Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)
1953-06-09 / 135. szám
1953 június 9. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP MAGYAR BÉKEHARCOSOK JELENTIK 'wtiiMiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuJiii a Oxke (Z)iLág,tanácsnak Megyénk dolgozói által írott levelek ezrei várnak már a Béke Világtanács tagjaira. Míg egyrészük az imperialista kormányok által emelt akadályokkal küzd a vízumok, útlevelek megszerzéséért, addig a mi városainkban, falvainkban egyszerű, ismeretlen békeharcosok: munkások, termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok, tudósok, főiskolások, úttörők leveleket írnak részükre. Felemelő és nagyszerű érzés lesz az, amikor a hosszú viszontagságos út után fővárosunkba érkeznek az egész világ által szeretett békeharcosok, akiket az ajándékok és baráti hangú levelek ezrei fogadnak. Békebizottságot alakítottunk Alig néhány héttel ezelőtt rajtunk magyarokon volt a világ szeme, mikor •képviselőinket választottuk, mikor győzelemre vittük a békeharc nagy csatáját. Most ismét jelenít tekint a világ, meri ■június 15-én a Béke Világtanács tagtai a mi kedves, szeretett vendégeink lesznek. Fogadtatásukra úgy készülünk, hogy a termelés frontján bizonyítjuk be törhe teilen békeakaratunkat. Hogy békeharcunk szervezettebb legyen, mi is megalakítottuk vállalatunknál a békebizottságot. Sokan teltek felajánlást június 15-re. Az Illés- és Józsa- szalmapréselö brigád vállaltat hogy napi teljesítményét az eddigi 28—30 mázsa helyett 35 mázsára emeli, A raktártakarító brigád megígérte, hogy a raktárakat "pontos határidőre kifogástalanul fertőtleníti. Bodócs István a szálastakarmány- begyüjtés jobbátétele érdekében felajánlotta, hogy a termelőket meglátogatja s megmagyarázza nekik a beadás fontosságát. Én június 15-ig öt békekisgyülés megtartását vállaltam. Tóth Júlia már készül, hogy egy szép. kedves levélben beszámoljon Elisa Branco Béke Világtanács-tagnak béke- szeretetiinkről és eredményeinkről. Tudjuk azt. hogy jó munkánkkal a békét erősítjük. Míg mindennapos béke- tettekkel készülünk június 15-re, izzó gyűlölettel gondolunk az amerikai halálgyárosokra, akik a Rosenberg-házaspárt halálraítélték. A legerőteljesebben tiltakozunk a merénylet végrehajtása ellen. Ugyanakkor meleg baráti üdvözletünket küldjük a házaspárnak és gyermekeiknek. RÉTI LÁSZLÓ Kunmárton, Terményforgalmi V. A békexábor harcos tagja akarok lenni én is Úgy érzem, hogy ezekben a napokban, mikor országunk minden békeszerető dolgozója tettekkel bizonyítja be békeakaratát, én, a 7 holdas egyénileg dolgozó sem maradhatok tétlen. Mostani békés, megelégedett életember sokszor eszembejut a múlt, amikor mint kisiparos szobafestő dolgoztam _ ha akadt munka. Mo st a Gépjavító Vállalatnál dolgozom, ahol a munkámért megbecsülésben van részem. A béke nekem is a legszebb, legdrágább és sokmilliő embertársammal kész vagyok harcolni érte. Ezért megígérem, hogy a békehéten június 7—15-ig teljesítményemet 110 százain is a béketáhor hasznos és harcos tagja akarok lenni, ezért békeszerződésemben megígértem, hogy június 15-ig félévi adómat befizetem, tojás- és baromfibeadásomat teljesítem és a növényápolási munkákat idejében, pontosan elvégzem. SEBŐK GÁBOR, Abádszalók. Drága békeharcosunk Joliot Curie! Mi is nagy örömmel készülünk az Önök fogadtatására. Tudjuk, hogy a Béke Világtanács budapesti ülése, újabb győzelemre, béketáborunk megerősödésére vezet. Ehhez mi több és jobb munkával akarunk hozzájárulni. Ezért megígérjük, hogy június 15-ig a növényápolási munkákat befejezzük, szénabeadásunkat és elmaradott tej-, tojásbeadásunkat teljesítjük. Ezzel akarjuk méltóképpen fogadni szeretett, kedves vendégeinket. Békeharcos szeretettel üdvözli: Gulyás Pál, Tiszaszöllős, Szarvas Sándor t3z elnöke. lékra emelem és résztveszek a 10 perces mozgalomban, munkahelyemet a munka megkezdése előtt és után rendbe teszem. Fáradhatatlan katonája akarok lenni a békének a ezt a munka frontján bizonyltom he, mint pártonkívüli dolgozó, Harcos üdvözletemet küldöm a Béke Világtanács tagjainak. FODOR ISTVÁN Törökmiklós, Gépjavító Vállalat. Békét, békét követelve Bár úttörőink csak hallásból ismerik a háború borzalmait, tudják, hogy mit jelent a béke. Brröl tanúskodik egy-kispajtás verse: »BÉKEŐRSÉG Felhők mögé elbújt a hold, Jött az álom csendesen, Édesanya halkan dúdol. Aludj pici gyermekem. Az emberek rég alszanak, Alszik a fecskemadár, A hold nézi ablakodat, Sötétben is megtalál. A gyümölcsfák sűrű lombja, Azt susogja: kedvesem; Alszik már a mókus, csóka, Ts is aludj, kedvesem. Ellenséges repülőgép Almod föl nem verheti, Őrt állnak a gyönyörűszép Égbolt, csillag-őrei. Vigyáznak az életedre, Pajtásaid mindenütt. Békét, békét követelve. Egyszerre ver a szivünk. PETRÁNYI SÁNDOR VII. o. Tiszaroff A béke nekem is a l** ^drágább • ------A műszaki vezetés hiányosságait tárta fel az Építőipari Tröszt termelési értekezlete ^sokatlanul sokan gyülekeztek a kultúrteremben a vállalat műszaki dolgozói, építésvezetői és a tröszt alkalmazottai közül. Milyen előadás lesz? — érdeklődtünk. — Termelési értekezlet. Együtt lesz a tröszté a mienkkel. Ilyen még nem volt — válaszolt az egyik elvtárs. — Miért tartják most együtt? Üveges elvtárs, a tröszt igazgatója beszámolója kezdetén választ adott a kérdésre. — Azért tartjuk együtt a termelési értekezletet, mert a 62/l-es vállalat van hozzánk- legközelebb (ez is Szolnokon van). Ez a legnagyobb vállalatunk és ami a legnagyobb indok, enné! a vállalatnál vannak a legsúlyosabb hibák műszaki és számszaki vonalon egyaránt. Ezek a hiányosságok azonban nem olya- nők, amiken mát nem lehet változtatni. Lehet, csupán lelkiismeretesebb munka, jóakarat és a különböző osztályok szoros együttműködése szükséges hozzá. Üvege* elvtárs foglalkozott a felületességgel, helytelen adatszolgáltatással, a hanyag számlálások kérdésével, ami azt eredményezte, hogy a vállalat tervteljesítése a 105 százalékról 86 százalékra esett vissza. A helytelen adatokkal' becsapjuk saját magunkat is, de megrövidítjük népgazdaságunkat is. Az I. negyedévben a 62/l-es vállalat 87 százalékot, a 62?2-es 54 százalékot, a 62/3-as 85 százalékot és a 62/4-es vállalat 98 százalékot teljesített. Mi ennek az oka? — Elsősorban az építésvezetőség és műszaki dolgozóink nem törődömsége, az előrelátás hiánya — hangsúlyozta Üveges elvtárs. Ha, az építésvezetőség — az előforduló anyaghiány ellenére is — a felbontott dekáditerveket állandóan figyelemmel kísérte volna, időben meglátja a bajt, ha megbeszéli a főmérnökkel, a műszaki osztállyal, munkaerő- és anyagátcsoportosítást hajt végre, nem történik meg a 75 százalékos szégyenletes teljesítmény. — A termelés lendítőkereke a munkaverseny. Nálunk ez még mindig kampányszerű. Műszaki vezetőink nem tekintik a versenyt döntő fontosságúnak. Nem szabad egy percre sem elfelejteni, hogy a verseny feltételeinek biztosításáért mindenkor a munkahely műszaki vezetői a felelősek. A niuuknfVízyelemről is beszélt Üveges elvtárs. — Hiányosságok vannak nődolgo- Jóinknál. Nem engedhető meg. hogy munkaidő alatt fodriszüzletbe járjanak vagy a cukrászdába szaladgáljanak feketét inni, mint ahogy ez többízben megtörtént. Báli Mihály elvtárs,' a 62/1. vállalat igazgatója a diszpécsereket kérte, hogy nagyobb gonddal foglalkozanak az építkezésekkel, mint eddig. — Akkor jöjjenek, amikor ott vagyunk — és ne munka után. — Ne csak papíron tegyenek intézkedéseket, hanem adjanak szóban is felvilágosítást, segítséget, akkor sok hibát tudunk kiküszöbölni. Orosz József elvtárs, az üb tagja, a következőket mondta: — Sok hibát felsorolt Üveges elvtárs, de nem beszélt arról, milyen intézkedéseket tett az anyagellátás megjavítása érdekében. Ellenőrizte-e Üveges elvtárs, hogy milyen szerszámokkal dolgoznak az építkezéseken? Ennek hiánya hozzájárult vállalatunk elmaradásához. György Ferenc elvtárs, murtkaérdem- rendes építésvezető az Anyagellátó Vállalat helytelen magatartását bírálta. — Előfordult olyan eset — hozta fel példának —, amikor sürgősen kellett volna valamilyen anyag és a 62/6-os Anyagellátó Vállalat azt válaszolta: „Most nem érünk rá, mert sajtóismertetés van". Az ilyen és ehhez hasonló eseteket is ki kell küszöbölni tervünk teljesítése érdekében, mert csakis becsületes munkával bizonyíthatjuk be a párthoz való hűségünket, ezzel segíthetjük mindnyájunk boldogulását, szocialista hazánk fejlődését. — kjabos — Új járdáit készülnek, Mvítik a vlllanyMIázalot Kisújszálláson | A FELSZABADULÁS | után minden város és falu képe megváltozott. Eltűntek a régi rendszer nyomor- tanyái. Helyükbe; mintha a földből nőnének, új életet jelentő ipari üzemek, gépállomások, tanyaközpontok, iskolák, kulturotthonok sokasága épült és épül. Az emberek régi nyomorgó élete ma már a múlté, új élet váltotta fel, ami tele van gyönyörűséggel, alkotnivágyással, s alkotással. Kisújszállást is az eltelt nyolc év alkotásai tették újjá és széppé. A városi tanács előtt virágzó gyönyörű rózsákért is az újról, az ötéves terv áldozatos munkájáról beszél. Az ötéves terv negyedik évében készült el a központi kórház és már megkezdte gyógyító munkáját. Helyreállították a a gimnázium két tantermét, ahol a jövő alkotó embereit nevelik, a dolgozó parasztság gyermekeit. A DOLGOZÖ I asszonyok örömére a Ságvári óvoda előtt elkészült a gyermekjátszótér, A vidám gyermekek boldogan; gondtalanul építenek várat a homokban. A játszótér helye egészségtelen, pocsolyás rész volt a közkutaknál felgyülemlő víz miatt. Évek hosszú során nem sikerült a Petőfi-utcát megszabadítani ettől az egészségtelen mocsártól. A város régi polgármestere nem is igyekezett ezen, nem volt fontos számára a dolgozók-lakta negyedet rendbe hozatni. A városi tanácsnak elsőrendű gondja a dolgozók egészségvédelme. A város sűrűn lakott negyede a Sal- lai-telep, amely igen mélyen fekvő rész, és esős idő alkalmával víz alatt áll. A dolgozó parasztok nagyon sokat szenvedtek, a befolyó víztömegtől megrongálódtak kis házaik. Az elmúlt hónapban fejezték be a talajvíz elvezetésére a csatornák megépítését és ma már nem fenyegeti a víz veszélye a Sallai-telep lakóinak házait. Az elkövetkező hónapokban többszázezer forint beruházási költséget fordítanak a város további fejlesztésére. Ötszázezer forint költséggel megkezdték az Arany János-út 640 m. hosszú és 6 m. széles úttestének megépítését. Ez az út a várost a teherpályaudvarral köti össze, s forgalmi szempontból igen fontos. 60—80 folyóméteres szakaszon csapadék-víz elvezető alapcsövezés készül. A Ságvári-úton 223 négyzet- méter járda épül és ugyancsak 300 folyóméter járda kijavítását végzi el társadalmi munkával az utca lakossága. | A BÉKE-TELEP,! amely onnan kapta ezt a szép nevet, hogy az elmúlt évbe® a békebegyüjtés során elsőnek tett eleget beadási kötelezettségének, villanyhálózatot kap s 500 vezetékes rádiót. Kibővítik a sporttelepet, salakos és füves pályát létesítenek 10.000 forint beruházással és társadalmi munka segítségével. Ezenkívül még 1000 méter járda helyreállítása készül el a városban, több mint 30—40 százalékig, társadalmi erővel. Ssurmai Ernő „Közoktatás Kiváló Dolgozója“ éideméremmel kitüntetett tanár köszönő szavai a Pedagógus Napon Ke ed vés Kartársak! Itt állok, alig 7—8 éves pedagógusgyakorlattal, s már nem először volt alkalmam tapasztalni népi demokráciánk, anyagiakban, .r erkölcsiekben is megnyilvánuló megbecsülését, most t>ed'° kitüntetést kaptam. Persze, nem volt rövid eddig az út. A megindultságnak izekben a perceiben felötlik előttem 24 év távlatából egy kit börsipkás, mezítlábas legényke alakja, aki apja kezét fogva először kocog be a tudomány — iskolának nevezett — csarnokába, ahol oly édes volt a szó meleglelkű lanítónénije szájából, s kinek dérütötte hajkoszorús arca előtt most a meglett férfi a hála és tisztelet érzésével hajtja meg a fejét. Gondolatban megszorítom szüleim munkától kérges kezét, akik látva kétség- beesett ragaszkodásomat a tanuláshoz, amellyel fagyban, sárban vágtam a sara' az Alcsi pusztáról a városig, inkább vállalták a mindenről való lemondás útját, de nem engedték, hogy a kilenc gyermek közül a két legkisebb is megismerje a kulákcselédség keserű kenyerét. i A három hold szik, meg a 75.— P gátőri járulék nem fedezte a gyerekek tanulását. Korán megpróbáltam a magam lábán is helytállni. Néha, mikor este 9—Ys 10 körül ballagtam hazafelé szakadó novemberi esőben a napi tanulástól és 5—6 tanítvány tanításától fáradtan, az arcomba csapó hideg esővel együtt nem egyszer töröltem le könnyem is, de helyálltam, mert akkor ugyan még alig megvalósítható, de annál konkrétabb álomként ott lebegett előttem: tanárnak lenni! Tanítani, nem 5—6 elkényeztetett úri fiút hanem egy egész osztályt, tar- solypistákat, halászferkókat, bálintmiská- kat s a többieket, magamfajta szegénysorsú. de tanulnivágyó fiatalt, akikkel annak idején együtt jártam az elemi iskola padjaiban. TV önnyű volt mondani; ,.tanár le'■ szék", de az egyetemhez pénz kellett, azt pedig csak keserves munkával, vagy megalázkodással lehetett szerezni. Ha nem volt munka, ellem lukullusi lakomákat, azaz ebédeltem lucullus paradicsomot sóval körítve, hordtam csomagot a vásárcsarnokban, vagy őriztem fás- vagonokot valahol Óbudán, vacogva egy kicsit, mert hideg, kékesszínü, nyirkos köd árnyéklott a hajnali Dunán. Ma is érzem a szabadság első lehelUy tét, amely Besenyszögön csapott meg először igazán, amikor 1945 május 1-én egy rögtönzött emelvényről Vakhal Sándor bácsi piros zászlója mellett először mondhattam el szabadon, ami évek óta felgyülemlett bennem. Kissé keserű lehetett, mert az ottani pap izgatással vádolt érte. A A őst, amikor a második, kezent 1 rí alatt felnőtt nemzedék hagyta el tz iskalát, eszembejutott az első tanítási óra, amikor igazi iskolában tágranyilott szemű fiúk előtt először beszéltem, a magyar irodalom szépségéről. Ettől kezdve állandóan éreztem kományunk és államunk segítő kezét. Tanfolyamokra küldött, továbbtanitott, lehetővé tette számomra, hogy megismerjem és taníthassam Puskin és Tolsztoj, Lenin és Sztálin nyelvét, s neki köszönhetem, hogy most a Lenin-egyetemen folytathat tóm tanulmányaimat. Úgy akarom nevelni és tanítani a rámbízott gyermekeket, hogy szocialista hazánk számára minél több szilárd erkölcsi alappal és biztos ismerettel reru- delkező ifjút és lányt adhassak. Joggal kérdezhetné valaki, miért monri dottam el mindezt. Azért, ynert ismételten hangsúlyozom, az engem ért kitüntetés megyénk nevelőinek megbecsülése is, s az én életemben — mint cseppben t tenger — több kevesebb mértékben benne vannak nevelőtársaim életútja, küzdelmes célkitűzései is. rT udom, ha megkérdezném ezen a 4 Pedagógus Napon a kartársakat, mely pályát választanák, ha-újrakezdhetnék, egyöntetűen felelnék Adyval újra., harcos és parittyás, csak ugyanaz lennék. Igen, harcos és parittyás, aki tud harcolni deresedö fejjel a szocializmus felismert igazságaiért, s aki le tud sújtani a múlt visszakisértö sötét erőire. Éhhez a szent harchoz kívánok kartársaimnak a második Pedagógus Napon sok sikert és idom útravalóul Ady Endre szavait: ,,Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad ami volt: Küzdő, nemes, szabadlelkű diák." • A MUNKÁS-PARASZT II I l) P LEVELEZŐMOZGALOM FI B I\ E Szerkesztőségünk május hónapban 642 levelet kapott. Dolgozóink igen sokan kerestek fel bennünket leveleikkel a választási békeharc nyomán elért eredmények tudatosításával, hírt adtak az új módszerek alkalmazásának előnyeiről, kiváló teljesítményekről, s azokról a hiányosságokról, melyek a folyamatos munka elvégzését akadályozták. írtak levelezőink a múltbeli fáradságos és gyötrelmes életről, a megaláztatásról, elnyomásról. Pintér János kengyeli dolgozó paraszt jól emlékszik még arra, ahogy levelében megírta, hogy a törökmiklósi főszolgabírónak 400 szavazata volt, míg négyszáz dolgozónak, cselédnek egy sem. Örömmel írta levele végén, hogy ma magunk jelöljük és választjuk képviselőinket. „Jó munkával, a feladatok maradéktalan végrehajtásával erősítjük a munkás-paraszt szövetséget'' — írta Cupp József a kunhegyesi Kossuth termelőcsoport dolgozója. ,',Sztahanovistákat nevelek a választások méltó megünneplésére" — vállalta Fehér Lajos, a Járműjavító sztahanovista dolgzója. A „18 évesek" is helytálltak a munkában. Pál Ibolya, a Szülésznőképző Intézet halgatója a népnevelőmun. kában való példamutatásról, Radványi Tivadar pedig mint leendő mérnök, a tanulásban való helytállásról írt. A választások után arról a töretlen lendületről írtak levelezőink, mely megmutatkozott az eredményes munkában, a begyűjtésben. Állami gazdaságaink dolgozóinak helytállásáról Pádár János, a tiszafüred-kócsi gazdaságból Kardos József és Szabó Gábor traktorosok tervteljesítéséről írt. Deszpot László, a jászberényi Petőfi tsz tagjainak eredményeiről adott hírt. Szűcs Sándor Karcagról meleghangú levélben Paul Robesonnak, a kiváló békeharcosnak küldött üzenetet. Boblenszki Józsefné Tiszainokáról a dolgozó parasztok munkavállalásait tudatta velünk. Gyurkó P. Ferenc Jászdózsáról arról írt, hogy június 15-re tett felajánlását már teljesítette, cukorrépáját kiegyelte, kétszer megkapálla s kukoricáját is gyom- talanitotta. Szerkesztőségünk a jövőben havonta tájékoztatja a lapon keresztül a levelezőket arról, hogy minőségi és mennyiségi szempontból, kik írták a legjobb leveleket. Augusztus 20-ig legjobb eredményt elérő levelezőinket jutalomként kettő- és egyhetes üdülésbsn, — kétnapos budapesti kirándulásban; valamint könyvjutalmakban részesítjük. Levelezőink legfontosabb ügye, megmagyarázni megyénk dolgozóinak az ötéves tervünk határidőben való teljesítésével kapcsolatos feladatokat. Leveleiken keresztül számoljanak bo a munkaverseny különböző formáiról; a munkások egyéni munkavállalásairól, sztahanovista munka- módszerátadásról, a félévi, negyedévi és dekádtervek teljesítéséről. Termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó paraszt levelezőink írják meg, hogy területükön kik hogyan állnak helyt a beadás teljesítésével, a növényápolási munkák maradéktalan elvégzésével; valamint az aratásra való felkészülésben, a békeharcban, írjanak arról, kik fejezték be előbb a kapálást, s egyéb soronlévő mezőgazda-- sági munkákat, kik azok, akik legelőször fogtak az aratáshoz. Úttörő-levelezőink, DISZ-fiataljaink' írjanak arról, hogy a papírgyűjtő hét alkalmával kik gyűjtöttek legtöbb papír- hulladékot, hogyan mozgósítják az ifjúságát arra, hogy ebből az alkalomból, ugyanúgy, mint a vas- és fémgyűjtés! kampányban — kiválóak szülessenek. Ne feledjék el levelezőink Sztálin elvtárs mondását: „Soha ■ ne mondjatok le a munka aprajáről; mert az apróból lesz a nagy,“ Jó leveleikkel hozzájárulnak dolgozóink az üzem határidő előtti tervteljesítéséhez, a mezőgazda- sági munkák és egyéb feladatok időben való elvégzéséhez. Levelezőink ne álljanak meg az írásnál. A pártszervezetek segítségével minden műhelyben, termelőszövetkezetben és munkahelyeken végezzenek portyázást, ellenőrzést. Nézzék meg, hogyan használják ki a gépeket, hogyan takarékoskodnak az anyaggal, szerszámmal és energiával. Dicsérjék meg a példamutatókat, bátran bírálják meg azokat, akik akadályozóik fejlődésünknek. Faliújságon keresztül is mozgósítsanak a feladatok elvégzésére. Jő levelezői munkájukért szerkesztőségünk könyvjutalomban részesíti Ehrlich Zoltán szolnoki, Papp István törökmiklósi, Lukácsi László jánoshidai, Kerekes János, Ferenczi István kunhegyesi, Egyed János kőtelki, ifj. Gál Zsigmond tiszaburai, Csótó Géza turkevel és Váczi Erzsébet tiszaörsi levelezőinket. A levelezői vándorzászlót Ehrlich Zoltán szolnoki levelezőnk érdemelte, ki.
