Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-15 / 12. szám

SZÜLNOKMEGYE! NÉPLAP 1954 .iatuiár 13. A pártoktatási munkában fontos szerepük van az oktatási ellenőröknek MINT FEJLŐDŐ. gazdagodó éktünk valamennyi vonatkozásá­ban. úgv a marxizmus-ieninizmus propagandája terén is — előrehala elásunk döntőéi? a legesen dolgozó káderek eavrnást támogató. köl­csönös segítő erejétől függ. Párt­oktatásunknak a nagyszámú hall­gatóságon kívül kétségtelenül fő­­erősség'e a bolitikai iskolavezető, szeminárium- és konferenciavezető, de nagv és felelős szerepük van az oktatási instruktoroknak is. Ben­nük hatványozottan keli meglennie annak a tudásnak, odaadásnak és felelősségérzetnek, amit az iskola­­vezetőktől elvárunk. Az instruktor a nártoktatásnak állandó éber figyelőié, összekö­tő kapocs a politikai iskolák, tanulócsoportok és a pártbi­zottságok. pártszervezetek kö­zött. Tájékoztatják az oktatás­vezetőket és segítenek az iskola­vezetőknek az oktatás helyes irányelvének kialakításában. Az inslruktornak emellett meg kell ismernie az általa ellenőrzött iskolák, tanfolyamok anyagát. Meg kell ismerkednie azok veze­tőivel hallgatóival. Különösen vonatkozik ez a iárási és községi, illetve városi oktatási instruktorok­ra. Az oktatás a marxizmus-len;n­­izmus teriesztésének. a mindennapi asitációnak a főeszköze, s a hallga­tókkal való beszélgetések — az el­méleti kérdésekben való elmélyü­lés mellett. — a felvilágosítás és rnevovőzés egvik útia. A DÚrtoktatás ellenőrzésének ed­digi tapasztalatairól néhány nannal ezelőtt ankéton számoltak be az oktatási instruktorok a megyei pártok tatás házában. elvtárs sze-TÖTH VINCIK rint a hallgatók, valamint az isko­lavezetők megismerése a kiinduló­pontja a ió instruktor! munkának. Az oktatási ellenőr mindig ké­szítsen magának tersei, akkor jut ideje arra. hogy a hozzá­tartozó politikai iskolát, vagy szemináriumot, konferenciát rendszeresen látogassa. Az is fontos .hoev az instruktor és az isko-Iavezető az oktatás előtt kö­zösen mée átnézze az előadás, il­letve a szeminárium anvagát. Tgv az esetleges .elvi hibákat ideiében tisztázni tudiák. Valamennyi oktatási forma egv­­egy láncszeme a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyítésének, különösen vonatkozik ez a termelő­­szövetkezetekben. gépállomásokon, állami gazdaságban szervezett ok­tatási formákra és a falusi alap­­szervezetekben folvó oktatásra. Az instruktornak nemcsak oktatási el­lenőrnek. hanem népnevelőnek is kell lennie. A pártoktatás alkalmával a hallgatók sok egyéb problémát is felvetnek, erre választ kell adnia az instruktornak és a ja­vaslatokat továbbítania is kell •— mondotta többek között Papp elvtárs. Fel kell figyelnie az ellen­séges hírverésekre és minden al­kalmat fel kell használnia az ellen­séges agitáció leszerelésére. üavel-AZ INSTRUKTORNAK nie kell arra, hogy á politikai is­kola hallgatói előtt ne legven tisz­tázatlan kérdés. Turkevén az a gya­korlat. — mondotta Tariám elv­társ. hoev a szemináriumon felmerült és meg nem magyarázott elvi kér­déseket a két foglal kizás kö­zötti időben, az elméleti tanács­adó tisztázza, és a következő foglalkozás alkalmával a hall­gatóknak a választ megadja. Azonkívül igen helves, ha a pro­pagandisták naplót vezetnek, amely­be az ellenőrök észrevételeiket'be­­ieevzik. Számos helyen a pártbizottságok lebecsülik az ellenőrzés mupkáiát. Maver elvtárs elmondotta, hogv a kunhegyes! járási pártbizott­ságon jóformán szóba sem áll­tak vele, amikor tájékoztatá­sért hozzájuk fordult, s a járás­ban szerzett tapasztalatait akar­______ta velük közölni. RÉTI FERENCI elvtárs szin­tén az iskolavezető és az ellenőr ió felkészültségét tartja fontosnak. A hallgatóság szívesebben vesz részt az oktatáson, ha tapasztalja hogv az előadó megbecsüli őket. Mert a hallgatóság lebecsülését ie­­lenti. ha az előadó nem készül gon­dosan a foglalkozásra. Ha iegv­­zetei hiánvosak. ha nem dolgozza fel a szükséges irodalmat és elő­adását nem kaDcsolia össze í mindennapi legfontosabb leendők­kel. Új mezőgazdasági szakemberekéi képeznek ki az idén idén megyénk- Hajduszobosz- Békésre, Gyu- Balatonarács- Kecskemétre, — Hódmezővásárhely­re. Lengyelre és Budakalásziba men­nek öthónapos tanfolyamokra ter­melőszövetkezeti tagok. A tanfo­lyamok különbözőek lesznek: a mezőgazdasági termelés ágazatai­nak megfelelően növénytermesztő, öntöző, zöldségtermesztő, s állat­­tenyésztő tagozatok. A tanfolyamok benépesítését megyei tanács és a járási tanácsok már megkezdték. A termelőcso portok tagsága és a vezetőség kö­vetelje a járási tanácsok személy zéti előadóitól, hogy csoportjukból minél több tagot küldhessenek tanulni. Emberséges körülmények közön akarnak dolgozni a 62\7 vállalat műkövesei Ne h nra«ndjanali ha levelünkkel zavarjuk az elvtársa­kat. Ezekkel a szavakkal kezdik panaszukat a <52 7. Segédipari Vállalatnak a rendelőintézet építésén dolgozó műkövesei. Már eleget hallgattunk, most azonban az igazat kimondjuk. Abban a helyiségben, ahol dolgozunk, olyan gyér világítás van, hogy a szoba egyik végéből másikba sem látni. A csiszolás pedig igen precíz munkát követel. A huzat is nagy az alagsorban, kályha sincs. Komoly betegséget szerezhet az ember magának és akkor hosszabb ideig kiesik a munkából“. Mivel a levél névtelen volt, személyesen győződtünk meg va­lódiságáról. Valóban dolgoznak műkövesek, névszerint Ceglédi Sándor brigádja. Az alagsor főlépcsőjét műkövezik. Hogy mi­lyen körülmények között? — azi is elmondjuk. Villany van ugyan függőlegesen a felső lépcsőre akasztva, csak éppen oda nem világít, ahova kellene. A bejárat mellett kokszkosár is dí­szeleg, de nehogy azt higyjük, hogy parázs is van benne. A múlt .héten rakták meg utoljára, de azóta bizony nem. Mit szá­mít az SZTK építésvezetőjének, ha lefagy a lépcsőre rakott massza. Úgyis csak kész munkát ■eesz át. A 6?./7-e= vállalatnál r>“dig úgylátszik lépcsőnként 30f Forint meg sem kottyan. Bizony két lépcső fagyott le a hét elején, amit újra kellett csinálni. Ez azonban még mind nem elég. A segédipari vállalat mű­kövesei nem kaptak vattás ruhát. így kénytelenek, míg bírják, nyári ruhában ülve csiszolni a hideg lépcsőt. Melegítőital, na­ponta kétszer tea részükre szintén nem jutott. Papp Lá**16 a segédipari vállalat vezetője mindezektől el­tekintve, mint aki betanulta, ügy hajtogatja a munkavezetők­nek: — „Képzeld magad szaktárs a dolgozó helyébe“. — Nem lenne kár, ha Fapp igazgató elsősorban saját maga hasznosí­taná a másnak adott jó tanácsot. Így talán előbb lenne meleg­ruha. tea és az ajtó melletti kályhában is újraéledne a régen ki­aludt parázs. Kar! Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilkolásának harmincötödik évfordulójára NÉMETORSZÁG a forradalom lázában égett. A négy és félesztendős háború után lerongyolódva. kiéhezetten tér­tek haza a katonák a frontokról, ahol első naav vereségét szenvedte a2 imperialista német birodalom. A porosz militarizmus megszemélyesítője^ Hohenzollern Vilmos császár elmenekült, a mun­­lcásság ellenállhatatlan erejű követelésére megalakult 1918 novembe­rében a ..Ncpi Megbízottak Tanácsa” s átvette a hatalmat. Ez az ön­magát népinek nevező, iórészt szociáldemokratákból álló kormány —« a szociáldemokrata Ebert elnökletével becsapta megbízóit, a német munkásokat. Hatalomraiutásának első napiétól a korábbi kormányok politikáját követte, a porosz iunker-földbirtokosok és a Krupp-Thvs­­sen-féle ágyúkirálvok érdekeit védte a munkásosztállyal szemben. A forradalmi munkásoknak már nem egyszerűen leszerelését. hanem megsemmisítését aka~la elérni ez a kormány s az önmagukat szociál­demokratáknak nevező minisztereknél semmivel sem bizonyult jobb­nak a pártjukból kilépett Mjiggetlen szociáldemokraták“ csoportja —• élén Kautskvval és Bernstéinnel. a munkásmozgalom hírhedt árulóival. EGYETLEN KIS CSOPORT vette fel csak a harcot a munkásosz­tály érdekeiért, a forradalomért — a spartakisták csoportja. A cso­port élén a német munkásosztály két kipróbált harcosa. Karl Lieb­knecht és Rosa Luxemburg állt. Ebből a csoportból, s a független szociáldemokrata vezetőkben csalódott becsületes harcosokból alakult meg az európai történelem egvik legviharosabb évének. 1918-nak utolsó napjaiban a Kommunisták Németországi Pártja. Az ellenforradalom minden dühe az úi párt és annak vezetői el­len fordult. A rablóháború őrültjei, a német monopóliumok szociál­demokrata ügynökei, az SS és az SA hóhérok elődei bosszúért liheg­te!?:. a két hős kommunista vezető életére törtek. Terrorista .szerveze­tek alakultak Németországban, hogy elnyomják a kiéli, brémai, stutt­garti. az ország minden részén cgvre nagyobb érövei feltörő forradal­mi mozgalmat. A német burzsoázia meg akarja előzni a forradalmat — addig igyekszik kiprovokálni a munkásság felkelését, amíg annak nincs elég ereje — a hatalom maeáhozragadására és megtartására, a proleátrd iktat úrára.. A Kommunisták Németországi Párlia — az alig néhánynaoos úi párt — látia a veszélyt, de figyelmeztetése még gyenge hang. amely elvész a felkorbácsolt szenvedélyek viharában. 1919 JANUÁRJÁBAN Németország forradalmi mozgalma eléri te­tőpontját. Elég egv szikra is már ahhoz, hogv lángra evulion az Ebert-kormánv gyenge épülete. S a szikrát maga a kormány lobban­­totta fel: ianuár eleién elbocsátotta és törvényen kívül helvezte Eichomt. Berlin rendőrfőnökét, akinek egyetlen „bűne’‘ az volt. hogv rokonszenvezett a munkásokkal. A berlini munkások a forradalmi bizalmiak ianuár 4-i felhívására tüntetést rendeznek a főváros ut­cáin. A tüntetés szervezői között van Karl Liebknecht is. Százötven­­ezer ember vonul fel. megszállják a szociáldemokrata lapok szerkesz­tőségeit — s még ugyanaznap megjelenik a dicsőséges ianuár! napok harcos úisáeia: a ..Rote Vorvvaerts“4 Másnap 200.000-re emelkedik a tüntetők száma. Egész sor középület, már a forradalmárok kezén van. Eberték elmenekülnek a kancellári palotából, amikor a ..független szociáidemokrataták“ tárgyalni kezdenem a kormánnyal s ezzel leszerelik megtévesztik a harcoló munkásokat. A német munkásosztály a hatalom kapuiában van már. az ajtó nyitva —* de hiánvzik még az az erő. amely bevezesse oda őket. amelynek ve­zetésével megteremthetné salát uralmát Németországban a proletariá­tus. A kommunista pártot még alig ismerik — bál ennek vezetői: Kari Liebknecht. Rosa Luxemburg. Wilhelm Pieck és mások már régi. kipróbált vezetői a munkásosztálvnak. De a januári napokban még a „függetlenek“ erősebbek, a munkásság az ő szavukra hallgat s vár­ja. hogyan végződnek a tárgyalások Kautskvék és Eberték között. A VÖRÖS BERLINBEN gyorsan múlnak a napok, egymást köve­tik az események. Eberték megszakítják a tárgyalásokat — s megjele­nik Berlin előtt Noske. a Kiéiben és más városokban rendezett vér­fürdők főrendezőié. A „vasbrigéd” élén benyomul Berlinbe a szociál­­• demokrata Noske. aki hetvemkedve nevezi önmagát — vérebnek. Ször­nyű harcok tombolnak a német főváros utcáin, a véreb és kopói ha­lálra kínozzák, agyonlövik az elfogott munkásokat. Négy napig fo­lyik az öldöklés — s a negyedik napon az ellenforradalmár banditák elfogják a felkelés tényleges, meg nem alkuvó vezetőit: Kari Lieb­­knochtet és Rosa Luxemburgot Az imperialista háború ellen a birodalmi evűlésen egyetlen kép­viselő mert szót emelni: Kartl Liebknecht. 1916-ban pedig a háború legvéresebb napiaiban egyetlen, de messze hallatszó hang követelte a császár és a szociálsoviniszták felelősségrevonását az esztelen véron­tásért: Rosa Luxemburg hangja. 1939 ianuár 15-én — ma 35 éve — fogták el mindkettőjüket. a berlini hősi harcok irányítása közben — s még ugyanazon a napon mindketten hősi halált haltak az ellenforradalmi banditák kezétől — a német munkásosztályért KARL LIEBKNECHT és Rosa Luxemburg 1919 ianuáriában első, hősi halottal lettek a Kommunisták Németország) Pártiának. Mártír­sorsukat sokezer hős kommunista követte a fasiszta elnvomás sötét éveiben. Negyedszázaddal később Hitler banditái gyilkolták meg azt a férfit, aki a kél berlini hős kezéből kiesett zászlót magasra emelve, hatalmas tömermárttá fejlesztette a német munkásosztály forradalmi nártiát: Ernst Thaelmant. A pártot azonban sem Noske. sem Hitler kopói nem tudták megölni — 35 év után is él. s ma Németország min­den becsületes emberének harcát vezeti a. német nép érdekeiért, ha­­zá;a egységének megteremtéséért, a demokratikus, szabad és egységes Németország megteremtéséért. Noske. Ebert és követőik Hitler szálláscsinálói lettek, s a német nép soha nem feleiti el a szociáldemokraták 1933-as árulását a fasisz­ták előtti gyáva meahunvászkodásukat. Liebknecht és Luxemburg gyilkosai ma. Németország második összeomlása után kilenc esztendő­vel — továbbra is a trösztök, az ágyúkirálvok szolgálatában állva tá­mogatják a német imperializmus, militarizrnus feltámasztását OJlen­­hauer és jobboldali szociáldemokrata társai’"Szembeszegülnek Német­ország népe elemi érdekivei. s a népellenes. Hitler nyomdokaiba lé­pő Adenauer szekerét toliak. A HAZÁJA EGYSÉGÉÉRT küzdő német néo a berlini napok har­mincötödik évfordulóién kepveleltol és büszkeséggel emlékezik meg Kari Liebknechtröl és Rosa Luxemburgról — s az ő emlékükhöz hí­ven száll szembe a noskék utódaival, a német nép egységének és bé­kéiének minden ellenségével. • ’ Hanyagai bánt a dolgosok pénzével, — alacsonyabb fizetési osztályba sorolták tudták A dolgozó parasz.tság szabadtér­­melvényeinek felvásárlásán kívül feladata a szövetkezetnek a beadá­si baromfi, tolás és a vágások utá­ni zsír begvültése is. A MÉSZÖV a iáírási szövetségén keresztül, a felvásárlási lehetősé­geket figyelembevéve, 82.000 forint hitelt biztosított a tiszakürti szö­vetkezet részére. II. Hegedűs Ilona könyvelő az ellátmánnyal kapcsolatos pénz­forgalmi szabályokat nem tar­totta be. Nem kísérte figyelem­mel a hitel útját, így 30.000 Ft három hétig kihasználatlanul hevert. Ennek következtében több esetben előfordult, hogv a dolgozó parasz­tik által beadásra kerülő terméket csali két-hárcm nap múlva kifizetni. A pénzgazdálkodás terén fenn­megszühtetésére iárási szövetség álló hiányosságok a MÉSZÖV és a több esetben felhívta mind a könyvelő, mind az ügyvezető figyelmét. Énnek ellenére sem voltak hajlandók a pénzügyi fegyelmet megszi­lárdítani. Továbbra is nemtörődöm módra bántak a dolgozók pénzével. A kunmárteni szövetkezeteik Járási Szövetsége fögvelmi bizottsága Szi­­ráki István ügyvezetőt alacsonyabb fizetési osztályba. D. Hegedűs Ilo­na könyvelőt padié alacsonyabb munkakörbe helyezte. (Folytatás.) p süti cseppet sem örült *" érkezésének. „Ne­künk is nehéz, meg kel: izzadni a mindennapi fa­latért ... Te se lehetsz a nyakunkon. Háború van, neked is dolgozni kell1’ — hadarta gyorsan mielőtt leültette volna a kenyér- és zöidségszagú konyhá­ban. Veronika szeretett volna keservesen sírni, sírni, majd szétvetette a csalódás, a nénje szavaiból dermesztő elutasítás. Ku­porgott a koszos hokkedlin és csak akkor mondta Esztinek — Isten áldja meg, Eszti néném! — mi­kor az még akkornap át­adta húgát egy bodros­­hajú, bódítóillatú, öregedő, Idmázolt nagyságának a szomszéd házban. így került a szatmár­­' megyei kislány Csol­­lán ügyvédékhez szolgáló­nak. Jópár hét beletelt, míg étvággyal tudott enni néhány falatot izgalmá­ban. Félt. hogy egyszer­­csak innen is kiadják az útját, akkor pedig mit csinál ebben a nagy kő­rengetegben, ahol senki, de senki jóakarója nincs. Ismerettségi köre lassacs­kán tágult, de hónapok teltek, mikor első alka­lommal vállalkozott rá egy őszbehajló vasárna­pon, hof*v kimegy szét­nézni a Keleti-pályaudvar elé. Ez pedig arrafel tör­tént, hogy egyik nap szép­­szál szabóaegéd hozott ha­­y:\ valami ruhadarabot a ANYÁK (Elbeszélés) nagyságos asszonynak. És mikor Veronika kiengedte az ajtón, mielőtt kilépett volna a küszöbön, kedve­sen rámosolygott, átfogta derekát, magához vonta s úgy kérdezte: „Nem jön ki vasárnap a Keletihez? El­­töltenénk az időt.” Veronkának még a haja­­töve is belepirult, belefor­rósodott abba az ismeret­ien érzésbe, ami ekkor el­fogta. Rettentően szégyel­­te is magát, de 'borzasztó kellemes érzés is volt. Az a nyurga legény milyen barátságos volt hozzá. Sze­retett volna szólni vala­mit, lehet úgy is történt, csak ő nem tud róla. Még talán taszítani is igyeke­zett magától a fiút, de hogy, hogynem, még szo­rosabban mellé került. A ttól kezdve zaklatott, ** fájó, édes éjszakái voltak Veronkának. Egy­szer még azon is rajta­kapta magát, hogy együtt dúdolja a rádióval azt az unalomig hallott nótát, amit Timót nagyságos úr dudorászott egyszer a gaz­daasszonyának, mikor az ügyvéd úr elutazott. Édes­kés. nehézszagú italoka c szopogattak délutántól ké­ső éjszakáig az ügyvédijé­vel s mikor Veronikát be­hívták feketét főzni, még arra sem volt már gond­juk, hogy a nagyságos asszony legalább álljon fel Timót úr öléből. Furcsa, meredt, nedves, elszánt volt a nagyságos asszony szeme s csak szorongatta kövér karjával Timót nya­kát. aki lehunyt szemmel' zihálta az asszony mellé­re: „Csak egy nap a vi­lág ...” Veronka rettenetesen félt, míg a csészék, poha­rak közt tett-vett. Amazok gátlástalanul falták, gyúr­ták egymást előtte. Timót nagyságos úr vigyorogva ráncigáit ki meilényzsebé­­fcő! egy pengőt s mutató­ujját szájára szorítva szi­szegte: SSS! — aztán oda­dugta a pénzt a kislány kötényzsebébe. ár kétszer fordult Ve­* * ronika a nagy, üve­ges bejárat előtti sétá­nyon. Egyszercsak zavar­tan megállt. Azt sem tud­ta, merre forduljon. Nem tudta még, hogy honnan, de holtbiztosán érezte, hogy figyeli valaki. Né­hány lépést tett a járda széle felé s úgy mutatta, mintha elmerülne a villa­mosmegállónál várakozó tömeg nézésébe. Ekkor már észrevette: a szőke, kicsit vastagszáiú szabóle­gény nézi mosolyogva.-Ve­ronka szive a torkában \-ert. Ugv vélte, minden c«epp vér kiszállt a fejé­ből, belefolyt a lábába, azért nem tud úgyszólván meg se moccanni. Inkább iiedten níFantott a feléje közeledő fiúra, félénken kerülte annak magabiztos nézését, mintha nem is­merte volna meg... Pe­dig dehogynem ismerte fel azonnal. De csak rekedten tudta éppenhegy kinyögni —Jó­napot! — mikor a férfi megállt előtte s két vál­lát megszorítva üdvözölte: — Tudtam, hogy eljön, kedves.— és még a.szeme Is nevetett annak a hóri horgas, szénen öltözött fia­talembernek. A ttól kezdve Veronka " rábízta magát az ügyes, talpraesett, jóbeszé­­dű szabósegédre. — Elme­gyünk moziba, jó? — Nem tehet, nyolcra hazavár a nagyságos asz­­szony — védekezett Ve­ronka, miközben izgatot­tan szorongatta zsebken­dőiébe csavart szobakul­csát. — Akkor megiszunk egy pohár sört — szólalt meg néhány perc múlva a fiú, amire Veronika nem vála­szolt. Betértek egy kis­kocsmába. ' Nyolc óra régen elmúlt de Veronkának eszébe sem jutott már a hazamenetel. Csillogott a szeme, göndö­röket kacarászott s sze­gény. szorongatott szíve ugrált a boldogságtól, hogy egyszer akadt valaki ebben az irdatlan nagyvá­rosban, akinek kimond­hatja. amit még magának se vallott be. (Folytatás« kivetkezik.) Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents