Szolnok Megyei Néplap, 1954. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-25 / 71. szám

4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 méretes *9» Puliszkától a Tltamindás ételekig Jíátaqaiá^ eqip érdekes intézetben Evéshez nem kell nagy tudomány «— tartja a mondás. Az egészséges, vitaminokban gazdag, jóízű élelmi­szerek kiválasztásához, vizsgálatá­hoz és általában a táplálkozás kér­déseinek kutatásához azonban an­nál nagyobb tudomány szükséges. E célokra alakult — a közegészség- ügyi intézet . egyik osztályából — 1949-ben a Gyáli-útan az Élelme­zéstudományi Intézet. A hatalmas épület, a bonyolult gépek, készülé­kek, furcsaalakú csövek, gőzölgő lombikok, korszerű „boszorkány­konyhára“ emlékeztetnek. Az inté­zet sokrétű, változatos munkájáról, fejlődéséről és eredményéről két kiadvány beszél a legékesebben. — „Mit együnk most?“ ez a címe az elsőnek, amelyet 1945 decemberé­ben adtak ki, A füzet ezzel kezdő­dik: „Nem tagadjuk, hogy ínségben élünk. Mindent összeszedünk kony­hánk részére, hogy gyomrunkat úgy, ahogy megtöltsük,.. Ebben a fü­zetben tudományt gyűjtöttünk ösz- sze az ínség ellen., A könyvecskében receptet talá­lunk a puliszkáról, máiéról, dödö- lyéről, babtortáról, melaszkrémről, cirok-rizottóról, tök-mignonról, zsír- nélküli pirítósról és a karácsonyfa lehullott tűiből készülő teáról. A másik könyvecske címe: „Észszerű és gazdaságos táplálkozás“. Ez nem­rég jelent meg. Ebben is találunk példákat a helyesen összeállított ét­rendről. Tejet, húst, sokfajta zöld- főzeléket, tésztákat ajánlanak a leg­változatosabb, táplálóbb formák­ban, Olt önti ük ki a fázaaiztt Az intézet sokat foglalkozik még a múltból öröklött úgynevezett hiánybetegségek elleni küzdelem­mel, az ilyen bajok megelőzésével. Felkutatják azokat az élelmiszere­ket, amelyek igen táplálóak, vita­mindúsak. így a többi között fel­hívják a figyelmet a kalarábéra, a kalarábélevélre, amelyben több a C-vitamin, mint a citromban. A csipkebogyó, a káposzta, az egres ugyancsak sok C-vitamint tartal­maz. Megállapították, hogy a tészta­félék főzővize igen sok B-vitamint tartalmaz — ezért ezeket sohase öntsük ki, hanem használjuk fel le­ves, mártás készítéséhez. Az intézet kutatja azokat a módszereket, ame­lyekkel az élelmiszerekben lévő vi­taminok, értékes tápanyagok meg­őrzését biztosítják. Kidolgozták a helyes konyhatechnikát is, amely­ből néhány paragrafust közlünk. Ne főzzük fedő nélkül ételeinket, mert ezzel a fényre vagy levegőre érzékeny tápanyagok elpusztulnak. Ne tisztítsuk vastagon, durván az élelmiszereket, mert a legértéke­sebb részek gyakran közvetlenül a héj alatt helyezkednek el. A színe­zés kedvéért se pirítsuk soká az ételeket. A zöldfőzeléket legjobb párolással vagy gőzöléssel készí­teni, így megmarad a vitamintar­talom. A gőzölésre gőzölőbetétet ajánlanak, amely nem más, mint egy lyukas bádoglemez, amelyet úgy helyezünk — lábakon vagy füg­gesztve a fazékba — hogy az edény lezárását ne akadályozza, (Vilamino-L kéizitmtnyek Az intézet munkája nyomán ké­szülnek a vitaminos cukorkák, a B­vitaminos kenyér és most ismét forgalomba kerülnek a különböző sűrítmények, így például a kedvelt Vitapric. Az intézet kidolgozta azo­kat a módszereket, amelyek a nagy­üzemi konyák főzésénél biztosítják a magas tápértékét, vitamintartal­mat. így foglalkoznak az egyes éte­lekhez hozzáadandó szintetikus úton előállított vitaminokkal, vagyis az ételek dúsításával. Az élelmezés, a táplálkozás fejlő­dését mutatja az is, hogy a magyar nép az utóbbi időben megnőtt. A mai iskolások, de a most sorozásra került fiatalok is átlag 4—6 centi­méterrel magasabbak, mint a há­ború előtt. Az intézet gyűjti azo­kat az adatokat is, amelyek az egy ember táplálkozásának kalória-ér­tékét mutatják. 1887-ben — Keleti Károly, a kiváló statisztikus adat­gyűjtése szerint — az ország egy lakójára egy nap átlag 2974 kaló­riaértékű táplálék jutott. 1925-ben 1700, 1938-ban pedig 2690 volt a kalóriaérték. 1952-ben ez az összeg már 3100-ra emelkedett. Az intézet készíti a különböző nagy települé­sek, városok élelmezési tervét. — Ezekben a legaprólékosabban felso­rolják, hogy milyen élelmiszeripari üzemeket, élelmiszermennyiséget, stb. kell biztosítani ahhoz, hogy az illető hely — mondjuk Sztálinváros — lakosságát a legjobban láthassák el, Jelenleg. rCuzkeot íltlmezíil temen döigöznak Az intézet munkáját segítik a kí­sérleti állatok: egerek, patkányok, tengerimalacok, sziriai aranyhör­csögök, nyúlak, kutyák, macskák, békák serege is. Az intézet most új feladatokkal bővül. Eddig főleg az élelmiszer­anyagok termelésével, szállításával, forgalombahozatalával, vagyis álta­lában technikai problémákkal fog­lalkoztak. Most azt is vizsgálják, hogyan hatnak a különböző élelmi­szerek a szervezetre, tehát elsősor­ban az élettani problémákat kutat­ják. Nagy súlyt helyeznek a diétás kérdésekre is, kísérleteket folytat­nak, hogy bizonyos ételek meny­nyire emelik a szervezet védekező, ellenálló képességét. Jó érzés tudni, milyen komoly, nagyszerű tudományos munka fo­lyik, azért, hogy asztalunkra minél jobbízű, változatosabb, táplálóbb étel kerüljön, (bodnár) RÁKÓCZI HADNAGYA Színes magyar film Gyárfás Endre a . Rákóczi hadnagya“ c 1 MADÁRFÜTTYEL 1 teli az erdő. A tisztás szélén legény meg egy leány. A legény öltözete sejteti, hogy jó­fajta kurucvitéz. A leány falubélije, Bíró Anna, Réthe legszebb leánya. „Őfelsége", a zsaroló A főszerkesztő felug­rótt és udvariasan látogatója elé ment: — Pa­rancsoljon helyet foglalni, kisasszony — mutatott az íróasztal előtt álló puha karosszékre, majd a bár- szekrényhez lépett és ki­nyitotta, — Egy pohárká­val .,, megkínálhatom? — arca csupa mosoly volt s titokban megigazította nyakkendőjét. Ittak. A főszerkesztő el­foglalta helyét a hatalmas íróasztal mögött és vára­kozóan tekintett látogató­jára. — Bizalmas küldetésben jöttem — kezdte a lány. — Gondolom, a leghelyesebb, ha azonnal a tárgyra té­rek, — Igen, ez lenne a leg­helyesebb — mosolygott a főszerkesztő. — őfelsége nagyon ha­ragszik — mondta a lány... — Haragszik? — A fő- szerkesztő hangja, mintha gúnyosan csengett volna. —i Istenemre mondom, nincs rá oka. Ilyen rek­lámja még nem volt, ami­óta Jugoszláviából Párizs­ba költözött, A lány összeráncolta homlokát, ■— őfelsége nem örül az ilyen reklámnak. Hiszen az ön lapjának cikksorozata azt állította *—< borzalmas még kimondani is —, hogy hallgatólagos megegyezés volt őfelsége és apja gyil­kosai között! II. Péter ki­rály apagyilkos? — A lány hangja remegett a felhá­borodástól. — Ugyan, ugyan — csi­tította a főszerkesztő. — Ezt mi nem írtuk! — A sorok között hatá­rozottan ez érződött! — Persze, a sorok kö­zött! — a főszerkesztő is­mét gúnyosan mosolygott. — Ki tudja azt előre meg­mondani, hogy a sorok kö­zül mit olvas ki az olvasó. Úgyszólván mindenki a sa­ját ízlése szerint olvassa a lapot. És az én lapom, a Match igazán népszerű ... — Hiszen éppen ez az! Egy népszerű lapban ilyet írni őfelségéről! — Helyreigazítottuk! — Hogyne. Eldugott he­lyen, elég kétértelműen. Nem csodálhatja, hogy őfelsége kártérítési pert indított a becsületéért. A főszerkesztő felállt és fel-alá kezdett sétálni a szobában. — No igen — dünnyögte — a becsületéért! Csekély 50 millió frankot követel! — Gondolja meg: egy ki­rály becsületéről van szót — No látja! — A lány hátradőlt a karosszékben ás azon gondolkodott, hogy miképpen folytassa. A fő- szerkesztő a segítségére sietett: — Én nem örülök ennek a pernek A lap hírnevére nagyon vigyázunk. Talán mód lenne.., A lány elmosolyodott: — Ezért jöttem .., Vol­na egy ajánlatom... Szó­val rendbehozhatnánk az ügyet. — Hogyan? A lány aktatáskájából vastag iratcsomót húzott elő: — Ezzel! — Ez micsoda? — A fő- szerkesztő bizalmatlanul nézegette az iratcsomót. — őfelsége emlékiratai! Vegye meg a lap az első közlési jogot 20 millió frankért. S ezzel lezárjuk az ügyet.., a lovagiasság szabályai szerint A főszerkesztő összehúz­ta szemeit: — A lovagiasság szép dolog, kisasszony, de... hogyis mondjam.,, egy kissé elavult. Húszmillió lovagiasságból.., egy kis­sé sok. Nemde? — Kevesebb, mint 50 millió! 1— Számtanból egyes! Valóban kevesebb! S ha nem veszem meg ezt az izét 20 ért... ? — Akkor lefolytatjuk a pert Őfelsége becsületé­ért .. j — Ahá! Szóval egy kis zsarolás, mi? A lány felugrott: — Én őfelsége megbí­zottja vagyok. A főszerkesztő köhintett: — Igen, ezt már mond­ta.., S mint megbízott — nem járt sikerrel! — Azt akarja mondani, hogy elutasítja? — Azt! A lány az ajtóig ment, ott megállt s visszafordult. — Ez az utolsó szava? — Igen! — Akkor a tárgyaláson találkozunk! j— Nem hiszem! Ott a lapot az ügyvédünk képvi­seli.,, Egy pillanat: Ké­rem adja át őfelségének mélységes sajnálkozásom kifejezését. 5 Egyébként, hogy a bíróság miképpen dönt — azt még nem lehet tudni. A 20 millió sók egy olyan kéziratért, amit egy kezdő írt. Mert — s ezt be kell látnia — őfelsége, ha az üzletben nem is — de az irodalomban még kez­dő,,, Lenkei Lajos 20.000 éves Ä múzeum, ahol ezt a feliratot olvasom, egy szolnoki bérház alag­sorának négy helyiségében talál­ható. Az egyik óriási mammut- agyarra (Elephas primágenius) írja éppen Kaposvári Gyula, a múzeum fiatal, szőkehajú igazgatója. A mel­lette lévő állványon. hatalmas tömbben, egy mammut alsó áll­kapcsa. négy foggal. Megtudjuk, hogy a mammutnak két foga volt. Ez egy fiatal mammut állkapcsa, éppen fogváltáskor hullott el. Egyik pár foga a kipusztulóban lévő í.tejfog,!. a másik a növő félben lévő igazi fog. Az asztalon nagy mammut fogak sorbarakva. Fél- kézzel nyúlok érte. de kettővel is elég megemelni. Nyom vagy tíz kilót. A falon egy óriás ős-bölény koponya, két ép szarvval, A párját, mert ebből már több is van, most egy pesti kiállításra adták köl­csön. A polcokon körben Óriási agya­rak. lábszárcsontok. üaoockacsontok. mind. mind friss zsákmány, amit most lázas izgalommal lehet osztá­lyozni, összerakosaatni, rekonstru­álni, Honnan e gazdagság ebben a csepp múzeumban? A választ a fiatal igazgató adta meg: *—i Jó barátságban vagyok a ti­szai halászokkal. •— ha csont, vagy cserép akad a kerítő-hálóba. behoz­zák szívesen. Az úttörők meg fém­gyűjtéskor hoznak be.— szemétből, pincékből kibányászott —< értékes régiségeket, ....... GO NDOLATOK EGY MÚZEUMBAN A halászok, meg az úttörők. Jól­eső érzéssel gondolok a mammut csontot, bronzérmeket, edényeket múzeumba hordó halászaink, isko­lás gyermekeink önzetlenségére, kultúraszeretetére. A tudós elsőszámú munkatár­saira. Spenót Á bronzkori edények merész for­máiban. finom mintáiban gyönyör, ködöm. Emelném az egyiket, ne­héz. tele földdel. Ki kellene már ezt is tisztítani, mondom az egy­szerű látogató gondolatával. —i Addig nem. míg meg nem vizs­gáljuk. mi van benne. Válaszol a múzeum igazgatója. — Mi volna .— sárga föld. A fiatal igazgató elmosolyodik és rámutat egy másik edényre. •—* Ebben, >— vegyelemzéssel meg­vizsgáltuk a földet — soenótmagot találtunk. Spenót s talán éppen ä bronz­korszakiból? Spenót. —i amit a gyerekkorunk­ban csak hosszas rábeszélésre et­tünk és amit az én gyerekem is fanyalogva fogad, Spenót, amelyről ma már azt is megállapítjuk hogy fontos vitami­nokat tartalmaz, Spenót, amit — minden bizonnyal ennek a megálla­pításnak híiián — már a bronzkori gyerek is evett, Nézem az edényt és egyszerre közeledni érzem, az eddig valósze­rűtlenül messzinek. tűnő kort, , Ezüst csat Vata közül emelem ki. Óvatosan a tenyereimbe fektetem. A lapos levelű indát utánzó csatt kb. 1000— 1500 évvel ezelőttről. a népvándor­lás korából való. Művészi formája az ötvös fejlett ízlését dicséri. A múzeum igazgatója a csatt kö­zepén végigvonuló törésre mutat. — Ezt így ástuk ki megjavítva. A gazdája megjavította. A törés mellett négy kicsi lyukat fedezek fel, amibe az összetoddó pántot szegecselték. Többször voltam már múzeum­ban. Nem tudom más hogy van ve­le. de én eddig, ha üveg mögött láttam ilyesmit, a kor és a lelőhely megnevezésével. valahogy nem tudtam elvonatkoztatni a múzeum egészétől. — a kitömött állatoktól, ásványoktól ép úgy. mint a már­ványlépcsőktől. vagy az oszlopcsar­nokot díszítő pálmáktól. Most ez a tenyeremben heverő összeszegecselt csatt szinte izga­lomba hoz. Megcsináltatták? Miért? Már nemcsak a csatt. az ember is érde­kel. Ki voltál? Talán egy ifjú ge­pida, vagy egy hosszúhajú avar lány. vagy a hadi portyázáson gazdag zsákmányt szedő magyar? Ha megcsináltattad, szeretted ezt a csattot, ragaszkodtál hozzá. Talán a kedvesed adta? Vagy egy halálos kardcsapás fogott fel melleden, ab­ba tört ketté? Több. mint egy évezred választ el tőlem. ^ nem. tudsz felelni. De lám. ez a csatt nemcsak a kort. már valakit, egy embert is elém vetít. A vár Az egyik helyiségben még ren­dezetlen múzeumi tárgyak: török felírású cserepek, régi fegyverek, edények. Mind az ..Irodaház“ •— Szolnok most épült büszkesége — alapozásánál került elő. Azt a vitát is eldöntötték az itt kiásott leletek, hogy hol húzódott a szolnoki vár- rendszert körülvevő árok. Éppen ott. ahol most az Irodaház áll. Ide dobálták ki a várból a fölös, sze­métbe való holmikat. — ezért ke­rült elő annyi emlék az alap ásá­sakor, Ezt már térképpel a kezemben hallgatom. Rabutin tábornok, csá­szári hadvezér, a Rákóczi szabad­ságharc Habsburg ellenfelének ha­ditérképét tartom a kezemben. Megpróbálom ebben a térkénben el­helyezni az Irodaházat, az új cel- lulózegyárat. a művésztelepet. A játék mulattat. Ahol akkor víz folyt, most aszfaltutak. parkok, emeletes házak állnak, hirdetve az ember alkotó kedvét, a társadalom örök fejlődését. Aztán megint egy pazar színek­ben játszó korsót veszek a kezembe. Ezt is az Irodaház alapozásánál ta­lálták. Az évszázados cserepeket a jövőt alapozó ásók és csákányok forgatták ki. mint Sztálin város ban a római fegyvert, vagy a mályi téglagyárban a bronzkori halottas úmát. Szolnok központjában is ta­lálkozott a régmúlt, a jövővel. Moravecz Imre színes magyar film egyik szereplője. Anna feje a legény vállán. A fiú a szemét nézi, azután halkan meg­szólal: — Két esztendeje nem láttalak, H Akkor még csak bimbó voltál..« Azóta is mindig te jársz az eszem­ben .., — Más lányra rá sem néztél? *— kérdi ingerkedve, huncut szemvilla­nással a leány. — Hát te más legényre? — adja vissza kérdéssel a kérdést a fiú. A legény elgondolkozva tekint maga elé. — Ha idegen jött a faluba, meg­kérdeztem, hallotta-e híredet? — így kéne maradnunk Anna, mindig... De menni kell. Alko­nyaira indulást parancsoltam. — Megint magamra hagysz? —- feleli erre elfátyolosodott szemmel a lány. — Nem hagylak itt, viszlek ma­gammal, Nyitrára.., A határozott hangra öröm gyúl ki Anna arcán, de aztán lemondó fájdalommá változik. — Nem hagyhatom itt anyámat, öcsémet, a kicsi földet. Kürtszó harsan a távolból, a legény felfigyel reá. — Indulunk Anna. Mostantól fogva a mátkám vagy. Vitézi tet­tel házat, szabadulást szerzek és ha a poklokon kéne átal mennem, akkor is visszajövök érted. Ez a jelenet a RÁKÓCZI HAD­NAGYA című hősi romantikus filmtörténet első képei közül való, I bornemissza | János, ez a fiú neve, zabolátlan portyázó kurucból Vak Bottyán vitéz strázsamesterévé, majd Rákóczi hadnagyává válik. Személyes boldogsága, sorsa, szer­vesen összeforr a nép, a haza sza­badságának nagy ügyével. Útja a becsület, a hősiesség útja. Jó vitéz fegyverét, éles kardját a hazaszere­tet és a szerelem vezérli. Egy a felderítésen, — s ennek igazi történelmi magva van, — Bor­nemissza János elfogta és behaj­totta Bottyán vezér táborába gróf Starhemberg Maximiliánt, a csá­szári hadak új fővezérét, s vele az egész császári hadipénztárt. Ezért az a kitüntetés éri, hogy maga viheti foglyát a fejedelem elébe. Rákóczi haditettéért arany­éremmel jutalmazza és hadnagyi rangba emeli a fiatal parasztle­gényt. János faluját közben meg­szállták a labancok. Nyúzzák, sa­nyargatják a népet. Börtönbe vetik, megbotozzák, aki fölemeli a szavát ellenük. így jár János mátkája — Anna is. IvalaholI a vág mentén ütkö­zik meg a nép a zsarnoksággal, s a kurucok haláltmegvető bátorsága, Bottyán hadvezéri zsenialitása meg­hozza a győzelmet. Réthe ismét sza­bad! Anna és János lakodalmukat tartják, násznagy az ősz vezér, a félszemű Bottyán generális. Könyv a „mozgalmi nyelvről“ „A mozgalmi nyelvről“ címmel a Művelt Nép Könyvkiadónál meg­jelent Fónagy Iván és Soltész Ka­talin munkája. A szerzők tárgyi adatokkal, példákkal mutatják be a széles körben elterjedt, úgyne­vezett „mozgalmi nyelv“ helytelen, magyartalan kifejezéseit, szóhasz­nálatait. Tanácsokat adnak a hely­telen kifejezések kiküszöbölésére, a helyes magyar beszédre. (MTI) , HIRDESSEN a Szó Inokmegyei NÉPLAP-bon

Next

/
Thumbnails
Contents