Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa Eötvös Lóránd és a magyar társa­dalmi haladás, a magyar tudomány és technika más úttörőivel is. Túl a közoktatás kérdésén, hadd szóljak ezzel kapcsolatban néhánv szót népünk hazafias neveléséről. A szocialista hazaszeretet, népi demo­kratikus hazánk szeretete nálunk egyre szélesedik és mélyül, de még r.em hatja át kivétel nélkül az egész dolgozó népet. Oktatásügyünk, tankönyveink előreszaladnak, ha ezzel nem számolnak. De annál in­kább építhetünk az egész népben légtől élő demokratikus hazaszere­tet hagyományaira, és azokra a nagy eredményekre, amelyeket tíz év alatt e hazafias eszményekből máris valóra váltottunk. A szülő­föld, a haza szeretete, felvirágzása és békéjének védelme kivétel nél­kül mindenkit mellénk állít, aki A dolgozó népet szolgáló, a hala­dás eszméit hirdető új magyar iro­dalom és művészet jelentékeny fej­lődésen ment át az utolsó évek fo­lyamán. Számottevő sikereket ért el itthon és külföldön a magyar film, mely továbbfejlődött az új élet és a történelmi témák ábrázo­lásában. Fellendülőben van a szín­házi kultúra. A képzőművészetnek nyújtott fokozottabb állami támo­gatás megkönnyíti az alkotómunka kibontakozását. A zenei előadó- művészek újabb sikerei mellett mind több eredményt értek el a zeneszerzők is. Különösen örvendetesek a fel­szabadult élet ábrázolása terén elért irodalmi sikerek. Gyors ütemben erősödik a népi demo­krácia nevelte írók tábora, sza­porodnak a szocialista realiz­A mi nagy pártunk immár ne­gyedik évtizede harcol népünk sza­badságáért, a szocializmus ügyének győzelméért. Egy negyed századon át a föld alatt, az illegalitás nehéz viszonyai közepette küzdött a mun­kásosztály, a dolgozók életérdekei­ért, s a reakció ellen vívott hősi, áldozatos harcával már akkor, a legnagyobb üldözések közepette megnyerte a nép legjobbjainak tá­mogatását, szeretetét és elismeré­sét. A felszabadulás óta eltelt majd- rem tíz esztendő folyamén a Ma­gyar Dolgozók Pártja az ország el­ismert Vezetőerejévé vált és biztos kézzel irányította azt a fejlődést, melynek eredményeképpen hazánk­ban a munkásosztály vezetésével a dolgozó nép lett az ország gazdája. Pártunk küzdelmei hazánk meg­erősítéséért, népünk jólétének ál­landó emeléséért azért járnak si­kerrel, mert pártunk politikai és szer­vezeti összeforrottsága, ideoló­giai egysége szakadatlanul erő­södik és mind szilárdabbá válik. Ebben az erősödő politikai, szer­vezeti egységben van a párt le­győzhetetlen ereje! A Központi Vezetőség elmúlt év júniusában megtartott ülésének tör, ténelmi jelentőségű határozatai meghatványozták pártunk erejét, növelték hgrci készségét és tovább­fejlesztették pártunk politikai és szervezeti szilárdságát, ideológiai egységét. Az azóta eltelt több mint 10 hónap tapasztalatai igazolják, hogy pártunk ma összeforrottabb és egységesebb, mint valaha. (Taps.) V Egységesebb és összeforrottabb pártunk, mert a kommunisták száz­ezrei érzik pártunk politikájának igazát és helyességét, saját tapasz­talatuk alapján győződnek meg ar­ról, hogy pártunk politikája hűen tükrözi mindazt, amit népünk gon­dol és akar, hűen fejezi ki népünk törekvéseit, vágyait. Pártunk sorai­nak megbonfchatatlanságát erősítet­ték a pártunk vezetésében végbe­menő elvi jelentőségű változások. A káros egyszemélyi vezetés mód­szerét — amelyből annyi hiba és kár származott — a kollektív veze­tés lenini elve és gyakorlata vál­totta fel. A párt egysége erősödött és erősebb ma, mint valaha, mert erősödött a pártvezetés egysége is. Mindezek alapján megállapít­juk, hogy nagy pártunk meg­erősödve, megbonthatatlan egy­ségbe forrva érkezett el Kon­gresszusunkhoz. (Lelkes taps.) Ebben van — elvtársak —pár­tunk harcának és munkájának egyik legértékesebb eredménye. Pártunk ereje, befolyása annak- köszönhető, hogy a dolgozó nép pártja, hogy összeforrva a dolgozó tömegekkel, azok célkitűzéseit va­lósítja meg. Pártunk az elmúlt évek folyamán újra bebizonyította, hogy minden helyzetben ki tudja mun­kálni népünk számára a legjobb rendszabályokat, hogy nem fél nyíltan, bátran, önkritikusan feltárni az elköve­• büszke arra, hogy a haza végre szabad, művelt és erős. Az a mélyreható változás, mely az utolsó években a népi demokrá­cia minden területén végbement, fejlesztőén hatott a tudományos életre is. A tudományt soha olyan társa­dalmi megbecsülés nem vette körül, soha olyan támogatásban nem részesült, mint a dolgozók államában. Ennek eredménye­képpen jelentékenyen fejlődött a tudományos munka, különö­sen a műszaki és természettu­dományok területén. Az eredményekben nem kis része van a Magyar Tudományos Akadé­miának, mely 1949. évi újjászerve­zése óta jelentős munkát végzett szocializmust építő társadalmunk tudományos szükségleteinek kielé­gítése terén. mus szellemében fogant mű­vek. Uj irodalmunk nagy népszerűség­nek örvend a népi demokráciák or­szágaiban és különösen a Szovjet­unióban, ahol klasszikusaink mel­lett egyre gyakrabban jelennek meg fordításban ma élő íróink mű­vei. Az elmúlt évben a Szovjetunió­ban 25 magyar mű fordítása jelent meg, körülbelül 1,280.000 példány­ban. Az irodalom új fejlődése és művészeti életünk egységének megszilárdítása érdekében to- í’ább kell javítani a párt és ál­lam irányító tevékenységét. Fel kell számolni a bürokratikus, vagy túl közvetlen beavatkozást az alkotómunka folyamatába. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy az írói munka elsősorban az \ VI. Á párt tett hibákat, s hogy gyorsan, ha­tározottan hajt végre fordula­tot ott, ahol ezt népi demokrá­ciánk érdeke megköveteli. Pártunk Központi Vezetőségének a múlt év júniusában hozott hatá­rozata a párt belső életének, a ve­zetés módszereinek alapvető meg­javításáról lényeges eredményeket hozott. Eredményesen számoljuk fel a pártban hosszú éveken át meg­honosodott idealista, kispolgári Habár minden kétséget kizáróan lényeges javulás állapítható meg a párt belső életében és a vezetés módszereiben, mégis le kell szö­gezni, hogy teljes fordulatot ezen a téren még nem sikerült elérnünk, sőt mi több, számos pártszervezet, sőt még egyes megyei bizottságok munkájában is megmaradt vagy visszatért a régi vezetési stílus, a vezetés nem kollektív, hanem egy­személyi: meggyőzés helyett a pa­rancsolgatás módszerét alkalmaz­zák és továbbra is lebecsülik a vá­lasztott szervek jelentőségét. A ja­vulás ellenére még nem kielégí­tően fejlődik az önbírálat és a felső pártszervek nem eléggé bátorítják az alulról jövő bírálatot. Vannak olyan pártfunkcionáriusok, akik az alsóbb pártszervezetektől ugyan már megkövetelik az alapos önbí­rálatot. azonban azt már nem tart­ják szükségesnek, hogy saiát mun­kájukat megbírálják és ha mégis jogos bírálat éri őket. akV-'v- azt gyakran nem fogadják el. Vannak olyan pártfunkcionáriu­sok is, akik a bírálatot „elfogad­ják”, sőt mi több, „önbírálatot'1 is gyakorolnak, de ezt inkább a párt­munka kicsit terhes veleiárójának tekintik csak. Emiatt hibáikat, hiá­nyosságaikat nem számolják fel és mintha mi sem történt volna, meg­ismétlik munkájukban a megbírált hibákat. Az önbírálathoz való ilyen formális viszony ellen a párton be­lül küzdeni kell, mert ez a pártot, a pártmunkát csak hátráltatja, mert megnehezíti az elkövetett hibák ki­javítását. A bírálat és önbírálat pártunk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje, s ezért pártunkban feltétlenül biztosítani kel!, hogy a bírálatot és önbírálatot nvo- mon kövesse a hibák és hiá- «■vogwótrok gyors és njaradekta- lan felszámolása, a pártmunka meg,javítás a. Ahol a kritiká szabadon érvénye­sül, ahol a párt meghallgatja és or­vosolja a dolgozók panaszait, ott erősödik a pártdemokrácia, ott szo­rosabbá válik a párt és a széles tö­megek kapcsolata és megnövekszik a pártszervezetek tekintélye. Ahol viszont nem segítik elő a párton belül a kritikát, figyelmen kívül hagyják a . kellemetlen jelzéseket vagy éppen elfojtják, üldözik a bí­rálatot, ott gyengül a párt és a tö­író dolga. Ugyanakkor az írói munka eredménye: maga a mű — a nép ügye. Akár a jelen, akár a történelem témáit dolgozza is fel, a nép pártján állva, a nép kérdé­seire kell válaszolnia. Meg kell szüntetni a párt- és állami irányítás túlcentralizálását. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az egyes területek elvi és gyakor­lati problémáit a párt segítségével maguk, a területen dolgozó művé­szek és kritikusok oldják meg. Azok a kommunista' és pártonkí- vüli írók. művészek és kritikusok, akik a párt célkitűzéseit szíwel-lé- lekkel magukénak vallják, nyílt elvi vitákban küzdjék le a polgárt ideológia és a szektáns nézetek ma­radványait, alakítsák ki a pártos álláspontot a művészi alkotómunka elvi, politikai és szakmai kérdé­seiben. Messzemenő hatáskörre' kell felruházni a kulturális életnek azokat a műhelyeit, amelyek helvi- leg az alkotómunka támogatására hivatottak. A művészeti szövetsé­gektől, könyvkiadóktól, színház- és filmdramaturgiáktól, szerkesztősé­gektől a nagyobb felelősség és ön­állóság alapján több kezdeménye­zést várunk. Nagyobb megbecsülésben és se­gítségben kell részesíteni az elvhű, következetes és éber kri­tikát. A szabadság és az önállóság kiter­jesztése a kritikai munka színvona­lának emelése nélkül eszmei és művészi visszafejlődéshez vezethet míg a kritika egyidejű fellendülése mellett tehetséges író- és művész­gárdánk könnvebben kibonthatja alkotói képességeit a népi demo­krácia szocialista kultúrájának to­vábbi felvirágoztatására. (Nagy taps.) nézetet a személyi kultuszról. A párt vezetésében mind erőtel­jesebben érvényesül a kollektív vezetés lenini elve, pártunkban bátrabban bontakozik ki a bírá­lat és önbírálat. Közelebb kerültek a párt vezető­szervei a tagsághoz, s maga a párt a néphez. Mindennek eredménye­ként megnőtt pártunk ereje, a párt­tagok aktivitása, elevenebbé vált az élet pártunk minden területén. megek kapcsolata, mert a párt nem értesül idejekorán olyan jelensé­gekről, amelyek később komoly következményekkel járnak. A kri­tika gyakran a tömegek kezdemé­nyezésének, alkotóvágyának megje­lenési formája, és aki ezt elfojtja, mérhetetlen kárt okoz a pártnak. Olyan légkört kell teremteni a pártban, amelyben az egyszerű tag félelem nélkül bírálhat, ad­hatja elő panaszát vagy beje­lentéseit. Ezért a pártban nem maradhat felelős munkahelyen olyan elv­társ, aki nem tud kollektiven dolgozni, aki elfojtja a kritikát, aki elzárja a párt elől a pártde­mokrácia friss, éltető levegő­jét. (Nagy taps.) A bírálat és önbírálat alkalmazá­sával kapcsolatban helytelen néze­tek is elterjedtek a pártban. Egye­sek azt hiszik, hogy minden eset­ben főként a hibákról, vagy első­sorban a hiányosságokról kell be­szélni és csak mellékesen az ered­ményekről. Az eredmények leki­csinylése helytelen. Ne hallgassuk el — elvtársak — se az eredménye­ket, se a hibákat; értékeljük min­den esetben pártszerűen, kommu­nista józansággal az elvégzett mun­kát, mert csak így tudjuk helyesen meghatározni további előrehaladá­sunk tennivalóit. Biztosítani kell, hogy a kollektív vezetés elve maradéktalanul érvé­nyesüljön a pártmunka minden terü­letén. Nem szabad megengedni, hogy a választott vezetőszerveket bárhol is háttérbe szorítsák. Pártunk vá­lasztott vezetőszerveiben a legjobb, legtapasztaltabb kommunisták tíz­ezrei vannak. Hatalmas erő, nagy tudás és komoly tapasztalat össz­pontosul pártunk választott vezető­szerveiben. Ezt az erőt. tudást és tapasztalatot maradéktalanul hasz­nosítani kell a pártvezetés minden láncszemében. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a választott szervek minden fontos kérdést behatóan megtárgyaljanak és azokban dön­tést is hozzanak. Különös jelentősége van a mi pártunkban a pártaktívának. A mi oártunk tömegpárt — hatalmas erői képvisel. Ahhoz azonban, hogy pártunk e nagy ereje mind eredmé­nyesebben szolgálja a párt politiká­jának sikeres végrehajtását, az kell. hogy a párt vezetöszerveí bátran tá­maszkodjanak a pártaktívára, a legtevékenyebb párttagok száz­ezres tömegeire. A pártdemokrácia ápolása és erősítése mellett nem szabad meg­feledkezni arról, hogy a párt a de­mokratikus centralizmus alapján épül fel, ami azt jelenti, hogy az alsó pártszervek alá vannak ren­Biztosítanunk kell az új szakasz politikájának egyöntetű, helyes ér­telmezését. Erre annál is inkább szükség van, mert pártunkban még elég erős a régihez való ragaszko­dás. Példa erre a békésmegyei párt- bizottság munkája, ahol továbbra is baloldali szektáriánus szellemben vitték a párt parasztpolitikáját. A középparasztokat nem tekintet­ték a munkásosztály szövetségesé­nek és a párt politikáját eltorzítva, a szövetkezeti parasztokat szembe­állították a középparasztsággal. Ha­sonló baloldali hibákat követtek el más megyei párt^rnttságok és pártszervezetek is. Másrészt, különösen az utóbbi időben, tapasztalható, hogy az új szakasz politikáját jobboldali, op­portunista irányban torzítják el. Vannak, akik azt hiszik, hogy az új szakasz politikája lazább állami és munkafegyelmet jelent. A dolgo­zókról való gondoskodást egyesek úgy értelmezik, hogy a béralaptúl­lépés, a normák lazítása ellen már nem szabad olyan határozottan fel­lépni, mint a múlt év júniusa előtt, hogy a begyűjtés és adóbeszedés el­hanyagolható, mert az, együttjár a parasztok „nyugtalanításával1’, „zak­latásával”. Ezek a helytelen nézetek és az a tény, hogy nem folytatunk ellenük következetes harcot, nagyon A számok azt mutatják, hogy pár­tunk fejlődése lassú és pártszerve­zeteink nem helyeznek elég súlyt arra, hogy a szocialista termelésbe újonnan belépett sokszázezres tö­megből és a régi dolgozók közül a legjobbakat pártunk tagjai, illetve tagjelöltiei közé felvegyék. Ezer és ezér olyan pártszervezetünk van. amely évszámra egyetlen új tagot vagy tagjelöltet nem vesz fel. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell. A felvételnél azonban nem a számra vagy a mennyiség növelé­sére, hanem a minőségre kell tö­rekedni. Külön figvelmet kell szentelnünk a mezőgazdaság fejlesztésével és a falu szocialista építésével kapcso­latban a termelőszövetkezeti párt­A Központi Vezetőség múlt év júniusi ülése rámutatott arra, hogy tártunkban elmaradás tapasztal­ható az ideológia és az elmélet te­rén. Az új szakasz feladatai a dol­gozó nép fokozott közreműködését és aktivitását követelik meg. Ezért rendkívül megnőtt a propaganda és az agitáció szerepe. Az ideoló­giai munka 'megerősítése és to­vábbfejlesztése viszont elenged­hetetlen előfeltétele a propaganda- és agitációs munka megjavításá­nak. Központi Vezetőségünk az^ el­múlt hónapokban napirendre tűzte a pártpropaganda; az agitáció, a köznevelés és az irodalom kérdé­seit s kidolgozta a velük kapcso­latos feladatokat. Központi Vezető­ségünk e határozatai számottevő segítséget nyújtottak pártunk úi politikájának megértéséhez és vég­rehajtásához. Pártunk központi lapja, a .Szabad Nép’* és elméleti folyóirata, a „Társadalmi Szemle munkája e téren javult; gyakrab­ban foglalkozik azokkal az elméleti és ideológiai kérdésekkel, melyek népi demokráciánk úi fejlődési sza­kaszával kapcsolatosak. Mindez azonban csak szerény kezdet. Központi Vezetőségünk határoza­tai megkövetelik, hogy lapjaink és folyóirataink rendszeresen vessenek fel ideológiai kérdéseket, bírálja­nak nyíltan, bátran, nem általános­ságban, hanem konkrétan, magyar vonatkozásban — személyekre való tekintet nélkül. Egészséges szel­lemű. a haladást szolgáló ideológiai vitákat kell indítani, illetve ilyen viták kibontakozását elő kell segí­tenünk az irodalom, a tudomány, a művészetek legkülönfélébb terü­letein. A fordulat, melyre az ideoló­giai és elméleti munka terén feltétlen szükség van, még nem történt meg. Ezárt minden mó­don elő kell segíteni és báto­rítani kell az Ideológiai és el­méleti munka kibontakozását. delve a felsőbb pártszerveknek, s á felsőbb szervek határozatai a párt minden tagjára kötelezőek. A párt-i ban vasfegyelemnek kell uralkod-i nia: ezért nem szabad tűrni a párt-i ban semmiféle fegyelmezetlenséget, a párt- és kormányhatározatole megsértését, vagy figyelmen kívül hagyását. komoly károkat okoztak már az ál-» lamnak. Vannak olyan elvtársak is, akik az új szakasz politikáját úgjt értelmezik, hogy kulákveszély már nincs. Ennek következtében a kuláU aktivitása megnőtt, anélkül, hogy párt- és állami szerveink részéről komoly ellenállásba ütközött volna, E helytelen nézetek elterjedése kö-» vetkeztében lazult a munkafegye-i lem, kedvezőtlenül alakult a munka termelékenysége, megnövekedett a béralaptúllépés, nem csökkent, ha-» nem tovább nőtt az önköltség és a falun konioly nehézségek mutat-» koznak a be"vüjtésb°n rz adó-i fizetésben. Pártunk helyes politikáját meg kell védeni mind a baloldali, mind a jobboldali veszéllyel és eltorzítással szemben. Feltétlenül biztosítani kell a párt-» és kormányhatározatok helyes és egyöntetű értelmezését, pontos és maradéktalan gyakorlati végrehaj-i tását. A pártot tehát az eddiginél erő­teljesebben kell az éberség szel­lemében nevelni, gondoskodni kell arról, hogy a kommunista éberség ne csak az ellenséggel szemben, hanem a párt politi­kájának végrehajtásában meg­mutatkozó „baloldali” és jobb­oldali torzításokkal szemben is fokozódjék. szervezetek tagfelvételére. Bár aa elmúlt hónapok alatt több mint ezer olyan tagot vettünk fel soron-» kívül, tagjelöltség nélkül a pártba, aki kitűnt a termelőszövetkezetek megvédésében, s így megkönnyítet­tük az úi pártszervezetek megala­kítását, még mindig ezer körül jár azoknak a szövetkezeteknek a szá- ma. melyekben nincsen pártszer-» vezet. Arra kell törekednünk, hogy ne legyen termelőszövetkezet jól működő, erős pártszervezet nél­kül. Fel kell hívni a figyelmet arra isw hoev az értelmiségiek száma pártunkban még mindig kevés, és elmarad az értelmiségiek nóveke-» désének aránya mögött. Az előttünk álló nagy feladatok, a nép anyagi jólétének emelése, a mezőgazdaság erőteljes fejlesztése megkövetelik, hogy agitációnk és propagandánk a legszélesebb réten eekhez, köztük a falvak és a ta-» nyák dolgozóihoz forduljon. Űj célkitűzéseink a pép leg­szélesebb tömegeinek aktivizá­lását, közreműködését követe­lik meg, s ehhez eleven, bá­tor agitáció és propaganda kell. Olyan agitáció és propaganda, mely világos, érthető, népszerű nyelven ad választ minden felmerült kér­désre, mely mozgósítja a dolgozó­kat a nehézségek legyőzésére, s ugyanakkor élesen, harcosan szem­beszáll a nyílt vagy burkolt ellen­séges propagandával. Agitációnk legyen erőteljes, kapn csolódjék az aktuális, az égető fel­adatokhoz. a dolgozók életének problémáihoz, mutassa meg az egy­szerű dolgozó munkájának s ered­ményeinek összefüggését az orszá­gos feladatokkal, s így adjon szé­lesebb láthatárt, nagyobb perspek­tívát. Ebből a szempontból át kell vizsgálnunk és meg kell javítanunk nemcsak népnevelőink, de a sajtó, a rádió munkáját Is. Az osztályharc régi tapasztalatai hogy az ellenség befészkeli magát arra a területre, melyet elhanya-» gólunk. Ez természetesen az ideoló-» gia területére is vonatkozik. A ka-> oitalizimus anyagi bázisa erősen ör-zeszükült. De a kapitalista gondol­kodás gazdasági bázisa nélkül Is tovább él és még hosszú észtén-« dókig a legkülönbözőbb formákban igyekezni fog befolyását népi de-» mokráciánk minden területén érez-» tetni. A tőkés ideológia hazai meg-» maradását minden eszközzel támo­gatja, továbbél' ti az imperialista környezet is. mely módját ejti an­nak. hogy ideológiáját a legkülön­bözőbb csatornákon át eljuttassa hozzánk. Az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk; hogy a régi rend (Folytatás az 5. oldalon.) Az új magyar művészet és irodalom A bírálat és önbírálat pártunk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje Pártunk helyes politikáját meg kell védeni minden eltorzítással szemben Pártunk erősebb, egységesebb lett Az ideológiai munkáról A I

Next

/
Thumbnails
Contents