Szolnok Megyei Néplap, 1954. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-10 / 58. szám

1954 március 10. SZOLNOK.««*: Y K? NÉPLAP-í Az olvasók mondták el — a Néplap jászárokszállási ankétján A Szolnokmegyei Néplap szerkesztősége március 6-án Jászárok- szálláson ankétot tartott. Ennek az ankétnak is az volt a célja, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja még jobban megis­merje a dolgozók problémáit. Közelebb kerüljön a jászárokszállásiak­hoz, hogy ottani olvasóink bizalommal forduljanalk a szerkesztőséghez s hogy a lap segítsen orvosolni az elhangzott panaszokat. Nem kapni elég szerszámot Az ankénton jelenlévő egyénileg dolgozó parasztok, termelőszövet­kezeti tagok és az egyéb foglalko­zású felszólalók is, szinte kivétel nélkül’ kifogásolták a rossz szer­számellátást. Kezdetét vette a nagy tavaszi munka. A község dolgozói­nak éppen ezért egyik legfonto­sabb problémája a szerszámellátás hiánya. Olyan hiba ez, melynek ki­javítása halaszthatatlan. Ásó, kapa, eke, alkatrészek és egyéb szerszá­mok nélkül jó munkát végezni le­hetetlen. A járási szövetkezetek szövetségének és az illetékes keres­kedelmi vállalatoknak ideje lenne mielőbb megszüntetni ezeket a hi­bákat és biztosítani a szükségletek kielégítését. ' Sok bírálat érte a Jászberényi Vasárúbolt, a szolnoki Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vállalat vezetőit. Kovács János, a Táncsics tsz elnökhelyettese mondta el, hogy különböző vasárúszükségleteiket a jászberényi vasárúboltnak kellene biztosítani. A bolt vezetői azonban vajmi keveset törődnek ezzel. Nem segítik, hanem inkább gátolják a szövetkezet munkáját. Gömbvasat és egyéb vasféleséget, vagy egyál­talán nem, vagy csak sok utána­járással biztosítanak. Nem lehet te­hát csodálkozni, hogy a Táncsics termelőszövetkezet még most sem fejezte be a téli gépjavítást, holott ebnek határideje már hetekkel eze­lőtt elmúlt. Semegi András, a szolnoki Vas­es Műszaki Vállalat vezetőinek fe­lelőtlen munkájáról beszélt. A kü­lönböző rendeléseket úgy és akkor állítják össze, ahogyan nekik tet­szik. Azzal egyáltalán nem törőd­nek, hogy Jászárokszálláson még fejősajtár sem kapható. Ezek a lát­szólag kis dolgok nagyon is nagy- jelentőségűek, mert a mezőgazda­ság dolgozóinak szükségük van a hiányzó szerszámokra. Rossz az ivóvízellátás Kővári Lajosné dolgozó paraszt­asszony és Bódis Balázs termelő­szövetkezeti tag az egész falu lakos­ságét érintő ivóvízellátásról be­szélt. „Az asszonyoknak néhol há­rom utcát kell keresztüljárniok, hogy vízhez jussanak. Van olyan kút, amely esztendők óta rossz. Ez a falu valamennyi lakójára hátrá­nyos. Sürgősen intézkedni kellene.“ — mondta Kővári Lajosné. A köz­ségben valóban tizenegy haszna­vehetetlen kút van. A vízhiány kü­lönösen a Rákóczi- és a Dobi-utca lakóit érinti. Az ottlévő állattartó gazdáknak nagy gondot okoz a jó­szág itatása. A jászárdkszállási dolgozók most- már joggal várják, hogy a hitege­tés és biztatás helyett végre a me­doskodjék a kutak megjavíttatásá- ról. Bódis Balázs bácsi a kutakról szólva megemlítette még, hogy a meglévőkre is jobban kell vigyázni. Törődjenek többet a KTSZ-ekkel Jászárokszálláson mintegy 400 kisiparos van. Ezek a különböző KTSZ-ekben igen fontos munkát végeznek. Az ankéton résztvevő Szakács Albert, Raffai Ferenc és még több szövetkezeti dolgozó véle­ménye szerint az anyagellátás rossz, megyei irányítószervük nem sokat törődik velük. Raffai elvtárs el­mondta, hogy gyártanának játék­árut, ha lenne anyaguk. A TÜZÉP azonban csak nagy könyörgésre hajlandó megfelelő anyagot bizto­sítani. Úgy hiszik talán, hogy Jász­berény, Szolnok, Kaposvár s az or­szág más helységében lévő kis paj­tások — ahová ez a KTSZ árut szállít, annyira „fejlettek“, hogy már nem is szeretnek játszani. Ez persze nagy tévedés. Helyes lenne elhinni ezt a TÜZÉP vezetőinék is. Jáger József KTSZ dolgozó hasonló dologról, az anyagellátás nehézsé­geiről beszélt. Kifogásolta, hogy a megyei központ keveset törődik problémáikkal. Vélemények a Néplapról örvendetes volt az ankét résztve­vőinek bíráló készsége, Sokan mondták el, mit tartanak jónak, mit tartanak rossznak a lapban, özv. Nagy Ferencné általában he­lyeselte a megyei lapban megje­lent cikkek arányát és minőségét. Kifogásolta azonban, hogy az alap­szervezetek népnevelőinek a mun­kájával a Néplap alig foglalkozik. Kevés olyan népszerűsítő, vagy bí­ráló cikk jelent meg, mely egy-egy népnevelőről szólt. Özv. Nagy Fe­rencné kérte a Néplap szerkesztő­ségét, hogy ezzel többet foglalkoz­zon. Az ankét résztvevőinek általános kérése volt, hogy a Szolnokmegyei Néplap több olyan közérdekű cik­ket közöljön, amely a falusi dolgo­zókat érdekli. Kókai Sándorné, Kő­vári Lajosné és még jó páran kér­ték a szerkesztőség munkatársait, hogy egy-egy fontos rendeletet, vagy közleményt, egyszerű módon, közérthető nyelven írjanak meg. A faluban — mondották — na­gyon sokan szeretnének kislakást építeni. Ennek a feltételeit azonban nem ismerik. Ilyen kérdésekkel is foglalkozzon a szerkesztőség. A kultúrotthon igazgatója, s Be­lényesi István elvtárs javasolta, hogy a lap adjon helyet minden olyan fontos kérdésnek, vagy óhaj­nak, amely esetenként az egész falu lakóját érinti. így pl. a jászárok­szállásiaknak egy új mozihelyiség­re, s kulturotthonra lenne szüksé­gük. Ugyancsak a kultúrotthon igazgatója mondta el, hogy a szer­kesztőséghez beküldött levelekkel nagyobb gonddal foglalkozzanak, mert ő már napokkal ezelőtt bekül­dött egy cikket, s annak a sorsá­ról semmit sem tud. JCiálLítái az (ÍLlliiiüházban csérő szó hallatán. Kü­lönben nehéz volna rangsorba állítani a kis alkotásokat, mert meg­annyi gondos és taka­ros munkáról tesz tanú, bizonyságot. f-/l- kiállítás tulaidon- * képpeni célja az volt — Sáros Gvu- láné szakkörvezető sza­vai szerint —. hogy a kispajtások szülei meg­tekintve i kiállítást, bí­rálattal és tanácsokkal segítsék a szakkör el­következendő munká­iét. A kiállításnak — annak ellenére, hogy nem igen propagálták — igen sok látogatója volt. A lövőben köté­nyeket fognak készíte­ni és a szolnoki csipke készítését tanulják meg. Idővel ismét kiállítást rendeznek majd. s az akkori látogatók ismét megállapíthatják — fej­lődőképesek-e a kis néprajzos úttörők. A most látottak alapján efelől semmi kétségünk nem lehet. Szüntessék meg a protekciót A törökmiklósi „Dózsa’’ filmszín­ház pénztáránál még mindig érvé­nyesül a protekció. A jóbarátok és ismerősök — bármennyien állnak is a pénztár előtt — bemennek és minden várakozás nélkül megkap­ják a jegyeket. Hiba az is a mozinál, hogy nin­csen fegyelem. Az előadás alatt több esetben olyan lárma van, hogy nem érteni a hangot. Szeretném, ha ezek a hiányosságok mielőbb megszűnnének. SÉLLEY ERZSÉBET levelező Törökmiklós Számolja el a 1ÜKER a tüzelőm árát 1952-ben írattam a kisújszállási gépállomáson tüzelőt 327 Ft érték- ben. Ebből az első negyedévben megkaptam 157.80 Ft-nyi árut, azonban a hiányzó összeget azóta sem utalták vissza. Több helyen jártam már. Kéré-i sem nem teljesítették. Nagy szük-> ségem lenne a pénzre, s úgy gondo­lom, két év alatt lett volna már ideje a TÜKER-nek, hogy elszán mólig és visszafizesse pénzemet. .Vagy Mihály traktoros Kisújszállás, ÄMG Több pontosságot és megbecsülést várunk Febr. 28-án mozielő­adást szerettünk volna megnézni Örményesen. Este hat órára volt hir­detve a műsor, de va­lami miatt még hét órakor seim tudták meg­kezdesd. Hét óra után kijelen­tették. hogy nem mu­tatnak be több filmet, s a kiadott jegyekkel majd a következő va­intézkedjenek a JUSZOV-ök Több cikket írtunk már Lipták János jánoshidai dolgozó panasza ügyében. Nevezett az ottani föld­művesszövetkezetből nem kapta meg két év óta befizetett tüzelőjét. Pintér Imre JÁSZÖV-titkár elv­társ figyelmét is felhívtuk már a sérelem orvoslására. Ö sem tett semmit. Ideje lenne többet törődni a JÁSZÖV-nél is a dolgozók kéré­seinek elintézésével. Nem különb a helyzet a szolnoki jASXÖV-nél. Itt özv. Szűcs An- íalné tószegi levélírónk panaszát nem orvosolták többszöri kérésünk után sem. ígéretet már kapott, azonban ez nem elég. Kérjük Maj-i zik Jenő JÁSZÖV-titkár elvtárs sürgős intézkedését. A szerk. INTÉZKEDÉS^ Forradalmi változás az orvostudományban I ORVOSTUDOMÁNYUNK 1 az utolsó évtizedben forradalmi átalakuláson ment keresztül. Sokan van­nak, akik azt hinnék, hogy a világháború szörnyű­ségei: a borzalmas sérülések és az embertelen szen­vedések, a szokatlan esetek révén új tapasztalatok­hoz és ennek nyomán gyorsabb fejlődéshez jutott az orvostudomány. De korántsincs így. Nemcsak a mú­zsák hallgatnak a háborúban, hanem a tudomány művelői is más munkára varrnak kárhoztatva. Az a nagynak semmiképpen sem nevezhető tapasztalat, amit elsősorban a hadisebészet nyert, össze sem hasonlít­ható azzal a veszteséggel, amit háború ideién az országok egymástól való elzártsága és a belső nyo­morúság jelent a tudomány fejlődésére. Az orvostudomány nálunk rohamlépésben a má­sodik világháború után kezdett feilődni és pedig azért, mert ettől fogva nemcsak a magas fokon álló szovjet orvosi irodalom jutott mostmár el hozzánk, hanem kiváló szovjet orvos-professzorok, mint Sa- banov, Szaposov. Petrovszkij és másolt személyesen is elhozták hozzánk az új tudományt. Hogy csak egy pár példát említsek: egycsapásra meghódította a sebészetet a Visnyevszki-féle érzéstelenítési eljárás, a szemészetet a Filatov-féle szövet átültetés, a bio­lógiában pedig a Lepesinszkája által felfedezett sejt előtti állapot elmélete hozott forradalmi újítást. A legeslegnagyobb átalakulást azonban a Pavlovi szem­léletnek az orvostudományba való bevonulása hozta. Nemcsak sok, addig érthetetlen jelenség vált általa érthetővé, hanem egészen átalakította az orvosi gon­dolkodást és emellett irányt szaloott sok betegség gyó­gyítására is, |eGY ESZTENDŐVEL! ezelőtt, a Magyar-Szov­jet Barátsági Hónap alkalmával a Magyar-Szovjet Társaság segítségével európai hírű magyar tudóso­kat sikerült Szolnokon előadások tartására meg­nyerni. így Kettesi professzor i.A dialektikus mate­rializmus az orvostudományban“ címmel tartott elő­adást. Kiszely tanár az új biológiai szemléletet ismer­tette. Kovács professzor pedig a tuberkolózis tárgy­köréből tartott előadást. Minden előadás nemcsak rendkívüli élmény volt megyénk és a szomszédos me­gyék orvosai számára, hanem tudásukat nagymérték­ben gyarapítva, közvetve a betegek is részesültek be­lőle. _________________ [a B ETEGSÉGEK megelőzése az új orvostudo­mány legfőbb irányvonala, ezért célul tűztük ki az egyik legelterjedtebb betegségnek: a daganatos meg­betegedéseknek (a legtöbb ember a vérkeringési szer­vek betegségében hal meg, de nyomban utána a má­sodik helyen a daganatos megbetegedések következ­nek) orvosi vándorgyűlés formájában, kiváló szak­emberek vezetésével való megtárgyalását, a megelő­zést. a korai felismerést és a gyógyítást. Ennek a rendkívül nagyjelentőségű és nagysikerű vándor- gyűlésnek a megrendezéséhez is az MSZT nyújtott segítséget. Legközelebbi programmunk — ugyan­csak az MSZT segítségével — röntgenorvos vándor- gyűlést szervezni Szolnokon. Orvostársadalmunknak jelentős szerep jut a szo­cializmus építésében és ezt a szerepet csak úgy tölt­hetjük be. ha együtt haladunk a haladó tudo­mánnyal. Dr. Harjros György ádlami közeg^^k.ügyi felügyelő örömipel — villanyfény mellett — írom levelemet. A Néplap fá­radozásának meg lett az eredmé­nye. Nem is tudom, hogyan kö­szönjem meg a szerkesztőség szí­vességét. Intézkedésükre a TITÁSZ igaz­gatósága a helyszínen megállapí­totta, hogy szerelőségük nem a megfelelő adatokat jelentette. így ők nem tudnak a valóságról. Szíves fáradozásukat mégegyszer köszönöm. Nemes János Kuncsorba * Fehér István jászalsógyörgyi le­vélírónk azt kérte, hogy községük­ben létesítsenek még egy MÄVAUT megállóhelyet. Az 53. sz. Autóközlekedési Vál­lalattól az alábbi választ kaptuk kérdésünkre: „Megállóhely létesítést csak a helyileg illetékes községi tanácsok kérelmei alapján tudunk végrehaj­tani. A jászalsógyörgyi tanács ilyen irányú kéréssel nem fordult hoz­zánk. Amennyiben a tanács kéri a megállóhelyet. — vállalatunk min­den további nélkül rendszeresíti.’1 Vajda Mihály igazgató. Jászberény * A szolnoki cukoreyári kampány­járat megszüntetése következtében — egyéb vállalatok dolgozói szál­lítási problémáinak megoldására elrendeltük, hogy az 5.15 órakor Tiszavárkonyba közlekedő távol­sági autóbusz iáratunk a helyi járati megállóhelyeken állion meg. Ezzel a szerkesztőségen keresztül kért utazási lehetőség a dolgozók részére megoldást nyert. Kérjük a dolgozókkal közölni, hosv ezen já- ratet vegyék igénybe. Dobos Ferenc igazgató. Szolnok. MÁVAUT * Örömmel tudatom a szerkesztő-* séggel, hogy a redőnyt megkaptam. Nagyon köszönöm a fáradozásu­kat és hálával gondolok a Néplap­ra, mely e reménytelennek látszó ügyet elintézte. További jó munkát és jó egész-* séget kívánok a szerkesztőség dol­gozóinak. Mosonyi Sándorné Alattyán * A mesterszállási „Úttörő” tsz szerkesztőségünkhöz küldött leve­lében közölte, hogy a tiszaföldvári tanácstól megvettek egy páncél-* szekrényt, az árát kifizették és arrfikor érte mentek, nem kapták meg. A megyei tanács pénzügyi osztá-* lyától az alábbi választ kaptuk kér­désünkre. A termelőszövetkezet panaszát megvizsgálva, megállapítottam, hogy az jogos. A tiszaföldvári ta-* nács 1953-ban felajánlott a készlet- felszabad ítási mozgalom kapcsán egy felesleges páncélszekrényt. Ezt vette meg a tsz. Amikor érte men­tek — mivel a rosszat nem tudta a tanács megjavíttatni — nem ad­ták ki. Nem gondoskodtak arról sem, hogy a már befizetett össze­get visszautalják. A községi tanács hibát követett el, nem kellett volna a páncél­szekrényt ilyen körülmények kö­zött felajánlaná. A megyei tanács felhívta a figyelmüket a páncél­szekrény árának visszafizetésére. Pintér Dezső osztályvez. Szolnok, Megyei Tanács Levelezőink a „Bánk bán4í-ról Február 28-án szer­kesztőségünk . megyei levelezői értekezletet tartott. Azóta alig eev hét telt el. s ezalatt, a pár nap alatt szinte va­lamennyi meghívott le­vélben is megírta ta­pasztalatát. ..Mikor a meghívót kézhez kaptam — írja Sass Pál jászberényi ta­nuló — megmondom őszintén, örültem. Az egész vasárnappal na­gyon meg vasvok elé­gedve. Számomra külö­nös élmény voll hogy együtt voltunk színház­ban s gyönyörködhet­tem a ..Bánk bán” c. nagy történelmi mű­ben. A magyar irodalom e remekművét már több­ször olvastam, de iga­jAJ és. a múlt év no- -/rL' vemberében tör­tént. Sáros Gyuláné fel­utazott Pestre, a Nép­rajzi Múzeumiba, hogy ott megismerve orszá­gunk különböző népvi­seleteit. Szolnokon az Ut törőházban néprajzi szakkört szervezzen az úttörőpajtások között. A kis úttörőlánvok örömmel jelentkeztek szakköri tagoknak. Bi­zony kezdetben egyikő­jük sem tudott varrni. A lányokban azonban oly nagy volt az igye­kezet, hogy rövid idő alatt elsajátították a varrás, hímzés techni­káját. Ezután nagv fel­adatra vállalkoztak. Sá­ros Gyuláné szakkörve­zető irányítása mellett, minden egyes szakköri tag egy-egy babának az elkészítéséhez fogott. A babák egy-egv város, vidék népviseletét mu­tatták be. Ez a munka nagyfokú gondosságot és türelmet igényelt. Üz­letből csupán a babafe­jeket vásárolták, a ki­csiny ruhánakvalót ott­honról. vagy a szom­szédoktól szerezték be és nem egy kislány sa­ját hajaitól vágatott le. hogy készülő babájá­nak haja legyen. '3/j etenként egvszer kétórás foglalko­zást tartottak. Ez az idő nem ment az iskolai tanulás rovására, sőt a lányok még jobb tanul­mányi eredményt értek el. mint azelőtt. Lehet, hogy egy kis számítás is volt bennük — nem akartak kiesni a szak­körből. 1954 március 6-án és 7-én kiállításra kerültek a kis pajtások kicsiny, de értékes al­kotásai a néprajzi szak­kör alkotóműhelyében. A szakkör tagjai kalau­zolták az érdeklődőket és igen kedvesek vol­tak minden vendéghez. Mihályi Erzsébet ba­bája a szolnoki népvi­seletet ábrázolta. Ez tetszett legjobban a lá­togatóknak. A kis Er­zsiké arcán halvány pír futott át egy-egy di­sámap el lehet iönni. Nagyon rosszul esett ez. hiszen több mint két kilométert gyalo­goltunk kiSigyermekeim- mel együtt. Többen vol­tunk vasutasok is. akik nem tudtak elmenni a következő vasárnap, mivel szolgálatba men­tek. Visszakértük a jegy árát. A mozigépész fe­lesége azonban minő-i síthetefclen hangot hasz­nált. Egyébként is sok a panasz a mozira. Sok-, szór nem lehet hangot hallaná, a képek is mo-t sódottak. Jó lenne, ha a MORÉP nagyobb ellen-, őrzést gyakorolna ná- lünk is. Korcsmáros László Fegyvernek Állomás zán lenyűgözővé és él­ményszerűvé csak e nagyszerű előadás után vált bennem. Felei the- tetlen maradt számom­ra annál is inkább, mi­vel életemben most vol­tam először színházban. * Katona József ..Bánk bán” c. drámáját már gyermekkorom óta is­merem. Később gyer­mekeim is megismerték ugyanabból a könyvből. Éppen ezért kétszeres öröm volt számomra, hogy színpadon is lát­hattam. hisz erre még soha nem volt alkal­mam. Nem vagyok mfikri- tikus. de a szerepek alakításáért dicséret il­leti a Szigligeti Szín­ház művészeit. Vala­mennyi szereplő tetszett és nem is sajnáltam a tapsot egytől sem. EGYED JANOS levelező Kőtelek * Az ízletes ebéd elfő- gyasztása után. hogy teljesebb, kedvesebb le-i gy,en a vasárnapunk —< a Néplaptól kapott le­gyeikkel — valamenv- nyien átvonultunk a színházba. A színészek a legteljesebb elisme­rést érdemlik játékuk­ért. Ezen a délutánon so­kan gyönyörködtek az előadáson. Sok diák éj fiatal jött be vidékről Is. Wesniczky Antal levelező Besenyszös

Next

/
Thumbnails
Contents