Szolnok Megyei Néplap, 1953. június (5. évfolyam, 129-153. szám)

1953-06-09 / 135. szám

1953 június 9. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP MAGYAR BÉKEHARCOSOK JELENTIK 'wtiiMiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuJiii a Oxke (Z)iLág,tanácsnak Megyénk dolgozói által írott leve­lek ezrei várnak már a Béke Világ­tanács tagjaira. Míg egyrészük az imperialista kormányok által emelt akadályokkal küzd a vízumok, út­levelek megszerzéséért, addig a mi városainkban, falvainkban egyszerű, ismeretlen békeharcosok: munkások, termelőszövetkezeti és egyénileg dol­gozó parasztok, tudósok, főiskolások, úttörők leveleket írnak részükre. Felemelő és nagyszerű érzés lesz az, amikor a hosszú viszontagságos út után fővárosunkba érkeznek az egész világ által szeretett békehar­cosok, akiket az ajándékok és baráti hangú levelek ezrei fogadnak. Békebizottságot alakítottunk Alig néhány héttel ezelőtt rajtunk magyarokon volt a világ szeme, mikor •képviselőinket választottuk, mikor győ­zelemre vittük a békeharc nagy csatáját. Most ismét jelenít tekint a világ, meri ■június 15-én a Béke Világtanács tagtai a mi kedves, szeretett vendégeink lesznek. Fogadtatásukra úgy készülünk, hogy a termelés frontján bizonyítjuk be törhe teilen békeakaratunkat. Hogy békeharcunk szervezettebb le­gyen, mi is megalakítottuk vállalatunknál a békebizottságot. Sokan teltek felaján­lást június 15-re. Az Illés- és Józsa- szalmapréselö brigád vállaltat hogy napi teljesítményét az eddigi 28—30 mázsa helyett 35 mázsára emeli, A raktártaka­rító brigád megígérte, hogy a raktárakat "pontos határidőre kifogástalanul fertőt­leníti. Bodócs István a szálastakarmány- begyüjtés jobbátétele érdekében felaján­lotta, hogy a termelőket meglátogatja s megmagyarázza nekik a beadás fontossá­gát. Én június 15-ig öt békekisgyülés megtartását vállaltam. Tóth Júlia már készül, hogy egy szép. kedves levélben beszámoljon Elisa Branco Béke Világtanács-tagnak béke- szeretetiinkről és eredményeinkről. Tudjuk azt. hogy jó munkánkkal a békét erősítjük. Míg mindennapos béke- tettekkel készülünk június 15-re, izzó gyűlölettel gondolunk az amerikai halál­gyárosokra, akik a Rosenberg-házaspárt halálraítélték. A legerőteljesebben tilta­kozunk a merénylet végrehajtása ellen. Ugyanakkor meleg baráti üdvözletünket küldjük a házaspárnak és gyermekeik­nek. RÉTI LÁSZLÓ Kunmárton, Terményforgalmi V. A békexábor harcos tagja akarok lenni én is Úgy érzem, hogy ezekben a napok­ban, mikor országunk minden béke­szerető dolgozója tettekkel bizonyítja be békeakaratát, én, a 7 holdas egyé­nileg dolgozó sem maradhatok tétlen. Mostani békés, megelégedett éle­tember sokszor eszembejut a múlt, amikor mint kisiparos szobafestő dol­goztam _ ha akadt munka. Mo st a Gépjavító Vállalatnál dol­gozom, ahol a munkámért megbecsü­lésben van részem. A béke nekem is a legszebb, leg­drágább és sokmilliő embertársammal kész vagyok harcolni érte. Ezért megígérem, hogy a békehéten június 7—15-ig teljesítményemet 110 száza­in is a béketáhor hasznos és harcos tagja akarok lenni, ezért békeszerző­désemben megígértem, hogy június 15-ig félévi adómat befizetem, tojás- és baromfibeadásomat teljesítem és a növényápolási munkákat idejében, pontosan elvégzem. SEBŐK GÁBOR, Abádszalók. Drága békeharcosunk Joliot Curie! Mi is nagy örömmel készülünk az Önök fogadtatására. Tudjuk, hogy a Béke Világtanács budapesti ülése, újabb győzelemre, béketáborunk meg­erősödésére vezet. Ehhez mi több és jobb munkával akarunk hozzájárulni. Ezért megígérjük, hogy június 15-ig a növényápolási munkákat befejez­zük, szénabeadásunkat és elmaradott tej-, tojásbeadásunkat teljesítjük. Ez­zel akarjuk méltóképpen fogadni sze­retett, kedves vendégeinket. Békeharcos szeretettel üdvözli: Gulyás Pál, Tiszaszöllős, Szarvas Sándor t3z elnöke. lékra emelem és résztveszek a 10 per­ces mozgalomban, munkahelyemet a munka megkezdése előtt és után rendbe teszem. Fáradhatatlan katonája akarok lenni a békének a ezt a munka front­ján bizonyltom he, mint pártonkívüli dolgozó, Harcos üdvözletemet küldöm a Béke Világtanács tagjainak. FODOR ISTVÁN Törökmiklós, Gépjavító Vállalat. Békét, békét követelve Bár úttörőink csak hallásból ismerik a háború borzalmait, tudják, hogy mit jelent a béke. Brröl tanúskodik egy-kispajtás verse: »BÉKEŐRSÉG Felhők mögé elbújt a hold, Jött az álom csendesen, Édesanya halkan dúdol. Aludj pici gyermekem. Az emberek rég alszanak, Alszik a fecskemadár, A hold nézi ablakodat, Sötétben is megtalál. A gyümölcsfák sűrű lombja, Azt susogja: kedvesem; Alszik már a mókus, csóka, Ts is aludj, kedvesem. Ellenséges repülőgép Almod föl nem verheti, Őrt állnak a gyönyörűszép Égbolt, csillag-őrei. Vigyáznak az életedre, Pajtásaid mindenütt. Békét, békét követelve. Egyszerre ver a szivünk. PETRÁNYI SÁNDOR VII. o. Tiszaroff A béke nekem is a l** ^drágább • ------­A műszaki vezetés hiányosságait tárta fel az Építőipari Tröszt termelési értekezlete ^sokatlanul sokan gyülekeztek a kultúrteremben a vállalat műszaki dolgozói, építésvezetői és a tröszt alkal­mazottai közül. Milyen előadás lesz? — érdeklődtünk. — Termelési értekezlet. Együtt lesz a tröszté a mienkkel. Ilyen még nem volt — válaszolt az egyik elvtárs. — Miért tartják most együtt? Üveges elvtárs, a tröszt igazgatója beszámolója kezdetén választ adott a kérdésre. — Azért tartjuk együtt a termelési értekezletet, mert a 62/l-es vállalat van hozzánk- legközelebb (ez is Szolnokon van). Ez a legnagyobb vállalatunk és ami a legnagyobb indok, enné! a válla­latnál vannak a legsúlyosabb hibák mű­szaki és számszaki vonalon egyaránt. Ezek a hiányosságok azonban nem olya- nők, amiken mát nem lehet változtatni. Lehet, csupán lelkiismeretesebb munka, jóakarat és a különböző osztályok szoros együttműködése szükséges hozzá. Üvege* elvtárs foglalkozott a felü­letességgel, helytelen adatszolgáltatással, a hanyag számlálások kérdésével, ami azt eredményezte, hogy a vállalat tervtel­jesítése a 105 százalékról 86 százalékra esett vissza. A helytelen adatokkal' becsapjuk sa­ját magunkat is, de megrövidítjük nép­gazdaságunkat is. Az I. negyedévben a 62/l-es vállalat 87 százalékot, a 62?2-es 54 százalékot, a 62/3-as 85 százalékot és a 62/4-es vállalat 98 százalékot teljesített. Mi ennek az oka? — Elsősorban az építésvezetőség és műszaki dolgozóink nem törődömsége, az előrelátás hiánya — hangsúlyozta Üveges elvtárs. Ha, az építésvezetőség — az előfor­duló anyaghiány ellenére is — a felbon­tott dekáditerveket állandóan figyelem­mel kísérte volna, időben meglátja a bajt, ha megbeszéli a főmérnökkel, a műszaki osztállyal, munkaerő- és anyag­átcsoportosítást hajt végre, nem történik meg a 75 százalékos szégyenletes telje­sítmény. — A termelés lendítőkereke a mun­kaverseny. Nálunk ez még mindig kam­pányszerű. Műszaki vezetőink nem te­kintik a versenyt döntő fontosságúnak. Nem szabad egy percre sem elfelejteni, hogy a verseny feltételeinek biztosítá­sáért mindenkor a munkahely műszaki vezetői a felelősek. A niuuknfVízyelemről is be­szélt Üveges elvtárs. — Hiányosságok vannak nődolgo- Jóinknál. Nem engedhető meg. hogy munkaidő alatt fodriszüzletbe járjanak vagy a cukrászdába szaladgáljanak feke­tét inni, mint ahogy ez többízben meg­történt. Báli Mihály elvtárs,' a 62/1. vállalat igazgatója a diszpécsereket kérte, hogy nagyobb gonddal foglalkozanak az épít­kezésekkel, mint eddig. — Akkor jöjjenek, amikor ott vagyunk — és ne munka után. — Ne csak pa­píron tegyenek intézkedéseket, hanem adjanak szóban is felvilágosítást, segít­séget, akkor sok hibát tudunk kiküszö­bölni. Orosz József elvtárs, az üb tagja, a következőket mondta: — Sok hibát felsorolt Üveges elvtárs, de nem beszélt arról, milyen intézkedé­seket tett az anyagellátás megjavítása érdekében. Ellenőrizte-e Üveges elvtárs, hogy milyen szerszámokkal dolgoznak az építkezéseken? Ennek hiánya hozzájárult vállalatunk elmaradásához. György Ferenc elvtárs, murtkaérdem- rendes építésvezető az Anyagellátó Vál­lalat helytelen magatartását bírálta. — Előfordult olyan eset — hozta fel pél­dának —, amikor sürgősen kellett volna valamilyen anyag és a 62/6-os Anyag­ellátó Vállalat azt válaszolta: „Most nem érünk rá, mert sajtóismertetés van". Az ilyen és ehhez hasonló eseteket is ki kell küszöbölni tervünk teljesítése ér­dekében, mert csakis becsületes munká­val bizonyíthatjuk be a párthoz való hű­ségünket, ezzel segíthetjük mindnyájunk boldogulását, szocialista hazánk fejlő­dését. — kjabos — Új járdáit készülnek, Mvítik a vlllanyMIázalot Kisújszálláson | A FELSZABADULÁS | után min­den város és falu képe megváltozott. Eltűntek a régi rendszer nyomor- tanyái. Helyükbe; mintha a földből nőnének, új életet jelentő ipari üze­mek, gépállomások, tanyaközpontok, iskolák, kulturotthonok sokasága épült és épül. Az emberek régi nyomorgó élete ma már a múlté, új élet váltotta fel, ami tele van gyö­nyörűséggel, alkotnivágyással, s al­kotással. Kisújszállást is az eltelt nyolc év alkotásai tették újjá és széppé. A vá­rosi tanács előtt virágzó gyönyörű rózsákért is az újról, az ötéves terv áldozatos munkájáról beszél. Az öt­éves terv negyedik évében készült el a központi kórház és már megkezdte gyógyító munkáját. Helyreállították a a gimnázium két tantermét, ahol a jövő alkotó embereit nevelik, a dol­gozó parasztság gyermekeit. A DOLGOZÖ I asszonyok örö­mére a Ságvári óvoda előtt elkészült a gyermekjátszótér, A vidám gyer­mekek boldogan; gondtalanul építe­nek várat a homokban. A játszótér helye egészségtelen, pocsolyás rész volt a közkutaknál felgyülemlő víz miatt. Évek hosszú során nem sikerült a Petőfi-utcát megszabadítani ettől az egészségtelen mocsártól. A város régi polgármestere nem is igyekezett ezen, nem volt fontos szá­mára a dolgozók-lakta negyedet rendbe hozatni. A városi tanácsnak elsőrendű gondja a dolgozók egészségvédelme. A város sűrűn lakott negyede a Sal- lai-telep, amely igen mélyen fekvő rész, és esős idő alkalmával víz alatt áll. A dolgozó parasztok nagyon so­kat szenvedtek, a befolyó víztömeg­től megrongálódtak kis házaik. Az elmúlt hónapban fejezték be a talaj­víz elvezetésére a csatornák megépí­tését és ma már nem fenyegeti a víz veszélye a Sallai-telep lakóinak há­zait. Az elkövetkező hónapokban több­százezer forint beruházási költséget fordítanak a város további fejlesz­tésére. Ötszázezer forint költséggel megkezdték az Arany János-út 640 m. hosszú és 6 m. széles úttestének megépítését. Ez az út a várost a te­herpályaudvarral köti össze, s for­galmi szempontból igen fontos. 60—80 folyóméteres szakaszon csa­padék-víz elvezető alapcsövezés ké­szül. A Ságvári-úton 223 négyzet- méter járda épül és ugyancsak 300 folyóméter járda kijavítását végzi el társadalmi munkával az utca lakossága. | A BÉKE-TELEP,! amely onnan kapta ezt a szép nevet, hogy az el­múlt évbe® a békebegyüjtés során első­nek tett eleget beadási kötelezett­ségének, villanyhálózatot kap s 500 vezetékes rádiót. Kibővítik a sporttelepet, salakos és füves pályát létesítenek 10.000 fo­rint beruházással és társadalmi munka segítségével. Ezenkívül még 1000 méter járda helyreállítása készül el a városban, több mint 30—40 szá­zalékig, társadalmi erővel. Ssurmai Ernő „Közoktatás Kiváló Dolgozója“ éideméremmel kitüntetett tanár köszönő szavai a Pedagógus Napon Ke ed vés Kartársak! Itt állok, alig 7—8 éves pedagógus­gyakorlattal, s már nem először volt al­kalmam tapasztalni népi demokráciánk, anyagiakban, .r erkölcsiekben is megnyil­vánuló megbecsülését, most t>ed'° ki­tüntetést kaptam. Persze, nem volt rövid eddig az út. A megindultságnak izekben a perceiben felötlik előttem 24 év távlatából egy kit börsipkás, mezítlábas legényke alakja, aki apja kezét fogva először kocog be a tudomány — iskolának nevezett — csarnokába, ahol oly édes volt a szó meleglelkű lanítónénije szájából, s kinek dérütötte hajkoszorús arca előtt most a meglett férfi a hála és tisztelet érzésével hajtja meg a fejét. Gondolatban megszorítom szüleim munkától kérges kezét, akik látva kétség- beesett ragaszkodásomat a tanuláshoz, amellyel fagyban, sárban vágtam a sara' az Alcsi pusztáról a városig, inkább vállalták a mindenről való lemondás út­ját, de nem engedték, hogy a kilenc gyermek közül a két legkisebb is meg­ismerje a kulákcselédség keserű kenye­rét. i A három hold szik, meg a 75.— P gátőri járulék nem fedezte a gyerekek tanulását. Korán megpróbáltam a ma­gam lábán is helytállni. Néha, mikor este 9—Ys 10 körül ballagtam hazafelé szakadó novemberi esőben a napi tanu­lástól és 5—6 tanítvány tanításától fá­radtan, az arcomba csapó hideg esővel együtt nem egyszer töröltem le könnyem is, de helyálltam, mert akkor ugyan még alig megvalósítható, de annál konkrétabb álomként ott lebegett előttem: tanárnak lenni! Tanítani, nem 5—6 elkényeztetett úri fiút hanem egy egész osztályt, tar- solypistákat, halászferkókat, bálintmiská- kat s a többieket, magamfajta szegény­sorsú. de tanulnivágyó fiatalt, akikkel annak idején együtt jártam az elemi is­kola padjaiban. TV önnyű volt mondani; ,.tanár le­'■ szék", de az egyetemhez pénz kel­lett, azt pedig csak keserves munkával, vagy megalázkodással lehetett szerezni. Ha nem volt munka, ellem lukullusi la­komákat, azaz ebédeltem lucullus para­dicsomot sóval körítve, hordtam csoma­got a vásárcsarnokban, vagy őriztem fás- vagonokot valahol Óbudán, vacogva egy kicsit, mert hideg, kékesszínü, nyirkos köd árnyéklott a hajnali Dunán. Ma is érzem a szabadság első lehelUy tét, amely Besenyszögön csapott meg először igazán, amikor 1945 május 1-én egy rögtönzött emelvényről Vakhal Sán­dor bácsi piros zászlója mellett először mondhattam el szabadon, ami évek óta felgyülemlett bennem. Kissé keserű le­hetett, mert az ottani pap izgatással vá­dolt érte. A A őst, amikor a második, kezent 1 rí alatt felnőtt nemzedék hagyta el tz iskalát, eszembejutott az első tanítási óra, amikor igazi iskolában tágranyilott szemű fiúk előtt először beszéltem, a magyar irodalom szépségéről. Ettől kezdve állandóan éreztem kományunk és államunk segítő kezét. Tanfolyamokra küldött, továbbtanitott, lehetővé tette számomra, hogy megismerjem és tanít­hassam Puskin és Tolsztoj, Lenin és Sztálin nyelvét, s neki köszönhetem, hogy most a Lenin-egyetemen folytathat tóm tanulmányaimat. Úgy akarom nevelni és tanítani a rámbízott gyermekeket, hogy szocialista hazánk számára minél több szilárd er­kölcsi alappal és biztos ismerettel reru- delkező ifjút és lányt adhassak. Joggal kérdezhetné valaki, miért monri dottam el mindezt. Azért, ynert ismétel­ten hangsúlyozom, az engem ért kitün­tetés megyénk nevelőinek megbecsülése is, s az én életemben — mint cseppben t tenger — több kevesebb mértékben benne vannak nevelőtársaim életútja, küzdelmes célkitűzései is. rT udom, ha megkérdezném ezen a 4 Pedagógus Napon a kartársakat, mely pályát választanák, ha-újrakezdhet­nék, egyöntetűen felelnék Adyval újra., harcos és parittyás, csak ugyanaz lennék. Igen, harcos és parittyás, aki tud har­colni deresedö fejjel a szocializmus fel­ismert igazságaiért, s aki le tud sújtani a múlt visszakisértö sötét erőire. Éhhez a szent harchoz kívánok kartársaimnak a második Pedagógus Napon sok sikert és idom útravalóul Ady Endre szavait: ,,Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad ami volt: Küzdő, nemes, szabadlelkű diák." • A MUNKÁS-PARASZT II I l) P LEVELEZŐMOZGALOM FI B I\ E Szerkesztőségünk május hónapban 642 levelet kapott. Dolgozóink igen sokan kerestek fel bennünket leveleikkel a vá­lasztási békeharc nyomán elért eredmé­nyek tudatosításával, hírt adtak az új módszerek alkalmazásának előnyeiről, kiváló teljesítményekről, s azokról a hiá­nyosságokról, melyek a folyamatos munka elvégzését akadályozták. írtak levelezőink a múltbeli fáradsá­gos és gyötrelmes életről, a megalázta­tásról, elnyomásról. Pintér János ken­gyeli dolgozó paraszt jól emlékszik még arra, ahogy levelében megírta, hogy a törökmiklósi főszolgabírónak 400 szava­zata volt, míg négyszáz dolgozónak, cse­lédnek egy sem. Örömmel írta levele vé­gén, hogy ma magunk jelöljük és vá­lasztjuk képviselőinket. „Jó munkával, a feladatok maradék­talan végrehajtásával erősítjük a mun­kás-paraszt szövetséget'' — írta Cupp József a kunhegyesi Kossuth termelő­csoport dolgozója. ,',Sztahanovistákat nevelek a választá­sok méltó megünneplésére" — vállalta Fehér Lajos, a Járműjavító sztahanovista dolgzója. A „18 évesek" is helytálltak a munkában. Pál Ibolya, a Szülésznő­képző Intézet halgatója a népnevelőmun. kában való példamutatásról, Radványi Tivadar pedig mint leendő mérnök, a tanulásban való helytállásról írt. A választások után arról a töretlen lendületről írtak levelezőink, mely meg­mutatkozott az eredményes munkában, a begyűjtésben. Állami gazdaságaink dolgozóinak helytállásáról Pádár János, a tiszafüred-kócsi gazdaságból Kar­dos József és Szabó Gábor trak­torosok tervteljesítéséről írt. Deszpot László, a jászberényi Petőfi tsz tagjainak eredményei­ről adott hírt. Szűcs Sándor Karcagról meleghangú levélben Paul Robesonnak, a kiváló bé­keharcosnak küldött üzenetet. Boblenszki Józsefné Tiszainokáról a dolgozó parasz­tok munkavállalásait tudatta velünk. Gyurkó P. Ferenc Jászdózsáról arról írt, hogy június 15-re tett felajánlását már teljesítette, cukorrépáját kiegyelte, két­szer megkapálla s kukoricáját is gyom- talanitotta. Szerkesztőségünk a jövőben havonta tájékoztatja a lapon keresztül a levele­zőket arról, hogy minőségi és mennyi­ségi szempontból, kik írták a legjobb leveleket. Augusztus 20-ig legjobb ered­ményt elérő levelezőinket ju­talomként kettő- és egyhetes üdülésbsn, — kétnapos budapesti kirándulásban; valamint könyv­jutalmakban részesítjük. Levelezőink legfontosabb ügye, megmagyarázni megyénk dolgo­zóinak az ötéves tervünk határ­időben való teljesítésével kap­csolatos feladatokat. Leveleiken keresztül számoljanak bo a mun­kaverseny különböző formáiról; a munkások egyéni munkaválla­lásairól, sztahanovista munka- módszerátadásról, a félévi, ne­gyedévi és dekádtervek teljesí­téséről. Termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó paraszt levelezőink írják meg, hogy területükön kik ho­gyan állnak helyt a beadás tel­jesítésével, a növényápolási mun­kák maradéktalan elvégzésével; valamint az aratásra való fel­készülésben, a békeharcban, írjanak arról, kik fejezték be előbb a kapálást, s egyéb soronlévő mezőgazda-- sági munkákat, kik azok, akik legelő­ször fogtak az aratáshoz. Úttörő-levelezőink, DISZ-fiataljaink' írjanak arról, hogy a papírgyűjtő hét alkalmával kik gyűjtöttek legtöbb papír- hulladékot, hogyan mozgósítják az ifjú­ságát arra, hogy ebből az alkalomból, ugyanúgy, mint a vas- és fémgyűjtés! kampányban — kiválóak szülessenek. Ne feledjék el levelezőink Sztálin elvtárs mondását: „Soha ■ ne mondjatok le a munka aprajáről; mert az apróból lesz a nagy,“ Jó leveleikkel hozzájárulnak dol­gozóink az üzem határidő előtti tervteljesítéséhez, a mezőgazda- sági munkák és egyéb feladatok időben való elvégzéséhez. Levelezőink ne álljanak meg az írás­nál. A pártszervezetek segítségével min­den műhelyben, termelőszövetkezetben és munkahelyeken végezzenek portyázást, ellenőrzést. Nézzék meg, hogyan hasz­nálják ki a gépeket, hogyan takarékos­kodnak az anyaggal, szerszámmal és ener­giával. Dicsérjék meg a példamutatókat, bátran bírálják meg azokat, akik akadá­lyozóik fejlődésünknek. Faliújságon ke­resztül is mozgósítsanak a feladatok el­végzésére. Jő levelezői munkájukért szer­kesztőségünk könyvjutalomban részesíti Ehrlich Zoltán szolnoki, Papp István törökmiklósi, Lu­kácsi László jánoshidai, Kerekes János, Ferenczi István kun­hegyesi, Egyed János kőtelki, ifj. Gál Zsigmond tiszaburai, Csótó Géza turkevel és Váczi Erzsébet tiszaörsi levelezőinket. A levelezői vándorzászlót Ehrlich Zoltán szolnoki levelezőnk érde­melte, ki.

Next

/
Thumbnails
Contents