­drága. Ne törjék le a gépkezelők, traktoristák, cséplőmunkások ked­vét, hogy már a munka elején azt kell tapasztalniok: — csak egy mosdótál van a szálláson, ivóesz­köz pedig csupán nyolc, holott kel­lene még mintegy negyven darab. Úgy készüljenek fél, hogy legalább öt dolgozónként jusson egy mosdó­tál. Az orvosi ellátottságról még nem intézkedtek, holott éppen a bal­esetsűrű munka előtt állnak. Egy­általán nem megoldás, hogy a vá­rosi körzeti felosztás szerint jutnak az orvoshoz a traktoristák. Efelőla megyei tanács gépállomási igazga-. tósága az egészségügyi osztállyal és a MEDOSZ-szal karöltve központi­lag intézkedjék. Elsősorban a tsz­­városokban úgy oldják meg ezt problémát, hogy legyen állandó, kijelölt orvosa a gépállomásnak, aki bármikor elérhető. Amint erre Kisújszálláson is megvan a lehető­ség, ideiglenes orvosi rendelőt lé­tesítsenek. Ebhez elég egy tiszta helyiség ággyal és egy-két székkel, asztalkával. V. |A gépállomási vezetői, a tsz-vezetőkkel, a tanáccsal a leglel­kiismeretesebben oldják meg az ivóvízellátást. A legsürgősebben térképezzék fel, hogy a brigádszái­­lások, tanyaközpontok körüli ku­tak közül — orvosi vizsgálat sze­rint — melyiknek a vize élvezhető. Ahol egészséges víz nincs, odahor* dását, lajttal, vizes szalmába bur­kolt hordóval biztosítsák. Megen­gedhetetlen, hogy a gyümölcsérés, meleg, fertőzőveszélyes időszaká­ban, a régi szolgavilágra emlékez­tető módon — kotus, szennyezett vizet, piszkos, közös csecses-kan­­csóből vagy egy kannafedőiből igyanak. Erélyesen követelje meg a gép­állomás a földművesszövetkezettől, hogy mind mennyiségre, mind mi­nőségre megfelelő melegételt adjon az üzemi konyhán étkezőknek. Helytelen volt a megyei tanács leg­utóbbi intézkedése, hogy éppen most, a legfontosabb, legnehezebb munka előtt 2.20 Ft helyett 1.50 Ft-ra csökkentette az üzemi hozzá­járulást a dolgozók ebédjéhez. Ez­zel a dolgozók számára tette drá­gábbá a kosztblást, holott sem a mennyiség, sem a minőség nem változott.., Az intézkedés rossz agitáció volt az űzetni konyha mellett! VI. Nem kívánnakf sokat a dolgozók a gépállomás vezetőitől. Csak azt, hogy emberi körülmé­nyek között munkálkodhassanak, barátságos környezetben pihenhes­senek és lépten-nyomon azt lássák: szeretik, megbecsülik őket veze­tőik. A sikeres aratás-cséplés leges­legfontosabb előfeltétele: a dolgo­zókról való szerető gondoskodás. Tóth István BARÁTI SEGÍTSÉG OSZACZKY LÁSZLÓNÉ a Tisza Cipőgyár bérelszá­molója. Tizenötödmagával együtt — szabadidejében rendszeresen dolgozik a martfűi állami gazdaság­ban, hogy ott is rendben legyen a növényápolás. A martfűi gazdaság fontos szerepet tölt be a városi dolgozók zöldségellátásá­nak biztosításában. A kertészetben kalarábét, salátát, káposztát és egyéb konyhakerti veteményt ter­mesztenek. De van kalá­szos területük is, melynelé betakarítását szintén ide­jében és gondosan el keli végezni. Jó muiikasecprezée A Jászberényi Építőipari Vállalat dolgozói a jászapáti tárház építkezésén Jó munkaszervezéssel törekedtek az önköltség csökkentésére. Az építőanyagokat úgy tárolták, hogy ne kelljen időt tölteni szállításukkal. A betonkeverögép jó elhelyezése révén egy munkafolyamait megtakarítanak. Egyenesen a gépbe lapátolják a keve­réshez szükséges sódert. (Beküldött kép.) Miért nem takarékoskodik a tiszabői tanács? Tekintettel arra, hogy a tiszabői tanács címére érkező áruk kiváltá­sánál sorozatos mulasztások állnak fenn, szükségesnek látom, hogy a Néplapon. keresztül hívjam fel fi­gyelmüket annak sürgős kijavítá­sára. A sok közül csak egy párat köz­lök: 1954 április 30-án az állomás­ra érkező óvodai pólyázóasz/talt jú­nius 7-én 66 Ft-os. 1954 május 22-én érkező óvodai mosdóasztalt június 15-én 44 Ft-os, június 5^én érkező 10 darab óvodai gyermekíektetőt június 16-án 14 Ft-os fekbérrei váltották ki. A felmerült 124 Ft fekbérem kívül még 16.80 Ft tele­fon- és 8 Ft levóldíjat fizettek ki. Felmerül a kérdés, hogy ezeket a felesleges kiadásokat hogyan számolják el? Felelősség terheli Símémjeitn, emlékeim, lafLaiztalaiaim A SZOVJETUNIÓBAN NÉHÁNY KIEMELKEDŐ egyé­’ miséget említek meg. akiket ütünk során megismertem. Egyik a Bjelorusz Hajnal-kolhoz elnöke, tényleges tiszt. Katonai iskolát vég­zett ezredese volt a hadseregnek. A Nagy Honvédő Háborút végig­­küzdötte, elvesztette jobb karját és a balkeze is megcsonkult. Ezért a háború után kérte Sztálin elvtár­sat, szereltesse őt le, s küldje a mezőgazdaság területére. Kérését teljesítettek s ekkor került a kol­hoz élére. Törhetetlen akarattal, megingathatatlan hittel, s hatalmas szervezőképességgel fogott a mun­kához. A Bjelorusz Hajnal-kolhoz ma az ország egyik legnagyobb kolhozává lett. Rajohgással szeretik őt, pedig kemény, szigorú ember. Tisztelettel és megbecsüléssel ve­szik körül, s teljesítik kérését, mert meggyőződtek, hogy csak a javu­kat akarja. Mindenre kiterjed a figyelme, semmi sem 'történhet, hogy ő arról ne tudjon. Arra a kér­désre, hogyan dolgozik, milyen a munkamódszere, szerényen csak annyit válaszol: Becsülettel, ahogy népem megkívánja azt. — Hozzá­teszi: elsőnek kelek és utolsónak fekszem a kolhozban. ' A munka megkezdése előtt minden reggel rövid megbeszélésre összehívom az agronómusokat, zootechnikusokat, brigádvezetőket, s az aznapi teen­dőket itt tárgyaljuk meg. IvfNDENRE van gondja. A ta­gokkal személyenként fog­lalkozik és ismeri is problémájú-. lkat. A jó vezetés egyik alapvető tételeként említette ezt meg. S a végén huncutkás mosollyal meg is jegyezte: „Ha meghalok, az özvegy­­asszonyok fognak a legjobban meg­­sáratni.“ Megmondta azt is, hogy miért. A háborúban igen sok férfi veszett oda, s az itthonmaradt öz­vegyekből már eddig száztízet adott férjhez, összes ismerőseit, katonai barátait odacsalogatta és kolhozá­ban telepítette le. Másik felejthetetlen ember, aki­vel a Vörös Föld kolhozban, Ab­háziéban ismerkedtünk meg. Járási párttitkár.T Fiatal, rugalmas, tele duzzadó erővel, életkedvvel, óriási ambícióval, kiváló politikai és szakmai képzettséggel, kit az öre­gek és fiatalok egyformán szeret­nek. Komoly a munkában, de eáöl­­jár a vígságban is, Ugyanebben a kolhozban ismer­tünk meg egy növénytermesztő brigádvezetőt, aki szintén jelleg­zetes típusa a szovjet embernek. A kolhoz legöregebb kommunis­tája, élharcosa, a Szocialista Munka Hőse, a Lenin-rend tulajdonosa. Kitüntetését többek között azért kapta, mert egy hektáron 216 má­zsa kukoricát termelt. Ez kát. holdra átszámítva 124 mázsának felel meg. Rajtuk kívül még sok ilyen igaz barátot emlíhetnék meg, akik fe­lejthetetlenek lettek számomra az egyszeri találkozás után is. Ez a magyarázata és így érti meg az ember, hogy miért tudják olyan gyorsan és alaposan terveiket meg­valósítani. A MEZŐGAZDÁSÁG fejlesz­tése ma az egyik legfonto­sabb kérdés a Szovjetunióban is. Bárhol, bárkivel beszélget az em­ber, a harmadik, negyedik mondat­nál már feltétlenül előtérbe kerül, s érzi az ember, hogy valójában szívügye mindenkinek a mezőgaz­daság felemelése, s mindenki arra törekszik, hogyan tudna ő is mun­kájával hozzájárulni a nagy nem­zeti ügy előreviteléhez, a dolgozók szükségleteinek maximális kielégí­téséhez. Melyek a legfontosabb kérdések a mezőgazdaság fejlesztése terén? ‘— Elsősorban is a gépesítés problé­mája. Már eddig is hatalmas mé­retekben gépesítették, de még min­dig fokozni akarják és fogják is. Az autógyárak, traktorgyárak, a tu­dományos kutatóintézetek, az egy­szerű munkások mind ezen dol­goznak. Születnek is nagyszerű újí­tások, észszerűsitések. Ezért aztán mindjobban átveszi a gép az em­ber által nehezen, verítékesen vég­zett munkafolyamatokat, és végzi el az ember helyett, az ember irá­nyításával, A MOSZKVA melletti Lenin kolhozban az elmúlt évben már a gabonatermelés majdnem 100 százalékban, a zöldségtermelés 70 százalékban, a burgonyaterme­lés pedig 50 százalékban gépesítve volt. Ez évben még tovább javul ez az eredmény, mert két burgo­nyaszedő kombájnt, trágyarakó és szóró gépeket kaptak, \ melyek szintén nagyot segítenek a mun­kafolyamatok gépesítésében. Az ál­lattenyésztés terén is hasonló a helyzet. Fejőgépek, különböző ta­karmányelőkészítők egész sora dol­gozik gazdaságukban. Minden újí­tást merészen vezetnek be, de ko­moly harcot folytatnak minden­nemű mechanikus bevezetés és dogmatizmus ellen, RENDKÍVÜL nagy gondot fordítanak a szakemberek nevelésére. Sok és komoly tudású emberük van, akik közvetlenül a termelés frontján küzdenek. Érté­kelik a tapasztalati tudást és gya­korlatot. Igen megnyerő volt szá­momra, hogy mind a három kol­hozban, amelyikben voltunk és eb­ből következtetve, valamennyi kol­hozban, a gazdaságilag való meg­erősítés, a jövedelmezőség növe­lése és az ezt közvetve és közvet­lenül szolgáló tényezők a dominá­­lók. Elég példának megemlíteni, hogy a kívülről egész jelentéktelen­nek látszó faistállók fejőgépekkel, önitatókkal vannak felszerelve és ami a legfontosabb, öt-hétezer liter tejhozamú tehenek vannak az is­tállókban. Különösen nagy gondot fordítanak az apaállat és az ezzel kapcsolatban álló hozam növelé­sére. Kovács Károly Karcag, a Ságvári tsz agronómusa, *az MSZT küldöttség tagja. * Tudatjuk kedves olvasóinkkal, tiogy a beszámoló folytatását lapunk következő számában közöljük. (A szerk.) azért is a vezetőket, amiért hosszú időn keresztül használaté nkavü, hagyták porosodni a vasúti raktár­ban a felszerelési tárgyakat. Bodák István MÁV-ellenőr Fegyvernek Lisztcseretelepet kérünk A csaibaszötgiek már több ízben panaszt tettek amiatt, hogy Nagy­körűbe kell bejáratok lisztet cse­rélni. Ez sok munkaidőt és jelen­tős munkaerőt von ki a termelés­ből. Annál is inkább rossz ez, mert ha egyszer bemegyünk, nem is biz­­tos, hogy tudunk lisztet cserélni. Szeretnénk, hát ha Csataszögön is lenne liszfcsenetelep, KISS SÁNDOR Csataszög Gatitfesiiedjaflak szódavferll Nemrég bentjártam a tiszasülyi földművesszövetkezet italboltjában. Sört vagy szódavizet kértem, azt mondták nincs. Csak bor, pálinka és kevert volit, ami egyáltalán nem hűsít. Jó lenne, ha a szövetkezet vezetősége utána nézne az ilyen hi­bák kiküszöbölésének, Ifj. Veres Kálmán !„ Tiszasüly Árammérő órát is adjon a UTÁSZ Nagy panasza van községünk­nek, előfordul, hogy 3 napig sincs villany, Ha van, akkor is olyan gyenge fényt ad, mint az olajtmé­­cses. Ez sehogy sincs rendjén. Több helyen villanyóra sincsen. Ha több napon át nem ég a villany, akkor is egész hónap után megkérik a fo­gyasztás átalánydíját. Nem jól van ez így. Sürgősen változtasson rajta a TITÁS2*, Tóth József levelező Tiszapüspöki Jleaelek, intézkedések Intézkedésük után egy héttel megkaptam Budapestről, a Fagi­­tól a 4390 forintomat. Nem is gon­doltam, hogy ügyemet ilyen hamar elintézik. Ezután még bátrabban írok a Néplapnak (Csikó György, Jászberény, Bagoly-u. 4.) Köszönetét mondok a Néplap szerkesztőségének öregségi járulé­kom ügyében nyújtott segítsé­gükért. Örömmel közlöm, hogy ez­­év január 1-ig visszamenőleg meg­kaptam azt. (Gazsi Ambrus, Já4 noshida.). I

Next

/
Thumbnails
Contents