Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)

1954-06-12 / 138. szám

o BJ50LN0KMEGYEI NEPI.AF 1954 június 12. Molotov szovjet külügyminiszter felszólalása a genfi értekezleten Genf. (MTI). V. M. Molotov szovjet külügyminiszter a genfi ér­tekezlet csütörtöki ülésén többek között a következőket mondotta: — A genfi értekezletet azért hív­ták össze, hogy biztosítsa a béke helyreállítását Indokínában. Az ér­tekezlet valamennyi résztvevője állástfoglalt emellett, hogy szükség van a hadműveletek és a vérontás minél gyorsabb beszüntetésére és a béke helyreállítására Indokíná­ban. Két különböző dolog azonban állástfoglalni a hadműveletek beszüntetése mellett és valóban elősegíteni a hadműveletek be­szüntetését. A szovjet küldöttség úgy véle­kedik. hogy a jelenlegi értekezleten meg kell vitatni az indokínai béke­­helyreállításának mind politikai, mind katonai feltételeit. Erre azért van szükség, hogy a hadműveletek beszüntetése ne váljék rövid szü­netté, amelv után a hadműveletek még nasvobb mértékben és még pusztítódban lángolnának fel. Vé­leményünk szerint Fraciaországnak nem kevésbbé érdeke ennek meg­akadályozása. mint a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak. Egyúttal rá kell mutatni, arra, hogy különbség mutatkozik a had­műveletek mielőbbi beszüntetésére vonatkozó óhajjal kapcsolatos kije­lentések és azok között, a tényleges akadályok között, amelyeket a meg­egyezésre való törekvés elé gördíte­nek. Majdnem egy hónapra volt szükség ahhoz, hogv végre Genf­ien június másodikén megvalósult egyes küldöttségeknek — és ezek közé tartozik a szovjet küldöttség is _ az az állhatatos javaslata, hogy teremtsenek közvetlen kap­csolatot a harcoló feleik között. De még ezután is bizonyos időbe telt, míg a francia küldöttség hozzájá­rult ahhoz, hogv a helyszínen, In­dokínában is közvetlenül létrejöj­jön a kanesolat a parancsnokságok képviselői között. Viszont hogyan tehet elérni a hadműveletek gyors beszünteté­sét, ha hetekig elhúzódik annak svz egyszerű kérdésnek a meg­oldása. hogy megteremtsék a közvetlen kapcsolatot a két fél parancsnoksága között? Most azt a kérdést vitatjuk meg, hogy vegyesbizottságokat létesítse­nek a helyszínen a parancsnoksá­gok képviselőiből és egy nemzetkö­zi ellenőrző szervet hozzanak létre a fegyverszüneti egyezmény betar­tásának ellenőrzésére. Ezen az úton .* zonban mesterséges akadályokat gördítenek a megegyezés elé. így például a koreai fegyverszüneti egyezményben, amelyet a múlt év­ben kötöttek, megegyezés jött létre arra vonatkozólag, hogy Lengyel­­ország, Csehszlovákia képviselői vegyenek részt a fegyverszüne' i feltételek végrehajtását ellenőrző | semleges bizottságban. Á genfi ér­tekezleten azonban ezt a kérdést is mesterségesen a végtelenségbe nyúló viták útjára terelték. Az a határozott benyomás támadt, hogy az értekezlet egyes résztvevői csak szavakban hirdetik a hadművele­tek beszüntetésének szükségét, va­lójában különböző érveket eszelnek ki, a megegyezés lehetetlenségének bizonyítására, ';** : a genfi megbeszélések idejét arra ha sznál'ók fel, heey Was­hingtonban és másutt tárgyalá­sokat folytatnak más országok­nak az indokínai háborúba va­ló beavatkozásáról. A' hadműveletek beszüntetésére vonatkozó kijelentések leple alatt különböző feltételekkel állnak elő és olyan lépéseket tesznek, ame­lyeknek semmi közük az indokínai hadműveletek mielőbbi beszünteté­sére jrányuló törekvéshez. Teljesen fvilágos, hogy kit terhel ezért a fe­lelősség. 11 ■r 1 -'! Az itt megvitatás alatt álló poli­tikai kérdések között a legfonto­sabb az indokínai népek független­ségének és nemzeti szabadságának kérdése. Erről a problémáról egye' itteni küldöttségek hallani sem akarnak, ez azonban természetesen helytelen; *' tin»* fjwW Figyelmei érdemlő Vietnam, Ca­­o=z és Kambodzsa közöttünk lévő hivatalos képviselőinek állás­pontja, amellyel a jelek szerint a francia küldöttség is egyetért. Er­ről az oldalról azt bizonygatják ne­künk, hogv az indokínai államok függetlenségének kérdése állítólag a legjobban élL • - :.-A- '' ”! A Bao Daj-féle vie tnami Kor­mány képviselőié itt egy dokumen­tum szövegét olvasta fél, amelyet p kormánya és a francia kormány r'áími készül. Azonban először is még nem írták alá ezt a dokumen­tumot és így ténylegesen nem lé­tezik egy ilyen egyezmény, másod­szor a dolog lényege nemcsak az, hogy aláírjanak valamilyen ok­mányt, hanem az, hogy Viet­nam népe számára valóban biztosítsák a függetlenséget és a nemzeti szabadságot. Laosz és Kambodzsa képviselői min. denképpen azt bizonyítgatják. előt­tünk, hogy számukra a Franciaor­szággal 1949-ben, illetve 1953-ban megkötött egyezményeik, révén már megoldódott a függetlenség kérdé­se. Furcsa dolog azonban, hogy bár megvan/k ezek az okmányok, mégsem szűnik, sőt tovább növek­szik a laoszi és a kambodzsai nép harca függetlenségéért és nemzeti szabadságáért. Feltétlenül fel kell vetni még a következő tényeket is: Kambodzsa, Laosz és a Bao Daj-féle Vietnam hi­vatalos képviselői unos-untalan ar­ról beszélnek, hogv már elnyerték a függetlenséget államaik számára. Ha azonban ez így van, akkor miért nem ismeri ezt el jóformán egyet­len ázsiai ország sem? Miért nem hajlandók olyan ázsiai országok, mint India, Burma, Pakisztán, In­donézia és más Indokína közelében lévő államok elismerni azt, hogv Vietnamnak, Kambodzsának és La­­osznak, megvan a függetlensége és nemzeti szabadsága? A kambodzsai király képviselőjének mai kijelen­tése, amellyel arra törekedett, hogy elkülönítse az egyik indokínai ál­lamot; a másik kettőtől, nem derít világosságot a szőnyegen lévő kér­désre. / Nem lehet szőméllkül^ elmenni amellett az álláspont mellett sem, amelyet az Egyesült Államok kor­mánya foglal el ebben a kérdés­ben. Az Egyesült Államok hivata­los képviselői a múlt évhez hason­lóan az idén is majdnem minden hónapban kijelentik a nagy nyilvá­nosság előtt, hogy Franciaországnak ''égre már biztosítania kellene Vietnam, Kambodzsa és Laosz füg. getlenségét. Nem lenne nehéz tu­catjával idézni az ilyen kijelenté­seket. Kiderül, hogy az Egyesült Államok kormánykörei jobban szivükön viselik Vietnam, Kam­bodzsa és Laosz függetlenségét, mint az indokínai államok királyi kormányainak hivatalos képviselői. Egyébként egy megjegyzést kell tenni. Mialatt az Egyesült Államok hivatalos körei arról beszélnek, hogv meg kell adni a nemzeti sza­badságot és függetlenséget Viet­nam, Kambodzsa és Laosz számá­ba, nemritkán nyiban kijelentik, hogy nem érdekli őket az indokí­nai államok tényleges független­­ség6.- ; .&;!*&■; , Knowland ismert amerikai sze­nátor nyíltan kijelentette, hogy öt év maivá is meg lehet adni Vietnamnak, Kambodzsának és Laosznak a függetlenséget, de szükség van arra, hogy Fran­ciaország most valamilyen meg­felelő nyilatkozatot tegyen eb­ben a kérdésben, hogy meg­könnyítse a vietnamiak bssoro­­zását azokba a csapatokba, amelyeket bizonyos amerikai körök az indokínai háború foly­tatásához akarnak felhasználni. Ugyanezt sz álláspontot tükrözi Dulles úrnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének számos erre­­von atkozó kijelentése is. Ezek után nem nehéz megérteni, miért van az, hogy amikor az Egve­­sűtt Államok hivatalos tényezői ha. zájukban nyilatkoznak, olvan gyak­ran beszélnek annak szükségessé­géről, hogy meg kell adni a füg­getlenséget Vietnamnak. Kambod­zsának és Laosznak, s ugyanakkor “zen az értekezleten az Egyesült Államok küldöttsége mélyen hall­gat ebben a kérdésben. Az önoir számára nem újdonság, ha meg­említem azt a tényt, hogy a genfi értekezleten »Udxjö!?!! U:l' • • az amerikai küldöttség mind a mai napig egy szót sem szólt arról, hogy Indokína népeinek ezideig nines meg a nemzeti függetlenségük és nem beszélt arról sem, hagy kit terhel a felelősség ezért a helyzetért. Mint ismeretes, a genfi értekezlet szükségesnek ismerte el, hogy a harcoló felek katonai képviselői fogjanak hozzá annak a kérdésnek a rendezéséhez, hogy a hadműve­letek beszüntetésé után mind a két fél csapatait övezetekbe tömörít*­­sék. Ezzel kapcsolatban az értekez­let minden résztvevője egyetértett a szovjet küldöttség képviselőjének azzal a kijelentésével, hogy a genfi értekezlet Vietnam egységének el­véből indul ki és hogy ez a kér­dés nem vita tárgya. ■»: Itt többízben hallottuk a Bao Daj-féle kormány képviselőjének kijelentéseit Vietnam egységének kérdéséről. Ez a kormány azonban jelenleg Vietnam területének csak egy kis része felett gyakorol ellen­őrzést. Hogy valóban megvédhes­­sük Vietnam egységét, a vietnami nép egységét kell biztosítani. Eh­hez a legjobb alap az lenne, ha mielőbb általános választásokat tartanának Vietnamban. A viet­nami hivatalos szervek képviselői azonban hallgatnak erről, csak a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság követeli a választásokat. Számunkra hasznos lenne meg­tudni az amerikai képviselőtől, hogy milyen politikát folytat az Egye­sült Államok az előttünk megvita­tás alatt álló kérdéssel, az Indo­kínai béke helyreállításának kérdé­sével kapcsolatban. Ez a politika jelenleg az egyik fő akadálya az indokínai hadműveletek beszünte­tésének és annak, hogy Indokíná­ban létrejöjjön a tartós béke, ame-Párizs. (MTI) A Francia Nemzet­­gyűlés Külügyi Bizottsága csütör­tökön újból ülést tartott és szó­többséggel elfogadta a kormány törvényjavaslatát. Franciaország csatlakozásáról a „Kis Európa““ (Nyugat-Németország, Franciaor­szág, Olaszország és a Benelux­­áilamok) országainak részvételével megalakítandó atomfizikai kuta­tási munkaközösséghez. A lapok rámutatnak arra, hogy ez a kuta­tási közösség a Laniel-kormány atlanti és strassbourgi politikájá­nak egy újabb szervezete. A Laniel­­kormány ezt a lépést anélkül tette meg, hogy meghallgatta volna ve­zető francia atomfizikusok vélemé­nyét, akik valamennyien már. an­nakidején a napi sajtóban egy ilyen „tudományosnak'“ nevezett, valójá­ban azonban az atlanti politika I. Ahhoz, hogy pártszervezeteink fe­lelősségük tudatában sokoldalúan végezhessék munkájukat, elsősor­ban saját soraikat kell megerősí­teniük. Ennek egyik módja az ele­ven, életképes pártcsoportok létre­hozása. Alapszervezeteink mindin­kább kezdik felismerni ezek jelen­tőségét és ennek megfelelően rendszeresebben megtartják a párt­­csoportbizalmi értekezleteket, s jól választják meg a napirendi ponto kát .A Tisza Bútorgyárban például a népnevelőmunka heyzetét vitat­ták meg a KV határozat alapján, a Tiszameníi Vegyiműveknél az önköltségcsökkentés, a takaré­kosság, a munkafegyelem kér­déseivel foglalkoztak. Az ilyen megbeszélések után a pártcsoportbizalmiak sok segítséget tudnak adni a pártvezetőségnek termelési- és pártépítési vonalon egyaránt. A Vegyiművekben pl. ezáltal az utóbbi hónapokban számos tagje­löltet vettek fel. A többi üzemben is el kell érni, hogy a tagjelöltfel­vétellel elősegítsék a tervek telje­sítését ennek érdekében elsősorban a termelésben köz­vetlenül érdekelt munkások, műszaki vezetők közül vegye­nek fel tagjelölteket, Álapszervezteink jelentős részé­ben azonban még igen sok a hiá­nyosság. A pártvezetőség nem nyújt segítséget a pártcsoportbizalmiak munkájához. A városi pártbi­zottság sem tett meg mindent azért, hogy megtanítsa az újonnan vá­lasztott vezetőségeket a pártcsoport­­bizalmiakkal való foglalkozás he­lyes módszereire. Ebből adódik, hogy több helyen a pártcsoport­­bizalmi értekezlet színvonala nem kielégítő, s az elvtársak a meg­beszélés után sem tudják, hogy mi a teendő. Igen komoly hiányossá­gok tapasztalhatók a cukorgyári alapszervezeteik munkájában. Párt­­escportbizalmi értekezletek vannak lyet Vietnam, Kambodzsa és Laosz népei annyira óhajtanak. Ehhez az szükséges, hogy egyik fél sem, így az Egyesült Államok sem — gördítsen mesterséges aka­dályokat az elé, hogy megegye­zésre jussanak az indokínai had­műveletek mielőbbi beszüntetésé­nek feltételeiről. Ehhez továbbá az szükséges, hogy a genfi értekezlet minden részt­vevője ismerje el, hogy a ka­tonai feltételek rendezésével párhuzamosan a tartós és szi­lárd indokínai béke létrehozása megköveteli Genfben a politi­kai kérdések rendezését is. Idetartozik elsősorban Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlensége biztosításának kérdése, valamint minden egyes indokínai állam egy­sége helyreállításának kérdése a szabadság és az általános válasz­tások megtartása alapján. *(MTI.) “céljait szolgáló munkaközösség megalakítása ellen foglaltak állást. A bizottságban lefolytatott vitá­ban Gíovoni kommunista és Gil­bet de Chambun haladó képviselő a javaslat ellen foglalt állást. Ugyancsak ezen az ülésen a bi­zottság egyhangúlag úgy határo­zott, hogy meghívja Bidault kül­ügyminisztert, jelenjen meg a bi­zottság előtt annak megállapítására, mikorra tűzzék napirendre Fóréinál radikális-szocialista biztottsági tag javaslatának megvitatását a Kínái Népköztársaság Franciaország által történő elismeréséről. Ezzel kap­csolatban a bizottság azon vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a javaslat megvitatására minél ko­rábbi időpontban kerüljön sor a genfi tanácskozások befejezése után, (MTI.) ugyan, de pártcsoport értekezletet rendszertelenül, vagy egyáltalán nem tartanak. A II. alapszervezet­nél például örvendi József párt­­csoportbizalmi csak a bélyegek át­adásakor találkozik pártcsoportjá­nak tagjaival, akik közt van olyan is, akit három hónapja nem látott. Az ilyen alapszervezeteknél nem lehet színvonalas a taggyűlés, mi­vel nem hívják fel előtte a párt­tagok figyelmét a legfontosabb kérdésekre. Az alcsiszigeti állami gazdaságban sem tartanak rendsze­resen pártcsoport értekezletet. Nem véletlen, hogy ebben a gazdaság­ban egymásután kell felelősségre vonni a párttagokat fegyelmezet­len magatartásukért. II. A pártcsoportok jó munkája lé­nyegében a bizalmin múlik. Neki kell megosztani a munkát a párt­csoport tagjaival, pártmegbízatást adná számukra. Jó példát mutat a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályán dolgozó pártcsoportbizalml, akihez tizenöt elvtárs tartozik, s mindegyiknek van pártmegbízatása. A legképzettebbek közül öt fő nép­nevelőmunkával fogalkozik. Ezek az elvtársak törődnek a szemlél­tető agitáció megszervezésével és időnként röpgyűléseket, kiselőadá­sokat tartanak a kommunisták és pártonkívüliek számára egyaránt. A pártcsoporton belül a képzettebb szakemberek foglalkoznak a gyen­gébbekkel. Törődnek a pártonkívü­­liekkel is. Közülük kettőt most ja­vasolnak majd tagjelöltnek. A 62/1. Építőipari Vállalatnál Csényi Józsefné végez jó munkát. A pártcsoportjához tartozó elvtár­sak 16Q—170 százalékra teljesítik általában tervüket. Közülük az egyik a sajtóval foglalkozik, a má­sik figyelemmel kíséri a munkás­védelmet, az étkezde, az öltöző, a munkásruhák állapotát, s a hiá­nyosságra felhívja a pártcsoport­­bizalmi figyelmét. A párttitkár rendszeresen foglalkozik a bizal­miakkal, akiktől értesül az üzem életéről, s ezáltal javaslatokat te­het a pártszervezet a termelés megjavítása érdekében. Hz első Traktoros Map alkalmából számos traktorost ás traktoros brigádvezetttt kormánykiíiinfe­­t&ssei Jutalmaznak A magas terméshozamok és á mezőgazdaság szocialista átszerve­zésének élvonalbeli harcosai a trak. torosok. Nagymértékben tőlük függ, hogy a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és részben az egyénileg gazdálkodó parasztok parcelláin is milyen gazdag tér-* mést takaríthatnak be. A szak­­képzettséget kívánó traktoros mun­ka megbecsülésének bizonyítéka a Minisztertanács határozata is, amely minden év június második vasár­napját „Traktoros Nappá“’nyilvání­totta. Június 13-án, vasárnap ün­nepük meg nemcsak a traktorosok, a földművelők, de az egész ország az első traktoros napot. Ebből az alkalomból szombaton délelőtt számos kiváló traktorost és traktoros brigádvezetőt kor­mánykitüntetéssel jutalmaznak a parlamentben. Ezenkívül több mi­niszteri kitüntetést és jutalmat osz­tanak ki. Az országszerte megrendezendő ünnepségeken szombaton és vasár­nap 235-en kapják meg a „Kiváló gépállomási dolgozó”, „Az állami gazdaságok kiváló dolgozója“’ és „A mezőgazdaság kiváló dolgozója’1 jelvényt. 156 traktoros és traktoros brigádvezető pedig átveszi a szta­hanovista oklevelet. Ezzel másfél­­ezerre emelkedik a sztahanovisták száma ebben az új, mindjobban megbecsült szakmában. Ugyancsak a vasárnapi vidéki ünnepségeken adják át a kongresz­­szusi versenyben legjobban kitűnt tíz gépállomásnak, a püspökladá­nyi, az iregszemcsei, a palotabó­­zsóki, a turkevei, az etyeki, továb­bá a gyöngyöshsrmáni, a békéscsa­bai, a mezőkövesdi, a káli és a baj­­nai gépállomásnak a földművelés­­ügyi miniszter emléklapját. (MTI). Azokon a helyeken azonban, ahöl nem folyik pártcsoport-élet, ahol nincs bírálat, önbírálat, nem kielé­gítő a pártoktatás — ott nem egy esetben az ellenség hangja jut ki­fejezése. Példa erre a Papírgyár L alapszervezete, melynek területén — mivel nem tartanak pártcsoport­­értkezleteket — jobboldali . szo­ciáldemokrata hangok tapasztalha­tók, jogtalan követelésekkel lép­nek fel. KI. Általános tapasztalat, hogy a pártcsoportok jelentős része még mindig nem ismeri kellőképpen fel­adatát. Ezért az SzKP, valamint a mi pártunk jól dolgozó pártcsoport­jainak tapasztalatait, módszereit át kell nekik adni. Oda kell hatni, hogy a pártcsoportnak minden tagja példamutatóan teljesítse ter­vét, élenjárjon a munkafegyelem betartásában, az államiránti kötele­zettség teljesítésében. El kell érni, hogy a képzettebb dolgozók segítsenek a gyengébbek­nek. Tisztázni kell a pártcsoportok tagjai előtt, hogy nemcsak a párt­tagok fegyelméért, tervteljesítésé­ért, munkamódszereik állandó tö­kéletesítéséért kell küzdeniük, ha­nem az egész brigád, üzemrész, az üzem minden dolgozóját ezek szel­lemében kell nevelni. Ismertetni kell velük a párt és kormány­­határozatokat is. A pártbizalmi a szakszervezeti bizalmival együtt gondoskodjon arról, hogy a dolgo­zók megismerjék a termelésben el­ért eredményeiket. IV. A pártbizalmiak segítsenek az 1954/55-ös oktatási év előkészíté­sében. Hassanak oda, hogy a párt­csoport tagjai közül minél többen vegyenek részt pártoktatásban. Ad­janak pártmegbízatást a dolgozók­nak és azok végrehajtását ellen­őrizzék. Fordítsanak nagyobb gon­dot a pártcsoportbizalmi zsebköny­vek alkalmazására és rendszeresen tartsák meg a pártcsoportértekez- 1 eteket, A párttitkár elvtársak pedig ’•end,szeresen foglalkozzanak a párt­­bizalmiakkal. Időnként hívják meg őket pártvezetőségi ülésre, ahol számomkérik tőlük a feladatok vég­rehajtását. A városi pártbizottság is többet törődjön a pártcsoportok­kal s az alapszervezetek jellegét figyelembevéve rendezzen tapasz­talatcsere értekezleteket a bizal­­miaife számára. Csányi Ferenc, Szoínok, Városi Pártbizottság, A Francia Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának üléséről Teremtsünk eleven pártcsoporí életet Pártszervezeteinknek mindent meg kell tenniök a kongresszus célkitűzéseinek megvalósításáért, hiszen csak ezáltal tudjuk megvaló­sítani népünk jólétének állandó növelését. Hatékonyan fel kell lép­niük a párt politikájának elferdítése, az iránta való közömbösség, a fegyelmezetlenség, a pazarlás ellen. Öntevékenységre kell nevel­niük munkahelyük dolgozóit. Tevékenységüknek nem szabad kime­rülni csak az agitáeiós munkában, vagy a tagjelölt felvételben. Rajta kell tartani kezüket az üzem, a tsz árverésén.

Next

/
Thumbnails
Contents