Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-20 / 117. szám

1954 május 20. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP *» A fegyvernek! Kossuth tsz tagjai a kongresszusi héten harcha- indultak „a járás legjobb termelőszövetkezete44 cim elnyeréséért A megyei tanács legyen gazdája a kongresszusi hét mezőgazdasági versenyének p ár nap múlva hazánk fővárosába tanácskozásra ülnek össze a dolgozó nép legjobbjai. Azok az emberek, akik tetteikkel százszor, ezerszer bebizonyították, hogy forrón szeretik a népet, tő­rödnek életünk és hazánk sorsával. Megyénk dolgozó parasztjai erre a nagy ünnepre sokféleképpen készülnek. Egyik helyen a begyűjtési tervek teljesítésével, másutt a növényápolási munkák gyors elvégzé­sével, gépállomásokon a tavaszi gépjavítás befejezésével köszöntik a kongresszust. Az az őszinte öröm, melyet a párt iránti forró szeretet táplál, új, nagyszerű kezdeményezéseket hoz létre. A mi pártunk mártírokat adó múltja, ragyogó jelene ezekben a napokban új hősö­ket formál, amelyeket költőknek kell megénekelni, íróiénak papírra vetni. I. Napokkal ezelőtt a fegyvemeki Kossuth tsz tagjai is egy új, nagy­szerű mozgalmat kezdeményeztek. Elhatározták, hogy harcot indíta­nak a járás legjobb termelőszövet­kezete cím elnyeréséért. Ez a jelszó a szövetkezeti tagok önkéntes elha­tározásából jött létre a párt iránti szeretet nyomán. A törökmiklósi járásban ma már széliében, hosszában beszélnek kez­deményezésükről. A törökmiklósi tsz-ek tagjai is mozgolódnak. Ho­gyan született meg a fegyvemeki Kossuth tsz-beliek elhatározása? Kik voltak azok az emberek, akik a pártkongresszus tiszteletére ilyen nagyszerű cél elérését vállalták? II. büszkeséget érez. Ezt az érzést ő is a pártnak köszönheti. Takács Kálmán családja nemrég egy pufókarcú édes kis aprósággal szaporodott. Takács Kálmánná in­gyenes babakelengyét kapott. Kell-e még több példa? Kell-e még job­ban bebizonyítani, hogy az egyszerű emberek életében mit jelent a párt. Nem egyéb, mint a mindennapi élet öröméit adó hatalmas erő. Eb­ből a felismerésből született meg a fegyvemeki Kossuth tsz tagjainak kezdeményezése, elhatározása. V. A szövetkezeti tagok most azon vannak, hogy a gazdasági év vé­gén övék legyen a járás legjobb közös gazdasága. A növény termelési brigád tagjai most a kongresszusi héten a szénának valót kaszálják. Jövő hét végéig a kukorica első kapálását, a cukorrépa egyelést és a szénabetakarítást elvégzik. A napraforgót egyszer már megkapál­ták, a burgonyát szintén. A hagy­mát másodszor kapálták. A tenge­rit mind megfogasolták. Jó munká­juk eredményeként idáig több mint 3 forint készpénzt osztottak saját erőből egy-egy munkaegységre. Az állampolgári fegyelem betar­tása érvényben van a termelő- szövetkezetnél. Erre az évre szóló hízó-, tojás- és baromfibeadási kö­telezettségüket 100 százalékig telje­sítették. Ügy dolgozik minden em­ber; hogy a kongresszusi héten megszületett nagy elhatározást va- lóraváltsák. s maguk számára gyü- mölcsöztessék. VI. A járás vezetői karolják fel a Kossuth tsz-beliek kezdeményezé­sét. Ismertessék a szövetkezetek­ben a Kossuth tsz tagjainak elha­tározását. Tegyék lehetővé, hogy a törökmiklósi járás valamennyi ter­melőszövetkezete csatlakozzon „a járás legjobb termelőszövetkezete1’ cím elnyeréséért indult harchoz. ■ Sz. P. A tsz-tagok, gépállomási trakto­rosok, szerelők, egyénileg dolgozó oarasztok újabbnál újabb munka- s'kerekkel köszöntik a III. párt­kongresszust. Több termel őszöver- kezetben a kukorica, cukorrépa és az egyéb kapásnövények gyomta­lanítására tettek ígéretet. Megfo­gadták, hogy az esős időjárás okoz­ta munkakiesést megfeszített mun­kával pótolják. Egyik napról a má­sikra születnek kiváló eredmények. Olyanok, amelyekre méltán büszke lehet megyénk minden dolgozója. Ami mindennél jobban bizonyítja a párt iránti ragaszkodást, szerete­tek Joggal várják a dolgozók, hogy igyekezetüket a felsőbb szervek, mint a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya és a gépálomások me­gyei igazgatósága is figyelemmel kísérje. Számontartsa, hogy ebben a nemes vetélkedésben kik viselik a kongresszusi verseny legjobbjai címet. Ez a várakozásuk azonban idáig hiábavalónak bizonyult, mert sem a megyei tanács mezőgazdasági osztályán, sem a gépállomási igaz­gatóságon nincsen olyan ember, aki törődne a kongresszusi verseny eredményeinek értékelésével. Mi ez, ha nem lebecsülése a dolgozóki nagyszerű küzdelmének. Nemrég a megyei tanács keretén belül megalakult egy propaganda­bizottság, amely hetenként rend­szeresen ülésezik. Egy héttel ezelőtt a bizottság határozatot hozott, mely szerint Bánáti elvtárs, a megyei ta­nács propagandistája napról napra átfogó képet ad a mezőgazdsági dolgozók igyekezetéről. Horváth elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője megígérte, hogy Bánáti elvtársnak lehetővéteszi a szüksé-i ges adatok beszerzését. A kongresszusi hét első négy napja elmúlt. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályán azonban sen­ki sem tudja, hogy most a kon­gresszusi héten, melyik község, me­lyik termelőszövetkezet érte el a legjobb eredményeket. A gépállomások megyei igazga­tóságán hasonló a helyzet. Helyes lenne, ha a megyei tanács végre­hajtóbizottsága mielőbb intézkedne és megtalálná a módját, hogy a kongresszusi hét nagyszerű ered­ményeiről, a mezőgazdjsági dolgo­zók igyekezetéről megyénk min­den községében, termelőszövetkeze­tében tudomást szerezzenek. Ügy kezdődött; hogy a fegyver- neki Kossuth tsz az idén kiváló munkát végzett. Időben földbe­került minden koratavaszi növény- féleség, elvégezték az őszi kalászo­saik fejtrágyázását is, és hetekkel ezelőtt a szövetkezet tagjainak többsége munkafelajánlást tett a pártkongresszus tiszteletére. Válla­lásuk nagyrészét a tagok szinte ki­vétel nélkül teljesítették. Nida elv­társ mezőgazdász, lapunk levelezője a tsz tagok munkájáról így ír: — Öröm nézni igyekezetüket, bol­dogság ezek között az emberek kö­zött élni. Ilyen előzmények után a múlt héten Takács Kálmán foga-v tos egyik reggel munkakezdés előtt megszólította a szövetkezet párttit­kárát: — Titkár elvtársi Olvastuk az újságokból, hogy a gyárak munká­sai a kongresszusi hétre készül­nek. Mi már napok óta beszélünk itt arról, hogy nekünk is tenni kell valamit. A növénytermelők, a fogatolok, meg a többiek is azt kérdezik, velük mi lesz. Szót aka­runk kérni, részt akarunk venni abból a nagyszert munkából, amellyel most minden ember a pártkongresszust köszönti. Olyan­formán vélekedünk, hogy ha meg­dolgozunk érte, mi leszünk a járás legjobb termelőszövetkezete — mondta el Takács Kálmán fogatcs a tagok kívánságát. III. A pártszervezet figyelembe vette Takács Kálmán - véleményét. Java­solta a szövetkezet vezetőségéneK. hogy késedelem nélkül beszéljék meg a szövetkezeti tagok óhaját. Az igazgatóság nem várakozott egy percig sem. Takács Kálmán reggel beszélt a párttitkárral, s a szövet­kezeti igazgatóság este már ülése­zett. Formábaöntötték a tagok ké­rését. Vasárnap kisgyűlést hívtak össze és ismertették a szövetkezet tagjaival „a járás legjobb termelő­szövetkezete“ cím elnyerésének el­engedhetetlen feltételeit. A tagok örömmel fogadták el a határozati javaslatot, mely szerint a kukoricát négyszer, a cukorrépát négyszer, a napraforgót háromszor, a burgonyát négyszer kapálják. Az aratást a gépállomás segítségével viaszérésben végzik. Állampolgári kötelezettségeiket pontosan teljesí­tik, minden termelőmunkát és a munkaegvségre való elosztást az alapszabály szerint végzik. IV. így lett egy nagyszerű kezdemé­nyezésből élő valóság. Olyan moz­galom,. amelyet a párt iránti biza­lom hozott létre. A párt sok jót adott a Kossuth tsz tagjainak. A júniusi határozat óta egymást kö­vették a közös gazdaságot segítő rendelkezések, amelyeknek követ­keztében egy munkaegységre az ősszel 8 forinttal osztottak, többet a tagok. Ez azt jelentette, hogy Sze- csei István, aki negyedmagával dol­gozott, mintegy 10.000 forinttal töb­bet kapott. Idős asszony Papp Mátyásné. aki régen férjével együtt sommás, nap­számos volt. Anyai szíve most csor­dultig van boldogsággal. Hogyne tenne, hiszen két fia egyetemista, a Szovjetunióban vannak. K. Tóth István tsz tag hadnagy fiának szombaton volt a lakodalma. K. Tóth István mikor végignéz a dél­ceg katonatiszten, a fián, — nagy Levelezőink írják... Lapunk igen sok levelezője és olvasója kereste fel az elmúlt időben szerkesztő­ségünket versével. A verseket teljes terje­delmükben közölni nem tudjuk, mégis sze­retnénk egy-egy részletükkel megismertetni olvasóinkat. Sugár Máté, a turkevei Táncsics tsz tagja a „Tizenhárom fodor van a szok­nyámon” című dal zenéjére írta versét: Kétszáz munkaegységem volt a nyáron, Azt gondoltam, megtalálom a párom. A legények keveslik az egységem, Az idén hát négyszázra felemelem. özv. Bagi Istvánné Szolnokról egy olyan versét küldte el, amelyet egy béke-esten el is szavalt. íme egy részlete: Sztálin szavaira visszaemlékezve: Tartós lesz a béke, ha mind úgy akarjuk, Ha békénk őrzését a kezünkben tartjuk. „Vérmező, 1795 május 20” címmel írta versét Martinovicsról és vértanútársairól Balogh János, a. tiszaföldvári gimnázium Il/b. osztályú tanulója: Magyar! Emlékezz rájuk! Ha utad Vérmezőre elvezet, kalaplevéve üdvözöld a magasratörő hegyet és a hetyet, ahol egykoron A vértanúk vére dőlt.. 9 György Viktória Szolnokról „Rá van bízva a jövendő” címmel a bölcsődékről írt: s .. Bölcsődébe elviheted reggelente, hogy csodákat láthasson a gyereked. Anya sok van a számára napköziben, kettő-három. Hol biztosabb nyugodt álma? Soha ezt ki nem találom. Ha otthon van éjjelente édesanya szeretete veszi álmát védelembe. Boldog is a ma gyereke. Napköziben őr mellette, gondos, kedves, jó védőnő. Nála büszkébb ki lehetne? Rá van bízva a jövendő! Benkéné Jászberényből „Kezek” címmel írt verset. íme egy szakasza: Óh. most már értem, bárha meg is késve: Jó anyám kezét többé nem lelem . . . És minden dolgos, kérges, drága kézre Az elismerés csókját lehelem. Hubai József, a Jászberényi 62/3. Építő­ipari Vállalat dolgozója így fr versében: Munkások, amikor nem volt még jogunk,- űzve ültük meg a munka ünnepét. Évszázados harcban fordult meg sorsunk S ünnepiünk szabad Május elsejét! INTÉZKEDÉS^ Több ízben jelent meg cikk . Szolnokmegyei Néplapban a me­gyei kórházzal szemben lévő — MÁVAUT várakozó — szennyes, egészségtelen állapotáról. Közlöm, hogy az állami közegészségügyi felügyelő 1954 július 1-i határidő­vel kötelezte a városi tanács város és községgazdálkodási osztályát, a váróhelyiség megfelelő átalakítá­sára, a szennyeződés kiküszöbölé­sére. Dr. Snchy Dezső Megyei Tanács eü. oszt. vez. GYERMEKEINK EGÉSZSÉGÉÉRT LU Az a hatalmas gazdasági és po­litikai változás, mely népünk éle­tében bekövetkezett, egészségügyi politikánkban is óriási fordulatot hozott. Nálunk legfőbb érték az ember, a gyermek, akié a jövő. Az embert, a gyermeket védi az a mi­nisztertanácsi határozat is, amely tavaly március elején lépett ha­tályba. Megyénkben a terhesnök 97.3 százaléka veszi igénybe azóta az ingyenes tanácsadást. — A 400 Ft-os ingyenes kelengye utalvá­nyokból eddig tizennégy ezret_ adtak ki. Az intézeti szülések száma is jelentősen emelkedett, mióta az ápolás ingyenes, illetve kedvezmé­nyes. S a 12 heti fizetett szülési szabadság szintén az ember, a szülő nő és az újszülött gyermek megbecsülését tükrözi. Ez az in­tézkedés lehetőséget' ad arra, hogy az anya maga táplálja gyermekét a legveszélyeztetettebb időszak­ban. LU A bölcsődében pedig szakgondo­zást kap minden gyermek, míg anyja munkával van elfoglalva. Megyénk e tekintetben különösen előre van, mert 21 állandó és 40 idénybölcsődénk van. Büszkék lehetünk arra is, hogy Szolnok volt az első vidéki város, ahol anyatejgyűjtő állomás léte­sült, függetlenített védőnővel. Kü­lönösen nagy segítség ez a kórhá­zak csecsemősztályainak, — mert minden beteg csecsemőnek egyik főorvossága az anyatej. A gyermekvédelem fontos szerve a védőnői rendszer. Jórészt ennek köszönhető, hogy az 1938 évihez viszonyítva 50 százalékkal csök­kent a csecsemőhalálozás. Az ön­zetlen gondoskodás gyümölcse, — hogy az angolkórt, mint népbeteg­séget felszámoltuk. — Most szívós küzdelem folyik a legsúlyosabb csecsemőbetegség, a bélluirut el­len. Tavaly megyénkben 5D.000 kg tejport fogyasztottak el a gyerme­kek, ami ezt a betegséget gátolja. m A megelőzés célját szolgálják a rendszeres védőoltások is. Ma már nemcsak himlő és diftéria ellen kötelező az oltás, hanem tuberku­lózis ellen is. Diphteriával együtt szamárköhö­gés és tetanus ellen is oltottunk. Az előbbi különösen a csecsemőkor­ban veszélyes, míg a tetanus a nagyobbacska gyermekek között, apró sérülések nyomán keletkez­het. Minden remény megvan arra, hogy ezen a téren is hasonló szép eredményt érhetünk, mint amit a diftériánál sikerült elérni. A gyermekvédelem fontos része a betegek szakorvosi ellátása. Ez részben a rendelőintézetekben, a Járási Egészségvédelmi Szolgálat kiszállásai útján és a kórházak gyermekosztályain történik. 0 A kórházi gyermekágyak létszá­ma 28-ról 123-ra emelkedett, de még ez is kevés és. reményünk van rá, hogy ez rövidesen bővül. Különösen Jászberényben fontos gyermekosztály felállítása, mely tehermentesítheti a szolnoki gyer­mekosztályt. Kifejezésre kell jut­tatnunk azonban azt a sajnálatos körülményt, hogy megyénkben ko­raszülött osztály nincs, pedig cse­csemőhalálozásunk főoka a kora­szülések nagy száma. Gyermekegészségügy terén ko­moly feladat hárul a védőnőkre, a szülésznőikre, az egészségügyi ál­landó bizottságok aktíváira, az MNDSz lelkes tagjaira. Meggyőzés­sel rá kell bírni az anyákat, hogy már a betegség kezdetén vegyék igénybe az orvosi segítséget. Hosszú az út, amelyet a felsza­badulás óta a gyermekvédelem te­rén megtettünk, nagy és szép az eredmény, melyet az egészségügyi kultúra vonalán elértünk. Mind­ezek mutatják gyermekeink meg­változott, szebb, boldogabb életét, mutatják kormányzatunk messze­menő gondoskodását: mindent a gyermekért. Ezt a gondoskdást a most közelgő pártkongresszus bi­zonyára még jobban kiszélesíti, el­mélyíti. Krámer Dezső dr. oszt. vez. kórházi főorvos. Tamási Mihály Tiszatenyőről azt írta, hogy az Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalattól nem kapta meg útikölt­ségét. A panaszra az a válasz ér­kezett, hogy május 8-án a szolnoki 2-es postán Tamási Mihály címére 35.30 Ft-ot feladtak. A Szolnokmegyei Néplapban —1 már több estben bíráltuk a MÁV-i ot kisebb-nagyobb hiányosságok miatt. Ezúttal nem panaszkodunk, ha­nem köszönetét mondunk felé, amiért szombaton 12.40-kor vona­tot indított Martfűtől Szentesig, így különösen azoknak a szentes- csongrád-orosházi dolgozóknak sze­reztek örömet, akik egész héten távol vannak családjuktól. Fogadják a Martfűről utazó munkatársak nevében köszöne- tünket. Tisza Cipőgyár dolgozni Martfű. «I Örömmel közlöm a szerkesztő­séggel, hogy közbenjárásukra apó­som megkapta a nyugdíjat. Évek óta nem intéződött el kérelmünk eddig. Ezúton mondunk köszönetét a Néplap munkatársainak. — Tfi V. Nagy Jőzsefné, Vezseny. A Szolnokmegyei Néplap április 6-án megjelent számában közzétett, a „Jászberényi postán“ című cikk­ben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítottam, bogy az esti pénzfelvételi munkahely megerősí­tésére szükség van. A helyszínen intézkedtem, hogy a munka zök­kenőmentes lebonyolítása érdeké­ben még egy dolgozó álljon a kö­zönség rendelkezésére. — Dr. Vass Sándor ell. csop. vez., Debrecen, Posfaiga-mujóság. Köszönetét mondok az elvtársak­nak, amjért elintézték kérésemet. Pénzemet hiánytalanul megkap­tam. Ha a szerkesztőség nem segít, bizony nem kaptam volna azt meg. -= Gazdag András, Szászberek. Néha oly váratlanul, >Iy meglepetésszerűen találjuk masunkat zemben az emberek úi ellemvonásaival, hogy nagunk is csodálko- ;unk ra.ita. Mert a há- :ak. gyárak, s a nagy ilkotások szemünk áőtt tornyosulnak az ig felé: nap mint nap irra jáVván látjuk, imint kiássák az ala- )ot s felhúzzák a fa- akat a folyton zúgó keverőgép mellett. De íz a változás, ami nö- 'endékeink, tanítvá­nyaink lelkében megy ágbe. — sokszor ész- evétlen. s mire sze­nünkbe ötlik. már nerészen szárbaszö- :ött. s messze átível a égin. Egyszer az egyik »ztáJyban ifjú Süve- !es Dániel képét tet- ék ki a faliújságra a ur.iáni leánykák, más- :or meg ötven eszten- lő tanári munkájának érméséről beszélt igyik órán iskolánk letven esztendős neve- ője. B. Laci-bácsi. De íz. amit tegnap lát- am, az mindennél vá­ratlanabb. meglepőbb! Moziba ment a két nőst végző negyedik isztályunk. Szótlanul, igyelmesen ültek a só­nkban. a vásznon az dei 10-es szovjet hű­id ó képei peregtek: 30 éves a moszkvai Vlagyi- nir Majakovszkii-szín- 1Ó7 ni íjfjrnm^mökér­Nyíló virágok kezik a kolhozba. Phen- jan újjáépül. S ekkor valaki a lá­nyok közül váratlanul, halkan felnevetett, s ártatlan izgalommal súgta oda az előtte- ülőnek: — Lidia! Látod! Phenjan! S Lidia látta. Négy esztendővel ezelőtt ke­rült iskolánkba Lidia Tiszakürtről. Félénk, riadt leányka volt. el­ső hosszabb utazása életében ide Jászbe­rénybe. a tanítóképző­be vezetett. S azóta itt töltötte iskolaéveit. Érthetetlen volt szá­momra. mi fűzi őt kü­lönösebben e koreai városhoz. Miért nézi most oly figyelmesen, előrehajolva ültében a gyorsan pergő képeket, a Kínából érkező ce­mentből épült házakat s a moszkvai Áutóza- vód-ból kikerülő hatal­mas, Phenjan új su­gárútiam hangtalanul suhanó autóbuszokat. Amint világos lett a moziban. érdeklődve néztem körül a leányok között. Magyarázatot vártam az előbbi fel­lobbanó nevetésért. S most. egészséges, játé­kos kuncogás közepet­te. ahogyan csak fiatal leányok tudnak szívből nevetni — avatott be az egyik a nagy titok­ba. — Ze-Jul phenjani! S nem árult volna el számorora semmit e mondat, ha nem épp az előző héten került vol­na kezembe, a gyerme­kek között beszélgetve. Lídiának néhány sztá- iinvárosi fényképe. A nyáron készült. Az is­kola brigádjával töltött ott néhány hetet. Az egyik kénen a vízto­rony előtti kis parkiban egy koreai fiúval ül a pádon. — Ze-Jul Pesten ta­nul — magyarázták akkor a leányok. Mindennek emléke­zete csak egy pillanatig tartott, hogy. végigfu­tott. gondolatomon. De megéreztem e rövid pillanatban.. megértet­tem e rövid párbeszéd mögött húzódó egysze­rű kis történet nagy- szerűségét. Reggel ol­vastam a lapokban, hogy Dulles hazarepült. S most arra gondol­tam: repülhet Dulles, beszélhet a délkoreai külügyminiszter Géni­ben. amit akar — de épül Phenjan, s a kis tiszakürti gvakorlóéves tanítónő szívében — mert Lidia tegnap tud­ta meg. hogy hazakerül tanítani Tiszak.ürtre — ott él Ze-Jul. vidáman mosolyog, mint a sztá- linvárosi képen, s a postán szorgalmasan jönnek-mennek a leve­lek. Lidia és Ze-Jul le­velei. (Cs-i-n)

Next

/
Thumbnails
Contents