Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-16 / 114. szám
1954 máim 16Otedne» Q4jx.-iXjui Diakai A diszpozíciót vessük d ? A' ttszainokai Szabadság tsz azcreődéet kötött 20 Ul rövid *eny««c kiejti kukorica termelésére. Már ideje lenne elvetni. Éppen ezért már többször feűhívtulk a Szóin ofcmegyei Magtermeltető Vállalatot, hogy küldje a vetőmagot, de hiába. A vetőmag nem jött, ellenben jött helyette egy diszpr ció. Most tehát, mivel vetni kéne, s nincs vetőmag, úgy gondolom, leghelyesebb, ha elvetjük^ a diszpozíciót. Egy böikkenő van csak, hogy abból semmiké'p nem lesz rövid tenyészidejű kukorica. Éppen ezért arra kérünk, kedves Jász Kun Kakas, kapard elő számunkra a vetőmagot. KÖRMENDI RÖZA Tíszainoka, Szabadság tsz SZATIRIKUS OLDAL AMI IGAZ, AZ IGAZ Nagy a rendetlenség a szol noki lakóházépítkezésen. Régi mese ú\ vélSozatban avagy miért nem Jelennek meg egyesek a pártoktatás konferenciáin? Növényápolás idején A kisújszállási Sáliul tsz-ben a családtagok bevonásával meglehetne gyorsítani a növényápolást. Miért van itt ekkora rendetlenség? —. Építkezés ez, szakiként, nem patika! azon vezetőinek rémes álma, «irflc mulasztás c —rea.k késve lehet eflárasztani a mezőtúri Béke tsz. rizstelepét. Ahogy rajzolónk elképzelte a Gyermekkönyv Ünnepi Hete kiállítását. Évvégén: — Elmenjek?,, t Ne menjek? EGY KIS KOLPOL'TIKA A bértttTKOZI FESZÜLTSÉG cnvh (Versen EK rOLÍTIKAJA NINCS VONAL § A vonalravárás első negyedóráját mindketten makact némasággal töltöttük. A telefon abszolút közönnyel viselte jelenlétemet én viszont, csak gondolatban értékeltem le- és felmenő rokonságának erkölcsi magatartását. Később véleményt alkottam a végetnemérő „hivatalos“ beszélgetésekről s mikor ezt is meguntam. két gombot lecsavartam a zakómról s félkezes gombfocimér- kőzést kezdtem az asztalon. A második negyedóra vége felé — valószínűleg belátta, hogy acél- szilárd türelmemet nem oxidálhatja a várakozás, megszólalt a telefon a szerelmesen búgott a fülembe. — Búgjál, csak könyörögjél, tubi- cám — gondoltam — én még most sem vagyok ideges, látod ki vagyok. Azért nem mertem vele soká vacakolni mégsem, elkezdtem tárcsázni Még az első számot sem húztam le. máris megszólalt egy férfihang: — Halló. — Erre igazán nem tudtam mit mondani hirtelen. Kiderült, hogy nem is kellett, mert máris válaszolt neki egy másik hang, hasonló értelmesen: — Halló Erre azután szabályos beszélgetésbe kezdtek. Azonnal letettem az asztalra a kagylót — ne mondják hogy kíváncsi vagyok. Most meg •kell várnom, míg ezek lebeszélnek, addig úi vonalra nem számíthatok. Pá.r nerc múlva felveszem, mea mindig beszélnek. Rettentő hosz- szúak ezek a hivatalos beszélgetések hiába, öt perc múlva újból kísérletezek —- próbálam megállapítani. hol tartanak már az eszmecserében: a jelek szerint hamar vége lesz, mert most épp azon alkudoznak, hogy Józsi szóljon-e be estére Janiékhoz, vagy fordítva. Na, most feltétlenül én jövök ... — Csalódtam. Kattog a telefon s most a változatosság kedvéért üde. csilingelő női hang szól: — „Halló, X. áruda”. — Rögtön válaszol is ra egy barna férfihang. — Mókuskám, legyen olyan ara nyos, tegyen el nekem egy liter tiszta szeszt. (Ezek már biztosan ismerik egymást valahonnan.) — Jó — mondja Mókus — megkérdezem, van-e? Egy darabig csend van. Míg a nő a szeszt kérdezi, szinte hallom ahogy csorbul férfiúi jellemem a hallgatózással, de nincs erőm le- tenni a kagylót. Végre is meg kell tanulnom, hogyan lehet hatni a nőkre szesz ügyekben. — Sajnos, nincs most, M. kartárs — (Ws hallatszik újra Mó- ^ J J i kus hangja. — Volt egy liter, amit nekem tettek félre husvétra, de valaki elvitte Felesleges azonban az aggodalom. Mókus mindent megtesz. — Hát nézze. K. kartárs holnap megy át a Szeszforgalmihoz, s mint ió vezetőhöz illik, gondoskodik rólunk. A hét végén nézzen be. félreteszem magának. Vége van a beszélgetésnek. Csak azt tudnám, hogyan tudta M. ilyen könnyen megszépíteni Mókust? Ha én kérnék tőle csak egy decit is. valószínű, úgy nézne rám, mintha aranyos kacsóira akarnák visszterhes kétoldalú szerződést kötni. Tovább várok a vonalra. Már nem merem fülemhez tenni a kagylót, csak időnként hallgatok bele. hogy megállapítsam, hol tartanak a hivatalos beszédben, Egy ilyen próba-perc alatt megtudtam, hogy a Kertrács Vállalat Pista nevű dolgozóját már a hangjáról mégis- , meri egy tüzelőszakmában dolgozó kartársa s abban az esetben, ha tényleg „neki” kell — gondoskodik néhány mázsa jó szénről.., Délután átküldi hozzá G. kartársnőt, stb. — Hát igen.M emiatt a sok ha- szontalan (?) beszélgetés miatt kell félórákat várni a vonalra. Míg közös találkozások időpontja felett vitatkoztok tízperceket, az új divatról tanácskoztok s végtelen beszerzési ügyeiteket bonyolítjátok félórákon át. addig mások a másodperceket számlálva szívdobogva várják a búgó hangot, hogv mentőt hívjanak súlyos beteghez. Üzemekbe villany- szerelőt hívnának, hogy ne álljon tétlenül 10 vagy 100 ember. Máshol tüzet jelentenének, orvos vagy gyógyszer után érdeklődnének, halaszthatatlanul sürgős ügyeket beszélnének meg — s ezek mind miattatok várnak, üzemetek, vagy hivatalotok telefonját jogtalanul és feleslegesen igénybevevő emberek. Ezt mondta nekem a telefon, mikor a központban a véletlen folytán összecsókolódzó a'katrészecs- Vék abbahagyták egymás ölelését « újra csak szerelmesen duruzsoló hangocskájukat hallatták. — Végre van vonal — sóhajtottam fel, de nyomban le is tettem a kagylót, mert hátulról vállamra ütött valaki. Imre volt. — Hát hiába várom egy órája, hogy felhívj. Gyere, nézzük meg azt a ruhát, mert becsuknak az üzletek. — Ne haragudj, nem volt vonal
