Szolnok Megyei Néplap, 1954. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-11 / 59. szám
4 SZÜLNI) ft MEGYE! NEKLAT jl934 március 11 MIÉRT ROSSZ A .ROSSZ GYERMEK'? MÚZEUMAINK MUNKÁJA Milyen életkorban kezdődik a „rosszaság“*? Már a csecsemőt is „rossznak“ mondják, ha sokat sir. A két-három éves kis gyónnék akkor rossz, ha engedetlen, indulatos. Az óvodás, ha dacos. De rossznak nevezik a kis gyermeket, akkor is, ha nem akar enni, ha nem szokik idejében tisztaságra. Az iskolás gyermek akkor rossz, ha nem tanul, hazudik, elcsavarog, társaival nem fér össze, szüleinek, tanáréinak nem engedelmeskedik. Mi köti össze mégis ezeket a különböző megnyilvánulásokat, miért illetik ezeket „rosszaság“ elnevezéssel? Ami ezekben a megnyilvánulásokban közös, az az, hogy a rossz gyermek a szűkebb környezetnek, a családnak, vagy a tágabb környezetnek, a gyermeki közösségnek, az iskolának kényelmetlenséget, nehézséget okoz. E z a meghatározás, amelyhez most eljutottunk, a környezet álláspontját világítja meg és nem veszi figyelembe a gyermekben lejátszódó folyamatokat, nem törődik a rosszaságot előidéző tényezőkkel. Ha ezeket a tényezőket akarjuk megismerni, abból kell kiindulnunk, hogy a rosszaság, éppen úgy, mint a gyermek többi megnyilvánulásai, a gyermeki ideg- rendszer működésének következménye. Az idegrendszer működésének alapvető törvényeit a nagy szovjet fiziológiás, Pavlov derítette fel. — Pavlov kiváló tanítványa, Krasz- nogerszkij mutatta ki, hogy azokat a törvényszerűségeket, amelyeket Pavlov állatkísérleteken felderített, érvényeseik az emberre s így a gyermekre is. Az idegrendszert állandóan különféle hatások érik. Ezek részint a külvilágból érkeznek, mint a fény, hang, hő és egyebek. E hatásokat nevezzük ingereknek. A szó és a beszéd, a nevelés legfontosabb eszköze is inger« A z ingerek az idegrendszerben két alapvető folyamatot indítanak meg. Egyik a serkentés, másik a gátlás. A serkentő folyamatok valamilyen működés előidézői, vagy fokozol, a gátlások pedig ellenkező hatást váltanak ki. Serkentő folyamat • következménye mondjuk a gyomornedv és a nyál elválasztásának megindulása, ha ételt látunk. Gátló folyamatok következménye, ha az emésztőszervek kiválasztása megszűnik. — A gátló és serkentő folyamatok egymással szoros kapcsolatban vannak. Az idegrendszer védekezik a serkentő, vagy gátló folyamatok túlsúlyra jutásával szemben, ezért a serkentések gátló folyamatokat, a gátlások serkentő folyamatokat idéznek elő. Az idegrendszerek kiegyensúlyozott működését a serkentések és gátlások egyensúlya biztostíja. Ha ez az egyensúly megszűnik, az idegrendszer működésében zavarok lépnek fel. Mi okozza a zavarokat és miben nyilvánulnak meg? Pavlov kimutatta, hogy az idegrendszer rendellenes működésének okai a külvilágból érkező olyan ingerek, amelyek az idegrendszert túlságosan megterhelik. Ezek közé tartoznak a túlerős, egymástól túl nehezen megkülönböztethető, vagyis a túlságosan egyhangú ingerek, továbbá az ingerek megszokott sorrendjének hirtelen felcserélése, szokatlan ingerek. Ha ilyen ingerek, vagy ingersorozatok érik az idegrendszert, úgy különböző rendellenes reakciók keletkeznek: — fokozott nyugtalanság, ingerlékenység. Megfigyelték, hogy a beteg ideg- rendszer olyan ingerekre, amelyek kiegyensúlyozott működés esetén serkentést szoktak előidézni, gátlással, olyanokra pedig, amelyek gátlást idéznek elő, serkentő folyamatokkal válaszol. így az étel látása nem nyálelválasztást, hanem éppen annak megszűnését okozza. Ezt nevezik visszás (paradox) reakciónak. Vannak továbbá a gyermekkornak kortól függő idegrendszeri sajátosságai. Ezek közé tartozik, hogy a serkentő folyamatok gyorsan terjednek, a gátlások pedig gyengék. Vannak az idegrendszernek az egyéntől függő sajátosságai is. így vannak olyan gyermekek, akiknek idegrendszere nagyobb teherbíróképességű, ezek az erős idegrendszerűak. Vannak olyanok, akiknek idegrendsere kisebb teher- bíróképességű, ezek a gyenge idegrendszerűek. Czeknek az ismereteknek bir- *- tokában próbáljuk megvizsgálni. mi a gyermeki „rosszaság“ tulajdonképpeni oka? Gyakori panasz, hogy a gyermek azért rossz, mert nem akar enni. Ennek többnyire az az oka, hogy a gyermek nem akar annyit enni, mit ahogyan azt a szülő szeretné. Az anya nem veszi tekintetbe a gyermek egyénenként változó természetes téplálékszükségletét és étvágyát, erőszakkal akarja betömni a* ételt. Az erőszakoskodás többnyire már csecsemőkorban, az elválasztás idején kezdődik, amikor a csecsemőt főzelókevésre szoktatják. Az erőszakra — ez igen erős és kellemetlen inger a csecsemő számára — részint serkentő, részint erős gátló folyamatokkal reagál, sőt visszás reakciók is jelenhetnek meg. Ellöki az ételt, később undorodni fog tőle, vagy kihányja. Végül is étvágytalanná, vagy szeszélyes evővé válik, válogatós lesz, szóval „rosszul“ viselkedik. Az idegrendszer működésének megvan az a sajátossága, hogy egyes folyamatok könnyen rögződnek, állandósulnak. Ennek viszont az lesz a következménye, hogy ha valamilyen „rossz“ tulajdonság alakul ki, azon igen nehéz változtatni. a második évben leggyakoribb ^ panasz, hogy a gyermek indulatos, akaratos. Ha valamit nem kap meg azonnal, füldreveti magát és úgy sír, hogy szinte belekékül. Mi az oka e viselkedésének? Ebben a korban a kisgyermek kívánságait azonnal ki akarja elégíteni és ha ez akadályba ütközik — miután még gátlásai gyengék és serkentő folyamatai erősek, — azonnal indulatossá válik és dührohamot kap. Ebben a korban ez a viselkedés még természetes, s szinte azt mondhatnék, hogy a rosszaságnak ez a fajtája élettanilag indokolt. Persze, ha a környezet nem viselkedik megfelelően, ha nem veszi tekintetbe a kisgyermek ideg- rendszeri sajátosságait, ez a magatartás is rögződik s a gyermek nehezen kezelhetővé, „rosszá“ válik. Ugyancsak sok panaszra ad okot a második életévben a tisztaságra való szoktatás is. — A gyermeket azért tartják „rossznak“, mert „nem akar“ tisztaságra szokni. Mi itt a helyzet? A tisztaságra való szokás előfeltétele a gyermeki idegrendszer megfelelő fejlettsége, érettsége. A gyermeki idegrendszer azt a fejlettséget, amely a nappali és éjjeli tisztaságra szokáshoz szükséges, a betöltött második vagy harmadik életév között éri el. Ha tehát a gyermeknél idő előtt erőszakos rendszabályokhoz nyúlunk, ellenkezéssel válaszol és esetleg székrekedés fejlődik ki nála. (Visz- szás reakció. Ez esetben a gyermek azért válik „rosszá“, mert nem veszik figyelembe a kortól függő idegrendszeri sajátosságait. A harmadik-negyedik életévben leggyakoribb formája a gyermek „rosszaságának“ az engedetlenség és a dac. A gyermek azért rossz, mert nem akarja megtenni, amit mondanak neki. Szembeszáll nevelőjével, ha valamilyen kívánságát nem teljesítik. — Ebben a korban már a gátlások erősebbek, úgyhogy nem veti magát azonnal a földre, mint a kétéves gyermek, de értelme, érettsége még nincs azon a fokon, hogy belássa a felnőtt indokait. Másrészt, nem ismeri még fel, hogy mi az a határ, amíg akaratának érvényt tud szerezni. Ezért szembeszáll a felnőttel. M em ritkaság, hogy a szülő da1 ^ cos, engedetlen gyermekét megveri, hogy kiverje belőle a „rosszaságot“. Az eredmény ilyenkor nem egyforma. Aszerint változik, hogy milyen a gyermek egyénisége, azaz idegrendszeri típusa. Érzékenyebb, gyengébb idegrendszerű gyermekeknél a szembeszállásnak ezek a nyílt formái valóban megszűnnek, ehelyett azonban más tünetek jelennek meg. Ezek közé tartozik, amikor a gyermek a hozzáintézett felszólításokat látszólag nem hallja meg, mintha csak elmenne a füle mellett. Vagy mindent feltűnő lassúsággal végez, az öltözködése, vagy cipőfűzése órákig tart. Erős idegrendszerű gyermeknél viszont az erőszakosság, a verés ismét más magatartáshoz vezethet. A gyermek ahelyett, hogy engedelmessé válnék, még maka- csabb, még engedetlenebb lesz. A verés nem használ, mintha csak nem is érezné. Az erőszakosság teljes csődöt mond és ellenkező eredményhez vezet. Minthogy az ideg- rendszeri reakciók könnyen rögződnek, a helytelen bánásmód odavezet, hogy a gyermek végleg „rosszá“ válik. A „rosszaság“ a gyermeki Ideg- rendszer kiegyensúlyozatlan működésének következménye. — Ennek kapcsán a serkentő és gátló folyamatok egyensúlya felbomlik, vagy a gátlás, vagy a serkentés, vagy mindkettő fokozottá válik, esetleg visszás reakciók jelentkeznek. Ez azt vonja maga után, hogy a gyermek nem alkalmazkodik többé a környezet kívánalmaihoz, ami a „rosszaság“ lényege. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy ha meg akarjuk tudni, miért ,rossz“ a „rossz gyermek“, egyénileg kell tisztázni, milyen idegrendszerű gyermekről van szó, milyen a környezete, hogyan nevelték, milyen hibákat követtek el nevelésében. Koboz Pál rreranókorvog. a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanszék vi*MtS tanara. (A fonti cikket « Élet ős Tudomány o. lapból vettük át.) Még manapság is sokan úgy beszélnek a múzeumokról, mintha azok az élettől elszakadt, kevesek számára létesült, maidnem felesleges intézmények lennének. Szerencsére ez a hang, mely a felszabadulás előtt általános volt, egyre ritkább. — Múzeumaink hatalmas munkával érték el ezt, hogy népünk kulturális felemelkedésének egyik legfontosabb eszközévé lettek. (B A felszabadulás előtti elzárkó- zottságukból kiláboltak, háborús veszteségeiket majd minden téren pótolták, s egész sereg új múzeum is keletkezett. Mindegyik mellé Múzeumi Bizottságokat szerveztek; sok helyütt előadássorozatokat indítottak, egész sereg ötlet segítette a múzeumok munkájának megismerését, megszeretését. A kiállítások azok a lehetőségek, melyek a legszélesebb rétegekben felkeltették a múzeumok iránt az érdeklődést. A felszabadulás után minden jelentősebb helyen gazdag anyagú, tudományos igényű, művészi kivitelű kiállítások készültek. A szolnoki Damjanich-Múzeum kiállítása — helyiség hiányában — csak most készül, de Szolnok megye többi múzeumaiban már mindenütt szép kiállításokat talál a látogató (Jászberény, Karcag, Tur- keve, Tiszafüred). Kisebb múzeumainkban úgynevezett vándorkiállítások pótolták az állandó kiállítás hiányát. Egész sor természettudományi kiállítás is készült az általánosabb történelmi, néprajzi és képzőművészeti kiállítások mellett. A kiállítások kapcsán múzeumaink látogatottsága soha nem látott mértékben növekedett. A fiatal turkevei múzeumot például az 1953. év utolsó negyedévében több mint másfélezer látogató kereste fel, II A kiállítások, az esetleges előadások, s más múzeumi rendezvények azt bizonyították be, hogy múzeumaink a legjobb népművelési intézmények közé tartoznak. Valóban a kiállítások, s más múzeumi kezdeményezések fontos eszközei a népművelésnek és csak akkor töltik be feladatukat igazán, ha még azokká válnak. De hiba Sok érdekességet láthat az ember Manchesterben. De, akárcsak Anglia más ipari városaiban, itt i= szembeötliik, hogy a lakosság két világra oszlik és ez a két világ kétféle életet él. Az egyik a fényűző kisebbség világa, a másik a súlyos anyagi gondokkal küzdő többségé. A belvárosi üzletek óriási kirakatai tömve vannak drága ruhákkal, prémekkel, cipőkkel, bútorokká;, ritka emléktárgyakkal. A város központját lárnpafény árasztja el esténként és a fényes mozireklámok ezt hirdetik: „Megállj, megölsz engem!’’ („Botrány, bűn, vidámság!”) Mulatnak az amerikai katonák és tisztek. A várostól nem messze nagy amerikai támaszpont van. Néhány percnyi utazás és máris kijutunk a város központjából a Red-Bank-utca környékére, az Irk folyó partjára. És mintha csak tavaly ért volna véget a háború, egy- egy félig rombadőlt, füstös-düledező ház bukkan elénk. Azt vélné az idegen, hogy lakhatatlanok. Pedig ezekben a házakban emberek laknak. Egy asszony kis kézikocsit húz, a kocsin egy zsák szén. Az asszony fáradt arcát kiveri a veríték és amikor kezével megtöri! arcát, kezenyomán fekete foltok maradnak a bőrén. — Gyűjtik télire a tüzelőt — mondja útitársunk. — Bizony csak nagyon kevés szénre telik nekik. Közvetlenül a folyóparton kopott, négyemeletes ház emelkedik egészen a vasúti töltéshez lapulva. Alacsony rácsozató lépcsőháza hasonlóvá teszi valami furcsa csontvázhoz. A régi lim-lomokkal telerakott erkélyeken mosott fehérnemű libeg. Sok család lakik a házban. Balról, az Irk folyó magas partján — miként száz évvel ezelőtt —alacsony kétemeletes lakóházak húzódnak néhány sorban. A házak szorosan egymás mellett épültek, sem kentjük, sem udvaruk, talpalatnyi zöld tér sincs körülöttük. Mindenütt kőhalmaz, szemét, füst. Több száz munkásnegyedben több ezer házat láttunk és mindenütt ugyanaz a kép tárult elénk. A rablásokról, bírósági ítéletekről és ■ünnepségekről szóló híradások között gyakran olvashatunk ilyesfajta híreket a manchesteri újságokban: „A Black-Harry alagút fölött a Tempeldriwe-úton egy házat ismét volna a múzeumok munkáját kizárólag a népművelési munkában, azaz kiállítások rendezésében, őrzésében és nyitvatartásában, előadások tartásában látnunk. — Ahogy nem szabad megfeledkezni a múzeumok népművelési feladatairól, ugyanúgy nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a múzeum tudományos intézmény, ahol állandó aprólékos, a külvilág számára nem mindig látható tudományos munka folyik. Sokan nem látják és nem is értékelik ezt a munkát. S Pedig amíg egy-egy tárgy kiállításra kerül sok minden történik vele. Mindenekelőtt meg kell szerezni, fel kell gyűjteni. Az utóbbi időben megcsappant az ajándékozási kedv, a tárgyakat sokszor fáradságos utánjárással lehet csak felderíteni és esetleg sajátságos körülmények között lehet megszerezni. Azután meg kell határozni az illető tárgyat konzerválni kell, esetleg restaurálni is. Bár az eddig elmondottakban is sok tudományos jellegű tevékenység rejlik, az igazi tudományos munka a tárggyal kapcsolatosan csak ezután kezdődik. A tudományos munka alapja a pontos nyilvántartás. A felszabadulás előtti múzeumokat — különösen a vidékieket — a nyilvántartások hiánya, a rendetlenség jellemezte, ami eleve kizárta a komoly tudományos munkát. — A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya ezért központi és elsősorban elvégzendő feladatként jelölte meg a nyilvántartások elkészítését. Múzeumaink belső életét az utóbbi másfél-két évben a leltározás jellemezte. A legtöbb helyen már el is készültek a leltárak, amelvpk meghatározva az egyes tárgyak és alkotórészeik népi és köznyelvi nevét, anyagát, technikai kivitelezését, méreteit, készítési időpontját, készítési és gyűjtési helyét, állapotát, megszerzésének körülményeit, stb. alapjául szolgálnak a további feldolgozásnak. II A feldolgozás során minden tárgyról úgynevezett tudományos leírókartom készül. A leírókartom tartalmazza a leltár adatain kívül a tárgy használatának leírását, a le kell bontani, mert megrepedt a fala.” Sok ezer manchesteri ház már régóta nem alkalmas lakás céljaira, de — sajnos — mégis laknak bennük. Az angol kormány nemrégen közölt hivatalos adatai szerint Angliában a lakásokban történt szerencsétlenségek következtében több 15 éven aluli gyermek halt meg a múlt évtizedben, mint ahány áldozata volt a ragályos betegségeknek. A háborús és a háború utáni években pedig még jobban kiéleződött a lakásválság. Ezekután csodálkoz- hatunk-e azon, hogy Angliában jelenleg mintegy ezerrel több ember hal meg évente lakásokban történt szerencsétlenségek, mint közlekedési balesetek következtében. Anglia sok megyéjében ma sem folyik semmiféle lakóházépítkezés, mert katonai célokra használják fel az építőanyagok óriási mennyiségét, Ha viszagondolunk a kingstreeti ragyogó kirakatokra, nem szemlélhetjük keserűség nélkül egy bizonyos John Show külvárosi boltját, amely tele van ócska rongyokkal, elnyűtt cipővel, borzalmas lim-lom- mal. Úgy hat, mintha ez az ócskás- bolt a vigasztalan nyomor jelképe volna. Néhány piszkos, rosszul öltözött kisfiú és kislány golyózik az utcán. A szemétdombok között, egy rombadőlt ház helyén négy gyermek valamit, épít kövekből. Több más gyerek labdázik, hatalmas port verve fel. A Manchester Evening News című újságban érdekes dokumentumra bukkanunk az olvasók levelei között. Manchester egyik lakónegyedében elhatározták, hogy „jótékonysági célból” ebédet adnak 114 gyermeknek. Az ebéd szervezői azzal a kéréssel fordultak az élelmiszeHegyközponthoz, hogy a minisztérium különleges rendelkezése értelmében utaljanak ki e rendkívüli ünnepi alkalomra zsírt és cukrot. Az élelmiszerjegyközpont — nyolc uncia margarin, nyolc uncia vaj és 23 uncia cukor kiutalását engedélyezte (egy uncia = 23.3 gramm). Sok ezer manchesteri gyerek csak piszkos utcákon és szemétle- rakodóhelyül szolgáló telkeken töltrávontkozó irodalmat és a tárgy képét. Ezért kell minden tárgyat lerajzolni, vagy fényképezni. Csak az így nyilvántartásba vett tárgy kerülhet be a raktár őt megillető részébe és várhatja a kutatókat, vagy egy olyan tárgyú kiállítást, melyen azután bemutatásra kerül. A múzeumoknak a rendben tartott, bő anyagú raktár a lelke. Ez adhat csak lehetőséget egy-egy _ vidék« vagy táj történelmének, néprajzának, természeti jellemvonásainak, művészetének tudományos felmérésére. A turkevei múzeum gyűjteményében például 52 pálinkás butélia van. Ez az anyag már elegendő ahhoz, hogy a butéliáról megtudjuk mindazokat a sajátságokat, amik megkülönböztetik más edényektől, megismerhetők belőlük a leggyakoribb formák, felgyűl the tők róluk a díszítőelemek, humoros feliratok. Egyszóval: megfelelő kiindulási alap nemcsak a tudomány gyarapításához, hanem a tudományon keresztül az ízlés fejlesztéséhez, a helyes patriotizmus kifejlesztéséhez, jelen és jövendő életünk szebbé és boldogabbá tételéhez. II Szolnok megye elég gazdag múzeumokban. A szolnoki múzeum is hamarosan bemutatja majd gazdagságát. Különösen a török hódoltsággal kapcsolatos anyaga gazdag. A jászberényi múzeum pedig egyike az ország legrégibb múzeumainak. — Sok török-kori emléke mellett -régészeti anyaga számottevő. A karcagi múzeum a második világháború alatt teljesen elpusztult, de ma már szépen gyarapodik néprajzi gyűjteménye. A1 turkevei múzeum új intézmény, —• Szerény régészeti anyag mellett, szép várostörténeti és gazdag néprajzi gyűjteménye van. A tiszafüredi múzeum viszont régészeti anyaga miatt érdemel figyelmet. Dolgozó népünk megszerette a múzeumokat. Pártunk és kormányunk hatalmas anyagi támogatással megadta a kibontakozásuk lehetőségét. A mi további munkánkon áll, hogy múzeumaink még jobban beépüljenek népünk életébe s kulturális felemelkedésünk fontos tényezői legyenek. Dr. Dankó Imre muzeológus, Turkeve. heti szabadidejét. De nemcsak erről van szó. A gyermekeket nemcsak a füst és a Piszok mérgezi — mondja útitársunk, amikor megállunk egy kirakat előtt, amely rosszminőségű cukorka mellett bőven kínálja az úgynevezett „comics”-okat. •—> A gyermekeket ezekkel a comicsókkal is mételyezik és látta, mit játszanak a szomszéd moziban? A felnőtteknek a „Gyilkosság”, a gyermekeknek pedig a „Legyőzhetetlen bandita” című filmet. A lancashirei dolgozók évszázadokig küzdöttek az angol munkás- osztály harcosainak élcsapatában, Napjainkban újult erővel bontakozik ki a manchesteri munkások küzdelme. Az angol dolgozók gazdasági harca, s köztük a manchesteri munkások harca szorosan ösz- szefonóddk a Nyugat-Németország felfegyverzése elien, a békéért folyó küzdelemmel, Bekapcsolódik ebbe a harcba a haladó értelmiség is, Nem véletlen, hogy éppen Manchesterben, az országnak ebben m nagy egyetemi központjában alakult meg Angliában az első bizottság, amely célul tűzte ki, hogy harcol az amerikai ponyvairodalom, az ártalmas „comicsok” terjesztése ellen. A manchesteri közvélemény tiltakozik a várost elárasztó amerikai katonák erőszakos magatartása ellen, Haladó manchesteri színészek egy csoportja éles szatirikus színdarabban leplezte le Anglia amerikai „védelmezőit”, Az előadásnak óriási sikere volt. y Manchesterben járva a legkülönbözőbb emberekkel beszélgettünk, a legkülönbözőbb véleményeket hallottuk. Az egyszerű emberek véleményét a legjobban egy manchesteri vasúti munkás szawai fejezték ki. Ezt mondta: — Ha minden energiánkkal együttesen harcolunk, megvédjék a békét. (A PrftTŰáfeóí) V. MAJEVSZKIJ: Manchester munkásnegyedeiben Úti jegyzetek
