Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-13 / 139. szám

1953 június 13, SZOENOKMEGYEI NÍPEAP 3 . ßleleq szerdeltil - a ml/icj hék dixueú i a inak (Bejzllg^th Á BÉKÉRŐL Vállalatunk dolgozói nevében forró szeretettel köszöntőm önt sze­retett hazánk fővárosában. Az elvtárs elhozta hazánkba fel­szabadítónknak, a nagy Szovjetunió népeinek baráti szeretetét és azt a szilárd meggyőződését, hogy a béke fennmarad, ha a világ dolgozói egyemberként nyilvánítják ki béke- akaratukat és küzdenek a háborúra készülő tábor sötét erői ellen. Dolgozóink a nagy ünnep — a Béke Világtanács budapesti ülésé­nek tiszteletére — békeműszakot tartanak, melynek kimagasló ered­Seetededf béke harsai Uitisétzm, (JdeJLO- (JdopJn&da.! önnek a békeharcban hatalmas feladat jutott. A világ békéjéért, egyben az elnyomott jugoszláv nép sorsának könnyebbé tételéért is harcolnia kell. Mi tudjuk, milyen szomorú életük van az ön hazájá­ban a mi szeretett dolgozótársaink­nak. Tudjuk és együtt érzünk ve­lük, mert mindazt mi is átéltük ré­gen. A mi asszonyaink is sokszor a földeken adtak életet gyermekeik­nek. Mi is sokat dolgoztunk éh­bérért, cselédként az urak földién. De ma már boldogan, megelége­detten élünk. A magunk földjén magunknak dolgozunk s ha többet, jobbat termelünk, azzal a mi éle­tünk lesz boldogabb. Mi most arra kérjük önt, hogy harcoljon drága testvéreink szebb jövőjéért, akik ugyanúgy szeretik a békét, mint mi s olyan szép életre vágynak, amilyen a mienk. — Az Önök harcához termelőszövetkeze­tünk tagsága jobb munkával, jó növényápolással járul hozzá. A Béke Világtanács tagoknak az a tudat adjon erőt, hogy többszázmilliós béketábor áll önök mögött, mely egyemberként kiáltja: Békét, békét a világnak, s minden erejével tet­tekkel harcol azért az ügyért. Békeharcos üdvözlettel: Magyar Lajos Tiszafüred, Űttörő tsz elnöke. Békegyűlés a cibakházi Vörös Csillag tsz-ben, ahol Pak Den Aj-ról nevezték el a kertészeti brigádot FullaSZtÓ a meleg a cibakházi ha­lárban. a föld azonban mélyében őrzi a bőséges esőket s egyaránt táplálta a ga­bonát, kerti veteményt és a gyomot. Mindenütt elburjánzott a gaz, s meg­fojtással fenyegeti a véleményeket, ve- szélyezleti a bö termést, népgazdasági tervünk teljesítését. Az esőzések utam napfényes meleg idő lehetővé teszt ^ a növényápolási munkák jó ^ elvégzését szerte az országban. Cibakházán, a Ttsza és a Holt-Tisza közötti termékeny föld egy részén van a Vörös Csillag tszcs kertészete. A kertészeti brigád két mun­kacsapata serényen dolgozik r minden percben, minden órában halálos csapást mérnek az elburjánzott kártékony gazra a földeken s munkájuk egyúttal e szé­les világ mindenrendű kártevői ellen is folyik. Ebéd után vagyunk, a brigád tagjai jóllaiottan hűsölnek a kertészet központ- Iában lévő kis épület körül. Mihályi bácsi, azaz pontosabban Bodnár Mihály brigádvezető helyettes megtörli rövidre nyírt bajszát s köhint néhányat — arról gondolkozik, hogyan is öntse szavakba azt, ami már napok _ óta foglalkoztatja, amit ezen a békevédelmi röpgyűlésen el akar mondani. Itt benn a csöppnyi szo­bában és az ajtó előtti térségen a brigád tagjai figyelnek. Szikár és telt, napégette arcú asszonyok és fiatal, férjhezmenendő lányok alkotják a többséget, a férfiak­ból ide csak mutatóba kerül egy-kettő — Kezdhetjük már — hallatszik kintről, utána csönd terül szét. Mihályi bácsi fölveti a fejét, kifelé néz s mi­előtt beszélni kezd, az arcán is látni, hogy egy pillanatra a régi, szenvedések­kel teli élete gondolkoztatta el, az az 56 esztendő, amelyből 48-at embernek cm véve töltött el mint kubikos, kerté­szeti napszámos, földmunkás. Az elmúlt 8 és fél esztendő alatt vált igazi emberré, a párt — amelynek hűsé­ges katonája — segítette azzá válni. Munkáját megbecsülik, a tszcs kertészetI brigádjának helyettes vezetőjévé válasz­tották s az sem utolsó dol-og. hogy tagja a cibakházi tanácsnak is. Hiába jár kö­zelebb a 60 évhez, mint az 50-hez, 'zsme fiatalosan villan. Keményen csengenek szavai: a béke megvédéséről és a Béke Világtanács bu­dapesti ülésének összehívásáról beszél. Nem mondja ki, hogy mennyire gyűlöli az imperialistákat, akik hazánk földjét is harctérré szeretnék változtatni, nem mondja ki, hogy a mi új, szép éle­tünkért. munkás jelenünkért és ragyogó lövőnkért mindenre képes lenne s nem engedné, hogy újból szolgává nyomorít- sák — de szavai mögött mindez ott él. Rövidet lélegzik körülnéz, majd foly­tatja a beszédet. Csend van a szobában ■is' kint az ajtó előtt csak a lélegzés hal­latszik. — Azt gondolom, elvtársak, hogy a békeharcból a kertészeti brigád sem maradhat ki. Javaslom, hogy a Béke Vi­lágtanács budapesti ülésének tiszteletére :ni is kössünk békevedelmi szerződést. Az előbb már mondottam, hogy mi fel- világosító szóval és nem utolsó sorban iá munkánkkal segítjük elő a béke meg­védését. Ez az, elvtársak, nagyon fontos a jó munka — lassan tagoltan mondja — Szóval: a cibakházi Vörös Csillag tszcs kertészeti brigádja vállalja, hogy az üzemterv szerint 25 hold öntözéses földön a növényápolást Js egyéb mun­kákat becsülettel, a lehető legjobban el­végezzük, még az esetleges betegek és hiányzók helyett is. Ezen felül 5 hold nem öntözött földön is minden munkál elvégzőnk — ez ugyan nem tartozna ránk, de csak nem hagyunk parlagon, elgazosodva 5 hold ilyen földet — mu­tat kifelé. — Igaz, hogy csak 20-an va­gyunk, de dolgozni tudunk. S még va­lami. Nemcsak ez a 30 hold a mienk, hanem a tszcs egész földje, mind a 702 hold. Kevesen vagyunk hozzá s nyakun­kon az aratás. A gyorsan elvégzett ara­tás és betakarítás több kenyeret jelent s ezt ti is tudjátok. Tehát vállaljuk el, hogy az aratásnál — a napi munkánk elvégzése mellett — két éjszakán mi is segítünk, mi, a kertészeti brigád! Egy pillanatig csend van, az­után innen-onnan is hallatszik: „Elfo­gadjuk ... Vállaljuk”. Csupán egy asz- szony akad, aki az éjszakai aratás ellen szól. A többiek lehurrogják s nevelve ol­vassák a fejére, hogy csak a szája nagy, de az aratásnál ő lesz az első, akárcsak tavaly. ,.A múlt évben is megcsináltuk — szól közbe egy másik asszony —, az idén sem maradhatunk szégyenben!" Az egyéni békevédelmi szerződések már nehezebben mennek. Nagyban folyik a számolgatás, hány munkaegységük is van eddig s mennyi lehet még. A fiatal Galla Mária nem is ajánl fel semmit, azt mondja, hogy nem fog lemaradni. de hát nem mer vállalni. Az első fel­ajánló Szeles Sándor brigádvezető: vál­lalja hogy a brigád munkáját úgy meg­szervezi, hogy 50 százalékkal termelnek többet, mint amennyit az üzemterv elő­irányoz, s a zárszámadásig legalább 400 munkaegysége lesz! Fiatal, 30 éves, mo­solygós képű férfi Szeles Sándor, de nem mindig volt ilyen derűs, jókedvű. Azelőtt kutaknál béres, majd az uraság­nál az apjával együtt summás volt. Most a termelőszövetkezet 30 holdas kertészetének munkájáért felelős, kom­munista és tanácstag, az volna a csoda, ha nem lenne jókedvű. Most már egymást érik a felajánlások. A 20 esztendős, de még mindig kis- lányos Kürti Mária nem hiába párttag, 300 munkaegység elérését vállalja. A kétgyermekes Szőke Kálmánné sokat szá­molgat, először 200 munkaegységre gon­dol, majd megtoldja: „Meg lesz a 250 is." Pálinkás Júlia az idősebbekhez tar­tozik s mégsem akar 220 munkaegységen alul maradni. Molnár lstvánné már az öt élő gyermekéért — kilenc született, de a múltban négyet eltemetett — 250 munkaegységet fog teljesíteni. Az őszes hajú, feketekendös özv. Szalai Imréné- nek 7 gyermeke és 5 unokája van, Erzsi lánya már 3 éve a szegedi jogi egyete­men tanul. Szóval neki is lesz 200 munkaegysége. Győré lstvánné már min­den gyermekét „szárnyra bocsátotta", az utolsó „fióka" ősszel egy repülőfőhad­nagy felesége lett. Azért a gyerekek kö­zött is maradt olyan, aki a Győréi, Bodnárok, Kiirtik és a többiek békéjére fegyverrrel a kézben őrködik: András műszaki főhadnagy, István pedig AVIi törzsőrmester. Györéné kissé bátortalan, csak 200 munkaegységet vállal s azt mondja, hogy legalább ennyi lesz, de az sem baj, hogy 10-zel, 20-szal túltelje­síti . .. Nem mindenki tesz egyéni fel­ajánlást, néhányan félnek, hogy szégyen­ben maradnak j ezért csak a brigád együttes felajánlását fogadják el, mint Berta Antalné, vagy a 18 éves Perecz Gizella. A kislányt csipkedik is a töb­biek s igyekeznek a lelkére beszélni, még azzal is előjönnek: mit szólnak majd' a legények, hogy egy ilyen dolgos, derék lány semmit sem mer vállalni, Perecz Gizella azonban hajthatatlan ... A röpgyűlés vége felé járunk s ekkor az öreg Bodnár Mihály újból megszólal: „Elvtársak, adjunk nevet a brigádunk­nak, olyan nevet, amelyik kifejezi, hogy mi is a békéért harcolunkMindenki helyesel s rövid beszélgetés után elhatá­rozzák, hogy a nagy többségében nőkből álló kertészeti brigádot a kiváló koreai békeharcosról nevezik el Pak Den Aj- békebrigádnak. Erről levelet írnak a Béke Világtanács ülésére Budapestre ér­kező Pak Den Aj elvtársnönek s meg­bízzák Mihály bácsit és Szeles Sándort, hogy estére fogalmazzák meg a levelet, melyet a brigád minden tagja aláír. „Az is benne legyen ám, hogy méltók aka­runk lenni brigádunk új nevéhez és olyan keményen állunk a munka frontján, mint a hős koreai nép, az imperialista betola­kodók elleni harcban állt és Hl” — uta­sítják a levél megfogalmazóit. ,.. Már újból folyik a munka, a bri­gád tagjai parcelláikon paprikát kapál­nak, ez most a legfontosabb. Szeles Sán­dor brigádvezető a búcsúzásnál még azt is elmondja, hogy 12 holdon már a leg­fejlettebb, nagyüzemi barázdás öntözést alkalmazzák, míg a többin egyelőre még árasztásos öntözéssel gazdálkodnak, de jövőre 50 holdra növelik a kertésze­tet s mind az 50 holdon bevezetik a ba­rázdás öntözést. Az idén 16 holdon lesz másodvetés, sőt olyan parcellájuk is van, amelyet háromszorosan kihasználnak: először parajt termelnek, majd most nyári káposztát s ennek a kiszedése után kései karfiol kerül a földbe. A kerté­szetből eddig 20 ezer forint bevételük volt ez évben, pedig még alig adtak el valamit, zárszámadásig fölmegy vagy 100 ezer forintra ... Büszkélkedve újságolta, hogy a hires lurkevei földművesszövetke­zet vasárnap tőlük vett egy autórakomány kalarábét... Dolgoznak a cibakházi Vörös Csillag tszcs Pak Den Aj-békehrigád tagjai, s nem rosszul dolgoznak. A há­romhetes esőzés hátráltatta a munkáju­kat, de a kényszerű lemaradást egy-ket­tőre behozzák. A most választott név még az eddigieknél is jobb munkára kö­telezi őket. Csak akkor lesznek méltóak a nevükhöz, ha egy percre sem feled­keznek meg arái, hogy a békét csak tet­tekkel lehet és kell megvédeni, hogy a békefrontnak azon a szakaszán, amelyen ők munkájukkal harcolnak, nemcsak az aszály, hanem a természet egyéb csapá­sait is le lehet és le kell győzni. LUKÁCS IMRE £'sendes. meleg este van. A nap utolsó sugarai rózsaszínű fényt vetnek a munkából haztérő dolgozók arcára. Az egésznapi kapálásban kifáradt emberek szemében az öröm és megelégedettség csillog. Meleg, simogató tekintettel pillantanak mégegyszer vissza a ringó, hullámzó búzatáblákra. Lesz kenyér bőven. Szaiolban ugyan­úgy, mint mindenütt az országban. A Rákosi Mátvás-út 32. számú házban csaknem együtt van az egész család. Haizlenszki András a családfő, nemrég érkezett haza fe­leségével, s kislányával a földekről. Ma a burgonyát töltögették fel. Jó­zsef is megjött már munkahelyéről, a szolnoki Járműjavító Vállalattól. Az édesapa, édesanya és Mária, a kislány 3—3 vendéggel a kony­hában ül, ahol félhomály van. míg József egy barátjával az udvaron rúgja a labdát. Csendesen beszélgetnek. átiátok. milyen vidámak, boldogok a fiatalok. Olyan jó. mikor látom mosolygós, derűs arcukat. Nekem ez jelenti a békét. Az. hojv férjem, gyermekeim mellettem vannak. Békésen dolgozunk, s vártuk a jó termést. Ismerem a háborút, annak minden borzalmát, szomorúsá­gát. Két évig volt a férjem a világháborúban katona. Keserves évek voltak. Három gyermekemért egymagám küzdöttem. De sok álmatlan, könnyes éjszakát szenvedtem ét. — mondja Haizlenszki néni elme­rengve. Nem engedtük, hogy háború legyen — veszi át a szót férje — hiszen már százmilliók küzdenek a békéért. Mi is megtettük, amit vál­laltunk a Béke Világtanács ülésének tiszteletére. Hosszan beszélgetnek arról, hogy mit tettek a békéért. Van mi­ről beszámolni. Az egészévi baromfit, háromnegyedévi tojást beadták már a tejbeadásal is rendben vannak. A növényápolási munkákat az esős idő ellenére is lelkiismeretesen végzik. Minden meg van kapálva, nincsen gyoríios földiük. Ez mind-mind a békét, a boldog jövőt, az építést, a megelégedett életet szolgálja. • A z édesapa és édesanya mindent megtettek és megtesznek a bé­kéért. S a gyermekek? Ök követik szüleik példáját. Mi, a DISZ ifibrigád tagjai 120 százalékot téliesítettünk eddig, de munkánkat egvre fokozzuk. Jó munkával, több termeléssel akarjuk köszönteni a Béke Világtanács tagjait, vendégeinket. — mondja Jó­zsef. a 17 éves géplakatos, aki időközben kishúga hívására bejött. Pista, az esztergályos, ma az éjszakai műszakban dolgozik. Az ő teljesítménye is 100 százalékon felül van. És Mária, a 13 éves kis­lány? Ö mit tehet és miT tesz a békéért? Tanul, hogy az országnak szakképzett dolgozója legyen, hogy aktívan résztvegyen szocialista ha­zánk építésében. S ha ráér. segít a földön dolgozni. Ma is kapált szü­leivel. TVf őst levelet készül írni Fagyeiev elvtársnak, az Ifjú Gárda íróiának, amelyben beszámol arról, hogy sokszáz család kö­zül a Hajzlenszki-család is tettekkel készül a Béke Világtanács ülé­sére s a termelés frontián békecselekedetekkel bizonyítja be béke­akaratát. Megírja, hogy édesapja oártonkívüli egyénileg gazdálkodó, édesanyja és ők. a gyermekek nagvon-nagyon szeretik a békét, s gyű­lölik a háborút. S a békéért mindannyian tettekkel küzdenek. Meg­kéri Fagyejev elvtársat, hogy tegyenek meg mindent a tartós és szi­lárd békéért és mentsék meg a Rosenberg-házaspárt, ne engedjék, hogy a két apró gyermek árván maradion. Meleg, kedves szavai az egész család, az egész magyar dolgozó nép akaratát és szeretetét tolmácsolják: a béke népének törhetetlen és rendíthetetlen békeakaratát. 9 minisztertaüács rendeleSe a vámőriésnek és a gabona szabadforgalmának megtozabbnásársl A begyűjtésről szóló törvényerejű ren­delet előírja, hogy június 15-én átme­netileg életbe kell léptetni a gabonafor­galma korlátozásokat. A törvényerejű rendelet alapján június 15-től búzát, rozsot, árpát és zabot csak a tanács en­gedélyével lehet szállítani vagy értéke­síteni, s megszűnik ideiglenesen a búza és rozs szabad vámőrlése is. Az utóbbi napokban számos dolgozó paraszt és termelőszövetkezet fordult a minisztertanácshoz és a begyűjtési mi­nisztériumhoz és kérte, hogy ezt a ha­táridőt a minisztertanács változtassa meg. A minisztertanács ezeknek a kéréseknek eleget téve, a következő határozatot hozta: „A forgalmi korlátozások gabonafé­lékre 1953. évi július hó 1. napján át­menetileg életbelépnek. A forgalmi kor­látozások a megye, a járás, valamint a község vagy város területén, illetve a termelőszövetkezetekre vonatkozóan .... kor szűnnek meg ismét, ha a megye, a járás, valamint a község, illetőleg a ter­melőszövetkezet gabonabegyüjtési tervét teljesíti." Ilyen módon a termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok lehetőséget kaptak arra, hogy július 1-ig terményeiket ér­tékesíthessék, szabadon megerőltethes­sék. A dolgozó parasztok, termelőszövet­kezetek használják fel a minisztertanács­nak ezt a rendelkezését, július l"ig ke­ressék fel kenyérgabona-készletükkel a malmokat vagy cseretelepeket, ahol a bevitt gabonáért az őrleményeket azon­nal kiadják. így kerülhetik el azt, hogy torlódás legyen a malmoknál és csere­telepeken az új termés betakarítása után, amikor majd újtermésű gabonáját mindenki egyidőben akarja őröltetni. — (MTI) A minisztertanács határozata a betakarítási szem veszteségek csökkentéséről A minisztertanács regutóbbi ülésén tárgyalta az aratás, behordás, cséplés, tárolás és szállítás folyamán előálló szemveszteségek kérdését és megfelelő határozatokat hozott Megállapította, hogy évente sokezer vagon gabonára te­hető az a kár, amely a fenti munkálatok nem kellő időben és nem a szükséges gondossággal való elvégzése következté­ben éri népgazdaságunkat. A munkálatok gondos végrehajtásával viszont a szemveszteségeket igen jelentős mértékben lehet csökkenteni. A minisztertanács utasította az illeté­kes szakminisztereket, hogy az aratás, behordás, cséplés, tárolás és szállítás te­rén az előálló szemveszteségek csökken­tésére részletes utasításokat adjanak ki. Az előttünk álló nyári munkák során a mezőgazdaság minden dolgozója a szemveszteség csökkentését tartsa első­rendű kötelességének. Ezzel nemcsak népgazdaságunk jut jelentős termény­többlethez, hanem a mezőgazdaság dol­gozóinak a jövedelme is jelentős mér­tékben növekszik. A minisztertanács a szemvesztesegez csökkentéséről hozott határozatában fel­hívja az állami gazdaságok és a gépállo­mások dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, valamint az egyénileg gazdálko­dókat, hogy a betakarítás során legye­nek kezdeményezői a szemveszteségek csökkentésére irányuló versenymozgalom­nak. A minisztertanács határozata értelmé­ben a betakarítási szem veszteségek csök­kentésében kiemelkedő eredményeket el­ért dolgozók jutalomban részesülnek. —• (MTI) Békehét a lörökmlklósi gépgyárban Üzemünk forgácsolómühelyében sokan nem teljesítették májusban tervüket. A békehéten a műhely dolgozóinak teljesítménye megnövekedett. Oláh Géza esztergályos is elérte a 100 százalékot. Szép eredményt tud felmutatni a szénarendrakó „Ifjú Gárda'-brigád veze. tője, Kelemen György is. A békehéten 175 százalékra teljesítette napi tervét. Tapasztalatait, munkamódszerét átadja Péü Lászlónak. így érte el, hogy a múlt hónapban normán alul teljesítő Péli elvtárs ma már 111 százalékra teljesíti napi tervét. A 142 százalékot teljesítő Miklósi István segítségének köszönhető, hogy a nemrégen még gyenge eredményt elért Pintér Jenő is 120 százalékra teljesíti előirányzatát. A segédmunkások közül Tóth István és Hossó Ferenc 207 százalékot ért el. LOVÁSZ MIHÁLY, Törökmiklós, Mezűgépgyár nényei lehetővé teszik második ne- fvedéves tervünk június 20-ra való lefejezését. Kérjük az elvtársat, hogy lelke­ütő, bátor kiállásával — ami már mnyiszor erőt adott dolgozóinknak — a Béke Világtanács budapesti ülésén ostorozza a háborús gyuj- togatókat és segítse győzelemre idnni az emberiség közös ügyét, i békét. rARSOLY SÁNDOR sztahanovista, Finommechanikai Javító V. Crznl moIt OCedoes 3lia rtnhulf) fjotán ! ^DrúgxL kékehateo-itátxiLnk., Vöan. Szét Qa! Nagy-nagy szeretettel vár­iak Önt. a hős koreai néti fiát. küldöttét hazánkba. Minden magyar dolgozó gondolatban szivére öleli s ezzel a meleg szeretettel nemcsak Önt. hanem az egész koreai nébet üdvözli. Mi drága hazánk földién békében élünk, de együtt érzünk Önökkel. Minden koreai katona a mi testvé­rünk minden koreai gyer­mek a mi gyermekünk is. Együtt örülünk Önökkel a győzelmeken és együtt könnyezünk a koreai édes­anyákkal. ha ott megszűnik egy szív dohogni. Mi. itthon a termelés frontján küzdünk a béké­ért. a több és jobb terme­léssel bizonyítjuk be hé fé­szer el etünket, békeakara­tunkat. Tudjuk, hogy ezzel segítjük az Önök békehar­cát s erősítjük az egyre ha­talmasabb béketábort. A jő növényibolási mun­kával. gyomtalan földdel köszöntjük hazánkba érke­ző kedves vendégeinket. S megígérjük Önnek, hogy beadási kötelezettségünknek bontosan eleget teszünk, a Béke Világtanács budapesti ülésének tiszteletére. Békeharcos szeretettel a tiszgőrsi Béke tszcs dolgo­zói nevében: vAczi ISTVÁNNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents