Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusa is megvannak e szövetségen belül a maga nagyon komoly kötelességei a munkásosztály, a város iránt. Tu­datosítani kell dolgozó parasztsá­gunkban, hogy amilyen fegyelmezetten és lel­kesen dolgozik munkásosztá­lyunk a termelés frontján, ugyanolyan lelkesen és fegyel­mezetten kelljen versenyre dol­gozó parasztságunk is a mező- gazdaságban és biztosítsa a föld olyan .megművelését, hogy az mind magasabb terméshoza­mot adjon, hogy az állattenyésztés terén vég­zett munka pedig mind több húst, ssírt juttasson dolgozó népünknek. Tudatosítani kell dolgozó paraszt-. Ságunkban, hogy beszolgáltatás! kötelességének és az adófizetésnek maradéktalanul eleget kell tenni. Ezeknek a kötelességeknek pontos, maradéktalan teljesítésével járul hozzá a dolgozó parasztság népi ál­lamunk gazdasági és politikai meg­erősödéséhez, a munkás és paraszt szövetség megszilárdításához. Mind­ez, elvtársak, a parasztság saját ér­deke is. E szövetség jellegének, annak, hogy itt két testvéri osztály szövet­ségéről van szó, kell, hogy megfe­leljen az a hang, amellyel párt és állami szerveink a dolgozó paraszt­sághoz fordulnak. Ahogyan a dol­gozó parasztsághoz szólunk, abból a baráti, a szövetséges hangjának, a segítési szándéknak kell kicsen­dülnie, akkor is, amikor a dolgozó parasztság feladatairól, sőt köteles­ségeinek teljesítéséről beszélünk. Ha a dolgozó parasztság érzi, hogy szövetséges társként kezeljük, hogy az ő véleményét, tudását és tapasz- . talaját is figyelembe vesszük és hasznosítjuk, ha érzi, hogy a párt és a kormány az ő szavára és vé­leményére is ad, ha meghallgatjuk, akkor ennek következtében alap­vetően meg fog változni viszonya pártunkhoz, kormányunkhoz és mind tevékenyebben fog bekapcso­lódni a szocializmus építésébe. (Taps.) Pártunk történelmi jelentőségű júniusi határozata joggal húz­za alá a párt -• és a tömegek kö­zötti kapcsolat erősítésének döntő jelentőségét. Az azóta eltelt időszak A kedd délutáni tanácskozáson az első felszólaló Bata István elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, hon­védelmi miniszter volt. Pártunk vezetése alatt népünk megteremtette és szüntelenül erő­síti szabad és boldog életünk védel­mezőjét, a magyar néphadsereget. Népünk, pártunk és kormányunk, szerető gondoskodásának köszön­hető, hogy korszerű hadsereggel rendelkezünk, amely képes arra, hogy megvédje hazánk függetlensé­gét, határaink sérthetetlenségét. Mindenki tudja, elvtársak, hogy a mi népünk békét akar. Kormá­nyunk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a Szovjet­unió vezette béketábor harca népek békéjéért és biztonságáért győze­lemre jusson. Mi örömmel üdvözö­lünk minden olyan tényt, amely azt bizonyítja, hogy nőnek a béke hatalmas erői és hűen ott állunk pártunknak és kormányunknak a béke megszilárdítását szolgáló poli­tikája mögött. Mi ott állunk a ha­talmas Szovjetunió oldalán a többi népi demokratikus országokkal együtt s harcolunk azért, hogy to­vább erősödjenek, hatalmasodjanak a béke erői szerte a világon. Annak a harcnak, amelyet a szocialista béketábor a Szovjetunió vezetése alatt a béke megszilárdítá­sáért folytat, vannak eredményei. Ennek köszönhető, hogy a nemzet­közi helyzetben bizonyos enyhülés következett be. De az is igaz, elv­társak, hogy amíg imperializmus van a világon, szüntelenül gondol­nunk kell a honvédelem erősítésé­re. Ugyanis megcáfolhatatlan té­nyek igazolják, hogy az imperializ­mus agresszív erői a német milita- rizmus feltámasztásán fáradoznak, amely a magyar népet kétízben döntötte a világháború romlásába, hogy az imperialisták agresszív ka­tonai blokkok létrehozását szorgal­mazzák, egy a békeszerető népek ellen irányuló új háború felidézé­sét tűzték ki célul maguk elé. Pártunk politikájának meghatá­rozásánál figyelembe kell venni a nemzetközi helyzetnek ezt az olda­lét is. Pártunk politikája ezt figye­lembe is veszi. Bata István elvtárs ezután a tisz­tikar politikai és katonai kiképzé­sének eredményeit ismertette, majd így folytatta:: alatt ezen a téren kétségtelen van javulás. Azonban a tapasztalatok azt is igazolják, hogy vannak olyan elvtársak, akik nem helyesen értel­mezik a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyítését. Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nem szakad­nak el a tömegektől, ha támogat­ják a tömegek maradi, fejlődésün­ket visszahúzó nézeteit is. Ezért ezek ellen nem mernek fellépni, „ne­hogy meglazuljon kapcsolatuk a tö­megekkel“. E?5k az elvtársak megfeledkez­nek arről az alapvető lenini >zz' ;ról, liogy a párt ereje a nép támogatásában van, de ugyanakkor népünk ereje vi­szont a párt vezetésében van. Vezetni — és meghozz- kommunista módra vezetni — nem azt jelenti, hogy a kommu'isták támogatják azt, ami népünk gondolkodásában, magatartásában maradi, kispolgári, hanem ellenkezőleg, helyesen vezetni éppen ezeknek a leküzdését jelenti és egyben mindannak a támogatását, erősítését, ami népünk gondolkodá­sában haladó, új, ami élőreviszi ha­zánkat a SZócialiZtnuS építésének út­ján. (Lelkes taps.) A párt — elvtársák — tanítja, nevéli a tömegeket, de é2t a felada­tot megoldani csak úgy tudja, ha egyben határozottan fellép az em­berek gondolkodásában míg elég mé­lyen gyökerező kispolgári nézetek el­len. Az a törekvés, hogy normalazí­tással „többet keresni“, vagy selej­tes árut elsőosztályúnak minősíteni, továbbá az a nézet, hogy r z önkölt­ség magassága, a termelékenység színvonala nem számít, hogy döntő a terv globális mennyiségi teljesíté­se, mindez élvtársak nagyon ártal­mas népi demokratikus államunkra, mert nem növeli, hanem csökkenti a szocialista felhalmozást, amely né­pünk jólétének fejlődését szolgálja. Vannak még nálunk — élvtársak — olyan .emberek, akik hazájukkal szemben haszonlesők, akik igyekeznek minél kevesebbet adni a hazának, de minél többet kapni tőle. A párt ne- vc’a munkájában határozott harcot kell folytatni e helytelen nézetek el­len. Ez a harc a pártot nem szige­teli el a tömegektől. Ellenkezőleg, ezt a harcot népünk túlnyomó több­sége csak helyesli, mert tudja, hogy A mi néphadseregünk ereje nem­csak a korszerű fegyverzetben van. A korszerű fegyverzet, elvtársak, nagyon fontos tényező, enélkül a mai idők követelményeinek megfe­lelő hadsereg el sem képzelhető. De egymagában a korszerű fegyverzet nem elég, szeretett hazánk megvédéséhez több kell. A haza biztos védelméhez szük­ség van arra is, hogy a kor­szerű fegyverzetet olyan kato­nák kezeljék, akik megvannak győződve arról, hogy igaz ügyet, a nép szabadságának ügyét védik. A mi hadseregünk fő ereje ebben az igaz ügy iránti hitben van és abban, hogy ott áll mögötte egész né­pünk. (Lelkes taps.) Néphadseregünk katonáját lán­goló hazaszeretet hatja át, ő a ma­gyar nép évszázados szabadsághar­cokban kialakult katonaerények- nek méltó örököse, Hunyadi és Zrínyi törökverő vitézeinek, a Rá­kóczi vezette szabadságharc kuru­cainak, 1848 vörössipkás honvédéi­nek, 1919 hős vörös katonáinak izzó szabadságszeretete, vitézsége, bátorsága, állhatatossága, az elnyo­mók ölleni gyűlölete testesül meg benne. Parancsnokaink, politika: helyetteseink; párt- és DlSZ-szer- vezetéink a haladó nemzeti és ka­tonai hagyományaink ápolására és követésére tanítják harcosainkat. Fontos feladatuknak tekintik, hogy a hadseregben népünk fiait, a magyar ifjúságot nagy elődeink példáján áldozatos hazafiasságra neveljék. A nép­hadsereg katonájának izzó ha­zaszeretete párosul a proletár- nemzetköziség érzésével. A mi hadseregünket, elvtársak, ezer és ezer szál fűzi szülőanyjá- hóz, a dolgozó néphez. Hiszen har­cosai, tisztjei, tábornokai egyaránt a dolgozó nép fiai, akik számára megingathatatlan törvény a nép iránti hűség, á nép ügyének mindén , áldozat árán való megvédelmezése. amikor a párt helytelen némtek el­len küzd, a nép egyetemes érdekét védi.. De nemcsak a városi, üzemi párt­szervezetekben vannak helytelen né­zetek a párt és a tömegek közötti kapcsolat helyes építése terén. Talál­kozunk ilyenekkel nem kisebb mér­tékben a falun is. Párt és különö­sen állami szerveink egyrésze nem utolsó sorban azért vette le napi­rendről a begyűjtéssel és az adófi­zetéssel való foglalkozást, mert ab­ban — helytelenül — a parasztság oiyan zaklatását látja, ami a párt, a/ állam és a paraszti tömegek kap­csolatának lazulásához vezet. Különös nézetek ezek elvtársak! Azok a párt és állami funkcioná­riusok, akik a párásság kötelezett­ségeinek teljesítésétől féltik a párt, az állam és a tömegek közötti kap­csolatot, elfelejtik, hogy éppen a kulákok és egyéb ellenséges elemek uszítanak a beadás, az adófize­tés ellen és hogy a becsületes dolgozó parasztok tömegei ma­guk is követelik a notórius, kö­telességmulasztók elleni kemé­nyebb fellépést, mert látják, hogy csak a kötelességek ma- radékta'és időbeni teljesíté­sével segíthetik elő a párt és a kormány új politikájának meg­valósítását, amelyet egész né­pünk helyesel. Ha ezután is következetesen ás szilárdan dolgozunk azon, hogy erő­södjék népünk bizalma és szeretető pártunk iránt — mondotta befeje­zésül Farkas Mihály élvtárs — ha keményen és ingadozás nélkül fellé­pünk azok éllen a nézetek ellen, amelyek akadályozzák népünk alko­tóerejének kibontakozását, pártunk, államunk és népünk kapcsolatainak megszilárdítását, akkor olyan szét- téphetetién összefórrottság é? egység alakul ki dicső pártunk és nagysze­rű népünk között, amely meghatvá- nyózza, úgy pártunk, mint népünk erejét. A párt és a nép összeforrott- ságából nő ki az a hatalmas erő, amely legyűr minden akadályt és újabb mind nagyobb sikerek eléré­sével viszi közelebb népünket a szo­cializmus teljes diadalához. )Hosz- szantartő, nagy taps.) Népünk és hadseregünk összéfor- rottságát és kölcsönös szeretetét ezer és ezer tény bizonyítja, köz­tük számtalan levél, amelyet dolgo­zóink és a hadseregben szolgáló fiaik váltanak egymással, Néphadseregünk másik hatalmas erőforrásét képezik azok a széttép- hetetlen baráti szálak, amelyek fel­szabadítónkhoz, a szovjet hadsereg­hez fűzik és amelyek szorosan ösz- szekapcsolják a többi népi demo­kratikus állam hadseregeivel. A magyar néphadsereg harcosai, tiszt- helyettesei, tisztjei és tábornokai átérzik, hogy szeretett hazánk füg­getlenségének, szabadságának és szocialista jövőjének az egyik leg­főbb záloga. A haza és a nép iránti forró szeretet és hűség, a proletár­nemzetköziség kiolthatatlan tü­ze, a felszabadító Szovjetunió iránti törhetetlen barátság azok a tényezők, amelyek a mi nép­hadseregünk politikai szilárd­ságát, megbonthatatlan egysé­gét, magasfokú erkölcsi és harci értékét alkotják. Ezek olyan értékek, melyekkel csak a legyőzhetetlen szovjet had­sereg és a népi demokráciák had­seregei rendelkeznek. A legyőzhe­tetlenségnek ezekkel az értékeivel egyetlen, a kizsákmányolást, a nép­elnyomást, az imperialista rablóhó­dítást szolgáló kapitalista hadsereg nem rendelkezhet. Nincs elvtársák, a népi demokrá­ciánk életének egyetlen más terü­lete sem, ahol a fiatalság ilyen nagy számban és ilyen erős szervezett kollektívában élne együtt, mint a hadseregben. Hadseregünkben ép­pen ezért nagy szerep hárul a Dol­gozó Ifjúság Szövetségére, a kato­nai szolgálatot teljesítő fiatalok ne­velésében. Az elmúlt időszak alatt a DISZ a párt irányításával egyre jobban teljesíti ezt a feladatát, egyre szilárdabb támaszává válik parancsnokainknak. Mint mtóáéínki tudja, élvtársák a hadseregben szolgáló sorkatonák á katonai ismeretek elsajátításával egyidőben politikai és általános mű­veltségre is tesznek szert, kulturált, különböző technikai ismeretekkel rendelkező emberekké formálódnak. Ez azt eredményezi, hogy leszerelé­sük után tekintet nélkül arra, hogy munkás, paraszt, vagy értelmiségi foglalkozásúak-e, rendszerint példa­mutatóan megállják helyüket a ci­vil életben. Elvtársak! Néphadseregünk egész­ségesen fejlődik és napról-napra erősödik. Politikailag és erkölcsileg szilárd. Ezért népünk békében és nyugalomban folytathatja munkáját Ezután következett a kómárom- megyei pártbizottság első titkárá­nak, Nagy Kálmán elvtársnak fel­szólalása, majd Olt Károly elvtárs pénzügyminiszter szólalt fel. Olt Károly elvtárs rámutatott ar­ra, hogy az önköltségcsökkentési terveket azért nem sikerült eddig megvalósítani, mert anyaggazdálko­dásunkban, béralapgazdálkodásunk­ban, általában a takarékosság érvé­nyesítésénél nem egy területen tűr­hetetlen lazaságok vannak. E laza­ságok felszámolásánál komoly sze­rep jut a pénzügyi ellenőrzésnek. Elérkezett a legfőbb ideje annak, — mondotta — hogy a pénzügyminisztérium és a pénzügyi szervek a forinton ke­resztül történő aktív ellenőr­zést az eddiginél következete­sebben alkalmazzák és vessenek gátat minden olyan törekvésnek, amely a termelési tervek meny- nyiségi teljesítése mellett a gazdaságosság szempontjait sut- badobja. Gépipari vállalataink vezetőinek — folytatta — meg kell érteniük, hogy a mezőgazdaság fellendítése és a lakosság számára előállított iparcikkek gyártása nem ideiglenes, nem átmeneti Programm, amire ideiglenes módszereikkel kell felké­szülni. Ha megszüntetik a gyártás provizórikus jellegét, ha elkészítte­tik a nagyüzemi gyártáshoz elen­gedhetetlen szerszámokat, ha a dol­gozók elsajátítják a nagyüzemi termelés módszereit, akkor biztos, hogy komoly sikereket fognak el­érni az önköltségcsökkentés terüle­tén is, ! Nem jól áll az önköltségcsök­kentés ügye az állami gazdasá­goknál, ahol — különösen a munkaigényes ágazatokban — még alacsonyak a hozamok, ahol laza a munka- és bérfegyelem. Itt az ideje, hogy állami gazda- ságainkban gyökeresen megvál­tozzék a helyzet és mezőgazda­ságunk legkövetkezetesebb szo­cialista szektora példát mutas­son a nagyüzemi, szocialista gazdálkodás fölényéről és a dolgozóknak a szocialista tulaj­donhoz való helyes viszonyáról. Ezután a beruházásoknál mutat­kozó pazarlásról beszélt Olt elvtárs, majd így folytatta: A vállalatok forgóesziközöklkel va­ló gazdálkodása területén igen na­gyok voltak és még ma is igen je­lentősek a tartalékok. Sok válla­latnál — a fokozott biztonságra tö­rekedve, a kormányprogrammal el­lentétben, — éppen a legfontosabb anyagokból igyekeztek biztonsági tartalékot képezni. Ismeretes, hogy milyen hiány van hengerelt áruk­ban. Ugyanakkor például a Ganz Vagon és Gépgyár a múlt évben mintegy 3000 tonna normafeletti hengerelt árut szerzett be. Az a munka, amely 1953-ban elsősorban az elfekvő termelési készletek megmozgatására irá­nyult. ez év elején új irányba terelődött: a feleslegesen lekö­tött fogyasztási készletek fel­szabadítására. A készletfeltárási munka során megállapítást nyert, hogy egyes vál­lalatok gyakran szereztek be olyan a párt és kormány új politikájának győzelméért, épülő szocialista ha-i zánk felvirágoztatásáért. Biztosít-i juk népünket, a pártot és a kor-i mányt, hogy a magyar néphadsereg továbbra is éberen őrködik a haza függetlensége és szabadsága, a magyar nép békés építőmunkája, a béke arcvonalának reá eső szakasza felett. (Taps.) Harcosaink, tiszthelyetteseink, —> tisztjeink és tábornokaink minden-i kor készen állnak esküben fogan dott szent kötelességük teljesítésére, drága hazánk megvédésére. (Hosz-i szantartó, lelkes ütemes taps.) cikkeket, amire semmi szükségük nem volt, így például a Finomsze- relvénygyámál 2000 darab férfiing, 1500 méter vászon, 74 méter fügn göny, 650 db lepedő, 9100 db orvosi gumikesztyű tárolt. A vadásztöl- ténygyárnál 3000 tubus fogkrém, 3000 gombolyag cérna, 1400 doboz gramafontű feküdt raktáron. — (Élénkség.) Világos, hogy az ilyen természetű készleteknek nem üzen meinkben, hanem kereskedelmi há-i lózatunkban van a helye. De bár- mennyire világos ez, a tapasztalat azt mutatja, hogy a felesleges készletek átadását a kereskedelem részére sok esetben a vállalatok és minisz­tériumok nem támogatták. így például a Kohó- és Gépipari Minisztérium Értékesítési Igaz­gatósága megdorgálta a Szer­számkészítő és Értékesítő Vál­lalatot, mert felesleges készle­teit eladásra felajánlotta. Állami intézményeink jelentős ré­szében még sok a bürokratikus elem. Minisztériumainkkal, vállalat tainkkal még nem sikerült kellőn képpen megértetni, hogy minden egyes felesleges igazgatási és admi­nisztratív láncszem a termelés frontjáról von el munkaerőt, s aka­dályozza a helyes vezetés és az egy­személyi felelősség érvényesítését. Az elburjánzott bürokratikus in­tézmények közül hadd említsem meg példaképpen az anyaggazdál­kodás rendszerét. Sok minisztérium duzzasztotta fel feleslegesen az anyag- és készletgazdálkodással foglal­kozó szerveink adminisztratív apparátusát, aminek következ­tében ma már egyes területe­ken többet foglalkoznak a pa­pirosok töltésével, mint az anya­gok tényleges mozgatásával. A minisztériumoknál 2000 fő az anyaggazdálkodás irányításával foglalkozók létszáma. A készle­tező és értékesítő szerveknél 23 000 fő az adminisztratív és 12.000 fő a munkáslétszám. így ezután nem le­het csodálkozni azon, hogy a köny- nyűipari minisztérium készletező vállalatai olyan áru könyvelésével és számlázásával is foglalkoznak, melyek a termelőktől közvetlenül kerülnek felhasználókhoz. Bőven akad bürokrácia és tűlJ zott centralizmus a pénzügyi szer­vezetben is. Különösen érezhető ez a túlzott megkötöttség helyi taná­csaink pénzgazdálkodásánál. Ezen a területen nemcsak a megkötöttsé­geket kell sürgősen feloldani, ha­nem a gazdálkodás decentralizálá­séval és önállósításával egyidejűleg egyszerűsíteni kell a számvitelt és jólképzett szakkádereket kell ta­nácsaink rendelkezésére bocsátn-: (Taps.) Végül az adózás kérdéséről be­szélt Olt elvtárs. Bejelentette: gon­doskodtak arról, hogy az adózók községi adónyilvántartási könyvek bevezetésével mindenkor közvetlen felvilágosítást kaphassanak állam- polgári kötelezettségeik teljesítésé­nek állásáról. Pénteken este hét órakor közvetíti a rádió Nagy Imre elvtárs beszédét A Rádió pénteken, május 28-án este tizenkilenc órakor közvetíti a Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusáról Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének beszé­dét, Hadseregünk ereje as igas ügy iránti hitben van és abban, hogy ott áll mellette egéss népünk Bata István elvtárs, a Politikai Bizottság póttagja, honvédelmi miniszter felszólalása fl vállalatok forgóeszközökkel való gazdálkodása területén igen nagyok voltak és még ma is igen jelentősek a tartalékok Olt Káioly etvíárs, pénzügyminiszter felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents