Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa Az államigazgatás és a tanácsok feladatai Nagy Imre elvlárs beszámolója Tanácsaink éltető ereje: a néptömegek részvétele a tanács munkájában (A beszéd első részét tegnapi számunkban közöltük.) Pártunk új politikája, az új szakasz célkitűzései és párt­kongresszusunk iránymutatása minden szükséges feltételét meg­teremtik az államhatalom és igazgatás megszilárdításának, a helvl tanácsok felélénkülésének, melynek kezdeti eredményei máris mutatkoznak. Az új szakasz gazdaságpolitikája eredményeképpen növekszik a ter- melŐGzövetkezeti tagság, valamint a dolgozó parasztság, főképpen a középparasztság gazdasági és poli­tikai tevékenysége, ami a párt és a helyi tanácsok részéről is olyan erőteljesebb politikai felvilágosító és nevelőmunkát követel, amely al­kalmas arra, hogy ezt a fokozódó aktivitást, a népi demokrácia cél­kitűzéseinek megvalósítására, a szo­cializmus építésére irányítsa, hogy a parasztság, főiképpen a közép- parasztság politikai ingadozását csökkentse és a termelőszövetke­zeti tagsággal együtt fokozottabban ellátni, melynek során a dolgozó’ tömegek széleskörű és tevékeny közreműködését kell biztosítania, ami világosan mutatja, hogy tané. csainknak. mint a helyi államha­talmi szerveknek, széles tömeg­szervezeteknek is kell lenniök. Visszapillantva helyi tanácsaink több mint háromesztendős működé­sére. arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az elért nagy és komoly eredmények ellenére e kettős feladatuknak nem mindig tudtak kellően megfelelni, nem váltak minden tóttá a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökeit egyes be­gyűjtési feladatok végrehajtására .azzal a figyelmeztetéssel hogy ha nem hajtják végre, a megyei be­gyűjtési hivatal a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei ügyészség felé megtorló lépéseiket tesz. (Derültség.) Nyilvánvaló, hogy Helyi tanácsainkat a működé­sükben megnyilvánuló hiányossá­gok, rendellenességek és lazaságok is akadályozzák abban, hogy tevé­keny szervei legyenek az állam­hatalom gyakorlásának. Helyi ta­nácsaink működésében, államha talmi funkciójuk gyakorlásában döntő szerepének kell lenni a ta­nácsülésnek. Az eddigi gyakorlat szerint azonban a tanácsülések többnyire reprezentatív és formá­lis megnyilvánulások. A tanácsta­goknak, az ülések nsem kellő elő­készítése miatt, sem módjuk, sem idejük nincs arra. hogy alaposan, elmélyültem elemezhessék a végre­hajtó szervek munkáját. A tanács tagokat nemritkán munkahelyük vezetői is gátolják tanácstagsággal járó funkcióik ellátásában, ami a tanácsi munka megengedhetetlen lebecsülésére vall. A tanácsülések sok helyen még ma sem kollektív megnyilvánulások, munkájukban sem a kollektív vezetés, sem a ta­nácstagok egyetemleges felelőssége nem jut kellően érvényre. A ta­nácsnak. mint választott szervnek vagy tömegszervezetnek a problé­mái nemigen kerülnek napirendre. A dolgozókat közvetlen érintő kér­dések. Imint a kereskedelem» az oktatás kérdései, vagy a szociális ügyek, a tanácsüléseken háttérbe szorultak. Egyrészt ez. másrészt az ülések formális, tartalmatlan volta, csupán a lakosság kötelezettségeit tárgyaló napirendek okozzák, hogy a tanácsok tagsága nem eléggé ak­tív. nem veszi ki részét a tanács munkájából, amit a tanácsok láto­gatottsága világosan mutat. A hiányosságok főképpen a ta­nácsdemokrácia sorozatos meg­sértéséből fakadnak. Gyakran előfordul, hogy a végre­hajtó bizottság indokolatlanul es törvényellenesen leváltja a megvá­lasztott tanácstagok egy részét, néha nagy részét. A kecskeméti városi VB 101 megválasztott ta­nácstagból törvényellenesen ötvenet kicserélt. Ez azt mutatja, hogy néha még a végrehajtó bizottság sem tekinti a tanácsot államhatal­mi szervnek, és föléje helyezkedik. Erre vall az is, hogy a végrehajtó bizottságok számos helyen nem számolnak be a tanácsülésnek, aminek kirívó esete mutatkozott meg az elmúlt esztendőben Békés megyében, 1 i • < •> j A tanácstagok elköltözése, más területein történő elhelyezkedése esetén, a visszahívásnál vagy koon- tálásnál is gyakran megsértik a tanácsdemokráciát, önkényesen je­lölnek ki új tanácstagokat, vagy régieket egyszerűen póttagnak mi­bevonja a néni hatalom és igazga­tás helyi szerveinek munkájába. A középrétegek politikai aktivi­tása komoly lendületet adhat a helyi tanácsok sokoldalú tevékeny, ségének. Ugyanakkor ez a körül­mény feltétlenül szükségessé teszi a termelőszövetkezeti tagságnak és a kisparasztságnak. a falu proletár és félproletár rétegeinek a helyi tanácsokba való erőteljesebb bevo­nását és aktivizálását a társadalmi, gazdasági és politikai tevékenység minden fontosabb területén. nősítenek. Nem ritka eset, hogy a kijelölt tanácstagot hónapokig nem választják meg. vagy pedig a VB- nek olyan elnöke és titkára van. akit a tanács meg sem választott. Az államhatalmi feladatok jó ellátása érdekében elsődleges feladat a tanácsülés jó meg­szervezése, előkészítése, a ta­nácstagok aktivitásának bizto­sítása, a kollektív vezetés, a kollektív munka és felelősség elvének alapján. Feltétlenül biztosítani kell a ta­nácsülésnek, mint a helyi hatalmi szerv legmagasabb megnyilvánulá­sának tekintélyét és felsőbbségét a végrehajtó bizottsággal szemben, amelyet alája kell rendelni és biz­tosítani kell a tanácsülés határo­zatainak maradéktalan végrehajtá­sát. A tanácstagoknak, a tanácsülése, ken való kollektív munkája mellett, egyéni feladataik is vannak, első­sorban a tanácsok és a tömegek közötti minél jobb ás szorosabb kapcsolatok kifejlesztése érdeké­ben. Ezt kellene szolgálniuk a rend­szeresített beszámolóknak és foga­dóóráknak. Azonban eddig sem a helyi tanácsok, sem maguk a ta­nácstagok, kevés kivételtől elte­kintve — nem fordítottak erre kellő gondot. A beszámolók, amelyek pe­dig a lakosság legszélesebb érdek­lődésére tarthatnának számot, nem rendszeresek, nem kötelezőek, sok esetben egyáltalán nin&senek. Szá. mos helyen a tanácstagok bizonyos százalékát.' máshol kiválogatva, a képzettebbeket, „ütemezik“’ be be­számoló tartására. szempontok, irányelvek megadása nélkül. Az ilyen beszámolókban nincs sok kö­szönet. nem keltik fel a lakosság érdeklődését, nem szolgálják a ta­nácsok és ■ a dolgozók kapcsolatai­nak kifejlesztését, nem érvényesül­het a tanácsok felé a választók alulróljövő ellenőrzése és kezdemé­nyezése. Előfordul persze az is. hogy a tanácstag azért nem tud beszá­molni. mert mint tanácstag nem fejt ki tevékenységet, .•!•!<*, S ha a nép küldöttei, a tanács­tagok nem végeznek a dolgo­zók között felvilágosító, ne­velő-, társadalmi és politikai munkát, a tömegek önmaguk- tól nem kapcsolódnak be az ál- államiigyek helyi intézésébe. Nagyobb aondot és figyelmet kell tehát fordítani a tanácstagok be­számolóira és fogadóóráira, több felelősséggel kell azokat az illeté­kes tanácsi szerveknek, de maguk­nak a tanácstagoknak is szervezni, előkészíteni és lebonyolítani. A helyi tanácsok éltető ereje — tömegkapcsolataik fejlesztése. Ilyen­irányú tevékenységük igen fontos eszközei az állandó bizottságok. Ezen a téren is számos megoldat­lan kérdés van. A legnagyobb hiá­nyosság abban van, hogy az ál­landó bizottságoknak alig a fele működik tevékenyen. Ez indokolttá teszi annak újbóli megvizsgálását, hogy a tanácsi szervezőiben a kü­lönböző tagozatokon milyen állandó bizottságok működienek. Az állan­dó bizottságok működésében mu­tatkozó hiányosságok jórészt abból erednek, hogy az állandó bizott­ságok létesítésével gyakran meg­sértették a tanácsdemokráciát, amely előírja, hogy az állandó bi­zottságok tagjait a tanácstagok kö­zül kell választani. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy az állandó bizottság tagja nem tanácstag, vagy pedig nem választották, hanem a végrehajtó bizottság nevezte ki. Ilyen helyen az állandó bizottság az apparátus függvényévé válik, és a tömegek közötti mu.rka rovására, a hivatali munkában működik közre, esetleg — mint erre példa vön — kézbesítéssel foglalkozik. Ez elkerülhetetlenül az állandó bizott­ságnak mint választott szervnek az elbürokratizálódásához, vagy éppen lejáratásához vezet. így azután nincs mit csodálkozni azon, ha az állandó bizottságok gyakran nem lépnek fel a lazaságok ,a túlkapá­sok vagy törvénytelenségeik ellen, sőt maguk is részeseivé válnak azoknak. Meg kell szüntetni azt a helytelen és káros gyakorlatot is, hogy egyes minisztériumok úgy ke­zeljék az állandó bizottságokat, mint saját hivatali szervüket, és ható­sági feladatokat bízzanak rájuk, gondoskodni kell az állandó bizott­ságok rendszeres tájékoztatásáról. Nem szabad előfordulni annak hogy állandó bizottságok vagy egyes tagjaik a szakterületükbe vágó fontos intézkedésekről, utasí­tásokról ne tudjanak, így azok vég­rehajtásában törékenyen ne tudja­nak közreműködni. A tanácsok megszilárdításának egyik legfontosabb feltétele az állandó bizottságok tevékenysé­gének kifejlesztése. Ennek során tanácsainknak érvé­nyesíteni kell azt az elvet, hogy az állandó bizottság a helyi tanács választott szerve, annak megbízá­sából és segítségére végzi munká­ját. Ugyanakkor rendezni kell az állandó bizottságok legfontosabb elvi és gvakorlati kérdéseit. Mint a legfelsőbb államhatalmi szervre, az elnöki tanácsra hárul a feladat, hogy errevonatkozólag irányelveket dolgozzon ki, amelyek lehetővé te­szik a kérdés népszerű, tájékoztató jellegű feldolgozását. A helyi tanácsok tömegszerve­zeti tevékenységében nagy súly- lyal esik latba az, hogy mi­lyen kapcsolataik vannak a nagy tömegszervezetekhez. A jó együttműködés szervezeti fel­tételei megvannak, amennyiben a tömegszervezetek — a szakszerve­zetek, a DISZ. az MNDSZ — helyi vezetői vagy képviselői általában tagjai a helyi tanács végrehajtó bizottságának és megfordítva is, a helyi tanács tagjain keresztül kép­viselve van a tömegszervezetek helyi vezetésében. Ennek ellenére az együttműködés sok kívánnivalót hagy maga után. A tömegszerveze­tek vezetői gyakran lebecsülik a tanácsi munkát, nem fejtenek ki aktív tevékenységet. A megfelelő együttműködést sok esetben maguk a tanácsok is ne­hezítik azzal, hogy nem politikai, nevelő- és felvilágosító munkára veszik igénybe a tömegszervezetek tagjait, hanem adminisztratív fel­adatok végrehajtását kívánják tőlük. A helyi tanácsok és a tömegszer­vezetek kapcsolatát tehát szilár­dabb alapokra kell helyezni. Ügy a helyi tanácsok, mint a tömegszer­vezetek vezetőinek tudnidk kell, hogy . ,,, !..i.„ csakis a fanácsok és a tömeg- szervezetek szoros együttműkö­dése biztosítja az államhatalom gyakorlásának döntő feltételét: a legszélesebb dolgozó tömegek- \ nek az állami ügyek intézésé­ben való tevékeny részvételét. A helyi tanácsok hatalmi és tö­megszervezeti jellegének és feladat­körének kidomborításában rendkí­vül fontos szerepe van annak hogy a tanácsok a nép által vá­lasztott testületek, melyeknek vá­lasztott tagjai viszahívhatók. A vá. 1r)''-7fc|c? Ó<r /->1 jelentősége van egyrészt a tanács és a dolgozó tömegek kapcsolata, másrészt a tanácstagoknak válasz­tóik felé fennálló felelőssége szem­pontjából. Ez ott érvényesül a maga valójában, ahol a választás terü­leti elv alapján történik. Ez ad le­hetőséget a választók számára a ta­nácstagok, s rajtuk keresztül a helyi tanács munkájának ellenőrzé­sére, ez növeli a tanácstagoknak a választók bizalmából a tanácsban végzett munkájukért érzett felelős­ségét. A mi választási rendszerünk ettől eltérő elvei miatt a választók 1 és a tanácstagok közötti kölcsönös­ség nem jut kellően érvényre. A közvetlen választás hiánya miatt a dolgozók nem mindig tekinthetik a megválasztott tanácstagot saiát küldöttüknek, ugyanakkor a kül­döttek nem közvetlen területi vá­lasztása akadálya a visszahívási jog gyakorlásának. A tanácsok meg­szilárdításának és demokratizmu­suk kiszélesítésének érdekében olyan választási rendszerre kell majd nekünk is rátérnünk a tanácsi választásoknál, amely lehetővé teszi, hogy a tanács­tagokat területi alapon, sze­mély szerint válasszák, hogy választóikkal való kapcsolatai­kat erősítsék, a tanács munká­jáért való felelőssegüket fo­kozzák és visszahívásuk lehető­ségét biztosítsák. (Taps.) A tanácsoknak, mint helyi ha­talmi szerveknek jó vagy rossz munkája a legfelsőbb államhatalmi szerv irányításától függ. Ezért azok az új feladatok, amelvek a taná­csok munkájával kapcsolatosan majd az országyűlésre és az elnöki tanácsra hárulnak, ilyen irányú te­vékenységük jó megszervezését, a törvényhozási munka színvonalá­nak emelését teszik szükségessé, Ennek megfelelően fokozottabb te­vékenységet kell megkövetelni az országgyűlési képviselőktől az ál­lamhatalom gyakorlásának a tör­vények alkalmazásának és az államigazgatás munkáidnak ellem., őrzése terén. Az országgyűlési kép­viselők választókerületükben nyújt­sanak segítséget a tanácsok mun­kájának megjavításához. Vegye­nek részt tanácsüléseken, ápolják * az országgyűlés és a helyi tanácsok eleven kapcsolatát. Rendszeresíteni kell a képviselői beszámolókat, biz­tosítani kell részükre hatóságaink legmesszebbmenő támogatását, ja­vaslataik meghallgatását. Az or­szággyűlési képviselőknek; törvénvj hozói hivatásuk gyakorlásával köz­megbecsülést és tekintélyt kell dol­gozó népünk széles tömegeiben ma­guknak kivívnick. A szocialista típusú állam szer­vezeti alapelve a demokratikus centralizmus, amelynek népi demokratikus államszerveze­tünkben is érvényt kell sze­rezni. Nálunk ez az elv a tanácsok gyakorlati munkáiában nem került’ következetesen megvalósításra- Köz­ponti államapparátusunk túlcentra­lizált, ugyanakkor túlméretezett, s éppen ezért nehézkes és elbürokra-i tizálódott. Az ipar, a mezőgazda­ság. a kereskedelem, az egészség­ügy, egész gazdasági életünk szer­vezete ugyanilyen, sőt szövevénye­sebb és még inkább túlcentralizált, túlméretezett és nehézkes, mint maga az államigazgatás. A kettő együtt rendkívüli súllyal nehezedik a helyi tanácsokra, gátolja kezde­ményezésüket, tevékenységüket; megbénítja a dolgozó tömegek ak­tivitását, Az államigazgatás és a helyi tanácsok munkájának az állatn- cpítés szocialista elvei alapián való átszervezése megköveteli a gazdasági szervezet átépítését, a hatalmi cs igazgatási szer­vekkel való összhangját, a túl­zott központosítás megszünteté­sét, az egész (állami és gazda­sági) apparátus racionalizálását, egyszerűsítését és csökkentését. Rendezni kell az államigazgatás egyéb szervei, a gazdasági szervek és a helyi tanácsok egymáshoz való viszonyát. A tanácstörvény errevonatkozó rendelkezései eddi2 nem kerültek megvalósításra. Az együttműködés nem nyugszik szi- - lárd alapokon, sok a hatásköri túllépés és összeütközés. A köz­ponti államigazgatási és gazdasági szervek, minisztériumok, vállalatok, trösztök,, igazgatóságok a feladatok özönét zúdítiák a helvi tanácsokra és azokat utasításaik továbbítására, végrehajtásuk megszervezésére szol­gáló szerveiknek tekintik, (Fnlvtatás a 3. oldslon.í Tanácsaink váljanak valóban helyi halalmi szervekké és íömegsservesetekké Elvtársak! Népi demokratikus államszerve­zetünkben a tanácsok kettős, ál­lamhatalmi ás államigazgatási fel- edatókat látnak el. Az állam- hatalmi szervek vezetik, irányítják ez állam és szervei működését, az rllamigazgatási szervek megvaló- eítiák végrehajtják az államhatalmi szervek határozatait. A helyi taná. csők szervezete e kétirányú ál­lami tevékenység egységét teremti meg. Az államhatalmi feladatokat « választott tagokból álló tanacs van hivatva hrlyi vonatkozásban Tanácsaink felső irányításáról Helyi tanácsaink államhatalmi •feladatainak ellátását megnehezí­tette, hogy működésükben nem az országgyűlésnek, vagy az elnöki tanácsnak voltak, sőt vannak még ima is alárendelve, annak ellenére liogy alkotmányunk erre kifejezet­ten utal, hanem államigazgatási szerveknek, legfelső fokon a mi-» Eiisztertanácsnak. Amellett, hogy fezzel megsértettük a szocialista ál­lamszervezés egyik fontos elvét, «mely a hatalmi szerveket he­lyezi az igazgatási szervek fölé és Elem megfordítva, súlyos csorbát ejtettünk a tanácsoknak, mint a ihatalom szerveinek tekintélyén és emi a legsúlyosabb, rendkívül kor- Bátoztuk a tanácsok hatalmi korét jós jogát. Pedig a tanácsoknak a proletárdiktatúra rendszerében, a r.épi demokrácia viszonyai között js, a munkásosztály által ráruhá­zott teljes hatalommal és tekin­téllyel kell rendélikezniök és annak gyakorlásához számukra minden szervezeti, politikai és egyéb fel­tételt biztosítani kell. (Lelkes taps.) Csak így szilárdul meg népi de­mokratikus államunk, így számol­juk fel tanácsaink gyengeségét. Meg kell változtatnunk helyi tanácsaink felső irányításában eddig követelt gyakorlatot és ennek szervezeti és politikai következményeit egységen fa- nácsszsrvezetünkön következe­tesen keresztül kell vinnünk. Tcbb esztendő tapasztalata meg­mutatta, hogy nem volt helyes a helyi tanácsok létesítésénél a felső irányítást a minisztertanácsra bízni, emely ezt a hatáskörét három év­vel ezelőtt 3 belügyminisztériumra ruházta át. Elvileg ma sem nyug­szik helyes alapon a tanácsok irá­nyítása a minisztertanács hatáskö­rében, amely csak átmeneti meg­oldás a kérdés végleges és elvilea helyes rendezéséig. Ezt célozza az a javaslatunk, hogy - *vn ­a tanácsoknak, mint államha­talmi és tömegszervezetéknek legfelső irányítását az ország- gyűlésnek, illetve az elnöki ta­nácsnak kell ellátnia, hogy ilyen módon az elnöki tanács az államhatalomban betöltse alkotmányunkban is lerögzített szerepét. (Nagy taps.) Helyi tanácsaink államhatalmi működését ma is akadályozzák egyes minisztériumoknak, sőt ma­gának a minisztertanácsnak a szo­cialista állam működési elveit gyak­ran sértő intézkedései, amiko-r vá­lasztott hatalmi szerveknek egysze­rűen utasításokat adnak. A föld­művelésügyi. a pénzügyi, a bel. és külkereskedelmi, a város- és köz- .'éggazdálkodási minisztérium, de gyakran más minisztérium is hol a tanácsoknak, hol a végrehajtó bi­zottságoknak adnak szigorú utasí­tásokat bizonyos feladatok végre­hajtására. A példa ragadós, ami­nek az a következménye, hogy nemcsak a minisztériumok, hanem alárendelt szerveik is utasítgatják a tanácsokat és végrehajtó bizott­ságaikat. Jellemző erre a csongrád- megyei begyűjtési hivatal esete, emely mgjus első hetében utasí­A tanácsülés t a hatalom gyakorlásának fontos eszköze tekintetben népi államunk va­lóságos helyi hatalmi és tö­megszervezeteivé. Szocialista típusú állam szervezésé­nek alapelve. hogy a tanácsok mint államhatalmi szervek irányítását legfelsőbb fokon csak államhatalmi szerv, nálunk az országgyűlés, illetve . az elnöki tamács láthatja el mégpedig közvetlenül, olyan formában, hogy maga vitatja meg és adja ki a tanácsok legfelsőbb irányításával kapcsolatos határoza­tokat és maga gondoskodik azok végrehajtásának ellenőrzéséről az ilyenfajta helytelen eljárásnak véget kell vetni. De módosítani kell majd azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint a minisztertanács megsemmisítheti vagy megváltoz­tathatja a helyi államhatalmi szer­vek által hozott határozatokat Ezt a jogot az elnöki tanácsnak kell át­adni. annak kell majd gyakorolnia.

Next

/
Thumbnails
Contents