Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
5Z0LNOKMEGYEI NÉPLAP 1984 'fanuBr ?. ink as új esstendőre életteli ábrázolása szép feladat A z év végén — nemcsak az újság kedvéért — de úgy önmagának is számot vet az ember az elmúlt évről, s a jövő terveiről — kezdi a beszélgetést Patav Mihály, a szolnoki Művésztelep lakója, hazánk élő fametszőinek egyik legjobbja. Elmondhatom, az elmúlt év nem volt eredménytelen számomra. Sok nehézség, a háborús pusztítások, hadifogság, anyagi gondok után, ebben az évben lakásunk mellett műtermem berendezését is megoldottuk s van állandó állásom, ahol megbecsülnek, s szép fizetést is adnak. Igaz ugyan, s ezt is meg kell mondanom, hogy az állandó elfoglaltságot jelentő állás miatt a művészi munkára bizony kevés időm jutott. Pedig témám, amit feldolgoznék, van elég. A munka, de főként az azt végző ember életteli ábrázolása nagy és szép feladat, ezt szeretném megoldani*, rajzaimban, metszeteimmel. F hhez kapcsolódnak a jövő tervei. Hallom. Budapestem, de már Miskolcon is egyre-másra kötik az üzemek a szocialista szerződéseket a képzőművészekkel. Szeretném — s azt hiszem a Művésztelep valamennyi lakója nevében mondhatom — szeretnénk, ha végre nálunk is megtörne a jég, s az üzemek vezetői, pártszervezetei, szakszervezeti szervei ezzel a kérdéssel is foglalkoznának. Művészi munkámban már év kezdetétől a szolnokmegyei képzőművészek jövő nyáron Budapesten rendezendő kiállítására készülök. Linóleum-metszetekkel, szénrajzokkal s diófapáccal akarok ezen résztvenni. Otthonom is bővül, rendeződik, s családom is gyarapodik. Zsuzska lányom jövőre már kis öccsével vagy húgával játszhat majd *— feleségem gyermeket vár; rP er vek hát vannak, s a bizalom sem hiányzik, hogy az új esz■ tendö meghozza majd ezek teljesedését. Tetíát több időt a művészi munkára — ez az, amit várok — s sokkal több és jobb művészi munka — ezt ígérem a jövő évre. 60 Évvel ezelőtt mutatta nisü édesapám, hogy kell megunj a kapsnyelei Takaros, tiszta kis ház Cibakházán, a Dózsa György-utcában Aszódi János dolgozó paraszt családi otthona. Hat gyermeket nevelt fel abban feleségével együtt tisztességben. A fiatalok már kiröppentek a családi hajlékból. A két legkisebb van még odahaza, ők is iskolások. Hideg téli nap van. aki csak teheti, nem igen mozdul ki a fűtött szobából. Aszódi János bácsi azonban most sem nyugszik, járja a a falut, beszélget dolgozó paraszttársaival a dohánytermelési szerződések felől. Mint szakembert, dohánvtermelési felelősi tisztséggel bízták meg. Azóta ritkán lehet otthon találni. ■ Jól gazdálkodik.- Mezőgazdasági munkában, államiránti kötelezettségeinek teljesítésében elsők között emlegetik a községben. Jó termésé volt a gabonafélékből. kapásokból is. de legbüszkébb a dohánytermelésben elért eredményeire. De hadd mondja el maga Aszódi János, hogyan élt. hogyan dolgozott idáig. — Mióta csak eszemet tudom. mindig földműveléssel. főleg dohánytermeléssel foglalkoztam. Csaknem hatvan esztendeje már annak, mikor édesapám legelőször megmutatta. hogyan kell megfogni a kapanyelet. Azóta sok küzdelmes esztendő telt el. Küzdelem a földdel, az időjárással. hogv kicsikarjuk. ami a család megélhetésére kellett. Nagy nehézségek között sikerült ezt a kis családi házat szereznem, — Azóta is feleségemmel e^vütt mindig a munkának, a családnak éltünk. Nvolcadmagunkról kellett gondoskodni. Az elmúlt években bizony nehéz volt. Nem hiányzott ugyan a mindennapi, de úgy éreztük, a dolgozó parasztok mostoha gyerekei az országnak. A kormánvprogramm óta sok minden megváltozott. Különösen nagy segítség volt a beadási kedvezmény. Nagyobb kedvvel dolgoztunk azóta. Az idén 400 négyszögölön termeltem dohányt. s 308 kg-t szállítottam be. Ez pedig több mint 12 mázsás átlagtermésnek felel meg. Most 800 négyszögölre szerződtem. Ez kereken egy holdat mentesít a beadási kötelezettség alól. Ha jövőre ilyen időjárás lesz. mint az idén. akkor még az istennel is szerződést kötök az időjárásra. s jövőre még többet termelek. Nemrégen szereztem két bikaboríút. Tavaszszal már befogom és a legszükségesebb munkákat már azzal végzem el. A kenyérnekvalót. a hízónak, az apróléknak a takarmányt megtermi a föld. De szeretek ipari növényeket termelni, mert érdemes. Még minden esztendőben volt cukorrépám. Dohánytermgipsbpn mpa én segítem tanáccsal dolgozó paraszttársaimat. A mezőgazdasáe fejlesztéséről szóló határozat még nagyobb bizodalmát adott nekünk az új esztendőre. Érdemes jobban dolgozni, többet termelni. Csak hát nagyobb segítséget város a tanácstól. Egvszer már ráírták az adókönyvemre. hogv ebben az évben az égvilágon semmivel sem tartozom. Most mégis idézést kaptam, hogy 258 forintot fizessek. Hát . ezt nem tartom helyesnek. Ezen változtatni ■kell az új esztendőben. Javulnak gyógyítómunkánk körűiményji - kapliaí-e orvos ennél jobbal, szebbel „KIVÁLÓ ORVOS * címmel tüntették ki — mutat dr. Schlammadinger József, a neves bőrgyógyász — a rendelője falát díszítő oklevélre. Ez számomra az elmúlt év legjelentősebb eredménye. Hogy mit számolgatok még el eredményként, annak hosszú sora Van. Én a fődologról szeretnék beszélni. Ezévi munkám főként az üzemi balesetek tanulmányozása, azok megelőzésére teendő intézkedések kidolgozása volt munkatársaimmal. Ezzel a Problémával kap csolatos eredményeinkről több előadást tartottam. így legutóbb az elmúlt héten Budapesten, a bőrgyógyászok országos kongresszusán számolhattam be róluk. Emellett kórházunk fejlődéséről is beszélnem kell. mert — ne vegyék szerénytelenségnek — úgv érzem, abban nekem is részem volt. Bővült kór házunk, gyarapodott felszerelése, s mindez lehetővé teszi, hogy jövőre kórszerű kórbonc- és szövettani osztályt állítsunk fel. s laboratóriumainkat is bővítsük. Ezek azok az éredmények. melyek az én munkámat közvetlenül érintik. Javulnak ezekkel gyógyító munkánk körülményei. s egv orvos kaphat-e ennél többet, szebbet. Megvalósítjuk a rizs vízbevelését Dr. Lánczy Antal, a Vízügyi igazgatóság vezetőmérnöke. Mikor munkája eredményeiről, a jövő terveiről kérdezzük, ezeket mondja el: Én valóban elmondhatom, hogy ez az év valóban jól kezdődik számomra. Január első felében hozzákezdünk megyénk hároméves öntözési tervének kidolgozásához. — Nagyon szén munka ez. mert az öntözés eddig elhanyagolt, tervszerűtlenül művelt földjeinket termővé teszi, s ennek nyomán újabb területeken hasznosíthatjuk megyénkben a rizstermelést. Nem Is olyan régen még külföldről kellett hoznunk a rizst, ma már az egész or szágot el tudjuk látni hazai tOTnésűvel. ' Öröm hát ez a ni unta. Persze tudom, az öröm önmagában nem elég. de vannak terveim a munka elvégzésére. Egyik ilyen elgondolásomat. — mely a vízgazdálkodás terén megtakarítást eredményez. — a rizstermelésben pedig a terméshozam növelését hozza: a rizs vízbe vetését — már felterjesztettem illetékesekhez, s remélem, hamarosan választ is kapok ebben a kérdésben. A javasolt eljárás nem úi. de nálunk eddig nem alkalmazták. pedig egész megyénk, sőt országunk hasznát látná. Ezek a tervek, s végrehajtásuk tölti be minden gondolatom. A szülőkkel együtt szépítjük az iskolát A tanítás és a kul tu mimika szervezés mellett tanulásra olvasásra is jut idője Göndös Magdának, a turkeddi tanyai iskola fiatal tanítónőjének. — különösen most a téli szünetben Egy éve tanít a turkeddi tanyai iskolában Gondos Magda tanítónő. — Nem volt könnyű ez az év. d* nem szűkölködött eredményekben — kezdi a szót a fiatal pedagógus. Mikor idekerültem, bizony ütöU- kopott volt az iskola s egy ideig azon gondolkodtam, hogy nem Is maradok itt. Node aztán beláttál*: a inegfutninodús helyett inkább azon kell iparkodnom — hogyan szépítsük, javítsuk iskolánkat — KulturcsopOrtot. énekkart szerveztem előadásokat rendeztünk. §■. awok bevételéből aztán már liciyrehozathattnk az épületet, sőt még maradt is pénzünk, amiből felszerelésünket bővítjük majd az újesztendöben. Segített. — s nem is keveset ebben a munkában a Szülői Munkaközösség. melyet ugyancsak most szerveztünk újra. Szép most már iskolánk öröm benne tanítani — Nem is hagynám már itt 37 tauitványoin semmi pénzért sem. — Sok az elfoglaltság a tanítással, a kulturesoporttal, de öröm ez a munka, hiszen magain mérhetem le napról-napra annak eredményét. a kis tanyaiak eszének nyílását, tudásuk gyarapodását Nem is kívánok ennél jobbat az új esz-, tömlőben sem. Megtalálta a számítását Szeretik és megbecsülik ifj. Moln noki Szabadság termelőszövetkezetben, csoportba Azóta is Igen szorgalmasan találta számítását a szövetkezeti gaz pénz jövedelme meghaladja a 14 ezer mából az egyik növénytermelési brigá nyugszik Mindennap talál elfoglaltsá brigádtagokkal együtt az új év terveit veileleinre tegvcnck szert az 1954-cs ár István volt középparasztot n szol- 1952. őszén lépett 14 hold földjével a dolgozik. Mint mondogatja. — megd ál kodásban, — Természetbeni és készforirtot A szövetkezeti tagok hlzaldnak a vezetője lett Most télen sem got a gazdaságban Esténként pedig a készíti hogy az ideinél nagyabb jö^ s (emlőben. Sziláé ízt er estén Alig múlt el nyolc óra, a vendéglátók ragyogóan kivilágított tágas termei megteltek. Mindenütt ismerős arcokat látok. Van, akit valamelyik építkezésen, másokat gyárban, tervezőirodában, mezőgazdasági munkán, vagy bankban láttam /dolgozni. Asztalok mellett ülnek lányaikat kísérő mamák. Beszélgetnek, szomszédinak. Úgy tesznek, mintha más nem is érdekelné őket, pedig... Táncoló leányaikat figyelik. Soh‘se néznek oda, mégis mindent látnak, űrök titok előttem, miképpen csinálják. Egy biztos! Ezt is olyan jól értik, akárcsak a mindennapi munkát. % Táncolnak a fiatalok. Szép táncukat, gondfeledtető boldogságukat öröm nézni. Ok már nem tudják, de mi még emlékszünk, mit jelentett a régi világban a „petrezselyem árulás“. Arra a leányra mondták, akit — ha százszor különb is volt — vagy egyáltalán, vagy csak néha hívtak táncba. — 3ezzeg, ha -a papa gyáros, vagy plyan előkelőség volt, aki állás elnyerés, vagy előmenetel körül jó protektornak Ígérkezett, leányát — ha mindjárt világcsúfja is volt — kizröl-kézre adták. Ezt nevezték „fuvarozásnak“, vagy „napszámba táncolásnak“. De már ez is megváltozott! Most az táneöfTVkA táncolni akar,;-. — Úgy látom mindenki akar.,, % Ahogy nézem a szilveszterezőket, az jutott eszembe: Vájjon széles jókedvükkel az ó-évtől búcsúznak-e, vagy az újévet köszöntik? Ha nem is jártam úgy ezzel a kérdéssel, mint azzal, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, de mégsem tudtam eldönteni. Öt-hat fiatal legény állt egy csoportban. Kipirult arccal magyaráztak egymásnak. Helsinkiről, a tizenhat aranyéremről, a bizonyos 6:3-ról és a chiliéi öttusáról tárgyaltak. No — gondoltam — ezek az ó-évtől búcsúznak. De rám cáfoltak, mert elkezdték az új-év májusában tartandó magyar—angol válogatott eredményét találgatni. Igen! Találgatták, de mindnyájan csak úgy, hogy milyen gólkülönbséggel győz majd a magyar együttes. Kíváncsiságom egy táncospárhoz vitt. Látásból ismerem őket. A legényt vasbetonszerelésnél láttam, a leányra az egyik könyvelési esti tanfolyamról emlékszem. Már ott akartam hagyni őket. mert csak néztek, egymás szemébe néztek és mosolyogtak. Végül mégis megtudtam tőlük, hogy az ó-évben ismerkedtek meg a szolnoki Vidám Vásárkor és az új-év márciusát emlegették, mint esküvőjük időpontját. % Két helyről már megkaptam a választ, de hát: három a magyar igazság! Egyik asztalnál ketten ültek. Komoly beszélgetésben voltak. — Negyven-negyvenöt körüliek lehettek. Ahogy az arcukról láttam testvérek. Úgy vettem ki a szavukból, hogy a fiatalabb az egyik közeli gépállomás traktorosa, a másik meg mozdonyvezető. A fiatalabb vitte a szót: •— A mélyszántásról, a keresetéről beszélt. Azután ők is átvágtak az új-esztendőre. Tervről, újabb módszerről, tapasztalataik értékesítéséről beszéltek. Komoly beszélgetésüket a táncból visszatérő fiatalok szakították meg. — Tréfálkozás, jóízű mókázás és csendes nótázás következett .., % Éjfél van! Kialusznak a lámpák. Hangos kacagás, tréfás megjegyzések és — talán a mamák ijesztgetésére — hangos cuppantások hallhatók, mintha csókolódznának. — Pedig nem! A mamák tudják, hogy nem, mert aki azt tette, az hang nélkül tette! Amikor aztán felgyullad a villany, ismerősök, ismeretlenek, jóbarátok, munkatársak, boldogan, meghatódottan ölelik egymást, koccinthatnak és kívánnak egymásnak: Boldog, derűs, vidám újesztendőt! Itt be is fejezhetném — nevezzük így riportomat. De az igazság kedvéért még elmondom, hogy hazamenőben özvegy Papp Jánosnénál világosságot láttam. Régi jó ismerősöm Papp néni. Élete párja, aki uradalmi cseléd volt, fiatalon itt hagyta. — Négy apró gyermek gondja szakad a nyakába. Szívesen fogadott.. — A rádiót hallgatom lelkem, meg az unokáimra vigyázok. Lányomék szilveszterezni vannak. Jó, jó Papp néni, de minek a rádiózáshoz okuláré, meg miért könnyes a szeme? — Azt is megmondom lelkem,— mondta és apró léptekkel a sublóthoz sietett. Levelet vett elő. A villany alá állt és hangosan olvasta: ■.. ne haragudjék Édesanyám, hogy szilveszterezni nem haza, hanem Kaposvárra megyek a menyasszonyomhoz. — Újév másnapján már otthon leszek és élőszóval kívánok majd boldog újesztendőt... Tudja lelkem, úgy vagyok ezzel a Józsi gyerekkel, hogy még mindig azt hiszem kisgyerek. Pedig a nyáron már főhadnagy lett, most meg azt írja menyasszonya van. Hát ezért könnyes a szemem, akarom mondani — ezért örülök olyan nagyon. *. —y~n. „DCoreai béke“ Irta: Méray liboi ^ z Országos Béketanác ..Mi van a nagyvilágban“ lülpolitikai füzetsorozatának deemberben megjelenő füzete Mára’ Tibor írását tartalmazza Koreáról, amelynek hős népe — felhasználva a fegyverszünetadta lehetőségiket — semilyen nehézséget nem imerve. nyomban hozzáfogott a béké munkához. a háború-ütölte sebk begyógvításához. — A rioortsarű beszámoló az újjáépítés Iázátan élő Koreáról világosan megmijatia a békés építés óriási nehézséieit. de nem hagv kétséget afelő sem. hogy a hőslelkű koreai nép amelv képes volt ellenállni az imocialista agresszorok legveszettebb ríhamaina:k, most a testvéri békiszerető népek együttérzésére és segtséaére támaszkodva az úiiáénítés nehéz munkáját is sikerrel végzi >1. Mérav Tibor írása leleplezi aj imperialistáknak a koreai háboús tűz felszitására, egv úiabb viláiháború kirobbantására irányuló alas terveit is. fokozott éberségre é össze- ■ fpgásra mozgósít a háború gvrritogaiók ellen. A füzet Móra/ Tibor koreai fényképfelvételeit is tartalmazza. t," ’
