Szolnok Megyei Néplap, 1954. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-18 / 41. szám

4 SZOLNOKMEGVti NÉPLAP 1954 február Ifi V I T A Az oktatás színvonalának emeléséért folyó harc íontos kérdése: az igazolatlan mulasztások megszüntetése Stomoiá tftnet a falusi álta­lános iskolákban az igazolatlan hiányzások nagy száma. Az eddig alkalmazott módszerek nem hoz­tak döntő változást ebben a kér­désben, s ha vannak is itt-ott osz­tályok, melyekben nincs, vagy csak kevés az igazolatlanul hiány­zók száma, egészében ma is meg­oldatlan ez a probléma. Ha a kér­dés velejéig akarunk hatolni, visz- sza kell tekinteni eddigi módsze­reinkre, melyeket az igazolatlanul mulasztók ellen alkalmaztunk. Aa igazolatlan mulasztók — szinte már a beírások idején ki­tűnnek. Ök azok, akiknek szülei „nem hallottak“ a beírás idejéről, bár tudatták velük az újságok, fel­hívta rá figyelmüket a rádió, még­sem jutott cl hozzájuk a hír. Ami­kor családlátogatás során felkeresi őket a nevelő, ígérik ugyan, hogy jönnek, s beíratják gyermeküket, de várhatunk rájuk. Adminisztra­tív intézkedések, felhívások, fejle- lentések sora sem igen eredményes tízeknél a szülőknél, s legtöbbször már november felé járunk, amikor gyermekeik először eljönnek az is­kolába. Könyv, füzet nélkül, s a tanulásban messze elmaradva. Is­mét a nevelő feje főhet, hogyan segítse a gyermeket a mulasztás pótlásában. Joggal vetődik fel a kérdés, mi­ért hagytuk mi pedagógusok eddig fajulni a helyzetet. Röviden csak azt válaszolhatom: nem hagytuk. Mikor azt láttuk, hogy az illetéke­sek mulasztottak ebben a dolog­ban, végnélkül jelentgettük a hi­bát, s amikor erre sem kaptunk orvoslást, megindítottuk a hiány­zásmentes hónapok, hetek, napok mozgalmát. A notóriusan hiányzó gyermekekért csatasorba állt az egész nevelői testület, s ha ez sem Volt elegendő, harcba szólítottuk a Szülői Munkaközösséget, a — MNDSZ-t, helyi tanácsot is. Gyű­léseken ismertettük a tűrhetetlen helyzetet — de az igazolatlanul mulasztók szilárdan kitartottak, — semmi sem változott. — Mégsem hagytuk magunkat. Ha mind e se­reg nem győzhetett, tán segít a esasztuska — gondoltuk. Szebbnél- szebb, gúnyosabbnál, gúnyosabb csasztuskák sora jött hát, — de az igazolatlanul mulasztóknak se füle, se szégyenérzete nincsen. Nem ér­tünk eélt így sem. Mindezek a módszerek tehát nem vezettek eredményre, s ha kisebb-nagyobb javulás volt is egyik-másik helyen, a kérdést nem oldottuk meg, pedig az erre elfe­csérelt nevelői munkát — valljuk meg — sokkal hasznosabb terüle­ten is gyümölcsöztethettük volna. Mindezeknek a hibáknak kiküszö­bölésére az alábbiakat javasoljuk az igazolatlan mulasztások csök­kentésére: 1 A községben lakó iskolakő- "* * teles gyermekek szülei íras­sák be a hivatalos beírási időben gyermekeiket. Amennyiben ezt el­mulasztják, az első felszólítás után, a helyi tanácsok bírságolják meg a mulasztókat. 2 iAz első igazolatlan mulasz- tás esetén a gyermek szüleit látogassa meg a nevelő, s hívja fel kötelességének teljesítésére. Ida ez nem használ, a helyi tanács az is­kola feljelentése alapján 2 napon belül hozzon ítéletet a szülők meg­bírságolására. Az ezutáni sorozatos mulasztások esetén pedig a járási kihágást bíróság ítélje el a mu­lasztó gyermekek szüleit. Q Azt a nevelőt, aki az igazo- tJm latlan mulasztások ügyét ha­nyagul kezeli, s a mulasztásokat 48 órán belül igazgatóságának nem jelenti, — íegyelmileg felelősségre kell vonni. . | Felelősségre kell vonni az igazolatlan mulasztásokért a helyi tanács referensét, illetve a járási és megyei tanács oktatási osztályának vezetőjét is, amennyi­ben a mulasztások megszünteté­sére nem tesznek lépéseket. CT A járási oktatási osztályok legalább havonta egyszer — vizsgálják felül a hiányzókat, s intézkedjenek a mulasztókkal szemben. A Segítsen az igazolatlan mu- lasztások elleni harcban a helyi pártszervezet is. Nevelő­munkája során ezzel a kérdéssel is foglalkozzon, bírálja a hibáik el­követőit. \r. izarolnllianl mulasztó gyermekek közül kerül ki a bukott, vagy nem osztályozott gyermekek 90 százaléka. A sorozatos igazolat­lan hiányzások komoly akadályo­zói a falusi általános iskolák ta­nulmányi színvonala emelésé­nek. Kérjük hát, hogy javaslatunk­hoz szóljanak hozzá mindazok, akik segíthetnek, akiknek jó el­gondolásaik vannak. Deme Péter ig. tanító. Fegyvernek. Röviden hozzászólva e Javaslathoz, e«ak alt .“/eretnőnk megállapítani: nem hisszük, hogy ilyen bírságolási eljárások sorozata lenne az egyetlen, sőt akár a helyes módszer Is az igazolatlan hiányzások megszüntetésére, épp ezért Igen szükséges lenne, hogy megírják véleményüket lapunknak mind­azok. akik érdekeltek a kérdés megoldásában. írjanak elsősorban a tanítók. Igazgatók, akik sikereket értek elj s jó módszereket kísérleteztek ki a hiány, zások megszüntetésében. (Szerk) .A mezőtúri Városi Kulturotthonban nagy­létszámú méhészeti szakkör működik:. A szakikör évről évre erő­södik Már alig van Me­zőtúron olyan méhész, akit ne szerveztek vol­na be tagjai sorába. A tsz-ekbefi rendszeres felvilágosító munkát folytatnak a méhészet terjesztése érdekében. Minden télen tovább­képző tanfolyamot tar­tanak, ahol elméleti és gyakorlati kiképzésben részesítik a kezdő vagy [kevésbbé képzett mé­hészeket. összejövete­leik olyanok, mintha egy nagy család volna együtt. — A kultúrott­hon ének- és zeneszak­köre február 7-én hang­versenyt rendezett. Mintegy 250 fönvj ze­nekedvelő jelent meg a kultúrotthon színház- termében és gyönyör­ködött a szebbnél szebb ének- és zeneszámok­ban. A lásztcleki kultúr­otthon kulturgárdája szorgalmasan készül a járási kul Hírverseny körzeti bemutatójára. Az elmúlt évben a já­rási bemutatón az ő kulturcsopo ríjuk érte el a legjobb eredményt. Ez évben sem akarnak lemaradni. Három szín- iátszócsoport szórakoz­tatja felváltva a falu dolgozóit. A közeljövő­ben az úttörők szín.iát- szócsoportia a ..János vitéz’-t fogja előadni. (Folytatás.) Jtrísetá Qvula: . T ál, Lehel kétségtelenül törté­" neti személy, Tas fia, Zoárd- nembeli törzsfő volt. A Huba és Lél törzs szállásterülete a Kis- Alföld és a Felvidék déli pereme volt. Bulcsu a dunántúli területek horkája (a fejedelem után jövő főméltóság) volt s így érthető, hogy a két nyugati törzsfő vezette a nyugatra törő kalandozó hadjára­tokat. Renikíviil érdekes Lehel ne­ve. Lehel, Lél ugyanabból a szó­ból sarjadt, mint lélek, lélekziik szavunk. E szó eredeti tartalma még abban az ősidőben formáló­dott ki, amikor az életet, az életet jelentő lelket a lélegzetvétellel azo­nosították. Lehel nem véletlenül kapta ezt a nevet. Édesapjának, Tasnak, török követ jelentett. Le­helé pedig átvitt értelemben nyil­ván kürtöst, a kürtöt fújót Anonymustól kezdve Lehel leg­főbb ismertetőjele a kürt. A kürt pedig a pusztai történeti lovasné­peknél méltóságjelvény volt. Az avar fejedelmek kagánjénak (a fe­jedelmek fejedelmének) színarany kürt ezüstveretein magyar ötvös veretű kürt, a kisebb vezérek rangját pedig ezüstaveretes kürt mu­tatta. Hogy ez nemcsak az avarok­nál volt így, azt jelzik a szkita- időktől kezdve ismert aranyveretes kürtök. Egyes germán törzseknél is méltóságjedvénnyé vélott a kürt. A szovjetföldön (Csemigovban) kiásott két remekbekészült kürt ezüstveretein miagyar ötvös domborította ki a két vadásztest­vér valamelyik csodálatos kaland­ját. Nyiluk nem tudja megsebezni az elvarázsolt vadakat, hanem még a levegőben kettétörik. A két cser- nigovi kürt a X. századból való. Nem lehet véletlen, hogy Árpád fe­jedelem kezébe aranyozott kürtöt festett a Képes Krónika miniátora. A festő itt a szöveg következő sza­vait elevenítette meg (amikor Kusid, Árpád kémje visszatér a magyar földre és egy kulacs Duna- vizet is hoz); „Árpád pedig övéi­vel megtöltve szarvát (ivókíirtjét) a Duna vizéből, az összes magyarok előtt a szarv (ivókürt) fölé a Min­LEHEL KÜRTJE Az elefántcsontkttrt faragványaln ak rajra. (Rajzolta: László Gyula.) derűlátó Isten kegyelmét kérte, hogy az Or adná nekik ezt a föl­det örökre”. Ez a leírás az ivókürt szertartásos jellegét jól érzékelteti, esőbb a mongol aranyhorda fejedelmei viseltek kürtöt méltóságuk jelvényeként. Már eb­ből a futó felsorolásból is látszik, hogy a pusztai népeknél (valamint a velük szomszédos irániaknál is) a díszkürt, akár ivótülök, akár pedig vadász, vagy harcikürt, nem puszta ékesség volt, hanem rangjelző. Tud­nunk kell még azt is, hogy a főfe­jedelmek (kagánok) méltóságát va­lamennyi jelvény együttesein fejezte ki, míg az alsóbb méltóságoknál a rangot e jelvények kevésbbé díszes volta, vagy pedig éppenséggel csak e Jelvények egyike-másik a jelezte bben az összefüggésben nem lehet véletlen Lehel nevének és kürtös voltának egyezése, ügy látszik, Lehel volt vezéreink, törzs­főink közül a kürt hordozója, ez jelezte rangját a többi vezér kö­zött. De még tovább is mehetünk megfigyeléseinkben. A magyar Kürt törzs szállásterülete, legalább is a fennmaradt helységnevek sze­rint egybeesett Lél vezér törzsének szállásával. Kürt nevű falvaink Bács, Bihar, Borsod, Heves, Jász- Nagykun-Szolnok, Komárom, Nó- grád, Nyitra, Pozsony, Temes me­gyéből ismeretesek. Bács és Temes kivételével valamennyi Lehel föld­jéről való. Tudván, hogy a székely- ség egy része az Árpádkor elején nyugaton volt határőr, talán ma­gyarázatot kapunk a székelység- ben meglevő Kürt nemzetségnévre is. Kürt nép kánjáról beszél egy jeniszed felirat w, cAkiSdi 7mn: címer Márton Merre vagy, elmer Mártó». öreg urasási ltauá-sz? Ügy kereslek meg. ahogy a pincébe Jelégatok egy lámpást r, .•>!« lemegy. attól kérdem, na, mit látsz. lógasd meg jobban azt a lámpást s mutasd, én is hadd látom, merre járt egykor Címer Márton. — Ott megy a földvári úton. bajija a itoudát s hintával utána a szolgabíró. Azt mondják, a* öreg nem tért. a bíró ostorral a nyaka kfeé vágói í. Márton bá meg kihúzta a hintóbái az nrassgot és a kövesáton ott torkol» se ta, meg is fojtja, ha a kocsis meg nem rázza. Akkor még ott csillogott a Tücsök megette ez, a sovány kis paraszti eb s mellette disznók. Mint az újonnan kinevezett őrmester első nap a szakasz előtt, sétált a Tücsök le s fel. peckesen, büszkén, hatalmasan s farkát lógatva, somfordáit el a fekete kan. S aztán megérted a legnagyobb csapást, mit alig hever ki egy valamirevaló kanász. Ott feküdt a kutya a jászol alatt s ki hitte, egész orráig szemtelenkedett minden csirke s még se vakkant, csak nyöszörgőit karikában. hiába hordtad neki a szalonnát * szűr aljában. Elment a Tücsök, nem visel gondot senki Rád, malacok, kosok, minden. — Kikötötted dróttal’;», korok in '1, hogy ne szaladjanak űzni az anyafalkába, mert akkor bárány lesz már januárban s megvan a hiba: dróttal korántsem oly gyors a kosok ina. Alszol már, Címer Márton, a dézsából ha kiloccsan a moslék, nem szidnak érte s ha r ■ /él valaki a kutyára: „Tücsök, kerülj elébe", nem Te vagy és nem az a kutya, mélyre húzott benneteket a temető és az árok, ahol egymás mellett alszanak a pulik és a kanászok ... 'Vfoágták, & tudatíamdg Irta: Georgij Mdivani. 1 AZ egyesclt! Államokban van egy Közvéleménykutató Intézet. Ez a tiszteletreméltó intézmény ^ sze­rény tudományos erőihez mérten azzal foglalkozik, hogy meghami­sítsa a közvéleményt. Olykor azon­ban egyes vezetői elszólják magu­kat és akaratlanul is fellebbentik a hazugságfüggöny egy-egy csücs­két. A lónak is négy lába van, — mégis megbotlik, — tartja a köz­mondás. Az intézet igazgatója, George Gallup, a „Vital Speeches“ című folyóiratban megjelent cikkében P elvethetjük a kérdést ezek * alapján, hogy a kürt nem csupán Lehel egyéni méltóságát jelezte, hanem talán törzsének he­lyét a magyar törzsszövetségben. Be kell vallani, hogy itt bizonyos nehézségek vannak, mert Németh Gyula magyarázata (A honfoglaló magyarság kialakulása 249—253) szerint a kürt szó á törökben „hó- torlaszt’' jelenít. Bárhogyan is áll íz a kérdés, annyi bizonyos, hogy Lehel vezér és kürtje nem a népi képzeletvilágban került egymás mellé, hanem éppen olyan történeti valóság, akárcsak kivégzése. Lehet, hogy a monda színesebbé vált más középkori mondák elemeivel, köz­tük talán bölcs Salamonéval is, de hogy tartalma népünk hű történeti emlékezetéből alakult, nem lehet vitás. Ez az emlékezet ölelje meg Konrád császárt, éppen’ Lehel rangját jelentő kürtjével. Nem kell arról bővebbem beszélnünk, hogy a monda utolsó szavai régi hitvilá­gunk emlékezetét őrzik. Valóban számtalan régi s újabb keleti ba­bona tartotta fenn azt a hifet, hogy a csatában legyőzött ellenfél ura, szolgája lesz a másvilágom. z a monda a honfoglalást kö­vető századakban alakulha­tott ki Lehel személye körül. Né­pünk ajakán vámdonénekesek és udvari költők verseiben formáló­dott kerek egésszé, különösen azok­ban az időkben lehetett szomorú emlékezés és buzdító példa, amikor a német hatalom ránehezedett ha­zánkra. Lehel mondájával egyidő- ben kerül bele László király nemes alakja egy másik, régi mondánkba. Szerencsénkre e mondát nemcsak a krónikások őrizték meg szá­munkra, hanem régi falfestmények is. Ezekről a falfestményekről lát­juk, hogy az énekelt szöveg meny­nyivel gazdagabb volt, mint amit tudós krónikásaink érdemesnek tartottak feljegyezni belőle. Nyil­ván így volt ez altkor is, amikor Lehel kürtjéről szólott az ének. Ám ez a monda belehalványult volna a múlt időkbe, ha nem tapadt volna egy remekművű elefáncsont- kürthöz, amelyet a jászberényi múzeum kegyeletesen őriz, s ame­lyet — úgy látszik — már a XVII. század óta Lehel ikürtjének tartot­tak. ("Folytattuk.) például beismeri, hogy „72 millió amerikai egész életében egyetlen könyvet sem vásárolt“. „Az Egye­sült Államokban — folytatja ko- moran — kevesebben vásárolnak és olvasnak könyvet, mint bárme­lyik más demokratikus országban. Egy átlagos angol,,, közel három- szór annyi könyvet olvas, mint egy átlagos amerikai“, [ AMERIKA | sokat reklámozott mai kultúráját az általános tudat­lanság jellemzi. George Gallup cikkéből könnyű megállapítani a kórismét: az átlagamerikai fokoza­tosan elbutul és visszafejlődik az idült háborús pszihózis következ­tében. A tudatlanság úgy terjed, mint mesterségesen keltett jár­vány. A mai Amerikában sok minlent nem neveznek saját nevén. Száz gyilkosság egy könyvben: gyer­mekirodalom. A bamditizmus: ár­tatlan szórakozás. — Az agresszív északatlanti paktum: védelmi rend­szer. A görögországi és törökor­szági haditámaszpontok: Illinois állam megvédése a vörös veszély­től. Ázsia sokszázezer békés lako­sának meggyilkolása: intézkedés. a nemzetközi feszültség enyhítésére. |mint GALLUP I rámutat, az át­lagamerikai szellemi tápláléka: — végnélküli gyilkosságok, betörések, gyújtogatások, lincselések, rablá­sok, erkölcstelenségek édeskés, —• vagy vérfagyasztó leírása. Ezen ne­velkednek az automata-gyilkosok, a világ térképét mohó vággyal ta­nulmányozó washingtoni politiku­sok káderei. De ezt a politikusok így is találjál? rendjén valónak. A „National Parent-Teacher“ című amerikai „neveléstudományi“ fo­lyóirat nyíltan megírja: „Az or­szágnak semmi másra nincs szük­sége, mint olyan emberekre, akik meggyilkolnak másokat, hogy meg­éljenek. Gyilkosok kellenek ne­künk és semmi más“. Ugyan mit ér emellett a pompád „pedagógiai“ nyilatkozat mellett Gallup úr képmutató elmélkedései az amerikai kultúra kibontakozó újjászületéséről!? |ez a tudós I férfi azonban ma-i ga sem sejti, milyen közel jár az igazsághoz, amikor a fent felsorolt és csaknem hihetetlen tényekből ezt a váratlan következtethet vonja le: „Húsz éve foglalkozom az ameri­kai közvélemény kutatásával és ezalatt meggyőződtem róla, hogy népünkben bámulatos mértékben megvan az a tulajdonság, amit leg­inkább „természetes józan észnek’" nevezhetnénk.,, Számtalan adat bizonyítja, hogy a lakosság alapjá­ban helyes véleményeket vall és rendszerint sokkal messzebbre lát a kormányban ülő képviselőinél“, Ebben teljesen egyetértünk Ge­orge Galluppal: az amerikai népet nem olyan könnyű elbutítani!

Next

/
Thumbnails
Contents