Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-20 / 145. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 június 20. A népeknek a függetlenséghez való joga szorosan összefügg a nem­zetközi kapcsolatok feszültségének enyhülésével. Minden nép egyenlő­ségének elve és a nemzeti függet­lenség tiszteletbentartása megköve­teli a más országok belügyeibe való be nem avatkozást, ami a külön­böző nemzetek kölcsönös együttmű­Andrea Andreen svéd orvos: „Egyezzék meg valamennyi kormány, hogy nem használ tömegpusztító fegyvereket“ meg is erősítette: nincs olyan nem­zetközi vita. vagy ellentét, amelyet tárgyalások útján ne lehetne ren­dezni.“ A következő felszólaló Andrea Andreen svéd orvosnő, a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség al- elnöke volt. Andrea Andreen svéd orvos, aki 1952-ben mint a nemzetközi tudo­mányos bizottság tagja tanúja volt a Koreában folyó pusztításnak, ki­mondhatatlan kegyetlenkedéseknek és az értelmetlen tömeggyilkosság­nak. beszámolt koreai tapasztala­tairól. — Mindannyiunkat, akik Koreá­ban jártunk — mondotta, — meg­indított ennek a népnek szenve­dése, mindenekelőtt pedig türelme, bátorsága és kitartó hősiessége. Valóban törhetetlen akarattal küz­denek szolgaságbadöntésük ellen. A titokban viselt baktérium­háború legalább másfél éve folyik — mondotta a továbbiakban a svéd orvosnő. — Kétségtelen, hogy a baktériumháború feletti viták hoz­zájárultak a koreai béke követelé­sének kiszélesítéséhez és megerősí­téséhez. Ezt a követelést az északi népek hatalmas többsége támogatja. Hasonlóképpen támogatja azt a kö­vetelést is, hogy a népi demokra­tikus Kína képviselethez jusson az ENSZ biztonsági tanácsában. Svéd­ország ezt az utóbbi álláspontot az Egyesült Nemzetek Szervezetében szavazatával hivatalosan is kifeje­zésre juttatta. Befejezésül rámutatott: legfonto­sabb követelmény, hogy valameny- nyi kormány megegyezzék, ezentúl nem használ tömegpusztító fegyve­reket. A világnak új genfi egyez­ményre van szüksége, amelyet min­den hatalom írjon alá és minden parlament hagyjon jóvá. — Védjük meg a jövendőt! A nagy tetszéssel fogadott fel­szólalás után Avram Shlonsky volt izraeli belügyminiszter beszélt. Avram Shlonsky: „Izrael polgárai békét akarnak az arab országok népeivel1 Izrael küldötte rövid felszólalásá­ban arról beszélt, hogy a háborús gyújtogatok Izraelt fontos ugró­deszkának szánják egy általuk elő­készített világháborúban. Az ameri­kai imperializmus — mondotta — a „vörös veszély“ elleni védekezés ürügyén támogatást nyújt az izraeli reakciónak és arra törekszik, hogy egymásra uszítsa a Közel-Kelet né­peit. — Mi azonban meg vagyunk győződve — szögezte le Shlonsky, — hogy sem a megvesztegetés, sem a különböző alkuk nem segítenek az imperialistáknak a Közel-Kele­ten. E terület népei nem adják el magukat alamizsnáért a gyujtoga- tóknak. Izrael polgárai békét akar­nak az arab országok népeivel. Ez a béke pedig kizárólag az érdekelt népek egymásközötti tárgyalásaival érhető el. Az izraeli nép imperialistaellenes beállítottságát jellemezve, Shlonsky emlékeztetett arra, hogy Robertson tábornok és Foster Dulles külügy­miniszter izraeli látogatásakor be­bizonyosodott: milyen éles különb­ség van a hivatalos politika és a falusi és városi néptömegek érzel­mei között. A hivatalos fogadás — mondotta — a felfegyverzett rend­őrség védelme alatt zajlott le, a nép pedig a városban és falun til­takozó gyűlésekkel adott kifejezést békeakaratának. A következő felszólaló dr. Eisen­sladt professzor, izraeli küldött volt. Eisenstadt professzor kiemelte, mennyire érdeke Izrael népének is a német kérdés rendezése, az egy­séges, demokratikus, békszerető Né­metország létrehozása. Ezért támo­gatják Izrael dolgozói azt a köve­telést, hogy a nagyhatalmak ülje­nek össze és együtt oldják meg a német kérdést. — Ifjú államunkban, Izraelben — mondotta a továbbiakban, — ahol széles tömegekre kiterjedt béke­szabad együttműködése és teljes önrendelkezési joga. A kölcsönös bizalomnak, az egyenlőségnek és a barátságnak a közös útján kötik majd meg Izrael állam és az arab országok között az igaz és tartós békét. Mélyítsük tehát el és erősít­sük meg a békét a Közel-Kelet népei között. C. D. Thompson lelkész, délafri­kai küldött emelkedett szólásra. C. D. Thompson délafrikai lelkész a faji megkülönbözletés ellen C. D. Thompson elmondotta, hogy Dél-Afrikában júliusban békekon- gresszus lesz. Thompson felolvasta a kongresszus összehívása alkalmá­ból kiadott békefelhívás szövegét, amely többek között hangsúlyozza: „A faji megkülönböztetés a nemzeti elkeseredés és viszályok forrásává válik és fegyveres összeütközések­kel fenyeget... Sürgősen szükség van arra, hogy mindenféle társa­dalmi beállítottságú ember — te­kintet nélkül vallási vagy politikai meggyőződésére — tartozzék bár­melyik faj csoporthoz, vitassa és ta­lálja meg azt a problémát, amely egyesíti valamennyiünk törhetetlen békeakaratát. — Meggyőződésünk, hogy Dél-Afrika népeinek is meg kell találniok a megfelelő harci módszereket az emberiség megvé­déséért és a béke megőrzéséért folytatott küzdelemben. Szerte kö­rülöttünk katonai támaszpontokat létesítenek háborús célokra. Orszá­gunkat, mely már eddig is súlyosan megfizetett a koreai háborúért, ka­tonai paktumokba kényszerítik és az atomfegyver gyártásához szük­séges uránium egyik legfőbb ter­melőjévé változtatják. Faji politi­kánk, nemzetközi feszültség, diplo­máciai szakítások és a világ béké­jét veszélyeztető erőkről folyó ENSZ-viták tárgyát képezi. Mind­inkább egy eljövendő fenyegető há­ború előretolt állásúiba kerülünk.“ Thompson ezután kijelentette, hogy a koreai kérdés megoldása nemcsak a nemzetközi helyzetet fogja enyhíteni, hanem elő fogja segíteni egyebek között Dél-Afrika különböző fajú lakosai közötti bé­kés együttélést is. Ezt követően Johannes R. Becher Nemzetközi Sztálin-békedíjjal ki­tüntetett író lépett a mikrofon elé. Johannes Becher Nemzetközi Sztálin-békedíjas német költő be­szédében kijelentette: a német nép tévedhetetlenül érzi, hogy csak Né­metország újraegyesítésével bizto­sítható a béke Európában és tuda­tában van annak, hogy csak a béke fenntartása teszi lehetővé, hogy megteremtse létalapját, amely bol­dogságot és jólétet Ígér. A német kérdés békés megoldása szükségessé teszi, hogy a keleten és nyugaton lakó németek tárgyaljanak egymás­sal a kölcsönös megértés szellemé­ben. Programmunk mindenki számára érthető: 1. elutasítjuk azt. hogy Né­metországot bevonják olyan katonai szerződésekbe, amelyek más népek ellen irányulnak: 2. üljön közö£ tárgyalóasztalhoz az a négy nagy­hatalom, amely aláírta a Német­országra vonatkozó potsdami egyez­ményt. Ennek a konferenciának fel­adata lenne, hogy nyolc évvel a háború befejezése után német kép­viselők bevonásával végre kidol­gozza Németország számára a béke- szerződést, amely biztosítja egy bé­keszerető, demokratikus, egységes és független Németország meg­teremtését és egyben legjobb biz­tosítéka Németországgal szomszé­dos országok békéjének és bizton­ságának. Elutasítjuk azt ■— folytatta Jo­hannes Becher, — hogy a négy nagyhatalom találkozását és kölcsö­nös megértését bármilyen feltételek kikötésével megnehezítsék. Ezt a konferenciát semmiképpen sem terhelhetjük valamilyen feltételek­kel, fenntartásokkal és bizalmatlan­sággal. Beszélt ezután a Német Demo­kratikus Köztársaság kormányának intézkedéseiről, amelyek Német­ország mindkét részében sok em­berben keltették fel a reményke­dést. Ezek az intézkedések meg­szüntetnek számos olyan korláto­zást. amely megnehezítette Német­ország keleti és nyugati részében élő polgárok egymással való érint­kezését és kapcsolatát. Ezek az in­tézkedések az egyház és állam vi­szonyát egészséges szellemben ren­dezik, a legszélesebbkörű amnesz­tiát készítik elő, kibővítik a magán- gazdaság és magánkereskedelem működési lehetőségét amellett, hogy a népi tulajdonba vett gazdaság továbbfejlődik, továbbá kiküszöböl­nek olyan rendelkezéseket, amelyek a nehéziparnak Németország ketté- szakítása által szükségessé vált, de mindamellett túlgyors fejlesztésével megterhelték a nép életkörülmé­nyeit. Kijelentette, hogy a nemzet­közi feszültség feloldásának lehető­sége és a béke erőibe vetett bi­zalom adott erőt ehhez a lépéshez. Hivatkozott arra, hogy a végrehaj­tott intézkedések értelme abban a közös nyilatkozatban jutott kifeje­zésre, amelyet a püspökök és a Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mányának képviselői bocsátottak ki és amely többek között így szól: „A kölcsönös megértés szellemében lezajlott tárgyaláson az állam és egyház normális viszonyának hely­reállítása érdekében messzemenő egyetértést értünk el. Az az egy­hangú felfogás, hogy hazánk egy­ségének megvalósítása és a béke- szerződés létrehozása ma minden német legbensőbb ügye. Ez- meg­követeli azoknak az ellentéteknek leküzdését, amelyek ezt a fejlődést gátolják.“ A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a béke fenntartására irányuló sikeres tárgyalások megalapozott reménye rendkívüli erőt jelent, de hiba lenne lebecsülni azokat az erő­ket, amelyek minden befolyásukat latbavetik, hopv megakadályozzák a német kérdés békés rendezését. Ez­zel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a nyugatnémet szövetségi gyű­lés elfogadta a Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről szóló és az at­lanti szövetségbe való bevonását jelentő szerződéseket. Ez ugvan még nem végérvényes döntés, mégis további veszélyt rejt magában a béke fenntartását illetően. Figyel­meztetett arra, hogy a militarizmus és a revansvágy éppen egy új né­met Wehrmacht felállításával kap­csolatban Nyugat-Németországban jelentősen megerősödött. S nem e tekintetben működésüket. A nyu- holmi felelőtlen személyek fejtik ki gatnémet állam kormányának egyik tagja legutóbb arról beszélt: itt az ideje, hogy Franciaország, Belgium. Hollandia, Lengyelország és Cseh­szlovákia népei jóvátegyék azt az állítólagos „igazságtalanságot“, ame­lyet Németország ellen 1945 után elkövettek. Számos más példát is felhozott arra, hogy Németország nyugati részében milyen féktelen háborús uszítás folyik. Ezzel szem­ben a Német Demokratikus Köztár­saságban a háborús pszítókat bün­tetéssel sújtják, éppen úgy. mint ahogy büntetnek minden népellenes hajszára irányuló propagandát. — Komoly meggyőződésünk — mondotta, — hogy nem lehet a né­met kérdést békésen megoldani, ha nem győzzük le véglegesen Német­országban a háborús erőket úgy. amint azt a potsdami határozatok követelik. Ha a Béke Világtanácsnak mos­tani ülésszakán — folytatta Johan­nes Becher — a Szövetségi Köztár­saság és a Német Demokratikus' Köztársaság képviselői összegyűl­nek, mondhatjuk, hogy egész Né­metország beszél rajtuk keresztüli mert az egész Németország óhajtja a békét és vágyakozik békés egye­sítése után. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Minden lépésünknél hivatkozhatunk arra. hogy mi a legszebbet akarjuk, amit valaha egy nép kitermelt önmagából. Minden álom, minden vágyakozás, minden, ami a múltból jó és szép. mindez a mi oldalunkon áll! Ezért: lesz egységes Németország és lesz béke! A délutáni ülés utolsó felszólalója Andressen E. Kristenn író, izlandi küldött volt. Andressen E. Kristenn izlandi küldött vádat emelt az amerikai megszállók ellen Andressen E. Kristenn. Izland küldötte elmondotta, hogy a nem­zetközi helyzet enyhülése hatást gyakorolt az izlandi nép békehar­cára is. Az Egyesült Államok fegy­veres erői által megszállt Izlandban fokozódott a nép harca a megszál­lás és a háborús előkészületek el­len. Izland szigetén komoly moz­galom bontakozott ki, amely harcos szellemben küzd az ország függet­lenségéért és a népekkel való ba­rátságért. Számos példával illusz­trálta az izlandi békemozgalom nö­vekedését. Történelmünk során — mondotta — évszázadokig voltunk idegen el­nyomás alatt, de minden időben küzdöttünk szabadságunkért. Kul­turális teljesítményeinken keresz­tül, a világirodalomhoz való hozzá­járulásunkkal bebizonyítottuk aka­ratunkat és nemzetünk jogát arra. hogy szabad, független nemzetként élhessünk. Ezután arról beszélt, hogy mit je­lent egy 140.000 lakosú kis ország számára idegen katonák ezreinek az ország területén való tartózko­dása. — Erről a szószékről — mon­dotta — egész népem nevében vá­dat emelek az amerikai imperialis- ták ellen, mert békeidőben meg-» szállották országunkat és tönkrezúz­ták szabadságunkat. Felhívta a figyelmet arra is. hogy Izlandhoz hasonló helyzetben van Grönland szigete is. ahol a békés halászokat megfosztják évszázados halászterületeiktől és a távoli Északra deportálják őket. Andressen E. Kristenn felszólalá­sát a következőkkel fejezte be: — A jelenkor új imperialistái a nem­zetek elnyomására és gyarmatosítá­sára törekednek. Rá fognak jönni, hogy lekésték a történelmi időpon­tot. Azok, akik az elkerülhetetlen háborút hirdetik, rá fognak döb­benni arra. hogy háborús politiká­juk ideiét múlta s hogy az egyszerű emberek százmilliói a földkerekség minden részén biztosítani fogják a békét. A délelőtti ülésen szólalt fel Juan Marinello kubai küldött, a Béke Világtanács tagja. Beszédét az aláb­biakban ismertetjük. Juan Marinello kubai küldött: „A tárgyalási készség növekedésének nem szabad csökkentenie a békeharcosok éberségét“ Juan Marinello kubai küldött, a Béke Világtanács tagja, beszédét annak kifejezésével kezdte: bebizo­nyosodott, hogy ha a népek akar­ók, a megegyezés győzedelmesked­het az erőszak és agresszió felett. Beszélt a békemozgalom megnöve­kedett erejéről, amely komoly re­ményt ad az öt nagyhatalom kö­zötti békeegyezmény elérésére. De ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a tárgyalási készség növekedésének nem szabad csökkentenie a béke­harcosok éberségét. Elmondotta: éppen a legutóbbi időben léptettek életbe Kubában egy törvényt, amely maradéktala­nul kiszolgáltatja az ország minden stratégiai nyersanyagtartalékát az Egyesült Államoknak. Amiből nyil­vánvalóan következik, hogy az ame­rikai imperialisták nem mondanak le a háború szándékáról, hanem még jobban elmélyítik azt. Mind­ezek láttára továbbra is határozott erővel kell hozzájárulnunk — mon­dotta — az egész világ mozgósítá­sához annak érdekében, hogy a tár­gyalások szelleme győzedelmesked­jék az erőszak felett. Fokozni kell a nemzeti önállóságért folytatott erőfeszítéseket is. mert hiszen a tárgyalások útján való megegyezés ellenségei ugyanakkor a népek sza­badságának ellenségei is. Végül kifejtette: a latinameri­kaiak tudják, hogy még nehéz har­cok várnak rájuk, de semilyen erő­feszítés nem sok, hogy a békét elérjék. Otven kocsiból álló békevonat indult a Járműjavítóból csütörtök reggel HOSSZÚ kocsisor nyúlt végig csütörtök reggel a külső- vágányok egyikén. 7 óra elölt néhány perccel olajtól fekete ruhás vasasok zöld „csokrokkal" kezükben körülfogták a sze­relvényt. A közeli fák zöldjéből hamar diszbeöltözött min­den kocsi. Nem sokkal később a dohogó 424-es mozdony is meg­érkezett. Szálai Lajos mozdonyvezető fűtőivel, Biró Imrével és Págel Mártonnal tisztelegve üdvözölte vasutastársait, ök vezették az 50 kocsiból álló békeszerelvényt Püspökladányba. Sok küzdelmes óra, perc előzte meg ezt a győzelmet. A kocsiosztály dolgozói azt 'tgérték, hogy 45 kocsit javíta­nak meg naponta a Béke Világtanács ülésének tiszteletére. Nem is esett csorba a vasas becsületen. A vállalás után már az első nap 56-ot javítottak meg. Csősz Béla alvázlakatos brigádja szerdán 3 kocsi javí­tásával járult hozzá a békevonathoz. — Mi így segítjük a békeharcosok tanácskozását — közölte büszkén Csősz Béla. — A brigád lelkes munkáját hirdeti a három kocsi. Ezen t napon egyetlen percet sem veszítettünk, alig, hogy az egyik kocsit sínre engedtük, kezdtünk a másik javításához. Egy kocsival többet javítottunk ezen a napon, mint más alka­lommal. Élénk figyelemmel hallgatták a brigád tagjai Csősz elv­társ beszédét. Arckifejezésük, magabiztos mosolyuk azt hir­dette: továbbra sem engednek a lelkesedésből. Éppen búcsúzni akartunk már, mikor újból megszólal a brigádvezető. — Koreában mi győztünk. így mondta Hja Erenburg is a béketanácskozáson. Németország ügyében is a béke harco­sainak akarata érvényesül elöbb-utóbb. Nekünk itt kell segí­teni — mutat a tartóbakokon ,,pihenő" vagonok felé. A szekrénylakatosok közt Simon Béta brigádját illeti leginkább dicséret. A bognároknál Dobó Gyula csoportja harcolt legodaadóbban a győzelemért. Miközben a brigádokkal beszélgettünk, hosszú füttyszó jelezte a békevonat indulását. Aki csak lehette, megállt egy percre, hogy tekintetével búcsút vegyen a munka győzelmé­nek újabb jelképétől, a felvirágozott szerelvénytől. A sistergő mozdony zajával friss muzsikaszó versengett. Csak úgy, ola­jos ruhában jöttek el az üzem zenészei, hogy méltóképpen búcsúztassák a kocsiosztály dolgozóinak békeküldeményét. Már kitolatott a hosszú, 50 kocsiból álló szerelvény a mü- helykapun. A vége messze-messze elnyúlt a Tisza-part felé. Most még a sorompónál várakozók sem türelmetlenkedtek. Éles füttyszó s elindult a békeszerelvény Püspökladány felé. Erős munkáskezek lendültek a vasutassapka ellenzőjé­hez. Búcsúzott a békevonat személyzete a Járműjavító vasa­saitól. A lengyel foglalkoznak ülésszakával. A Béke Világtanács ülésének visszhangja békemegnyilvánulá­VARSÓ lapok vezető helyen a BVT budapesti A „Trybuna Ludu“ első oldalon közli budapesti tudó­sítójának beszámolóját. A varsói lapok részletesen ismertetik a fel­szólalók beszédeit. PRÁGA A csehszlovák sajtó bő terjede­lemben foglalkozik a BVT buda­pesti ülésének eseményeivel. Rész­letesen ismerteti Ejanuel Emánuel D‘ Astier De La Vigeria, Kuo Mo Zso, valamint Vaclav Boucek cseh­szlovák delegátus felszólalását. BUKAREST A román lapok részletes tudósí­tásokban számolnak be a BVT budapesti ülészakának eseményei­ről. A „Románia Libera“ budapesti levelezője cikkét közli a Béke Vi­lágtanács ülésével kapcsolatos ma­gyarországi sokról. SZÓFIA A bolgár sajtó a „TASZSZ“ je­lentése alapján ismerteti a BVT budapesti ülésszakának eseményeit. NEW-YORK A „New-York Herald Tribune ‘ bőven ismerteti Ilja Erenburg szovjet küldöttnek a Béke Világ- tanács budapesti ülésén elmondott beszédét, (MTI). Johannes R. Becher: „lesi egységes Németország és lesz béke!“ mozgalmat hoztunk letre, valamint Közel-Keleten, amelynek szerves részét alkotjuk — csak abban az esetben tudjuk nyugodtan, szilár­dan és szabadon felépíteni gazda­sági és kulturális életünket, ha megszüntetjük az imperialista és gyarmati elnyomást, valamint a vele kapcsolatos diszkriminációkat és nemzeti ellenségeskedéseket. Le­gyen a béke és a felvirágzás alapja a világ ezen részén is a nemzetek Samuel Eisenstadt izraeli küldött: „Mélyítsük el és erősítsük a békét a Közel-Kelet népei között“ ködésének alapja. Hangsúlyozta, hogy ezeknek az elveknek érvénye­sülniük kell az ENSZ működésé­ben is. Beszédét azzal a megállapítással fejezte be, hogy „bármi történjék is, egy dolog már bebizonyosodott és ezt a panmindzsoni egyezmény

Next

/
Thumbnails
Contents