Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

1954 április 1.

SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP

Nevelők a meső gazdaság fejlesztéséért

| PARTUNK I Központi Vezetőségének határozata és a kormány- progranum gazdaságpolitikánk alapvető feladataként a dolgozók életkörülményeinek állandó javítását jelölte meg. E nagy feladat végrehajtása érdekében legfontosabb tennivalónk a mezőgazdaság fejlesztése. így tudjuk csak a lakosság életszínvonalét emelni, így tudjuk csak biztosítani, hogy a dolgozók asztalára bőségesen kerüljön kenyér, hús, zsír, tej és más élelmiszer. Csak a mezőgazdaság fejlesztésével tudunk nagyobb- mennyiségű nyersanyagot adni a könnyű- és éle lm i sze ri párnák. Éppen ezért mezőgazdaságunk fejlesztése nemcsak parasztságunk, hanem egész népünk ügye. Tudja ezt ipari munkásságunk, ezért siet a mezőgazdaság segítségére megfelelő gépekkel, különféle ipari termékekkel és a fejlett technika alkalmazása terén szerzett tapasztalatainak átadásával.

Hasonlóképpen érzik az ügy fontosságát az értelmiségi dolgozók, köztük a pedagógusok is, s mező- gazdaságunk fejlesztésének nagy munkájából ők is ki akarják venni részüket.

| MIT TEHETNEK

a nevelők, mit tehet az iskola ezen a téren? — A nevelők feladata kettős: részben iskolai, részben iskolánkí- vüli. Az iskolában, de az iskolán kívül is az első fontos feladat, amit minden nevelő végezhet, a kormánypprogramm ismertetése, a dolgozó parasztok felvilágosítása. A nevelőknek tehát jól kell is- mernáök a Programm minden részletét, hogy meggyőző erővel tudják magyarázni pártunk politikáját. A kisújszállási gimnáziumban az osztályfőnöki órán is ismertették a kormányprogrammot. Állandóan figyelik a megyei sajtót, s ha valamelyik tanuló szülője a mezőgazdasági munkában, vagy a beadásban élenjár, akkor az erről szóló újságcikkel foglalkoznak az osztályfőnöki órán. Ennek nagy nevelő hatása van.

Nagyszerűen ki lehet használni erre a célra szinte minden órát. Nyelvi órán mezőgazdasági tárgyú élménydolgozatok íratásával szolgáljuk ezt a célt. A kémia-, fizikaórán mutassunk rá e tárgyaknak a mezőgazdasággal való kapcsolataira. A 6zámtanórákon kapjanak helyet a környék életével kapcsolatos számadatok. Az alkotmánytan, földrajz és természetismereti órák is sok lehetőséget nyújtanak a magyar mezőgazdaság új arculatának, jövendő képének bemutatására. A növénytan, állattan órákat pedig tegyük színesebbé, élmény- szerűbbé, legyen az órán sok szemléltetés, sok gyakorlat. Látogassanak meg i— különösen a városi tanulók — minél több állami gazdaságot, szövetkezetét, hogy lássák az elméletiben tanultak gyakorlati alkalmazását

TÁG LEHETŐSÉGEIK |

______vannak ezen a téren a falusi, tanyai iskoláknak, A legtöbb iskolának van — ha nincs, arra kell törekedni, hogy legyen — gyakorló- kertje. Ezekben a kertekben növények nemesítésével, keresztezésével foglalkozhatnak a tanulók. Ezt a munkát a nyilvánosság, a község dolgozód előtt végzik és így nemcsak a tanulók, hanem a felnőttek is megismerhetik a tudományos kutató- és kísérletező munka eredményeit. Saját szemükkel láthatják a négyzetes és keresztsoros vetés előnyeit, az öntözéses művelés nagyobb terméshozamát* a műtrágyázás előnyeit*

F

o

glalkozhatnak itt a tanulók facsemeték nevelésével és nemesítésével is. A helyi sajátosságok figyelembevételével gyümölcsfajtákat alakíthatnak ki. Itt ismerkedhetnek meg a tanulók a kerti munkákkal: az ásással, a ge- reblyézéssel, a kapálással, a kézi vetéssel, az ültetéssel. Itt tanulhatják meg a metszést, az oltást, a dugványozást. Fontos azonban, hogy a gyakorlókért az iskola közelében legyen, hogy a tanulók állandóan végezhessenek megfigyeléseket. Tanyai, falusi iskolákban könnyen megvalósítható kisebb háziállatok tartása is. így a tanulók megismerkedhetnek a fejlett állattenyésztési eljárásokkal s azokat szüleikkel is megismertetik. Idesorolhatjuk a méhészetet és a selyemhernyótenyésztést is. A tanulók szabad idejükben szórakozva megtanulhatják a szükséges ismereteket. Tervszerű gazdasági munka nem képzelhető el a környék talajának és időjárási viszonyainak alapos ismerete nélkül. Az iskola ezen a téren is sokat tud segíteni. A tanulók nagy örömmel végeznek időjárási megfigyeléseket.

Ha ezeket a munkákat (a csapadék és a hőmérséklet mérése, stb.)

rendszeresen végzik, s munkájukról feljegyzéseket készítenek, jó szolgálatot tesznek a környék dolgozó parasztjainak és a tanulók is megismerik szülőföldjük éghajlati viszonyait.

| MINDEN iskolának fontos feladata növénytani, állattani szertárának a bővítése, kiegészítése. A tanulóknak már az iskolában meg kell ismerkedniük a különböző növény- és állatfajtákkal. Szervezhetnének az iskolák egymás között csereakciót, amelynek során kicserélhetnék egyes távolabbi vidéken lakó iskolákkal környékük növényféleségeit, éghajlati viszonyairól szóló feljegyzéseiket, a mező- gazdasági életből vett fényképeket, beszámolókat, stb.

A tanulók termelési munkája nem korlátozódhat azonban csak a gyakorlóterületeken végzett teendőkre. Részt kell venniök a község fásítási munkáiban, a madárvédelemben, a kártevők elleni védekezésben. A nyári munkákban való részvétel szintén jelentős feladat. Ezekkel a munkákkal — amellett, hogy segítjük mezőgazdaságunkat — fontos szakismereteket adunk a tanulóknak, s egyben politechnikai képzésüket is biztosítjuk.

j A PEDAGÓGUS j legfontosabb munkaterülete az iskola. Nem végezheti azonban munkáját elefántcsonttoronyba zárkózva, a társadalomtól elszakadva. Másik fontos munkaterülete tehát a társadalmi munka. Munkája csak úgy lesz eredményes, ha összekapcsolja tanítói tevékenységét a társadalom szocialista építésének feladataival.

Ezen a téren is első feladata a pedagógusnak a kormányprogramm és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében hozott párt- és kormány- határozatok ismertetése, tudatosítása. A mezőgazdaságunkat fejlesztő munkába számtalan módon kapcsolódhat bele a nevelő. Elsősorban dolgozó parasztságunk szaktudásának gyarapításával, korszerűbbé tételével.

| TURKEVEN I Szepesi József a

város öntözési, Végh Lajos és dr. Győrffi Lajos a gyümölcstermesztési szakcsoport aktív tagja. Jászberényben a tőtevényi termelőszövetkezeti csoportok munkáját úgy segítik a nevelők, hogy számolásra és a munkaegység kiszámítására tanítják a dolgozókat.

„Kultúrpolitikánk nem kisebb feladata ápolni a magyarság egységes nemzeti kultúráját” —mondotta Nagy Imre elvtárs. Ezt a feladatot hajtják végre nevelőink ak- kar, amikor irodalmi, történelmi és természettudományos előadásokat tartanak, amikor kulturcsopor- tokat, kulturotthonokat irányítanak. Nagy szolgálatot tesz népünknek Turkevén Madarász Kórolyné, amikor a helyi népi táncokat, játékokat, népszokásokat az egész város kincsévé teszi.

így lesz a falusi, tanyai tanító népművelő munkájával a kormányhatározatok végrehajtásának elősegítője is. Az ilyen jellegű társadalmi tevékenység teszi lehetővé igazán a nevelők egybeforrását a dolgozók egész tömegével.

1 NEVELŐINK 1 a népnevelő, népművelő tevékenységet örömmel végzik. Szívesen állnak a kor- mány Programm megvalósításáért küzdők táborába, mert látják, hogy ezzel népük, falujuk felemelkedését, boldogulását segítik elő. Tudják azt is, hogy az ő anyagi és szociális körülményeiknek jobbá válása is a kormányprogramm megvalósulásától függ.

Dolgozzanak most nevelőink újult erővel, fokozottabb lelkesedéssel, áldozatos munkájuk legyen példamutató!

Legyenek nevelőink a kormányprogramm megvalósításának élenjáró harcosai!

JUHÁSZ JENŐ területi elnök

A KIOSZ évvég! közgyűléséről

A Kisipari Szövetkezetek Szol- nokmegyei Szövetsége éwégi mérlegzáró közgyűlést tartott. Az elnök beszámolójában ismertette, hogy az 1953. évi tervet 118 százalékra teljesítették. Arról is beszélt, hogy melyik részleg hogyan járult hozzá a jó eredmény eléréséhez. Kevés volt azonban a bírálat. Nem ismertette a jelenlévőkkel, kik voltak azok, akik nem végeztek jó munkát.

Nagyon hiányos volt az ellenőrző bizottsági beszámoló is. *

A hallgatók — jogosan, <—* sokkal többet vártak az elhangzottaknál. A főkönyvelő számadatokkal ismertette az évi nyereséget és a kifizetett osztalékot. A számokból azonban azt lehetett megállapítani, hogy az 1953. évi teljes bevételnek mindössze 7 százaléka volt az. amit közvetlen a lakosság szükségletére végzett munka után kaptak.

A hozzászólók az elkövetkezendő idők teendőiről beszéltek. Arról is, hogy napi 8 órai munkával kell elérni a jó eredményeket. Felvetették a dolgozókról való gondoskodás fontosságát, a fürdők, öltözők mielőbbi rendbehozását és újak létesítését. Foglalkoztak a munkafegyelem fokozottabb betartásával is.

A közgyűlést kultúrműsor zárta be. Tóth Ferenc,

KISZÖV oszt. vezető

DCM Halai landánő

A Karcag: melletti tanya! iskola (a Bikás Iskola) két fiatal tanítónője — Ézsiás Magdolna (1) és Ruder Ilona (2) . Ruder Ilona az elmúlt évi jó munkA. jáért a „Közoktatás kiváló dolgozója“ címet kapta. Ézsiás Magdolna pedig most tölti gyakorlóévét, á

Emi a bürokráciaellenes kiállásból kimaradt

za rám. majd én eiin* tézem. hogy megkapja a szerződést. Most van gyök bajban. Érdeklőd-* tem a megyei tanács illetékes osztályán, de sehol nem találják az említett aktát. Végül —* hogy valamit válaszol-* janak — elküldték a járási tanácshoz, mert mint mondották: „ott kell már ennek az ügy* nek lenni.” A járási ta* nácsnál sehol semmi nyoma nincs, oda nem érkezett meg.

Ismételten kértem* hogy nézzék meg hol van Gömöri János szerződése. Megígérték* (Igaz. hogy ez már tele* ionon keresztül tör« tént.) Sajnos, az ügy* irat nincs rngg. Addig is amíg előveszik, „elis* mérésül”, méltán kikai rülhetne ez js a buroké ráciaellenes kiállításra*

G. Z.

A termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozásának felhívása

A. termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozása felhívást bocsátott ki. A bevezetőben az országos tanácskozás részvevői megállapítják, hogy a termelőszövetkezetek és gépállomások kiváló dolgozóinak III. országos tanácskozása óta hazánkban tovább szilárdul a termelőszövetkezeti mozgalom. Számos jólműködő termelőszövetkezet iiiiiiiiiiiiiiiiiiMiimiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

C ok históriát jegyeztek fel már ^ a pénzről, a bibliai szegényasszony filléreitől kezdve napjainkig. A közgazdaságtudomány is sokat foglalkozott már vele, mint fizetési eszközzel, ez az irodalom egész könyvtár. De nem szabad lebecsülnünk azoknak a szólósmon- dásoknak a számát, sem amelyek éppen a pénzzel kapcsolatban születtek. Például az az igazság, hogy: „A pénz nem boldogít!” vagy: „Pénz olvasva, feleség ..Ez utóbbinál ugyan a vélemények eltérőek, van aki azt tartj-a, hogy „szeretve^ de van aki arra esküszik, hogy „verve” jó. Már tudniillik a feleség.

Ez esetben is pénzről esik szó, de nem az első, sem a második, még- csak nem is a harmadikként íent- említett vonatkozásban, hanem egészen új és egyre jobban elharapódzó jelenségről szólok, melyet a vásárlóközönség joggal kifogásol.

Legjobb lesz talán, ha példával

élek:

Ahogy ma már mondani szokás, az „igen kedves vevő" vásárol, tegyük fel 1 forint 90 fillér értékű árut. Sietős a dolga, tehát alig várja, hogy a pénztárhoz jusson. Végre ez is sikerül. Átadja a blokkot és az egy daralb kétforintost. A pénztárban ülő kartársnő a blokkot bedugja a gépbe, ördögi fürgeséggel lenyomja a lenyomandó gombokat, van, amikor kurbliz is, a gép zörög, csönget és kidobja a sokrekeszű, bűvös fiókát. Mindez pakold gyorsasággal történik. A gyanútlan vevő már-már azt hiszi, hogy pillanatok múlva átveheti az árut, de téved, mert a kartársnő, a helyett, hogy visszaadna 10 fillért, megszólal:

— Kérek kilencven fillért.

Az „igen kedves vevő” átkutatja összes zsebét, táskáját, tárcáját, cippzárral kínlódik, végre összekapar 90 fillért és átadja. A kartársnő pedig, szinte bosszantó nyugalommal megszámlálja és visszaad

1 forintot, de úgy „menetközben” megjegyzá:

— Máskor tessék az aprót előre előkészíteni!

A többi fizetni és sietni vágyó vevő, ilyenkor vagy az éppen aprópénz után kutató vevőt — és jogtalanul — vagy éppen a pénztárban ülő kartársnőt — és teljes joggal *— emlegeti, nem éppen apai-áldás formájában.

A második eset már súlyosabb, de nem a legsúlyosabb: Ha 10, vagy 20, vagy — a sors kíméljen meg minden vevőt tőle — 50—100 forintossal akar fizetni. Ilyenkor a pénztáros kérdést tesz fel:

— Nincs kisebb pénze?

Ha aztán tényleg nincs „kisebb” pénze, akkor az „igen kedves vevő” két lehetőség között választhat: vagy elrohan a bankba, postára, trafikba és felváltja a pénzét, vagy otthagyja az árut és elmegy más üzletbe szerencsét próbálni.

T egsúlyosabb eset, amikor „kasszaátadás van”. Toronymagasságban áll a pénztárfülkében az aprópénz. A vevő fizetni akar. Már a szolgálattevő kartársnő ül a pénztárban s ahogy meglátja az 5—10—20 forintost, így szól:

— Nem tudok visszaadni!

A jámbor vevő ilyenkor segíteni akar magán és enen-magáról megfeledkezve felhívja a pénztáros kartársnő figyelmét, hogy van biz ott aprópénz garmadával. A kartársnő sértődött hangon válaszol:

— Látom! Nekem is van szemem, de még nem vettem át.

A lehetőségek száma most sem kevesebb, ha nem is több: Az „igen kedves vevő”, vagy megvárja a pénztárátadást és azt, hogy a két kartársnő megbeszélje a legtöbbször magántermészetű ügyeit, vagy ha nem bírja türelemmel, akkor ismét elmegy másik üzletbe, remélve, hogy ott nagyobb szerencsével fog járni.

ehetne még folytatni a tipikus eseteket,' de célom nem az, hogy ezeket a végtelenségig soroljam, hanem, hogy felhívjam azoknak a dolgozóknak a figyelmét, akiket a bizalom és a kötelesség a pénztárba ültetett, hogy a jövőben tartsanak olyan váltópénzkész- letet, hogy hasonló és teljesen felesleges kellemetlenségektől a vevőket megkíméljék,

Az esetben, ha kérésemet nem szívlelnék meg, kénytelen leszek a vevők érdekében a legújabb ötletemet közkinccsé termi:

Minden család szerezzen be olyan táskát, amilyent a fizetőpincérek használtak. Ez a jólismert táska, derékra csatolható, tötobrekeszes bőrtáska. Amikor a család valamelyik tagja bevásárlási körútra indul, ezt a táskát csatolja fel és a megfelelő rekeszekbe, megfelelő pénznemeket tegyen. Milyen egyszerű és gyors lesz ezentúl a fizetés! A pénztáros kartársnő csak megmondja, mennyit kell fizetni, a vevő mindkét kezével hátranyúl és már szórja is ki a pénzt, hozzá még olyan érmebeosztásban, amilyenben a kartársnő éppen parancsolja. Tudom, hogy ehhez megfelelő gyakorlat kell, de addig is, amíg nem rendezünk „gyorsfize- tésre-képesftő esti tanfolyamot”, ajánlom, hogy a család bevásárlói- kollektivája naponként tartson félórás gyakorlatokat,

■j-j-a ezt az igazán egyszerű meg- II oldást a pénztáros kartársnők nem találják megfelelőnek, akkor ■— mégegyszer megkérem őket — tartsanak megfelelő meny- nyiségű váltópénzkészletet.

Nem mondom, hogy mindenütt fennáll az aprópénzhiány, illetve a vevőknek a fentebb vázolt módon való felesleges zaklatása, de állítom, hogy mind gyakoribb jelenség.

Végül még csak annyit: Akinek nem inge, ne vegye magára!

—y. —n.

kiváló terméseredményeivel, a ta* goknak biztosított nagy jövedelem* mel már hazánkban is bebizanyí* tóttá a nagyüzemi gazdálkodás fö* lényét mondja a felhívás, majd megállapítja, hogy a párt és a kor* mány által a termelőszövetkezetek! megerősítésére hozott intézkedések sora örömmel és bizakodással tölti el a termelőszövetkezetek tagjait, A termelőszövetkezetek többsége jól és időben látott hozzá a tavaszi szántás-vetéshez. Ezt a lendületet egész évben tartani, sőt fokozni kell. „A nagyüzem-adta lehetőségek kihasználásával, magasabb színvo* nalú termeléssel, a hozamok emelé* sével váltsuk valóra III. országos tanácskozásunk célját, hogy tag* iáink jövedelme minél előbb meg* haladja a jóldolgozó, a gazdáik«* dáshoz jólértő középparasztok ja* védelmét“ — mondja a felhívás!

A termelőszövetkezeti dolgozók országos tanácskozásának felhívása ezután részletezi a növénytermelés területén soronkövetkező feladató* kát, felhívja a figyelmet a gépál* lomásokkal megkötendő szerződé* sek sürgősségére, minden munka* erő mozgósítására, a munka helyes megszervezésére. Ezután az állatte* nyésztés fejlesztésével kapcsolatos legfontosabb feladatokat, majd az öntözéses gazdálkodás, a kertészet* a szőlő- és a gyümölcstermelés nö* velősének fontosságát hangsúlyozza* A felhívás ezután utal arra, hogy a szövetkezeteik egy része elmaradt a fejlődésben. Hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az erősebb szövetkezeteknek védnökséget kell vállalni a gyengébbek felett, át kell adni jó tapasztalataikat.

A termelőszövetkezetek megerő* sítésének ügyétől elválaszthatatlan az is, hogy mindkét félre hasznos* jó kapcsolat fejlődjék ki a termelő* szövetkezetek és az egyénileg dől* gozó parasztok között. Ha mód van rá, a termelőszövetkezetek adjanak közvetlen gazdasági, anyagi segít* séget is az egyénileg dolgozó pa* rasztoknak Fogadják szeretettel éá megértéssel a korábban kilépettek visszatérését s az új belépőket egyaránt — mondja a felhívás* majd befejező mondataiban a kon* gresszusi versenybe való fokozot* tabb bekapcsolódásra, a tavaszi munkák jobb és gyorsabb elvégző* sere hívja fel a termelőszövetkezeti tagok figyelmét.

A jászberényi vasútállomáshoz igyekeztem s útközben — mint az máskor is előfordult — utitársat kerestem magamnak. mert beszélgetés közben gyorsabban telik az idő és nem tűnik olyan hosszúnak az út. Gömöri János gondolatokba merülve lépkedett a betonjárdán. kérdéseimre először kedvetlenül válaszolt. Később elmondta, mi járatban vcilt Jászberényben. s azt. hogy most ő is Szolnokra utazik. Nem szívesen teszi. mer.t otthon is lenne tennivaló és az utazás pénzbe kerül.

— Hogy megértse az elvtárs. elölről kezdem — mondotta. — Vettem egy hold földet. Még a múlt év decemberében beadtam a kérelmet az otthoni tanácsnak és vártam türelmesen a választ. Márciusban

már magam is sokalltam a dolgot és beutaztam Szolnokra, a Megyei Tanács Földbirtokrendező Osztályán megérdeklődni. mi van már az üggyel. Itt a tavasz és azt sem tudom, hogy enyém a föld vagy sem. Március 20- án azt mondták, hogy elküldték a papírokat Jászberénybe. Itthon érdeklődtem. Valóban megjött az akta. de nem volt ráírva, hoev engedélyezték-e. vagy elutasították? Visszaküldték tehát Szolnokra. Most azért kell ismét elutaznom, hogy megtudjam, mi az igazság — mondta bosz- szankodva.

A legjobb érzés valakinek szívességet tenni, valamiben segítségére lenni. Megbeszéltük, hogy Gömöri elvtárs ne utazzon Szolnokra, bizAprópénz gondok