Szolnok Megyei Néplap, 1954. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-04 / 53. szám
\ SZOT.NOKMFfíYW NÉPLAP 1904 mércua 4« Vass Béla győzött fTnrta, íjtld hír «— 3 mennyi ■**" minden elfér benne .. „Vass Béla, az Aprítógépgyár ipari tanulója első lett Dél-Magyar- ország ipari tanulóinak versenyén“. Régi emlék jut erről eszembe, — úgy írom les, ahogy történt, nem teszek hozzá semmit. 1939-et írtak. Az idősebbje emlékszik még az akkori télre. 1939 decemberében ismerkedtem meg az első szolnok- megyei „emberrel“. Délután volt, tán szerdai napon. A hó sűrű, nehéz pelyhekben ereszkedett alá, s úgy feküdt a házak tetejére, mintha terhével földig akarná húzni őket. A korosabb emberek szinte kisebbek lettek, ahogyan fázósan összébb húzták magukat. De — régi igazság, — hogy az ifjúság lelke megtalálja mindenben a szépet, a jót, az örömtelit. Derűsen hancu- rozó. csúszkáló, szánkózó fiúk, leányok lepték el az utcát. Vidám kacagással köszöntötték a tél ajándékát, a csillogó, hófehér, hűs — hrvat. I [J / '«alt égj állt külön, távolról nézte sóvár szemmel a többit. Talán lő esztendős lehetett. Fiú volt már nem gyermek, de rózsás aVcán szinte ott égett még az édesanyja csókja. S ezen az arcon nagy gömbölyű könnycseppek gurultak le, egyik a másik után. Kezében kis batyu volt, s a könnyeit csak úgy „szégyentelenül“ öklével mázolta el az arcán. Sajnos én már akkor is felnőtt számba mentem s odaléptem hozzá. Érdeklődésemre megtudtam, hogy Szolnok megyéből jött, „inas“ akar lenni, mert — ő úgy mond — nem tud1 élni gép nélkül. De nem veszik fel sehová, „nincsen hiány“ — mondják. Pedig már állt több gyár kapujában, — kora hajnalban, amikor az idő csípősségét még az ő korabeliek is sokalják. Állt a gyárak kapujában, a munkanélküliek seregében, fázva, vacogva, s aztán el is jött velük, miközben azoknak — akiket otthon elnyűtt asszony, kenyérért síró gyermekek vártak — még volt hely a szívükben a kis „gép-imádó“ sajnálatára is. Aztán közös erővel elhelyeztük az én kis szolnoki emberemet az akkori W. M -be. — a mai Rákosi Mátyás Művekbe. — Egy esztendő múlva találkoztam vele ismét. A rózsák lehervadtak az arcáról — s már nem tudott sírni. — De nem jó kedvétől. A „gép“, a nagy szerelmes egy év alatt alig engedte magához. Helyette inkább a seprű használata jutott ki osztályrészéül. A lábán nehéz, rongyos férfi cipő volt, amelyet a sár csak úgy „átjárónak“ használt. Az egyik lyukon bement, a másikon hangos cuppanóssal kislattyogott. Az arca elpirult, amikor megszólalt, hogy — hát ismét kérni akar valamit. # Jpssy 1<öhj'€Í. amiből tanulni ^ lehetne, mert a maga ereje nem hozza meg. Míg élek fájdalmas lesz, hogy úgy jött a sorja — könyvet én sem tudtam szerezni néki. Hát ez a kis történet jutott az eszembe, amikor Vass Béla nagyszerű sikeréről hallottam. Tón még külsőleg is hasonlít arra a másikra. Mindkettő középtermetű, barna hajú, s Vass Bélának is kettős neve van. Ö is a „gép szerelmese“. Csak Vass Béla homlokán nincsenek nyocnorszántotta, koravén ráncok szemében megvannak a fiatalság huncut szikrái, nem űzte ki belőle a reménytelenség. Szerelme — ez a szép tiszteletreméltó szerelem — beteljesedett. A Jászberényi Aprítógépgyár esztergályosa, két éve dolgozik a gyárban. Ä legtöbbet érte el, amit ifjú ember — s tegyük hozzá bátran, a nem ifjú — is elérhet: szeretik és tisztelik. Vizsgáit kitűnő eredménynyel végezte el, (nem kell könyvért könyörögnie) a gyár vezetői mindenben segítik a fiatal, szorgalmas fiút. Elsajátította a Kole- szov-vágás nagyszerű tudományát, s „felnőtt“ normát ér el kiváló minőségben. A seprőt, jobbára csak édesanyja kezében látja takarítás közben, ö gépen dolgozik s nem is akármilyenen. Uj csúcs-esztergapadja van, amit legszívesebben éjszakára sem hagyna el. Ragyogó tisztán tartja, féltékenyen vigyáz á. s a gép nasvszpiv" társ annal kezében, aki megbecsüli. Az egye* ember gyenge, mint viharban a védtelen, magányosan álló fa. Bármilyen tehetséges, szorgalmas, az út valamely szakaszán, — előbb-utóbb megreked. Vass Béla tudja, hogy ő sem csupán önön erejével érte el szép sikerét. A mi hazánkban azért áll korlátlan lehetőség az ifjúság előtt, mert a párt tanítása nyomán ma már mindenhonnan szerető karok, simogató kezek nyúlnak feléjük, hogy útjukat egyengessék, elhen- gergessék előlük a göröngyöket, így segítették Vass Bélát is tanítói, a gyár vezetői és az idősebb szakmunkások, s a fiatal fiú nem feledi ezt. Innen ered tán az, hogy ma már ő is segíti tanulótársait. Nem mehetnek hozzá olyan kérdéssel, amelyre ne szívélyes, segítő készséggel válaszolna. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy amikor elindult a nagy napon Makóra, ahol az országos versenyt megelőző helyi verseny zajlott le, — vele örültek, szeretettel drukkoltak neki társai. ti T/afm Béla győzött, büszkék ~ vagyunk rá mindnyájan. S csak arra kérjük: tanulása, munkája közben, jusson néha eszébe a kis „szolnoki ember“ s ez talán megsokszorozza erejét, szerénységét, további sikerre ösztönzi. Remete Ibolya. cÁ tanítónő d: d z írók. költők majd emléket állítatnak egykor nékik. Szonettek rímes sorai, vagy regények gyűrűző mondatai örökítik meg korunk ezernyi néptanítójának, falusi tanítónőjének alakját. Amikor Makszim Gorkij élete utolsó esztendeiben az első ötéves terv alkotásai-szülte emberi jellemeket, alakokat vitte színpadra dráma-trilógiájában, ott áll az elsők között a falusi tanítónő alakja Szomov és a többiek.., c. színjátékában. Csendes, ügyes, iól képzett szerény leányka, kinek szívében az egyik építkezésrész- ieget vezető technikusa iránt érzett szerelme csak parányi része annak a lángnak, melyet népének szeretete lobbantott fel benne. Délelőtt az iskolában tanítja az építkezésnél dolgozó munkások s a földet bő termésre kényszerítő parasztok gyermekeit, délután olvas s a vidéket járja, este meg írni tanítja az apákat, a forradalmi seregből békés munkára lérő. fegyverhez s kapanvéihez szokott, papíron kusza sorokat vonó kezeket. Egyszerű kis nyári ruhában s vékonyszövésű újjatlan pulóverben lép a színre e gorkiii hős. s valami különös melegség, jókedv, a ..gorkiji emberszerctet*’ fénye hullámzik szét nyomában. nagy tervek s alkotások alkotói ölt is sokezren. Minden esztendőben úiabb s újabb csoport röpül szét. mint fecskék ez országban. Távoli vidékekre, ismeretlen tájakra visz útjuk. Néhányan még négy esztendővel ezelőtt sírva jöttek ed otthonról az ismeretien városba, a nagy iskolába, hol nevelők, tanárnőle s a DISZ várta őket. Most meg egyedül indulnak maid útnak, de ott van mögöttük egész népünk gondoskodó szeretete. támogatása. Az egész ország hallgatta a miniszterelnök szavait, mikor róluk beszélt s törvényeink védik, óvják munkájukat, egészségüket, iövő- lüket. Kis bőrönddel kezükben szállnak le az állomáson, körülnéznek az ismeretlen világban, hová népünk küldi őket s néhány nap múlva mér 30—40—50 gyermek szempár figyeli minden mozdulatukat. így kezdődik munkáiuk. S esztendők hosszú sora alatt átadják népünk felnövő fiainak, leányainak mindazokat az alapismereteket. mit az emberiség története folyamán a világról s a társadalomról összegyűjtött. ,.A falusi tanító kapocs a munkásosztály és a parasztság között“ — tanítja Sztálin elvtárs. lkotásaink megteremtői ők is. kik egyszeregyre tanítják a jövő évtizedek gépeket, mozdonyokat, traktorokat tervező s alkotó férfiait. a bőven termő földek s a bőséget hozó állatok gondozóit s fogalmazni tanítják eljövendő korunk íróit költőit. Parányi kis fényforrások ők. hatalmas traverzeken, vezetékeken szétfutó áram ereiéiből fénylő, világitó parányi kis fénylő ablakok a messzi faluk s tanyák világában. (Cs-l-n) d> Ismeretségem a Lékó- családdal úgy kezdődött, hogy elmentem hozzájuk. Hallottam róluk, szerettem volna megismerkedni vé- lük. A Báthori-utoai kicsiny ház küszöbén élénk, zsivajgó gyerekhad fogadott. Mar ott közölték velem, hogy ki volt rossz, hogy az édesanyjuk nincs itthon, van egy kisöccsük, de az alszik, hatan a Thö- köly-úti iskolába járnak, az igazgató bácsi nagyon jó ember, a nagymama is az, bár botja van, de ez kizárólag azért, mert anélkül nem tud menni. Nemrégen a nagyanyó kezéből a seprű is kihullott. Szédült, beteg lett. Akkor a veje magához invitálta. — Jöjjön anyám hozzánk. Ahol tizenkét szájnak van kenyere, ott j óla leik tizenhárom is. így költözött ide néhány hónapja Lékóné anyja. Ül Nagyanyó — a mesebeli, jóságos pontos mása — ott fekszik a tiszta ágyon. Kötött ujjasban, kendővel a fején és mosolyog. Leültet, elsimítja a takarót, begombolja blúza nyakát. Beszélgetünk. Erről-arról, időről, miegymásról, Aztán 'mélyről, az emberi lélek artézi mélyéből indul meg a szó. Az idős néni megfogja a kezem. .(Elmeséli” az unokáit. Tíz gyereknek szelnek kenyeret ebben a házban. Családi szivárvány Tíz száj énekli, sírja: Édesanyám! Károly 9 hónapos (ők nevezik így, íelnötte- sen), János két és féléves, Rózsik« négy «nult, ha jól emlékszem korban azután öcsi következik, Laci elsős, tehát a hetedik évében jár, Misi tíz lesz, Mari, Böske elhagytál!: őt; tizenegy, illetve tizenkét évesek. Jóska már tizenöt, Ferkó a tizenhatba lépett ö már dolgozik. Ez az anyakönyvi sorrend. A szívbéli, az más. Az nem ismer időkülönlb- séget. Az anyának minden gyerek egyforma. m Nagyanyó a szavak selymét varrja. Kicsi, ráncoktól barázdás arcát, hol a könnyek pásztázzák, hol mosoly deríti. Már tudom, hogy Jancsika tizenhat káló s hogy az unokák közül nem halt meg egy sem. Mind egészséges, Pedig sokszor volt gond, s akad ma is. A lakás is kiest. Egy parányi szoba és konyha. Megtudom, hogy türelmes, áldottkezű az édesanyjuk, akinek soha nem sok a munka. Soha nem sok a gyerek. Ez kicsendül a sorok közül, a gyerekek szavából. Ül Nagyanyó beszél, ködös, messzenéző szemmel. A vejét Idézi. —i Hol van? — Dolgozik. Mindig dolgozik. Most a Papírgyárban. Dél. után szabadul. Akkorra minden gyerek hazatér. Körülveszik, szóval tartják, ölelik apjukat. Mint a tölgyet az erdő boferocs- kái. — Hányán keresnek a családban? «— Egy hoz pénzt, a ve- jem. A Ferkó te keres —» szólal meg Jóska —•, de keveset, fiatal még. — Na meg a családipót- lék — Igazítja M a nagymama «— az több, mint a fizetés. Van vagy ezer forint havonta. m Kezemben egy kicsiny aranyozottkeretű kép. A tíz gyermek édesanyjáé, Lékó Ferencnéé. A magy- anyótól, a gyerekektől elbúcsúztam. Tőle is elköszönök. Eszembe jut: naponta hallok panaszt. Van gond, probléma elég ebben a városban. A tél, a nátha, a tüzelő és mindenekelőtt a gyerekek ... Sokan elmondták, megírták, mennyi mindent kellene megoldaniok. Olyanok is, akiknek egy, vagy két gyerekük van. Akiknél az apa s az anya is keres. Ahol egy nap egyszerre nem szelnek fel két kiló kenyeret és nem tíz- literes lábosban kell ebédet főzni, mint Lékó Feremc- nének. Ez a kedvesarcú asszony nem panaszkodik soha. Tavaszba hajlik az idő. Azt mondják a gyerekei, most még többször mosolyog. A kis Karcsira, a pöttömre, Jancsira, a szö- szire, akinek kislányosan gyűrűs és hosszú a haja. Naphosszat magyaráz a „nagyoknak”* ? mikor a férje hazajön a munkából, hozzá is van kedves szava, ideje, no , Hazafelé szűk utcákban járok, mielőtt a íőútra kiérnék. Apró tér keresztezi az utam. Alig hallom a kocslzörgést, úgy tele vagyok benyomásokkal. Sok mindent nem tud az ember elmondani, leírni... Szeretnék, mondjuk tíz év múlva ide visszatérni, Szolnok e régi városnegyedébe, a kitárt szívek kis utcájába. Hozzá, Lékó Fe- rencné tízgyermekes édesanyához. Miért? A család addigra felcseperedik. A kis Kari is harmadikba jár majd. A családi szivárvány — a tízszínű, a legszebb, a gye- rekek raja — akkorra biztosan sokat visszasugároz abból a jóságból, abból a melegből, melynek Édesanyjuk szíve a forrása. E. A. Szóin okkór nyéki népdalok Ezt a nótát Szolnokon, a Szandai réten énekelte nekünk Fehér János bácsi, aki ugyan 71 éves, de azért még táncra is perdül, ha kedve kerekedik. Hűséges pulijával gondos őrzője a rábízott gulyának, de szemét állandóan a legelésző állatokon tartva, szívesen mesél a szabad pásztoraiét örömeiről is. Következő dalunkat Zagyvaréka- son hallottuk. P. János Imre lánya énekelte az első versszakot. — De ugyanerre a dallamra Kőtelken még két strófát tudott Tóth János- né 48 éves asszony. Tempo (gin'sto. Szo.tíuz.lít.á/a. Zagyvarékbs,/Szolnok ra./T.S. Sárgadinnye nem egye* a sr&r&ííKOl. A/, én szívem nem egyez a tieddel. Mert a tied csalfasággal van tele. Kicsalná a* enyémet, ha lehetne. Az elmúlt év szeptemberében Kiss Sándor 47 éves dolgozó parasztot kerestük fel Csataszögön. — Érdemes volt megtenni a hosszú kerékpárutat, mert a sok lejegyzett Jaj de «népen füstöl a nyár kéménye, Fehér *ala«b saáilott a tetejére Ismertelek, fehér pralsmb ki voltál, Szeretőmnek hirhovdője te voltál. népdal közül ez az egy is megérte a fáradságot. — A beszéd módján (parlando) énekelt dalt egy szegény rab végtelen emberi fájdalmát fejezi ki megrázó módon; »Dj b» * ha« Ma« hot, ‘ffl. a >u •- pv m. Mosdjad, bogry Itt vagyok, mondjad hogy rab vagyok, mondjad hogy^rab ^ A Táel tömlőében talpig vaaka< vagy*k. Talpig vaaba' vagyok, könyökig a vérbe*, környöklg- a vérkeV Be van szemem esve 8 nagy sötétségbe*. Láttam az nrakr.t huszonnégyen voltok. lm»aonoégysn volt»*. Mind a huszonnégyen rőlem taoakeilt ak. A huszonötödik a levelem trj«b a lévőiéin 1*1» Egy szép szőke kislány nevemet diktálja. Te szép szőke kislány. J« diktáld nevemet jél diktáld »»vemet. Meg ne hosszabbítsd a rabság ©tetemet. pedig Tímár Sándor* K. Gy. Sjiolnvlf. árú/-eum. A* első dalt Várhelyi Lajos, a szolnoki Fűtőház tánccsoportjánsk vezetője gyűjtötte, a másik kettőt Síülői értekeelet I Szülői értekezletet! tartottak az elmúlt napokban a szolnoki Beioi- annisz-úti általános Iskoláiban. Érdemes erről a szül® értekezletről megemlékezi, mert olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek még tovább erősítik az iskola és a szülőik közötti kapcsolatot a tanulók, a gyermekek fegyelmezettségének növelése érdekében. Sáros Gyula tanár ismertette ennek szükségességét, Budai Péter pedig ama hívta fel a szülők figyelmét, hogy a tanulók fegyelmének megjavításához mennyire szükséges az okíatáson- túli foglalkoztatás. Ennek a követelménynek azonban az iskola — kellő számú helyiség hiányában — nem tud megfelelni. Éppen ezért kérte a szülőket, lássanak vendégül a szülői háznál egy-egy úttörő- őrsöt. A vendéglátás alkalmával mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy megtanítsák a leányokat kézimunkázni, a fiúkat sakkozni, a vendéglátó szülők felügyeletével közös kirándulásokat lehet szervezni a gyerekék számára. I Az indítvány 1 a szülők között igen. nagy tetszésre lelt Igen sokan hourézóittak a kérdéshez, helyeselték a*t s elvállalták, hogy egy-egy út törő-őrsöt vendégül látnak. Harsányi elvtárs arról beszélt, hogy kirándulásra viszi a gyermekeket. Éri Pál a házához ellátogató úttörőkéit raagísroerteiő a Papírgyár és a randvttetéséne!: nemrég átadott Ceffltóóregyár működésévei. Halász elvtárs a finom- meefaa-mfcai üzem munkáját marta t- ja meg a gyerekeknek és kerékpár- túrára viszi őket, Sárost ©írtéra pedig az új lakásépítkezésekhez. Többen vállalták azt is, hogy a •vendéglátós idején sakkozni, kéaámun- kázná tanítják majd a gyesmeke- ket, akik így szabadidejükéit hasznos szórakozással töltik, fegyelmezettebbek lesznek s kifejlődik bennük a tisztelet a «»ülők. a ifelwdt- bek kánt, , 1 i vjj A seép Seztjeroftijé^r meglété sítása az iskola és a szülők kölcsönös, jó munkájától függ.
