Szolnok Megyei Néplap, 1954. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-18 / 65. szám
4 SZ.OLNOKMEGYEl NÉPLAP 1954 március 1*, LpEPisiai»nai ■ i £wnapok NAGYON TETSZETT A CSÍNOM PALKÓ &Wipt/unc\i\ hosszú ideig csak térképről ismtirtem. Érthető izgalommal készüljem tehát a magyar labdarúgó-váló gatottal a négyhetes egyiptomi útra.. Történelemkönyvek mélyérő! előástam Hérodotosz szép mondását: Egyiptomiban sokkal több a csodálatos látnivaló, mint bármelyik más országban és — Egyiptom leírbktatlanul szép művészi értékeivel, a föld valamennyi országát felülmúlja’-. Ezzel a 2500 éves igazsággal a tarsolyomban szálltam fel a holland repülőtársaság hatalmas ’négymotoros gépére. cA tepiUötff.p | teste, ezüstös számya először fülsértő berregéssel fúrja bele magát a koromsötét téli éjszakába. A repülőgép udvarias személyzete po atosan közli, hogy a gép 4500 méter magasan jár, sebessége 420 kilométer óránkint s a következő útiállorriás: Isztambul. Bizakodva várom az isztambuli leszállást. Már előre örülök, hogy a hideg télből Európa és Kis-Ázsia határán a koratavaszba jtriók. De amikor a repülőtéren kinyOik a gép ajtaja s a gép oldalához illesztett lépcsősoron kiskabátban a betonra sietek, kellemetlen meglepetés ér. A repülőtéri futópályát vastag jégréteg borítja s a hőmérő higanyszála közel jár a mínusz 20 fokhoz. „Többszáz éve nem volt példa ilyen hidegre Isztambulban1’ — közli a repülőtér egyik beosztottja a didergő utasokkal. De már nem kell sokáig vámom a tavaszra. A természet többhónapos útját rövidítette le néhány órára a modern technika: a repülőgép a zord, hideg tóiból estétől reggelig a napsugaras májusi tavaszba röpít. íp/otmn11újestem az útlevél- és vámvizsgálaton, s a nyolchengeres követségd kocsi százfcilométeres sebességgel száguld a szaharai sivatag homokjára épült repülőtérről a széles betonúton Kairó központja felé. Egyelőre esak homokot látok mindenfelé. Aztán váratlanul, szinte minden átmenet nélkül előbukkan a város. A sivatag egészen a város széléig ér, s az ember azt hihetne, hogy a Szahara homokján épültek fel a két és félmilliós Kairó legszélső épületei. A gépkocsi kis kerülővel — a Nilus-hídon át — tart a város szíve felé. A kora reggel friss fényében tündöklő ősi folyó szépségében gyönyörködöm, amikor hirtelen megdobban a szívem. A széles híd karfájának peremén sűrűn egymás mellett zászlók sorakoznak. Nem akarok hinni a szememnek: magyar zászlók lennének? A követség munkatársa nevetve megnyugtat: „Azok!-’ Aztán hozzáfűzi: Magyar hónap van Egyiptomban. Ipari és sportkiálíítás és persze elsősorban a magyar labdarúgó-válogatott egyiptomi vendégjátéka Magyarország felé fordítja az érdeklődést. Ezért díszítették fel lobogóinkkal a hidat. c4ml le tu | belépek az egyik legjobb kairói szálló, a Continental Savoy Hotel előcsarnokába, a portás a fejét rázza; „Nincs kérem szobai” Ám amikor megtudja, hogy a magyar sportküldöttséghez tartozom, átélés mosolyra húzódik a szája. „Áá, maguk győzték le az angolokat 6:3-ra?" Máris barátságosan beljebb tessékel, s kiderül; mégis van szoba. A réggé Mzó asztal«® végi« találkozom a már egy hete Egyiptomban időző magyar játékosokkal: Megrohannak kérdéseikkel: mi van az otthoniakkal? Teleki a kislánya egészségi állapota, Grosics felesége üzenete, Bozsák édesapja felől érdeklődik A mindig derűs, mosolygós arcú Sándor nekem szegezi a kérdést: „Nem küldött a feleségem valami jófajta csabai kolbászt? Mert az én gyomrom nehezen bírja az itteni kosztot,” <A teqtje/U | furcsa öttözékű, sötétbőrű pincérek szolgálják fel. Hálóinghez hasonló kék. piros, zöld felsőruhájukat aranysujtás díszíti. A galabia — így hívják az öltözéket — többezeréves viselet, s a hagyományos öltözék ma is mindenütt megtalálható Egyiptomban. Az elsősorban külföldiek számára épült Continental Hotel nemzetközi légkörében persze először szokatlannak tűnik ez az évezredes öltözék, de később megszokja a szem, sőt időnkint meg is pihen rajta. Különösen akkor, amikor két tucat, kissé rikítóan öltözködő amerikai is érkezik a szállóba, Csak néhány órát tölt a külföldi Kairó utcáin és máris magával ragadja a keleti városokat jellemző élénkség, a nyüzsgő forgalom. Számt»Ian utcai árus fáradozik azon, hogy fülsiketítő lármával hívja fel a figyelmet nyjden elképzelhető árucikkre: töltőtollra, törhetetlen szemüvegre, harisnyákra s más egyébre. Ha az árus észreveszi, hogy az idegenben csak némi kis érdeklődést is sikerült keltenie, a pióca szívósságával „ragad-’ áldozatára. Pillanatok alatt hajlandó az először kért ár feléért, negyedéért, vagy tizedéért továbbadni a selejtes, rendszerint értéktelen holmit. Az amúgyis hangos város zajában érdekes színfolt a népi kávézóból, az Ahwi Beledikból kiszűrődő ima hangja. Nehéz megszokni ezt a nyüzsgést. 'Dorka képet | mutatnak az üzletek cégtáblái is. Figyelemreméltó, hogy csak elvétve találunk a tulajdonosok között arab nevűeket. Legtöbbjük olasz, görög, vagy más nemzetiségű s mint a hivatalos kimutatás közli, a kereskedelem 90 százaléka nem arab kézen van. Nagy forgalmat bonyolítanak le a gyógyszertárak is. Az egészségügy helyzete az imperialista kizsákmányoló politika következtében rendkívül súlyos Egyiptomban. Bár Faruk király elűzése után az új kormányzati rendszer nagy erőfeszítéseket tett a népegészség megjavítására, az átlagéletkor még ma is mindössze 28 év! Különösen pusztít a trachoma, de sok áldozatot szed a jellegzetes egyiptomi népbetegség, a bilharzia is. Ennek a betegségnek kórokozója a Nílus vizének élősdi.ie, amely bőrbajt és más betegségeket okoz. Ez az élősdi azért juthat a szervezetbe, mert az erős vízhiány következtében sokhelyütt a Nílus szolgáltatja az ivóvizet. (A r&iyitLtíen.| alapításának ezredik évfordulóját ünneplő Kairó — 973-ban alapította Gawhr al- Kald — az ellentétek városa. Központjában 12—14 emeletes magas épületek pompáznak, a dolgozók számára megfizethetetlen 1000— 1500 forintnak megfelelő havonkénti lakbérért. De alig egy-két percre a város központjától már a Muszkiban vagyunk, olyan düle- dező vályogkalyibák között, amelyekről nehéz lenne megmondani, tulajdonképpen mi is tartja őket össze. A lakáshiány kínzó gond az egyiptomiak számára. Jelenleg Kairóban egy szobára hét ember jut. A lakások berendezése is rendkívül szegényes, alig-alig láttam az egyszerű egyiptomi szobájában a fekhelyen kívül más berendezési tárgyat. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az egyiptomi nép gyűlöli a számára annyi szenvedést, nyomort jelentő imperializmust. Az egyiptomiakban rendkívül mélyen él az angolok elleni szenvedélyes harag. Ezt a haragot saját bőrünkön is tapasztaltuk. Egyízben a Magyar Filmhíradó munkatársaival jártam a várost, de az egyik szűk sikátorban megrekedtünk. Pillanatok alatt nagy tömeg gyűlt körénk, s ilyen kiáltásokat hallottunk: — „English englisi!” Fenyegető volt a hangulat, de szerencsére észbekaptunk és kézzel-lábbal magyaráztuk, hogy nem vagyunk angolok. „Magyar futbalistr kiáltoztuk némi arab, orosz keveréknyelven, de szerencsére, egyiptomi barátaink értettek a szóbőL „Magar, magar” — mondogatták most már mosolyogva, a az ellenséges hangulat pillanatok alatt szertefoszlott. Barátságos vállvereget ések, kéz szőri tások, a fekete » Nyolc, kilenc . i — saémlál- gatta mindinkább emelkedő hangon ruhája fodrait Tiszatárkány község mezőgazdasági előadónője. amikor harmadszor berregett fel kellemetlen hangon a telefon, i— Mi az már megint, kit esz a fene szombat tisztességére is? — engedte le a szoknya szélét s erélyesen hallózni kezdett* *— Mi az?!3., Mezőgazdasági előadó?!*., Persze, hogy én vagyok... csak sürgősen, elvtárs, mert mindjárt vége a munkaidőnek s nálunk is van fegyelem.,, Mit? Hogy do- boltassuk ki a tavaszbúza, meg tavaszi árpa cserét?!..-. Mit gondolnak az elvtársak? Azért, mert mi falun élünk, nem tudjuk; mit kell csinálnunk .,, Jó-jó meglesz .,, ff ' Azzal lecsapta a kagylót félkézzel, másikkal pedig újból felkapta szoknyája szélét, hogy a fodor- számlálást folytassa, — Kilenc, tíz .,, tizenkettő, tizenhárom! — Na, csakhogy megvan ... Azzal — mintha csiklandozná valaki — rákezdte: — Tizenhárom fodor van a szoknyámon ... (Hej!) Azt gondoltam... — itt abbahagyta s olyan jóízűt sóhajtott, hogy még a sarokban alvó kisbíró is felhorkant.., Marika, Marika! Te már nem énekelheted: „férjhez- megvek a nyáron“... est megesele- kggted tavaly, szemekből felénkvillanó mosolyogó tekintetek győztek meg minket arról, hogy Egyiptom népe a magyar népet barátjának érzi. JlnMarnt/ÓPi apaiunk egyiptomi vendégjátéka kétségkívül jelentős mértékben hozzájárult ennek a baráti hangulatnak a kialakításához. Csapatunkat nagyon megszerették Egyiptomban. Sokfelé jártunk, sok mindent láttunk a régi Egyiptomból is. Megfigyeltük az évezredek óta hallgat1' kőszfinx titokzatos mosolyát, megcsodáltuk a piramisokat és megille- tődötten álltunk Tutenkámen aranykoporsója előtt. De ha megkérdezik, mi volt a legszebb egyiptomi műemlék, amit láttunk, biztosan így felelnek játékosaink: a kar- naki oszlopterem. A kamaki templomban van a föld legnagyobb és leghatalmasabb oszlopcsarnoka. Karnak csak néhány kilométerre van Luxortól, az évezredekkel ezelőtti egyiptomi fővárostól. 18 méter magas és 11 méter kerületű oszlopok között sétáltunk. 124 hatalmas oszlopot emeltetett tíz- és tízezer rabszolga vére hullása árán az évezredekkel ezelőtti zsarnok fáraó, csak azért, hogy uralkodásának maradandó emléket állítson! Luxorral szemben, a Nílus túlsó partján is látogatást tett a magyar válogatott. Itt, a királysír völgyében, a fáraók régi temetkezési helyén mesélte el az idegenvezető — ahogy Egyiptomban hívják: a dra- gomán —, hogy a fáraók holttestét 74 napon át balzsamozták. A bebalzsamozott holttestet szarkofágra helyezték és a nép naponta gazdag ajándékokkal, élelmiszerekkel, selymekkel, kincsekkel kedveskedett a holt fáraónak. A holttest mellett „ájtatoskodó” főpap reggelente mindig egybehívta a népet és közölte a gyülekezettel, a fáraó nagyon örül az ajándékoknak és olyan jól érzi magát, hogy mindent megevett s minden ajándékot gondosan félretett.., (Ezt persze el is hittek.) Jluxorhan, | a gazdag amerikai „turisták” számára épült Winter Palace Hotelben lakott a magyar csapat. Külön érdekesség volt játékosaink számára, hogy az egyes étkezésekhez messzehangzó harsány gongszó hívta a vendégeket. Megismerkedhettünk itt az egyiptomi ételkülönlegességekkel is, a dió- mártásos csirkével, a sajtban meg- hempergetett bécsiszelettel és az igen ízletes kadasszal, ami tulajdonképpen nem más, mint vékony metélttészta mézes vajban kisütve. Hozhatták azonban a legváltozatosabb egyiptomi ételkülönlegességeket a mi játékosainknak, mindennél többet ért volna egy jóízű magyar paprikáscsirke galuskával és uborkával. Később hazai ételben sem volt hiány, A kairói magyar követségen dolgozók „megsajnálták” a magyar labdarúgókat, s olyan gulyáslevessel vendégelték meg őket, hogy az itthoni szakácsművészetnek is díszére válnék. fjyitai l’Z’kbtn, | barnára sülten, jókedvűen értekeztek haza Egyiptomból a magyar labdarúgók. Az idei labdarúgóbajnokság küzdelmein egész sor formába lendült, kitűnő labdarúgó játékában gyönyörködhet majd a szép sport hívetnek nagyszámú tábora. Amire nem jó a Lakodalomba azért szívesen megy az ember, még ha a máséba is, még ha mezőgazdasági előadó is, még ha a tavaszi búza vetés a község dolgozó parasztjainak körmére égett is . .•, így történt ez Tiszatárkány mezőgazdasági előadónőjével is. «— Azért annak örülök, Bandi bácsi — szólt oda elmélázva a rendületlenül tovább horkoló kisbíró- nak a fiatalasszony — szóval jólesik, hogy a haladó hagyományok szerint — tizenhárom fodor van a szoknyámon. így biztosítja az ember a tekintélyét is a lakodalmas nép előtt, ff Rég kiment már a fejéből a járási tanácstól kapott távmondat, miszerint a tavaszbúza felől intézkedni kellett volna, mikor a lak- ziban a sültekre került a sor. Javában bomladozott már a násznépben a tavaszi hangulat, mikor egyszerre meghűlt előadónőnkben a vér. Egy középmély férfihang búgó templomi hangnemben zsolozsmára gyújtott: Arról énekelt, hogy Jézus Krisztustól megkérdezte Szent Péter a Ge- csemáné kertben: „Uram, mit vacsorázunk ma? Mire az Urjézus így válaszola: ..Kerek ez a zsemlye, — ném fér a zsebembe ■..“ — Jaj, a tavaszbúza cserét nem dobollattam ki! — kapta tenyerét J ászapáti lakos vagyok, azok közül a dolgozó parasztok közül, akik nagyon szeretik a földet. 10 holdon gazdálkodom. Nyugodtan állíthatom, hogy életem nagyobb részét künn a határban töltöttem. Megőszültem ugyanúgy, mint mások, akik megöregedtek velem együtt. Gyermekkoromról nem sok szépet mondhatok, ha szépeket mondanék, hazudnék, az pedig nem illik becsületben megőszült fejemhez. Nem a munka varázsolta a ráncokat fiatalon a homlokomra, hanem a rossz bánásmód, amiben a múltban részesítettek. Szerettem volna hallani néha-néha egy elismerő szót, de ez abban az időben mindig elmaradt. A rossz emlékek lassan már a feledésbe merülnek, a jelen szépsége eloszlat minden régi bánatot. Ma is becsületesen dolgozom, annak ellenére, hogy 64 éves vagyok. Sajnos életem legszebb, legtermékenyebb szakasza a múlté. Most sem vagyok elmaradt ember, első negyedévi beadásomat 100 százalékig teljesítettem, sőt 138 forint adó túlfizetésem is van. A minap dolgozó társaim eljöttek hozzám. Pipázgatás, a régi dolgok felelevenítése közben elhatároztuk, hogy megnézzük a Csínom Palkót. Már szájról, szájra járt az előadás jóhíre. Falun bizony mindent meghall az ember. Még a feleségemet is elhívtam. A múltban nem jártunk mi sehova. Dolgozni kellett a szegénynek, még este is, szódabikarbóna a szája elé Marika, hogy hangosan ne kiáltsa nagy gondját.., Ettől kezdve igyekezett mindjobban belefeledkezni a vigalomba és direkt fodros szoknyája iránti megtiszteltetésnek vélte, mikor a középmély férfihang a következő rigmust arról énekelte, hogy „Uram; mivel ruház- kodunk ma? Mire az Urjézus így válaszola: „Tizenhárom végből van az én gatyám...“, amiből mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen esetben ruházkodási gondok nem lehetnek Tiszatárkányban sem. Hanem a gond felhői csaknem oszlottak előadónőnk feje felől. Nemsokára egy basszushang mordult fel mintegy gyomormélységről: í,Hullámzik a búzatenger ,.Alighogy a nóta utolsó hangjai szétfoszlottak a lakodalmi légben, egy tenor trillái hasogatták a plafont: „Zöld búzában keskeny a gyalogút.«,“ ÉP Előadónőnk úgy érezte, hogy a gyomra szűk keresztmetszetet kezd játszani. Gyorsan felugrott hát s kiosont egy sötét szobába, hogy szódabikarbónával csitítsa háborgó lelkiismerctét. De vagy a bikarbóna minősége volt rossz, vagy nem használt lelki bajokra, tíz perc múlva újra menekült a mezőgazdasági előadónő. Tudniillik nem fogyott ki a búzanóta. Legközelebb egy memeg aztán kigúnyoltak volna bennünket az urak a szegényes ruhánkért, félszeg viselkedésükért. Amikor a kulturházban mentünk; udvariasan hellyel kínáltaik bennünket. Szép szavakkal, nagy hoz- zárétéssel nem tudok szólni a darabról, de ami belül, a szív legmélyén megfogott, arról talán tudok beszélni. A kurucok bátorsága, harca az elnyomó labancok ellen, na- gya., megtetszett. Bárcsak mi is úgy tettünk volna annak idején. Amikor felismertem Tyukodi pajtás szerepében Gojsza Janit, a tsz tagot; egy kicsit büszke voltam. Fi- perec báró léha, semmittevő élete felháborodást idézett elő bennünk. Azután Eduska mézeskalácsos kislány és a szolgálóleány meghatóan ecsetelték a mellőzöttek szerepét, tiszta szerelmét Csínom Palkó és Balogh Ádám iránt N ékem feledhetetlen emléket nyújtott az előadás, őszintén elmondhatom, hogy ez és a felszabadulás után látott néhány színdarab megszerettette velem a színművészetet. Ezután is látogatni fogom a kultűrházat. mert ott jóné- hány órán keresztül a munkából kikapcsolódni és szórakozni lehet. Megköszönöm magam és dolgozó társaim nevében a színiátszócsoport jó munkáját és kérjük, hogy továbbra is tartsák szívügyüknek a község lakóinak szórakoztatását, nevelését. Elmondotta Grbán Pál dolgozó paraszt. nyecske kamyarintotta: hogy: „Bent a disznó a búzában, csak a füle látszik.,.“ — Majd a tsz furfangos brigádvezetője kacsintott rá visz- sza s ezzel folytatta: „Ritka búza, ritka árpa B, Elég az hozzá, hogy a tizenhárom fodor alaposan összegyűrődött a haladó hagyományokban, mire előadónőnk hazatért a lakziból. Eljött a hétfő, de a járástól hiába keresték őt telefonon, csak annyit tudtak felderíteni, hogy Tiszatárká- nyon még egy deka tavaszbúzát, tavaszi árpát sem cseréltek. De, hogy is cseréltek volna, mikor nem is igényeltek. De, hogy is igényeltek volna, mikor Portás VB. elnök sem tudta, mennyire van szüksége a falunak; de azért kivágta magát; „Küldjétek vagy harminc mázsát, majdcsak elsózzuk! Csak nem gondoljátok. hogy vasárnap is dolgoz-* tunk volna .. ff Jó lesz azonban, ha Tiszatárkány község vezetői akkor vígadnak majd ilyen gondtalanul, ha irányításuk* kai minél hamarabb földbe kerül a tavaszbúza. Különben könnyen úgy járhat* nak; hogy jövő ilyenkor azt dalol* hatják csak a tarkanyi lakodalom* ban: „Réce-ruca-vudljba ■ *» Jöjjenek a lakziba . .. Kenyeret is hozzanak .,, Éhen ne maradjanak! — (hán — J — Fiúk! Vége! — Nem értitek, mit mondok? Béke van! Az ausztriai hadifogolytáborban a katonák értetlenül néztek jó hírt hozó társukra. Milyen régen vártak erre a naura. Roger. André. Marcel. Jean. Philippe barátsága a háború alatt kovácsolódott. Most a béke első napién, boldogan foeadiák meg. hogy a jövőben nem hagyják el egymást. A fiúk visszatérnek régi foglalkozásukhoz. Marcel arra gondol, hogy hat hónap alatt megint boxbainok lesz. Jean visszamegy a mozgópostához. Roger színpadra vágvik. André továbbszolgálatra jelentkezett. Csak Phi- lippe-nek nincsenek ilyen gondjai. Ő máriti és eddig sem foglalkozott semmivel. * Roger első útja nővéréhez. Valeriehez vezet. Szüleik elhaltak a háborúban. A hitelezők a lányt mindenből kifosztották. — Amikor elmentem, jó állásod yolt — mondja Roger csodálkozva. — A főnököd szép jövőt jósolt neked. — Az ágyában — jegyzi meg Valérje. A fiú most már érti. hova jutott nővére. — Amíg én harcoltam. addis te,«, — szólalt meg újra ingerült hangon, de Yalérie közbevág. Öt ödfiáJt — Francia film — — Én is harcoltam a kenyérért. ruháért, azért, hogy egyedül al- hassak .., ez legalább olyan nehéz harc volt. mint amit ti vívtatok * A beszélgetés hirtelen megszakadt a testvérek között, mert Valérje barátja és imoresz- száriója. Serge Briard lép a szobába. Magával hívja Rogert az ..Életöröm bárba”, ahol esténként Valérie énekel. Serge a fiú foglalkozása iránt érdeklődik, s örömmel vállalkozik a fiatal színész elhelyezésére. A barátok közül négyen hamarosan találkoznak egymással a bárban. A beszélgetés André nélkül folvik. mert p a hadseregben maradt. Apja. mint nagyiparos kiszolgálta a németeket s André szégyenében inkább Indo- kínába megy az Idegenlégióval. Jean magával hozta csinos fiatal feleségét. Simonét. A fiaasszony általános tetszést arat a barátok között. Roger felejti rajta legtovább pillantását. * A márki már hetek óta 1ár a mulatóba Va- lérie kedvéért. Most örül. hogy végre megismerheti Roger nővérét. Roger ezen az estén kezdi meg először és utoljára színészi fellépését. Szavalni kezd a bárban, de nem jut sokáig, mert általános verekedés támad. így a fiatal színész elbúcsúzik a sokat álmodott színészi pályától. Megpróbál ügynökösködni, de ez sem sikerüL Egy tavaszi napon Simone hívja sétálni, Roger szabódik. de aztán enged a hívásnak, Jean névtelen levelet kapott s mikor hazaérkezett lakásába, barátja karjai között találta feleségét. • Marcel törekvései, hogy újból a ringbe álljon, nem váltak valóra. Sérült bal kari a miatt a leggyengébb kezdő is kiütötte. Feladja a harcot és Roeer- rel együtt bekapcsolódik az Életöröm-bár tulajdonosának „sötét” ügyeibe, melynek bo-i nyodalmai során Roger börtönbe kerül, nővére pedig meghal. Roger • évek múltán szabadul a börtönből, mely előtt Jean és Philippe váriák őt, — Látod, úira kezdődik az élet — ezekkel * szavakkal lép ki Roser a börtönből és ezzel feleződik be a film. melvet csütörtökön, március 18-án mutat be a szolnoki Vörös Csillag Filmszínház.
